Vörös Zászló, 1960. január (9. évfolyam, 1-25. szám)
1960-01-03 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesületei. IX. évfolyam 1. (2519.) szám, 1960. január 3. vasárnap. ARA 20 BÁNI ! Hármaső- faálakú Mát&Cu* Gyárat látogatunk. Délkelet- Európa legnagyobb, leghíresebb , bútorüzemét. Létrejöttéről így emlékeznek a nagy gyár legelső munkásai: „Jött 1948 június 11, az államosítás és vele együtt álmaink is beteljesedtek“. Még azon az őszön elkészült a bútorgyár terve. Egy rövidke év alatt már állott az új épület. Eltűnt a Székely és Réty-féle, meg a többi egészségtelen, gyárnak csúfolt műhely. Még dolgoztak a kőművesek, bádogosok és villanyszerelők, de nap mint nap érkeztek a hatalmas ventillátorok és egyéb gépi berendezések, megindult a műhelyek felszerelése. „Milyen hatalmas“ — mondták az emberek. S azóta is folyton-folyvást fejlődik a gyár. Tegnap egy új gép állt munkába,, ma egy munkacsarnokot, holnap egy egész gyárrészleget építenek a tízévesek mellé. Annak idején javarészt szakmanélküli vagy idegen szakmájú emberekkel indult el a munka, írástudatlanok is voltak közöttük. S ezek az emberek anynyi bútort készítettek 1950 óta, hogy az ország minden 13-ik családjának jutna belőle egy hálószoba-berendezés, 72 akkora városnak, mint Marosvásárhely fedezné a hálószoba-bútor szükségletét az eddig gyártott, bútormennyiség. Ugye valóban meglepő számokkal dolgoznak? S az 1960-as év nagy fordulatnak számít a gyár életében, majd a fényképekről a legjobb újítókkal ismerkedtünk meg. Egy nagy fénykép ragadja meg figyelmünket, amely a lakk-előkészítő részleget ábrázolja. Értelmi szerzője egy mérnökökből és technikusokból álló csoport. Az általuk készített berendezés alkalmazásával sokkal olcsóbban állíthatják elő a lakkot és lehetőség nyílik arra, hogy kísérleteket folytassanak a minél jobb anyag és felhasználási mód megtalálására. Előszámítás szerint 827.000 lej megtakarítást biztosít az újítás. A gyár dolgozói a hibákat sem takargatják, mert tudják, hog ezeknek feltárása a minőség javulásához vezet. Elszabott szekrénylábat, összepüfölt ajtósaikat és egyéb selejtes munkájátunk kiállítva. Ne kövessü példájukat — olvassuk a feliratot. Ismét egy másik üveges szekrény a gyár dolgozóinak élén és eredményekben gazdag spon életéről ad számot. Annyi kipalétom, meg versenyzászló se rakozik a polcokon, hogy megszámlálni is nehéz. (Folytatás a 3. oldalon) t , Gyárait látogatunk. 1959 utolsó napjára a gyár vezetősége, a párt és üzemi bizottság együtttesen egésznapos ünnepi műsort állított össze, melyre meghívták a minisztérium, a vezérigazgattóság kiküldötteit, hazánk szá-mos fa- és bútoripari vállalatának vezetőjét. Ugyancsak meg- hívták a marosvásárhelyi üze-mek küldöttségeit is. Már jól bennjártunk a dél-J előttben, amikor egy látogató- csoporthoz csatlakoztunk. Elő- ször 3 gyári előcsarnokában ren-dezett kiállítást néztük meg. Az egyik üvege® szekrényben az újítást képező famegmunkáló gépek kicsinyített másaival.. Újabb vállalások A Csíkszeredai „Cipészek“ kisipari termelőszövetkezet dolgozói december 22-én jelentették, hogy teljesítették évi tervüket. A termelésben élenjáró kommunisták példáját követve, szép teljesítményt értek el Ferenc József, Tamkó Károly, Mózes István és Kovács András pártonkívüliek is, akik havi tervüket rendszeresen 110—115 százalékra teljesítették. A szocialista verseny élenjárója címet Sándor Lajos vezetésével a dánfalvi és Bidermann Viktor irányításával a Csíkszeredát javító részleg munkaközössége nyerte el. Jó munkát végeztek a szíjgyártó részlegek, a szentdomokosi, kászonaltízi, Csíkszeredai szíjgyártó egységek mellett a szentkirályi, dánfalvi, tusnád községi