Vörös Zászló, 1956. november (5. évfolyam, 259-284. szám)
1956-11-01 / 259. szám
2 KuHúroUhonrói—kultároUhonra E téd elég távol esik a nagyobb művelődési központoktól, mégis eleven itt a művelődési élet. Az 1887-ben épült, még elég jó karban lévő kultúrotthon is , arról tanúskodik, hogy a Küsmöd patak partjára épült falu mindig szerette a kultúrát, azonban nem mindig kapta meg azt, amire szüksége volt. Tizenöt, húsz évvel ezelőtt a kultúrotthonban az olcsó sikert arató népszínműveken kívül nem mutattak be egyebet. Budai Nagy Antalról, Dózsa Györgyről, Horea, Cloșca és Crisanról, az igazi román magyar közös múltról keveset tudtak. Érthető, hogy a kultúrotthonban akkoriba nem bontakozhatott ki a széleskörű népművelődés. Könyvtáruk nem volt, a hajdani gazdaköri előadások sem voltak jelentősek, elburjánzott a kuruzslás és a babonákban való hit... tatádén kollektív gazdaság van, a *■“ falu dolgozó parasztjainak 30— 35 százaléka műveli közösen a földet. A kollektivisták évről évre bebizonyították, hogy a nagyobb földterületen, a gépesítés alkalmazásával gazdagabb termést érnek el, mint az egyéni gazdálkodók. Beszéljenek a számok: az idén 1400 kg volt a kollektivisták hektáronkénti átlagos búzatermése, míg a kis parcellákon csak 700 kg hektáronkénti átlagot értek el. Ugyanilyen az arány a többi gabonaneműekből is. Azt mondják az etédi parasztok, sok szó esik mostanában a terméshozam növeléséről, s még több az agrotechnikai körről, amely sajnos még mindig, nem nyújt jelentős támogatást sem a kollektivistáknak, sem az egyéni gazdálkodóknak. — A rájönnés, elvtárs, sokszor csak arra gondolnak, hogy megszervezzük a mezőgazdasági tanfolyamot, aztán nem nagyon törődnek azzal, hogy ki és hogyan tartja meg az előadásokat, a tanterv összeállításában sem segítenek — panaszolja Gagyi László tanító. — Tavaly tartottunk ugyan néhány hasznos előadást az új vetési módszerekről, a jarovizálásról, néhány hektárt azok szerint vetettek be búzával, kukoricával és burgonyával, debár jóval nagyobb a terméseredmény, még nem általánosították ezt a módszert. A kollektív gazdaságnak sajnos még nincs kísérleti parcellája, pedig akadna egy-két hozzáértő kollektivista, aki foglalkozna, kísérletezne új hibridekkel. Ebben a faluban fokozatosan pusztulnak ki a nemesebb körte és almafajták, de nincs mivel pótolni azokat, mert nincs csemetekertünk. Miért ne leh ETEDEN betne faiskolát létesíteni? Nem is olyan költséges s százszorosan gyümölcsözne. Ivasnak az etédiek, ezt bizonyít'■' ják nemcsak a statisztikai adatok, hanem az 1318 kötetes könyvtár kopott könyvei is. Van itt mezőgazdasági szakirodalom, népszerű tudományos könyvsorozat, klasszikus és ma élő, kiváló írók alkotásaiból is lehet találni jó néhányat. Sadoveanu, Veres Péter, Nagy István, Sütő András, Solohov és más kiváló írók könyvei egymás mellett sorakoznak. 294 olvasója van a könyvtárnak, öregek, fiatalok. Egy-egy könyv hónapokig jár kézről-kézre a faluban. Az új alkotásokból is kapnak ízelítőt, a könyvtár épületének homlokzatára elhelyezett táblán népszerűsítik azokat. A tanítók gyakran tartanak könyvismertetőket. Részben ennek az eredménye, hogy tavaly hét olvasókör működött a faluban. Szép eredmény ez, azonban egykét igazítani való még akad: áttekinthetőbbé kellene tenni a könyvtárat; a szakirodalmi, politikai, tudományos és szépirodalmi könyveket csoportosítani kellene. Erre "pedig csak olyan könyvtáros képes, akinek ideje van s megfelelő képzettsége is. Fizetett könyvtáros nincs. Helyes volna, ha egy tanítót bíznának meg ezzel a feladattal, aki tanácsokkal, útbaigazításokkal segítené a dolgozókat. Régen város könyvtárosai rövid tartalomismertetőket