Vörös Zászló, 1957. április (6. évfolyam, 78-102. szám)
1957-04-02 / 78. szám
Alkodnak zeneszerzőink Keresem a vásárhelyi zeneszerzőket. Biztosan tudom, hogy léteznek, hiszen Kozma Géza, Trozner József, Chili Miklós, Hubesz Valter, Szalai- Berger Magda és Kozma Mátyás nevét és műveit nem egyszer hallottam a rádióban vagy hangversenyeken. A múlt évben Kolozsváron is megismételt zeneszerzői estjük révén nemcsak Kolozsvár, de az egész ország közönsége előtt ismeretessé vált, hogy a Magyar Autonóm Tartomány nemcsak kitűnő előadóművészekkel, hanem tevékeny zeneszerzőkkel is dicsekedhetik. Marosvásárhely nem nagy város, nem nehéz valakit megtalálni, a zeneszerzők keresésében mégis előre nem látott akadályokba ütköztem. A telefonkönyvet hiába lapoztam fel, az nem tud a zeneszerzőkről. Végre sikerült megtudnom, hogy a Zeneszerzők Szövetsége marosvásárhelyi csoportjának elnöke, Trozner József, a helyi Népi Művészeti Iskola tanára. Hozzá fordultam tehát közelebbi adatokért. Trozner József szívesen adott felvilágosításokat. Az igaz, hogy állandó helyiséggel és különböző bürokratikus szervekkel nem rendelkeznek, s nehéz nyomukra akadni, azonban ami a legfontosabb: mindannyian szorgalmasan dolgoznak s foglalkozásuk mellett — mert a zeneszerzésen kívül zeneoktatással vagy egyébbel foglalkoznak — minden szabad idejüket a sok energiát és nagy elmélyülést követelő alkotó munkájuknak szentelik. A zeneszerzéshez ugyanis nem elegendő az adottság, állandó önképzésre, a zeneművek tanulmányozására és a népzene kincseinek fáradhatatlan kutatására és feltárására van szükség. A vásárhelyi zeneszerzők igen nagy gondot fordítanak a folklór tanulmányozására s ez műveikben is tükröződik. Kozma Géza „Változatok egy magyar népdalra“ című zenekari műve, Hubesz Valter „Székely lakodalmas“ című műve, Kozma Mátyás „Három válaszúti népdal“ című népdalkantátája, Trozner József népdalfeldolgozásai mind a népi zene kiapadhatatlan forrásából táplálkoznak. Műveiket szerzői esteken mutatják be, ez év folyamán már tartottak is egy szerzői-estet, amelyen Hubesz Walter József Attila verseire írott kórusműveit, valamint Kozma Mátyás már említett népdalkantátáját mutatták be. A többi zeneszerzők sem pihennek: Chilf Miklós zongora és zenekari concertino-ján dolgozik; Szalai-Berger Magda kórusműveket, valamint a helyi bábszínház számára szerez dalokat és kísérőzenét. Kozma Mátyás „A Szent Anna tó meséje“ című háromfelvonásos balettjén dolgozik. ■— Van itt lelkesedés és munkakedv — mondja Trozner József — csak... s itt a nehézségekről kezd beszélni. Egyik nagy panaszuk, hogy nincs megfelelő előadótermük, s szerzői estjeiket nincs hol megtartaniok. A Kultúrpalota kisterme erre a célra nem a legalkalmasabb, mivel az itt tartott hangversenyek áthallszanak a színházterembe s emiatt a színház vezetősége nem veszi valami jó néven, hogy itt tartsanak előadásokat. Egy másik nehézség, hogy nincs a városban kamaraegyüttes, amely a vásárhelyi szerzők kisebb zeneműveit, a szonátákat, vonósnégyeseket előadhatná. Ily módon a közönség nagyon ritkán hallhatja műveiket. A zeneszerzők reménykedve tekintenek a Magyar Autonóm Tartomány stúdiójának létesítése elé, amely valószínűleg megoldja műveik gyakoribb népszerűsítésének kérdését. Tartományunk zeneszerzői 1955-ig „senki gyermekei“ voltak. 