Vörös Zászló, 1958. április (7. évfolyam, 76-101. szám)
1958-04-01 / 76. szám
Vendéglő, amely máris meghódította a közönséget" Vasárnap nyílt meg Marosvásárhelyen a Transilvánia nevet viselő új panzió-étterem. A megnyitást nem előzte meg hangos beharangozó, csak a kirakatba helyezett étlap s egy-két színes plakát jelezte, hogy az új vendéglő megkezdi működését. Talán azért, mert az újdonság ízével hatott, s az emberek kíváncsisága volt az ok, a vendéglő pillanatok alatt megtelt. Valószínűleg ehhez az is hozzájárult, hogy délben csak fix menüket szolgálnak fel, egységes, nyolc lejes árban. A Transilvánia étterem egyik jellegzetessége ugyanis éppen az, hogy ellentétben más vendéglőkkel, itt ebédkor — válogatás szerint — különböző összeállítású háromfogásos ebédet szolgálnak fel, amelyhez három szelet kenyér is tartozik. Tegnap például kétféle diétás menü és hatféle rendes menü állt a közönség rendelkezésére, azonkívül hideg ételek s válogatott italok. Tizenkét óra után már egymásnak adták a kilincset az ebédelni kivárók s már hangzik is a kérés: — Diétás ebédet kérek... A pincér udvarias és szolgálatkész. — Igenis... Van burgonya levesünk, rizsescsirkénk és cukrásztészta, vagy zöldségleves, francia burgonya és fánk... S a másik asztalnál, aholegészséges gyomrúak ülnek: — Parasztcsorda, sertés sült párolt káposztával és ízes palacsinta Persze, végeredményben jó ez az összeállítás, dehát a vendég tudni akarja, mi minden van még, így tudja meg, hogy tehet húslevest is karalábé főzeléket növendék sülttel, stb. A pincér felsorolja mind a hat összeállítást s egyben Italt is javasol. Szolgálatkészség, udvariasság és — nem utolsó sorban — az ételek ízletessége szempontjából igazán nem lehet kifogás. Az új étteremnek harminckét alkalmazottja van, hiszen két váll * lásban kell dolgozniuk. A kis munkaközösségnek a jövőre vonatkozóan nagy tervei vannak. — Tulajdonképpen még kísérleteezünk — mondja Biró Béni üzletvezető — hiszen ilyen típusú étté- rem, mint hírlik, mindössze három van az országban, a mienkkel együtt, úgy tervezzük, — ha ez a terv a közönség tetszésével találkozik —, hogy bevezetjük, majd a reggelit és a tízórai zóna pörköltet is... Az étteremben ugyanis most 12- től négyig csak ebédet szolgálnak fel és korlátozott mértékben különböző szeszes italokat. Négy órától nyolcig az étterem, mint cukrászda és söröző működik, majd nyolctól éjfélig vacsoráit szolgálnak fel étlap szerint, első osztályú vendéglőként. Az első nap — noha igen kevesen tudtak a vendéglő megnyitásáról — fényesen igazolta, hogy a Transilvánia panzió-étterem megnyitása helyes volt s nem kétséges, hogy közkedvelt étteremmé válik. Vasárnap százhuszonhét ebéd, száz vacsora és hatvan uzsonna fogyott el, hozzá számítva a megfelelő italmennyiséget is. — Reméljük, udvarias kiszolgálással és jó konyhánkkal rászolgálunk majd a közönség tetszésére — mondja az üzletvezető és bocsánatot kér, mert a konyhába szólítják. Visszajön, de akkor a söntésbe hívják. Még új a személyzet, nem alakult ki a „munkatempó“ s a „saját rendszer“. De igyekezetben és udvariasságban nincs hiány, mint ahogyan dúsak a hidegbüfé polcai is és ízletesek a Transilvániában készült ételek. Reméljük, az új vendéglő konyhaművészete rövid idő alatt hírnévre tesz szert s az étterem a marosvásárhelyiek kedvenc találkozóhelyévé válik. T. S. Két társulást avattak Pákéban Az elmúlt év novemberében futótűzként terjedt el a faluban: megkezdték a társulás szervezését. Ez a hír felbolygatta a falut. Legtöbb helyen a társulásról beszéltek. Igaz, eddig is esett szó róla, de most aztán, hogy a falu kommunistái Bibó Sámuel és mások következetesen kiálltak a közös gazdaság megalakítása mellett, napirendrekerült a kérdés. Mind többen és többen keresték fel a kezdeményező bizottságot és elbeszélgettek velük. Az ilyen beszélgetések után aztán