Vörös Zászló, 1956. május (5. évfolyam, 104-129. szám)
1956-05-03 / 104. szám
A vetés mielőbbi befejezéséért kölcsönösen segítik egymást Az alsóbölkényi (Régen-rajon) néptanács székháza előtt grafikon látható, melyen piros vonalak jelzik az alsóbölkényiek és a magyaróiak teljesítményeit. Ugyanis a bölkényi dolgozó parasztok hazafias versenyben állnak a magyaraiakkal a vetés mielőbbi befejezéséért. A grafikon szerint és a valóságban is, jelen pillanatig még a bölkényiek vezetnek. Nem is csoda, hisz a múlt héten — csupán három nap alatt — újabb 20 százalékot adtak hozzá az addig elért eredményekhez. Milyen módszerrel dolgoznak a bölkényiek? A vetési munkák kezdetén a végrehajtó bizottság minden faluban a dolgozó parasztokkal népgyűlésen tárgyalta meg, hogy miként lehet minél előbb befejezni a vetést. Ugyanezt a kérdést tárgyalták meg választóikkal a képviselők is a találkozók alkalmával. Ezek a megbeszélések ötletet, módszert adtak a néptanácsnak, s ezeket most mind felhasználja a szervező munkában. Ilyen jó módszer a kölcsönös segélynyújtás kiszélesítése és a hazafias verseny megszervezése a körzetek között. A néptanács végrehajtó bizottsága nagy figyelmet fordít az elvégzett munka pontos nyilvántartására. Erre szüksége van a néptanácsnak nemcsak azért, mert jelentenie kell az elért eredményeket, hanem azért — és elsősorban azért —, hogy tudja, melyik körzetben miként állnak a tavaszi mezőgazdasági munkákkal, hogy szükség esetén a helyzetnek megfelelően intézkedhessen. A néptanács végrehajtó bizottsága a képviselők útján ösztönzi a kölcsönös segélynyújtást. Ennek az ösztönzőmunkának van is eredménye. A községben a dolgozó parasztok egymást segítve dolgoznak, így például az elmúlt napokban Lulu Dánila földjein szántott Blaj Dánila is, mert a Lulu földjei verőfényes helyen fekszenek s később, mikor a határ többi részén is dolgozni lehetett. Lulu segitett szántani-vetni Blajnak. Ilyen példa Börkényben, még sok található. Alsókövéren is sok: szép eredményt értek el a kölcsönös segélynyújtás megszervezésében és kiszéletésében. A néptanács mozgósította a dolgozó parasztokat, hogy segítsenek szántani-vetni azoknak a dolgozó parasztoknak, akiknek földjei a verőfényes oldalakon terülnek el. Így Teodor Ciolocanak három dolgozó paraszt segített. Hurdugacu Iliének pedig Szabó Sándor segített szántani. Ugyancsak a múlt héten összesen 23 dolgozó paraszt segített szántanivetni azoknak a dolgozó parasztoknak, akik nem rendelkezne fogattal. A zootechnikai területeken edig több mint 60 eke dolgozott. Akik helytállnak „A vállalás csak úgy ér valamit, ha meg is valósítják" — hangoztatták a sepsiszentgyörgyi Május 1 kisipari termelőszövetkezet dolgozói az elmúlt hetekben, mikor felajánlásokat tettek május elseje köszöntésére. Ez a jelszó lassan szállóigévé vált a szövetkezet munkásai között. Ennek nyomán egyik kimagasló sikert a másik követte. Tóth Dobrica munkásnőt 1954-ben még szakképzetlen dolgozóként emerték. A vállalat pártalapszervezetének kezdeményezésére szakképesítették s már három hónapja az élmunkások közé tartozik. Vállalásához híven normáját 170 százalékon felül teljesíti. Hasonló jót lehet mondani Koncza Sándorról és Virág Miklósról. Mindketten féléve élmunkások. Koncza 132,7, Virág 124,6 százalékos norma, teljesítést ér el. Kommunistákhoz illő módon harcolnak felajánlásaik sikeres teljesítéséért. A jó példa ragadós. A kommunistákat nem egy pártonkívüli dolgozó követi a szorgalmas munkában. Veres János és Köncze Sándor pártonkívüliek a kommunisták példájára állandóan élenjárnak a munkában. Veres János 150, Körcze Sándor pedig 137 százalékos napi teljesítményt ér el. Előrehaladó munkamódszerek a mezőgazdaságban Székelykeresztúron eddig még nem alkalmazott módszert vezetett