Vörös Zászló, 1955. június (4. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-01 / 127. szám

A mutatószámok szerinti tervteljesítés a helyi-és szövetkezeti iparban A szocialista gazdálkodás két legfontosabb kérdése a munkatermelé­kenység emelése és az önköltségi ár csökkentése. Bármely vállalat gaz­dasági tevékenységét e két muta­tószám nagysága jellemzi a leginkább. A munkatermelékenység növeke­dése csökkenti az egy termékre eső társadalmilag szükséges munkaidőt. Éppen azért a helyi- és szövetkezeti iparban — ahol a kézi munkának még nagy tere van — hatalmas jelen­tőségű a munkaidő megtakarítása Az egy termékre fordított időkö­ltség csökkentése jótékonyan befolyá­solja az önköltség csökke­nését. Mu­nkaidőmegtakarítást és a munkaterme­­l­­ékenységemelést az új műszaki eljárások és a kisgépesítés bevezetése,­­ a gépek és a munkaidő jobb kihasználása, a fejlett munka­módszerek,­­ újítások, ésszerűsítések bátor alkalmazása, a munkások szakmai színvo­­­­nalának emelése­ és a szocialista versenyek kiszélesítése útján érhetjük el- A termelékenység Tartományunk helyi és szövetkezeti iparában a vállalatok, néptanácsok és helyi pártszervezetek köz­ös erőfeszíté­se nyomán 1955 elejétől számos nagy­szerű eredmény született, így a szö­vetkezeti hálózathoz (kisipari termelő­­szövetkezetekhez és fogyasztási szö­vetkezetekhez) tartozó ipari vállalatok az első negyedévi munkatermelékeny­ségi tervüket 103,7 százalékban, a he­lyiipari vállalatok tartományi vonat­kozásban 113,6 százalékban teljesítet­ték. Különösen kitűnt az első évne­gyedben a Csíkszeredai Augusztus 23 kisipari termelőszövetkezet és az ud­varhelyi József Attila helyiipari válla­lat, amely 124, illetve 141 százalékban teljesítette munktermelékenységi ter­vét. Április hónapban jelentős ered­ményt ért el a Csíkszeredai Hargita kisipari termelőszövet­kezet, mely 21 százalékkal haladta túl munkatermelé­kenységi előirányzatát, ezenkívül a gyergyószentmiklósi Comrasprod, mely 152 százalékos, a marosvásárhelyi In­ternationals helyiipari vállalat, mely 129 százalékos termelékenységet ért el. A munkatermelékenység emelésénél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy ennek megfelelő összhangban kell lép­nie az átlagbér emelkedésével. Ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy a munka­termelékenység emelkedésének mindig gyorsabb üteműnek kell lennie, mint az­ átlagbér növekedésének. Ellenkező esetben a munkabéralap mesterséges emelkedését idézzük elő, ami rossz irányban hat az önköltségre, növeli azt. Ugyanis az történik, hogy a bér­alap ilyenszerű emelkedésével nem áll arányban a gyártott cikkek mennyisé­ge, ami azt eredményezi, hogy az egy termékre fordított munkabéralap nö­vekszik, ez pedig a termékek drágulá­sához vezethet. Ha ilyen vonatkozásban vizsgáljuk meg a szövetkezeti hálózathoz tartozó ipari egységek tevékenységét, sok hi­bát találunk az eredmény nem kielé­­gítő. Ugyanis azt tapasztalhatjuk, hogy míg az első negyedévben tarto­mányi vonatkozásban a munkaterme­k fenti jó példák mellett rosszakat is találunk. Az első évnegyedben az udvarhelyi Vörös Csillag és a maros­vásárhelyi Textila Mures kisipari ter­melőszövetkezet 83, illetve 80 száza­lékos termelékenységet értek el. Ápri­lis­ 1 hónapban a régeni Solidaritatea kisipari termelőszövetkezet 79, a Csík­szeredai November 7 hel­yiipari