Vörös Zászló, 1961. június (13. évfolyam, 129-154. szám)

1961-06-01 / 129. szám

2 Pártélet hírei­­ Előkészületek a pártoktatási év bezárására A marxista-leninista esti egyetemen A marosvásárhelyi Marxista-Le­ninista Esti Egyetem vezetősége egész sor intézkedést foganatosí­tott a pártoktatási év sikeres bezá­rásáért. Évfolyamonként és szaktárgyak­­szerin­t több konzultációt irányo­zott elő a III. pártkongresszus do­kumentumaiból és a szaktantár­gyak anyagaiból, így többek kö­zött konzultációt tartanak olyan kérdésekről, mint: A szocia­lizmus gazdasági alapjának meg­teremtése hazánkban, A szocializ­mus műszaki-anyagi alapjának fej­lesztése stb. A napokban megkezdődtek a kollokviumok a pártépítés kérdései­ből. Az egyetem vezetősége e tan­tárgyból is konzultációkat irányoz elő, így többek között konzultációt A 2-es számú Építkezési Vállalat alapszervezetének bürója a napok­ban egész sor intézkedést fogana­tosított a pártoktatási év sikeres befejezéséért. A büró a propagandisták részvé­telével elemezte az oktatás helyze­tét, s intézkedett, hogy azokban, a körökben, ahol a programhoz ké­pest lemaradás tapasztalható, ezt az elkövetkező két hét alatt hozzák le. A propagandisták feladatát kap­ták, hogy a legfontosabbb kérdé­sekből, mint a III. pártkongresszus dokumentumaiból, a kommunista tartottak a Párt vezető szerepének növekedése a szocialista építés ki­­teljesítésének időszakában címmel, s ugyanakkor hét csoportos konzul­tációt irányoztak elő az első és második évfolyamok hallgatói ré­szére. Az elkövetkező napokban az esti egyetem valamennyi szakának hallgatói szemináriumon vitatják meg Gheorghe Gheorghiu-Dej elv­társnak a párt megalakulásának 40. évfordulója alkalmából előter­jesztett jelentését. A kollokviumok, az év végi és ab­szolváló vizsgák levezetésére az egyetem vezetősége a legjobb pro­pagandistákat, párt és állami akti­vistákat, gazdasági vezető kádere­ket kérte fel, és munkáspártok moszkvai Érte­kezletének Nyilatkozatából stb. tartsanak csoportos és egyéni kon­zultációkat. Ezenkívül a propagan­disták egyénileg is foglalkoznak, segítik a körök résztvevőit az ösz­­szefoglaló vitákra való felkészü­lésben. A bürótagokat pedig úgy osztották be, hogy minden kört egy bürótag segít az összefoglaló előkészítésében és levezetésében. Az alapszervezet bürója ugyanakor intézkedett, hogy a körök hallga­tóinak biztosítsák az előkészületek­hez szükséges feltételeket. JANI ANDRAS -----------------mm-----------------­ A 2 számú Építkezési Vállalat alapszervezeténél 12­1 * írók és bábosok találkozója A marosvásárhelyi Állami Báb-,­színház vezetősége és az RNK írószövetsége helyi fiókjának tagjai kedden délután megbeszé­lést tartottak a bábjátékirodalom fejlesztésének lehetőségeiről, írók és bábosok közös problémáiról. A vitaindítót Lukács Xénia, a bábszínház irodalmi titkára tar­totta, aki röviden vázolta a hazai bábszínjátszás előtt álló feladato­kat, értékes tanulságokat szűrt le azokból az előadásokból, ame­lyeket a bukaresti Nemzetközi Fesztiválon látott, majd szoro­sabb együttműködésre szólította az írókat. A vitaindító előadásból kitűnt, hogy népköztársaságunk