be a néptanács mezőgazdasági osztálya: az öntözéses területen való zöldségtermesztést. Az úgynevezett árasztó öntözés bevezetését tanulmányozzák. A terv szerint Rugonfalván és Fiátfalván vezeti be ezt a módszert. Előreláthatólag ebben az évben 30 hektáron vezetik be az öntözéses zöldségtermesztést. A paprika terméshozamát e módszer 30 százalékkal, a cukorrépáét 20 százalékkal, a burgonyáét 30 százalékkal emeli. Egy másik módszer, a gyomok kémiai úton való irtása. Ezt a módszert PNS 6 típusú szántóföldi habköd permetező géppel végzik. A módszer előnye, hogy a szalmásnövények közül kiirtja a gyomot, ugyanakkor az elvetett növényekre nincs káros hatással. Az 1956. évi költségvetés második ötéves tervünk első éve gazdasági és kulturális fejlődésének pénzügyi programja. A megnövekedett beruházási feladatokat csak akkor teljesíthetjük s a társadalmi kulturális akciókat csak akkor szélesíthetjük ki, ha minden körülmények között biztosítjuk a tervezett költségvetési alapokat s emellett újabb jövedelemforrásokat is felfedünk. A költségvetési alapok biztosításában döntő szerepük van az állami és szövetkezeti vállalatoknak és szervezeteknek, amelyeknek 40.293,8 millió lejt kell befizetniük. Ez az összeg csak úgy teremthető elő, ha megjavul a vállalatok gazdasági és pénzügyi tevékenysége s emelkedik jövedelmezőségük. Mint ismeretes a jövedelmezőségi mutatószám a termelés értékesítésével (a termék eladása és ellenértékének kézhez vétele) létrejövő nyereség és az önköltségi ár viszonyát fejezi ki. Annál nagyobb tehát valamely vállalat jövedelmezősége, minél nagyobb a létrejött nyereség és minél alacsonyabb az önköltségi ár. A vállalatok nyereségének, vagyis jövedelmezőségének fokozásával szaporítható az állami pénzfelhalmozás, növelhetők a vállalatok forgóeszközei, s az igazgatói alap emelkedésével nagyobb összeg jut a társadalmi kulturális költségekre. A nyereség növelése (változatlan eladási árat és forgalmiadó kulcsot számítva) két tényezőtől függ: az önköltségi ár színvonalától, a termelés mennyiségétől. Minél alacsonyabb az önköltségi ár, annál nagyobb a különbség e között és az eladási ár között, annál nagyobb tehát a termékegységre eső nyereség; s minél nagyobb a termelés mennyisége, annál nagyobb a nyereség teljes öszszege. Ebből következik, hogy a nyereség és jövedelmezőség növekedés tartalékai egyúttal az önköltségi ár csökkentésének és a termelés emelésének is tartalékai. Jelenleg az RMP II. kongresszusán meghatározott feladatok alapján országszerte fokozott lendülettel folyik a harc a szigorú takarékosság meghonosításáért és az önköltségi ár csökkentéséért, aminek döntő szerepe van a jövedelmezőség emelésében. Még mesze állunk azonban attól, hogy megfelelően kihasználjuk a jövedelmezőség emelésének lehetőségeit. A fajlagos anyagfogyasztás még igen magas egy egész sor iparágban és az építkezésben s ez gátolja az önköltség csökkentését. Számos vállalatnál azért magas az önköltségi ár, mert a munkatermelékenység nem emelkedett a lehetőségekhez mérten. A helytelenül tapasztalati és statisztikai úton megállapított normák miatt túllépik a fizetési alapot s így megbomlik a fizetési alap emelkedése, valamint a munkatermelékenység és a termelés emelkedése között megkívánt arány. A szatmári Unió gyárban például az átlagfizetés 18,2 százalékkal növekedett,, a munkatermelékenység azonban csak 13,2 százalékkal. Sok más ütemben is megszegték a tervben meghatározott arányt a munkatermelékenység és az átlagfizetés növekedése között, s így emelkedett az önköltségi ár és csökkent a felhalmozás. Ennek oka általában az, hogy improduktív munkálatokat végeztettek és sorozatban megsértették a fizetési fegyelmet A munkatermelékenység emelkedése megköveteli, hogy haladéktalanul végrehajtsák a