Vörös Zászló, 1954. április (3. évfolyam, 76-101. szám)
1954-04-01 / 76. szám
2 Tartalmasabb kultúré letei Maksán Egy-két évvel ezelőtt, ha véleményt kellett adni arról, hogy Sepsiszentgyörgy-rajon községeiben milyen a kultúráiét, Maksát a legjobbak között emlegették. Hogyne, hiszen akkor 70 l ígű énekkar hangját visszhangozta a község kultúrotthona, a tánc- és színjátszócsoport legtöbbször elsőként került ki a körzeti vagy rajoni kultúrversenyeken. Erről tanúskodik a dicsérő oklevél, a kultúrotthon rádiója, a röplabda-felszerelés és más jutalomtárgyaik, melyeket a kultúrcsoport kitartó munkájáért, jól kiérdemelt győzelméért kapott. Pedig nehézség volt akkor is. Sokkal több volt a nehézség, mint most. Sok közömbösséget kellett leküzdenie Antal László nyugdíjas tanítónak, hogy a község apraját-nagyját bevonja a kultúrmunkába. Nem egyszer fordult elő, hogy a szülők eltiltották gyermekeiket a szereplésektől, ők maguk hallani sem akartak a „versenyezgetésekről“. Nem csoda, hisz a község lakóinak nagy része nem volt kolletivista, nem rendelkeztek olyan öntudattal, mint ma. De a kitartó, meggyőző munka meghozta az eredményt, mert nemcsak dicsőséget szerzett magának a kultúrcsoport, hanem a maksai dolgozók szívből szerették akkor a kultúrcsoport tagjait. Ha ma szóbaállunk a maksaiakkal, csak a szép kulturális múltjukról tudnak beszélni, s az egy-két évvel ezelőtt elért sikereikről, mert a község mai kultúrélete nem tár fel semmi átlagon felülit, semmi kiemelkedőt, hacsak a hiányosságokban nem. A több mint 70 tagú énekkar tagjainak száma felére csökkent, s nemcsak a felnőttek, de az ifjak is lassan-lassan elmaradoznak a kultúrotthonból. A Ill-ik országos kultúrversenyre való előkészület sem rázta fel visszaeséséből a kultúréletet, mint ahogy ez számos községben történt. Vannak ugyan egyes kollektivisták és egyéni dolgozók, mint Berszámi Róza, Polgár Gizella, Miksán Klára, Polgár Péter és mások, akik segítették, hogy a színjátszócsoport írét egyfelvonásos darabbal, az énekkar forradalmi- és népdalokkal, a tánccsoport román- és székelytánccal képviselje magát a kultúrverseny községi szakaszán, de ez a készülődés nem vonta maga után a kultúrálét mindenirányú megjavulását. Az énekkar műsorából hiányoztak a község sajátos népi dalai, a tánccsoport sem nyújtott újat A kultúrversenyre való készülődés inkább az elsőbbség utáni hajsza jegyében zajlott le, mint azért, hogy egyben a legidőszerűbb feladatnak, a tavaszi mezőgazdasági kampány sikerét is szolgálja. A község kollektív gazdaságában szocialista verseny folyik a brigádok, csoportok és egyének között. A kultúrotthon, azonban semmit sem tesz a verseny felszínén tartásáért, az élenjárók népszerűsítéséért, nem szervez agitációs kultúrbrigádot, amely rövid kultúrműsort adna a kitűnt dolgozó parasztok tiszteletére. De beszéljünk a könyvtárról, amelynek ajtaja közel három hónapja zárva van az olvasók előtt, csak azért, mert „nem lehet kapni egy könyvtárost az egész faluban“. Nem csoda, tehát, ha ma a maksai kultúrotthonról nem úgy beszélnek, mint olyanról, amely tevékenységével példát mutatna a többieknek. Pedig van rá lehetőség, hogy virágzó kultúrálét legyen ebben a faluban. Antal Lászlónak ma már nem önkéntesen kell végeznie kultúrotthon-igazgatói teendőit, mert pártunk és kormányunk értékelve munkáját, javadalmazza. A kultúrmunka művészeti részében komoly segítséget nyújthat a község 9 tanítója és 2 óvónője. Könyvtár, rádió, sportfelszerelések stb., mind a dolgozók nevelésének szolgálatába állíthatók. S ami a legfontosabb, a maksai dolgozók öntudatosabbak, mint valaha. Néhány család kivételével a község valamennyi dolgozója rátért a közös