Vörös Zászló, 1957. december (6. évfolyam, 283-309. szám)

1957-12-01 / 283. szám

A könyvterjesztés politkai munka Nem újdonság ma már nálunk, hogy a könyvekért sorban állnak, hogy egyik-másik szenvedélyes könyv­gyűjtő néha sértődötten távozik az üzletből, mert nem jutott hozzá vala­melyik könyvújdonságho­z. Vajon hol a hiba? Elégtelen a könyvellátásunk vagy az igények túlméretezettek? Mindkét kérdésre igennel válaszolha­tunk. Mindenesetre az igazság az,­­ hogy bár népi demokratikus rendsze­rünk egyetlen évében több könyvet nyomunk, mint azelőtt egy félévszá­zad alatt, az igények olyannyira meg­növekedtek, hogy egyes esetekben még nem tudjuk kielégíteni azokat. S ez a különben örvendetes jelenség korántsem elszigetelt, nem csupán egy bizonyos társadalmi rétegre kor­látozódik. De beszéljenek csak a té­nyek. A minap az Orosz Könyv üzletben járva, hosszasan elbeszélgettem Izsák Jenő igazgatóval és Ilyés Csaba standfelelőssel. Ez utóbbiak helyzeté­ről, szerepéről, munkájáról szeretnék most csupán egyet-mást elmondani. Marosvásárhelyen a különböző üze­mekben, gyárakban, vállalatokban és intézményekben csupán ennek az egy könyvüzletnek 38 önkéntes könyvter­jesztője van, aki munkája után bi­zonyos jutalékot (6—10 százalék) kap. Ezek a könyvterjesztők kétség­telenül dicséretre méltó munkát vé­geznek. Ebben az évben például csaknem 200.000 lej értékben közel 15.000 kötet könyvet juttattak el munkahelyeiken a dolgozókhoz. Még, ha arra gondolunk is, hogy Vásár­hely öt könyvüzletében legalább húsz­szor ennyit vásárolnak a dolgozók, még akkor is nagy ez a szám. A könyvterjesztés eme szervezett formá­jának­ megvannak a maga előnyei. Először is: dolgozóink munkahelyei­ken hozzájuthatnak az idényeiknek megfelelő politikai, szakmai és szép­­irodalmi könyvekhez, ha gyakrabban látják, hamarabb megvásárolják azo­kat. Az önkéntes könyvterjesztők te­hát politikai munkát is vélednek, ha­tékony és jól bevált propagálói az írott szónak. Másodszor elő­dös a dolgozóknak azért is, mert a megvá­sárolt könyvek árát nem kell azon­nal kifizetniök, hanem pénzügyi hely­zetüknek megfelelően két részletben is törleszthetik, így, anélkül, hogy különösebben megéreznék, néhány év alatt szép kis egyéni könyvtárt léte­síthetnek. Ahol az üzemek, gyárak, intézmé­nyek vezetői" megértették a politikai munka jelentőségét s a pártalap­­szervezetek irányításával segítettek és maguk az önkéntes könyvterjesz­tők is szívvel lélekkel dolgoztak, na­­yon szépek az eredmények. Hogy csak néhány példát említsek: A Pe­tőfi Sándor bőr- és kesztyűgyárban Simon Judit ebben a hónapban alig 20 nap alatt 2000 tej értékben csak­nem 300 kötet könyvet adott el. Sza­bad idejében könyvújdonságaival gyakran felkeresi a különböző osz­tályok dolgozóit, s fáradozása nem hiábavaló. Székely Károly a cukor­gyárban, Mármor Judit a Kisipari Termelőszövetkezetek Tartományi Szö­vetségénél, Kertész Magda az Or­vostudományi és Gyógyszerészeti Felsőoktatási Intézetben, Albu János a Simó Géza bútorgyárban végez hozzá hasonlóan szép munkát. Ért­hetetlen azonban, hogy egyes helye­ken, mint például a Minszki Lajos üzemben, az Ericsel Mór vállalatban, több nagy munkás­létszámú