Vörös Zászló, 1955. augusztus (4. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

Kullog-e Szentegyházasfalu ? Szentegyházasfalut általában a kul­logó községek között­­ emlegetik. El­látogatunk a faluba, hogy meggyő­ződjünk, a község lakóinak, elöljárói­nak megérdemelten kell-e ezért szé­gyenkezniük. A község szélén lévő kis fűrész­üzemben találkoztunk először szent­­egyházasfalusi lakossal. Ebédszünet volt, így nyugodtan beszélgethettünk. — Lehet, hogy kullog községünk a mezőgazdasági munkákban. Nem va­gyok gazdálkodó, ezért pontos tájé­koztatással sem szolgálhatok. De any­­nyit mondhatok, hogy amióta Néma Miklós a néptanács elnöke, a község kezd szépülni —, mondta Csutak Elek, az üzem dolgozója. S hogy erről meggyőzzön az üzem kapujához hívott. Kezével az országút túlsó oldalán lévő fénylő fehér desz­kakerítésre mutatott: — Látja azt a kerítést? A régi el­nökök mind ígérték, hogy rendbetéte­­tik, de csak az ígérettel maradtunk. Az új elnök nem ígért, hanem azt mondta: Emberek, kezdjük meg a munkát, csináljuk meg a temető ke­rítését. Talpraesett, ügyes ember. Sokan mondják ezt Néma Miklós­ról. S valóban erre lehet következtet­ni, amikor elmagyarázzák, hogyan szervezte meg a hidak javítását. A községben már évtizedekkel ezelőtt megvolt a közösségi szellem csírája. Egy-egy utca lakói megegyeztek ab­ban, hogy utcájuk közös ügyeit, kö­zösen intézik el, így hidat építettek, újat javítottak. Igaz, hogy megtör­tént az is, hogy az ilyen csoportos munkába beférkőztek ravasz embe­rek is,­­akik egyéni hasznuk gyarapí­tására törekedtek, de mégis sikerült megoldani a közös kérdéseket. Az elnök, amikor tudomást szer­zett a régi közös munkákról azon gondolkozott, mikén­t lehetne hasonló­an megoldani a községben felmerülő kérdéseket. Farkas Domokos képvise­lőnek elmondta, hogy a nyári mező­gazdasági munkálatok idején a veres­­bükkmarti úton a hidat újjá kellene építeni, mivel a szénakészítés és beta­karítás idején fokozódik a forgalom. Ezt már a gazdák is javasolták. A híd újjáépítéséhez be kellett vonni azokat a gazdákat, akik különösen érdekeltek ebben a kérdésben. És Farkas Domokos, a közügyeket ügyesen megoldó képviselő munkához látott. Beszélt a dolgozó parasztokkal s azok gondoskodtak a szükséges fá­ról. A szentegyházasfalusiak igy javí­tották­ meg a község többi hídját is. Egy fecske nem csinál tavaszt — tartja a közmondás. Nem csak az el­nöktől függ, hogy a községet a mező­­gazdasági munkákban a kullogók kö­zött­ emlegetik-e, vagy nem. A népta­­nácsnak van alelnöke, titkára, vannak képviselői, akiknek mind arra kell törekedniök, hogy községüket az élen­járók között emlegessék. De hogyan lehetséges ez? A nép­tanácsnál egyesek arra hivatkoznak, hogy a község magas fekvése miatt nem tudnak idejében végezni a mező­gazdasági munkálatokkal. Nézzük meg, hogy haladnak most a betakarí­tás elején. A szentegyházasfalusi határban szé­pen érnek a gabonafélék. Túlérett a lekaszálásra váró fű. A szénakészítés­­sel is minden mentegetőzés ellenére előbbre kellett volna haladniuk. A szénák berendezése is hiányos. S itt nem mentegetőzhetnek azzal, hogy még úgysem aratnak. A néptanácsnak csak haszna lehet abból, ha a szérűket berendezik. Vagy talán attól félnek, hogy akkor a rossz hírnevük elvész? Pedig