gazdálkodás útjára, s ezeknek a szorgalmas, öntudatos embereknek a kultúrmunkába való bevonásához csak jó irányító- és felvilágosító munka szükséges. Tehát, a jó irányítás és szervezés hiányzik a kulúrmunkából. Antal László, kultúrotthon-igazgató nem végzi olyan lendülettel feladatát, mint pár évvel ezelőtt, főként pedig nem számolt azzal, hogy a dolgozók kultúrigényei megnőttek. Egyre szebbet, tartalmasabb dolgokat szeretnének látni és hallani a község dolgozói, de így szeretnének dolgozni azok is, akik részt vesznek a kulturmunkában. A gyenge szervező munka, s a kultúrmunka tartalmának egyhelyben topogása az, ami szárnyát szegte a maksai kultúréletnek. A sablonos táncokat, ha az nem kapcsolódik a saját népi hagyományokhoz, a község eleven életéhez, a nézők és szereplőik egyaránt unják. A múlt évi tapasztalat azt igazolta, hogy a kultúrotthon keretében megtartott számtankört látogatták és szerették a község dolgozói, a szomszédos községek kultúrcsoportjaival szervezett tapasztalatcserék lendületet adtak az ifjúságnak. A kollektív gazdaság és a tanügyi IMSZ alapszervezetének, a pártalapszervezet irányításával, meg kell találnia azt a módot, mely a maksai kultúrmunkát megszabadítja a sablontól, tartalmassá, szórakoztatóvá, vonzóvá teszi. A községhez tartozó Bresztevény és Besenyő falvak ifjúságát és felnőtteit is bevonva, Antal László kultúrotthon-igazgató emelje olyan színvonalra a kultúrotthoni tevékenységét, hogy az mind több és több dolgozót hódítson meg, vonjon be falai közé és így betöltse azt a hivatását, ami a dolgozók nevelésében reá hárul, vezess margit! (Folytatás lapunk tegnapi számából) A MARXIZMUS-LENINIZMUS ÉLENJÁRÓ TUDOMÁNY, AMELY MINDEN ÚJ FELFEDEZÉSSEL GAZDAGODIK A marxi tudomány keletkezése a társadalmi gondolat fejlődése történetének legnagyobb forradalma volt. A marxi tanítás feleletet adott mindazokra a kérdésekre, amelyeket az emberiség haladó gondolkodói a történelem folyamán felvetettek, de nem tudtak megoldani. A marxizmus, mint a legforradalmibb osztály, a proletariátus érdeke kifejezőjeként jött létre. A marxizmus lelke a materialista dialektika, a fejlődésről szóló tanítás, amely mentes minden egyoldalúságtól és az örökké fejlődésben lévő anyag mozgását tükrözi. A marxi történelmi materializmus, a tudományos gondolkodás nagy vívmánya, amely a természetre vonatkozó megismerést kiterjesztette az emberi társadalom megismerésére. A zűrzavar és önkény helyébe az egyöntetű és következetesen tudományos elmélet lépett, amely világosan megmutatta a társadalom fejlődésének útját. Marx és Engels a szocializmust ábrándból tudománnyá tették, rávilágítottak a munkásosztálynak, mint a szocialista társadalom megteremtőjének világtörténelmi szerepére. Lenin és Sztálin a gyakorlatban, az életben mutatták be az alkotó marxizmus mindenható erejét, mint a munkásosztály egységes és megbonthatatlan ideológiáját. Lenin az imperializmusnak, mint a kapitalizmus utolsó szakaszának, megalapozott marxista elemzését adta, felfedte az imperializmus fekélyeit és elkerülhetetlen pusztulásának okait. Lenin a II. Internacionálé opportunistáival szemben folytatott könyörtelen harc révén megvédte és továbbfejlesztette a marxista tudományt. E harc nélkül éppúgy lehetetlen lett volna alkotó módon továbbfejleszteni a marxizmust, mint a forradalmi munkásmozgalom terén gyakorlati sikereket elérni. A marxizmus állandó gazdagodását igazolják Sztálinnak a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet kérdéséről szóló újabb tételei. Sztálin feltárta a szocializmus korszakában ható objektív gazdasági törvényeket, az új történelmi helyzetnek megfelelően továbbfejlesztette a szocializmus politikai