válla­lat 98, az udvarhelyi Akarat kispari termelőszövetkezet 97 százalékban tel­jesítette havi munkatermelékenységi előirányzatát. A hibák arra utalnak, hogy egyes helyi jellegű vállalatoknál és termelő­szövetkezeteknél nem­ használják ki kellő mértékben a belső tartalékokat, helyi erőforrásokat, nem fordítanak fi­gyelmet az új műszaki eljárások tanul­mányozására és bevezetésére, különö­sen a kisgépesítésre. A szocialista ver­senyek formálisak, nem mozgósítják a dolgozók széles rétegeit. Máshol görcsösen ragaszkodnak elavult tech­nológiai folyamatokhoz. M­ndezek a tények kedvezőtlenül hatnak a munka termelékenységére­­lékenységnél 3,7 százalékos túltelje­sítést észleltünk, az átlagbérnél 5,1 százalékos a túllépés. Kedvező a hely­zet a néptanácsokhoz tartozó helyi­iparnál, ahol a munkatermelékenység jelentősen felülmúlja (113,6 százalék) az átlagbér színvonalát, amely 104,4 százalék. A helyi és szövetkezeti iparon belül számos vállalatnál nem kedvező e két mutatószám egymáshoz való viszonya, s természetszerűen azzal a következ­ménnyel jár, hogy ezek az egységek nem tudnak megfelelő módon hozzá­járulni az önköltség csökkentéséhez és a szocialista akkumuláció növeke­déséhez. A dolgozók életszínvonala és a pénz vásárló erejének emelése szempontjá­ból nem az a fontos, hogy a névleges bért emeljük, hanem az, hogy fokoz­zuk a munka termelékenységét, s na­gyobb mennyiségű terméket állítsunk elő. A munkatermelékenység fokozása útján csökkentjük a termékek önk­ölt­ségi árát, ami lehetővé teszi a termé­kek eladási árának csökkentését. Az önköltségi nutatószám A belső akkumuláció és a társada­lom-gazdaság fejlődése szempontjából a termelés önköltségének csökkentése nagyjelentőségű, mivel lehetővé teszi a tömegfogyasztási cikkek eladási árának rendszeres csökkentését. Az önköltségi mutatószám a válla­latokon belül a legfontosabb mutató, melynek nagysága megfelelő módon tükrözi a szocialista egységek egész termelő tevékenységét, éspedig a mun­ka megszervezésének helyességét, a különböző helyi erőforrások felhaszná­lását, megtakarításokat, az új techni­kai eljárások elsajátításának fokát, egyszóval az illető vállalat működésé­nek színvonalát. Az 1955-ös év elején egész sor he­lyiipari vállalat és kisipari termelőszö­vetkezet jelentős eredményt ért el az önköltség csökkentésében éppen az anyagfogyasztási normák csökkenté­sével, a termelékenység fokozásával, a felszerelések ésszerű kihasználásá­val, az időnormák javítása és az im­produktív költségek csökkentése útján. Ide sorolhatjuk a marosvásárhelyi Car­­pati kisipari termelőszövetkezetet, ahol az első évnegyedben 15,54 százalékos önköltségcsökkentést értek el, vagy a marosvásárhelyi Internationals helyi­ipari vállalatot, amely ugyanezen idő­szakban 15,03 százalékos önköltség­csökkentést ért el. Ezek mellett azon­ban számos vállalat van, mint a rége­ni Solidaritatea, ahol 4,96 vagy a kéz­­divásárhelyi Sportind, ahol 28,37 szá­zalékkal lépték túl az önköltségét az első évnegyedben. Ez a helyzet azt bi­zonyítja, hogy az önköltség csökkenté­séért sok még a tennivaló. A vállalatok dolgozóinak, vezetői­nek — hogy sikeres harcot vívhassa­nak az önköltség csökke­ntéséért — feltétlenül ismerniük kell az önköltségi ár szerkezetét. Ennek tanulmányozása során figyelmüket elsősorban azokra az elemekre kell irányítaniuk, amelyek a legszámottevőbbek