1955-ben a Zeneszerzők Szövetsége kolozsvári fiókja adoptálta a vásárhelyi csoportot s azóta szorosabb kapcsolatot tarthatnak fenn a központi szervekkel, több támogatásban részesülnek, többször kerül sor műveik népszerűsítésére. Ami azonban a tartományi és városi néptanács kultúrosztályát illeti, ezektől a zeneszerzők több támogatást várnak. Minden művész jogos óhaja, hogy művei a közönség elé kerüljenek, amely számára alkotta őket s amely bírálataival és észrevételeivel a leghatásosabban elősegítheti a művészek fejlődését. Marosvásárhely és a Magyar Autonóm Tartomány zenekedvelő közönsége várja a tartomány népdalkincséből táplálkozó, tartalmában és formájában is hozzá legközelebb álló új zeneművek bemutatását. K. GY. Az udvarhelyi könyvtárban Szente Sándor ócfalvi ifjú udvarhelyre jött elintézni ügyes bajos dolgait, s miután még néhány órája maradt, otthonosan nyit be a rajoni könyvtárba és kér egy csillagászati könyvet. Szente Sándorhoz hasonlóan egyre többen keresik fel a rajoni könyvtárat. Naponta 120—130 olvasó adja egymásnak a kilincset s az utóbbi három esztendőben 200-ról 2500-ra emelkedett az olvasók száma. Stemmer Józsefné rajoni könyvtárfelelős munkájáról külön is lehetne írni. Most is milyen szerető, becéző mozdulattal húzogatja ki a kartotékokat, mintha gazdáik előtte állnának. Ez a fáradhatatlan asszony ismeri olvasóit, így érte el, hogy csak ebben az évben több mint 170-en kaptak Szeresd a könyvet verseny jelvényt. A könyvtárnak a rajon hat községében van várdorkönyvtára a városban is több helyen szerveztek kis házikönyvtárakat. A legjobb házikönyvtár-felelős Kovács Andorné régi munkásharcos. 30—35 állandó olvasója van a jóságos, kék szemű Zsuzsika néninek, akitől a könyvkölcsönzők a munkásmozgalom nehéz éveinek a történetét is megismerhetik. B. M. Korondról jelentik Lentermelő csoportot alakított Korondon 12 dolgozó földműves. 3 hektáron termelnek lent és meg is kötötték a szerződést a makfalvi lengyárral, ahonnan már meg is kapták a műtrágyát és vetőmagot. ★ A köröndi honpolgári bizottság keretében megalakult egy oltócsoport a vad gyümölcsfacsemeték beoltására. Eddig már több mint 200 gyümölcsfa beoltását vállalták. ★ A köröndi ifjak 2 hektár földet vetnek be lenne a Világifjúsági Találkozó tiszteletére. A macasm&ábelfi Mmítiá&éfatétót Reggeltől késő délutánig népes a marosvásárhelyi Pionirház, ahol a tantermekben tanárok felügyelete mellett vörös-nyakkendős lányok és fiúk tanulnak. A mintegy nyolc szakkör mindegyikében szorgalommal tanulnak, dolgoznak a fiatalok. No, de erről beszéljenek inkább a fényképek. — Jó szerszámmal könnyű a munka — mondja Ivácson József IV. osztályos tanuló, az asztalos kör tagja. Most éppen egy kis talyigán dolgozik. Nemrég fejezték be a székelykaput, amely ott húzódik meg a háttérben. Kié lesz a labda, ki a gyorsabb?. .. Órák után jólesik egy kis játék a friss tavaszi levegőn. ■— Ide szeretnék utazni, látod — mutatja — Iszlai Erzsébet VI. osztályos tanuló Festő Mária V. osztályos tanulótársának földrajzóra után. Szilágyi Erzsébet VII. és Kovács Éva V. osztályos tanulók rajzórán kis lámpaernyők díszítésén dolgoznak. James Fenimore Cooper. Régi időkről szól ez a könyv s maga is idősebb a legvénebb élő embernél: egy évszázadnál több van már mögötte. Mégis fiatal, mégis az üdeség csodálatos varázsával hat ma is, amikor már rég nincsenek Sólyomszemek és Chingachgookok, az amerikai őserdők csendjét nem háborítja a hurónok vérszomjas csatakiáltása s nem ül többé törvényt a száz tavaszt látott, ősz Tamenund... Unkasz, a Gyors Szarvas, az utolsó mohikán csontjai rég elporladtak, de az élete virágjában elesett fiatal főnök mindannyiszor feltámad, ahányszor