Vörös Zászló, 1954. augusztus (3. évfolyam, 180-203. szám)
1954-08-01 / 180. szám
Déli 12 órakor tartja ebédpihenőjét a kollektív gazdaság mezei brigádja, így a kultúragitációs brigád 11 órakor gyülekezik a rajoni kultúrházban, hogy a kijelölt időben megjelenhessen a mezőn. Pontosak az ifjak, Székely Kató, Pap László, Oláh Ágnes és a többiek fiatalos lendülettel ugrálnak fel a kétfogatú „hordószekérre“. Nekiiramodnak a lovak, dalolnak az ifjak. A járókelők mosolyogva integetnek, köszöntik a brigád tagjait. Kaszál a mezei brigád. A férfiak, versenyben vágják a rendet, az asszonyok szárítják, „teregetik" a lekaszált füvet. Kell a széna, mert a gazdaság ebben az évben a párthatározattól ösztönözve növelte állatállományát. — Megjött az agitációs brigád — kiált örömmel Szabó Vincéné kollektivista. „Itt az agitációs brigád" hangzik itt is ott is. Szívélyesen köszöntik egymást a kultúr- és a mezei brigád tagjai. Lőrinc Józsefné állatgondozó Valkon Magdát ölelgeti, Angi Áron kitűnt dolgozó paraszt Papp László kezét szorongatja. A brigád bemondója ismerteti jövetelük célját, köszönti a kollektív gazdaság tagjait, azokat, akik az agrotechnikai szabályok alkalmazásával eredményesen harcolnak a bőséges termésért. Székely Gyula mérnök beszél azokról a sürgős tennivalókról, amelyeknek elvégzése biztosítja a szemveszteség nélküli betakarítást. Lesznek a kollektivisták, mosoly, derű játszik a napbarnított arcokon. Rázendít a brigád: „Szól a kakas hajnaltájban, Szépen ring a búzatábla..." Oláh Ágnes Angi Áront, Valikon Magda Jakab Bélát köszönti énekével. Balázs Sándorné Búzás Péter éjjeliőr tiszteletére elszavalja Majtényi Erik „őrizzük az osztagot“ című versét. Majd jön a „szemfül-négyes", mely Jakab Béla, ifj. Kemenes Gyula, Lőrincz Józsefné, Angi Áron, Szabó Vincéné és több kitűnt kollektivista munkateljesítményeit dicséri. A kitűntek örömmel hallgatják a dicsérő rímeket, a „szemfül-négyes" meglátja a hiányosságokat is Csergő Antal és Blénessi András lemaradottakról is szól és munkára serkenti őket. Majd a táncosok következnek, vígan ropják a verbunkost. Nem hiányozhat a könyvtáros sem. Kopac Jenőné percek alatt állítja fel a könyvsátrat. Elsőnek Csergő Konrád elnök kér kölcsön szakkönyvet. Ez alkalommal a mezei brigád 13 mezőgazdasági szakkönyvet kölcsönzött, Bálint Józsefné állatgondozó a "Tejgazdasági ismeretek" szakkönyvet kérte kölcsön, Szász Lajost a csoportok megszervezése érdekli, Szabó Virtcénét a zöldségtermesztés és így tovább. A kollektív gazdaság asszonyai a műsor után mezei virágcsokrot nyújtottak át a kultúragitációs brigád tagjainak. A kultúragitációs brigád műsora 25 percig tartott, az ebédszünet ideje alatt zajlott le, így nem vonta el a dolgozókat a munkától. A kultúragitációs brigád látogatása vidámsággal töltötte el a mezei brigád tagjait és további jó munkára serkentette. TÖLGYES JAKAB Munkában a kultúragitációs brigád A kultúragitációs brigádok előtt szép feladatok állanak a bőséges termésért, a szemveszteség nélküli betakarításért folyó harcban. Felkeresik a mezőn dolgozó kollektivistákat, az egyénileg dolgozó parasztokat. Táncaikkal, énekeikkel újabb győzelemre serkentik őket, köszöntik a munkában kitűnteket és megmutatják azokat a hiányosságokat is, amelyek gátolják a munka jó menetét. Elkíséri a művészi agitációs brigádot a mezőgazdasági mérnök, aki a legközelebbi feladatokról szól, ott látjuk a könyvtárost is a mezőgazdasági szakkönyvekkel. A ■kultúragitációs brigád 5—10 tagból dél így nem okoz nagyobb nehézséget a szállítása. Összeállításánál különös gondot