ennek csak örvendeniök kellene. A meghosszab­bított szérűn már rég megoldhatták volna a villamoshuzal kibővítését, hiszen a községben sok olyan nép­tanácsi képviselő van, mint Kondráth Lőrincz és mások, akik segítkeztek a szérű elkészítésénél, s továbbra is segítenek, ha kell. Azonban a tények azt igazolják, hogy a néptanács s különösen az alelnök, Tamás Fá­bián, a képviselők segítségét nem ve­szi igénybe. Neki kellett volna gon­doskodnia a szérűk berendezéséről, hogy ott bármikor megkezdhessék a cséplést. Az­ egyik szérűn például egy kopott tákolmányon, amelyet díszka­punak neveznek s egy bódén kívül egyéb nincs. Az alelnök szavai szerint működik a mezőgazdasági állandó bizottság is. Valóban van amikor rendszere­sen, van mikor rendszertelenül, de a bizottság összeül. Azonban mosta­nában még nem tárgyaltak a beta­karítási munkálatok előkészítéséről, semmilyen javaslatot nem terjesztet­tek a végrehajtó bizottság elé pedig a községi néptanács legközelebbi ülés­szakán vita tárgyát ké­pezi ez a kérdés. Az állandó bizottságnak tagja a körzeti agronómus is, aki a népta­nácsnál székel. Az ő hivatása, hogy szakmailag irányítsa, nevelje az ál­landó bizottság tagjait. De ezzel nem foglalkozik, s ezt elárulja a község határának képe. Általában a gazdák nem panaszkodnak a burgonyater­mésre, az jónak ígérkezik. S való­ban ,140 hektáron gazdag krumpliter­més lesz az idén. De még szebb is lehetne, ha a dolgozó parasztok nem a begyepesedett régi módszereket használnák a növényápolásban. Csak kétszer kapáltak. Négyzetes ültetést egyáltalán nem alkalmaztak. Még az állandó bizottság tagjai sem, akik példát kellene, hogy mutassanak az előrehaladott mezőgazdasági munka­­módszerek alkalmazásában. Íme a tények, melyek azt igazolják, hogy Szentegyházasfalut méltón em­legetik a kullogók között. A néptanács minden alkalmazottja sokat tehet a rossz hírnév eltörléséért, de különösen az alelnök, akinél nem elég csak a jóindulat, sokkal nagyobb gonddal kell megszerveznie munkáját. S nem vitás az sem, hogy mind a képvise­lők, mind a dolgozó parasztok a kör­zeti agronómustól több gyakorlati se­gítséget, javaslatot, kezdeményezést várnak. ■ A Szentábrahám községhez tarto­zó Csekefalván július 16-án megkezd­ték az aratást. Az aratásban élenjár­­nak: Major Béla, Tekeres Albert és Simó József, akik az aratás megkez­désével egyidőben kezdték meg a tarlóhántást. A falu dolgozó paraszt­jai „Legszebb búzát a hazának“ jel­szóval indultak el, hogy betakarítsák az idei termést. Minden lehetőség megvan rá, hogy a dolgozó parasztok idejében és jó feltételek között vég­zik el a betakarítást. MIKLÓS JÁNOSNÉ levelező MINDIG ELŐRE Fagyejev, a­vagy szovjet író, az orosz nyelv kiváló ismerője és a toll kimagasló mestere az ifjúságról eze­ket írta: „Milyen gazdag az én drága orosz nyelvem. És mégis mikor a mi ifjú­ságunkat nézem nem találok kellő szavakat, amelyek kifejeznék, mit ér­zek akkor. Talán azért, mert nem egy érzelemről van szó, hanem az érzel­­mek keverékéről. Részben sajnálat, sőt irigység fog el, hogy én nem lehe­tek most fiatal, részben reményteljes boldogság árasztja el szívemet, mert nagyszerű a mi gyermekeink élete, biztos jövőjük.