Vörös Zászló, 1954. november (3. évfolyam, 257-281. szám)

1954-11-02 / 257. szám

PÁRTÉLET Pártalapszervezetek a mezőgazdasági munkálatok Irányításában Jó munka — szép eredmények Akiknek a siker a fejükbe szállt A pártmaunka tapasztalata azt bizonyítja, hogy mind a politikai, mind pedig a gazdasági tevékenységben a si­ker az alapos szervező munkától függ. Ha az alapszer­vezetek helyesen alkalmazzák a felsőbb pártszervektől kapott gyakorlati módszereket, ha a kollektív vezetés elvének szigorú betartásával végzik tevékenységüket és szoros kapcsolatot létesítenek a tömegekkel, a siker nem marad el. A csikfalvi pártalapszervezet az említett követelmé­nyek szellemében végzi munkáját. Kövecsi Mózes aktivis­ta segítő-irányító tevékenységével, az alapszervezet az utóbbi időben megjavította tevékenységét. A politikai munka eszközeinek felhasználásával a községben nagy­szerű gazdasági eredményeket értek el. Az alábbiakban bemutatjuk a pártalapszervezet által alkalmazott gyakor­lati módszereket Október 14-én az alapszervezet vezetősége és a köz­ségi néptanács végrehajtó bizottságának tagjai előtt Fa­­zakas János — a néptanács elnöke — tájékoztató jelen­tést adott az őszi munkálatok, a beszolgáltatás, s a szö­vetkezeti felvásárlás helyzetéről. A gyűlésen megbeszél­ték az azonnali teendőket, a községben fennálló hiányos­ságok kiküszöbölésére. Intézkedési tervet dolgoztak ki a soron lévő gazdasági feladatok megoldására, s október 25-ére nyílt alapszervezeti gyűlés összehívását határoz­ták el. A nyílt alapszervezeti gyűlésen résztvettek az IMSZ- alapszervezet vezetőségének tagjai, aőbizottsági tagok, békebizottsági tagok, az ARLUS helyi vezetősége, kép­viselők, szövetkezeti dolgozók, a tantestület egyes tagjai és élenjáró termelők, akik eleget tettek állam iránti köte­lezettségüknek. Ezen a gyűlésen is a néptanács elnöke tájékoztatta a részvevőket az őszi munkálatok, a beszolgáltatás és a szövetkezeti felvásárlás kérdéseiről. A gyűlés részvevői, h hozzászólásukban véleményüket nyilvánították a munká­latok megjavításával kapcsolatos intézkedésekről. A gyűlésen három bizottság alakult. Egy az őszi munkálatokkal, egy a beszolgáltatással és egy a szö­vetkezeti felvásárlással foglalkozó bizottság. A gyűlésen résztvevők közül választókerületenként 4—5 agitátorból álló csoportokat szerveztek, s meghatá­rozták ezek feladatait. Október 26-án korán reggel már elindultak az agitá­torok. Házról-házra jártak, egyénileg beszélgettek minden mezőgazdasági termelővel. Az alapszervezet vezetősége intézkedett az agitátorok munkájának ellenőrzéséről is. Fazakas Albert kommunista agitátor, a 8. választó­kerületben végezte munkáját. Fazakas H. József dolgozó paraszttal hosszasan beszélgetett. Megmagyarázta a be­szolgáltatás szükségességét. A termelő a következő kér­dést tette fel az agitátornak: — Te Albert, hogyan állsz a beszolgáltatással? Az agitátor büszkén válaszolta: — Semmivel sem vagyok hátralékban. Minden köte­lezettségemnek eleget tettem. Fazakas Albert kommunista agitátor munkájának megvolt a gyümölcse. A következő napon Fazakas H. Jó­zsef beszolgáltatta napraforgó- és hagymahátralékát. Hasonló eredménnyel járt Dénes Zsigmond képviselő, agitátor munkája is. Miután beszélt Szabó Ferenc és Szabó József termelőkkel, azok beadták kukorica-, burgo­nya- és napraforgóhátralékaikat. Az alapszervezet intézkedett, hogy a község élenjá­róit köszöntsék a pionírok, s elismerésüket fejezzék ki a dolgozó parasztoknak állam iránti kötelezettségük teljesí­téséért. így, a csikfalvi pionírok az elmúlt napokban ün­nepélyesen köszöntötték Incze A. Mihály és Fazakas Al­bert dolgozó parasztokat. Az alapszervezet kezdeményezésére a néptanács vég­rehajtó