írnak a könyvekről, s ezekből az olvasók gyorsan tájékozódnak. Ezében is alkalmazhatnák ezt a módszert. Ebben a községben három műkedvelő csoport van. A táncosok első díjat nyertek a rajonversenyen. A tartományi döntőn megdicsérték őket, mert helyi népi táncokkal jelentkeztek. — Nagyobb eredményt érhettünk volna el, ha megfelelő népi zenekar segíti táncosainkat. Azóta már kétszer szerepelt a tánccsoport és meg kell adni, jobban, mint a versenyeken, mert falunk népi zenekara Péter Géza vezetésével minden próbán részt vett. Segítségükre ezután is számíthatunk — újságolta a kultúrotthon igazgatója. Az agitációs művészbrigád azonban augusztusban szerepelt utoljára. Ennek oka az, hogy csak a tánccsoporttal foglalkoztak s így akaratlanul is kampányszerűen dolgoztak. A rendszertelen munka azzal is okolható, hogy régebb a rajoni elvtársak, ha népgyűjlést szerveztek a községben, arra utasították a kultúrotthon vezetőségét, hogy egy-két nap alatt kiegészítő műsorral készüljenek. Az ilyen előadások alacsony színvonalúak voltak, termelési értekezletté alakultak át. 1949-ben híres énekkar volt Etádén, de felbomlott, mert a rajoni szervek gyakran küldték őket más falvakba, községekbe és Erdőszentgyörgyre szerepelni, mintha fizetett népi együttes lett volna. Az énekkarosok gyakran félbe kellett, hogy hagyják sürgős munkájukat, ezért elégedetlenekké váltak s mind ritkábban mentek el a próbákra, míg teljesen elmaradtak. A kultúrotthon vezetősége most újra szervezi az énekkart s remélik, hogy többé nem ismétlődnek meg a fenti hibák. Nemes törekvése az etédieknek a haladó hagyományok ápolása. Tervbe vették egy néprajzi múzeum létesítését. A szükséges helyiséget Gagyi László tanító ajánlotta fel, aki a kezdeményező bizottság tagja. Lakása barokk stílusban épült s a községben a legmegfelelőbb a múzeum céljára. Remélhetőleg 1957 május elsejére fel is avatják a múzeumot. Az itt élő tanítók és a lakosok nagy gonddal, féltve őrzik a népi játékokat. Amikor ott jártam, éppen a szüreti bálra készültek, a Csősz tánc bemutatójára. A kultúrotthon ódon terme minden este zajos volt a táncosoktól, sokszor még éjfél után is ropták a táncot. A Csősz tánchoz nyolc pár táncos kell. Valamennyien fiatal fiúk és leányok. A fiúk öltözete: harisnya, keményszárú csizma, fekete lájbi, bokrétás kalap; a lányoké: piros szoknya farbetoldással és bársony szegéllyel, piros lájbi, fehér ing csipkével díszítve, vagy hímezve és mintás fehér kötény, így vonultak be a táncterembe, ahol a csőszök őrködnek. A táncteremben, jó magasan, zsinórra fűzött szőlőfürtök kínálgatják magukat. A legények virtuskodva magasakat ugranak, le-leszakítanak egyegy szőlőfürtöt, de jaj annak, akit a csőszök elfognak, azonnal kártérítést követelnek. A mennyezet közepén hatalmas koszorú függ, ahhoz senki sem nyúl, éjfélkor elárverezik,Itt nyitják ki igazán erszényüket a legények, vetélkednek egymással, s aki a legtöbbet ad azé lesz a koszorú, melyet annak a lánynak nyújt át, akit a legjobban szeret. Örömmel mondhatjuk, hogy az etédi népművelődés helyes irányban halad s reméljük, hogy a jövő évben már riportot írhatunk az etédi hagyományőrzőkről és a néprajzi múzeumról. — — A szovjet technika vívmányaiból EZ LESZ HOLNAP ... Az első dolog, ami szemembe tűnik, a szépernyős asztali állólámpa, amely csodálatos módon erős és mégis bársonyos fényt vet a könyvekre. Az asztal mellett ülő ember kinyújtja kezét és lassan mozgatni kezdi a kapcsolót a lámpa alapzatán. A fény egyre erősödik... „Persze az ellenállás“ — villan át az agyamon a gondolat... Érthető a csodálkozásom, amikor a lámpához közeledve észreveszem, hogy nyoma sincs ott a villanykörtének, hanem