Vörös Zászló, 1956. május (5. évfolyam, 104-129. szám)

1956-05-03 / 104. szám

A vetés mielőbbi befejezéséért kölcsönösen segítik egymást Az alsóbölkényi (Régen-rajon) nép­tanács székháza előtt grafikon lát­ható, melyen piros vonalak jelzik az alsóbölkényiek és a magyaróiak tel­jesítményeit. Ugyanis a bölkényi dol­gozó parasztok hazafias versenyben állnak a magyaraiakkal a vetés mi­előbbi befejezéséért. A grafikon szerint és a valóságban is, jelen pillanatig még a bölkényiek vezetnek. Nem is csoda, hisz a múlt héten — csupán három nap alatt — újabb 20 százalé­kot adtak hozzá az addig elért ered­ményekhez. Milyen módszerrel dolgoznak a bölkényiek? A vetési munkák kezde­tén a végrehajtó bizottság minden fa­luban a dolgozó parasztokkal nép­­gyű­lésen tárgyalta meg, hogy miként lehet minél előbb befejezni a vetést. Ugyanezt a kérdést tárgyalták meg választóikkal a képviselők is a talál­kozók alkalmával. Ezek a megbeszé­lések ötletet, módszert adtak a nép­­tanácsnak, s ezeket most mind fel­használja a szervező munkában. Ilyen jó módszer a kölcsönös segélynyúj­tás kiszélesítése és a hazafias verseny megszervezése a körzetek között. A néptanács végrehajtó bizottsága nagy figyelmet fordít az elvégzett munka pontos nyilvántartására. Erre szüksége van a néptanácsnak nem­csak azért, mert jelentenie kell az el­ért eredményeket, hanem azért — és elsősorban azért —, hogy tudja, me­lyik körzetben miként állnak a tava­szi mezőgazdasági munkákkal, hogy szükség esetén a helyzetnek megfe­lelően intézkedhessen. A néptanács végrehajtó bizottsága a képviselők útján ösztönzi a kölcsö­nös segélynyújtást. Ennek az ösztön­ző­­munkának van is eredménye. A községben a dolgozó parasztok egy­mást segítve dolgoznak, így például­ az elmúlt napokban Lulu Dánila föld­jein szántott Blaj Dánila is, mert a Lulu földjei verőfényes helyen fek­szenek s később, mikor a határ többi részén is dolgozni lehetett. Lulu se­gitett szántani-vetni Blajnak. Ilyen példa Börkényben, még sok található. Alsókövéren is sok­: szép eredményt értek el a kölcsönös segélynyújtás megszervezésében és kiszéle­tésében. A néptanács mozgósította a dolgozó parasztokat, hogy segítsenek szánta­ni-vetni azoknak a dolgozó parasz­toknak, akiknek földjei a verőfényes oldalakon terülnek el. Így Teodor Ciolocanak három dolgozó paraszt segített. Hurdugac­u Iliének pedig Szabó Sándor segített szántani. Ugyancsak a múlt héten összesen 23 dolgozó paraszt segített szántani­­vetni azoknak a dolgozó parasztok­nak, akik nem rendelkezne fogattal. A zootechnikai területeken edig több mint 60 eke dolgozott. Akik helytállnak „A vállalás csak úgy ér valamit, ha meg is valósítják" — hangoztatták a sepsiszentgyörgyi Május 1 kisipari termelőszövetkezet dolgozói az elmúlt hetekben, mikor felajánlásokat tet­tek május elseje köszöntésére. Ez a jelszó lassan szállóigévé vált a szövetkezet munkásai között. En­nek nyomán egyik kimagasló sikert a másik követte. Tóth Dobrica mun­kásnőt 1954-ben még szakképzetlen dolgozóként emerték. A vállalat párt­­alapszervezetének kezdeményezésére szakképesítették s már három hónap­ja az élmunkások közé tartozik. Vál­lalásához híven normáját 170 szá­zalékon felül teljesíti. Hasonló jót lehet mondani Koncza Sándorról és Virág Miklósról. Mind­ketten féléve élmunkások. Koncza 132,7, Virág 124,6 százalékos norma, teljesítést ér el. Kommunistákhoz il­lő módon harcolnak felajánlásaik si­keres teljesítéséért. A jó példa ragadós. A kommunis­tákat nem egy pártonkívüli dolgozó követi a szorgalmas munkában. Ve­res János és Köncze Sándor párton­­kívüliek a kommunisták példájára állandóan élenjárnak a munkában. Veres János 150, Körcze Sándor pe­dig 137 százalékos napi teljesítményt ér el. Előrehaladó­­ munkamódszerek a mezőgazdaságban Székelykeresztúron eddig még nem alkalmazott módszert vezetett