Vörös Zászló, 1954. szeptember (3. évfolyam, 204-229. szám)

1954-09-01 / 204. szám

2 -------­ Nehéz lenne szavakban kifejezni, mi­lyen boldogság töltött el, amikor tudo­másomra hozták, hogy tagja leszek annak a nőküldöttségnek, amely a Szovjetunió Antifasiszta Nőtbizottsága meghívására augusztus elején a szo­cializmus országába utazik. Izgatottan készülődtem és vártam az indulás nap­ját. Amióta a kollektív gazdaság elnö­ke vagyok, sokat hallottam és olvas­tam a Szovjetunióról, a kolhozok nagy eredményeiről, a mezőgazdaság gépe­sítéséről, a szovjet kultúráról és ipar­ról. Valósággal égtem a vágytól, hogy ezt a sok-sok szé­pet megláthassam, azonban még a leg­nagyobb derűlátás­sal sem számítot­tam, hogy rövid időn belül teljesül a vágyam. Eljött a várva várt nap. Repülő­géppel utaztunk Moszkva felé. A magasból boldog­ságtól repeső szívi­vel néztem a leara­tott gabonaföldeket, a dús erdőket és bővizű szovjet fo­lyókat. Valóságos álomnak tűnt ez az utazás. A repülő­gép, mint nagy ma­dár keringett Mosz­­­kva felett és sze­münk elé tárult az nevét annyiszor emlegetik a földgolyó minden részén. Feltűntek a Kreml magas tornyai, amit már annyiszor láttam képeken, festményeken, és filmszínházban. A gép lassan ereszkedett alá, majd vé­­gigsiklott a repülőtér betonján és meg­állt A repülőtéren a Szovjetunió Antifa­siszta Nőbizottságának küldöttei fo­gadtak. Nagy szeretettel vettek körül, virágcsokrokkal halmoztak el bennün­ket Az egyik elvtársnő észrevette, hogy nem beszélgetek. Kíváncsian ér­deklődött hallgatásom okáról, mire én megmagyaráztam, hogy nem tudok, csak magyarul beszélni. Legnagyobb meglepetésemre, amikor a szállodához értünk, már várt rám egy elvtársnő, aki tiszta magyarsággal köszöntött és hogylétemről érdeklődött, ő lett az én tolmácsom, aki mindenhova elkísért és segítségemre volt abban, hogy a szov­jet emberekkel értekezzem. Még aznap este alkalmam volt gyö­nyörködni a világhírű moszkvai „Nagy Színház“ szépségében. Bár az opera szövegét nem értettem, mégis gyönyö­rűséggel hallgattam a szép zenét, az éneket és ámulattal figyeltem a szebb­­nél-szebb díszleteket, amelyeket mélyen emlékezetembe véstem. Mivel idehaza mezőgazdasággal fog­lalkozom, érdeklődésem a Szövetséges Köztársaságok moszkvai mezőgazdasá­gi kiállítása felé irányult, melynek elő­készítéséről sokat hallottam. A MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁSON A második napon részt vettünk a me­zőgazdasági kiállítás megnyitásán. Hirtelen nem tudtam merre nézzek. Mindenfelé hatalmas, eddig nem látott, szépséges kivitelű épületek, kertek, parkok, szökőkutak és termésdús föl­dek. Kísérőmtől megtudtam, hogy a kiállítás mintegy 207 hektáron terül el, hogy minden Szövetséges Köztár­saságnak külön pavillonja és területe Felejthetetlen napok van, ahol saját terményeiket és gépei­ket állították ki. A kiállításon minden nagyon érde­kelt, mert közel állott munkámhoz. Sorra jártuk a pavillonokat. Mindenütt időztünk, de a legtöbbet a mezőgazda­­sági gépeknél. Itt naphosszat marad­tam volna gyönyörködni ezekben a cso­dás masinákban. Különösen felkeltette érdeklődésemet a burgonyatermesztő gépgarnitúra, amely több gépből áll. Az egyik tavasszal kiválogatja a bur­gonyát, előkészíti vetésre, a másik négyzetesen elülteti, a harmadik meg­kapálja, a negyedik kiszedi a földből, megtisztítja, kiválogatja és elraktá­rozza a burgonyát. Kérésemre egy elv­­társnő mozgásba hozta az összes gé­peket. Hasonlóan nagyon tetszett még a kukorica­termesztő gépgarnitúra. Az egyik gép négyzetesen elülteti a kuko­ricát, a másik megkapálja, a harmadik ősszel leszedi a kocsányról, megtisztít­ja a buroktól, lefejti a szemet és a ko­csányt csomóba rakja. A gép mellett halkan megjegyeztem: „Hát akkor mit csinálnak a kolhozisták, ha a gép mindent elvégez?