Vörös Zászló, 1954. április (3. évfolyam, 76-101. szám)

1954-04-01 / 76. szám

2 Tartalmasabb kult­úré letei­ Maksán Egy-két évvel ezelőtt, ha véleményt kellett adni arról, hogy Sepsiszent­­györgy-rajon községeiben milyen a kultúráiét, Maksát a legjobbak között emlegették. Hogyne, hiszen akkor 70 l ígű énekkar hangját visszhangozta a község kultúrotthona, a tánc- és színjátszócsoport legtöbbször elsőként került ki a körzeti vagy rajoni kul­­túrversenyeken. Erről tanúskodik a dicsérő oklevél, a kultúrotthon rádió­ja, a röplabda-felszerelés és más ju­talomtárgyaik, melyeket a kultúrcso­­port kitartó munkájáért, jól kiérde­melt győzelméért kapott. Pedig nehézség volt akkor is. Sok­kal több volt a nehézség, mint most. Sok közömbösséget kellett leküzdenie Antal László nyugdíjas tanítónak, hogy a község apraját-nagyját bevon­ja a kultúrmunkába. Nem egyszer for­dult elő, hogy a szülők eltiltották gyermekeiket a szereplésektől, ők ma­guk hallani sem akartak a „verse­­nyezgetésekről“. Nem csoda, hisz a község lakóinak nagy része nem volt kolle­tivista, nem rendelkeztek olyan öntudattal, mint ma. De a kitartó, meggyőző munka meghozta az ered­ményt, mert nemcsak dicsőséget szer­zett magának a kultúrcsoport, hanem a maksai dolgozók szívből szerették ak­kor a kultúrcsoport tagjait. Ha ma szóbaállun­k a maksaiakkal, csak a szép kulturális múltjukról tud­nak beszélni, s az egy-két évvel eze­lőtt elért sikereikről, mert a község mai kultúrélete nem tár fel semmi át­­lagon felülit, semmi kiemelkedőt, ha­csak a hiányosságokban nem. A több mint 70 tagú énekkar tagjainak szá­ma felére csökkent, s nemcsak a fel­nőttek, de az ifjak is lassan-lassan elma­radoznak a kul­túrotthonból. A Ill-ik országos kultúrversenyre való előké­szület sem rázta fel visszaeséséből a kultúréletet, mint ahogy ez számos községben történt. Vannak ugyan egyes kollektivisták és egyéni dolgozók, mint Berszámi Róza, Polgár Gizella, Mik­sán Klára, Polgár Péter és mások, akik segítették, hogy a színjátszócso­port írét egyfelvonásos darabbal, az énekkar forradalmi- és népdalokkal, a tánccsoport román- és székelytánc­cal képviselje magát a kultúrverseny községi szakaszán, de ez a készülődés nem vonta maga után a kultúrálét mindenirányú megjavulását. Az ének­kar műsorából hiányoztak a község sajátos népi dalai, a tánccsoport sem nyújtott újat A kultúrversenyre való készülődés inkább az elsőbbség utáni hajsza jegyében zajlott le, mint azért, hogy egyben a legidőszerűbb feladat­nak, a tavaszi mezőgazdasági kam­pány sikerét is szolgálja. A község kollektív gazdaságában szocialista verseny folyik a brigádok, csoportok és egyének között. A kultúr­otthon, azonban semmit sem tesz a verseny felszínén tartásáért, az élen­járók népszerűsítéséért, nem szervez agitációs kultúr­brigádot, amely rövid kultúrműsort adna a kitűnt dolgozó parasztok tiszteletére. De beszéljünk a könyvtárról, amelynek ajtaja közel három hónapja zárva van az olvasók előtt, csak azért, mert „nem lehet kap­ni egy könyvtárost az egész faluban“. Nem csoda, tehát, ha ma a maksai kultúrotthonról nem úgy beszélnek, mint olyanról, amely tevékenységével példát mutatna a többieknek. Pedig van rá lehetőség, hogy virágzó kul­túrálét legyen ebben a faluban. Antal Lászlónak ma már nem önkéntesen kell végeznie kultúrotthon-igazgatói teendőit, mert pártunk és kormányunk értékelve munkáját, javadalmazza. A kultúrmun­ka művészeti részében ko­moly segítséget nyújthat a község 9 tanítója és 2 óvónője. Könyvtár, rá­dió, sportfelszerelések stb., mind a dolgozók nevelésének szolgálatába ál­líthatók. S ami a legfontosabb, a mak­sai dolgozók öntudatos­abbak, mint valaha. Néhány család kivételével a község valamennyi dolgozója rátért a közös gazdálkodás útjára, s ezeknek a szorgalmas, öntudatos embereknek a kultúrmunkába való bevonásához csak jó irányító- és felvilágosító mun­ka szükséges. Tehát, a jó irányítás és szervezés hiányzik a kulúrmunkából.