be a néptanács mezőgazdasági osztálya: az öntözéses területen való zöldség­­termesztést. Az úgynevezett árasztó öntözés bevezetését tanulmányozzák. A terv szerint Rugonfalván és Fiátfal­­ván vezeti be ezt a módszert. Elő­reláthatólag ebben az évben 30 hektá­ron vezetik be az öntözéses zöldség­­termesztést. A paprika terméshoza­mát e módszer 30 százalékkal, a cu­korrépáét 20 százalékkal, a burgo­nyáét 30 százalékkal emeli. Egy másik módszer, a gyomok ké­miai úton való irtása. Ezt a mód­szert PNS 6 típusú szántóföldi hab­köd permetező géppel végzik. A mód­szer előnye, hogy a szalmásnövények közül kiirtja a gyomot, ugyanakkor az elvetett növényekre nincs káros hatással. Az 1956. évi költségvetés második ötéves tervünk első éve gazdasági és kulturális fejlődésének pénzügyi programja. A megnövekedett beruházási fel­adatokat csak akkor teljesíthetjük s a társadalmi kulturális akciókat csak akkor szélesíthetjük ki, ha minden kö­rülmények között biztosítjuk a terve­zett költségvetési alapokat s emel­lett újabb jövedelemforrásokat is fel­fedünk. A költségvetési alapok bizto­sításában döntő szerepük van az ál­lami és szövetkezeti vállalatoknak és szervezeteknek, amelyeknek 40.293,8 millió lejt kell befizetniük. Ez az összeg csak úgy teremthető elő, ha megjavul a vállalatok gazda­sági és pénzügyi tevékenysége s emelkedik jövedelmezőségük. Mint ismeretes a jövedelmezőségi mutató­­szám a termelés értékesítésével (a termék eladása és ellenértékének kéz­hez vétele) létrejövő nyereség és az önköltségi ár viszonyát fejezi ki. An­nál nagyobb tehát valamely vállalat jövedelmezősége, minél nagyobb a létrejött nyereség és minél alacso­nyabb az önköltségi ár. A vállalatok nyereségének, vagyis jövedelmezőségének fokozásával sza­porítható az állami pénzfelhalmozás, növelhetők a vállalatok forgóeszkö­zei, s az igazgatói alap emelkedésé­vel nagyobb összeg jut a társadalmi kulturális költségekre. A nyereség növelése (változatlan eladási árat és forgalmiadó kulcsot számítva) két tényezőtől függ: az ön­költségi ár színvonalától, a termelés mennyiségétől. Minél alacsonyabb az önköltségi ár, annál nagyobb a különbség e között és az eladási ár között, annál nagyobb tehát a ter­mékegységre eső nyereség; s minél nagyobb a termelés mennyisége, an­nál nagyobb a nyereség teljes ösz­­szege. Ebből következik, hogy a nyereség és jövedelmezőség növekedés tarta­lékai egyúttal az önköltségi ár csök­kentésének és a termelés emelésének is tartalékai. Jelenleg az RMP II. kongresszusán meghatározott feladatok alapján or­szágszerte fokozott lendülettel folyik a harc a szigorú takarékosság meg­honosításáért és az önköltségi ár csökkentéséért, aminek döntő szerepe van a jövedelmezőség emelésében. Még mesze állunk azonban attól, hogy megfelelően kihasználjuk a jö­vedelmezőség emelésének lehetőségeit. A fajlagos anyagfogyasztás még igen magas egy egész sor iparágban és az építkezésben s ez gátolja az ön­költség csökkentését. Számos vállalatnál azért magas az önköltségi ár, mert a munkatermelé­kenység nem emelkedett a lehetősé­gekhez mérten. A helytelenül tapasz­talati és statisztikai úton megállapí­tott normák miatt túllépik a fizetési alapot s így megbomlik a fizetési alap emelkedése, valamint a munka­termelékenység és a termelés emelke­dése között megkívánt arány. A szat­mári Unió gyárban például az átlag­­fizetés 18,2 százalékkal növekedett,, a munkatermelékenység azonban csak 13,2 százalékkal. Sok más ütemben is megszegték a tervben meghatáro­zott arányt a munkatermelékenység és az átlagfizetés növekedése között, s így emelkedett az önköltségi ár és csökkent a felhalmozás. Ennek oka általában az, hogy improduktív mun­kálatokat végeztettek és sorozatban megsértették a fizetési fegyelmet A munkatermelékenység emelkedé­se megköveteli, hogy haladéktalanul végrehajtsák