hosszas tanácskozások következtek a családban, aminek legtöbb esetben az lett az eredménye, hogy a gazda másnap aláírt belépési kérvénnyel jelent meg a kezdeményező bizottságnál. A kérvényezők száma rövid idő alatt megsokszorozódott. Megmozdultak a középparasztok is. Kovács Benedek középparaszt egy napon azzal állt a községi néptanács elnöke elé, hogy ők néhányan meghányták-vétették a dolgot és úgy határoztak, hogy külön társulást alakítanak. Sokan már alá is írták a belépési kérvényt és másokat is meg fognak győzni a közös gazdaság előnyeiről. A községi néptanács és a pártalapszervezet természetesen támogatta ezt a kezdeményezést is. Azóta több, mint három hónap telt el. S a közös gazdaság eszméje Pákéban is hatalmas sikert aratott. A napokban felavatták a falu két közös gazdaságát az Ady Endre és Kossuth Lajos elnevezésű mezőgazdasági társulást. Az Ady-ban 75 dolgozó paraszt egyesítette 88 hektár földjét, a Kossuthban pedig 34 család vitte be 66 hektárát, így a falunak mintegy 80—90 százaléka a közös gazdaság útjára lépett. Az avató ünnepségre sokan gyűltek össze. Eljöttek a torjai kollektivisták a teleki és barátosi társulás 3üildöttei, hogy elmondják a közös gazdaságban szerzett tapasztalataikat és jó tanáccsal lássák el az újonnan társultakat. A társulások küldöttei pedig arról beszéltek, hogy a pákéiak is jól cselekedtek, amikor a közös utat választották. A pákéi dolgozó parasztok bizalommal indultak el az új úton. Vezetőjüknek a legjobb gazdákat választották, olyanokat, mint Bibó Sámuelt az Ady Endre és Kádár Ferencet a Kossuth Lajos nevét viselő társulás elnökévé. Már a legelső ülésükön elhatározták, hogy, bár két társulásba tömörültek, mégis segítik egymást és a nehezebb kérdéseket közösen oldják meg, így nemsokára hozzákezdenek egy hídmérleg építéséhez, amelyet közösen készítenek el és a két társulás oszthatalan alapját fogja majd képezni. N. F. Mi újság Sóváradon • Március 21-én 2 traktor fordult ki a kollektív gazdaság kapuján s utána 8 i körfogat. Aznap nagy területet szántottak fel az árpa és zab, valamint a napraorsó és burgonyavetés alá. Takarítják és permetezik a gyümölcsfákat, 640 darabot már rendbetettek, s a fák alját felszántották. Jó munkát végeztek Bíró J. Sándor, Ádám Márton és mások. • Bíró Cs. András kezdeményezésére a kolektivisták a falu határában 0,15 ha területet tisztítottak meg a tövisbokroktól, s szántottak fel, hogy majd kapás növényt ültessenek rá. • Barabás Márton kertész jó munkáját dicséri a 21 méter hosszú melegágy, melyben már szépen virulnak a palánták. A paradicsom- és paprikapalántákat már ki is pikkozták. A salátát és retket már lehet értékesíteni. Március 23-án, vasárnap nagy élményben volt részük a sóváradiaknak. A környező falvak iskolásai és pionírjai ott tartották körzeti kultúrversenyüket. BÍRÓ DÁNIEL kollektivista A segesvári Pionírház balettegyüttese Marosvásárhelyen Kedves vendégei voltak szombaton és vasárnap a marosvásárhelyi ifjúságnak Az ország fővárosában és több más városban. A segesvári pionírház már évek óta nagy sikerrel szereplő balettegyüttese szerepelt a Bolyai Farkas Középiskola dísztermében. A kis művészek Az álom című mesejáték bemutatásával itt is nagy sikert arattak. Mi gátolja a Tucaciuc módszer alkalmazását a borszéki szénbányákban Hónapokkal ezelőtt egy nevet kapott szárnyra a hír. Azóta Tucaciuc zsilvölgyi bányász neve az újságok és rádió útján azországot bejárta Mindenütt, bányákban csakúgy, mint a föld felszínén, egyaránt érdeklődéssel beszéltek az általa először kimondott jelszóról. Rohamosan vették át módszerét a legkülönbözőbb termelési területeken. Mi is az amnoszai bányász követésre méltó jelszavának lényege, amely új elemmel gazdagítja a szocialista versenyt, s magasabb fokra érveli azt? Röviden így lehetne megfogalmazni: minden ember, minden váltásban, minden munkahelyen