kell fordítani a tagok sokoldalúságára. Legyen az táncos, énekes is, ha szükség van rd tudjon szavalni is. Ha a kultúrcsoport legjobbjait választják be az agitációs brigádba, akkor ez már biztosítékot nyújt a művészeti színvonal elérésére. Nagyok a mezőn dolgozó parasztok kultúrigényei, a követelményeknek pedig csak akkor lehet eleget tenni, ha jól megválogatjuk a brigád tagjait. Legyen a műsor víg, mozgósító, hagyjon jó kedvet maga után. A brigád felelőse a műsor összeálllítása előtt keresse fel azt a kollektív gazdaságot, községet vagy munkacsoportot, amelyiket meg akar látogatni, beszélgessen az alapszervezeti titkárral, néptanács elnökével, a gazdaság elnökével, a mezei brigád vezetőjével, a dolgozókkal, hogy megfelelő anyagot gyűjthessen. A jól ellenőrzött anyag alapján állítják össze a műsort, szedik rímbe a mondanivalókat. A Gyergyó-rajoni kultúrház L számú agitációs brigádja a fenti alapelvek alapján látogatta meg a „Petőfi Sándor" kollektív gazdaság mezei brigádját, ahol eredményes művészi munkát végzett. Elindul a brigád VÖRÖS ZÁSZLÓ Gyorsítsuk meg az aratási, cséplési és tarlóhántási munkálatokat Marosvásárhely-rajonban Megkezdődött az aratás. A sárguló árpa és búzatáblákat egyre több helyen aratják, majd tarlót hántanak, a szérükön csépelnek. Marosvásárhely-rajonban ezidáig 15.878 hektáron végezték el az aratást és 3510 hektáron a tarlóhántást. Ezek az eredmények azonban nem kielégítőek. Számos községben már viaszérésben van a búza, mégsem kezdték meg az aratását, pedig minden napi késés jelentős károkat okoz. A tarlóhántás üteme is lassú. Az állami gazdaságok munkásai, traktoristák, kollektivisták, társulásba tömörült ás egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok minden erejüket meg kell feszítsék, hogy meggyorsítsák az aratás, tarlóhántás ás csáplés ütemét, mert csak így biztosíthatjuk dolgozó népünk kenyerét. Mindannyiunknak szolgáljanak buzdításul Sztálin szavai: „A betakarítás idénymunka és nem szeret várni. Ha idejében betakarítottál , nyertél, ha elkéstél, a betakarítással, vesztettél." Nézzük meg, hogy Marosvásárhely-vajon néhány községében mi a helyzet az aratással, tarlóhántással és csépléssel. MEGGYESFALVÁN Az aratási és tarlóhántási munkálatok élén a mezőgazdasági társulás halad. Ezzel szemben gyengén dolgoznak az egyénileg dolgozó parasztok, különösen a tarlóhántás terén. A szérűk felszerelését most végzik. Kakasdon és Bodonban, bár foglalkoztak a szérűk elő- készítésével, azonban nem elég körültekintéssel. Megszervezték a szérű őrséget és karaván küldöttnek olyan elvtársat bíztak meg, akinek két évi tapasztalata van ezen a téren. HODOS Eddig az aratást az egyénileg dolgozó parasztok 345 hektáron és a tarlóhántást 120 hektáron végezték el. A mezőgazdasági társulás tagjai 50 százalékban végeztek az aratással, a tarlóhántással viszont lemaradtak. A hodosi szérűk aránylag rendben vannak, tiszták csak a tűzoltó felszerelés hiányzik. Iszlán azonban hiányos a szérűk felszerelése. A politikai agitációs munkának nyoma sincs. A községi néptanács intézkedett, hogy hozzákezdhessenek a csépléshez. MEZŐSZABÉD Itt 86 hektár árpa és 297 hektár búza aratásával végeztek. A tarlóhántást itt sem végezték el nyomban az aratás után. Eddig csupán 10 hektáron hántottak tarlót. Nem kielégítő a helyzet a szérűkön sem, ahol hiányos a felszerelés. A cséplőgépeknek a szérűre való beállítását is elhanyagolták. A községi pártalapszervezet irányításával a néptanács hasson oda, hogy a cséplés megkezdése egy percet se késlekedjen. CSÁVÁS Ezideig több mint 478 