Vörös Zászló, 1955. szeptember (4. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-01 / 205. szám

2 ,VÖRÖS ZÁSZLÓ KULTÚROTTHONT AVATTAK Amikor a kecskére bízzák a káposztát Kézdiszentlélek körülbelül 3200 la­kosú község. Dolgos, igényes embe­rek lakják s a múltban is hires volt eleven kultúréletéről. Már az 1920-as években felmerült a kérdés: épitünk-e kultúrotthont? Azon­ban az akkori vezetők érdektelensége miatt évről-évre elmaradt a kultúrott­hon építése s csak 1923-ban rakták le a szentléleki dolgozók által „kul­­túrpajtának" keresztelt kultúrotthon alapját. Az építkezési anyagok be­szerzésére Oláh Dániel és Oláh Jakab tanító vállalkozott. A szük­séges fát a község erdejéből biz­tosították, a pénzt a dolgozók ado­mányozták. A kultúrház igénylését bi­zonyítja az összegyűlt hatalmas pénz­­mennyiség s a község lakóinak lel­kes, önkéntes munkája. A kultúrott­hon fel is épült, igaz, hogy tégla he­lyett csak fából és 1941-ben már vas­oszlopokkal kellett alátámasztani a tetőzetet, — különben rájuk szakadt volna. De miért nem építették téglá­ból, s miért nem nagyobb méretűre? Azért, mert Oláh Dániel, Oláh Jakab és Mészáros Albert (kiskászoni kulák) — akkori megyetanácsos — az ösz­­szegyűjtött javak egy részét eltulajdo­nították. A kézdiszentlélekiek akkor­­ múlták meg, hogy nem jó kecskére bízni a káposztát. Színpad a Perkő hegyen A község dolgozói nem fértek meg a „kultúrpajtában“. Ezért a Perkő hegyen szabadtéri színházat készítet­tek. A teret terméskövekkel rakták ki, a sziklákba színpadot faragtak, amely 1940-ig fennállt. Azóta a völgyet ki­töltő köveket­ széthordták. Abban az időben messzire szállt a szentléleki kultúrcsoport híre. Azon­ban a népi hagyományok, népdalok, népi táncok és a realista színdarabok helyett az akkori világ hű kiszolgálói: Páll Domokos és mások, nacionalista vágányra irányították a kultúrcso­­portok munkáját. Édeskés, idillikus színdarabokkal, mint például­­a „Sár­ga csikó“, „Jézus faragó ember“ stb.­­vel vontak fátylat a nép szemére. Így adtak nacionalista ízt Petőfi költe­ményeinek, így hamisították meg a „Talpra magyar"-t, így hallgatták el az osztályharcot és igy terelték nem­­zetgyűlölő Irányba a szegényparasz­tok fel-feltörő elégedetlenségét. Mit lát most a Kászon pataka ? Fűzfa lombokkal szegélyezett medré­ben évszázadok óta folydogál a Ká­szon pataka. Néhol csendes, máshol zúgva siet a falu között. Sokat hal­lott, sokat látott, de ennyi újat, mint egy pár éve, még soha. 1953-ban épí­tők jelentek meg a balpartján elterülő síkságon s őszig 7 tantermes, két irodahelyiséggel, szertárral, széles folyosókkal ellátott iskolát emeltek. A Kászon patakára hidat vertek. A gyermekek azon járnak az iskolába. Nemsokára a jobb partján is megje­lentek az építők, s az iskolával szem­ben hatalmas kultúrotthont emeltek. Hogyan épült fel az új kultúrott­hon? Kézdiszentléleken először 1952- ben szavazták meg az önmegadózta­tást. A dolgozók­­a pártalapszervezet vezetésével megvitatták a község fej-­ lesztésének