­ Antal László, kultúrotthon-igazgató nem végzi olyan lendülettel feladatát, mint pár évvel ezelőtt, főként pedig nem számol­t­ azzal, hogy a dolgozók kultúrigényei megnőttek. Egyre szeb­bet, tartalmasabb dolgokat szeretné­nek látni és hallani a község dolgo­zói, de így szeretnének dolgozni azok is, akik részt vesznek­ a kultu­rmunká­­ban. A gyenge szervező munka, s a kultúrmunka tartalmának egyhelyben topogása az, ami szárnyát szegte a maksai kultúréletnek. A sablonos tán­cokat, ha az nem kapcsolódik a saját népi hagyományokhoz, a község ele­ven életéhez, a nézők és szereplőik egyaránt unjá­k. A múlt évi tapasztalat azt igazolta, hogy a kultúrotthon keretében meg­tartott számtankört látogatták és sze­rették a község dolgozói, a szomszé­dos községek kultúrcsoportjaival szer­vezett tapasztalatcserék lendületet ad­tak az ifjúságnak. A kollektív gazda­ság és a tanügyi IMSZ alapszerveze­tének, a pártalapszervezet irányításá­val, meg kell találnia azt a módot, mely a maksai kultúrmunkát megsza­badítja a sablontól, tartalmassá, szó­rakoztatóvá, vonzóvá teszi. A község­hez tartozó Bresztevény és Besenyő falvak ifjúságát és felnőtteit is bevon­va, Antal László kultúrotthon-igazgató­­ emelje olyan színvonalra a kultúrott­­honi tevékenységét, hogy az mind több és több dolgozót hódítson meg, vonjon be falai közé és így betöltse azt a hivatását, ami a dolgozók neve­­­­lésében reá hárul, vezess margit! (Folytatás lapunk tegnapi számából) A MARXIZMUS-LENINIZMUS ÉLENJÁRÓ TUDOMÁNY, AMELY MINDEN ÚJ FELFEDEZÉSSEL GAZDAGODIK A marxi tudomány keletkezése a társadalmi gondolat fejlődése törté­netének legnagyobb forradalma volt. A marxi tanítás feleletet adott mind­azokra a kérdésekre, amelyeket az em­beriség haladó gondolkodói a törté­nelem folyamán felvetettek, de nem tudtak megoldani. A marxizmus, mint a legforradal­mibb osztály, a proletariátus érdeke kifejezőjeként jött létre. A marxizmus lelke a materialista dialektika, a fejlődésről szóló tanítás, amely mentes minden egyoldalúságtól és az örökké fejlődésben lévő anyag mozgását tükrözi. A marxi történelmi materializmus, a tudományos gondolkodás nagy vív­mánya, amely a természetre vonatko­zó megismerést kiterjesztette az em­beri társadalom megismerésére. A zűrzavar és önkény helyébe az egy­öntetű és következetesen tudományos elmélet lépett, amely világosan meg­mutatta a társadalom fejlődésének út­ját. Marx és Engels a szocializmust áb­rándból tudománnyá tették, rávilágí­tottak a munkásosztálynak, mint a szocialista társadalom megteremtőjé­nek világtörténelmi szerepére. Lenin és Sztálin a gyakorlatban, az életben mutatták be az alkotó marxiz­mus mindenható erejét, mint a mun­kásosztály egységes és megbonthatat­lan ideológiáját. Lenin az imperializmusnak, mint a kapitalizmus utolsó szakaszának, meg­alapozott marxista elemzését adta, felfedte az imperializmus fekélyeit és elkerülhetetlen pusztulásának okait. Lenin a II. Internacionálé opportunis­­táival szemben folytatott könyörte­len harc révén megvédte és tovább­fejlesztette a marxista tudományt. E harc nélkül éppúgy lehetetlen lett vol­na alkotó módon továbbfejleszteni a marxizmust, mint a forradalmi mun­kásmozgalom terén gyakorlati sikere­ket elérni. A marxizmus állandó gaz­dagodását igazolják Sztálinnak a szo­cializmusból a kommunizmusba való átmenet kérdéséről szóló újabb téte­lei. Sztálin feltárta a szocializmus korszakában ható objektív gazdasági törvényeket, az új történelmi helyzet­nek megfelelően továbbfejlesztette a szocializmus