“ A körülállók nevet­tek és megnyugtattak, hogy nekik is akad dolguk. Itt láttam a villamos fejőgépet, kom­bájnt és más mezőgazdasági gépeket. Mivel gazdaságunkban mi is fog­lalkozunk állattenyésztéssel, másnap a kiállításon főképpen eziránt érdeklőd­tem. Különösen megragadta figyelme­met a Moldvai Köztársaságban a kite­nyésztett fejőstehén fajta, amely 35 li­ter tejet ad naponta. Az egyik kolhoz­­ista elmondta, hogy mivel táplálják ezeket a jól tejelő teheneket. Egy ilyen tehén napi kosztja 40 kilogramm bur­gonya, 15 kilogramm silótakarmány, 15 kilogramm répaféle, 5 kilogramm széna, 0,70 kilogramm szén és m­ész, ami az emésztéshez szükséges. Ezen kí­­vül állandóan friss víz áll rendelkezé­sükre. Ugyanitt láttam a „Micsurin" kolhoz által tenyésztett 382 kilogramm súlyú sertés mását, hatalmas juhokat, gazdag gyapjúval. Meglátogattuk Sztálingrád és L­enin­­grád városokat! A „LENIN" KOLHOZBAN Leningrádból Chisinau­ba, a Mold­vai Szocialista Szovjet Köztársaság fővárosába utaztunk, ahol szintén nagy szeretettel fogadtak bennünket. Itt több kulturális intézményt látogattunk meg, majd kimentünk a „Lenin“ kol­hozba. A kolhoz elnöke Vasiladij Ivan Demjanovics baráti szeretettel foga­dott bennünket és lelkesedéssel beszélt a kolhoz megvalósításairól. A „Lenin“ kolhoz 1953-ban három kisebb kolhoz egyesüléséből jött létre. A gazdaság­nak 8000 hektár földje van, amiből 1500 hektáron gyümölcsöt és 400 hek­táron szőlőt termesztenek. Az elnök büszkén beszél a gazdaság állatállo­mányáról: — 1200 tehenünk van, ebből 450 fe­jős, 1118 sertésünk, ebből 180 anyako­ca, 1500 juhunk, 800 baromfink és 700 darab lovunk van. — Ámulattal figyel­tük szavait. Titkon a mi kollektív gaz­daságunkra gondoltam és arra, hogy vájjon mikor le­szünk mi is ilyen gazdagok? De ezen­kívül a „Lenin“ kol­hoznak még más „kincsei“ is vann­nak. 32 teherautó­ja, 2 „Pobeda“ sze­mélyszállító gépko­csija, 5 motorkerék­párja. A kollektív gazda­ságnak szükséges villamosenergiát a rendelkezésükre ál­ló két villany­telep szolgáltatja. A gaz­daságnak 5 óvodá­ja, két orvosi ren­delője és egy szü­lőotthona van. Érdeklődve a mun­ka megszervezésé­ről, az elnök el­mondta, hogy ezelőtt 100 brigádjuk volt, ezeket 5 nagy bri­gáddá szervezték át, amelyek egyen­ként 6—11 csoportból állanak. A gaz­daságnak a föld megmunkálására a traktorállomás évente 30 traktort bo­csát rendelkezésére. A kollektivisták távozásunk előtt ajándékokkal halmoztak el. Mikor bu­­csúzásra került a sor, kissé nehezen váltunk meg új barátainktól, akiktől olyan sok szépet és jót tanultunk, akik olyan mélységes baráti szeretettel fo­gadtak. ★ Augusztus 19-án visszatértünk Mosz­kvába s ottlétünk utolsó napján a Kreml palota, szépségeiben gyönyör­ködtünk, majd augusztus 20-án repülő­re ülve, megérkeztünk szeretett hazánk fővárosába. Mindaz, amit láttam, felejthetetlen emlék marad számomra. Örökké előt­tem lebeg majd a szovjet emberek mély­séges hazaszeretete, s azok a felejthe­tetlen napok, amelyeket együtt töltöt­tünk ezekkel az emberekkel. Nem fe­lejtem el soha a csodálatos épületeket, a moszkvai Metrót, a virágzó kolhozo­kat s nem felejtem el meghálálni mun­kámmal azt, hogy lehetőséget