lehetőségeit s a kultúr­otthon építése mellett döntöttek. A honpolgári bizottság begyűjtötte az összeget. Mérnökök szálltak ki és el­készítették a kultúrotthon tervét. Gyorsan beszerezték az építkezési anyagokat, s 1954-ben már fedél­­alá helyezték a mintegy 40 méter hosszú és 25 méter széles új kultúrotthont. Az előméreti költségvetésben elő­irányzott 90.000 lej munkálat helyett már 1954-ben mintegy 300.000 lej értékű volt az épület, amelyet a dol­gozók önkéntes hozzájárulásával va­lósíthattak meg. Szép munkát végez­tek Gergely Lukács alapszervezeti titkár, Kovács Simon és Kovács Ist­ván alapszervezeti bürótagok. Polyák M­ihály, a néptanács végre­hajtó bizottságának elnöke, sokat fá­­radozott, hogy vállalt kötelezettségeit teljesítse. Az 1955-ös évi önadót 80 százalékban beszedték. A képviselők túlnyomó többsége is szépen dolgo­zott. Kovács József, Paizska Mihály, Kovács Szilveszter és Bartos Meny­hért a legtöbb követ és homokot hordták az építkezéshez. Bartos Endre körzeti kultúigaz­gató személyes példamutatással ser­kentette az ifjakat a munkára. A színpadi díszlet elkészítésében értékes segítséget nyújtott Már Dé­nes tanár és Dénes Károly tanító. Mint egy szorgalmas nagy család, úgy fáradozott a község minden be­csületes dolgozója, hogy 1955 augusz­tus 28-án a kultúrotthont átadhassák rendeltetésének. Az ifjak közül Bar­tók Gáspár, Marthi Ilona, Vargya­­si Gergely, Fábián Ignác, Pászka Má­ria, Mike Anna és mások szép mun­kát végeztek a kultúrműsor előkészí­tésében. A nagyterem és a színpad elké­szült s ebben az évben befejezik a mellékhelyiségek elkészítését is. Ünnep Augusztus huszonnyolcadikén este a kultúrotthon nagytermébe egymás­után érkeztek a legények, leányok, asszonyok és férfiak. A teremben fe­nyőgallyak édes illata terjengett. El­jöttek a környező falvakból is, hogy együtt örüljenek Kézdiszentlélek dol­gozóival. .. A színjátszó csoport előadta a Vihar a havason című színdarabot. Nagy sikert arattak. Két hónapon át ké­szültek a darab bemutatására. Süket Áront Bartos László, Kujakot Gergely Gábor, Cág Timont Pethő Béla, Cág Tihamért Szász Pál alakította. Jól alakítottak Pászka Mária és Lupán Gizella is. A színjátszó csoport tag­jai szivvel-lélekkel szerepeltek, új emberek, új darabot mutattak be. A darab szereplői olyan dolgokról beszéltek, ami a nézőkben felkavarta a múlt keserű emlékeit s szivükben még jobban lángra gyújtotta az osz­­tályellenség elleni gyűlöletet. Az ünnepélyre sokan eljöttek, csak a község legidősebbje, a 93 éves Ko­vács János bácsi hiányzott. De lé­lekben ott volt ő is. Látja és örül Kézdiszentlélek fejlődésének, amelyet találó szavakkal így jellemzett: „Most fiaim annyit építettetek és annyit épittek, hogy várost csináltok a falu­ból“. És ebben az igazmondásban benne van Kézdiszentlélek múltja, je­lene és jövendője. DOMAHIDI GYULA Tartományunk legjobb rigmus-brigádjának tapasztalataiból Marosvásárhelyen ismerkedtünk meg közelebbről a felsőboldogfalvi rigmus­­brigáddal, amikor a színjátszó