a II. pártkongresszusnak a műszaki normák bevezetésére és kiterjesztésére vonatkozó utasításait, az egyes vállalatok technikai felsze­relésének és munkásai szakképzettsé­gének megfelelően. Az önköltségi ár csökkentése és a jövedelmezőség fokozása lehetetlen a fenntartási, valamint az adminisztrá­ciós-gazdálkodási költségek csökken­tése nélkül Elég sok olyan gazdasá­gi vezető van még — vállalati igaz­gatók, főkönyvelők, osztályvezetők —, aki lebecsüli a közvetett költségek csökkentésének jelentőségét. Ezek szerint az apró raktári veszteségek, a hosszú telefonbeszélgetések, az irodaszerekkel való pazarlás s egyéb hasonló dolgok nem befolyásolják számbavehetően az önköltségi ár ala­kulását, s nem veszik észre, hogy ezek a látszólag lényegtelen költsé­gek valójában olyan rések, amelyeken keresztül észrevétlenül elfolynak az állam anyagi és pénzeszközei. A takarékosságnak és a jövedel­mezőség emelésének fontos eszköze az improduktív költségek csökkenté­se, illetve teljes kiküszöbölése. Az ilyen költségek — bírságok, bünteté­sek, raktári hiányok, fékbérek stb. — arra mutatnak, hogy komoly hibák vannak a vállalat­­ gazdálkodásában. Arra mutatnak, hogy az illető vállalat­ban nem tartják tiszteletben a szerző­dést és a hitel­fegyelmet, hogy rosz­­szul kezelik a raktárakat, nem szer­vezték meg jól a belső szállítást stb. Sok olyan üzem van még, ahol az improduktív kiadások komoly ösz­­szegekre súgnak. Élenjáró vállalataink tapasztalata beszédesen bizonyítja, hogy milyen sok lehetőség van mind az egyes osztályok költségeinek, mind a vál­lalatok általános költségeinek csök­kentésére. Állandóan figyelemmel kell kisérni a költségek alakulását, útját kell állani minden túllépésnek s nem szabad engedélyezni semmilyen elő nem irányzott kiadást. Ehhez azonban az szükséges, hogy a vállalati igazgatók s általában a vállalatok és osztályok vezetékádevel többet foglalkozzanak a termelés gaz­dasági kérdéseivel. Figyelmesen kell tanulmányozniuk a statisztikai és könyvelési adatokat, alapos gazdasá­gi elemzéssel meg kell ismerniük minden termelési költség csökkenté­sének lehetőségeit s meg kell tenniük a megfelelő műszaki-szervezési intéz­kedéseket. El kell ismernünk, hogy még elég sok olyan vállalati igazgató van, aki arra hivatkozva, hogy a ter­meléssel és nem papirosokkal kell foglalkoznia, nem vizsgálja meg az önköltségi ár alakulásáról szóló je­lentést, sem pedig a könyvelési mér­leget. Az ilyen igazgatók helytelenül értelmezik a bürokrácia fogalmát, s így lemondanak az önköltségcsökken­tés belső erőforrásai felfedésének egyik legalkalmasabb eszközéről. A pénzbeli felhalmozás növelése egyik fő feladata minden vállalatnak, mert ez rendszeresen jelzi, hogy mi­lyen eredményt értek el a termelés fokozásában és az önköltségi ár csök­kentésében. Nem minden fajta felhalmozás fo­gadható azonban el. Az olyan felhal­mozás, amely tiltott mesterkedések­ből vagy a tervfegyelem megsértésé­ből származik, idegen al­szocialista gazdálkodás módszereitől, s mint ilyent, határozottan el kell ítélni. Egyes vállalatok úgy akarnak nagy nyereséget és jövedelmezőséget bizto­sítani, hogy az új termékek önköltsé­gi árának tervezésénél bizonyos „tar­talékokat” létesítenek, vagyis magas, anyagfogyasztási és alacsony terme­lési normákat irányoznak elő. Más üzemek túlzott árakat követelnek a kooperációs szállításoknál, hogy mes­terségesen növeljék nyereségüket, s közben elfeledkeznek arról, hogy az alaptalanul magas ár a másik válla­latnál indokolatlanul növeli az ön­költségi árat. Az ilyen mesterkedések megengedhetetlenek. A minél nagyobb felhalmozásért folyó harcot szocialis­ta termelési viszonyok között nem szabad kereskedői szempontból tekin­teni. A népgazdaság általános érde­keiből kell kiindulni s szigorúan tisz­teletben kell tartani az állami és a tervfegyelmet. A