Vörös Zászló, 1955. augusztus (4. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

Ne késlekedjünk a cséplés megkezdésével Tartományunk majdnem , minden rajonjában megkezdődött az aratás. Marosvásárhely-, Régen- és Erdőszent­­györgy-rajonokban az aratás teljes ütemben folyik, a napokban kezdődött meg az aratás Kezd­vásárhely- és Sepsiszentgyörgy-rajonokban is. Ma­­rosvásárhely-rajonban eddig a szal­másgabona 50 száza­lékát aratták le. A mezőgazdasági termelés gyakor­lata bebizonyította, hogy legésszerűbb és leghelyesebb, ha az aratás kezdete után 5 nappal minden késlekedés nél­kül megkezdjük a cséplést, tehát nem kell megvárni azt, amíg egy község vagy falu teljes egészében elvégzi az aratást. Azonban egyes rajonok­­ban elvetik­­az agrotechnikának ezt az iránymutatását és késlekednek a szérűk berendezésével, a hordás és a cséplés megkezdésével. Marosvásár­­hely-rajonban a termés felét már le­aratták, de még­ alig csépeltek ki csak néhány ezer kilót. A szérűre hordás és a cséplés azonnali megkezdése feltételezi és megköveteli, hogy a szérűk teljesen készen álljanak a munka megkezdésé­re. Azonban nem lehet­­ elmondani, hogy azokban a rajonokban, amelyek­ben javában aratnak előkészítették a szervket is. Igen sok a­ hanyagság és felelőtlenség ezen a téren. Például Régen-rajonban a cséplés jó körül­mények között való elvégzéséért szük­séges összesen 126 szérv. Ezzel szem­ben az illetékes szervek még csak 94 szérűt jelöltek ki, azonban még ezeket se szerelték fel. Hasonló a helyzet Maroshéviz-rajonban, ahol később kezdődik ugyan az aratás, de nem annyira későn, hogy a szérűk kérdését teljesen el lehetne hanyagolni. A ra­­jonban a szükséges 102 szérűből még csak 12-t jelöltek ki. Sok községben úgy gondolják, hogy ha­­a kijelölt szé­rűn felállítják a díszkaput, az már azt jelenti, hogy a szép­ készen áll a cséplés megkezdésére, így gondolkoz­nak egyes néptanácsok végrehajtó bizottságai­­is mind Nyárádszent­­lászlón, Havadon és máshol. Ideje tudomásul venni, hogy addig, amíg a cséplőgépek a néptanács székházának udvarán állanak, addig díszkapuval nem lehet csépelni. A községi néptanácsok végrehajtó bizottságainak, a mezőgazdasági irá­ny­ítóhelyek mérnökeinek és techni­kusainak vissza kell verniök minden olyan helytelen véleményt, miszerint a cséplést csak akkor lehet megkez­deni, amikor az aratást már teljes egészében befejezték. A cséplési munkálatok megkezdése mellett egy pillanatra sem szabad megfeledkezni a jövő évi termésről. A tar­óhántás egyik olyan fontos munka, melynek elvégzése növeli, el nem végzése csökkenti a jövő évi ter­méseredményeket. A tarlóhántás üte­me azonban egyáltalán nem kielégítő. Addig, amíg tartományi viszonylat­ban 10,6 százalékra végeztük el az aratást, a tarlóhántás üteme csak 1,7 százalék. Marosvásárhely-rajonban a szalmásgabona felét már learat­ták, de a tarlóhántást csak 7,2 szá­zalékban végezték el. Hasonló a hely­zet Régen-rajonban is. Például Ma­rosfelfaluban learattak 59 hektárt, de ebből még egyetlen hektárnyi terüle­ten sem végezték el a tarlóhántást. A szérűre hordás és a cséplés azon­nali megkezdéséért, az aratás ütemé­nek gyorsításáért, ,a tarlóhántás mara­déktalan elvégzéséért elsősorban a községi néptanácsok felelősek. Úgy kell megszervezni a munkát az illető községben, hogy az összes erők fel­használásával párhuzamosan végezze­nek valamennyi munkát. A közsé­gekben és falvakban mindezen mun­kák meggyorsítását segíti elő a köl­csönös segélynyújtó csoportok jó kö­rülmények között való működtetése, a hazafias és szocialista verseny fel­lendítése. A végrehajtó bizottság mozgósítsa az összes képviselőket, kérjen