Vörös Zászló, 1955. február (4. évfolyam, 25-48. szám)

1955-02-01 / 25. szám

7.VÖRÖS ZÁSZLÓ Az RMP Központi Vezetőségének és az RNK Minisztertanácsának H % T iá R O Z % T A a tanonc-szakiskolák, műszaki iskolák és mesterképző műszaki iskolák megszervezéséről Népi demokratikus rendszerünkben nagyon fellendült a szakmunkások és a műszaki középkáderek képzése. A jelen­legi tanév kezdetén például a szakmunkás és műszaki közép­­káder-képző hálózat 265 szakiskolát és 286 műszaki középis­kolát ölelt fel, összesen 77.000, illetve 80.700 tanulóval. Ezek­nek az iskoláknak nagy része megfelelő anyagi alappal, dő felszereléssel, készülékekkel és tanszerekkel rendelkezik. A szakiskolákból és a műszaki középiskolákból csak a legutóbbi két évben 99.600 szakmunkás és 37.100 technikus került a termelésbe és társadalmi-kulturális munkaterületre. Érvek az oktatási formának, pozitívumai mellett, nagy fogyatékosságai is vannak. A szakiskolák és a műszaki kö­zépiskolák jellege például nem biztosítja teljesen a végzett növendékek szakosítását, a népgazdaság, a nép egészségvé­delme és kulturális fejlődése követelményeinek megfelelően. Az említett iskolák végzettjeinek gyakorlati felkészültsége még sok kívánnivalót hagy maga után; a szakiskolák és a műszaki középiskolák jelenlegi rendszere nem használja ki azokat az előnyöket, amelyeket a munkahelyen, a vállalatok, az építkezések, a GTA-k és állami gazdaságok termelési fo­lyamatában való gyakorlati oktatás nyújt, mégpedig a tanu­lók bekapcsolását a termelő folyamatba. Emiatt aztán a vég­zett ifjak, miután beosztják őket a munkahelyükre — csak hosszú idő elteltével szoknak meg ott és nehezen illeszkednek bele a termelésbe, olykor pedig — különösen a műszaki kö­zépiskolák végzettjei — adminisztratív munkaterületekre ke­rülnek. Minthogy a jelenlegi műszaki középiskolák végzettjei­nek nincs meg a mesteri teendők ellátásához szükséges gya­korlati felkészültségük, a vállalatok igen nehezen találnak a mesteri állások betöltésére olyan szakképzett személyzetet, amely képes és illetékes a termelésből adódó feladatok átte­kintésére és teljesítésére. Az oktatásügyi minisztérium és azok a minisztériumok, amelyeknek hatáskörébe szakiskolák és műszaki középiskolák tartoznak, nem foglalkoztak kellőképpen ezeknek az iskolák­nak a megszervezésével, működésével és irányításával. A bü­rokratikus tervezés következtében nem állapították meg a káderszükségletet, a szakmunkások és mesterek számát a nép­gazdaság különféle ágainak követelményei szerint, mert a mi­nisztériumok arra számítottak, hogy készen kapják ezeket a kádereket. A minisztériumok nem gondoskodtak rendszeresen az oktatás helyes menetéről, szinte semmit sem törődtek az­zal, hogy az oktatást összekapcsolják a termeléssel, nem gon­doskodtak megfelelően az iskolákról és nem törődtek azzal, hogy alapos nevelést adjanak a fiataloknak, akiket szüleik azért bíztak rájuk,hogy jól képzett káderekké váljanak. Emiatt aztán az említett iskolákból úgy kerültek ki a fiatalok, hogy hiányzott a kellő gyakorlati felkészültségük a termelésben rájuk váró feladatok betöltéséhez. Egyesek kö­zülük az irodák adminisztratív személyzetének sorait duzzasz­tották fel , a vállalatokhoz beosztottak közül pedig sokan gyenge, rossz minőségű, selejtes termelőmunkát végeztek, oly­kor rongálták a felszerelést, pazaroltak, indokolatlanul növel­ték a nyersanyag- és segédanyagfogyasztást, növelve ezzel az önköltséget. Ugyanezekből az okokból kifolyólag, a szakiskolák és a műszaki középiskolák végzettjei, a termelésbe kerülve, ke­veset kerestek s csökkentették csoportjuk termelését is. Minthogy a szakiskolák és a műszaki középiskolák ta­nulói nem kaptak megfelelő kiképzést a vállalatokban és a termelésben, s minthogy nem elsősorban abból a helységből toborozták őket, ahol a vállalat működött, gyenge szakmai felkészültségük mellett még a munkaerőhullámzás is növeke­dett és lazult a munkafegyelem. A vállalatok, iskolák, intézmények és minisztériumok pártszervezetei, IMSZ-szervezetei és szakszervezeti szervei sem foglalkoztak