a világ legkülönbözőbb országaiban ismét százezres példányszámban újranyomják a gépek Cooper felejthetetlen ifjúsági regényét. Minden nemzedék serdülőkora legkedvesebb olvasmányai közé sorolta Az utolsó mohikánt, a főszereplők egy életen át elkísérik az olvasót, melléje szegődnek, láthatatlan kísérőkként követik , az egykor ifjú olvasó agg korában is szeretettel, szívében egy kis meghatottsággal gondol rájuk, az örök jóbarátokra. Talán azért, mert a legszebb ifjú éveket idézik, talán azért, mert annak idején egy kicsit mindnyájan Sólyomszemek, Vádolok és Bőrharisnyák voltunk, a városi park fái mögül vízfestékkel bemázolt arccal lestünk a képzelt ellenségre. S aki ezt nem tette, hát azért érez ma is meghatottságot, mert annak idején könynye hullott a könyv utolsó oldalaira. Siratta az emberi kegyetlenségnek áldozata esett Corát és siratta a becsület, a hűség, a férfiasság mezején mindig helytálló fiatal indiánt, akit az utolsó nagy összecsapásban, a győzelem küszöbén ér el az ellenség álnok, gyilkos keze. Annyi év után ismét megjelent hát az utolsó mohikán és nemcsak a fiatalok, de az idősebb nemzedék is forgatja lapjait, újraolvassa, újra éli. Mi tette naggyá, halhatatlanná ezt a könyvet? Az, hogy Cooper hőseiben mindenki „magára ismert“, az író olyan hősöket teremtett, amelyek eszményképpé váltak. Olyan jellemeket formált, amilyeneket csak a legnagyobbak tudnak. Minden ifjú olvasó Cooper hőseihez hasonló szeretett volna lenni... Az utolsó mohikán ezért nemcsak mint szórakoztató olvasmány, de egyben mint nem lebecsülendő pedagógiai eszköz foglalta el megillető helyét a világirodalomban. Az ifjú olvasók legtöbbjére jobban hatott, mint a hivatásos nevelők száraz erkölcsi prédikációi, s amit nem ért el a fenyítés, az sikerült Sólyomszemnek, aki élete árán sem volt hajlandó megszegni adott szavát, Chingachgooknak, az élete delén lévő főnöknek, aki barátaiért, sőt a segítségére szoruló idegenekért, a legnagyobb veszélyt is vállalta sznkasznak, az utolsó mohikánnak, aki fiatal élete elvesztésével szolgáltatott példát, hogyan értelmezi az igazi jellem az igazságot, a barátságot, a hűséget. Cooper könyvének azonban nemcsak ez határozza meg az értékét. Az utolsó mohikán nemcsak romantikus, tanító-nevelő olvasmány az ifjúság számára, hanem egyben merész kiállás is a faji megkülönböztetés ellen, tiltakozás a fehérek „felsőbbrendűségét“ hirdető, barbár elmélet ellen. Cooper fehér emberekkel mondatja ki a nagy igazságot: az ember értékét nem bőrének színe határozza meg. Angolokkal mondatja ezt, hiszen Heyward Duncan az angol királyi hadsereg őrnagya és Sólyomszem, rendes nevén Bumppo Nathaniel, szintén angol ember, aki a nagyvárosok és brit települések helyett az őserdőt és indián barátait választja. Nem szégyelli, sőt büszkén vallja: közöttük nevelkedett, tőlük tanult. És róla vélekednek így az indiánok: „Testvérem bőre fehér, de a szíve vörös ... “ A Függetlenségi Nyilatkozat 13 évvel Cooper születése előtt hangzott el , hat évvel előtte ért véget az anyaországgal folytatott, évekig tartó függetlenségi háború. Három éves volt, amikor Nagy-Britannnia újrakezdte a harcot, de kísérlete kudarcot vallott: ez a terület örökre kicsúszott karmai közül. A küzdelmekben részt vettek az indiánok is, noha akkor számuk már jelentősen megfogyatkozott. Ismerte hát hazája történetét és ismerte az őslakosság szomorú sorsát is, hiszen ez a sors összefüggött családja történetével. Lehet, a Cooper-ősök is a Mayflowerrel hajóztak