kisipari termelőszövetkezetben, a Marosi Tex­tilben, a Marosban, a Nemzetközi­ségben stb., a vezetőség miért nem támogatja az önkéntes könyvterjesz­tőket? Nem hisszük, hogy ezekben az ipari egységekben nem szeretné­nek olvasni a dolgozók és nem vá­sárolnának sokszor könyveket, ha volna kitől. Érthetetlen az is, hogy olyan intézményben, mint amilyen az egyéves pártiskola, ahol az el­múlt években kiváló eredményekkel működött az önkéntes terjesztő, eb­ben az évben egyáltalán nem lenne szükség könyvstandra. Nagy hiba lenne felszámolni azt, ami hasznos és szükséges, és legalább olyan hiba nem felkarolni azt a kezdeménye­zést, amit maguk az olvasó dolgo­zók százai igényelnek. Az Orosz Könyv munkaközössége az önkéntes könyvterjesztési hálózat kiszélesítésével arra törekszik, hogy minél több dolgozóhoz és a lehető­ségekhez mérten minél gazdagabb választékban juttassa el a könyvet. A tartományi könyvterjesztő köz­pontnak, de különösen az üzemek, gyárak, vállalatok, intézmények párt- és IMSZ szervezeteinek, vezetősé­geinek feltétlenül támogatást kell adniok ebben a nemes törekvésében. M. J. HÉTFŐ, DECEMBER 2. A Román Rádió 1. műsora. 5.00: Hírek. 5.10: Román népi muzsika. 6.00: Hírek. 6.15: Dalok. 6.35: Román népi táncok. 6.45: A gyermekek éne­kelnek. 7.00: Hírek. 7.03: Könnyűzene. 7.40: Román népi melódiák. 8.10: Dalok. 8.30: Balettzene. 9 08: Román népi muzsika. 9.30: Iskolatársak. 10.00: Opera: Rigoletto. 11.00: Hírek. 12.25: Könnyűzene. 13.00: Hírek. 13.05: A Biculetul zenekar játszik. 13.30: Időszerűségek a szocialista or­szágokból. 14.00: Esztrádzene. 15.00: Hírek. 15.05: Kultúrotthonok kórus­együttesei énekelnek. 15.45: Könnyű­zene. 16.45: Szórakoztató zene. 17.00: Hirek. 17.55: A hét dala. 18.10: Ada Brumaru zenekrónika. 18.20: A fővá­ros hangversenytermeiben. 19.00: Hí­rek. 19.05: A Ciocírlia-együ­ttes éne­­kel. 19.30: Hangszermuzsika. 19.55-Jó éjszakát, gyerekek! 20.­00: Hírek. 20.15: Könnyű rom­án muzsika. 21.00: Román népi zenei hangver­eny. 21.30: Operettzene. 22.00: Hírek és sport. 23.15: Éji koncert. A Román Rádió II. műsora. 14.00: Hírek. 14.03: Román népi zenei mű­sor. 15.00: Könnyűzene. 15.30: Román népi muzsika. 16.00: Hírek. 16.20: Háztartási tanácsok. 16.25: Zene. 16.30: Könyvek és hősök. 16.45: Né­pek dalaiból. 17.30: Moszkva beszél! 18.00: Hírek. 18.05: Esztrádkoncert. 18.55: Orvosi tanácsadó. 19.00: Rá­diószínház. 21.00: Hírek. 21.15: Ka­­marazenekedvelőknek. 22.15: Esztrád­zene. 22.45: Román népi muzsika. 23.00: Hírek és sport. 23.15: Román zeneszerzők határon túli sikerei. Művészeti munka a Dózsa György textilgyárban A 75 éves Dózsa György textil­gyár kultúrtermében vagyunk. A nézőtér üres, de a színpad népessége elárulja, hogy nagy munka folyik. Próbál a műkedvelő csoport Gyorsütemű indulóra vonulnak be a szereplők, majd rendezett alakzat­ba állanak és felharsan a szentgyör­­gyi textilesek immár hagyományossá vált és sokatmondó dala: leiszünk a dal s a munka, Mi békét akarunk. Többet, olcsóbbat s jobbat, A népnek adunk... Utána kitűnő színpadi rendezés­ben, megelevenítve az eseményeket, a művészi agitációs brigád elmondja a gyár 75 éves történetét. Románul és magyarul, strófákban