bizottsága intézkedett, hogy a községben lévő ku­­lákok azonnal végezzék el az őszi munkálatokat és szol­gáltassák be kvótájukat. Karikatúrát készítettek a szabo­táló ku­lákokról s leleplezték mesterkedéseiket a község dolgozó parasztjai előtt. A községben a három bizottság naponta elemzi az elvégzett munkák eredményét, s meghatározzák a követ­kező nap feladatait. Az agitátorokkal háromnaponként tartanak értekezletet. A fent említett módszereket alkalmazzák a községhez tartozó falvakban is. Mindezeknek az eredménye, hogy október 26-tól 29-ig a kukoricabeszolgáltatás szá­zalékaránya 25-tel, a napraforgóé 15-tel,­a hagymáé 18- cal, a burgonyáé 12-vel és a tejé 6 százalékkal emelke­dett. Hasonlóképpen két nap alatt a vetés is 15 száza­lékkal növekedett. Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy az alap­szervezet politikai irányításával, a tömegszervezetek be­vonásával, szoros kapcsolatot létesítve a dolgozó parasz­tokkal, Csikfalva mezőgazdasági dolgozói rövidesen büsz­kén jelentik pártunknak, hogy eleget tettek állam iránti kötelezettségeiknek. Az ákosfalvi kollektív gazdaság évek során át az első gazdaságok közé tartozott. A kollektivisták büszkék is voltak erre. Mindenki elismeréssel tekintett feléjük. 1952- ben az elsők között voltak, akik befejezték az őszi mun­kálatokat. Most azonban másképpen áll a helyzet. Rövidesen beköszönt a tél és az ákosfalvi kollektivisták október 29-ig a szántás-vetésnek alig felét végezték el. 70 hek­tár területen a kukorica október 29-ig várt a szedésre. A betakarítási munkálatok minősége is kifogásolható. Miért van ez így? Erre a kérdésre próbálunk válaszolni. A kollektív gazdaság tagjai az elmúlt években szép eredményeket értek el. Ezeknek a sikereknek azonban megvolt az árnyoldaluk is. Az eredmények önhittségre, elbizakodottságra vezettek. A gazdaság vezetői megrésze­gedtek a sikerektől, azt hitték, hogy „mindent el tudnak végezni“, nekik már „minden gyerekjáték“. Ebből fakad, hogy a kollektív gazdaságban meghonosodott a „ráérünk arra még“ politika, ami az őszi munkálatok terén mutat­kozó lemaradás egyik fő oka. Az említett hiányosságok gyökere — a pártalapszervezet nem kielégítő politikai ne­velőmunkája. A gazdasági munkák jó menetele nagymértékben a pártalapszervezetek szervezeti intézkedéseitől függ. Ezt azonban az ákosfalvi kollektív gazdaság pártalapszerve­­zete formális, bürokratikus módszerekkel helyettesítette. Nemrég az alapszervezet egyik közgyűlésén megvitatták az őszi munkálatok menetét. Felszínre kerültek a hiá­nyosságok, de a közgyűlés nem hozott semilyen határo­zatot a lemaradás felszámolására, így a gyűlést követő napokban sem mutatkozott javulás a gazdasági munkák­ban. A pártalapszervezeteknek kötelességük az agitáció minden eszközének felhasználásával nevelni, mozgósítani a dolgozókat a soronlévő gazdasági feladatok megoldására. Ennek a feladatának azonban kevésbbé tett eleget a kollektív gazdaság pártalapszervezete. Puskás Balázs, az alapszervezet titkára, nem készíti fel hetenként az agi­tátorokat. Az alapszervezet vezetősége nem használja fel a faliújságot, s a szemléltető agitáció eszközeit a dolgo­zók nevelésére. Mindezekből adódik, hogy a kollektív gazdaságban laza a munkafegyelem. Naponta számos kollektivista — különböző elfoglaltságra hivatkozva — nem megy dolgozni. Egyes fogatosok, mint Bokor Jenő, Terebesi Árpád, az őszi munkálatok idején eltávoztak a községből, s így fogataik kihasználatlanul maradtak, ami hátráltatta a szántás-vetés munkálatait Székely János brigádos, anélkül, hogy a vezetőtanácsnak tudomására hozta volna, felelőtlenül elhagyta munkahelyét, s brigád­jában nem biztosította a munkák jó menetét. A nevelőmunka hiánya