cso­portok és rigmus-brigádok tartományi versenyén elnyerte az első díjat. A kultúrotthonok, vörös­ sarkok és a többi rigmus-brigád okulására, nem árt, ha megnézzük, hogy a felsőbol­­dogfalvi brigád hogyan lett öt hónap alatt tartományunk legjobb brigádja. — Azért lehet dolgozni és ered­ményt elérni, mert mindent közösen oldunk meg — mondja Hozó Jenőné, a brigád vezetője. És tökéletesen iga­za van: a siker titka mindenekelőtt a közös munkában rejlik. Amikor ápri­lisban a rajoni kultúrosztály kezdemé­nyezésére és segítségével Felsőb­ol­­dogfalván megalakították a rigmus­brigádot, nemcsak a kultúrotthon igazgatója, Hozó Jenő, és felesége, hanem­­a néptanács elnöke, Barabás Gyula, titkára Szőke Zsigmond, a szö­vetkezet elnöke, Bokor Elek, az IMSZ- alapszervezet titkára, Fülöp László, Páll Rozália, a néptanács gazdasági elöljárója azonnal bekapcsolódtak a szervezési munkába és belőlük alakult meg a brigád szerkesztő bizottsága. Nemcsak papíron szerepelnek a szer­kesztő bizottság névsorában, hanem lelkiismeretesen dolgoznak is és te­vékenységüket a pártalapszervezet, személyesen Szász Miklós alapszerve­zeti titkár, az első pillanattól kezdve irányította. Ezenkívül a néptanács végrehajtó bizottságának tagjai is mindig részt vesznek a brigád pró­báin. Más községek rigmus-brigádjainak tapasztalataiból tanulva, első szerep­lései alkalmával a brigád olyan egyé­neket — elsősorban vezetőket — bí­rált, akik elfogadták a bírálatot és nem sértődtek meg, nem teremtettek egészségtelen közhangulatot­­a bri­gáddal szemben. Bírálták a néptanács és a szövetkezet elnökét, az iskola igazgatóját , s bírálatuk hatékonyságá­ról egy hét múlva már a tények be­széltek. Ezt követően már a dolgo­zók is elfogadták a bírálatot, nem érezték megalázónak, s igyekeztek helyrehozni hibáikat, mulasztásaikat. És hogy mennyire mozgósító erejű a brigád ajándék-műsora, számos pél­dával lehetne igazolni. De vegyünk csak egyet: a rigmus-brigád nemrég ajándék-műsort adott Bán Lajos dol­gozó paraszt tiszteletére, aki elsőnek aratott a községben. Bán Lajosnak nagyon jól esett a dicséret, elment a néptanácshoz és kérte, hogy az ő ga­bonáját csépeljék ki először, hogy el­ső lehessen a gabona beszolgáltatá­­sában is. A megalakuláskor csak hat tagja volt a brigádnak, majd nyolc és mind leány. Ez a nyolctagú brigád vett részt a rajoni versenyen, ahol ke­mény küzdelem után elnyerte az első díjat. Ez nagyon lelkesítőleg hatott a brigád tagjaira és­­a község dolgozói­ra is. Most már négy ifjú is csatla­kozott a brigádhoz és így tizenketten készültek a tartományi versenyre. Kü­lön meg kell említenünk a zenészet­, Demeter Márton és Gábor Dénes pél­­daadó magatartását. Minden próbán megjelennek és lényegében beolvad­tak a kis együttesbe. Mindketten megvetőleg beszélnek azokról a zené­szekről, akik csak pénzért muzsikál­nak. De érdemes megfigyelni a brigád összetételét is. Benedek Rózsi, Pál Ir­ma, Biró Anna és a többiek, mind IMSZ-tagok (sok falusi IMSZ-alap­­szervezet példát vehetne a