politikai gazdaságtanát. Sztálin utolsó művében felfedte a szocialista gazdaság objektív törvé­nyeit, amelyek léteznek, de amelyeket nem ismerünk — a marxizmusnak újabb tételekkel való gazdagodását jelentik. Sztálin továbbfejlesztette a marxista­­leninista politikai gazdaságtant. Tu­dományosan meghatározta a szocia­lizmusból a kommunizmusba való át­menet három fő feltételét és ezek kö­zül, mint egyik leglényegesebbet, a kolhoztulajdonnak az egész nép tu­lajdonának szívonalára való emelését és a termékcsere rendszerére való át­térését jelölte meg. Malenkov elvtárs a XIX. kongresz­­szuson tartott jelentésében hangsú­lyozta Sztálin művének fontosságát és iránytűként határozza meg, amikor azt mondja: „Ilyen módon a párt jövőre vonatkozó tervei, amelyek meg­határozzák előrehaladásunk perspek­tíváit és útját a gazdasági törvények ismeretére, a kommunista társadalom építéséről szóló, Sztálin elvtárs által kidolgozott tudományra támaszkod­nak.“ A marxizmus-leninizmus újabb té­telekkel való gazdagodását jelentik azok a fordulatot előidéző intézkedé­sek, amelyeket a kommunista és mun­káspártok a dolgozók anyagi és kul­turális színvonala emelése érdekében tettek. 1953—1954-ben és éppen a nap­jainkban lezajlott kommunista és mun­káspártok kongresszusai és plenáris üléseinek határozatai, ékes bizonyíté­kai a marxi-leniai elvek alkotó mó­don való alkalmazásának az adott országok gazdasági és történelmi kö­rülményeinek megfelelően. Mit értünk gazdasági és történelmi körülmények alatt? Például a Brazíliai Kommunis­ta Párt kongresszusának határozata, pártunk plenáris ülésének határozata, vagy az SZKP XIX. kongresszusa határozatai között találhatók különb­ségek, de mind a marxi-lenini ta­nításokat tükrözik. De vehetjük pél­dának a mezőgazdaság szocialista­it­, SZÖVÉRFI ZOLTÁN, az RMP tartományi bizottsága propaganda agitációs osztályának főnöke alakításának, körülményeit és formáit hazánkban, a Magyar NK terme­lőszövetkezeteit a maga földjáradé­kával és úgyszintén a Bolgár Népköz­­társaság eredményeit a kollektivizálás kérdésében. Ezek és ehhez hasonló példák előadásainkban és szeminá­riumainkban való ismertetése, illetve érzékeltetése, mind újabb ismeretek­kel gazdagítják párttagjaink látókö­rét. Úgy, ahogy a marxizmus-leniniz­mus állandóan új tételekkel és újabb felfedezésekkel gazdagodik, épp­úgy mi is, ezen az úton haladva, eladá­sainkban és szemináriumainkon ezt kell szem előtt tartanunk. Ennek el­érése érdekében elsősorban is szük­séges elvetni a régi, elavult, de már megszokott formákat az előadásai-­ megszerkesztése és megtartása terén. Sokszor ragaszkodunk dátumokhoz is és meghatározott hónapokhoz köt­jük az egyes, hazánkban végbement forradalmi események értékelését, így például forradalmunk két szakasza tárgyalásakor viták adódnak, hogy 1944 augusztus 23-al kezdődik az első szakasz, vagy 1945 március 6-al, amikor a demokratikus kormány ha­talomra jutott. A propagandisták nem veszik figyelembe e kérdés tisztázá­sánál, amit Gheorghe Gheorghiu Dej elvtárs mond: „A népi demokráciáért vívott harc első szakaszában a párt mindenekelőtt a vasgárdista, fasiszta szervezetek megsemmisítésére, a bur­­zsoá-földesúri pártok, valamint a jobboldali szocialisták, e népellenes, áruló pártok leleplezésére mozgósí­totta az erőket... Ez az agrárforra­­dalom, a feudalizmus és az imperia­lizmus elleni forradalom szakasza volt.. Íme, példája annak, hogy milyen alkotó módon kell forradalmunk kér­dését tárgyalni. A sablon, a sematizmus, valamint a rutin módszere, az ideológiai fej­lődés fékezését, egyhelybeni topogá­­sát jelenti. Másodsorban módszereink maradiságát bizonyítja az a tény is, hogy a forrásanyagok kidolgozásá­nál, a forma kedvéért egy és ugyan­azt az