Vörös Zászló, 1955. július (4. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-01 / 153. szám

A Lupta de clasá 35. évfordulója Július 1-én 35 éve annak, hogy a szocialista párt bukaresti szerveze­tének gondozásában megjelent a Lupta de clasá elméleti és ideológiai folyóirat. Az 1920-as év nagy sztrájkjai és tömegmegmozdulásai világosan meg­mutatták azt, hogy a romániai pro­­letáriátus élén olyan forradalmi po­litikai pártnak kell állnia, mely ve­zet. : tudja a burzsoá­ földesún hata­lom megdöntéséért vívott harcában. A Lupta de clasa nagy segítséget nyújtott a kommunista csoportoknak abban, hogy a szocialista párt kere­tében teret nyerjenek, és legyőzzék a jobbokiak­ szocialista, valamint a szavakban forradalmi és tettekben áruló centrista irányzatokat. A Lup­ta de clasa 1920 július 1-i száma sík­­raszáll a forradalmi kommunista párt megteremtéséért, a kommunista in­­ternacionáléhoz való csatlakozásért. Egyik cikkében rámutat arra, hogy a II. II.ternacionálé halott, míg az 1919-ben Moszkvában, a világforra­dalom fővárosában megalakult 111. Internacionálé él és fejlődik. „A munkásmozgalom belső életét Romá­niában — írja­­ Lupta de clasa — ugyanaz a szellem uralja, amelyre a III. Internacionálé ereje alapozó­dik. A Moszkvához való csatlakozás képezi azt a sarkkövet, ami körül szervezeteinkben folyik a vita”. A Lupta de clasa megjelenésével elősegítette azoknak az öntudatos harcosoknak a kialakulását, akik ide­ológiai és elméleti ismereteik fejlesz­tésével a marxista leninista forradal­mi pártnak bátor harcosaivá váltak. A Lupta de clasa megjelenése pil­lanatától kezdve síkraszállt a kom­munista párt egységéért, harcot foly­tatott minden opportunista, megal­kuvó irányzattal szemben. „Leleplez­ve a kommunista párt külső ellensé­geit, valamint a h­elyes bolseviki vo­naltól való belső elhajlókat — írja a Lupta de clasa egyik számában,— célunk, hogy ideológiai vezetőivé vál­junk a romániai proletariátusnak, amelynek történelmi hivatása a pol­gári forradalom kiteljesítése és a szocialista forradalom véghezvitele országunkban.’’ Ennek érdekében a Lupta de clasa népszerűsíti a marxis­­ta-leninista elméletet és elősegíti a párt gyakorlati feladatainak a meg­értését... felvilágosítja nemcsak ide­ológiailag, hanem gazdaságilag és politikailag is a széles dolgozó tö­megeket." A Lunta de clasa élenjáró elméletet vitt Románia munkásosz­tályának tudatába, mely olyan anya­gi erővé vált osztályharcában, ami­lyent addig még nem ismert hazánk története. Az 1921-ben megalakult Romániai Komunista Párt erejétől megijedve 1924 áprilisában a román burzsoá­­földesúri rendszer mély illegali­­tásba k­ényszerítette a munkásosztály forradalmi pártját. A burzsoáziának ezzel az volt a célja, hogy megfossza a munkásosztályt vezető erejétől. Megkísérelte eltéríteni a munkásosz­tályt a burzsoá­ földesúri rendszer el­leni forradalmi harcától. Ezek a kí­sérletek azonban szégyenteljes ku­darcba fulladtak. A Román Kommu­nista Párt megtalálta a harcnak azo­kat az új formáit, melyek még job­ban megacélozták, és legyőzhetet­­lenné tették a pártot. Az 1924-ben megjelent Szocializmus hivatalos pártlap a Lupta de clasá-val együtt felmérhetetlen segítséget jelentett a párt ideológiai-, politikai- és szer­vezeti megerősítésében. A Lupta de clasá megjelenésének időpontjától álhatatos harcot folyta­tott a Szovjetunió sikereinek nép­szerűsítéséért és a megvédéséért. 