ha-on végeztek az aratással és 49 hektáron a tarlóhántással. Néhány napon belül megkezdik a búza cséplését. A szérűk felszerelése itt sem kielégítő. Különösen a csávási szérű felszerelése hiányos. A cséplés jó menetének biztosítása érdekében a marosvásárhelyi GTA sürgősen küldjön vizipumpát Csávás községbe, mert enélkül az egyik cséplőgép garnitúra nem kezdheti meg a munkát Érdeme a községi néptanácsnak, hogy a tűzoltó kollektívát jól megszervezte. A cséplés jó menete érdekében pedig minden választási kerületbe egy-egy képviselő párttag, IMSZ-tag és nőküldött állandó felvilágosító munkát végez a dolgozó parasztok között és mozgósítja őket a cséplésre. A szérűk őrségét, a gazdaságok cséplési sorrendjét, továbbá a karaván küldötteket kijelölték. VAJDASZENTIVÁNY A község dolgozó parasztjai ezidáig több mint 473 hektáron arattak és 295 hektáron tarlót is hántottak. Az árpa és búza aratásával is végeznek. Mint a többi községeikben is a szérűk felszerelése itt is sok kívánni valót hagy maga után. Három szérű közül csupán egy van úgy ahogy felszerelve. A másik kettőn a díszkapun kívül -mást nem lehet találni. KARÁCSONFALVA Az egyénileg dolgozó parasztok július 27-ig 118 hektáron arrattak, a kollektivisták közel 101 hektáron. A kollektivisták a tarlóhántásnál is értek el eredményt, azonban az egyénileg dolgozók lemaradtak. Mi a helyzet a cséplőgépek körül? Bár három cséplőgép érkezett meg, egy szérű sincs felszerelve. A községi néptanács feladata gondoskodni, hogy a szépüket azonnal felszereljék. JEDD A kollektív gazdaság tagjai itt is élenjárnak a munkában. Az árpa és búza aratását elvégezték. Emellett azonban nem megy kielégítő ütemben a tarlóhántás. Eddig csupán 120 hektáron végezték el. A szérűket valamennyire felszerelték, azonban a politikai agitációs munka nyomait nem lehet felfedezni. Nagy hiba az is, hogy a kollektív gazdaság még a mai napig sem tisztította meg a szérűjét a tavalyi szalmahulladéktól, s nem foglalkoztak a cséplés megkezdésének előkészületeivel, így a 26-án reggel megérkező cséplőgép,— amelyik a kollektív gazdasághoz volt irányítva — a néptanács árpájának csépléséhez kezdett hozzá. KORONKA Ebben a községben a kollektív gazdaság tagjai több mint 116 hektáron arattak és csak 20 hektáron hántottak tarlót. Az egyénileg dolgozó parasztok 127 hektáron végeztek az aratással és 22 hektáron a tarlóhántással. Súlyos hiba, hogy a marosvásárhelyi „Ciocanul“ kisipari termelőszövetkezet még a mai napig sem végezte el a kollektív gazdaság motorjának javítását. Pedig a kollektivisták több alkalommal sürgették. Ez annál komolyabb hiba, mivel a borsó és árpa cséplését már megkezdhették volna. Azért viszont, hogy a kollektív gazdaság szerűjén még ma sincs tisztaság, tavalyi pelyva és szalmahulladékkal van tele, a gazdaság vezetőtanácsa a felelős. CSIKFALVA Ebben a községben a kollektív gazdaság tagjai az aratással és csépléssel is lemaradtak, s csak most közelednek az aratás befejezéséhez. Ezzel szemben az egyénileg dolgozó parasztok már a cséplést is megkezdték. Hasonló a helyzet a szérűk berendezésénél is. A kollektivistáké elhanyagolt állapotban van. Általában az egész községben lassan halad a tarlóhántás. Eddig az 529 hektár learatott területről csupán 126 hektáron végeztek tarlóhántást. A kollektivistáknak és az egyénileg dolgozó parasztoknak feladata sürgősen behozni a lemaradást. MAGASRA EMELTÜK LOBOGÓJÁT „Ha a nép uralkodni fog a költészetben, köze áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, ez a század feladata, ezt kívánni célja minden nemes kebelnek, ki megsokalta már látni, mint mártirkodnak milliók, hogy egy pár ezeren henyélhessenek és élvezhessenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát!“ Ezt írta a legnagyobb magyar forradalmár költő, Petőfi Sándor, aki 105 évvel ezelőtt áldozta fel életét a szabadságért, függetlenségért. Ezt mondta, s ebből egy jottányit sem engedett, sem költészetében, sem politikai tevékenységében. Ilyennek ismerte Ady Endre is, s a XX. század elején, amikor leginkább megtagadták Petőfi forradalmiságát, s még nevét is ritkán merték emlegetni forradalmárként, Ady Endre tanulmányt írt a forradalmár Petőfiről, amelyben Petőfi eszméinek védőjeként lépett fel és Petőfi eszméinek megvalósítását állította kora haladó társadalmi rétegei elé. Íme, a tanulmány egy részlete: PETŐFI NEM ALKUSZIK. Hajh, uram-istenem, öreg ember vagyok én már, s az öregségembe nem igen sikerült sokat átlépnom a fiatalságomból. Hanem a forradalmat ma is olyan bolondosan szeretem, mint valamikor, régen és Petőfi Sándort jobban. Jobban, egyre jobban szeretem, búsabban és irigyebben e darabos, e vad, e mennyeien nagyságos suhancot. Nincs egyetlen jó arcképe sem, de én látom az ő lázas, paraszti, sovány fiatal arcát éberen és álmomban. És esküszöm, hogy jól láttam, jobban, mint Jókai ibolyaszemei, s jobban, mint Barabás Miklós, — önmagamnak. És nem is akarom, hogy mások helyén is lássam Petőfit, de azt el akarom mondani: hogyan látom én. Aranyos, csúnya, diákos magyar Apolló, szilaj, nagy gyermek, egy őszinteség-Etna, mely örökösen ámítatni szeret. Egy harag-Etna, mely nem tud úgy haragudni, s tombolva rombolni, hogy ez neki ne fájjon legfájóbban. Egy osztályozhatatlan valaki, egy Petőfi, aki annyira sem vitte, hogy azért szeressék, amit ő szeretett. Szeretett: ez a gyűlölködő, okvetetlenkedő, nyugtalan, rossz fiú, szeretett eleddig leghatalmasabban szeretni Magyarországot. Gyilkolt a szeretetével, s mert önmagát is érdemesen tudta nagyon-nagyon hevesen szeretni, mészárszékre vitte önmagát. Vágóhíd, tagló és vér soha együtt ilyen felséges élet személyébe, sorsába — soha még — be nem avatkoztak. Szégyenetek magatokat halottak, élők, falánk senkik, kik irtatok Petőfiről eddig, de szeretni, igazán, nem tudtátok, úgy kell őt szeretni, hogy fellángoljon tőle ismeretlen pora — s önmagunk korbácsolásával. Miként Simon a remete tette, úgy kell felirtni Petőfi dicsőségének kőoszlopára, s éhezve, ázva csak az 5 dicsőségét hirdetni. Petőfi is tudott, mert Petőfi is tudott szinte megsemmisülni nagyszerű valakik imádatában. Homér, Osszián, Shakespeare és Dickens, Tacitus és Dante ragyogtak, ha ő emlékezett rájuk. És fiatal volt, izgalmas és igazságtalan, tehát fényt tudott adni tizedrangú csillagoknak is. Beranger a magyaroknak akkor született, amikor Petőfi olvasott először Beranger sort és azért él ma is nekünk, mert Petőfi akarta. Oh, hiszen Bem sem volna ran szemünkben új Hanibál és új Napóleon Petőfi nélkül, s a történelemtanároké volna Mészáros Lázár, ha Petőfi meg nem korholja egy hiányzó nyakravalóért. A nyakravaló Petőfi nyakáról hiányzott, a babér Mészáros fejéről, s a babéros Petőfi halhatatlanná tette a nyakkendős Mészárost. Nem csodálom, hogy Jókai is csak akkor szeretett bele, amikor már nem volt az útjában, s nem kellett félnie tőle. Még kevésbbé csodálom, hogy Herczeg Ferenc-féle szófoseszű, kisképzeletű svábok csak szavalni tudnak róla, de rosszul... Csinálhatott volna Petőfi nyolcvanszor újabbat a poézisban, ha a Parnasszust el nem hagyja vele, nem történik annyi sok baj. De Petőfi sokszor nagyon rossz, de