rendszeresen jelentést munká­jukról, és ha hibát észlel a munkában az illető képviselőnek azonnal nyújt­son segítséget. A végrehajtó bizott­ságnak gondoskodnia kell a hazafias verseny rendszeres kiértékeléséről, a verseny eredményeinek népszerűsítésé­ről, mert ez fellendíti a versenyt. Ifjú kohászok a Fesztivál köszöntésére A kaláni Viktória üzem ifjai újabb termelési sikereket értek el a varsói VIT köszöntésére. A 2. számú kohó ifjai július 1 és 20 között 2,98 szá­zalékkal lépték túl tervelőirányzatu­kat. A sikeres tervtúlhaladáshoz­­nagyban hozzájárult Ion Moraru ko­hász csoportja. Az ifjú kohászok jú­lius első 20 napjában 4,7 százalék­kal több öntött alkatrészt termeltek, s ugyanakkor a fekete edényeknél 6,6 százalékkal, a zománcos edények­nél pedig 5,8 százalékkal csökkentet­ték az önköltségi árat. A tolanicai s mikor a kohóihoz értem, az ot­­**■ vasztárok éppen csapolásra ké­szültek. András Dénes, a főolvasztár a fúvónak nevezett csövön át még utoljára benézett a kohó gyomrába, ahol 1300 fokon fehéren izzat a vas­kő. Aztán félretolta a kis kémlelő­­nyílás erős vaskeretes üvegét s egy hosszú vasrúddal beledöfködött a ko­hó belsejébe. Utat nyitott a hatal­mas nyomással betóduló széngáznak, hogy a még hátralévő néhány perc­ben is jól fű­tsön a kohó. Közben a többiek a csilléket készítették elő a salakcsatornához, előszedték a lékelő rudakat, s néhány perc múlva, mi­kor már minden rendjén volt, hozzá­kezdtek a csapoláshoz. Megnyitották a salakcsatornát. S ebben a pillanat­ban a kohó — mely eddig csak mo­noton sistergő hangot hallatott — mint megvadult tűzhányó rettenetes erővel okádta a tüzet. A levegő pil­lanatok alatt felhevült. A tűzcsillagok tömege fröcskölt szerteszét. A csa­té nem folyni kezdett az izzó, for­tyogó salak. Néha elakadt s ilyen­kor az olvasztárok méternyire a tűz­­okádó nyílástól minden erejüket ösz­­szeszedve piszkavaseikkal szabaditot­­ták fel ismét a csillék felé vezető utat. Eközben az egyik fiatal olvasz­tár, Láncky Károly vasrúd­at r,­ ár fo­gatott a salakos csillébe, s onnan a földhöz dörzsölte a vasrúd végére egy kúpszerű­ izzó salaktöm­eget for­mált. Dugókat készített, melyekkel csapolás után ismét elzárják a ko­hót. Senki nem beszélt. Igaz, hogy úgysem lehetett volna hallani a kohó vad morajlásáról. Mégis minden em­ber szinte óramű pontossággal vé­gezte feladatát. Amikor az egyik a föolvasztár védőkesztyűs kezébe nyomta a hosszú gerendaszerű dugóját a másik már ott állt készen a nagy kalapáccsal, s a következő ■nllanai­­ban, miután a föolvasztár a hatal­mas erővel kitörő lángok sózott­a nyílásba illesztette a fát már ütötte is azt befelé. Néhány másodperc múlva megfé­kezték a kitörő tüzet, mely is­mét a kohóba rekedt. A kohó másik oldalán utat nyitottak az izzó vas­nak, s az lassan, méltóságteljesen, de hatalmas hőséget terjesztve az elvezető csatornán át folyt a formák­ba, melyeket az olvasztárok libaso­­roknak neveznek. De röviddel ezután ennél a csatornánál ismétlődött meg az előbbi jelenet, mert a vas után ismét a salak tört utat magának. De ennek is vége. Eldugták a második nyílást is. Itt is visszaszorították a kohó falai közé a tomboló láng-­ csóvát. Két órára vége szakadt az olvasztárok nehéz néma harcának. Valamennyiükről patakokban folyt a veríték. András Dénes kezesésével megtorolta homlokát, de bozontos szemöldökén mégis ott reszketett egy nagy izzadtságcsepp. Tekintete végig siklott a libasorokon, szusszant egy nagyot s megelégedéssel állapít­ot­a meg, hogy jól eresztett a kohó, csak két libasor maradt üresen, így igen, így meg lesz a vállalás. Mert bi­zony nénik is nagymértékben hozzá kell járulniok