és dalban, nagyszerű zenei aláfestéssel mutat­ják be 1882-től napjainkig, a kezdet­leges manufaktúrától, a hatalmas textilművekig azokat az eseményeket, amelyeknek során jelentős textilipari központtá fejlődött az Oltmenti kis­város. Régi idők nehéz napjairól és a ma eredményeiről szól az ének. Nem marad el a hiányosságok bírálata sem és a szatirikus jelenetek bi­zony könyörtelenül megismertetik önmagukkal a bürokratákat, lógóso­kat, pletykásokat. Végül is megállapítottuk, hogy a művészi agitációs brigád műsora nemcsak ünnepélyes, értékes hanem újabb meglepetés a gyár dolgozói számára azért, mert műkedvelőink még egy lépéssel emelkedtek a fej­lődés lépcsőjén, amit ezúttal alkal­munk volt mérlegelni­. Erről beszél Szőcs Ferenc, a gyár művészeti felelőse is. Elmond­ja, hogy valamikor merész gondolat­nak tartották egy színvonalas zene­kar összeállítását, hogy nem volt túl merész ez a gondolat, azt bizo­nyítja a létező, 14 tagú zenekar. De nehézségek voltak az énekkar szer­vezési munkálataiban is. Az a tény, hogy ma az énekkar tagjai rendsze­resen és szívesen eljárnak a próbák­ra, rávilágít az e téren kifejtett meg­győző munka sikerességére. Kitűnő énekszólistánk, Rácza Gab­riella, Kraff Pali humorista, Bori­­ceanu Mircea és Enescu Florentina színjátszók, vagy Lusztig Jenő­­, akit a „monológok mesterének" ne­veznek — egyaránt népszerűségnek örvendenek nemcsak üzemünkben, hanem a várost környező falvak kol­lektív­ és társas gazdaságaiban is. A napokban például a tusnád­fürdői közönség előtt esztrád-műsorukkal nagy sikert arattak. A jubileumi előadás próbáin Hegyi Zoltán igazgató is részt vett ak­nek véleménye szerint még mindig van­nak kihasználatlan lehetőségek, a gyár kultúrélete, még mindig nem érte el a kívánt színvonalat. A 75 éves jubileum alkalmával egyéb eredményeink mellett azt is ünnepeljük, hogy dolgozó népünk ki­­ltúrforradalmának tevékeny része­sei vagyunk. Célunk másoktól is ta­nulni, mint ahogyan a mi műkedve­lőinktől is tanulnak más intézmé­nyek dolgozói. BOÉR LAJOS TOMPA BARNA Drócsay Imre festőművész Csíkszeredai kiállítása A Csíkszeredai Művelődési Ház egyik termében naponta a dolgozók százai gyönyörködnek Drócsay Imre festőművész kiállított munkáiban. A 69 kiállított festmény elég hűen tükrözi a Csíkszeredából elszárma­zott művész eddigi útját fejlődését, útkereső tevékenységét. És szemlél­teti egyúttal azt is, hogy e törekvés n­em volt hasztalan, hogy a nehéz­ségekkel való küzdeni akarás, tehet­séggel párosulva, a mind tökélete­sebb felé irányítja a művészt. Erről győződhettünk meg a Dró­csay Imrével való beszélgetés köz­ben is. Nehéz, küzdelmes életet élt a múltban, amikor meg kellett küz­denie a felsőbb tízezer előítéletével, s mint szegénysorsú embernek,­ csak a legnagyobb áldozatok árán sikerült tanulnia. Csupán a felszabadulás adta meg a lehetőséget, hogy elvé­gezhesse a bukaresti Képzőművészeti Főiskolát és tehetsége igazában ki­bontakozzék. Most kiállított munkái is erről ta­núskodnak, s bizonyítják, hogy a néphez közelálló művész híven tudja ábrázolni mai valóságunkat a maga legváltozatosabb formáiban. Fest­ményei, melyek a csiki székelység életét ábrázolják, realista