gyilkos rímeivel, soraival az akkori Magyarország legkényelmesebb uraira lövöldözött. Nagyon utálta a mágnásokat, holott máig terjedt tapasztalataim szerint akkor és még ma is a „törzsökös nemzetinek ez a legkulturálisabb csoportja. Ebből is kivált általában a katolikus mágnás, s ezt én — mint majdnem négyszázesztendős kálvinista — szomorúan ismerem be. Petőfi — s jól tette a maga idejében — nem kínlódott ilyen újfajta megkülönböztetésekkel: egyformán utált minden mágnást. De észrevette, hogy a falusi kúriák legwerbőczyesebb népe, — kicsi kivétellel, — talán még hitványabb és ártalmasabb az akkor úgynevezett arisztokratáknál. Petőfi volt az első, aki észrevette, hogy a lecsüggedt, koldus nemesség és az eleven pórság közül kell jönniök az új, vezető magyaroknak. Meg tudta érezni a zsidóság hivatottságát a kialakulandó új magyar társadalomban, de eleve elátkozta a leendő, hazug, nacionalista Rákosi Jenőket. Ez a Rákosifajta már jelentkezett a Petőfi idejében s hogyne gyűlölte volna őket Petőfi, aki mindené volt, az egész életé, minden emberé, s az egész világé. „Megnézem a tengert — írja Kerényinek — melyet annyira óhajtok már látni, mert hisz ez rokona a szivemnek, mély és viharos. Megnézem Shakespeare, Shelley és Byron, hazáját, a sötét Angliát, s... a fényes Franciaországot. És mégis igaza volt, amikor gyűlöletével a magas platánok tetején járt: a mágnás és nagypap mostanáig megmaradt. Kossuth is félt tőlük, Deák óvakodott, Tisza Kálmán felhasználta őket, Tisza István szövetkezik velük. Hajh, Petőfi, de jól érezte, hol a bitangság, hisz az úgynevezett, sőt hamisnevű gentry ma már majdnem csak kasznárszolgája a főúri és főpapi nagybirtoknak. Van elevenebb s európaibb kicsi hányada is, de többik része a Petőfi „Magyar nemes“-e. Ez kicsit angolruhásabb, ostobább, mulatságosabb és siralmasabb, de ugyanaz... ... Petőfi nem alkudott, Petőfi nem alkuszik, s Petőfi a forradalomé volt. Neon szabadság kell nekünk, romantikus, szilaj, pusztai szabadság, de az a szabadság, amelyet Petőfi csak sejtett. Ütni, vágni, fiatalságot teremteni ez öregségével dicsekvő országban. „Az én kardom nem fűzfa. .. “ „A lobogómmal még találkoztok“ — ezt mondta Petőfi. Továbbra is soft fillért tilvánunti 1948 óta, hat esztendőn át hétről, hétre az olvasók százai és ezrei érdeklődéssel vették kezükbe az „Utunk“ legfrisebb számát. Most hat esztendővel később július hónap utolsó péntekén az „Utunk“ olvasóihoz, dolgozókhoz, írókhoz és művészekhez a 300. szám jutott el. Ebből az alkalomból az olvasókat és szerkesztőket jogos büszkeség tölti el azért, mert az eltelt évek alatt hazánk magyar nyelvű irodalmi és művészeti hetilapja az „Utunk“ — hiven követve pártunk útmutatásait — magakéz tömörítette a magyar ajkú írók csoportját, ösztönözte, tanította és irányította őket, hogy munkájukban hazai magyar irodalmunk fejlődéséért, mind többet és többet tehessenek. Az a munka, amelyet az „Utunk" kifejtett, nem volt eredménytelen. Az „Utunk“ hozzájárulásával magyar nyelvű íróink kéz a kézben a román írókkal előbbre vitték hazai magyar irodalmunk fejlődését. Az „Utunk“ az eltelt hat esztendő alatt nemcsak az írókat és művészeket nevelte, tanította és irányította, hanem az olvasókat, munkásokat, dol-gozó parasztokat és értelmiségieket is, nevelte bennük az irodalom és művészet iránti szeretetet, hozzájárult szép iránti érzékük fejlesztéséhez. Az „Utunk“ 300. számának megjelenése alkalmából, tartományunk dolgozói, írók és művészek s a tudomány emberei sok sok sikert kivánnak az „Utunk“ szerkesztőségének, munkatársainak.