1920 augusztus 16-án megjelent számá­ban rámutat arra, hogy „Az orosz forradalmi proletáriátus győztes me­netelése visszhangra talált proletá­­riátusunk szívében, segítve őket ab­ban, hogy megkezdjék menetelésü­ket.” Alig egy hónap múlva, szep­temberben már világosan megfogal­mazva viszi a dolgozók tudatába azt, hogy a bolsevizmus nemcsak orosz eszme, hanem most és a jö­vőben is időnk legforradalmibb vi­lágnézete marad, amely nap mint nap újabb teret nyer. A nemzetközi burzsoázia, mivel félt attól a nagy erőtől, amit a Szovjetunió puszta léte jelentett, megkezdte újból a há­ború előkészítését, amelynek fő célja a Szovjetunió leigázása volt. 1938- ban a Lupta de clasa egységre hív­ja fel a román népet­ nemzetiségre való tekintet nélkül, hogy megvédje függetlenségét a fasiszta Németor­szággal szemben és, hogy megment­se népünket a háborútól. „A királyi diktatúra és a háború veszélyének feltételei között május­­ a békéért, a szabadságért és jogokért folyta­tott harci nap... Egységet, egysé­get, egységet". — A Lupta de clasa ezzel a felhívással hirdette az anti­fasiszta népfront kialakulásának, az összes romániai dolgozók Marcinak szükségességét. A Szovjetunió győzelme a fasiszta Németország felett megteremtette azokat az előfeltételeket, amelyek alapján a Román Kommunista Párt vezette hazafias erők kivívták ha­zánkban a burzsoá­ földesúri rendszer megdöntését, a proletariátus diktatú­ráját. A Lupta de clasa elméleti és ideológiai tevékenységet folytatott annak érdekében, hogy a főbb kér­dések tisztázásával segítse az új, születő szocialista társadalom kiala­kulását. Ez az elméleti és ideológi­ai tevékenység fontos feltétele volt annak, hogy hazánkban új káderek emelkedjenek ki, akik fiatalos lendü­lettel harcolnak a munkásosztály ügyéért. A Szovjetunió gazdag ta­pasztalatának népszerűsítésével meg­­könyítette útunkat a szocialista ipa­rosítás, valamint a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folytatott harcban. Az utóbbi években a Lupta de clasa újabb sikereket ért el olyan fontos elméleti kérdések tisztázá­sával, amelyek elősegítették pártunk, a Román Munkáspárt gazdasági-, és kultúrpolitikájának megvalósítását. A folyóirat hasábjain megjelent kon­zultációk és cikkek választ adnak a szocializmus építésének legégetőbb kérdéseire. A szocialista iparosítás, a lenini szövetkezeti terv, a város és fa­lu közötti árucsere, a pártalapszerveze­­tek feladatai, a munkatermelékenység emelése, az önköltség csökkentése, stb. kérdéseiben megjelent anyagok mind egy-egy lépéssel elősegítették a szo­cializmus építését. A Lupta de clasa nemcsak felvértezi a párttagságot a szocializmus építésének élenjáró el­méletével, ami elengedhetetlenül fon­tos a pártnak, mint élcsapatnak, ha­nem fontos szerepet vállal a dolgozó millióknak a pártfeladatok teljesíté­sére való mozgósításában. Nehéz volna felsorolni azokat az érdemeket, amelyeket a Lupta de clasa 35 éves gazdag tevékenysége alatt elért. E nagyszerű sikerek év­fordulója alkalmából a Magyar Au­tonóm Tartomány dolgozói köszön­tik a Román Munkáspárt forradal­mi