területén ma 22 hivatásos báb­színház és 300 műkedvelő együt­tes működik. Mindezek odaadás­sal teljesítik az RMP III. Kong­resszusa határozataiból rájuk há­ruló feladatokat, igényes műsor­ral és színvonalas játékkal já­rulnak hozzá kicsinyek és na­gyok kommunista szellemű neve­­­léséhez. Hivatásuk még jobb be­töltéséhez azonban több és sike­rültebb időszerű bábjátékra van szükségük. Olyan darabokat sze­retnének minél gyakrabban bemu­tatni, melyek sajátos eszközökkel, de kristálytisztán ültetik el a gyermekek tudatába a szocializ­mus magasztos eszméit, a párt­ba vetett törhetetlen hitel, a szo­cialista hazaszeretet és proletár­­ nemzetköziség eszméjét. A báb­színjátszók ehhez kérik-igénylik az íróművészek hathatósabb se­gítségét. Lukács Xénia bevezetője nyo­mán termékeny eszmecsere ala­kult ki a jelenlévő írók és szín­házi emberek között, így például Malter Károly ezúttal mint nagy­apa szólt hozzá a kérdéshez és saját unokája „vallomásaival" il­lusztrálta, mennyire más a mai gyermek tudatvilága, mint a ré­gié volt, milyen élénken érdek­lődik a jövő nemzedéke a kom­munista jövő és a modern tech­nika iránt. Kemény János, aki írt már bábjátékot és így köze­lebbről ismeri a műfaj sajátos­ságait, értékes tapasztalatokat osztott meg író-társaival, hang­súlyozta a bábszínpad ismereté­nek döntő fontosságát, valamint a kritika"Szér­épét a"'hazai'­boldjai ték-irodalom felvirágoztatásában. Majd az alkotó munka gyakorla­tában a megnyilvánuló, tényleges együttműködést szorgalmazta írók és bábszínjátszó művészek között. Oláh Tibor színikritikus a báb­színház műsorának bővítéséről beszélt: felhívta a figyelmet a ha­zai és külföldi népmeseirodalom kimeríthetetlen kincsesházára és a gyermekirodalom klasszikus műveinek átdolgozására, az időszerű témákat feldolgozó új bábjátékokkal kapcsolatban pedig hangsúlyozta a meseszerűség kö­­­­vetelményét, melynek segítségéi­vel a bábjáték-író közelebb fér­kőzhet a gyermek tudatvilágához Lényeges gyakorlati szemponto­kat vetett fel a megbeszélésen Hunyadi András, a színház ren­dezője, több évi bábszínházi ta­pasztalat alapján fejtette ki, hogy a jó bábjátékhoz szervesen hoz­zátartozik az egyértelmű jellem­­ábrázolás, a mély konfliktus, a pergő cselekmény, mert csak ezek tudják igazán ébren tartani a gyermek figyelmét. Az értékes megbeszélést Antal Pál, a bábszínház igazgatója zárta be. Ismételten felhívta az írók figyelmét arra, hogy a báb­színházak lelkes közönsége idő­szerű kérdéseket tárgyaló, való­ban új darabokat vár tőlük, majd kifejezte reményét, hogy a közös megbeszélésből írói elhatározások, az írói elhatározásokból meg ér­tékes bábjátékok fognak születni. — Várjon, bemegyünk a kapu alá — állított meg Pohlmann. Társa felé fordult, aki a bárónővel az autó mellett állt: — Künzel Felszaladok egy pár pillanatra! Maga ma­radjon ott a kocsinál. Megértettem, hogy a vendég is, amíg át nem adjuk nagynénjének, és ettől a pillanattól kezdve én is, őrizet alatt állunk. Fölmentünk a lépcsőn, és megálltunk az ajtóm előtt. — Beszéljen! — fordult hozzám Pohlmann ingerül­ten. — Mit akar tőlem?