felsőbol­­dogfalvitól) és a mezőgazdasági mun­kákban élenjárnak. Bevonták a bri­gádba a középkorú Benedek Ferenc élenjáró dolgozó parasztot is. És itt van a siker másik titka: a brigád­­tagoknak van erkölcsi alapjuk arra, hogy bárkit keményen megbíráljanak. Innen származik népszerűségük is. A felsőboldogfalvi dolgozók szeretik a rigmus-brigádot és büszkék arra, hogy első díjat nyert a tartományi versenyen. Ez az összeforrottság a brigád fejlődését eredményezte s ugyanakkor megkönnyítette a népta­nács munkáját is. Semmilyen külö­nösebb mozgósító munkára nincs szükség ahhoz, hogy a néptanács rendszeresen megtarthassa a vasárna­pi mezőgazdasági értékelőket. A dol­gozók tudják, hogy ilyenkor a brigád is szerepel és szívesen mennek a kul­­túrotthonba, sokszor annyian,­­hogy be sem férnek. (Itt mellékesen azt is megjegyezzük, hogy bár csak 458 lelkes a község, igen kicsi a jelenlegi kultúrotthon és h­elyes lenne, ha a néptanács megsürgetné a tervbe­ vett új kultúrotthon felépí­t­ését), így az­tán nem egyszer a kultúrotth­­on előtti kis térségen szerepel a brigád. Néhány szót még a brigád műsor­anyagáról. Hozó Jenőné, a brigád lelkes vezetője, nagyon helyes elgon­dolások alapján a helybeli népi ha­gyományokra építi fel a műsor mű­vészi részét. A népdalok szövegére emlékeztető rigmusokat népdalok dal­lamára írják, és ez a népiesség jel­lemzi táncaikat, egész műsorukat is. Ez feltétlenül követendő példa rig­mus-brigádjaink számára. S példaadó az is, hogy nemcsak a szerkesztő bizottság gondoskodik a műsoranyag összeállításáról, hanem a brigád tag­jai is igyekeznek a község mindenna­pi életéből ellesni a jó témákat és közösen fel is dolgozzák. Szereplésük nemcsak egy-egy versenyidőszakra korlátozódik, hanem állandó jellegű, mindig időszerű. A rigmus-brigádok versenyének be­fejezése nem jelentheti a brigádok to­vábbi munkájának a beszüntetését. Hasznosítva a fenti tapasztalatokat, tartományunk rigmus-brigádjai az ed­diginél is eredményesebb munkát vé­gezhetnek a dolgozók nevelésében, mozgósításában. MÉSZÁROS JÓZSEF Hej, az a kiszolgálás. . . Nincs abban semmi különös, ha az ember megéhezik. Legtöbben tér­r­mészetesnek is tartják, csak a pincér, hej, az a pincér, bizony sehogyse tud együttérezni 92 ebédelni, vacsorázni vágyó vendéggel. (Tisztelet a kivételnek.) Legalább is a Carpati vendéglőben nem. Ezen a vasárnap délutánon is — mint legtöbbször — tele volt az ét­terem. Az asztalok szépen megtérítve, pohár, pohár mellett s mindenütt türelmesen várakozó vendégek. Nagy szó a türelem, de akármennyi van is belőle, egyszer csak elfogy. Hát még ha az ember éhes. A sok vára­kozás után végül is odaszól az ember 9 száguldó fehérkabátos pincér­nek: — Elvtárs, ha meg nem sérten­ém... Mert ugyebár, fő az udvariasság. A pincér elrohant, nem is válaszolt. Talán nem hallotta. A másik pincérnek határozottan jobb füle volt. — Majd jön a pincér, csak türelem. Én máshol szolgálok ki... És tovább rohant az inycsiklan­dozó töltöttkáposztával. Mit tehettünk? Tovább