maga a lámpaernyő világít. Óvatosan megérintem a lámpaernyőt és csodálkozva észlelem, hogy hideg. A házigazda, mintha még nagyobb bűvöletbe akarna ejteni, lassan a falhoz lép, megpattint egy kapcsolót s erre kigyúl... no nem a villanykörte, hanem, legnagyobb álmélkodásomra az egész mennyezet, ahonnan nappali fény árad szét a szoba minden sarkába. Önkéntelenül az ablakra tekintek, odakinn azonban ugyanaz a szuroksötétség honol, mint azelőtt. Mit jelentsen ez olyan szoba, ahol nem látni, honnan ered a fény? Fantázia szüleménye talán? Nem, ez egyelőre még csak álom, de olyan álom, amely a közeljövőben feltétlenül megvalósul. Erre gondolok, miközben eszembe jut beszélgetésem Mihajl Vlagyimirovics Fokkal, az ifjú fizikussal, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának munkatársával. „Hideg fény“... Nemrég még a hosszúra nyúló estéken a gyertya pislákoló fénye mellett ülő emberek a mesebeli „tűzmadár“ tolláról szövögettek álmot. Nem volt-e túlzottan merész a kívánság, hogy a madár tolla világítson, de úgy, hogy eközben ne lángoljon és ne fejlesszen hőt, meg füstöt? A fényforrásokról alkotott emberi fogalom szinte napjainkig elválaszthatatlanul egybekapcsolódott a hő fogalmával. Az ókori filozófusok úgy vélték, hogy a fény nem más, mint „ritka“ láng. Az elektromosság felhasználásával új fényforrás született meg a földön, az izzólámpa, amely ugyancsak „meleg fényt“ ad. Bebizonyosodott azonban, hogy a leggazdaságosabb izzólámpák is csak a felvett elektromos energia rendkívül csekély hányadát, mintegy 2—3 százalékát változtatják át fénnyé. A tudósok felvetették a kérdést: Nem lehetne-e a hő kiküszöbölésével is előidézni a fényt? Végül hosszas kutatások, kísérletezések és próbálkozások után sikerült megtalálniuk a módszert, amelynek segítségével bármilyen energiát át lehet változtatni hőmentes fénnyé, legyen az mechanikai-, elektromos-, kémiai-, vagy akár izzófém-energia is. Az új fényelőállítási eljárást egy régóta ismert természeti jelenség, egyes tárgyak, vagy élőlények bizonyos körülmények közötti lumineszkálásának tanulmányozása alapján dolgozták ki. Vajon gondolt-e arra M. V. Lomonoszov, a nagy orosz tudós, amikor a higanygőzök fényét vizsgálgatta, hogy ezt a fényjelenséget kétszáz évvel később hasznos fényforrásként használják majd fel az emberek? A Szovjetunió szénbányáiban, metróállomásain, textilgyáraiban és más helyein kigyúltak a nappali fényt árasztó lámpák. Ma már senki sem csodálkozik a fényt kibocsátó festékek létezésén. Sokaknak volt alkalmuk látni Moszkvában az öszszövetségi Ipari Kiállításon ilyen festékekkel készített szövetmintákat. A jelenkor modern emberének mi sem természetesebb, mint az, hogy megröntgenezteti magát, vagy esténként végignézi a televízió adását Mindkét nagyjelentőségű technikai vívmány a fényt adó keverékek felhasználása folytán született meg. A lumineszcencia jelenségének felhasználásával meg lehet állapítani a kőolajfajtákat, meg lehet különböztetni a csíraképes gabonamagvakat a nem csíraképesektől. Ugyancsak a lumineszcencia jelenségének tudományos felhasználásával lehetett, megállapítani az atmoszféra felsőbb rétegeinek ózontartalmát és még sok más fontos dolgot. A „hideg fényt“ számtalan formában fel lehet használni, mint ahogyan az előállításának is különféle módjai vannak. Nézzük meg a „hideg fény“ előállításának egyik módszerét, amelynek felhasználása valóságos technikai forradalmat ígér. Körülbelül harminc évvel ezelőtt egy Losztev nevű szovjet rádiómérnök megállapította, hogy a detektoros rádióvevő készülék kristálydetektora a dróttal történt érintkezés pontján fényt bocsát ki. Tíz évvel később Destriau