gazdaságtanát. Sztálin utolsó művében felfedte a szocialista gazdaság objektív törvényeit, amelyek léteznek, de amelyeket nem ismerünk — a marxizmusnak újabb tételekkel való gazdagodását jelentik. Sztálin továbbfejlesztette a marxistaleninista politikai gazdaságtant. Tudományosan meghatározta a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet három fő feltételét és ezek közül, mint egyik leglényegesebbet, a kolhoztulajdonnak az egész nép tulajdonának szívonalára való emelését és a termékcsere rendszerére való áttérését jelölte meg. Malenkov elvtárs a XIX. kongreszszuson tartott jelentésében hangsúlyozta Sztálin művének fontosságát és iránytűként határozza meg, amikor azt mondja: „Ilyen módon a párt jövőre vonatkozó tervei, amelyek meghatározzák előrehaladásunk perspektíváit és útját a gazdasági törvények ismeretére, a kommunista társadalom építéséről szóló, Sztálin elvtárs által kidolgozott tudományra támaszkodnak.“ A marxizmus-leninizmus újabb tételekkel való gazdagodását jelentik azok a fordulatot előidéző intézkedések, amelyeket a kommunista és munkáspártok a dolgozók anyagi és kulturális színvonala emelése érdekében tettek. 1953—1954-ben és éppen a napjainkban lezajlott kommunista és munkáspártok kongresszusai és plenáris üléseinek határozatai, ékes bizonyítékai a marxi-leniai elvek alkotó módon való alkalmazásának az adott országok gazdasági és történelmi körülményeinek megfelelően. Mit értünk gazdasági és történelmi körülmények alatt? Például a Brazíliai Kommunista Párt kongresszusának határozata, pártunk plenáris ülésének határozata, vagy az SZKP XIX. kongresszusa határozatai között találhatók különbségek, de mind a marxi-lenini tanításokat tükrözik. De vehetjük példának a mezőgazdaság szocialistait, SZÖVÉRFI ZOLTÁN, az RMP tartományi bizottsága propaganda agitációs osztályának főnöke alakításának, körülményeit és formáit hazánkban, a Magyar NK termelőszövetkezeteit a maga földjáradékával és úgyszintén a Bolgár Népköztársaság eredményeit a kollektivizálás kérdésében. Ezek és ehhez hasonló példák előadásainkban és szemináriumainkban való ismertetése, illetve érzékeltetése, mind újabb ismeretekkel gazdagítják párttagjaink látókörét. Úgy, ahogy a marxizmus-leninizmus állandóan új tételekkel és újabb felfedezésekkel gazdagodik, éppúgy mi is, ezen az úton haladva, eladásainkban és szemináriumainkon ezt kell szem előtt tartanunk. Ennek elérése érdekében elsősorban is szükséges elvetni a régi, elavult, de már megszokott formákat az előadásai- megszerkesztése és megtartása terén. Sokszor ragaszkodunk dátumokhoz is és meghatározott hónapokhoz kötjük az egyes, hazánkban végbement forradalmi események értékelését, így például forradalmunk két szakasza tárgyalásakor viták adódnak, hogy 1944 augusztus 23-al kezdődik az első szakasz, vagy 1945 március 6-al, amikor a demokratikus kormány hatalomra jutott. A propagandisták nem veszik figyelembe e kérdés tisztázásánál, amit Gheorghe Gheorghiu Dej elvtárs mond: „A népi demokráciáért vívott harc első szakaszában a párt mindenekelőtt a vasgárdista, fasiszta szervezetek megsemmisítésére, a burzsoá-földesúri pártok, valamint a jobboldali szocialisták, e népellenes, áruló pártok leleplezésére mozgósította az erőket... Ez az agrárforradalom, a feudalizmus és az imperializmus elleni forradalom szakasza volt.. Íme, példája annak, hogy milyen alkotó módon kell forradalmunk kérdését tárgyalni. A sablon, a sematizmus, valamint a rutin módszere, az ideológiai fejlődés fékezését, egyhelybeni topogását jelenti. Másodsorban módszereink maradiságát bizonyítja az a tény is, hogy a forrásanyagok kidolgozásánál, a forma kedvéért egy és ugyanazt az anyagot (ma) négy, sőt még több előadáshoz is használják. Ez a helyzet az egyéves iskolában, az esti egyetemen, úgyszintén az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet társadalomtudományi katedráján is. Az előadások megbeszélésén, valamint a szeminárumi kérdések kidolgozásán, korlátolt számú elvtárs vesz részt, azok és ugyanazon elvtársak véleményét örökítik meg. Ennek az a következménye, hogy csökken az alkotó kezdeményezés, hogy az ideológiai fronton a sematizmus tovább burjánzik, az újabb tételeket elhanyagolják, mert a korlátolt vélemény és ismeretek bevitelének kérdésével találkozunk ebben az esetben is. A marxizmus-leninizmus, mint élenjáró tudomány, mindig új felfedezésekkel gazdagodik és megkívánja az ideológiai front harcosaitól, hogy lépést tartsanak a tudományos felfedezésekkel és azok megismerésével, az élet által felvetett új problémákkal. Várjon az oktatás terén mennyiben sikerült mindezeknek eleget tennünk. Az eddigi munkánkban elért eredmények csak részben igazolják, mint például: A Nagy Októberi Szocialista Forradalomról tartott előadás, amely nem tárgyalta elég kimerítően azt, hogy mivel gazdagodott a nemzetközi munkásmozgalom és a marxista-leninista tudomány a forradalom által. Azonban nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy még egész sor hiányosság van, melyek káros hatása már mutatkozik a hallgatóknál, de még szembetűnőbb lesz az iskolai év befejezésével, abban az esetben, ha nem nyitunk tüzet kellő határozottsággal a hibák felszámolására. Ilyen és ehhez hasonló hiányosságokról beszélhetünk, például Znorovszki elvtárs a dialektikus és történelmi materializmus bevezető előadásában, (melyet a katedra nem engedett, úgy, megtartani és át kellett írnia) egy’szerűen felsorolja: ezt mondják az idealisták..., ezt mondják a materialisták. .., anélkül, hogy megmondaná saját álláspontját és megmutatná, hogy melyik a helyes álláspont A hallgatóknál az opportunizmus egyik megnyilvánulását a következőkben láttuk: egyik csoportban, mikor arról volt szó, hogy a kispolgárság viszi be a pártba az ingadozás és opportunizmus szellemét, valamint az opportunizmus osztálygyökerei a kispolgárságtól származnak az I. évf. egyik „kispolgár“ származású hall’gatója azt állította, hogy az öszszes kispolgárok opportunisták és így ők maguk is. Féltek tehát, hogy nehogy rosszat mondjanak és inkább saját magukat is „önkéntesen“ opportunistáknak nevezték. A katedra hibája, hogy nem mutatta meg a kispolgárság kérdését egyes előadásokon és szemináriumokon, ahol nagymértékben hiányzott az olyan irányú törekvés, hogy a marxizmus és leninizmus új tételeit kellőképpen megvilágítsák, vagy a kérdést más oldalról is megközelítve, helyes következtetést vontak volna le, mely hiányosságok a fent említett helytelen módszerek következményei. Feladatunk az lenne, hogy az előadások szerkesztése terén vessük el a régi formákat, tanúsítsunk több kezdeményezést, számoljuk fel a professzionizmust, helyezzünk több hangsúlyt a tartalomra. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy milyen eredménnyel járt a megtartott előadás a dolgozók mozgósításában, a párt- és kormányhatározatok végrehajtásában, hogyan vagyunk képesek alkalmazni a gyakorlatban mindazt, amit tanultunk. Az ideológiai tételek elsajátítása erős fegyvert jelent kezünkben, nehéz, de egyben szép feladatunk valóraváltásában, úgyszintén világító fáklya, amely bevilágítja utunkat, új életünk építéséért folytatott harcunkban. A kérdés további tárgyalása az elvtársak részvételére és hozzájárulására támaszkodik és így térünk rá cikkünk utolsó témakörének tárgyalására, amelyet a következő lapszámban közlünk. VITAINDÍTÓ HARC A