kellőképpen ezeknek az ifjaknak a nevelé­sével. A párt- és IMSZ-szervezetek s a szakszervezetek nem törődtek azzal, hogy ezek a fiatalok alapos szakképzést kap­janak; elhanyagolták az ifjak politikai nevelését és azt, hogy az ifjakat a termelőmunka, a szakmunka megbecsülésének szellemében, az iskolai és termelési fegyelem szellemében, a vállalat iránti szeretet szellemében neveljék. Az oktatásügyi minisztérium és más minisztériumok sem foglalkoztak rendszeresen a szakmunkások és a közép­fokú műszaki káderek kiképzésének kérdésével, sem pedig az­zal, hogy a saját termelőszektoraik követelményeinek megfe­lelően alakuljon ki az iskolák jellege s a szakkáderek kép­zettsége és nem igyekeztek biztosítani a termelésbe beosztott végzett növendékek helyes foglalkoztatását. A szakmunkás- és műszaki középkáder-képzés másik fogyatékosságának az az oka, hogy a jelenlegi szervezés miatt nem lehet kiképezni a gazdasági, egészségügyi és kul­turális tevékenység számára a tíz éves iskolák azon végzett­jeit, akik nem kerülnek főiskolákra. Ezeket az ifjakat munká­sokká kell kiképzeni magasabb színvonalú, általános művelt­séget igénylő szakmák számára, vagy technikusokká, és a ter­melés felé kell irányítani őket, hogy hasznára váljanak a ha­zának, a társadalomnak. A szakmunkások és a középfokú műszaki személyzet kiképzésének megjavítása fontos és sürgős kérdéssé vált. Ahhoz, hogy a legutóbbi években szerzett tapasztala­ik alapján oldhassuk meg ezt a kérdést, népgazdaságunk mai fejlődési szakaszának megfelelően kell átszervezni ezt az oktatási rendszert, úgy hogy szorosan kapcsolódjék a vállala­tok termelő munkájához, ölelje fel a tanonc-szakiskolákat, a szakmunkásokat és műszaki személyzetet kiképző műszaki is­kolákat, valamint mesterképző műszaki iskolákat, amelyeknek az ipari és mezőgazdasági nagyvállalatok, egészségügyi in­tézmények, stb. mellett kell működniök. Az előirányzott iskola­rendszernek biztosítania kell a mesterségükhöz ragaszkodó szakmunkások és mesterek kikép­zését, akik alapos szaktudásuknál fogva eleget tudnak tenni a párt- és a kormány által kijelölt termelési feladatoknak. A Román Munkáspárt Központi Vezetősége és a Ro­mán Népköztársaság minisztertanácsa ebből a célból: Elhatározza: 1. A népgazdaság, az egészségvédelem és a népműve­lés fejlesztéséhez szükséges szakmunkások és műszaki közép­káderek oktatási rendszere, az alábbi iskolákat öleli fel: a) Tanonc-szakiskolák; b) Szakmunkásokat és műszaki személyzetet képző műszaki iskolák; c) Mesterképző műszaki­­iskolák. Ezek az iskolák a nagyvállalatok, gyárak, üzemek, gép­javító központok, gép- és traktorállomások, állami gazdasá­gok, kísérleti gazdaságok, építkezések, egészségügyi egységek, valamint minisztériumok, központi intézmények és szerveze­tek mellett működnek. Azokban a helységekben­ is lehet ilyen iskolákat léte­síteni, amelyekben több kisebb vállalat működik, az iskola ta­nulói pedig ezekből a vállalatokból kerülnek ki. 2. Minden egyes vállalat, vagy intézmény maga álla­pítja meg, — mesterségek és szakmák szerint — szakmun­kás-, mester- és más műszaki káderszükségletét, figyelembe véve: — az állami terv alapján az össztermelés növelésének káderszükségleteit; — a vállalatok fejlődési távlataiból fakadó káderszük­ségleteket; — a termelésből nyugdíjazás folytán természetszerűleg kimaradó káderek pótlására szolgáló folyamatos káderszük­ségleteket. A vállalatok vezetőségei kötelesek gondoskodni e ká­derek biztosításáról és kiképzéséről. 3. A tanonc-szakiskolákban és a mesterképző műszaki iskolákban a vállalati szükségletek kielégítésére kiképzett ta­nulókat a szakminisztérium csak kivételes esetekben és az il­letékes miniszter jóváhagyásával oszthatja be, vagy­ helyez­heti át más vállalatokhoz. 4. A vállalati tanonc-szakiskolába az illető miniszté­rium rendelkezései alapján olyan más vállalatok tanoncai is tanulhatnak, amelyeknek nincsenek lehetőségeik ilyen iskolák létesítésére. 