­­ Nem, megölni nem lett volna értelme... Ha sikerül is Pohlmannt és útitársát lelőni, a legjobb esetben fél órán belül olyan pánik keletkezik, hogy alig­ha csúszunk ki üldözőink kezéből. Az élő Pohlmannt még elszigetelhettem volna egy időre, de holtan teljesen váratlan helyzetbe sodort volna. — Figyeljen csak jól ide, Pohlmann — mondtam a lehető legnyugodtabban és leghivatalosabb hangon. — I­­gy különlegesen felelősségteljes műveletet hajtok végre személyes utasításra... Rendben van, nem nevezem meg, de ön is tudja, hogy kinek az utasítására! Próbá­l csak megakadályozni! Tudhatja, hogy a főnökünk nem ismer tréfát... A lépcsőházi gyenge világításban is észrevettem, hogy Pohlmann rémülten elsápad. — Azt akarja mondani, hogy úgy határoztak... — Nem kell, hogy érdekelje, milyen határozatot hoz­tak, ha egyszer nem tartották szükségesnek erről értesí­teni — mondtam a lehető legmegvetőbben. — Most fe­lejtse el, hogy ön a Gestapo főnöke. Én egy másik hír­szerző szolgálat munkatársát látom önben... — És a lista? — hebegett Pohlmann. —Akkor hogyan kapom meg a névsort? — A névsort átadtam annak, akire tartozott — fe­leltem. — Most már más feladatot hajtok végre! — Grönernek adta? — Pohlmann csak nagy nehe­zen fékezte feiindulását. — Szóval megelőzött. — Ez engem már nem érint — jegyeztem meg bé­kítően. — Pillanatnyilag arra van szükségem, hogy ma­gamra hagyjon a bárónővel, és megszakadjon kísérője társaságától is... Pohlmann komoran rázta a fejét. — És ha én... ., Csendesen, de fenyegetően válaszoltam: — Azt nem én fogom megbánni... Elfordította rólam tekintetét. — Rendben van — adta meg magát. — Hogyha a rezidens megerősíti az ön teljhatalmát, én nem állok út­jába. .. Nem tudom, kire célzott, de több mint valószínű Grö­­nerre. Ez után a rövid, de sokatmondó beszélgetés után le- 181 182 183 mentünk újra az utcára, és odaléptünk az autóhoz. — Kedves bárónő, az Obergruppenführer úr ezerszer bocsánatot kér, de igen fontos ügyben hirtelen a hivata­lába kell visszamennie — közöltem udvariasan. — Remé­li azonban, hogy sem önnek, sem a kedves nénjének nincs kifogása ellene, ha holnap tiszteletét teszi önöknél. Pohlmann csak némán meghajolt. A bárónő kegyesen kezet szorított vele. — Menjünk, Künze — hívta Pohlmann a társát. Beültem az autóba, Stamm a kormány mellé telepe­dett, azzal elrobogtunk. A sofőrhöz hajoltam. — Nem tudom, hogy hívják... — Stamm — felelte. — Stamm elvtárs — figyelmeztettem — egy pilla­natra álljon meg a „Daugava“ szálloda előtt, aztán tel­jes gázzal előre. — Tudom — bólintott a sofőr. Az a nő, aki von Tretnow bárónőnek nevezte magát, nem kapcsolódott bele a beszélgetésbe, és általában töb­bé egy szót sem szólt. Mintegy öt perc múlva a „Daugava“ elé értünk. Mondhatnám úgyszólván meg sem álltunk. Zseleznov szinte menet közben ült be a kocsiba. Haupturmführeri egyenruhában feszített. Nem is ismertem volna meg, ha nem készít elő rá. Nem kételkedtem benne, hogy Pohlmann nyomban Grönerhez fordul, és hogy minden perc drága számunkra.. Végigrohantunk Riga utcáin és én csak azon törtem a fejemet, hogy milyen akadályokat gördíthetnénk üldö­zőink útjába. Drága volt minden­ perc, mégis úgy gondoltam, hogy az ellenfél