jövedelmezőség növelése megkí­vánja, hogy gazdasági kádereink na­gyobb figyelmet fordítsanak a ter­­melés gazdasági oldalára, s az anya­gi és pénzforrások ésszerű, takarékos felhasználásával kapcsolatos kérdé­sekre. A tervmutatószámok egymáshoz kapcsolódnak és kölcsönösen hatnak egymásra. A gépek és a termelési felületek helyes kihasználása, a nyers- és segédanyag takarékosság, a termékek előállításához szükséges munka csökkentése végső fokon a terv minőségi mutatószámaiban, — az önköltségi árban és a jövedelmező­ségben — fejeződik ki. Népgazdaságunk további fejlődése megköveteli, hogy mozgósítsuk a jö­vedelmezőség emelésének valamennyi tartalékát. A gazdasági vezetőknek és a munkásoknak egyaránt szem előtt kell tartaniuk ezt a feladatot. Emeljük vállalataink jövedelmezőségét Vörös Zis?.­6 Ünnepi műszak Május 1 tiszteletére a Kézdivásár­­hely-rajoni Üzemek ünnepi műszako­kat szerveztek. A kézdivásárhelyi UIL dolgozói az április 25-én tartott ün­nepi műszakon napi tervüket 119 szá­zalékra teljesítették. Például Ambrus Sándor anyagtéri brigádja napi 168 százalékos teljesítményről számolt be, ifjú Kertész István pedig 160 százalé­kos teljesítményről. Berdi József és csoportja 125 százalékos eredményt ért el. A berecki UIL dolgozói az ünnepi műszakon napi tervüket 131 száza­lékra teljesítették, az előző napi 121 százalékkal szemben Például Bedő Dénes szortírozó munkás napi 122 százalékos teljesítménnyel tűnt ki. Szabó Gyárfás szortírozó tervét 121 százalékra teljesítette. A Muncitorul kisipari termelőszö­vetkezet dolgozói az ünnepi műsza­kon 121 százalékos napi tervteljesí­­tést mutattak fel az előző napi 102 százalékkal szembeni Ádám Ferenc asztalos napi tervét 117, Koró Lajos ugyancsak asztalos munkás 116 szá­zalékra teljesítette. Ehhez hasonló eredményeket értek el a többi üzemek dolgozói is T©bb és szebb ruhát kész­ítenek A Csíkszeredái Augusztus 23 szö­vetkezet dolgozói is jobb munkával készültek május 1 fogadására. Ezt igazolják az elért eredmények. A szö­vetkezet dolgozói vállalták, hogy május elseje tiszteletére április havi tervüket 2 százalékkal túlteljesítik. Vállalásukat 1 százalékkal túlhalad­ták. A szocialista verseny keretében az 1-es és 2-es futószalagrészleg dolgo­zói tűntek ki. A 2-es részleg 25, az 1-es pedig 18 százalékkal lépte túl áp­rilis 27-ig havi tervelőirányzatát. Ez idő alatt 16 százalékkal növelték a munka termelékenységét, az anyag­takarékossági brigád pedig a vállalt 10.000 lej értékű megtakarítás helyett 17.842 lejt valósított meg. Kollektivisták az élen Sepsiszentgyörgy-rajonban a tava­szi vetésben a rétyi kollektív gazda­ság vezet, ahol április 26-ig 90 szá­zalékban végezték el a vetési mun­kákat. Jó munkájukkal elnyerték a kollektív gazdaságok közötti rajoni versenyzászlót. A kollektivisták mellett igyekezet­tel dolgoznak a mezőgazdasági tár­sulások tagjai is. Április 26-ig 98 százalékos vetési eredménnyel a bükkfalvi mezőgazdasági társulás ve­zet. Az egyénileg dolgozó parasztok közül a bölöniek haladnak az élen. Április 26-ig 71 százalékban végez­ték el a tavaszi vetést. Befejezték a vetést, megkezdték a növényápolást Az udvarfalvi kollektív gazdaság tagsága igyekezett minél előbb befe­jezni a tavaszi növények vetését. A gazdaság 1. számú mezei brigádja április 27-én, a 2. brigád egy nappal később befejezte a tavaszi növények vetését, beleértve a kukoricát is. A nagyobb termés elérése érdeké­ben a 96 hektár kukoricavetésből 80 hektárt négyzetesen vetettek, melyből 44 hektáron fészektrágyázást alkal­maztak. A vetés befejezése után megkezd­ték a tavaszi növényápolást. Április 28-án elvégezték 2 hektár mák ka­­pálását. Soron van a cukorrépa ka­pálása is. Szépen haladnak a mun­kákkal a kertészetben is. 3 Vitánk eredménye A Vörös Zászló január 29-i szá­mában megjelent A mezőgazdasági munka