ahhoz, a 456.000 le/ terven fe­ülis szocialista felhalmozás­hoz, amit az üzem munkaközösségé­vel együtt vállaltak. Júniusban két tized százalékkal szárnyalták tv tervelőirányzataikat, de azóta épp a szocia­ista felhalmo­zás gyarapításáéa felemelték a kohó­­tervelőirányzatát, s most azért küz­denek, hogy ezt is túlszárnyalják. Negrea Józseftől a kohórészleg egyik vezetőjétől kérdeztem meg, hogy n­i a véleménye, sikerül e az olvasz­tároknak teljesíteniök a vállalást. Ő a kérdésre előbb kérdéssel felel’. — Látta dolgozni a mi­­­’asztal­lainkat? — Igen. — Ezekkel az emberekkel akár a hegyeket is el lehetne mozdítani he­lyükből, amit vállaltak azt meg is valósítják. De nem csupán a kohók körül folyik ilyen lázas .•Munk, az öntödébe lép­ve azonnal észre veszi az ember, hogy itt is valami belső tűz űzi, hajtja az embereket. A mintázó­­asztalok mellett dolgozó munkások figyelme csak egyetlen célba irányul: az öntőszekrényekre. Serényen dön­gölik azokba a homokot, vagy javít­ják a formázásban esett hibát. S alighogy elkészültek a szekrények­kel, máris veszik kezükbe az öntő­kanalat s várják, hogy a kupiótól szállítsák az izzó vasat az öntéshez, it megnyitották a kupidból kitörő vas ‘■’’­ útját. A fedélzet üveges részén behatoló fénynyalábok a kupidból ki­sugárzó fénnyel vegyülve ibolyaszín­­ben tündökölnek. A kupidból folyó vas ontja a hőséget, s szikrázik, mintha ezer csillagszórót gyá­toltak volna meg. A kuplósoknak meg kell feszí­teniük erejüket, hogy minél gyakrab­ban elegendő mennyiségű és jóminő­­ségű vassal lássák el az öntöket. A kuplóhoz legközelebb dolgozó öntök megvárják míg megtelik a ke­rekekre szere­l­tégely, majd sorra belemerítik kanalaikat s az öntőszek­rényei­be ürítik­. Mindez néhány perc alatt történik. Aztán újabb percek következnek, am­i lehűl annyira az öntvény, hogy ki lehet szedni homok­­formából. S aztán ismét, újabb soro­zat öntésére készítik a szekrényeket. Az öntöde közepetáján illő mintázó asztalnál dolgozik András Ferenc, aki a Sztálin tartományi üzemek fel­hívásának ismertetése alkalmával lelkes felszólalásával és vállalásával buzdította társait, hogy fogadalmat tegyenek. S azóta naponta egyre szebb eredményeket ért el. A felhí­vás előtt 40—50 százalékkal szár­nyalta túl a normát, ma pedig már átlag 170 százalékot teljesít. Mindezeket Mihály elvtárs, az ön­töde vezetője mondotta el róla, de megtudhattam volna akkor is, ha minden előzetes érdeklődés nélkül léptem volna mintázó asztalához. Épp a homokot rostita, amikor hozzá­­léptem. — Ezt is el kell végezni szólt. — Segítenem kell, ha azt aka­rom, hogy több sözőkályhasütót tud­jak leönteni. — Mivel a munkaidő befejezéséhez közeledett az idő meg­kérdeztem:. Ma hányat öntött?. — Egy darab híjján a normám ké­­szeresét — volt a válasz. ry nem ő az egyedüli önző, aki ilyen szorgalommal küzd a gyár vállalása teljesítéséért. Az öntöde va­lamennyi munkása túlszárnyalja nor­máját. Ferenc Imre, Erdei Berta 200 százalékot teljesítenek. S ezeken kí­vül még a szép eredménnyel dolgozó öntök egész seregét lehetne felsorolni. Ott van például Bencze Irén. Homlo­kán gyöngyözött a veríték, s szinte hihetetlen gyorsasággal kés­ztette el egymásután a szekrényeket. Nem lesz meg ma a norma? — kérdeztem. Csak egy pillanatra emel­te rám­ekintetét, miközben scé­vex döngölte a homokot. — Az meg aztán. Csakhogy nem­sokára jár le­­ kupic, s el akarom végezni, amit mára terveztem. — S mennyit tervezett? — Ötven szekrényt. — Eddig hányat készített? — Ha ezt a hármat is döntöm, akkor ötvennégy­et. Kissé meglepett a válasz. — De hiszen maga azt mondta, hogy ötvenet lemezeit. Magabiztos mosollyal válaszolt: — Ha sikerül több is, hát m­ég át ne öntsem. S azon a napon Bencze Irén több, mint 100 százalékkal szárnyalta túl normáját, de máskor is 130 200 százalékot teljesít. Az ilyen munkale­gy­et biztosít arról, hogy a vlahitai vasgyár sike­­resen teljesíti vállalását. OROJÁN SÁNDOR VÖRÖS ZÁSZLÓ l^JttH ^fiGRARTUB ° ÉS TECHIUKARM Két kukoricatermés évente Néhány évvel ezelőtt, A. M. Dzsor- I benadzse batumi kísérletező agronóm­­­mus növénynemesítő kísérleteket vég­­­­zett egy korai fajta kuikorica kite­nyésztésére. A „belaja zubovidnaja” kukoricafajtát a kiscsövű, „batibuti” helyi fajtával keresztezve olyan hib­ridkukoricát nyert, amely 90—95 nap alatt beérik. A múlt esztendőben a Kirov és Mo­lotov kolhozokban négyzetesen ve­tették el az új hibrid magot. Az el­ső termést július végén takarították be. Négy nappal később ugyanezt a területet ismét kukoricával vetették be és október 20-ra a második termés is beérett. Amikor a kolhozparasztok látták, hogy az időjárás kedvező, harmadszor is vetettek, de már csak zöld takarmányt nyertek. Végered­ményben a két kolhozban egyetlen hektárról 100 mázsa szemeskukoricát és 130 tonna zöld takarmányt takarí­tottak be. Az idén újból négy kolhoz takarít be majd két termést. Önműködő villamos gépi számlás A leningrádi pionírpalotában mű­ködő A. A. Zsdanov tanulmányi kör tagjai M. Popov mérnök vezetésével rendkívül érdekes feladatot tűztek maguk elé: a teljesen önműködő, táv­irányított gépi szántás megvalósítását kábelvontatású eke segítség­ével. A kör tagjai már el is készítették a berendezés­­ kicsinyített mását. A mező villamosított részén mozgó transzformátor-állomást állítanak fel. A transzformátor a magasfeszültség­ből kapja­ az áramot és hajlékony kábelen adja tovább a felszántandó terület két oldalán elhelyezett lép­kedő kötéltárcsáknak, amelyeket vil­lanymotor hajt meg. A kötéltárcsák szakaszosan mozognak, egy-egy lé­pést tesznek, aztán megállnak. A két kötéltárcsa között drótkötél van ki­feszítve, s ezen billenő eke halad egyik oldalról a másikra. A beren­dezés teljesen önműködő, az eke min­den kihagyás nélkül szántja fel a földet. A mezőgazdasági szakemberek véle­­ménye szerint az automata villamos berendezés mintegy tíz különböző mű­veletet (szántás, boronálás, vetés szó) tud elvégezni. Használható a legvál­tozatosabb terepen is. Kiválóan meg­felel a kapásnövények négyzetes fész­kes vetésére, amelyet miliméternyi pontossággal végez el. Alkalmazható a szőlészetben is. Az új berendezésnél csak a mező­­gazdasági gépek mozognak a meg­munkálandó területen. A kötéltárcsák csak annyi villamosenergiát fogyasz­tanak, amennyi n­épkedésükhöz szük­séges. A villamosenergiafogyasztás ennél fogva 2—3-szor kisebb, mint az elektromos traktorok alkalmazásá­nál. Mikor váltják valóra ígéretüket? Ez év május első­ napjaiban Ko­­mandóra érkezett a kézdivásárhelyi pékség néhány vezetője, hogy hatha­tós intézkedéseket foganatosítson a kenyér­ellátás terén mutatkozó hiá­nyosságok kiküszöbölésére. E­lhatá­rozták, hogy a komandói kaolin ke­mencéjét lebontják, mivel ne­m elég nagy. A komandói üzem lebonttatta a ré­gi kemencét, az új alapot idejében el­készítette, de a kézdivásárhelyi pék­ségtől kint járt elvtársak nem telje­sítették ígéretüket. A régi kemence helyén emelt kődobogó szégyenkezve lapul, nehogy észrevegyék semmite­­vését Mi ennek az oka? KÖNCZEY CSABA levelező • 3 Együtt dolgoznak a Vasút­ utcaiak Marosvásárhely felől menet Me­zőbánd község innenső végében a hegy alatt jobbra tér el egy egy­szerű kavicsozatlan út. Sáros min­den eső után, akárcsak most. Az éjszakai eső bel áztatott mindent. Az utca a mezőbándi kisvasút ál­lomására