II. pártkongresszusnak a műszaki normák bevezetésére és kiterjesztésére vonatkozó utasításait, az egyes vállalatok technikai felszerelésének és munkásai szakképzettségének megfelelően. Az önköltségi ár csökkentése és a jövedelmezőség fokozása lehetetlen a fenntartási, valamint az adminisztrációs-gazdálkodási költségek csökkentése nélkül Elég sok olyan gazdasági vezető van még — vállalati igazgatók, főkönyvelők, osztályvezetők —, aki lebecsüli a közvetett költségek csökkentésének jelentőségét. Ezek szerint az apró raktári veszteségek, a hosszú telefonbeszélgetések, az irodaszerekkel való pazarlás s egyéb hasonló dolgok nem befolyásolják számbavehetően az önköltségi ár alakulását, s nem veszik észre, hogy ezek a látszólag lényegtelen költségek valójában olyan rések, amelyeken keresztül észrevétlenül elfolynak az állam anyagi és pénzeszközei. A takarékosságnak és a jövedelmezőség emelésének fontos eszköze az improduktív költségek csökkentése, illetve teljes kiküszöbölése. Az ilyen költségek — bírságok, büntetések, raktári hiányok, fékbérek stb. — arra mutatnak, hogy komoly hibák vannak a vállalat gazdálkodásában. Arra mutatnak, hogy az illető vállalatban nem tartják tiszteletben a szerződést és a hitelfegyelmet, hogy roszszul kezelik a raktárakat, nem szervezték meg jól a belső szállítást stb. Sok olyan üzem van még, ahol az improduktív kiadások komoly öszszegekre súgnak. Élenjáró vállalataink tapasztalata beszédesen bizonyítja, hogy milyen sok lehetőség van mind az egyes osztályok költségeinek, mind a vállalatok általános költségeinek csökkentésére. Állandóan figyelemmel kell kisérni a költségek alakulását, útját kell állani minden túllépésnek s nem szabad engedélyezni semmilyen elő nem irányzott kiadást. Ehhez azonban az szükséges, hogy a vállalati igazgatók s általában a vállalatok és osztályok vezetékádevel többet foglalkozzanak a termelés gazdasági kérdéseivel. Figyelmesen kell tanulmányozniuk a statisztikai és könyvelési adatokat, alapos gazdasági elemzéssel meg kell ismerniük minden termelési költség csökkentésének lehetőségeit s meg kell tenniük a megfelelő műszaki-szervezési intézkedéseket. El kell ismernünk, hogy még elég sok olyan vállalati igazgató van, aki arra hivatkozva, hogy a termeléssel és nem papirosokkal kell foglalkoznia, nem vizsgálja meg az önköltségi ár alakulásáról szóló jelentést, sem pedig a könyvelési mérleget. Az ilyen igazgatók helytelenül értelmezik a bürokrácia fogalmát, s így lemondanak az önköltségcsökkentés belső erőforrásai felfedésének egyik legalkalmasabb eszközéről. A pénzbeli felhalmozás növelése egyik fő feladata minden vállalatnak, mert ez rendszeresen jelzi, hogy milyen eredményt értek el a termelés fokozásában és az önköltségi ár csökkentésében. Nem minden fajta felhalmozás fogadható azonban el. Az olyan felhalmozás, amely tiltott mesterkedésekből vagy a tervfegyelem megsértéséből származik, idegen alszocialista gazdálkodás módszereitől, s mint ilyent, határozottan el kell ítélni. Egyes vállalatok úgy akarnak nagy nyereséget és jövedelmezőséget biztosítani, hogy az új termékek önköltségi árának tervezésénél bizonyos „tartalékokat” létesítenek, vagyis magas, anyagfogyasztási és alacsony termelési normákat irányoznak elő. Más üzemek túlzott árakat követelnek a kooperációs szállításoknál, hogy mesterségesen növeljék nyereségüket, s közben elfeledkeznek arról, hogy az alaptalanul magas ár a másik vállalatnál indokolatlanul növeli az önköltségi árat. Az ilyen mesterkedések megengedhetetlenek. A minél nagyobb felhalmozásért folyó harcot szocialista termelési viszonyok között nem szabad kereskedői szempontból tekinteni. A népgazdaság általános érdekeiből kell kiindulni s szigorúan tiszteletben kell tartani az állami és a tervfegyelmet. A