francia tudós felfedezte bizonyos anyagoknak azt a tulajdonságát, hogy elektromos térben fényt bocsátanak ki magukból. Mindkét jelenség elektrolumineszcencia néven nemrég honosodott meg a szovjet tudományban. „A tudósok a közelmúltban még azzal évődtek, hogy az elektrolumineszcencia jelenségét csakis abszolút sötétben lehet észlelni és főleg igen jóhiszemű szemmel“, — mondotta egy alkalommal Iván Vlagyimirovics Fok. „Ma már — tette hozzá — a leghirhedtebb kételkedők is meggyőződtek arról, hogy az elektrolumineszcencia fénnyel járó jelenség... De még milyen fénnyel!“ Azokat a kristályos testeket, amelyek különleges behatásokra fényt bocsátanak ki magukból, foszforoknál« nevezik. (Ez nem a legtalálóbb elnevezés, mivel megegyezik a foszfor-elem elnevezésével.) Ma már több olyan keverék receptje ismeretes, amelyek különböző színű fényt adnak és más különleges fénytani tulajdonságokkal rendelkznek. Ahhoz, hogy a foszfor világítson, előbb el kell nyelnie egy meghatározott energiamennyiséget. A foszfor az energianyelés után különleges állapotba kerül, telítődik. Egy idő után azonban visszakerül eredeti állapotába és a „megnyugvás“ folyamatában lumineszcencia formájában bocsátja ki magából a felvett energiát. Ezt a foszforra gyakorolt hatást fénnyel, elektronokkal, ionokkal, mechanikai úton, vagy váltóárammal lehet elérni. A foszfor világítását váltóáram hatására elektrolumineszcenciának nevezzük. Az elektrolumineszcencia alapján működő világítótest szerkezete rendkívül egyszerű. Két átlátszó, elektromos áramot vezető lemez közé egy réteg olyan anyagot helyezünk, amely egyenletesen szétosztott foszforkristályokat tartalmaz. Ha mindkét lemezt váltóáramú elektromos hálózatba kapcsoljuk, elektrolumireszcenciát kapunk. Igaz, hogy ilyen úton egyelőre még a laboratóriumokban sem lehet bár olyan erősségű fényt előállítani, mint az izzólámpa fénye. A „hideg fényt“ adó elektrolumineszkáló fényforrások aránylag nem tekintenek vissza régi múltra, s ezen a téren még ma is találhatók „sötét“, ismeretlen pontok a tudományos kutatások terén. De az elektrolumineszcencia egyes jellegzetes tulajdonságai beláthatatlan távlatokat nyitnak meg az új fényforrás gyakorlati felhasználásában. Közismert az a tény, hogy a feszültség változásával nem lehet megváltoztani az egyszerű izzólámpa fényének intenzitását, így, ha változtatunk a feszültségen, az izzólámpa egyszerűen kialszik. Az elektrolumineszcencia fényerőssége ezzel szemben egyenesen arányos az áram feszültségével. Ha fokozzuk a feszültséget, erősebb lesz a fény is. A fény erősségét az elektrolumineszcencia esetében a frekvencia gyorsításával is lehet fokozni. Az elektrolumineszkáló világítótest alkata igen előnyös. Még üveggömbre, úgynevezett körtére sincs szükség. Ez a lámpa nem olyan, mint más közönséges lámpa. Nem más, mint egy közönséges lemez. Ilyen világító lemezekkel be lehet borítani az egész mennyezetet, sőt a falakat is. Ha a lemezeket hajlítjuk, akár lámpaernyőket, sőt építészeti idomoknak világító burkolatot is készíthetünk belőlük. Mihelyt az elektrolumineszkáló lámpák használatba kerülnek, az építészek előtt új lehetőségek távlatai nyílnak meg. Az elektrolumineszcenzitm lámpák egyik fontos tulajdonsága az, hogy igen hosszú életűek: 10.000 óráig, sőt még tovább is eltartanak. Az elektrolumineszcencia jelenséget más célokra is fel lehet használni, így a fényábrák élességének fokozására, a vetítővászonra vetített képek felnagyítására. Az elektrolumineszcenciás táblára vetített kicsi, elmosódott kép megfelelő nagyságú és élességű lesz. Elgondolhatjuk, milyen óriási jelentősége van ennek. Képzeljünk el egy olyan televíziós készüléket