vezet. Ezért nevezték el Vasút utcának. Idegenek ritkán jár­nak erre. A házak elszórtan épültek. Két-három ház után üres házhelyek, szántóföldek következnek. Az utca lakói egyszerű gazdák, kiknek kevés földjük s egy-két tehenecskéjük van. Románok, magyarok és romi dol­gozók laknak itt békességben, egy­más iránti szeretettel. Csak egy gaz­da nem tartozik ebbe a közösségbe. Szekeres K. Sándor kulák. — Mezőbánd dolgozói szép ered­ményeket értek el az aratásban. A határ tele kalangjával. Gazdag ter­més! Mindez az idejében való jó munka eredménye. A község dolgo­zó parasztjainak azért sikerült szép eredményeket elérniük a tavaszi kampányban, a növényápolásban, most az aratásban és azért érnek el még szebb eredményeket a to­­vábbi munkákban, mert igénybe ve­szik egymás segítségét. Rokonok, szomszédok, románok, magya­rok minden mezei munkában kölcsönösen segítik egymást. A köz­ségben a segítőcsoportok útján több mint 2000 dolgozó paraszt segít gazdatársának. Cergezan Gheorghe-val találko­zunk. Lörinczi Józsefnél járt, aki jelenleg nyári konyhát és gabonást épít bergenyei stílusban. Neki segí­tett deszkát rakni. Mindjárt megy is vissza, hogy tovább segítsen a cse­­repezésnél. Az éjszakai eső miatt nem­ lehetett a mezőre menni, így hát az építést fejezik be. Igyekezni­ük kell ezzel is, mert az utcában minden gazdának kalangjában a búzája, hordani, meg­­csépelni kell s akkor az építkezésre bizony nem lesz idő. A tegnap este úgy döntöttek, hogy az egy tehenes gazdák összefogják marháikat, s az utcabeli gazdák ga­bonáját rendre a szérűre hordják. De most az eső miatt várniok kell, míg felszikkad. — Hamarabb kezdtem az aratást, mint a többiek — mondja Cergezan Gheorghe. Ezért valószínű az én gabonámat hordjuk először, majd a Lörinczi Józsefét, Cergezán Péte­rét és sorra a többiekét. Az utcában minden szekér, fogat dolgozik. Így rövid időn belül végzünk a kü­ön­­böző munkákkal. A tehenemet hol özvegy Szabó Istvánné, hol Lörinczi József tehenével fogom össze. Két nap­nál tarlót is hántottam, köze­lebbről özvegy Szabó Istvánnénak segítek. Szabó Lászlónak is segítséggel sikerült befejeznie az őszi kalászo­­sok aratását. Egy tehene van, de a tarlóhántás idején összefog vala­melyik szomszédjával és úgy dolgo­zik. Az idei tarlóföld jövőben ko­csányos lesz. Annak pedig a két szántás (tarlóhántás, őszi mélyszán­tás) felér egy trí­gyázással, ahogy Szabó László mondotta. Cergezan Péter is­ elvégezte a búza aratását. Máthé Zsigával dol­gozott együtt Ma Balázs Dénessel ment kaszálni, így dolgoznak Mezőbándon. A Vasút­ utcai különböző nemzetiségű dolgozók a legnagyobb megértés­ben segítenek egymásnak. Mindegy az, hogy valamelyik dolgozó földje a verőfényi, súgói, a buturói, vagy a verpeléci dűlőben van. Nem számít az sem, ha egyik-másiknak egy-két nappal többet dolgoznak Visszasegíti az a kihordásnál, fuva­rozásnál vagy bármilyen más mun­kánál. A magyar és román dolgozók is­merik mindkét nemzet anyanyelvét. Amint Cergezan Gheorghe mondja: „Mindég a témától függ, hogy me­lyik nyelven: román, magyar, vagy mindkét nyelven beszéljünk.­­ A Vasút­ utcai dolgozók között a leg­szélesebb jószomszédi, baráti vi­szony alakult ki a közös célért végzett munka, az egymásra utalt­ság, a közös osztályellenség, a ma­gyar és román kulákság ellen foly­tatott harc útján. A román és ma­gyar dolgozók együtt leplezték le Szekeres K. Sándor kulákot is, ki a Súgó nevű dűlőben a szójavetését repcésen hagyta. Együtt készülnek­­ behordásra, cséplésre és a mint­k olyan módon való megszervezésére, hogy a gabona a lehető legrövidebb időn belül veszteség nélkül kerüljön a raktárba. KOZMA ÖDÖN

Next