megmutatkozik a kollektivis­ták munkájának gyenge minőségében is. A betakarítás idején lelkiismeretlenül végezték a burgonya szedését, amelynek elvégzése után mintegy 50 mázsa burgonya maradt a földekben. Az alapszervezet vezetősége nem irányítja politikai­lag a vezetőtanács munkáját. Ennek hiányából fakad az őszi munkálatokban fennálló lemaradás. A vezetőtanács­ban nem honosult meg a kollektív vezetés elve. A ve­zetőtanács tagjai között nem osztják el a feladatokat, nem teszik felelőssé őket a különböző munkálatokért, így sok esetben Nagy Domokos, a kollektív gazdaság elnöke, önkényesen határoz, egyedül próbálja megoldani a gazda­ság vezetését, amire természetesen képtelen. Nagy Domo­kos hibája annál inkább elítélendő, mert tagja a tarto­mányi pártbizottságnak és így tisztában van azzal, hogy ilyen munkamódszerrel nem lehet eredményt elérni. A vezetőtanács munkájának ellenőrzése nem kielégítő. Ebből ered, hogy sok esetben a kollektivisták véleményét, javaslatait a vezetőtanács tagjai nem veszik figyelembe, így például nem vették figyelembe a kukoricaszedés meg­kezdését, habár többen is javasolták azt, s így e munka megkezdése nagyon elhúzódott ami károsan befolyásolja az őszi szántás­ vetési munkálatokat is. Ezenkívül a ku­koricakáré elvesztette tápértékét, nem alkalmas silózásra. A pártalapszervezet nem foglalkozik kielégítően az ifjak nevelésével sem. Nem irányítja az IMSZ-alapszerve­­zetet, hogy az kommunista nevelést biztosítson az ifjaknak. Ennek a hiányosságnak tulajdonítható, hogy vannak a kollektív gazdaságban olyan ifjak, akiknek nem elég magas az osztályöntudatuk s a munkával szemben tanúsított magatartásuk is kifogásolható.­­ Ahhoz, hogy az ákosfalvi kollektív gazdaság újból az élenjárók közé kerüljön, szükséges, hogy a pártalap­szervezet megjavítsa tevékenységét, magasabb színvo­nalra emelje a politikai munkát. Harcolnia kell az elbi­zakodottság felszámolásáért, s a „ráérünk arra még a gondolkodási mód — ami visszahúzza az egész tevé­kenységüket — kiküszöböléséért. Az alapszervezet titká­rának rendszeresen ki kell képeznie az agitátorokat, hogy azok mozgósítsák a kollektív gazdaság összes tagjait a munkában való részvételre. Intézkedjenek a szocialista verseny helyes megszervezésére és kiszélesítésére, ami nagyban elősegíti a gazdasági feladatok sikeres meg­oldását. WEISZ L. Örömhírt visz a válasz A székelykeresztúri pedagógiai is­kola tanulói leveleket írtak szüleiknek, amelyekben kérik, hogy állam iránti kötelezettségüknek minél hamarabb te­gyenek eleget. Ilyen levelet írt szülei­nek Szőcs Lajos tanuló is. „Kedves szüleim. Egészséges vagyok, amit maguknak is viszont kívánok. Jól érzem magam, hiszen az ellátásom és a bentlakásom jó. Én ebben a levelemben arra sze­retném kérni magukat — mivel na­gyon jól tudják, az élelemmel való el­látásomat ebben és a jövő évben is az iskola fedezi — gyermekükért tel­jesítsék rövid időn belül állam iránti kötelezettségüket. S ha ennek, kedves szüleim, 100 százalékosan eleget tesz­nek, akkor az iskola kedvező áron tudja majd beszerezni a téli ellátá­sunkhoz szükséges élelmiszereket.“ A levél további részében Szőcs La­jos a tanulásról és szórakozásokról ír. Az ifjú szülei a következőket vála­szolták: „Kedves Lajos fiam! A csomagot Laci anyja hazahozta és a levelet is megkaptuk. Írtad, hogy a kvótánkat minél hamarabb adjuk be az államnak. Mi már be is adtuk a búzát, zabot, kukoricát, paszulyt, hagy­mát, mind egy szikráig, a disznóhúst is. Marhahúsból 5 kilogrammal többet adtunk a szükségesnél, amit átírtak a jövő évre. A krumpliból 70 kilogram­mot beadtunk, a többit most szedjük. Légy nyugodt fiam, két-három napon belül az elmaradt krumplikvótánkat is rendezzük. Csókol anyád.