5. Azok a minisztériumok, amelyek bizonyos szakmák tekintetében nem rendelkeznek a szakmunkások, mesterek és más műszaki káderek kiképzéséhez szükséges műszaki alappal, ezeket a kádereket olyan más minisztériumok tanonc-szakiskoláiban műszaki iskoláiban és mesterképző műszaki iskoláiban képez­hetik ki, amelyeknek vannak ilyen lehetőségeik. Ezeket a végzett növendékeket azok a minisztériumok osztják be a termelésbe, amelyek iskolába küldték őket.­­ 6. A minisztériumok kötelesek gondoskodni arról, hogy az új vállalatok számára szükséges szakmunkásokat és mes­tereket a fejlett technikájú nagyvállalatok iskoláiban­ képez­zék ki. Ezeket a kádereket az iskolát fenntartó vállalatok szá­mára szükséges létszámon felül képezik ki.­­Az új vállalatok káderszükségletének meghatározását, valamint a mesterségek és szakmák kijelölését az illető szak­minisztérium végzi. 7. A vállalatok, vagy intézmények, amelyeknek ilyen iskoláik vannak, csak a más helységekből való tanulók, vala­mint az árvák és családfenntartó nélküliek számára szervez­hetnek bennlakást. 8. Az oktatás jó megszervezéséért és működéséért köz­vetlenül annak a vállalatnak, vagy intézménynek a vezető­sége felel, amely mellett az iskola működik. Az oktatás jó menetéért az iskolai tevékenység egybe­hangolásáért, irányításáért és ellenőrzéséért az illető szak­minisztériumok, központi intézmények és szervezetek felelősek. 9. Az egységes oktatás és a megfelelő oktatási módszer biztosítása végett, az oktatásügyi minisztérium köteles fel­ügyelni ezekre az iskolákra, útmutatásokkal ellátni az iskolák és a vállalatok vezetőségeit, továbbá az illető szakminiszté­riumnak javaslatokat kell tennie az észlelt fogyatékosságok megszüntetésére. A tanonc-szakiskolák, a műszaki iskolák és a mester­képző műszaki iskolák tanulói számára szükséges tankönyve­ket az oktatásügyi minisztérium készíti el az illető szakmi­nisztériumokkal együtt. 10. A tanonc-szakiskolákban, műszaki iskolákban és mesterképző műszaki iskolákban a minisztériumok, a köz­ponti intézmények és szervezetek által kidolgozott tanrend és tanterv szerint folyik az oktatás, figyelembe véve az iskolát fenntartó vállalatok és egységek javaslatait. Ezeket a tanren­deket és tanterveket az oktatásügyi minisztérium hagyja jóvá. 11. Az oktatás jellegének kialakítása és a szakmák meghatározása céljából a minisztériumok, a központi intézmé­nyek és szervezetek készítsenek kimutatást egyrészt munkás­szakmákról, másrészt pedig a mesterek és a műszaki sze­mélyzet szakágairól, megjelölve egyben az oktatás időtar­tamát is. 12. A tanfolyamokon tanárok adnak elő, a gyakorlati kiképzést pedig a munkahelyen szakmunkások, mesterek és oktató mesterek, a mezőgazdaságban pedig szaktanárok is végzik. Az általános műveltség tantárgyainak és a szaktantár­gyaknak az előadóit főiskolai végzettségű okleveles tanárok­ból, valamint szakmérnökökből és technikusokból kell tobo­rozni. A tanonc-szakiskolák, műszaki iskolák és mesterképző műszaki iskolák tantestületének és vezetőségének munk­anor­­mái az érvényben lévő tanügyi normák lesznek. Az általános műveltség tantárgyait előadó tanerők ki­nevezését, áthelyezését és felmentését az a minisztérium, vagy központi intézmény végzi, amelyhez az iskola tartozik, a 313/1954. számú törvényerejű rendelet és az elemi és közép­iskolák tantestületének kinevezéséről, áthelyezéséről és fel­mentéséről szóló 1390/1954. számú minisztertanácsi határozat­tal jóváhagyott szabályzat értelmében. Tanonc-szakiskolák 13. A tanonc-szakiskolák szakmunkásokat képeznek ki a különféle termelési ágak sajátos szakmái számára. A tanonc-szakiskolák a következő két csoportra osz­lanak: — a vállalatok és intézmények mellett működő szak­iskolák; — az oktatásügyi minisztérium szakiskolái (a munka­­erőtartalékok iskolái). 14 A tanonc-szakiskolák a vállalatok, trösztök, gép­javító központok, GTÁ-k, állami gazdaságok és más gazdasági egységek és intézmények mellett létesülnek. 