várakoztunk. Pincér ugyan nem jött, de a messzeségben feltűnt az üzletvezető. Nosza, gyerünk hozzá. — Ejnye elvtárs, de türelmetlen... Várjon sorára. Nem látja, hogy most van a váltás ideje? Megtudtuk, hogy a váltás délután öt és hat között történik. Most éppen háromnegyed hat. Pontosan hatkor végre sikerült egy pincérrel beszélni, s meg is ígérte, rögtön hozza a káposztát. Negyedhétkor meg is kaptuk. A fizetésnél újabb félóra telt el, dehát ezt már minden vendég türelmesen bírja. A kérdés most már csak az: miért kell a Carpati ét­teremben egy és egy negyed órát várni az ételre, és hogy is mond­juk... miért olyan „vendégszeretők“ a pincérek? Egyesek szerint az „udvariassági verseny“ elveszi az idejüket, azért nem érnek rá a vendéggel foglalkozni... ★ REGÉNYKÉZIRATOT TALÁLTAK Thomas Mann irodalmi hagyatékában. A nemrég elhunyt nagy író hozzá­tartozói és barátai megkezdték iro­dalmi hagyatékának számbavételét. Thomas Mann hátrahagyott írásai kö­zött van a Félix Krull (Egy szélhá­mos naplója) című regény második kötette és a kiváló író több kötetre terjedő naplója. KEZDŐDIK AZ ÚJ TANÉV. Szep­tember elsején megkezdődik az okta­tás hazánk összes elemi, középfokú és felsőfokú iskoláiban. „MOSZKVA“ márkájú motorkerék­párok árusítását kezdték meg Buka­rest több üzletében. A „Moszkva" mo­torkerékpárokat a Szovjetunióban a J. V. Sztálin üzemekben gyártják, 125 köbcentis az űrtartalmuk. Egy motor­­kerékpár ára 6.900 lej. ISMERETLEN BEETHOVEN­­SZERZEMÉNYEKET fedezett fel Jack Web­er író és zeneműkiadó a British Múzeumban. A MÁSODIK FÉLÉVBEN orszá­gunk konfekciós üzemeiben 255 új női és férfiruha, felöltő, télikabát és gyermekruha-modell gyártását kezdik meg. SÚLYOS ASZÁLY Chilében. Chile 13 északi és középső tartományában sú­lyos aszály pusztít. Az aszály miatt az említett vidékeken 9 termés 75 százaléka elpusztult. Takarmány és víz híjján pusztul az állatállomány. A LENINGRADI ERMITAZSBAN kibővítették Pablo Piccaso műveinek kiállítását. A múzeum látogatói a művész kilenc új művét láthatják. Ezek között van a Nő a mandolinnal, a Viszontlátás és több csendélet. VASCO PRATOLINI haladó olasz író kapta meg az idei Viareggio dí­jat Metello című művéért, amely egy olasz család sorsáról szól. A Metello egy trilógia első része. A SZOVJETUNIÓ EGYETEMEIN és főiskoláin befejeződtek a felvételi vizsgák. Mindenütt igen nagy volt a jelentkezők száma. A szovjet egyete­mek nappali tagozatára az új tanév­ben 257 ezer elsőéves hallgatót vettek fel. Rajtuk kívül több mint kétszáz­ezren iratkoztak be az egyetemek és főiskolák esti és levelező tagozataira. MEGNYÍLT A VELENCEI FILM­FESZTIVÁL. A fesztivál megnyitó ün­nepségén adták át az előzően meg­tartott dokumentfilmek és gyermekfil­mek fesztiváljának díjait. A földrajz tárgyköréből merített dokumentfilmek között az első díjat Az Arktika köze­pében című szovjet és a Mangbetu törzs című belga filmek nyerték el. A gyermekfilmek között az első díjat Utazás a történelem előtti időkben cí­mű csehszlovák film