elméleti és ideológiai lapját, a Lupta de clasá-t és újabb sikereket kívánnak további munkájában. Híven forradalmi hagyományaihoz a Lup­ta de clasá bátran és forradalmian világosítja meg útunkat, hogy újabb és újabb sikerekkel erősítsük és gaz­dagítsuk drága hazánkat, a Román Népköztársaságot. GALL GYULA A nyelvművelő cikkek rendszerint nyelvtani hibái­ra hívják fel a figyel­met vagy pedig a felesleges idegen szavak kerülésére buzdítanak. Az ilyen hibákkal való foglalkozás jogos és szükséges. Nem hunyhatunk sze­met azonban más természetű nyelvi helytelenségek felett sem. Az alig tárgyalt nyelvi fonákságok egy része szóhasználati hiba. Lényege az, hogy bizonyos szavak használatáial vissza­élünk: egyes szavakat túl gyakran veszünk igénybe, vagy pedig helytelen jelentésben használunk. Az ilyen hibák is veszélyesek, kártékony voltuk talán másoknál is erősebb fokú. Vannak bizonyos szavak és kifejezé­sek, amelyeket a szervezeti megnyilvá­nulásokon, a sajtóban, sőt a mindenna­pi életben is túl gyakran veszünk igénybe, unos-untalan velük élünk, el­­csépeljük őket. Sok ilyen szó van, a teljességre való törekvés nélkül a kö­vetkezőket említjük meg: Számos ne­hézséget sikerült leküzdenie. Igyekez­zék hiányosságait felszámolni. Az ész­lelt hiányosságok kiküszöbölése... Vá­sárolt egy cimbalmot, most pedig egy nagybőgő vásárlását irányozta elő. Szükséges, hogy a kultúrotthon vezető­sége sokkal aktívabban tegye magáévá a testnevelés kérdését. Brigádjaink a helyi hiányosságokat tárják fel. Itt kap­csolódom M. elvtárs hozzászólásához. Helytelenül viszonyul a munkához, stb. Ha valaki statisztikát készítene ezek­nek és az ezekhez hasonló szavaknak a forgalmáról, meglepődne az­on, hogy mennyire gyakran fordulnak elő a be­szédben De nem is kell megszámolni őket, mert a figyelmes hallgató, illetve olvasó úgyis tapasztalja ezt, hiszen a a megnövekedett forgalmú szavak ál­landóan ott csengenek a fülében. És ha az ember csak egy keveset is törődik a nyelvvel, csak egy keveset is törek­szik a tudatos nyelvhasználatra, bosz­szankodik azon, hogy állandóan ezeket a szókat és kifejezéseket hallja. Soknak bántják a fülét az ilyen közhellyé vált szók és kifejezéssek, nem mindenki tudja azonban, hogy miért van ezeknek a szavaknak olyan kellemetlen hangu­lati hatásuk. Ha ezeket a szókat és ki­fejezéseket egyenként megvizsgáljuk, semmi kifogásolni valót nem találunk bennük. Jórészük helyes magyar kife­jezés. Magát a szót tehát nem hibáz­tathatjuk, mert semmilyen szabály el­len nem­ vét. Hogy mégis zavaró­lag fiatnak, annak pusztán az az oka, hogy derűre-borúra használjuk őket. Túl gyakran használt, felkapott divat­szóknak kell tartanunk az ilyeneket. Több tekintetben hasonlítanak az ún. keresett stílus üres, elnyűtt kifejezései­hez (pl. a távozás hímes mezejére lép, a feledés fátylát borítja rá, stb.) Használatuk stilisztikai hiba, mert színtelenné, egyhangúvá, erőtlenné, la­possá teszi a súlust. Emiatt csökken a tartalomnak az értéke, a mondanivaló kevésbé éri el célját. Veszélyesek azért is, mert nem egy esetben túlontúl ál­talánosítanak. Ezeknek a szavaknak a jelentésköre ugyanis a gyakori haszná­lat következtében nagyon kitágult, nem tudják olyan pontosan kifejezni a szóbanforgó