terem­tettek számomra, hogy megtekintsem a szocializmus országát. Visszatérve a mi kollektív gazdasá­gunkba, nagy terveim vannak, szeret­ném a vezetőtanáccsal, a tagokkal kar­öltve átszervezni gazdaságunkban a munkabeosztást, megszilárdítani a munkafegyelmet, az egyéni felelősség­­érzetet. Bevezetjük a Szovjetunióban tanult módszereket az állattenyésztés terén, különösen a tehenek gondozásá­ban. A látottak alapján építkezni is fogunk. Állandó iratok létesítését sze­retnénk megvalósítani. igyekszem a gazdaságban elterjeszteni azokat a módszereket, amelyeket a szovjet kol­hozistáktól tanultam. SIMON JULIANNA az uzoni „Augusztus 23“ kol­lektív gazdaság elnöke a város, amelynek s. r.n.k. nöküldöttsége a Szövetséges Köztársaságok mezőgazdasági ki­amtasán •VÖRÖS ZÁSZLÓ" Szép eredmények az állatszerződéskötések terén Az udvarhelyi felvásárlási és érté­kesítési ügynökség az állatszerződéskö­tések terén szép eredményeket ért el. Az eredmények eléréséhez jelentősen hozzájárult az RMP és a miniszter­­tanács határozata, amely kedvező fel­tételeket biztosított azon dolgozó pa­rasztok számára, akik fölösleges álla­taikat az ORACA vagy a szövetkeze­tek útján eljuttatják a városi dolgozók asztalára. Hosszú és komoly felvilágosító munkának az eredménye, hogy a fa­lusi dolgozók nagy része a szövetkeze­tek útján értékesíti állatait.­­ Jól végzett, eredményes meggyőző munkájukért dicséretet érdemelnek Csiszér Miklós, a szentpáli szövetke­zeti elnök és Béla Ferenc alelnök. Ágya Ede dolgozó paraszt, erdő­­fülei lakos, ez év folyamán értékesí­tett szövetkezeti úton öt drb. nagy­állatot, 4 drb-ot „kövér“ és egy drb-ot „extra" minőségben. Jelenleg leszerződött két drb. nagyállatot. Az olasztelki „Petőfi Sándor“ kol­lektív gazdaság értékesített szövetke­zeti úton 9 drb. sertést, 6 drb. növen­déket, 50 drb. bárányt és 4 drb. nagy­állatot. Leszerződtetett 3 darab nagy­állatot. Mind az erdőfülei, mind az olasz­telki szerződéskötési munkákban ki­tűnt Bodó Dávid felvásárló és Nagy Árpád alelnök. A példaképpen megemlített szövet­kezetek tagjai közt, valamint a rajon területén lévő községekben sok ehhez hasonló eset van. A munka sikeréhez jelentősen hozzájárultak a felvásár­lási és értékesítési ügynökség techni­kusai, és főképpen B­o­r­­á­r Ferenc zootechnikus, aki fáradtságot nem is­merve dolgozott, hogy az állatok leszerződtetése és az állatok beadása utáni kedvezmények elosztása a leg­nagyobb rendben történjék. A felvásárlási és értékesítési ügy­nökség az állatszerződési tervét a III-ik évnegyedben az alábbiakban teljesítette: Nagyállatoknál: 320 százalék; bor­jú: 152,05 százalék; növendék: 113,33 százalék, sertés: 116,43 százalék. A juhok szerződése terén elég nagy lemaradás tapasztalható. E téren a tervet csak 12,50 százalékban teljesí­tették. A lemaradásnak az az oka, hogy az értékesítési és felvásárlási ügynökség nem fordított elég nagy gondot a juhfelvásárlások megszer­vezésére. KÁDÁR JÓZSEF, az Udvarhely-rajo­ al értékesítési osztály vezetője Előkészítették az iskolaépületeket Elérkeztünk az új tanév megnyitá­sához, amikor az iskolákban újra megkezdődik az új ember, a szocial­ista társadalmat építő, új öntudatos káder neveléséért folyó munka. A Csik-rajoni néptanács tanügyi oztályának irányításával a tanügyi káderek a nyári szünidőt a szabad­ságon kívül az új tanévre való felké­szülésre használták fel. Fejlesztették ideológiai és szakmai színvonalukat , tanulmányozták a szovjet pedagó­gusok műveit, azok