terven felül termel. A Zsil-völgyi bányászok elsőkként ismerték fel jelentőségét, a Tucaciuc elgondolásnak. Vannak brigádok, amelyeknek mindenik tagja mindennap egy tonnával termel több szenet terven felül. Természetes ennek megvalósításában döntő szerepet játszik a dolgozók szakmai ismerete. A felkészültség, a szaktudás , a munka jó, ésszerű és körültekintő megszervezése nagy fizikai erőkifejtést szabadít fel, helyettesít. Fontos tényező, amely hozzájárul a Tucaciuc módszer alkalmazásához, az állandó káderek kérdése is. A káderhullámzás, a brigádba, vagy az adott munkahelyre beosztott dolgozók oktalan cserélgetése káros, mert munkájuk így kevésbé gyümölcsöző. Végül, de nem utolsó sorban a munkafeltételek biztosítását kell megemlítenünk. Ezek mind olyan követelmények, amelyek tiszteletben tartása egy vállalatnál sem jelenthet különösebb nehézséget. S mégis miért nem alkalmazzák szélesebb körben, s elsősorban az olyan iparágakban, mint ahonnan elindult a kezdeményezés, mint például a borszéki szénbányában? Erre leginkább a bánya pártalapszervezete, vezetősége és szakszervezete tudna válaszolni. Mert bár létezik szocialista verseny náluk is, s azt nyilván is tartják (igaz, hogy nem írnak mindig reális számokat a grafikonra), azonban nem ismerik a Tucaciuc módszert. Schiller F. József régi bányász, ha valaki érti a szakma csinját-binját, hát ő igen. Mikor megkérdeztük, hallott-e az amnoszai kezdeményezésről, azt válaszolta, hogy „mintha olvastam volna az újságból“. „Hát maguknál nem ismertették“ — kérdeztük. Nemmel válaszolt. Nemleges értelmű feleletet adott Fazakas Márton és brigádtagjai, Puskás János élbá-nyász és sokan mások. Miért maradt visszhang nélkül a kezdeményezés a borszéki szénbányában? Ha alaposabban szemügyre vesszük, nem találunk elfogadható magyarázatot, hisz a feltételek többé kevésbé léteznek. A bánya rendelkezik kellő számú szakemberrel, elkerülhető a munkáshullámzás, s megszüntethető a bányászok részéről sok panaszrs okot adó szerszámhiány is (lapát, csille stb.) A Tartományi Bányakitermelő Vállalat (IREM) Csíkszeredai vezetősége sem maradhat közömbös e jelenségekkel szemben. Helyes lenne, ha rövidesen megvizsgálná, hogy miként maradt visszhang nélkül e fontos kezdeményezés. A borszéki szénbányászok eltökélt szándéka, hogy egyre több szenet termeljenek az elkövetkezendő időszakban, hogy méltóképpen köszöntsék május 1 -ét. Ehhez azonban a vezetőségnek biztosítania kell a feltételeket, mert a bányászok betartják adott szavukat ____________________(vi) tti ügyeket pattantó délutáni IX napsütésben indultunk a Nyikó mentére. . Kísérőim, Szávay Lajos elvtárs, a rajoni pártbizottság titkára és a rajoni néptanács egyik agrármérnöke, akár csak én, vidámak voltak, hiszen ilyenkor még a beteg ember is felvidul, új erőre kap. Végig a Nyikó mentén már szántanak az első traktorok, itt-ott nekifeszülnek a jámbor tehenek is, s a gőzölgő földeken fekete barázdák jelzik az elvégzett munkát. Az ember ilyenkor megállana, hosszasan nézné a mezőt, szót váltana a jókedvű földművesekkel, de sietnünk kell, mert ma két kollektív gazdaságba is ellátogatunk. A rugonfalvi kollektív gazdaság -Cj udvarán még e késő délutáni órákban is dolgoznak az emberek. Egy idősebb kollektivista seprűt fogott, hogy még nagyobb rendet teremtsen az amúgy is tiszta udvaron. " Benéztünk az irodába is. Ott találtuk az alacsonytermetű, erősen fekete arcú brigádost, a keskenyarcú, mosolygó szemű fiatal elnököt, akinek éppen akkor vették ki a hóna alól a hőmérőt. Egy elvtársnő a szeméhez emelte s aggodalmasan jelentette be, hogy újra emelkedett a láz. — Menjen haza, elnök elvtárs — kérlelte, de az elnök nem engedelmeskedett. Már két hete, hogy kínozza a grippa, de nem tud otthon ülni, mert a kollektív gazdaságban most kezdődnek az igazi munkálatok. Látszott rajta, hogy örül