módon, a szülőföld tájain­ak felvillantása, ma­gával ragadja a szemlélőt, s nem egy köszönet hangzik el azért a mű­vészi élményért, amelyben Csíksze­reda város dolgozóit részesítette. Hited ? Munkaköröm megkívánja. Hogy a tartomány különböző részeibe utaz­­zam. Nem járhatom a vidéket min­­dig otthonról „feltarisznyálva“, így gyakori vendége vagyok a városok, községek falatozóinak. Röviddel ez­előtt Erdőszentgyörgyön és Maros­­hévizen jártam. Az erdőszentgyörgyi falatozó vagy tejcsárda kongott az ürességtől, ká­vén és teán kívül egyebet nem lehe­tett kapni. Másnap M­aroshévízen tértem be a tejcsárdába. Itt már válogathat­tam az ízléses­­, tisztán kezelt éte­lekben. Salat de beuf, sajt, párizsi szelet és disznósasajt sorakozott a tálaló­szekrény üvege mögött. Felvetődött bennem a kérdés: MIÉRT .. . üres az erdőszentgyörgyi tej­csárda, mikor Erdőszentgyörgy va­jon gazdaságilag fejlettebb, min­t Maroshéviz? ... nem szerveznek a szövetkezeti falatozók vezetői között tapasztalat­­cserét az ellátás jobb megszervezése érdekében? ... nem követeli meg az erdő­szentgyörgyi falatozó felelőse is azt a tisztaságot és rendet, amit a ma­­roshévizi tejcsárdában találni? ... nem törekednek Erdőszent­györgyön arra, hogy a naponta mint­egy 300 utas étkezési igényét kielé­gítsék? „Miért“-jeimre szeretnék legköze­lebbi utam alkalmával válaszként sok és jó „falatot“ találni az erdő­­szentgyörgyi szövetkezeti falatozó­ban. KOLOZSVÁRI ISTVÁN levelező Hova mint el a borvizes ? Már évtizedek óta Csíkszeredát el sem lehetett képzelni a bor­­vizes szekér nélkül. A reggeli óráktól késő délutánig járta az utcákat és vörös cserépkorsókban szállította a híres Somlyói borvizet a házakhoz. Az idegen helyről érkező vendég, amikor megérkezett, elsőnek Somlyói borvizet kért. Néhány hét óta azonban hiába keresi. A cserép­­korsók üresen állnak, a Somlyói borvíz szállítását beszüntették. M­ért? Erre pontosan senki sem tud választ adni. Állítólag nem fizetődik ki. Ezt nem hisszük. Ha évtizedekig kifizetődött, akkor annak most is jövedelmezőnek kell lennie, hiszen a víz nem kerül pénzbe, a lovak, a szekér karbantartása, valamint a kezelőszemélyzet fizetése megtérül a fogyasztók által fizetett összegből. A borvíz szállításának egészségügyi jelentősége is van. A Csík­szeredai kútvíz szinte ihatatlan és használata bizonyos mértékig káros a szervezetre. Ezt a hiányt nagyszerűen pótolta a borvíz. A helyiipari vállalatnak, — amelynek ez a feladata volt — sür­gősen intézkednie kell, hogy újból rendszeresítse a borvíz házhozszál­lítását, s hogy a Csíkszeredai utcákon újból jelenjen meg a borvizes. — zsi — A NAGYVÁRADI Victoria gyár dolgozói a városi pártkonferencia tiszteletére 10 vagon finom szesz, 6 vagon élesztő, 1 vagon ecet és 1 va­gon szénsav előállítását vállalták terven felül, ami 645.000 tej értékű árut jelent. AZ INDIAI Kerala állam kom­munista kormánya bejelentette, hogy Észak-Malab­r­an földet osztanak szét a nincstelenek között. Az állam birtokában lévő szűzföldek 25 száza­lékát szétosztják a földnélküli parasz­tok között. FŐVÁROSUNK fennállásának 500. évfordulóját a jövő évben ünnepeljük. Az évforduló alkalmából hosszas