jövedelmezőség növelése megkívánja, hogy gazdasági kádereink nagyobb figyelmet fordítsanak a termelés gazdasági oldalára, s az anyagi és pénzforrások ésszerű, takarékos felhasználásával kapcsolatos kérdésekre. A tervmutatószámok egymáshoz kapcsolódnak és kölcsönösen hatnak egymásra. A gépek és a termelési felületek helyes kihasználása, a nyers- és segédanyag takarékosság, a termékek előállításához szükséges munka csökkentése végső fokon a terv minőségi mutatószámaiban, — az önköltségi árban és a jövedelmezőségben — fejeződik ki. Népgazdaságunk további fejlődése megköveteli, hogy mozgósítsuk a jövedelmezőség emelésének valamennyi tartalékát. A gazdasági vezetőknek és a munkásoknak egyaránt szem előtt kell tartaniuk ezt a feladatot. Emeljük vállalataink jövedelmezőségét Vörös Zis?.6 Ünnepi műszak Május 1 tiszteletére a Kézdivásárhely-rajoni Üzemek ünnepi műszakokat szerveztek. A kézdivásárhelyi UIL dolgozói az április 25-én tartott ünnepi műszakon napi tervüket 119 százalékra teljesítették. Például Ambrus Sándor anyagtéri brigádja napi 168 százalékos teljesítményről számolt be, ifjú Kertész István pedig 160 százalékos teljesítményről. Berdi József és csoportja 125 százalékos eredményt ért el. A berecki UIL dolgozói az ünnepi műszakon napi tervüket 131 százalékra teljesítették, az előző napi 121 százalékkal szemben Például Bedő Dénes szortírozó munkás napi 122 százalékos teljesítménnyel tűnt ki. Szabó Gyárfás szortírozó tervét 121 százalékra teljesítette. A Muncitorul kisipari termelőszövetkezet dolgozói az ünnepi műszakon 121 százalékos napi tervteljesítést mutattak fel az előző napi 102 százalékkal szembeni Ádám Ferenc asztalos napi tervét 117, Koró Lajos ugyancsak asztalos munkás 116 százalékra teljesítette. Ehhez hasonló eredményeket értek el a többi üzemek dolgozói is T©bb és szebb ruhát készítenek A Csíkszeredái Augusztus 23 szövetkezet dolgozói is jobb munkával készültek május 1 fogadására. Ezt igazolják az elért eredmények. A szövetkezet dolgozói vállalták, hogy május elseje tiszteletére április havi tervüket 2 százalékkal túlteljesítik. Vállalásukat 1 százalékkal túlhaladták. A szocialista verseny keretében az 1-es és 2-es futószalagrészleg dolgozói tűntek ki. A 2-es részleg 25, az 1-es pedig 18 százalékkal lépte túl április 27-ig havi tervelőirányzatát. Ez idő alatt 16 százalékkal növelték a munka termelékenységét, az anyagtakarékossági brigád pedig a vállalt 10.000 lej értékű megtakarítás helyett 17.842 lejt valósított meg. Kollektivisták az élen Sepsiszentgyörgy-rajonban a tavaszi vetésben a rétyi kollektív gazdaság vezet, ahol április 26-ig 90 százalékban végezték el a vetési munkákat. Jó munkájukkal elnyerték a kollektív gazdaságok közötti rajoni versenyzászlót. A kollektivisták mellett igyekezettel dolgoznak a mezőgazdasági társulások tagjai is. Április 26-ig 98 százalékos vetési eredménnyel a bükkfalvi mezőgazdasági társulás vezet. Az egyénileg dolgozó parasztok közül a bölöniek haladnak az élen. Április 26-ig 71 százalékban végezték el a tavaszi vetést. Befejezték a vetést, megkezdték a növényápolást Az udvarfalvi kollektív gazdaság tagsága igyekezett minél előbb befejezni a tavaszi növények vetését. A gazdaság 1. számú mezei brigádja április 27-én, a 2. brigád egy nappal később befejezte a tavaszi növények vetését, beleértve a kukoricát is. A nagyobb termés elérése érdekében a 96 hektár kukoricavetésből 80 hektárt négyzetesen vetettek, melyből 44 hektáron fészektrágyázást alkalmaztak. A vetés befejezése után megkezdték a tavaszi növényápolást. Április 28-án elvégezték 2 hektár mák kapálását. Soron van a cukorrépa kapálása is. Szépen haladnak a munkákkal a kertészetben is. 3 Vitánk eredménye A Vörös Zászló január 29-i számában megjelent A mezőgazdasági