15. A GTÁ-k, állam­i gazdaságok, gépjavító központok, kísérleti gazdaságok mellett működő szakiskolák elsősorban az illető tartomány dolgozó parasztjainak gyermekei közül vesznek fel tanoncokat, a mezőgazdasági szakmunkások (föld­művelők, zöldségtermesztők, gyümölcstermesztők, szőlőmf­ve­­lők, borászok, állattenyésztők, baromfitenyésztők, méhészek, állatápolók, traktorgépészek, stb.) kiképzésére. A tanoncok gyakorlati kiképzését ezekben az iskolákban­ a termelés szükségletei szerint, a mezőgazdasági munka idő­szakainak megfelelően kell megszervezni. A tanfolyamokat télen kell megtartani, az iskola állandó tantestületének és az illető egység szakkádereinek irányításával. 16. Az oktatásügyi minisztérium rendszerébe tartozó munkaerőtartalékok tanonc-szakiskoláit bizonyos helyi szük­ségletek kielégítését szolgáló termelési egységekbe kell szer­vezni, olyan szerelési, javítási, karbantartási munkák elvég­zésére, mint a víz- és gázvezeték-szerelés, fűtőberendezés- és villanyszerelés, erőművi, egészségügyi berendezések, felvonók karbantartása, rádiószerelés, valamint az iskolai laboratóriu­mokhoz szükséges felszerelés és kellékek termelése. E tanonc-szakiskolák közül némelyek foglalkozhatnak a mezőgazdaság és a malomipar pótalkatrészeinek előállításá­val és felszerelésénél, javításával, valamint más helyi szük­ségletek kielégítésével is. Az elemi ismeretek elsajátítása végett a szakisko­lákban a tanoncok gyakorlati kiképzése 1-6 hónapig az isko­lai műhelyekben történik. Ezután a gyakorlati munkát köte­lező módon a vállalatok termelési folyamatában, a munka­helyen kell folytatni, vagy abban az intézményben, amely mel­lett az iskola működik. 18. A tanonc-szakiskolák hálózatát, jellegét és a tanul­mányi időt a minisztériumok, valamint a központi intézmé­nyek és szervezetek állapítják meg, mesterségeik és szakmák szerint, a minisztertanács határozataiban megszabott kerete­ken belül, figyelembe véve azoknak a vállalatoknak a javas­latait, amelyek mellett az iskolák működnek, valamint e vál­lalatok múlhatatlanul szükséges szakmunkás-igényeit. A tanonc-szakiskolákban a tanoncidő és a tanulmányi idő 2—3 év, a mesterség és a szakma kívánalmainak meg­felelően. 19. A kis vállalatok és intézmények, a kisipari termelő­szövetkezetek és az önálló kisiparosok alkalmazhatnak hely­beli tanoncokat. Ezek a tanoncok az illető egységek műhelyeiben kapnak gyakorlati kiképzést. Elméleti oktatásra a tanoncokat az egyik helybeli szakiskolába, vagy az oktatásügyi minisztérium szaktanfolyamaira kell irányítani. A tanonc-szakiskoláktól távol eső helységekben s ott, ahol nem szervezhető ilyen iskola, a tanoncok az illető egy­ségekben munkahelyükön tanulják meg a mesterséget. Álta­lános műveltségük és szakismereteik kiegészítésére ezekben az egységekben a mérnökök és a mesterek részvételével tan­folyamokat kell szervezni s a tanulóknak a legközelebbi szak­iskolában vizsgázniok kell az oktatásügyi minisztérium elő­írásai szerint. 20. A tanoncok elméleti kiképzésére szolgáló tanórák nem haladhatják meg a tantervben megszabott munkaidő felét. 21. A tanonc-szakiskolákba­n hétéves iskolát­­ végzett. 14 és 16 év közötti tanulókat lehet felvenni, a felvételi vizs­gán elért eredmények sorrendjében és a megszabott iskolai létszám arányában. Az iskolák szervezési és működési szabályzatai maga­sabb korhatárt szabhatnak meg egyes mesterségeknél, ame­lyek nagyobb testi erőt kívánnak. A szakmai iskolákba való felvétel orvosi vizsga alap­ján történik. 22. Az iskolába való beiratkozás alkalmával a tanu­lók — szüleik, vagy eltartóik által — szerződést kötnek, amelyben kötelezik magukat, hogy betartják iskolai kötelezett­ségeiket, az iskola elvégzése után pedig legalább 3 évig ab­ban a vállalatban vagy intézményben dolgoznak, amelyben kiképzésben részesülnek, vagy azon a munkahelyen, amelyre beosztást kapnak. 23. A tanoncévek befejezése után a tanonc gyakorlati vizsgát tesz egy vizsgáztató bizottság előtt és szakmunkási bizonyítványt kap. A gyakorlati vizsga után leteszi a szak­iskolai vizsgát és bizonyítványt kap az iskola elvégzéséről. A szakmunkás-bizonyítvány elnyerése után azok a ta­noncok, akiknek ez utóbbi vizsgájuk nem sikerült, pótvizs­gára jelentkezhetnek. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next