és alapos előtanulmányok után elkészí­tették Bukarest új városrendezési ter­vét. A NAGYBÁNYAI „Petre Gheorghe — Sasar“ bányaüzem dolgozói e hó 6-án fejezték be évi tervüket, megta­karítottak 80.000 kilowattóra villany­áramot és 1.000.000 lejt. A bányában jelenleg 200 élmunkás dolgozik. A KULTÚRA hónapja keretében fővárosunkban ma nyitják meg a Simu múzeumban a „Tíz év képző­­művészeti alkotásai“ című kiállítást. TÖRÖKORSZÁG női új politikai pártot alakítottak, mely a török nők politikai és polgári jogait hivatott megvédeni. A ROMAN Vöröskereszt Központi Bizottsága 72 külföldi Vöröskereszt szervezetnek küldött 2100 albumot, és különböző román és francia nyel­vű folyóiratot. Ezek a Vöröskeresz­­tes szervezetek viszont hazánk Vörös­­keresztjének tagjait keresték fel or­száguk folyóirataival. t deuxsecaas Rr­ 1957. december 1-én, vasárnap du. 4 órakor és 6 órakor Aladdin és a csodalámpás. ★ A Tudomány és Kultúra Terjesztő Társaság Magyar Autonóm Tarto­mányi Fiókja, a Szakszervezetek Művelődési Házának Tanácsa 1957. december 1-én, vasárnap de. 11 óra­kor a Szakszervezetek Művelődési Háza 6. sz. előadótermében előadást szervez (magyar nyelven) Képzetet és valóság a kibernetikáról címmel. Előadó: Milea Aurél bukaresti tanár­segéd. * 1957. december 1-én, vasárnap dé. 11 órakor az Egészségügyi Nevelési Ház előadótermében Bartók Béla ut­ca 1 szám (volt Korzóköz) Mi okoz­ • Közlemény A Marosvásárhely városi népta­­nács nőbizottsága által szervezett tombola 1957 november 29-i húzásán a következő számok nyertek. 1. díjat a 01156 számú sorsjegy; 2. díjat a 04855 számú sorsjegy; 3. díjat a 01329 számú sorsjegy; 4. díjat a 00149 számú sorsjegy; 5. díjat a 02301 számú sorsjegy. Kérjük a nyerteseket, jelenkezze­nek a városi néptanács 71. számú­ szobájában. Hol szórakozzunk A Kultúrpalota nagytermében de­cember 1-én, vasárnap du. 3.30 óra­kor, AMIRŐL NEM BESZÉLÜNK. Vasárnap, december 1-én este 8 órakor: WARRENNÉ MESTERSÉGE. Az Állami Székely Színház vidéki műsora: 1957. december 1-én vasárnap: Me­­zőmadarason. Szeptember. 1957. december 2-án, hétfőn, Szé­­kelykálban. Szeptember. hat szívbetegségeket címmel előadást szervez. Előadó: dr. Hirsch Alice a marosvásárhelyi 2. számú Belgyó­gyászati Klinika adjunktusa. Előadás után filmet vetítenek. Az előadás megkezdésekor az ajtókat lezárják! Haladás filmszínház: Fédra (spa­­nyol film). Vörös Lobogó filmszínház: Dalol a csikós (szovjet film). Ifjúsági filmszínház: Maresz pilóta esete (lengyel film). Munkásmozgó: Tereza Raquin (francia film). Szakszervezetek Művelődési Háza: Valamikor Párizsban (német film). fim­agyar Butosilm Tartományi fit­ami filkíszí. HAzfik vállalata értesíti a FILM­FEJTÖRŐ VERSENY résztvevőit, hogy a nyere­ményeket 1957. december 8-án délelőtt 11 órakor sorsolják ki az IFJÚSÁGI FILMSZIK­HÁZBAll Sorsolás után dokument­­filmet vetítünk! FiC­yELEffl! Vásárló közönségünk tudomására hozzuk, hogy Maros-­­ vásárhelyen a Szovjet Hősök tere 34 szám alatt Egy új férfi készruha üzletet nyitottunk _ Látogassák bizalommal új készruha üzletünket, ahol­­ gazdag választékkal állunk vásárlóink rendelkezésére Helyi Ipari Kereskedelmi Vállalat Igazgatósága

Next