kapta. A rajzolt filmek első díját a Szokatlan mérkő­zés című szovjet film nyerte el. Rádióműsor PÉNTEK, SZEPTEMBER 2. A Román Rádió I. műsora (1935, 202, 285, 397 m): 5.02: Rádióhir­adó. — 5.30: Faluhiradó. — 6.00: A Scín­teia vezércikkének ismertetése. — 6.35: Rádióhiradó. — 8.00: Orosz­nyelvű l­rszol­gálat. — 8.05: A köz­ponti sajtó anyagának ismertetése. — 8.45: Sajtóközlöny. — 11.30: „Min­denről mindenkinek“. — 12.55: Hí­rek. — 13.15: A szovjet szimfonikus zenekarok műsorából. — 15.30: Hírek. — 16.00: Román szimfonikus zene. — 16.30: „Ismerjük meg lazánkat“. — 17.30: Rádióhiradó. — 18.00: Irodal­mi félóra. — 19.00: Hírek. — 19.05: „Bulgár zenehét“, megnyitó műsor. — 20.45: Faluhiradó. — 21.15: A szovjet rádió műsorának közvetítése az RNK rádióhallgatói részére. — 23.00: Rádióhiradó. — A Román Rádió 11. műsora (261, 351, d. u. 285, 397 méteren is) Csak 261 méteren: 5.30—6.25: A kolozsvári stúdió adása. — 6.25: Magyar nyelvű adás. — 16.15: A kolozsvári stúdió adása román nyelven. — 18.00: Né­met nyelvű adás. — 18.30: Magyar nyelvű adás.­— 19.00: A kolozsvári stúdió adása magyar nyelven.— 11.30: A Scínteia anyagának ismertetése. — 15.00: Hírek. — 16.00: Rádióhíradó. — 17.00: 900 millió. — 18.15: Ipari és mezőgazdasági élmunkások kí­vánságműsora. — 18.40: „Emberek, helyek és tettek a Szovjetunióból“. — 19.30: Rádióközlöny. — 20.45: Rádió­­színház. — 22.00: Rádióhiradó. — 22.20: Tánczene. — 0.45—0.50: Hírek. A baráti országok rádiójának műsorából: Moszkva I. (1271, 1068, 779, 41, 50 m). 18.30: Könnyűzene. — 19.00: Ked­velt dalok. — Moszkva II. (1734, 309, 370, 55 m) 19.25: Szovjet operettest. Berlin I. 19.50: VIT-hangverseny.— Kossuth rádió Budapest (556 m): 4.35—8.00: Reggeli zenés műsor a munkába indulóknak. — 8.00: Taná­rok, diákok köszöntése. — 8.30: Ró­zsavölgyi verbunkosaiból, Szentirmay, Szenffy dalaiból. — 9.20: Gyimka a nyílt tengeren. — 10.00: Hírek, Lap­szemle. Időjárásjelentés. — 10.50: Az Okos Mackó. — 11.00: Lányok, asz­­szonyok. — 11.20: Szovjet filmdalok. — 11.30: Mosonyi A Mihály operáiból.— 12.10: Magyar népi muzsika. — 14.15: Kossuth Lajos, én is a tied vagyok. — 14.40: A varsói VIT hangversenyei­ből. — 15.10: Születésnap. — 16.00: Dalok, versek az iskoláról. — 17.10: Szellemek és kóborlelkek a primitív népek képzeletvilágában. — 17.30: Szív küldi szívnek, szívesen. — 18.00: Ma kézzel, holnap géppel. — 19.02: Külpolitikai kérdésekre válaszolnak. — 19.15: Jó munkáért — szép muzsi­kát. — 20.20: Mozart est. — 21.30: A Tisza mentén. — 21.40: Sporthír­adó. — 22.15: Tíz perc külpolitika. —­ 23.30: Szerelem. — 24.00: Hírek, idő­­járásjelentés. — 0.10: Virágénekek. —­ Petőfi rádió (334 m). 14.50: Népi kórus, népi tánc. — 16.00: „Jár a malom lisztet őröl“. — 16.40: Zene­kari muzsika. — 18.30: Az épülő kommunizmus nagy országában. — 19.25: A nemzetiségi kérdés megol­dása a Csehszlovák Köztársaságban. — 19.40: Sári bíró. — 21.00: A Tün­dér fiai és a sárkány unokái. — 21.30: Részletek Huszka Jenő operettjeiből. —

Next