feltartóztatására érdemes még tíz percet ál­doznunk! — Stamm elvtárs, vigyen a cirkusz elé — parancsol­tam. — Álljon meg a közelben és várjon. Negyedórán be­lm visszatérek. — Mire jó ez? — kérdezte Zseleznov. — Majd aztán — vezettem oda. — Most nincs rá idő. Stamm a cirkusz előtt fékezett le, én pedig futva siettem a művészbejáróhoz. — Merre van González úr? — kiáltottam futás köz­ben az egyik cirkuszi tisztviselőre. — Vezessen hozzá. Az­óta az emlékezetes este óta, amikor szerenádot adott Leben asszony ablaka alatt, nem láttam Gonzálezt. A folyosón találkoztam össze vele. Flitteres mellény­kéje fölé sötét kabátot borított. González nem sokat változott, talán csak egy kissé petyhüdtebb és komorabb lett. — Jó estét, senor González — köszöntöttem. — Ugye, ön még nem mondott le Jankowska asszonyról? — Mit akar ezzel mondani? — kérdezte mogorván. Nem is fogadta a köszönésemet. — Nincs sok időm, de szeretnék önnek segítségére lenni — mondtam, ügyet sem vetve viselkedésére. — Ha még nem mondott le arról, hogy Jankowska asszonyt a ranchójára vigye, akkor talán még tehet valamit. Ma éj­jel Jankowska és Gröner elhagyja Lettországot, és Pohl­­mann úr szervezi utazásukat. Ha siet, még sikerül feltar­tóztatnia. A legfontosabb azonban az, hogy megakadá­lyozza Gröner találkozását Pohlmannal. —Nem tudom, mi késztette arra, hogy erről az áru­lásról értesítsen — suttogta fojtottan González — lehet, hogy önt is ugyanúgy be akarta csapni, mint engem, de önnek nincs ereje a bosszúra... — Kezét nyújtotta. — Számíthat hálámra! S a kijárat felé rohant, megelőzve engem. Valaki utánaszólt: — Ramon, Ramon! Mi lesz a fellépésével? De González már eltűnt... Egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy most nyomban Gröner lakására rohan, és botrányt csinál. Meg­jelenése, ha mást nem is, de nagy zűrzavart okozhat. Az biztos, hogy addig nem engedi Pohlmannt Grönerhez, amíg nem döntik el a kettőjük ügyét. Meg voltam győ­ződve arról, hogy a temperamentumos texasi közbelépése jelentős időelőnyhöz juttat bennünket. Az autó a cirkusz közelében várt. Stamm röviden csak annyit kérdezett: — Indulunk? — Minél gyorsabban — feleltem. — Most már egy pillanatig sem késlekedhetünk! Stamm rákapcsolt, és végigrobogtunk a városon. A gauleiter kocsiját egész Riga ismerte, úgy száguldottunk, hogy a rendőrök még tisztelegni sem értek rá. — Komolyan nyugtalankodtam már — szólt szemre­hányóan Zseleznov. — Ó, ha tudnád! — csak ennyit feleltem... Elhagytuk Riga külvárosát, és az országúton robog­tunk. — Mindamellett jó volna elkerülni az ellenőrző he­lyeket — figyelmeztetett Stamm. Jobb lesz, ha senki sem látja, hogy milyen irányba ment kocsink — No és nem tudja, merre vannak az ellenőrző he­lyek? — csodálkozott Zseleznov. — Éppen az, hogy tudom — mondta Stamm. — Én mindig az ellenőrző helyeken át vezetek, nem tudom, hogy lehet őket kikerülni. Térkép szerint el tud igazodni? — kérdeztem Stammot. Elővettem Blake térképét, amely Riga környékéről ké­szült. Megálltunk egy pillanatra, és kiválasztottuk azt az utat, ahol a legkevesebb eshetőség volt arra, hogy vala­kivel találkozunk. Ezután újra nekiiramodtunk. — Nézzenek