munka termelékenységének egyes kérdései az ilyefalvi kollektív gazdaságban című cikk nyomán, az újság hasábjain vita bontakozott ki. Az említett cikkben tárgyalt kérdés, nevezetesen a mezőgazdasági munka termelékenysége a kollektív gazdaságokban felkeltette mind az elmélet mind a gyakorlat embereinek érdeklődését. Vitázó cikkeket írtak agrármérnökök, technikusok, aktivisták, sőt dolgozó parasztok is. Az újság hasábjain majdnem két hónapon át tartott a vita. Joggal feltehető a kérdés: Volt-e valami eredménye a vitatkozásnak? Bátran állíthatjuk, hogy volt és van eredménye. A szerkesztőséghez érkezett vitázó cikkek majdnem mindenikében olvashattuk. A mezőgazdasági munka termelékenységének kérdése még kevéssé ismert, különösen a kollektív gazdaságokban... helyes, hogy az újság vitát kezdeményezett ebben a kérdésben ... tanultunk a vitából és így tovább. Tehát eredménynek nevezhetjük csupán azt a tényt is, hogy a vita felkeltette az olvasók s elsősorban a szakemberek érdeklődését. A vita másik eredménye — s ez jelentős —, hogy számos, a mezőgazdasági munka termelékenységével szorosan összefüggő kérdést tisztázott. A vitázók egy része a munkatermelékenységet , és annak jelentőségét elméleti oldalról világította meg. E cikkek közül jelentősebb volt a Varga Dénes agronómus és a Veress Gyula cikke. Mindketten soksok érdekes kérdésre hívták fel a gyakorlat embereinek figyelmét. A vitázók nagy része nem tért ki az elméleti kérdésekre, hanem nagyon helyesen a munkatermelékenységet konkréten egyes gazdaságok esetében vizsgálta. E cikkek közül említésre méltó Fazakas Ernő tanulmánya, melyben a Kézdivásárhely-rajoni kollektív gazdaságok eredményes vagy kevésbé eredményes tevékenységét vette bonckés alá. Hasznos és érdekes volt Csorba Sándor körzeti mérnök vitázó anyaga, melyben a kelementelki kollektív gazdaságban fennálló furcsaságokra világított rá, szembeállítva a kelementelki kollektív gazdaságot az egrestőivel. Értékes cikkeket írtak még Fülöp Sándor és Bucur Ioan agronómusok, Muresan Nicolae, aki bár vitánk céljától eltérően, de helyesen azt a kérdést vetette fel, hogy beszélhetünk-e munkatermelékenységről az egyéni gazdálkodás esetében. A feltett kérdésre igennel válaszoló számok és tények segítségével bizonyította igazát. A cikkében felvetett kérdésekről több más hozzászóló is helyeslően nyilatkozott. Vitánknak még van egy gyakorlati, kézzelfogható eredménye éspedig az, hogy több kollektív gazdaságban, a vitázó cikkekben felvetett hibák kijavítására intézkedéseket foganatosítottak. Így például Ilyefalván a terméshozam növelése és az időköltség csökkentése érdekében elhatározták, hogy növelik a gépesítés fokát. A betakarításnál csak abban az esetben dolgoznak sarlóval és kasszával, ha a gépeket semmi úton-módon nem lehet alkalmazni. Már ez év tavaszán számos terménynél kicserélték a vetőmagvakat, hogy ezzel is biztosítsák a terméshozam növelését. Az udvarfalvi kollektív gazdaságban eddig túlságosan költséges volt a tej előállítása, így egy liter tej 1,80 lejbe került. A gazdaság vezető, tanácsa a bírálat nyomán az állatgondozókkal együtt intézkedett a költségek csökkentésére, a takarmányozás jobb megszervezésére, s sikerült 1 liter tej előállítási árát 0,90 lejre csökkenteni. Hasonló példákat még tudnánk felsorolni. A vitát formailag lezárjuk, azonban ez nem jelenti azt, hogy a vita során felvetett kérdésekre nem térünk vissza. De igen, időközönként elemezzük a mezőgazdasági munka termelékenységének növelésében elért eredményeket s kérjük, hogy a mezőgazdasági szakemberek ezután is támogassák az újságot ebben a munkában. (A vita legfontosabb anyagai az alábbi lapszámokban jelentek meg: január 29, február 22, február 29, március 9, március 19, március 22 és április 5.)