Vörös Zászló, 1960. január (9. évfolyam, 1-25. szám)

1960-01-03 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesül­etei. ­ IX. évfolyam 1. (2519.) szám, 1960. január 3. vasárnap. ARA 20 BÁNI ! H­ármaső- faálakú Mát&Cu* Gyárat látogatunk. Délkelet-­­ Európa legnagyobb, leghíresebb , bú­tor­üzemét. Létrejöttéről így emlékeznek a nagy gyár legelső munkásai: „Jött 1948 június 11, az államosítás és vele együtt ál­maink is beteljesedtek“. Még azon az őszön elkészült a bútor­gyár terve. Egy rövidke év alatt már állott az új épület. Eltűnt a Székely és Réty-féle, meg a többi egészségtelen, gyárnak csúfolt műhely. Még dolgoztak a kőművesek, bádogosok és vil­lanyszerelők, de nap mint nap érkeztek a hatalmas ventilláto­rok és egyéb gépi berendezések, megindult a műhelyek felszere­lése. „Milyen hatalmas“ — mondták az emberek. S azóta is folyton-folyvást fejlődik a gyár. Tegnap egy új gép állt munkába,, ma egy munkacsar­nokot, holnap egy egész gyár­részleget építenek a tízévesek mellé. Annak idején javarészt szak­manélküli vagy idegen szakmá­jú emberekkel indult el a mun­ka, írástudatlanok is voltak kö­zöttük. S ezek az emberek a­ny­­nyi bútort készítettek 1950 óta, hogy az ország minden 13-ik családjának jutna belőle egy hálószoba-berendezés, 72 akko­ra városnak, mint Marosvásár­hely fedezné a hálószoba-bútor szükségletét az eddig gyártott, bútormennyiség. Ugye valóban meglepő számokkal dolgoznak? S az 1960-as év nagy fordulat­nak számít a gyár életében, majd a fényképekről a legjobb újítókkal ismerkedtünk meg. Egy nagy fénykép ragadja meg figyelmünket, amely a lakk-elő­készítő részleget ábrázolja. Ér­telmi szerzője egy mérnökökből és technikusokból álló csoport. Az általuk készített berendezés alkalmazásával sokkal olcsób­ban állíthatják elő a lakkot és lehetőség nyílik arra, hogy kí­sérleteket folytassanak a minél jobb anyag és felhasználási mód megtalálására. Előszámítás sze­rint 827.000 lej megtakarítást biztosít az újítás. A gyár dolgozói a hibákat sem takargatják,­ mert tudják, hog ezeknek feltárása a minőség ja­vulásához vezet. Elszabott szek­rénylábat, összepüfölt ajtósai­kat és egyéb selejtes munká­játunk kiállítva. Ne kövessü példájukat — olvassuk a felira­tot. Ismét egy másik üveges szek­­rény a gyár dolgozóinak élén és eredményekben gazdag spon életéről ad számot. Annyi ki­pal­étom, meg versenyzászló se rakozik a polcokon, hogy meg­számlálni is nehéz. (Folytatás a 3. oldalon) t , Gyárait látogatunk. 1959 utol­­­só napjára a gyár vezetősége, a­ párt és üzemi bizottság együtt­­tesen egésznapos ünnepi műsort­ állított össze, melyre meghívták­ a minisztérium, a vezérigazgat­­tóság kiküldötteit, hazánk szá-­­mos fa- és bútoripari vállalatán­­ak vezetőjét. Ugyancsak meg-­ hívták a maros­vásárhelyi üze-­­mek küldöttségeit is.­­ Már jól bennjártunk a dél-J előttben, amikor egy látogató-­ csoporthoz csatlakoztunk. Elő-­ ször 3 gyári előcsarnokában ren-­­dezett kiállítást néztük meg. Az­ egyik üvege® szekrényben az­ újítást képező famegm­unkáló­ gépek kicsinyített másaival.. Újabb vállalások A Csíkszeredai „Cipészek“ kisipari termelőszövetkezet dol­gozói december 22-én jelentet­ték, hogy teljesítették évi ter­vüket. A termelésben élenjáró kommunisták példáját követve, szép teljesítményt értek el Fe­renc József, Tamkó Károly, Mó­zes István és Kovács András pártonkívüliek is, akik havi ter­vüket rendszeresen 110—115 százalékra teljesítették. A szo­cialista verseny élenjárója cí­met Sándor Lajos vezetésével a dánfalvi és Bidermann Viktor irányításával a Csíkszeredát ja­vító részleg munkaközössége nyerte el. Jó munkát végeztek a szíjgyártó részlegek, a szentdo­­mokosi, kászonaltízi, Csíkszere­dai szíjgyártó egységek mellett a szentkirályi, dánfalvi, tusnád községi