jelentéstartalmat, mint va­lamelyik kevésbé igénybe vett rokon­­értelmű társuk. Például „a kultúrmun­­ka komoly megszervezése és komoly irányítása“ mondattöredékben az el­csépelt komoly miatt nem lehet tudni, hogy tulajdonképpen milyen is a kul­­túrmunka megszervezése és irányítása. Ez ugyanis lehetne alapos, rendszeres, erőskezű, szakavatott, stb. A jelzett szó tehát pontosabban meghatározott vol­na, ha a ma már túl általános jelenté­sű, majdnem semmitmondó komoly he­lyett a kérdéses tartalmat pontosab­ban kifejező szót használunk. Persze ilyenkor azt is megkérdezhetjük, hogy egyáltalán megvan-e a közlendő tarta­lom, vajon nem éppen ennek a hiányát akarja leleplezni a cikkíró vagy a beszélő. Az állandó használat következtében ezeket a szókat és kifejezéseket min­den gondolkodás nélkül nyelvünkre vesszük! A szép és helyes beszéd érde­kében azonban "kerülnünk kell őket. Mindenik ilyen elcsépelt szónak és kifejezésnek elég sok rokon jelentésű társa van. Ezekkel­­kell helyettesítenünk őket. A beszéd színessége, változatos­sága kedvéért például hiba, fogyaté­kosság, tévedés, fonákság, elégtelen­ség, kifogásolhatóság, stb. szókkal le­hetne korlátozni a hiányosság erősen megnövekedett forgalmát. Persze vi­gyáznunk kell arra, hogy az ajánlott szókat nem minden beszédhelyzetben használhatjuk, mindeniket csak a ma­ga helyén. A hiányosság szóról még azt kell megjegyeznünk, hogy csak akkor hasz­nálhatjuk hiba­­jelentésben, ha valami azért hibáztatható, mert hiányzik belő­le valami, például „a beszámolónak sok hiányossága volt“ (ti- sok minden hiányzott a beszámolóból). Ebben a mondatban a szót eredeti, valódi jelen­tésében használták. Helyteleníthető azonban a következő mondatban­­:Az otthonban sok hiányosság van: zaj, ren­dellenség". Itten éppen az a hiba, hogy valami megvan és jobb lenne, ha nem volna meg. A hiányossághoz hasonlóan sok más elcsépelt szó az állandó használat követ­keztében elveszti eredeti jelentését, más értelmet kap, vagy esetleg üres, elhalvá­nyult jelentésű szóvá lesz. Például a meglátás szó igen gyakran használatos vélemény, elgondolás, észrevétel jelen­tésben. Nekem az a meglátásom (véle­ményem). Ehhez hasonlóan a kifejt igét mond jelentésben hallhatjuk, például: Az elvtárs már kifejtette, hogy az ének­kar hogyan szerepelt az agitációs ponton (az elvtárs már elmondta, hogy...). A kihez ige szintén mond jelentésben for­dul elő. Egyik-másik szó arra a sorsra jut, hogy jelentés nélküli, fölösleges szóként terheli a mondatot. Például a nagyon divatos kérdés nem egy mondatban tel­jesen felesleges. Azt a feladatot kap­tam, hogy ellenőrizzem az orosz tanulás kérdését (ellenőriznie kellett, hogyan tanulnak oroszul). Egyes emberek beszé­dében általában nem valamiről van szó, hanem valaminek a kérdéséről. Ehhez hasonlóan semmilyen szerepe sincs a mondatban sok más szónak. Megfigyelhetjük, hogy általában min­den valaminek a vonalán, keretiben ese­tében, vagy valamivel kapcsolatban tör­ténik; például: A vizsga időszak kereté­ben tömegkonzultációt tartottunk (he­lyesen: a vizsga időszakban). A község­ben négy olvasókör működik a fonok ke­retében (helyesen: a fonókban). Alapo­san kell elsajátítani az állatorvosi tudo­mányt, úgy elméleti, mint gyakorlati vonalon (helyesen: mind elméletben, mind gyakorlatban). A híradó rész­leteket mutat be az RNK berni kö­vetsége ellen elkövetett támadással kapcsolatban (helyesen: támadásról). Elég baj, hogy minden csak valami­nek a keretében, vonalán történik és nem valamiben. Az is baj, hogy nem va­lamiről van szó, hanem minden valami­vel kapcsolatban kerül szóba. A terpesz­kedő kapcsolatban, vonalán, keretében nagyon szinteleníti, szárazzá teszi a mondatot, nagyon darabos, terjengős stílusra vall, több tekintetben a b­ürokra­­tikus nyelvhasználatra emlékeztet. He­lyettük rendszerint rágós névszót kell használnunk. ,,A szervezeti munka ke­retében“ helyett tehát „a szervezeti munkában“-t kell mondanunk. Ez a szerkezet sokkal egyszerűbb, sokkal vi­lágosabb és helyesebb. Az utoljára említett hibák és a bürok­ratikus nyelvhasználat között elég sok hasonlóság van. Ennek lényege az, hogy egyszerű szavak helyett több szóból álló nyakatokért kifejezéseket használnak. Jó példa erre az a mondat, amely néhány vendéglő falát ékteleníti: ,,Szigorúan ti­­los alkalmazottaink részéről egyes fo­gyasztók előnybe részesítése kivételes kiszolgáláson keresztül“. Ez bonyolult­ságban felülmúlja a legnyakatekerteb­­bet is a régi hivatalos fogalmazványok közül. Összegezve az elmondottakat megálla­píthatjuk, hogy a legfeltűnőbb szóhasz­nálati hiba az, hogy egy-egy szó vagy kifejezés unos-untalan előfordul, bizo­­nyos szavakat és kifejezéseket helytelen jelentésben vagy fölöslegesen haszná­lunk. Emiatt beszédünk unalmassá, egy­hangúvá, zavarossá, néha nevetségessé válik. De veszélyes ez a jelenség azért is, mert lehetővé válik, hogy egyesek az elcsépelt szavak és kifejezések leple alatt üres általánosságokról beszéljenek. Elősegíti a formális állásfoglalást, a felszínes bírálatot, a hibák leplezgetését. Azt eredményezi, hogy az előadás, a cikk vagy az agitáció hatás nélkül ma­rad, holott nevelnie, oktatnia, mozgósí­tania kellett volna. SZABÓ ZOLTÁN a kolozsvári „Bolyai" Tudomány­egyetem nyelvészeti tanszékének tanársegéde / Ápoljuk anyanyelvünket A közélet legjellegzetesebb szóhasználati hibái VÖRÖS ZÁSZLÓ Felekezetek közötti békeértekezlet Maroshévizen 1955. június 27-én, a Maroshéviz­­rajoni néptanács nagytermében fele­kezetek közötti békeértekezletet tar­tottak, amelyen részt vett 7 felekezet 45 tagja, közöttük a borszéki, hodosi és maroshévizi római katolikus, va­lamint a maroshévizi és gödemester­­házi görögkeleti egyháztanácsok tag­jai is. A gyűlést Chichernea Grigore, ma­roshévizi görögkeleti esperes nyitotta meg. A továbbiakban, Teodor Bucur, pa­­lotailvai görögkeleti és Dávid Ödön, maroshévizi református lelkész ro­mán és magyar nyelven a békeharc jelenlegi megvalósításairól tartottak beszámolót. Beszéltek a nyolc euró­pai állam varsói értekezletének és a békeharcosok bukaresti értekezletének munkálatairól is. Lapados János, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézet tanársegéde, tu­dományos előadás keretében számolt be az atomháború elleni világméretű harc jelentőségéről. Rámutatott az atomenergia békés célokra történő felhasználásának nagy jelentőségére és a Szovjetuniónak ezen a téren el­ért hatalmas eredményeire. Chichernea görögkeleti esperes be­szélt hazánk és más népi demokra­tikus