anyagot (ma) négy, sőt még több előadáshoz is használják. Ez a helyzet az egyéves iskolában, az esti egyetemen, úgyszintén az Orvostudo­mányi és Gyógyszerészeti Felsőoktatá­si Intézet társadalom­tudományi ka­tedráján is. Az előadások megbeszé­lésén, valamint a szeminárumi kérdé­sek kidolgozásán, korlátolt számú elv­társ vesz részt, azok és ugyanazon elvtársak véleményét örökítik meg. Ennek az a következménye, hogy csökken az alkotó kezdeményezés, hogy az ideológiai fronton a sema­tizmus tovább burjánzik, az újabb tételeket elhanyagolják, mert a korlá­tolt vélemény és ismeretek bevitelé­nek kérdésével találkozunk ebben az esetben is. A marxizmus-leninizmus, mint élen­járó tudomány, mindig új felfedezé­sekkel gazdagodik és megkívánja az ideológiai front harcosaitól, hogy lé­pést tartsanak a tudományos felfedezé­sekkel és azok megismerésével, az élet által felvetett új problémákkal. Vár­jon az oktatás terén mennyiben sike­rült mindezeknek eleget tennünk. Az eddigi munkánkban elért eredmé­nyek csak részben igazolják, mint például: A Nagy Októberi Szocialista Forradalomról tartott előadás, amely nem tárgyalta elég kimerítően azt, hogy mivel gazdagodott a nemzetközi munkásmozgalom és a marxista-leni­nista tudomány a forradalom által. Azonban nem szabad megfeledkez­nünk arról sem, hogy még egész sor hiányosság van, melyek káros hatása már mutatkozik a hallgatóknál, de még szembetűnőbb lesz az iskolai év befejezésével, abban az esetben, ha nem nyitunk tüzet kellő határozott­sággal a hibák felszámolására. Ilyen és ehhez hasonló hiányosságokról be­szélhetünk, például Znorovszki elv­­társ a dialektikus és történelmi ma­terializmus bevezető előadásában, (melyet a katedra nem engedett, úgy, megtartani és át kellett írnia) egy­’­szerűen felsorolja: ezt mondják az idealisták..., ezt mondják a mate­rialisták. .., anélkül, hogy megmonda­ná saját álláspontját és megmutat­ná, hogy melyik a helyes álláspont A hallgatóknál az opportunizmus egyik megnyilvánulását a követke­zőkben láttuk: egyik csoportban, mi­kor arról volt szó, hogy a kispolgár­ság viszi be a pártba az ingadozás és opportunizmus szellemét, valamint az opportunizmus osztálygyökerei a kispolgárságtól származnak az I. évf. egyik „kispolgár“ származású hall­’­gatója azt állította, hogy az ösz­­szes kispolgárok opportunisták és így ők maguk is. Féltek tehát, hogy ne­hogy rosszat mondjanak és inkább saját magukat is „önkéntesen“ op­portunistáknak nevezték. A katedra hibája, hogy nem mutat­ta meg a kispolgárság kérdését egyes előadásokon és szemináriumokon, ahol nagymértékben hiányzott az olyan irá­nyú törekvés, hogy a marxizmus és leninizmus új tételeit kellőképpen megvilágítsák, vagy a kérdést más oldalról is megközelítve, helyes kö­vetkeztetést vontak volna le, mely hiányosságok a fent említett helytelen módszerek következményei. Feladatunk az lenne, hogy az elő­adások szerkesztése terén vessük el a régi formákat, tanúsítsunk több kezdeményezést, számoljuk fel a pro­fesszionizmust, helyezzünk több hang­súlyt a tartalomra. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy milyen ered­ménnyel járt a megtartott előadás a dolgozók mozgósításában, a párt- és kormányhatározatok végrehajtásában, hogyan vagyunk képesek alkalmazni a gyakorlatban mindazt, amit tanul­tunk. Az ideológiai tételek elsajátítá­sa erős fegyvert jelent kezünk­ben, nehéz, de egyben szép feladatunk valóraváltásában, úgyszintén világító fáklya, amely bevilágítja utunkat, új életünk építéséért folytatott harcunk­ban. A kérdés további tárgyalása az elv­társak részvételére és hozzájárulására támaszkodik és így térünk rá cikkünk utolsó témakörének tárgyalására, amelyet a következő lapszámban köz­lünk. VITAINDÍTÓ HARC A DOGMATIZMUS