részlegek. Szövetkeze­tünk vezető tanácsa a pártalap­­szervezettel közösen áttanulmá­nyozta Gh. Gheorghiu-Dej elv­társnak a legutóbbi plenáris ülésen előterjesztett jelentését A közgyűlésen a szövetkezet dolgozói vállalták, hogy a jövő évben 1600 pár lábbelivel töb­bet termelnek, mint 1959-ben Megfogadták, hogy még na­gyobb gondot fordítanak az anyagok gazdaságos felhaszná­l­ás­ár­a, s a fajlagos fogy­asztás csökkentése révén 1960-ban 40.000 lej értékű anyagot taka­rítanak meg. GAL­ANTA1­­AVAlfiQlp Ion Gheorghe Maurer elvtárs újévi beszéde Ion­­Gheorghe Maurer elvtárs, a Román Népköztársaság Egy Nemzetgyűlése Elnökségének elnöke 1959 december 31-én ,jel az újév alkalmából a rádióban és a televízióban a követ­kező beszédet mondotta: Kedves elvtársak és Daratam a Román Népköztársaság ál­lam­polgárai! Gyümölcsöző munkában el­töltött, hazánk gazdasági, tár­sadalmi-kulturális fejlődése te­rén elért jelentős sikerekbe gazdag év végéhez értünk Eb­ben az évben az ország terüle­tén új vállalatokat helyezte üzembe, új munkatelepek nyí­lak, új lakóházak épültek, nemzeti vagyont az ipari , mezőgazdasági termelés jelen­tős növekedése gyarapított Szocialista kultúránk kincsesu­­rát új alkotások gazdagítja Dolgozó népünk a haza felszí­nil.rmlása 1S. PVIDrdiiliSio­n.u­ra­mával számbavette gazdag eredményeit, amelyek a gazda­ság és a kultúra lendületében, hazánknak a szocializmus felé való haladásában jutnak kife­­­jezésre. A párt és a kormány intézkedései következtében emel­kedett a lakosság életszínvona­la. Mindez a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értel­miség lelkes, hősies munkájá­nak az eredménye, a Román Munkáspárt politikájának a gyümölcse. Népünknek minden alapja megvan ahhoz, hogy büszke legyen eredményeire, hogy al­kotó erejében bízva lépjen át az új évbe, azzal az elhatáro­(Folytatás a 6. oldalon). 67,1 százalékos a fakihasználás xiZi AVAVIIT XV v­iídU uuvciuuci 26—28-i plenáris ülése a leg­nagyobb fokú takarékosságra szólította fel országunk dolgo­zóit. Ennek szellemében az ud­varhelyi fűrészüzem munkakö­zössége is igyekezett minden le­hetőséget kiaknázni a megtaka­rítások növeléséért. Az 1959-es év folyamán 746 köbméter gá­­zerrönköt takarított meg, 50.156 lej értékben. A legszebb ered­mény december hónapban szü­letett, amikor a dolgozók az ad­digi 57 köbméteres havi átlag­gal szemben 74 köbméteres megtakarítást értek el. Ezzel az eredménnyel a kihasználás az előirányzott 66 százalékról 67,1 százalékra növekedett. A fenti eredményt a szocia­lista versenyben dolgozó 4 ta­karékossági brigád 54 tagja, lelkiismeretes és odaadó m­un­kával, a fűrészlapok helyes be­osztásával, a gépek előírás sze­rinti kezelésével, a selejt csök­kentésével, a szalagfűrész ki­használásával és a minél kisebb szélanyag levágásával érte el. Az oldalanyag fő kihasználása volt egész éven át a fő cél, pon­tos méretre szerezni, illetve leü­­tülni az anyagot a minél na­gyobb megtakarítás érdekében. Ehhez lényegesen hozzájárultak a körfűrészesek legjobbjai, Szé­kely István és Debreci Lajos él-­ munkások. Miklós Ignácnak és Lőrincz Ferencnek példát kell venniök a fenti dolgozóktól. A fenti eredmények elérésé­ben kitűntek még jó munkájuk­kal Leonhárt György, Mátyás Árpád és Bodorka Sándor gá­teresek. KYíl\in7.EY Í!S A R Al €£spö«mte$S újeszfendioil £ Csütörtök este eredményekben Sgazdag évtől búcsúztunk s a bú­­­csúztatás tartomány szerte a leg­­­­nagyobb jókedvvel, örömmel X történt. Több, marosvásárhelyi óüzemben, intézményben vidám aszilveszteri mulatságot rendeztek g a vállalatok, intézmények rzeze- ütői, karöltve az a Perui hipatts­i-i város utcái ünneplőkkel, vi­dám, jókedvű emberekkel voltak ele■ A lakásokból, a klubter­mekből, művelődési házakbó­l utaszó, kacaj szűrődött ki