“ Ezek a szavak juthattak mindenki­nek eszébe a sepsiszentgyörgyi leány­iskola udvarán a nyári pionirtábor megnyitására várva. Körös-körül za­jos gyermeksereg, kicsik és nagyok, fiuk és lányok, barnák és szőkék, csendesek és virgoncok, ahány gyer­mek annyi féle. Mégis feltűnő két közös ismertető­jük. Mindenik piros pionirnyakkendőt vi­sel, és mindegyik szemében öröm és gondtalan boldogság ragyog. Van is okuk az örömre. Otthon szüleik rendezett kö­­lmé­­nyek között élnek, kicsinyeik nem tudják mi az éhség, ruhájuk szép,­­életük az új rendszer hajnalába virradt. De tekintsünk vissza egy pillanatra a múltba. Az anyák féltek a nyári is­­­kolai szünidőtől. Munkába jártak. Amíg az iskolai oktatás tartott rész­ben ,nyugodtak voltak, mert tudták, hol vannak gyermekeik. De, ha meg­kezdődött a szünidő, senki sem törő­dött a munkás gyermekével, senki sem igyekezett arra, hogy foglalkoz­tassa és irányítsa őket szabad idejük­ben. A nagyobb gyermekek keserű munkába állottak, görnyedő napszá­mosként kellett hozzájárulnak a csa­lád létének fenntartásához. A kiseb­bek pedig, maszatosan és cafatosan az utca sápadt vendégeivé váltak. Mennyire más most minden. Alig szűnt meg az iskola máris megnyílik a pionírtábor. Míg az iskolában kitar­tó munkára nevelték a gyermekeket, most a táborban értékes szórakozásra szoktatják a kicsinyeket. Mert hiszen ez jellemzi az újtípusú embert, mun­kahelyén komolyan és szeretettel dol­gozik, szabadidejét pedig nem kocs­mában és játékbarlangokban fecsérli el, hanem magas színvonalú szórakozá­sokkal élvezi az élet szépségeit, rend­szerünk áldásait. Könyveket olvas, színházakat látogat, a természetet ku­tatja, testét edzi. De már nincs idő az elmélkedésre. Az előbb még higanyszerűen mozgó gyermeksereg fiaik parancsszóra ala­kot ölt. Egy nyílt négyszögben sora­kozik. „Egység, vigyázz!“ hangzik a ve­zényszó és a kicsi testek kiegyenesed­nek, a gyermekek arcára ünnepélyes komolyság ül. Megkezdődött az ud­vari­ tábor megnyitása. Négy osztag adja a jelentést Fekete Piroskának, a 13 éves egységfelelősnek. Nyurga ma­gas lányka a III-as iskola eltanulója. Az egység zászlóját hozzák be. Ünne­pélyes a csend. Elhangzottak a beszédek, s végül Stan elvtársnő, a tábor igazgatója részletesen ismerteti az udvari­ tábor munkatervét. Az első napot a szerve­zésnek szánták. Megnyitják a tábor­­naplókat, elkészítik a faliújságot, megalakítják a különböző köröket és kidolgozzák ezek munkaterveit, mert sok kör lesz ám a tábor keretében. Kirándulások is szerepelnek a tábor munkatervében, így már az első va­sárnap egy két­­napos kirándulást ter­veztek Tusnádra, majd meglátogatják a sztálinvárosi pionír-palotát, Dofta­­nát, és kirándulnak a Súgásba. Felragyognak a nagy gyermeksze­mek. Egy perc és el is felejtik a nyílt négyszöghöz illő fegyelmet, összedug­ják fejecskéjüket, bólintgatnak egy­másnak, s bár nem lehet hallani mit mondanak, de az arcukról le lehet olvasni a szavakat. Nagyszerű lesz. Este elvtársi összejövetelt szervez a tábor igazgatósága. Nagy lesz majd a meglepetés hiszen tábortüzet gyúj­tanak. Végül felcsendül az ünnepséget be­záró dal. A pionírok lelkesen éneklik: „Mindig előre!“ Énekeljetek vígan pionírok, mert apáitok, anyáitok s az ország dolgozói vigyáznak arra, hogy minden akadályt eltávolítsanak az útból, hogy mindig előre haladhassa­tok a napsütéses szocializmus, a bé­kés boldog élet felé...