ÉS BETŰtÁGÁS ELLEN AZ ALKOTÓ MARXIZMUSÉRT VÖRÖS ZÁSZLÓ Anton Szemjonovics Makarenko 15 évvel ezelőtt, 1939 április elsején halt meg A. Sz. Makarenko, a nagy szovjet pedagógus. Sírjához a Szov­jetunió minden részéből gyűltek össze tanítványai, akiket ő segített szovjet emberekké formálódni. Neve még éle­tében ismertté vált hazája határain túl is, és ma, halálának 15. évfordulóján ta­nításának követői, a haladó pedagógu­sok százezres seregei emlékeznek meg róla. Hazánk tanügyi kádereinek tudatá­ban mélyen vésődött tanításának lé­nyege — a bizalom és optimista felfo­gás a tanulók iránt, hit a nevelés si­kerében, a munkásosztály győzelmé­ben. Makar­enkóval valljuk, hogy­­ „a nevelés a pedagógus politikai hit­vallásának kifejezése, tudása csak ki­segítő eszköz". Ma már minden tan­erő előtt ismertek megjelent művei „Az új ember kovácsa", „Igor és tár­sai", „Szülök könyve" és a legutóbb megjelent „Pedagógiai művek". Sike­reket értünk el gazdag tapasztalatai­nak hasznosításában. Tartományunk középiskoláiban egyre nagyobb ered­ménnyel dolgoznak a bentlakási bi­zottságok, mint a székelykeresztúri pedagógiai iskolában, a marosvásár­helyi líceumokban, napról-napra szé­lesednek és gazdagodnak iskoláink ta­pasztalatai az oktatás, nevelés és a szocialista építés kérdéseinek össze­kapcsolásában. Nevelő munkánk javításában döntő tényező Makarenko tanításainak alkal­mazása. Éppen központi tétele­k a közösségben és a közösség által vég­zett nevelés a legfontosabb kérdé­sünk ma. Iskoláinkban még nem ala­kultak ki összeforrott osztály- és is­kolai közösségek, sok a hiányosság ezen a téren az osztályfőnöki munká­ban. Igen sokszor a nagy szovjet pe­dagógus tanításait tanerőink gépiesen másolják nem veszik figyelembe hazánk és az iskola adott feltételeit, így válik a közösségi hatás sablonos munkakiértékeléssé a nevelői órán, az egyéni ráhatás individualista nevelés­sé, a politechnikai képzés faragcsálás­­sá, az osztályharc és szocialista épí­tés kérdései bemagolt szallamok­ká. Tanügyi kádereinknek éppen erre kell fordítaniuk a figyelmet, alkotó módon tanulmányozni és alkalmazni A. Sz. Makarenko írásait, a szovjet pedagó­gia tapasztalatainak kimeríthetetlen tárházát. Ezekben az írásművekben konkrét és általános formákban is je­lentkeznek Makarenko pedagógiai né­zetei, ezeket a példákat kell magunk elé tűznünk napi munkánkban, de csak mint példákat, egy adott helyzet meg­oldási formáit, nem pedig mint egye­temes érvényű nevelési eljárásokat. A nevelői munka lényegét, a pedagógus eljárásainak általános irányelveit kell leszűrnünk és magunkévá tennünk, nem másolónak, hanem alkotónak kell lenni. Makarenko gazdag hagyatékának felhasználása gyakorlati munkánkban, legméltóbb kifejezése­ az elhunyt nagy pedagógus iránti tiszteletünknek és megbecsülésünknek, kifejezése szer­ete­tünknek és hálánknak, melyet hazája, a minket felszabadító és igaz barátként segítő nagy Szovjetunió iránt érzünk. ÖTVÖS LAJOS A MAROSVÁSÁRHELYI PÁRTKABINET MUNKARENDJE: Csütörtök, április 1-én, 18—20 óráig vitaóra az SZKP történet első év­folyamának propagandistái részé­re, a IV. fejezet 3, 4, 5 szakaszá­ból, 20—22 óráig előadás az SZKP története V. fejezetéből. Csütörtök, április 1-én, 18—20 óráig vit­aóra az SZKP története II. évének propagandistái részére a XIII. lecke II. részéből. A Szov­jetunió belső helyzete a XVIII. Kongresszus idején. ÁLLAMI SZÉKELY SZÍNHÁZ MŰSORA: Április 3. szombat este 8 órakor. Nem magánügy. Bemutató előadás: Iszajev—Galics vígjáték újdonsága először. Bérletszünet. Sorozatszám: 65. 00— MAROSVÁSÁRHELYI MOZIK MŰSORA: Vörös Lobogó filmszínház: A régi monarchia alatt. Haladás filmszínház: Belinszkij, az új idők hírnöke. Új Idők filmszínház: Új műsor.

Next