át az Újvilágba. Sólyomszem alakjába talán önmagát ültette át, ha a vadász típusának megformálásánál engedményekre és változtatásokra kényszerült is. Nyilván róla is elmondhatták volna az őslakók: fehér bőre ellenére szíve a rézbőrűekével egyformán dobog ... A nemrég megjelent Vadölő után tehát újra kapható Az utolsó mohikán és remélhetőleg sorra megjelenik majd Cooper minden könyve, köztük A méhvadász s a Bőrharisnya is, újabb ifjúsági remekművekkel gyarapítva fiataljaink könyvespolcait. T. SÁNDOR ATTILA ad ® friss csm A Világifjúsági Hét megünneplése Marosvásárhelyen A tavasz első hete tizenöt éve az ifjúság ünnepe. Március 21. és 28. között minden évben ünnepet ül a világ ifjúsága, az ifjúság egységének, összefogásának és a békéért, a szabad boldog életért vívott harcának ünnepét. Marosvásárhely ifjúsága lelkesedéssel ünnepelte meg a Világifjúság Hetét. A Kalapács kisipari termelőszövetkezet klubjában tartott megnyitó ünnepélyen több mint ötszáz ifjú vett részt, üzemeink, intézményeink, iskoláink ifjúsága előtt Boda , Géza és Blaga ban beszéltek a világ ifjúságának harcáról. A részvevők táviratot intéztek a DIVSZ vezetőségéhez, amelyben tanúságot tettek a világ ifjúságának békeharca mellett. A Bernáth Andor cukorgyár és a Petőfi Sándor bőrgyár ifjai kultúrműsorral járultak hozzá az ünnepség színvonalának emeléséhez. A román, székely, szász táncok, a magyar, román nyelvű szavalatok meggyőzően bizonyították, hogy a nemzetiségi, nyelvi különbségek nem választják el egymástól azt az ifjúságot, amelynek egy a jelszava, a béke! [ A Világifjúsági Héten tartományunk ifjúsága irodalmi esteken, könyvismertetéseken foglalkozott a kapitalista országok újainak harcával, valamint a Szovjetunió és a népi demokratikus országok újainak boldog életével. A Világifjúsági Héten az Orvosi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Főiskola hallgatói, valamint a 4. sz. Leánylíceum tanulói körében előadást tartottak Moszkva, a Fesztivál városa * címmel. A Világifjúsági Hét és a VI. Fesztivál tiszteletére szervezett termelési minőségi és rekordnapokon dolgozó újaink igen szép eredményeket értek el, így a Marosi Textil férfi készruhaosztályának IMSZ brigádja 104 százalékra teljesítette előirányzatát, míg a cérnázó osztály IMSZ brigádja 105 százalékos tervteljesítést ért el. A Simó Géza bútorgyár IMSZ tagjai közül Bálint Gáspár 197, Darvas Erzsébet 168, Gyéresi Ilona 135 százalékra teljesítette tervét. A Közüzemek tekercselő brigádja 125 százalékra valósította meg előirányzatát, míg a villanyóra-osztályon dolgozó brigád 132 százalékot ért el. Kiemelkedő teljesítménnyel köszöntötték a Világifjúsági Hetet Vitus Árpád, Nagy Ferenc és Jantovics Anna, a Közüzemek ifjúmunkásai. Az Encsel Mór üzem ifjúsága szintén lelkesedéssel dolgozott ezekben a napokban. Ezt bizonyítja az is, hogy két ifjúsági termelési brigád minőségi brigáddá alakult át. A Világifjúsági Hét keretében városunk dolgozó- és tanulóifjúsága sportversenyeket és találkozókat szervezett. Ugyancsak ezen a héten városszépítési akciót indítottak. Ennek kereté-ben üzemeink, intézményeink, iskoláink ifjúsága részt vett a Malomárok betöltésénél. Több mint 400 ifjú dolgozott itt. A Simó Géza bútorgyár fel a 4. sz. Középiskola tanulói részt vettek a Hősök Temetője és a Székely Vértanuk emlékműve körüli tisztítása munkálatokban. Tartományunk ifjúsága a termelében és tanulásban elért újabb sikerekkel készül most a VI. Világifjúsági Találkozó előkészítésére. Í mrestészlán