amely egyetlen elektrolumineszkáló táblából áll. Persze ez a vetítőtábla sokkal nagyobb, mint a napjainkban használatos televíziós vevőkészülékeké... Ez sem fantázia szüleménye, hanem a jövő reális, tudományos alapokon álló tervezése. Eltelik még egy-két év és senki sem csodálkozik majd, ha fényárban úszó mennyezetet, ragyogó fényt árasztó lámpaernyőket, vagy a nagyvárosok terein hatalmas televíziós ujralumineszkáló vevőtáblákat lát. De lehetséges hogy a valóság még sokkal lenyűgözősül lesz. L. GOLOVANOV Fordította: TÖRÖK EDE VÖRÖS ZÁSZLÓ Levelezőink híradásából SZÉKELYKÁLON az alapszervezet politikai irányításával a néptanács végrehajtó bizottsága igen helyesen tervszerűsíti az önadó felhasználását, így a falu lakóinak nagy örömére rendbetették a székesi kultúrotthont. Székelykálon új iskolát adtak át ebben a tanévben rendeltetésének és Iklandon most épül az új kultúrotthon. Okulva az eddigi hiányosságokból, a 13 tagú honpolgári bizottságnak Ács Lajos néptanácsi elnök személyesen nyújt segítséget a munkák megszervezésében, végrehajtásában. Olyan ügyesen sikerült megszerveznek a munkákat, hogy a nagy dologidő ellenére is, naponta 15—20 ember dolgozik önkéntesen az építkezéseknél. (Huszár József) RUGONFALVÁN a kollektivisták befejezték a 140 hektár búzavetés munkálatait. (id. Kiss Károly) MAROSVÁSÁRHELYEN a Minszki Lajos üzem fémáru-osztályának dolgozói kiváló munkateljesítményekkel készülnek november 7 méltó fogadására. Különösen az IMSZ-brigád tagjai tűnnek ki szorgalmukkal. Pete Antal, György Károly, Jakab László, Bleoca Ioan, Morar Teodor és mások például mindig 100 százalékon felüli tervteljesítéssel járnak élen. A vegyi osztály dolgozói is szép eredményeket tartanak nyilván. Kazi Ferenc, Henter Károly és Farkas Sándor odaadó, jó munkája nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy ezt az osztályt az élenjáró részlegek között emlegetik. (Vultur Simion) PARAJD határában már széljén zöldel az őszi vetés. Kovács Mihály, Fülöp M. József, Kálmán Albert, Illyés Márton és sokan mások nem kis örömmel nézegetik idejében végzett munkájuk gyümölcsét. (Kálmán János) 8ooo hektár erdősített terület Népi demokratikus rendszerünk nagy gondot fordít az erdősítésre, mert az erdő nemcsak szebbé teszi az országot, nemcsak azt a hasznot hajtja, hogy épület- és tűzifát szolgáltat, hanem visszatartja a csapadékot, menedéket ad a külön hasznot biztosító erdei állatoknak is. Tartományunkban ebben az évben közel 8.000 hektár területet erdősítettek. Az említett terület nagy részét fenyőcsemetékkel telepítették be. A lombhullatók közül többnyire nyírfát ültettek. A vizenyősebb helyeken nyárfát és füzet dugványoztak. Az erdősítési munkálatok jelentős részét önkéntes munkával végezték. Különösen az ifjúság vette ki derekasan részét e munkából Magot gyűjtenek, facsemetéket ápolnak, segítenek az elültetésüknél is. Csik rajonban az iskolások 20.000 lej értékű önkéntes munkát végeztek. Szép számmal vettek részt önként az erdőtelepítésben Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Gyergyó, Udvarhely és más rajonokban is. Lelkes munkát végzett a bikszádi, magyarói, mezőszabadi stb. IMSZ-alapszervezet. Az önkéntes munka értéke körülbelül 44.096 lej tartományunkban. A Tartományi Erdészeti Igazgatóság nagyértékű sportfelszereléseket oszt szét az erdősítési munkálatokban kitűnt iskolák, IMSZ alapszervezetek és magánszemélyek között. A zetelaki IMSZ alapszervezet például röplabda-felszerelést, a nagy baconi elemi iskola asztalitenisz-felszerelést, Barbát elvtárs, a nagybaconi iskola tanítója pedig sílécet kap. A jövő évben is legalább akkora területet akarnak betelepíteni, mint az idén.