­­. VÖRÖS ZÁSZLÓ Az Eseternek községhez tartozó Kurtapatak faluban befejezték a cu­korrépa és kukorica kapálását. Jelen­leg, szénakészítéssel foglalkoznak. A néptanács végrehajtó bizottsága ide­jében ellenőrizte a cséplőgépek javí­tását. A szérüket a legmegfelelőbb helyen jelölte ki. Július 17—-21 között a község dolgozó parasztjai önkéntes munkával megjavították a szérükhöz vezető utakat. E munkák elvégzésé­ben dicséretre méltó tevékenységet fejtettek ki: Pál János, Bogdán Já­nos, Szász Tamás, Kelemen Meny­hárt és Bonc Árpád dolgozó parasz­tok. RETHI GYULANE levelező A Nyárádszentlászló községhez tar­tozó Nyomát faluban számos dolgo­zó paraszt példaadó ara dolgozik, hogy idejében és szemveszteség nélkül be­fejezzék az aratást. Id. Sófalvii Sán­dor elsőnek végezte el az aratást. A faluban hozzá kellene kezdeni a csépléshez, de azon kívül, hogy a szérát kijelölték egyéb előkészületet nem tettek. Javasoljuk, hogy a nép­tanács végrehajtó bizottsága s Csipán János gazdasági felelős intézkedjék, hogy a szérűt mielőbb elkészítsék, mert a dolgozó parasz­tok készen állanak a cséplés megkez­désére. NOVÁK ALBERT rendező Szövérden is megkezdték az árpa, búza aratását. A dolgozó parasztok büszkék gazdag búzatermésükre, melyhez hasonló az utóbbi években nem volt. Minden alkalmat felhasz­nálnak a termés mielőbbi betakarí­tására. Az aratásban élen járnak:­­Ravasz Balázs, Ravasz Lőrincz, Or­bán Domokos, Ráduly Albert, Sza­kács Mihály és még sokan mások. PAPP IRMA levelező ~~ Arat a nép Megérett a búza... Megérett a búza már, hajlong a sok búzaszár, nem sok hajlong holnapra, dolgos népem aratja. A közepén kombájn halad. .. Gyönyörű e búzatábla, se hossza, se széle, a közepén kombájn halad szép lány arat véle. S míg feltűnt a görbötszekér a bársonyos égen, egyedül is többet vágott, mint mi negyvennégyen. — A SZAKMAI ISKOLÁK átszer­vezése következtében az 1955'56-os tanévben tartományunk területén az Oktatásügyi Minisztérium alábbi szakmai iskolái fognak működni: fém­ipari szakmai iskola Maroshévizen és Fáb­iniben, fém- és faipa­ri szak­mai iskola Udvarhelyen, fém- és elektromosenergiai szakmai iskola Ma­rosvásárhelyen, textilipari szakmai iskola Marosfőn. — SZÁZEZRED MILLIMÉTER PONTOSSÁGGAL MÉRŐ műszert szerkesztettek a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia prágai optikai la­boratóriumában. "­­ DJ KARUSSZELPADOT készí­tettek a kolomnai (OSZSZSZK) nehéz­­gépgyártó üzemben. A „Ku—18 ’ típusú gép hossza 19 méter, szélessége 15 méter, súlya 587 tonna s rajta 250— 500 tonna súlyú és 18 méter átmérő­jű munkadarabokat is megmunkál­hatnak. — AZ ÓCSKAVASGYŰJTÉSBEN ÉLENJÁRÓKAT az IMSZ Központi­ Bizottsága Díszoklevélben jutalmazta Számlálgatom, mennyi gyűlt már, egymillió kéve? Akármennyi,­­ százszorosan nőtt vele a béke. Verseny... Alig pirkadt s a legények aratásba kaptak, mit gondoltok, a leányok tán otthon maradtak? A legények előtt jöttek a búzamezőbe s mi tagadás — többet vágtak náluknál estére. DOM­AH­­­DI GYULA Tartományunkból az IMSZ Központ­ Bizottságénak Díszoklevelét kapták az IMSZ Kézdivásárhelyrajoni bi­zottsága, a 2 sz. elemi iskola pionír­­egysége, Cernea Géza a 0 számú elemi iskola pionírja és Kis Imre ma­rosvásárhelyi pionír. — A VÁSÁRLÓKÖZÖNSÉG