“ Kelt Küsmödön, 1954. október. VÖRÖS ZÁSZLÓ Szovjet módszereket alkalmaznak Tartományunk állami gazdaságai­nak dolgozói lendületes munkával ké­szítették elő és kezdték meg az őszi mezőgazdasági munkálatokat. Igye­keztek a terménybetakarítással egy­­időben, idejében és jól előkészíteni a földeket az őszi vetésre. Az idén kiter­jedtebben alkalmazták a gépi munkát, s ugyanakkor munkaerőről is gondos­kodtak. Ennek alapján elvégezték az őszi vetőszántást, előkészítették a föl­deket az őszi vetésre. A szentkatolnai állami gazdaságban október hónap első felében elvégezték a vetőszántást. Ezt úgy érték el, hogy az aratás után már a csépléssel pár­huzamosan megkezdték a föld előké­szítését a vetésre. A vetésnél 3 trak­torista alkalmazza a gépkapcsolás módszerét. Egy traktor után 3 vető­gépet kapcsoltak, s így meggyorsítot­ták a vetés ütemét. Ezt a módszert al­kalmazzák a mezőbándi és uzoni álla­mi gazdaságokban is. A vetésnél nagy jelentőséget tulaj­donítanak a szovjet módszerek alkal­mazásának. Tartományunk állami gazdaságai az idén összesen 163 hek­tár területen kellett alkalmazzák a keresztsoros vetést. Ezzel szemben, eddig 499 hektár területen vetettek ke­­resztsorosan. A mezőbándi állami gazdaságban több mint 130 hektáron alkalmazták a keresztsoros vetési módszert. Az őszi szántásnál a marosvásár­helyi „Május 1“ állami gazdaságban, és a szentkatolnai állami gazdaság­ban a Szovjetuniótól kapott nagytelje­­­sítményű traktorok segítségével kísér­letképpen alkalmazzák Maker mód­szerét, vagyis a földet ekekormány nélkül szántják meg 45 cm mélység­ben, így a földet felpuhítják, de nem forgatják meg. Más területen az eddi­­­gi, szokásos mélyszántást alkalmaz­zák. Mindkét területet a tavaszon be­vetik egyfajta gabonával, hogy megál­lapítsák, náluk melyik módszer alkal­mazásával érnek el nagyobb termés­hozamot. Hiba, hogy tartományunk állami gazdaságaiban még nem végezték el a vetést, 139 hektár területet kell még bevetniük. Az állami gazdaságok párt­­alapszervezetei, igazgatói mozgósítsa­nak minden erőt, hogy az őszi vetést minél előbb befejezzék. Fizessünk elő 1955 évre a szovjet újságokra és folyó­iratokra. Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok, postakézbesítők, valamint az üzemi önkéntes sajtó­terjesztők. ­ Miért nem teljesítették a beszolgáltatást Mezőbándon ? Mezőbándi mind a mezőgazdasági, mind az állati termékek tekintetében egyike a Magyar Autonóm Tartomány legtöbbet termelő községeinek, s ennek ellenére sereghajtó a beadásban. Bár a községnek október 20-ig teljesítenie kellett volna a beadási tervet, több terménynél még az 50 százalékot sem érte el. Burgonyából például mindössze 30, kukoricából 37,5, rozsból 57, búzából pedig 64 százalékot szol­gáltattak be. A néptanács s főleg annak végre­hajtó bizottsága csaknem semmit sem tett a begyűjtés érdekében. Senki sem törődött a beszolgáltatással késleke­dő dolgozó parasztokkal, sem a kulá­­kokkal, akik ez alatt az idő alatt igye­keztek elrejteni a gabonát. Csak az szolgáltatott be, aki akart, aki maga jelentkezett a kvóta átadására. Va­gyis: a néptanács a tömegek mögött haladt. Vajjon milyen példát adhat a dolgozó parasztoknak Csibi Lajos elvtárs végrehajtó bizottsági tag, aki maga sem értette meg, hogy az állam iránti legfőbb kötelessége idejében eleget tenni beszolgáltatási kötele­zettségének s aki még máig sem adta be kvótáját. Vagy hogyan végezhet felvilágosító munkát Cordos Alexandru néptanácsi képviselő, ha ő is a hátra­lékosok közé tartozik?! Truja Nicolae elvtársat, a néptanács elnökét és Mátéi Ludovic­ot, a népta­nács titkárát egyáltalán nem érdekel­te a begyűjtés kérdése, s majdnem semmit sem tettek a beszolgáltatás érdekében. A