termelékenységének egyes kérdései az ilyefalvi kollektív gazda­ságban című cikk nyomán, az újság hasábjain vita bontakozott ki. Az em­lített cikkben tárgyalt kérdés, neve­zetesen a mezőgazdasági munka ter­melékenysége a kollektív gazdasá­gokban felkeltette mind az elmélet mind a gyakorlat embereinek ér­­deklődését. Vitázó cikkeket írtak ag­rármérnökök, technikusok, aktivisták, sőt dolgozó parasztok is. Az újság hasábjain majdnem két hónapon át tartott a vita. Joggal fel­tehető a kérdés: Volt-e valami ered­ménye a vitatkozásnak? Bátran ál­líthatjuk, hogy volt és van eredmé­­nye. A szerkesztőséghez érkezett vitá­zó cikkek majdnem mindenikében ol­vashattuk. A mezőgazdasági munka termelékenységének kérdése még ke­véssé ismert, különösen a kollektív gazdaságokban... helyes, hogy az újság vitát kezdeményezett ebben a kérdésben ... tanultunk a vitából és így tovább. Tehát eredménynek ne­vezhetjük csupán azt a tényt is, hogy a vita felkeltette az olvasók s elsősorban a szakemberek érdeklődé­sét. A vita másik eredménye — s ez jelentős —, hogy számos, a mező­­gazdasági munka termelékenységével szorosan összefüggő kérdést tisztá­zott. A vitázók egy része a munka­termelékenységet , és annak jelentősé­gét elméleti oldalról világította meg. E cikkek közül jelentősebb volt a Varga Dénes agronómus és a Ve­­ress Gyula cikke. Mindketten sok­sok érdekes kérdésre hívták fel a gyakorlat embereinek figyelmét. A vitázók nagy része nem tért ki az el­méleti kérdésekre, hanem nagyon he­lyesen a munkatermelékenységet kon­kréten egyes gazdaságok esetében vizsgálta. E cikkek közül említésre méltó Fazakas Ernő tanulmánya, melyben a Kézdivásárhely-rajoni kollektív gazdaságok eredményes vagy kevésbé eredményes tevékeny­ségét vette bonckés alá. Hasznos és érdekes volt Csorba Sándor körzeti mérnök vitázó anyaga, melyben a kelementelki kollektív gazdaságban fennálló furcsaságokra világított rá, szembeállítva a kelementelki kollek­tív gazdaságot az egrestőivel. Értékes cikkeket írtak még Fülöp Sándor és Bucur Ioan agronómusok, Muresan Nicolae, aki bár vitánk céljától elté­rően, de helyesen azt a kérdést ve­tette fel, hogy beszélhetünk-e munka­termelékenységről az egyéni gazdál­kodás esetében. A feltett kérdésre igennel válaszol­ó számok és tények segítségével bizonyította igazát. A cikkében felvetett kérdésekről több más hozzászóló is helyeslően nyilat­kozott. Vitánknak még van egy gyakorla­ti, kézzelfogható eredménye éspedig az, hogy több kollektív gazdaság­ban, a vitázó cikkekben felvetett hi­bák kijavítására intézkedéseket foga­natosítottak. Így például Ilyefalván a terméshozam növelése és az idő­költség csökkentése érdekében elha­tározták, hogy növelik a gépesítés fokát. A betakarításnál csak abban az esetben dolgoznak sarlóval és kas­szával, ha a gépeket semmi úton-mó­­don nem lehet alkalmazni. Már ez év tavaszán számos terménynél ki­cserélték a vetőmagvakat, hogy ez­zel is biztosítsák a terméshozam nö­­velését. Az udvarfalvi kollektív gazdaság­ban eddig túlságosan költséges volt a tej előállítása, így egy liter tej 1,80 lejbe került. A gazdaság vezető, tanácsa a bírálat nyomán az állat­­gondozókkal együtt intézkedett a költségek csökkentésére, a takarmá­nyozás jobb megszervezésére, s si­került 1 liter tej előállítási árát 0,90 lejre csökkenteni. Hasonló példákat még tudnánk felsorolni. A vitát formailag lezárjuk, azon­ban ez nem jelenti azt, hogy a vita során felvetett kérdésekre nem térünk vissza. De igen, időközönként ele­mezzük a mezőgazdasági munka ter­melékenységének növelésében elért eredményeket s kérjük, hogy a mező­­gazdasági szakemberek ezután is tá­mogassák az újságot ebben a munká­ban. (A vita legfontosabb anyagai az alábbi lapszámokban jelentek meg: január 29, február 22, február 29, március 9, március 19, március 22 és április 5.)

Next