a utcára. Az Augusztus 23 bútorgyár ü­ze­mi étkezdéjében a gyár dóig ézé Szilveszter este nagy mulatság r rendeztek. Nemcsak az eredmé­nyekben gazdag 1959-es évtől hanem a gyár fennállása óta el­­ért, sikerektől gazdag évtized­től búcsúztak. Ez alatt a tíz é alatt épült fel ez a korszerű gyár Több munkáslakás, az étkezde az orvosi rendelő, a napközi ott­hon stb. Semmivel sem volt kevésb ünnepélyes a hangulat a Petőr Sándor bőrgyárban. Egy égés emeletes épületet uraltak itt a óesztendőt búcsúztató dolgozói A földszinten énekeltek, ettek ittak, míg az emeleten székes népviseletbe öltözött fiúk, lá­nyok ropták a táncot. Minde­n­z­ér­t tilt­alm­a­zott a közönség. A nézők között meg­szántottunk egy férfit, Ko­pik Jánost, a gyár egyik mun­kását. — Hogy válik meg az 1959-es évtől? így hangzott a válasz: — Év végére sikerült sok ter­melési nehezséget leh­uzatnunk­, a tervünket jó részt teljesítet­tük. örülünk ennek az újjáépí­tett épületnek is, ahol most összegyűltünk. Az év végére ide rendeztük be az üzemi étkezdét, az esti munkáslíceum hallga­tóinak tantermet, orvosi rende­lőt. Ezek az ifjúmunkások, akik az előbb itt táncoltak, mind a mi üzemünk esti líceumának tanulói. Az, hogy tanulnak, az 1959-es év egyik nagy sikere. — Mit kivan az új esztendő­ben? — Békét, s minél nagyobb gazdasági eredményeket. De van még egy óhajom: a földművesek tenyésszenek minél több állatot, hogy üzemünk nyersanyagellátá­sa zökkenőmentes legyen. Az éjszakai járókelők közül sokan megálltak a szakszerveze­tei Művelődési Háza előtt. A kapu fölé nagy fenyőfákra ki­függesztett s­ínes villanykörték­ből betűket raktak ki, amelyből őst lehetett kiolvasni: KARNE­v fil va, nai iáé igazán érde­­mes betekinteni. Bent az épüle­­ben egy kicsit a mesevárosban, s egy kicsit a Világifjúsági Ta­lálkozón éreztük magunkat. A hangulatos, színes világítás ki­emelte a falaikon elhelyezett me­­seképes­ alakjait, s magát az ünneplő, jókedvű fiatalságot. Jelmezes báluk talán a legjob­ban sikerült szilveszteri mulat­ság volt Marosvásárhelyen. Uk­rán, mexikói, román, magyar, szerb, cigány, hindu s ki tudja még milyen öltözetben, jelmez­ben forgott itt mintegy 1000 fia­tal, egy-egy román, magyar vagy olasz táncdalra. Egyesek, ugyancsak jelmezben poharazgattak­. Mi két XIX. szá­zadbeli huszár, s egy nagyba­­juszú öreg közé telepedtünk. De nem véres csaták története, vagy az öreg kalandos múltja iránt érdeklődtünk, hanem afe­lől, hogy milyen volt számukra az 1959-es év. Az egyik­ nyalka vitéz, Komán István, aki más­különben, „civilben“ nemrég még pék is ült, s most a Székely Népi Együttes tagja, örömmel újsá­golta, hogy megvalósult egy régi álma: tanulhat, énekes lesz, óhaja, hogy 1960-ban az új „mesterségében” is szép sikere­ket érjen el. No, de hallgassuk csak meg „öreg“ barátját. — Grama Dumitru vagyok, az Encsel Mór üzem ifjúmunkása, az esti munkáslíceum XI. osz­tályos tanulója, örömet szerzett számomra az az 1959-es pártha­tározat, amely egyre jobb felté­teleket biztosít nekünk, mun­­kásifjaknak a tanulásban. Vá­gyam, hogy 1960-ban sikerüljön az érettségim, s a felvételi vizs­gám az egyetemre. öröm volt hallgatni e munkás­ifjakat, milyen lelkesedéssel vág­nak neki a számukra elég sok és nagy feladatot rejtegető 1960-as évnek. Amikor benyitottunk az Épít­kezési Tröszt Eötvös utcai kul­túrtermébe — akkor jelent meg éppen szűnni nem akaró taps közepette — a színpadon a Szé­kely Népi Együttes két kiváló táncosa. Későre érkeztünk, mert amint Sarlai Imre, a Székely Színház művésze mondta, már megtapsolta a közönség Tóth Erzsébetet, Tóth Tamást, Sinka Károlyt. — Saját magáról miért nem beszél, elvtárs — szólt közbe egy férfi —, hiszen maga is növelte jókedvünket, az általános jó hangulatot. (Folytatás a 3. oldalon)

Next