KI­SZOLGÁLÁSÁNAK MEGJAVÍTÁSA érdekében a bukaresti Republica cuk­rászda beszervezte az áruk házhoz való szállítását. A megrendelt árut a kért időpontra díjtalanul a vásárló lakására szállítják. — KORSZERŰ LAKÓTELEPET terveznek a rudabányai (Magyar NK) vasérc­bányászok részére. Az új te­lepen egészséges háztömbökben 100 vasércbányász család jut majd ott­honhoz. — CSÍKSZEREDÁBAN a Petőfi utcában rövidesen új vendéglő nyilik. A vendéglő a fogyasztási szövetke­zethez fog tartozni. — ÚSZÓ HALKOSZERVGYÁRAT épített Bulgáriában az egyik hajó­gyár. Számlálgatom... Középeurópai Kupa döntője Vörös Lobogó Budapest- UDA Prága 6:0 (4:0) Szombaton játszották le a budapesti Népstadionban a Középeurópai Kupa­­döntőjének első mérkőzését, a buda­pesti Vörös Lobogó és a prágai UDA csapatai. A találkozón a budapesti Vörös Lobogó mindvégig nagy fö­lényben játszva 6:0 (4:0) arányú győzelmet aratott. A döntő visszavá­gó mérkőzését­­csütörtökön augusztus­­ 4-én játszák le Prágában. Augusztus 4 . között Snagovon rendezik meg a női evezős Európa-bajnokságot Ebben az évben hazánk már a má­sodik Európa bajnokságnak a szín­helye. Alig egy hónappal ezelőtt Bu­karestben Európa legjobb röplibdá­zói harcoltak a bajnoki címért, augusz­tus 4 és 7 között pedig kontinen­sünk legjobb női evezősei találkoznak, hogy öt versenyszámban eldöntsék a bajnoki cím sorsát. A Pronosport 1955 július 31-i 30. számú versenyének eredményei. A női evezős Európa-bajnokságot a Snagov tavon rendezik meg és azon többek között a Szovjetunió, a Ma­gyar Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, Jugoszlávia, Hollandia, Ausztria, Franciaország, Nyugat-Né­­metország, Belgium és hazánk leg­­jobb női evezősei állanak rajthoz. I. Birlad—Ia$i (városok serlege) 0:1 2 II. Bacau—Galati (városok serlege) 3:3 X III. Constanta—Ploe$ti (városok serlege) 0:1 2 IV. Sztálinváros—Bukarest (városok serlege) 2:3 2 V. Craiova—Arad (városok serlege) 4: 1 VI. Temesvár—Renita (városok serlege) 4:1 1 VII. Kolozsvár—Marosvásárhely (városok serlege) 5-3 1 Vill. Nagyvárad—Nagybánya (városok serlege) törölve IX. Kinizsi Dohánygyár—Szikra Budapest 0:1 2 X. Gyárépítők Budapest—Vörös Lobogó Kispest 0:0 X XL Chemie Karl Marx Stadt—Motor Zwickau 0:4 2 XII. Chemie Halle Lenau—Dynamo Dresda 2:1 * A. Aktivist Brieske—Vorwärts Leipzig 1:1 X A Pronosport 1955. augusztus 7-i 31. számú versenyének­ programja: I. Minerul Petrozsény—Minior Dimitrovo (Bulgária). II. Lokomotiv Plovdiv—Lokomotiv Bukarest. III. Metáiul Nagybánya—Tátrán (Csehszlovákia). IV. Dinamo Bírlad—Dinamo Bacáu (ifjúsági). V. Voint-a Fálticeni—Locomotiva Ia§i (ifjúsági). VI. Locomotiva Galati—DinamoGalaJi (ifjúsági). VII. Flacára 1 Mai Ploe^ti—Flacára Moreni (ifjúsági). VIII. Tinárul Dinamovi^t Pitéit! — Locomotiva Tr. Severin (ifjúsági). IX. Locomotiva Craiova—Progresul F. B. Bukarest (ifjúsági). X. Locomotiva Kolozsvár—§tiintaKolozsvár (ifjúsági). XI. Metalul Aranyosgyéres--Flamura Rosie Kolozsvár (ifjúsági). XII. Dinamo Sztálinváros—Metalul Traktorgyár Sztálinváros (ifjúsági). Tárta Iparmprkffy-Papk A. Flacára Medgyes-Progresul C. Métáiul Arad-Minerul Lupeni Szeben (ifjúsági). (ifjúsági). , c. " . B. Flacara Cimpit­a—Stiinta Buka- D. Avintul Régen—Métáiul Steagu rest (ifjúsági). Rosu Sztálinváros (ifjúsági).

Next