annál a vállalat­nál. . Az önköltségi ár költségelemenkénti vizsgálata megköveteli a pontos nyil­vántartást, enélkül lehetetlen tudomá­nyosan követni, tanulmányozni az elő­állítási ár alakulását. A helyi ipari és szövetkezeti hálózat­hoz tartozó vállalatok vezetőinek ez a feladatuk, hogy mozgósítsanak min­den kihasználatlan erőforrást a munka termelékenységének emelésére és az önköltség csökkentésére s ezáltal hoz­zájáruljanak a dolgozók életszínvona­lának emeléséhez. VERESS GYULA, a Tartományi Statisztikai Igazga­tóság igazgatója A termelékenység és az átlagbér összhangja Használjuk fel helyi erőforrásainkat A „SZÁRAZ-JÉG“ Tartományunk hazánknak természetes szénsavban egyik leggazda­gabb vidéke. Néhol hatalmas mennyiségű­­ szénsav pazarlódik el, mert nem fogják fel, nem tárolják, vagy nem használják fel. A szénsav egyik legegyszerűbb és aránylag kevés befektetésbe­ járó alkalmazása: a „szá­raz-jég". Az elnevezés meggondolkoztat Ugyanis a jég fogalma összefügg a vízzel, amelynek megfagyott, szilárd a halmazállapota. A „száraz" jelző elárulja, hogy valami más anyagról van szó. Kül­sőleg hasonlít a műjéghez, de lég­nemű állapotban párolog el ■ é­s az olvadáskor nem hagyja maga után a közönséges jég kesürgő vizét. A „száraz­jég" tényleg más anyag. A gázalakú széndioxid cseppfolyósí­tott alakjának szilárd, Jégszerű­ hal­mazállapotba való további átalakítá­sa. Amint új anyagunk természetének az ismertetéséből látni fogjuk, az alkalmazása nagy nyereséget jelen­tene a hűtőiparban. Eddig az általá­nos elterjedését a szabadalmak­­kal járó költség, valamint az ezzel járó drágasága megakadályozta. El­jött az ideje, hogy az új hűtőanyag olcsósága miatt eljusson minden ház­tartáshoz , ott teljesítse áldásos hi­vatását. A „száraz­jég” (szilárd szénsav) a tiszta, folyékony szénsavból, illet­ve szénsavhóból különleges eljárás­sal, nagy nyomással készül. Fényes, fehér színű, jégszerű, tömör anyag, melynek fagypont alatti hőmérséklete -80 fok C. Teljesen íz- és szagm­entes, az em­beri szervezetre semminemű káros hatással nincs. Lassan, nyomtalanul párolog el, nem marad utána víz, vagy egyéb szennyező anyag s ezért is teljesen higiénikus és tökéletes hűtést szolgáltat, minden hátrány nélkül. A „száraz-jég" adagok a hű faszekrényekben kis helyet foglalnak el a közönséges jég nagy tömegéhez képest s mégis mintegy tízszeres a hűtőhatásuk. A „száraz-jég” ételben és italban is oldható s azokat nemcsak lehűti, hanem az azokban előforduló s az egészségre káros baktériumokat el­pusztítja s így fertőtlenít is. Ideális hűtőanyag az élelmiszerek konzerválására (fagylalt, parfé, tej­termékek, húsneműek s mindennemű elkészített étel számára is!). Fel lehet használni a mesterséges szénsavas fürdők (pezsgőfürdők) ké­szítésére is. A „száraz­ jeget” előnyösen felhasz­nálják romlandó élelmiszerek postai és vasúti szállítására is, mert hosszú a hűtési, konzerválási időtartama, egyszerű a kezelése, az élelmiszerek­nél megkívánható feltétlen tisztasá­ga, íz- és szagmentessége elvitatha­tatlan. A vasúti hűtőkocsik használatánál óriási előnye a közönséges jéggel szemben, hogy hosszú szállítási idő alatt nem kell közben esetleg több­ször is a vagont felnyitni, mert a berakás alkalmával elhelyezett „szá­raz­ jég” kitart az egész Út alatt. A hűtőkamrában (sör, hús/ gyü­mölcs, s legyen az bárminemű rom­landó élelmiszer) a hőmérséklet 6 nap alatt a fagypont alatt marad a „száraz-jég” alkalmazásával. 