szervezésről, a mozgósí­tásról és az ellenőrzésről egyaránt elfeledkeztek. Ahelyett, hogy ezt te­kintették volna fő feladatuknak, külön­böző mellékes kérdésekbe merültek. Nem tudták megkülönböztetni, hogy mi fontos és mi nem. A mezőbándi népta­nácsnál egy mezőgazdasági mérnök, két mezőgazdasági megbízott, és egy begyűjtő dolgozik. Manu Gheorghe elvtárs mezőgazda­­sági mérnök, bár még új ember, szakmájában jobban segíthette volna a beszolgáltatást. A mérnök­­elvtárs azonban megelégedett néhány — a­­hogy ő nevezi „szervezeti intézkedés­sel“. — összehívta a tanítókat és a képviselőket, bizonyos útmutatásokat adott s ezzel kimerült tevékenysége. Nem ellenőrizte az intézkedések vég­rehajtását, nem érdeklődött a dolgok menete iránt. A begyűjtő magánügyeit intézte. Előfordult ugyan, hogy néha felkeresett egy dolgozó parasztot, de voltak napok, amikor ezt sem tette meg. Így tettek Grijo Francisc és Pavel Augustin mezőgazdasági megbízottak is, akik napokon át még a hivatalba sem jöttek be. A mezőbándi néptanácsnál papíron létezik egy irányító bizottság, melynek tagjai a néptanácsi képviselők és a szövetkezet küldöttje. A bizottságnak hetenként kellene üléseznie s konkrét, azonnali intézke­déseket hoznia a legsürgetőbb kérdé­sekben. Azonban üléseket nem tarta­nak s a bizottság tagjai nem is tudják, hogy egyáltalán létezik-e még ez a bizottság. Egyesek úgy vélik, hogy feloszlott, másoknak az a véleménye, hogy hasznos a fennállása, de a be­gyűjtésnél „fontosabb“ kérdésekkel kell foglalkoznia. A gyenge eredményeket az is ma­gyarázza, hogy Mezőbándon a párt­alapszervezet nem tulajdonít elég fon­tosságot az osztályharcnak. A községben számos kulák van, aki mindenképpen szabotálni igyek­szik a párt és a kormány hatá­rozatait. Dávid Sándor kulák pél­dául 3000 kilogramm búzát rejtett a széna közé, hogy kibújjon beszol­­gáltatási kötelezettsége alól. Kádár Eszter kulák elég nagy mennyiségű kukoricát próbált eldugni, de lelep­lezték és kötelezték kvótája beadására. Még vannak kulákok, akik különbö­ző eszközökhöz folyamodnak, hogy becsapják az államot s akiket még nem lepleztek le. A mezőbándi néptanácsnak megfele­lő módszereket kell találnia arra, hogy ezeket a kulákokat kényszerítse kötelezettségük teljesítésére. Mezőbándon különféle üzérek nyü­zsögnek, akik egy úgynevezett „a kvóta bead­ással kapcsolatos kérdése­ket rendező irodá“-t tartanak fenn. Miért nem tesznek semmi intézkedést Szeres Simon Üzelmeinek meggátlá­­sára, aki megcsalja a parasztokat, pénzt vesz el tőlük olyan kvótára, amelyet nem ad be, s üzérkedik a kvó­ta számlájára vásárolt állatokkal? Így egyrészt késedelmet szenved államnak járó kvóták beadása, más­részt különböző díjakkal terhelik a parasztokat, amelyek az üzérek zsebé­be vándorolnak. Az is oka a beszolgáltatás gyenge menetének, hogy Bartolics Joan, az ep-­szervezeti titkár, valamint Pálos An­­na és Major Gavril bárótagok, nem tartják fontosnak ezt a kérdést. Egyes párttagok, akiknek az lenne az feladatuk, hogy felvilágosió munkát végezzenek a dolgozó parasztok kö­zött, maguk is hátul kullognak, így például Bande Domokos elvtárs, még semmit nem adott be. Codarceal Teodor még egy szem kukori­cát sem szolgáltatott be, s hátralékai van burgonyából, napraforgóból, hús­ból és szénából. Chira Josif elvtárs, pedig a mai napig sem tett eleget be­­szolgáltatási kötelezettségének. Mind­ezek gondolkodóba kellene ejtsék a néptanács és az alapszervezet tagjait, valamint a Mezőbánd községben mű­ködő összes aktivistákat. Mindezeknek az elvtársaknak feladatuk a lehető leg­rövidebb idő alatt megvizsgálni a be­gyűjtés helyzetét és azonnal intézkedé­seket hozni a tűrhetetlen helyzet meg­javítására. ALECU FLEGON

Next