módszerét, olvas­ták a legújabb írók regényeit, hogy minél több ismerettel fogjanak a ne­héz, de magasztos munkához, az új ember neveléséhez. A nyári munkaterv alapján az au­gusztusi tanügyi tanácskozásra min­den tanügyi káder szorgalmasan ké­szült, hogy elhozhassa a kiállításra a legjobban sikerült szemléltető esz­közöket, melyeket saját maga állított elő és a viták során elmondhassa a jó módszereket, amelyeket használt s amelyekkel az oktató-nevelői munka terén szép eredményeket ért el. A rajon­ néptanács tanügyi osztá­lya több tanerőt a tanügyi osztályra is behívott és elbeszélgetett velük, hogyan hajtották végre a nyári mun­katervet. Megállapították, hogy töb­bek között Kiss István ménasági ta­nító komolyan foglalkozott az egyéni tanulással, mind a politikai, mind a szakmai kérdéseket helyesen világí­totta meg. A tanév előkészítési munkálataiban komoly szerepük van az iskolaigaz­­gatóknak, főképpen az iskolaépületek rendbehozatala terén. Az igazgatók legtöbben versenyszerűen igyekeztek rendbehozni az iskolákat, hogy azok­nak épületei, tantermek, irodák, fo­lyosók, bentlakás és mellékhelyiségek méltóképpen várják a tanév megnyi­tását. Elsőnek a Csikszentgyörgy-bánkfal­­vi 7 osztályos iskolát hozták rendbe. Ez már 25 napja készen, felolajozva várja a tanulókat. Nagyon szép és dicséretreméltó munkát fejtett ki a domokosi tanügyi kollektíva, ahol az iskola és udvara körül saját erejükből új kerítést és gyönyörű, székely galambdúcos kaput készítettek, ők ma­guk fűrészeltek, fúrtak, faragtak, szegeztek, festettek. Gáli Jenő igazgató mellett kitűntek: Bogyó Margit, Bálint Barna, Karda Károlyné és még más tanerők, akik fáradtságot nem ismerve dolgoztak. Az iskola kimeszelésére is gondol­tak, megtanulták a „János Vitéz“ cí­mű operettet és annak jövedelméből azt is elvégezték. Ma már több mint két hete rendben van az iskola kívül és belül. De nem maradtak le más községek sem, így már elvégezte a meszelést és takarítást a szenttamási, karcfal­­vi, dánfalvi, madarasi, rákosi, tusná­di, kozmási, szentmártoni iskola. Ide­­ér­tjük a 4 osztályos iskolát is. A javítási munkák elvégzésébe be­kapcsolódott az iskolák szülői bi­zottsága is. Madarason a szü­lői bi­zottság elnöke elsőnek jelentkezett, hogy segít és kijavította az iskola kapuját. Menaságon, a szülői bizott­­ság segítségével kimeszelték az is­kolát. Nagytakarítást végeztek Szent­­imrén, Szentsimonban, Szépvizen és más községekben is. Az említett szép eredmények mel­lett egyes községekben hiányosságok is vannak, melyek az iskolaigazgatók és a néptanácsok nemtörődöm maga­tartásának tudhatok be. A „holnap, holnap majd megteszem“ jelszó mel­lett egy helyben topognak. Ez a helyzet Hargitán. Nincs kez­deményező erő, a helyi forrásokat nem használják ki — tehetetlenség uralko­dik. Fogarasi Géza iskolaigazgatónak a szabadság ideje alatt 3 helyettese volt, akik szinte semmit nem tettek. A községi néptanács végrehajtó bi­zottsága pedig nem intézkedett, hogy a költségvetésben biztosított összeget az iskola kijavítására, kimeszelésére felhasználják. Most pedig nézzük meg, mi a hely­zet az iskolák előkészítése terén a városban , Csíkszeredában. Elsőnek az 1 -es szán­ú 4 osztályos iskolában végezték el a takarítást. Követték ezt Taplocán, Somlyón és Csobotfalván is. Hiányosság, hogy a városi népta­­nács későn tett komolyabb intézke­déseket, hogy a Somlyói iskolából a kultúrháznak átalakított tanterem he­lyett az épület nyugati oldalán lévő két tantermet elkészítse. A