1 kg száraz jég 500 liter széndioxiddá alakul át s nehezebb is a levegőnél A „száraz-jég” lassú elpárolgásával a hűtő helyiség alulról felfelé meg­telik a baktériumölő széndioxid-gáz­zal s így a behelyezett romlandó anyagok valóságos fertőtlenítő für­dőbe kerülnek, ami fokozza a hűtés­sel járó konzerváló hatást. A szerényebb háztartásokban is rendkívül gazdaságos a „száraz­ jég” használata az egyes esetekben eddig is használt különböző berendezésű hűtőszekrényekkel szemben. Ugyanis a közönséges jéggel hűtött szekrény­­mindennapi jégpótlást , az olvadt jég vizének a kiöntését követeli. A hű­tőgépek használata nemcsak drágává teszi a hűtőszekrényt, hanem állandó kezelést és anyagfogyasztást jelent s megtörténhetik, hogy éppen a leg­rosszabb alkalommal mondja fel a készülék a szolgálatot és sokba ke­rülő javításra szorul. Mindezek a hátrányok nincsenek meg a „száraz­ jég” használatánál, mert a jólzáró és jól haszigetelt egyszerű ládák, vagy a nagyobb igé­nyeket kielégítő szekrények előállítá­sa épp az egyszerűségük miatt na­gyon olcsó s a kezelésük egyszerű, hiszen kb­ kéthetenként kell a „szá­raz-jég" adagot a szekrényben pótol­ni, ami pillanatok műve és semmi piszkolódással nem jár. Még nagyobb a költségkímélés a nagyvállalatok hűtőkamráinál, ahol rendszerint a hűtésre szolgáló am­móniákat termelő gépek állandó üzem­fenntartással és külön személyzettel dolgoznak manapság is. Ezzel ellentétben kis adagolással is hasznos szolgálatot tesz a „szá­raz­ jég” romlandó élelmiszereknek postai szállításánál, vagy kirándulá­sokon, ahol a friss hús s más rom­landó élelmiszer a „száraz jéggel” való­­ügyes becsomagolásnál napokig megőrizhető. A ,,száraz-jég” a hűtő-konzerváló iparban történő alkalmazásán kívül, már az eddigi tapasztalatok szerint is sok más esetben felhasználható, így például az olajfinomító gyá­rakban, elektromos kábelek, nagy hi­degben való viselkedésüknek a kipró­bálásánál, mint rovarírtószer gabo­­namagvak (zsizsik), gyapjú, szőrme károkozói (molyok, s­zalonnabogár stb­), ruhannemüekben rejtőzködő élős­­diek (tetvek, bolhák, poloskák stb) irtásában. Az egereket, patkányokat a lyukakba behelyezett szárazjég da­rabkák elpusztítják. A vegyiiparnak számos olyan ága van, ahol az új anyagok előállításához a széndioxid­ra, mint nyersanyagra szükség van. Újabban a gyógyászatban is szerep­hez jut a „száraz­jég”, mint helyi érzéstelenítő szer. De a szénsavas gyógyfürdők házi használatában is jól alkalmazható. Hazai gyártmánya­ink, — a külföldiekkel szemben az­zal az óriási fölényükkel, hogy a mi­eink rádiumemanációt is tartalmaz­nak — a pezsgőfürdő gyógyhatását még emelik. A „száraz-jég” gyártása és annak terjesztése egy sajátságos új anyag­gal szaporítaná közgazdasági életün­ket. Nagy haszna elsősorban abban ál­lana, hogy egy olyan anyagunkat értékesítené, amely éppen nálunk a természet nagy ajándékából napon­­ként milliós értékben száll el a le­vegőben kihasználás nélkül. A gyártás beállítása nem is volna nehéz, hiszen a már meglévő csepp­folyós szénsavat gyártó üzemeinket kellene kiegészíteni egy szilárddá­­préselő géppel. A „száraz­ jégnek” közegészségügyi jelentősége is van. Közismert dolog, hogy nyáron még egy félnapi idő alatt is mennyi élel­miszerünk romlik meg