DOGMATIZMUS ÉS BETŰtÁGÁS ELLEN AZ ALKOTÓ MARXIZMUSÉRT VÖRÖS ZÁSZLÓ Anton Szemjonovics Makarenko 15 évvel ezelőtt, 1939 április elsején halt meg A. Sz. Makarenko, a nagy szovjet pedagógus. Sírjához a Szovjetunió minden részéből gyűltek össze tanítványai, akiket ő segített szovjet emberekké formálódni. Neve még életében ismertté vált hazája határain túl is, és ma, halálának 15. évfordulóján tanításának követői, a haladó pedagógusok százezres seregei emlékeznek meg róla. Hazánk tanügyi kádereinek tudatában mélyen vésődött tanításának lényege — a bizalom és optimista felfogás a tanulók iránt, hit a nevelés sikerében, a munkásosztály győzelmében. Makarenkóval valljuk, hogy „a nevelés a pedagógus politikai hitvallásának kifejezése, tudása csak kisegítő eszköz". Ma már minden tanerő előtt ismertek megjelent művei „Az új ember kovácsa", „Igor és társai", „Szülök könyve" és a legutóbb megjelent „Pedagógiai művek". Sikereket értünk el gazdag tapasztalatainak hasznosításában. Tartományunk középiskoláiban egyre nagyobb eredménnyel dolgoznak a bentlakási bizottságok, mint a székelykeresztúri pedagógiai iskolában, a marosvásárhelyi líceumokban, napról-napra szélesednek és gazdagodnak iskoláink tapasztalatai az oktatás, nevelés és a szocialista építés kérdéseinek összekapcsolásában. Nevelő munkánk javításában döntő tényező Makarenko tanításainak alkalmazása. Éppen központi tételek a közösségben és a közösség által végzett nevelés a legfontosabb kérdésünk ma. Iskoláinkban még nem alakultak ki összeforrott osztály- és iskolai közösségek, sok a hiányosság ezen a téren az osztályfőnöki munkában. Igen sokszor a nagy szovjet pedagógus tanításait tanerőink gépiesen másolják nem veszik figyelembe hazánk és az iskola adott feltételeit, így válik a közösségi hatás sablonos munkakiértékeléssé a nevelői órán, az egyéni ráhatás individualista neveléssé, a politechnikai képzés faragcsálássá, az osztályharc és szocialista építés kérdései bemagolt szallamokká. Tanügyi kádereinknek éppen erre kell fordítaniuk a figyelmet, alkotó módon tanulmányozni és alkalmazni A. Sz. Makarenko írásait, a szovjet pedagógia tapasztalatainak kimeríthetetlen tárházát. Ezekben az írásművekben konkrét és általános formákban is jelentkeznek Makarenko pedagógiai nézetei, ezeket a példákat kell magunk elé tűznünk napi munkánkban, de csak mint példákat, egy adott helyzet megoldási formáit, nem pedig mint egyetemes érvényű nevelési eljárásokat. A nevelői munka lényegét, a pedagógus eljárásainak általános irányelveit kell leszűrnünk és magunkévá tennünk, nem másolónak, hanem alkotónak kell lenni. Makarenko gazdag hagyatékának felhasználása gyakorlati munkánkban, legméltóbb kifejezése az elhunyt nagy pedagógus iránti tiszteletünknek és megbecsülésünknek, kifejezése szeretetünknek és hálánknak, melyet hazája, a minket felszabadító és igaz barátként segítő nagy Szovjetunió iránt érzünk. ÖTVÖS LAJOS A MAROSVÁSÁRHELYI PÁRTKABINET MUNKARENDJE: Csütörtök, április 1-én, 18—20 óráig vitaóra az SZKP történet első évfolyamának propagandistái részére, a IV. fejezet 3, 4, 5 szakaszából, 20—22 óráig előadás az SZKP története V. fejezetéből. Csütörtök, április 1-én, 18—20 óráig vitaóra az SZKP története II. évének propagandistái részére a XIII. lecke II. részéből. A Szovjetunió belső helyzete a XVIII. Kongresszus idején. ÁLLAMI SZÉKELY SZÍNHÁZ MŰSORA: Április 3. szombat este 8 órakor. Nem magánügy. Bemutató előadás: Iszajev—Galics vígjáték újdonsága először. Bérletszünet. Sorozatszám: 65. 00— MAROSVÁSÁRHELYI MOZIK MŰSORA: Vörös Lobogó filmszínház: A régi monarchia alatt. Haladás filmszínház: Belinszkij, az új idők hírnöke. Új Idők filmszínház: Új műsor.