népta­­nácsnak arra kell törekednie, hogy a munkálatokat gyors ütemben végez­zék, mert ha nem, a tél folyamán az osztályok számának szaporodása kö­vetkeztében tanteremhiány lesz és nehézségekbe fog ütközni az oktató­­nevelői tevékenység. De a tartományi tanügyi osztály sem ad elég idejében segítséget az is­kolák vezetőinek. A Csíkszeredai pe­dagógiai iskola számára két héttel ezelőtt folyósította a javításhoz szük­séges összeget, holott már 5 hete folyik a munka. A 10 osztályos középiskola javítá­sára nem biztosítottak pénzfedeze­tet. Perjessy Gyula, az iskola igazga­tója hiába küldte jelentéseit az iskola helyzetével kapcsolatban, még ma sincs kijavítva és kitakarítva. Várjon ki fogja vállalni a felelős­séget ezért a gyönyörű iskolaépületért, amely évről-évre szemük előtt megy tönkre? Jó lenne, ha a tartományi néptanács tanügyi osztálya ezzel az épülettel komolyabban foglalkozna, mert csak­­ ráccsal és a szülői bi­zottságra való támaszkodással egy 2 emeletes és több mint 100 szobás épü­letet nem lehet teljesen rendbehozni. Az új tanév előkészítésében elért eredményeket csorbítják az említett hiányosságok. Bízunk abban, hogy a tartományi-, rajoni- és községi néptanácsok ko­moly intézkedéseket tesznek, hogy Csík-rajonban valamennyi iskola rend­behozva, a követelményeknek m­egfe­­­lelően, tisztán, kijavítva, kimeszelve és kidíszítve nyitja meg kapuit SÁROSI OTTÓ rajoni képviselő Levelezőink a sajtóterjesztésről Örvendetes, hogy az utóbbi időben Kézdivásárhely-vajonban bizonyos mértékben­­ellenté­tt a sajtóterjesztés. A sajtóterjesztési munka megjavításá­hoz nagymértékben hozzájárultak azok a szervezők és sajtóterjesztők, akik a rájuk háruló feladatokat nemcsak tel­jesítik, hanem jóval túl is haladják. Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója tiszteletére a szervezők munkavállalásokat tettek, hogy több dolgozót szerveznek be újságolvasás­ra. A vállalásokat valamennyien tel­jesítették, kitűntek többek között Sza­­mate Ida, aki 200 százalékkal, Bodi Ferenc, aki 110 százalékkal haladta túl vállalását. A kitűntek között sze­repelnek még Csomos Imre, Simon Józsefk­e és mások, akik munkájuk­ban arra törekedtek, hogy a párt sza­va mind nagyobb tömegekhez, időben, minden késedelem nélkül jusson el. VERESS GÁBOR levelező­­k Augusztus 17-én a postahivatal he­lyiségében értekezletet tartottak azok­kal az elvtárokkal, akik Marosvásár­­hely-rajonban a sajtóterjesztéssel fog­lalkoznak. Az értekezleten Miklós Ká­roly adott jelentést. A jelentésből ki tűnt, hogy Marosvásárhely-rajon nem valami rózsásan áll a sajtóterjesztés­sel. Ha a rajoni átlag nem is olyan nagyon gyenge (96 százalék), az egyes községekben azonban egyene­sen ijesztő, hogy milyen hanyag és felületes módon kezelik a sajtóterjesz­tést, így például Bándon csak 38 százalékra teljesítették a tervet. Itt nemcsak a postahivatal hibás, hanem a pártalapszervezet vezetősége is, mely nem ad kellő irányítást a politikai munkában. Hasonlóképpen szégyenle­tesen lemaradtak a sajtóterjesztésben Nyárádten­te, ahol a tervet csak 36 százalékban valósították meg. Az értekezlet alkalmával felszínre került hibákat sürgősen ki kell javí­tani és Marosvásárhely-rajonban fel kell lendíteni a sajtóterjesztést. A sajtóterjesztő szervek nagyobb fele­lősségérzettel kell végezzék munká­jukat ezen a téren és a pártalapszer­­vezetek, valamint a rajoni pártszer­vezet sokkal hathatósabb irányítást kel!"* adjon a politikai munkában. VULTUR SIMIQN levelező

Next