részlegek. Szövetkezetünk vezető tanácsa a pártalapszervezettel közösen áttanulmányozta Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak a legutóbbi plenáris ülésen előterjesztett jelentését A közgyűlésen a szövetkezet dolgozói vállalták, hogy a jövő évben 1600 pár lábbelivel többet termelnek, mint 1959-ben Megfogadták, hogy még nagyobb gondot fordítanak az anyagok gazdaságos felhasználására, s a fajlagos fogyasztás csökkentése révén 1960-ban 40.000 lej értékű anyagot takarítanak meg. GALANTA1AVAlfiQlp Ion Gheorghe Maurer elvtárs újévi beszéde IonGheorghe Maurer elvtárs, a Román Népköztársaság Egy Nemzetgyűlése Elnökségének elnöke 1959 december 31-én ,jel az újév alkalmából a rádióban és a televízióban a következő beszédet mondotta: Kedves elvtársak és Daratam a Román Népköztársaság állampolgárai! Gyümölcsöző munkában eltöltött, hazánk gazdasági, társadalmi-kulturális fejlődése terén elért jelentős sikerekbe gazdag év végéhez értünk Ebben az évben az ország területén új vállalatokat helyezte üzembe, új munkatelepek nyílak, új lakóházak épültek, nemzeti vagyont az ipari , mezőgazdasági termelés jelentős növekedése gyarapított Szocialista kultúránk kincsesurát új alkotások gazdagítja Dolgozó népünk a haza felszínil.rmlása 1S. PVIDrdiiliSion.uramával számbavette gazdag eredményeit, amelyek a gazdaság és a kultúra lendületében, hazánknak a szocializmus felé való haladásában jutnak kifejezésre. A párt és a kormány intézkedései következtében emelkedett a lakosság életszínvonala. Mindez a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség lelkes, hősies munkájának az eredménye, a Román Munkáspárt politikájának a gyümölcse. Népünknek minden alapja megvan ahhoz, hogy büszke legyen eredményeire, hogy alkotó erejében bízva lépjen át az új évbe, azzal az elhatáro(Folytatás a 6. oldalon). 67,1 százalékos a fakihasználás xiZi AVAVIIT XV viídU uuvciuuci 26—28-i plenáris ülése a legnagyobb fokú takarékosságra szólította fel országunk dolgozóit. Ennek szellemében az udvarhelyi fűrészüzem munkaközössége is igyekezett minden lehetőséget kiaknázni a megtakarítások növeléséért. Az 1959-es év folyamán 746 köbméter gázerrönköt takarított meg, 50.156 lej értékben. A legszebb eredmény december hónapban született, amikor a dolgozók az addigi 57 köbméteres havi átlaggal szemben 74 köbméteres megtakarítást értek el. Ezzel az eredménnyel a kihasználás az előirányzott 66 százalékról 67,1 százalékra növekedett. A fenti eredményt a szocialista versenyben dolgozó 4 takarékossági brigád 54 tagja, lelkiismeretes és odaadó munkával, a fűrészlapok helyes beosztásával, a gépek előírás szerinti kezelésével, a selejt csökkentésével, a szalagfűrész kihasználásával és a minél kisebb szélanyag levágásával érte el. Az oldalanyag fő kihasználása volt egész éven át a fő cél, pontos méretre szerezni, illetve leütülni az anyagot a minél nagyobb megtakarítás érdekében. Ehhez lényegesen hozzájárultak a körfűrészesek legjobbjai, Székely István és Debreci Lajos él- munkások. Miklós Ignácnak és Lőrincz Ferencnek példát kell venniök a fenti dolgozóktól. A fenti eredmények elérésében kitűntek még jó munkájukkal Leonhárt György, Mátyás Árpád és Bodorka Sándor gáteresek. KYíl\in7.EY Í!S A R Al €£spö«mte$S újeszfendioil £ Csütörtök este eredményekben Sgazdag évtől búcsúztunk s a búcsúztatás tartomány szerte a legnagyobb jókedvvel, örömmel X történt. Több, marosvásárhelyi óüzemben, intézményben vidám aszilveszteri mulatságot rendeztek g a vállalatok, intézmények rzeze- ütői, karöltve az a Perui hipattsi-i város utcái ünneplőkkel, vidám, jókedvű emberekkel voltak ele■ A lakásokból, a klubtermekből, művelődési házakból utaszó, kacaj szűrődött ki