országok megvalósításairól és arról, hogy míg a demokratikus tá­borban a fejlődésért, a dolgozók bol­dog életéért harcolnak, addig a nyu­gati államokban egy újabb pusztító világháború kirobbantására készül­nek. A háború ellen száll síkra az egész világ becsületesen gondolkodó emberisége, amely elszántan, minden erejével harcol a békéért. A hozzászólások során Kémares Tamás, gödemesterházi római kato­likus pap híveinek forró üdvözletét tolmácsolta és elmondotta, hogy hí­vei a béke aktív harcosai voltak és maradnak. Hangsúlyozta, hogy to­vábbra is szilárdan harcol a béke ügyéért és azt a reményét fejezte ki, hogy a békeharcba bekapcsolódnak azok a papok is, akik eddig távol tar­tották magukat. Felszólaltak még Stinca Gheorgh­e sármási, Grosu Cornel füleházai, Grecu Mihai dédai, Tamás Aurel ga­­lócási és más papok. Az egyháztanácsi tagok közül szót kért Bajkó János hodosi lakos. Hoz­zászólásában arról beszélt, hogy a hodosi római katolikus hívőket a bé­keakarat hatja át és céljuk aktívan harcolni a béke megvédéséért. Susu Valér, a békevédelmi bizott­ság elnöke arra buzdította a­elkésze­­ket és az egyháztanácsok tagjait, hogy továbbra is maradjanak a béke ügyének lelkes harcosai. Chichernea Grigore görögkeleti es­peres határozati javaslatot terjesz­tett elő, amit az értekezlet egyhangú­lag megszavazott. A határozatot to­vábbították a bukaresti békevédelmi állandó bizottságnak és a tartományi békevédelmi bizottságnak. Az értekezlet befejeztével a részve­vők megtekintették a Hirosima gyer­mekei című­ japán filmet. Olvassunk minél többet Az iskolai év véget ért, elérkezett a gyermekek számára a nyári szünidő. A gyermekek nevelése és ellenőrzése ebben az időben majdnem teljes egé­szében a szülőkre hárul. A szülők a felelősek azért, hogy a gyermekek nyári szabadidejüket helyesen használ­ják fel. Nyáron a gyermekek minél többet üljenek a szabadban, kirándulj­anak, játsszanak, fürödjenek, de az iskolában tanultakat is ismételjék. A gyermekek a nyári szüni­dőben szivg.-ij­ olvasnak. Feltélten szük­séges a­­gyermekek olvasmányait he­lyesen irányítani. Ne olvassanak olyan könyveket, amelyek nem felelnek meg koruknak vagy felkészültségüknek. Ezen a téren segítséget nyújt a szü­lőknek a tartományi könyvtár Lázár Ödön parkban lévő gyermekkönyvtár tagozata, ahol megfelelő könyvek a nyári szünidőben nagy választékban állnak a gyermekek rendelkezésére. Ilyen meséskönyvek, amelyeket nem­csak a kisebbek, hanem a serdülők is szívesen olvasnak, a Csoda furulya magyar mesegyűjtemény vagy az Orosz népmesék, a Repülő hajó és más meséskönyvek. Ifjúsági könyvek, regények: Verne: Nemo kapitány; Al. Sadoveanu: Nikola Petkova, Szep­temberi emlékek és mások. Odlei­­ások, természettudományi könyvek, technikai könyvek, mint: Öveges: Elektromos-Bágran és az élet, Sztrokay: A tech­nika ábécéje. Szórakoztató könyvek, mint: 5 perc fejtörés, A számok vilá­gában stb. Ugyanilyen és ehhez hasonló köny­vek román nyelven is az olvasók ren­delkezésére állnak. A szülők! Küldjék el tehát gyerme­keiket a könyvtárba, ahol nemcsak könyvet kapnak, hanem lehetőségük lesz a nyári szabadidőt is hasznosan felhasználni, meser­ákon, könyvismer­­tetéseken és kirándulásokon részt venni. A gyermekkönyvtár vezetősége

Next