megérkezésünknek, mert legalább most nem kínozzák a hazaküldözgetéssel. — Hogyan készültek fel a tavaszi munkálatokra — kérdezte Szávay elvtárs. — Vetőmagveinkat akármelyik pillanatban magágyba tehetjük, csiraképességük megfelelő, tisztaságuk kielégítő — jelentette tréfás katonáskodással az elnök, majd így folytatta: Az őszön 120 hektár búzát és 10 hektár árpát vetettünk el, de azért épp elég munka maradt a tavaszra. Tavaszi vetésterületünk 221 hektár, 121 hektáron akár most is vethetünk, s ha az időjárás nem változik meg, néhány nap múlva elindulnak a vetőgések. Száz hektár föld azonban még szántatlan — tette hozzá —, de a traktorok és a fogatok jelenleg is szántanak. — Mennyi búzatermésre számítanak? — Tizenhét és fél vagonra — válaszolt az elnök, s mintha csak belelátott volna a gondolatainkba, mindjárt hozzátette: egy vagon búzát, 3.600 kg. sörárpát, 4.000 kg. szemeskukoricát adunk át szerződésileg az államnak. Amikor látta, hogy elégedetlenkedünk, mert valljuk meg őszintén, kevésnek találtuk a leszerződött mennyiséget, mindjárt kiegészítette: ha számításaink beváltnak és jó termés lesz, még egy félvagon búzát átadunk, ráadásnak. — Megírhatom? — kérdeztem, mire elmosolyodott és így válaszolt: — Meg. Egyébként meghívom, hogy csépléskor jöjjön el hozzánk és ellenőrizze, hogy álljuk-e a szavunkat ... Rövid gondolkozás után így folytatta: az idén több pénzre van szükségünk, mert tavaly mindössze 3,77 lejt osztottunk egy munkaegységre, idén már 5,65 lett oka- árunk... -rövid idő múltán az elnök it meghívott egy kis sétára, a gazdaságba. Nem bántuk meg, hogy hajlottunk a szóra, mert amit láttunk, bizakodással és örömmel töltött el valamennyiünket. Amikor a melegágyakhoz értünk, az elnök elmondotta, hogy tavaly csak öt hektár kertészetük volt, de olyan szépen jövedelmezett, hogy az idén ,25 hektáron zöldséget fognak tér- emeszteni. Néhány öregebbrendű kollektivista a melegágyak fölé hajolva fürge mozdulatokkal vetette a napot. Megkérdeztük, hogy az idén mennyi jövedelmet várnak a kertészettől. — Ha minden jól megy, lesz vagy kétszázezer lej haszon — mondta egyikük és felegyenesedve előkotorta dohányos tárcáját, hogy szivarat sirítsen. De nemcsak ebből pénzelhetnek a rugonfalvi kollektivisták. Gyönyörű állatállományuk van. Villanyvilágítás és olyan tisztaság van az istálóban, hogy büszkék lehetnek rá az állatgondozók. Huszonöt fajtiszta fejőstehén, igen sok növendékállat, ló és csikó ropogtatja a szénát. Év végéig a fejőstehenek számát jelentősen növelik. — Tavalyelőtt s még tavaly is levágtuk a borjakat — vallotta be váratlanul az elnök —, de most látjuk, hogy kár volt, mert sokat veszítettünk. Idén minden életképes borjút meghagyunk, és felneveljük. Aztán elmondotta, hogy idén nyolc ökröt hizlalnak és eladják az államnak, s ezenkívül még 50—60 berbécset is értékesítenek. — Ha már a berbécsekről szóltam azt is elmondom —, folytatta az elnök —, hogy év végéig 165-ről 211-re emeljük a fejős juhok számát. Benéztünk a sertésistállóba is s hadd jegyezzem meg mindjárt, hogy 18 gyönyörű tenyészkoca, 2 kan, 20 süldő és 38 malac kéri itt az ételt. A kollektivisták ebben az évben 60 sertést nevelnek fel a legelőn, azután meghizlalják valamenynyit és eladják. Körülbelül 100.000 lej tiszta haszonra számítanak. Ráadásul ebben az esztendőben még körülbelül 110 malac születik s év végig 30 ra emelik a tenyészkocák számát, írjak ide még egy szép eredményt: tavaly már termett a nemrég telepített szőlőjük. Meglepően sokat fejlődött a ru-Mgonfalvi kollektív gazdaság, mert sokat javult a vezetés, a kollektivisták magukra találtan tervezgetnek és becsülettel dolgoznak. Évről évre, mind nagyobb szeret hódít itt is a belterjes gazdálkodás, melynek eredményei máris meglátszanak a kollektivisták jólétében. DOMAHIDI GYULA Látogatás egy nyikómenti kollektív gazdaságban Rugonfalván