a utcára. Az Augusztus 23 bútorgyár üzemi étkezdéjében a gyár dóig ézé Szilveszter este nagy mulatság r rendeztek. Nemcsak az eredményekben gazdag 1959-es évtől hanem a gyár fennállása óta elért, sikerektől gazdag évtizedtől búcsúztak. Ez alatt a tíz é alatt épült fel ez a korszerű gyár Több munkáslakás, az étkezde az orvosi rendelő, a napközi otthon stb. Semmivel sem volt kevésb ünnepélyes a hangulat a Petőr Sándor bőrgyárban. Egy égés emeletes épületet uraltak itt a óesztendőt búcsúztató dolgozói A földszinten énekeltek, ettek ittak, míg az emeleten székes népviseletbe öltözött fiúk, lányok ropták a táncot. Mindenzért tiltalmazott a közönség. A nézők között megszántottunk egy férfit, Kopik Jánost, a gyár egyik munkását. — Hogy válik meg az 1959-es évtől? így hangzott a válasz: — Év végére sikerült sok termelési nehezséget lehuzatnunk, a tervünket jó részt teljesítettük. örülünk ennek az újjáépített épületnek is, ahol most összegyűltünk. Az év végére ide rendeztük be az üzemi étkezdét, az esti munkáslíceum hallgatóinak tantermet, orvosi rendelőt. Ezek az ifjúmunkások, akik az előbb itt táncoltak, mind a mi üzemünk esti líceumának tanulói. Az, hogy tanulnak, az 1959-es év egyik nagy sikere. — Mit kivan az új esztendőben? — Békét, s minél nagyobb gazdasági eredményeket. De van még egy óhajom: a földművesek tenyésszenek minél több állatot, hogy üzemünk nyersanyagellátása zökkenőmentes legyen. Az éjszakai járókelők közül sokan megálltak a szakszervezetei Művelődési Háza előtt. A kapu fölé nagy fenyőfákra kifüggesztett sínes villanykörtékből betűket raktak ki, amelyből őst lehetett kiolvasni: KARNEv fil va, nai iáé igazán érdemes betekinteni. Bent az épüleben egy kicsit a mesevárosban, s egy kicsit a Világifjúsági Találkozón éreztük magunkat. A hangulatos, színes világítás kiemelte a falaikon elhelyezett meseképes alakjait, s magát az ünneplő, jókedvű fiatalságot. Jelmezes báluk talán a legjobban sikerült szilveszteri mulatság volt Marosvásárhelyen. Ukrán, mexikói, román, magyar, szerb, cigány, hindu s ki tudja még milyen öltözetben, jelmezben forgott itt mintegy 1000 fiatal, egy-egy román, magyar vagy olasz táncdalra. Egyesek, ugyancsak jelmezben poharazgattak. Mi két XIX. századbeli huszár, s egy nagybajuszú öreg közé telepedtünk. De nem véres csaták története, vagy az öreg kalandos múltja iránt érdeklődtünk, hanem afelől, hogy milyen volt számukra az 1959-es év. Az egyik nyalka vitéz, Komán István, aki máskülönben, „civilben“ nemrég még pék is ült, s most a Székely Népi Együttes tagja, örömmel újságolta, hogy megvalósult egy régi álma: tanulhat, énekes lesz, óhaja, hogy 1960-ban az új „mesterségében” is szép sikereket érjen el. No, de hallgassuk csak meg „öreg“ barátját. — Grama Dumitru vagyok, az Encsel Mór üzem ifjúmunkása, az esti munkáslíceum XI. osztályos tanulója, örömet szerzett számomra az az 1959-es párthatározat, amely egyre jobb feltételeket biztosít nekünk, munkásifjaknak a tanulásban. Vágyam, hogy 1960-ban sikerüljön az érettségim, s a felvételi vizsgám az egyetemre. öröm volt hallgatni e munkásifjakat, milyen lelkesedéssel vágnak neki a számukra elég sok és nagy feladatot rejtegető 1960-as évnek. Amikor benyitottunk az Építkezési Tröszt Eötvös utcai kultúrtermébe — akkor jelent meg éppen szűnni nem akaró taps közepette — a színpadon a Székely Népi Együttes két kiváló táncosa. Későre érkeztünk, mert amint Sarlai Imre, a Székely Színház művésze mondta, már megtapsolta a közönség Tóth Erzsébetet, Tóth Tamást, Sinka Károlyt. — Saját magáról miért nem beszél, elvtárs — szólt közbe egy férfi —, hiszen maga is növelte jókedvünket, az általános jó hangulatot. (Folytatás a 3. oldalon)