a jól konzer­váló hűtőberendezések hiánya miatt. Igen, mert a hűtőszekrények megvá­sárlása, s azoknak fenntartása költ­séges. Így a nagy népi tömeg a drága hűtőszekrények előnyeit nem élvezhette. A „száraz­ jég" bevezetésével végre elérhetjük, hogy az élelmiszereink megőrzésére minden háztartásnak meglesz a maga hasznos berendezé­se. Dr. BANYAI JÁNOS geológus mérnök “­VÖRÖS ZÁSZLÓ . A kollektív gazdaságok állandó gyarapodásának egyik fő feltétele az állatállomány növelése. Azonban eh­hez a megfelelő takarmányalapon, a szakképzett állatgondozókon kívül korszerűen épített és berendezett gazdasági épületek, elsősorban istál­lók szükségesek. Mindezt megértették a Dózsa György községi kollektív gazdaság tagjai s a közgyűlés határozata ér­telmében a vezetőtanács az elmúlt esztendőben megkezdte a 80 állatot befogadó korszerű istálló építéséhez szükséges anyagok beszerzését. Ezen a téren nagy segítséget kapott a ma­­rosvásárhelyi szövetkezeti szövetség­től, amely a kollektív gazdasággal kötött szerződés értelmében, ponto­san és megfelelő minőségben eljut­tatta a gazdaság által megrendelt építőanyagokat. Egyrészt ez, más­részt pedig a kollektív gazdaság ve­zetőtanácsa jó szervező, irányító és ellenőrző munkájának eredménye, hogy a sürgős tavaszi szántás-vetés idejében történő elvégzése mellett nemrég befejezték az istálló építését, berendezését. A kollektív gazdaság e szép megvalósításához legnagyobb mértékben az 1. számú brigád és tag­jai közül Nagy György, Horváth Sándor, Bártfia Mihály, Székely Jó­zsef jauultak hozzá szorgalmas mun­kájukká­. A rajon­­szövetkezeti szövetség ez év tavaszán a marosszentgyörgyi kollektív gazdaság számára is gon­doskodott az istálló építéséhez szük­séges anyagokról. Azonban ez eset­ben az anyag kiutalása terén hozzá nem­ értés, vagy felelőtlenség tapasz­talható. Ugyanis a kiutalt hat köb­méter, megfelelő 4 méteres léc he­lyett, különböző­ hosszúságú lécet ka­pott a gazdaság. A léc legnagyobb részének hossza 1,30—1,80 méter kö­zött váltakozik. Ez azt jelenti, hogy — mivel az istálló tetőzete elkészí­téséhez csak egyméteres lécek­­ hasz­nálhatnak fel- az anyag majdnem fe­lét mint hulladékot félretehetik. Az egyméteres léccel történő fedéshez sokkal több idő, munka, szög szük­séges s ami még ennél is több, az istálló tetőzete sokkal gyengébb lesz. A gerendarönköket a tartomány másik széléről, Bereckről szállították, pedig a közelben is megtalálhatták volna. Ugyancsak az anyagkezelés és el­osztás terén fennálló felelőtlenség­ről tanúskodik a következő eset is. A Régen-rajoni szövetkezeti szövet­ség négy vagon szőlőkarót küldött a folytalvi kollektív gazdaságnak anélkül, hogy a gazdaság megren­delte volna. A felelőtlenségen kívül a feladó még azt is elárulta, hogy nem tudja, melyek tartományunk ra­­jonjai. A címzés szerint Folytatva a nem létező parajdi-rajonban van. Mindezt súlyosbítja az is, hogy a szőlőkarókat már hónapok óta gaz­dátlanul a folyfalvi vasútállomáson áztatja az eső és süti a nap! Mi a véleménye a Régen-rajoni szövetke­zeti szövetségnek: a naponta 293 lejt kitevő fékbért ki fizeti meg majd? A rajoni szövetkezeti szövetségek az említett és hasonló hibákat a leg­sürgősebben számolják fel. A kollektív gazdaságok építőanyag ellátásának néhány kérdése Marosvásárhely-rajonban A Dózsa György községi kollektív gazdaság új istállója

Next