az ülés alá! — kiáltott hátra Stamm. Az ülés alatt géppisztolyokat találtunk — ez a fegy­ver már valamivel komolyabb volt, mint a zsebemben le­vő —, rakétapisztoly és néhány kézigránát is feküdt mel­lettük. Elosztottuk egymás között a pisztolyokat, a gráná­tokat, és így már valamivel nyugodtabban néztünk az éj­jeli sötét elé. Stamm a legnagyobb sebességre kapcsolt, útitársnőnkre pillantottam... Végre felismertem! Az a leány volt, akit Pronyin kí­séretében a Mezsa parkban láttam. Az alatt az idő alatt, amióta nem láttam, nagyon lefogyott, és elegáns öltözéke is megváltoz­ta külsejét... Meg akartam kérdezni, hogy emlékszik-e rám, de annyira ridegen viselkedett, hogy nem szóltam hozzá. reiuion n­eiup­iere a „barono hozzám fordult és az ablakra mutatott. Eszembe jutottak Pronyin szavai. — Stamm! — kiáltottam. —Álljon meg. A sofőr nyomban megállt. • Az ismeretlen leány kinyitotta az ajtót. Vaksötét éjszaka volt, az autó valósággal eltűnt a feketeségben, csak a távolban pislákolt valami gyenge fény. — Isten velük, elvtársak — búcsúzott útitársnőnk, és kiugrott az autóból. — Hogy fog ilyen sötétben hazakerülni? — sajnál­kozott Zseleznov. — Megleszek valahogy — felelte. Hallottuk, amint lába alatt megcsikordultak a kavi­csok, alakja, mint egy kivehetetlen árnyék, megindult majd nyomban el is tűnt. Már el is vesztettük a szemünk elől. , Gondterhelten néztem a sötétbe. Hova mehetett? Mi vár rá a sötétben? Azt hiszem, mindegyikünk aggódott érte. — Indítson, Stamm, elvtárs — szólt Zseleznov. Megint szélsebesen száguldott tovább? ... M°sk hogy hárman maradtunk, felosztottuk egymás közt a szerepeket. Mindegyikünknek tudnia kellett, hogy ebben vagy abban az esetben mi a teendője. Pillanatok alatt elhagytuk Lielupot, rátértünk az is- IromHiara"3 *' ^ SZcm^n^ ^tűnt a magas kőkerítés A boltív alatt lámpa világított, a kapuk tárva-nyitva!­­ nyitva! ^ °rC*°g! ~ kiáltottam. — Miért vannak ezek fii" i^‘nvS fkken semmi csodálatos, már várnak minket e elste Zseleznov. — Valószínűleg Pronyin értesítette stamm 1]0gy.taHgaUlelter Gröner repülőterére indult. . Stamm lassított, es befordultunk a kapun Az Or­fo’ESAgZ SS',iSZt S“lad* ■“"£ * 19. REPÜLÉS A HOLDBA Azért adtam ezt a címet a fejezetnek, mert azt a repülést, melyről ebben szó van, ugyanolyan nehéz volt végrehajtani, mintha a Holdba akartunk volna eljutni Bekanyarodtunk a kapun, amely nyomban becsukó­­­dott utánunk Stamm fékezett. Az őrség parancsnoka odasietett a kocsihoz. Az ablakon elhúztuk a függönyt, úgyhogy nem lehetett látni, ki ül a kocsiban. Zseleznov nakkár* 27 aU °k° 65 üdvözölték egymást az örparancs­iás hadnagy úr. a báró óhaja az, hogy azonnal hív­ják az őrséget mondta Zseleznov. — Személyesen kí­vánja velük utasításait közölni. ' as ruikor? kérdezte lakonikus rövidség­gel a tiszt. • & — Itt és azonnal — rendelkezett Zseleznov — A gauleiter úr siet. (Folytatjuk) Kiállítás nyílt a gyulakutai klub helyiségében A gyulakutai „Vörös Csillag" hőerőmű klubját a magukénak te­kintik mind a hőerőmű dolgozói, mind a község lakói. Estéről esté­re zsúfolásig megtelik a klubhelyi­ség. De nem volt ez mindig így. Még egy-két évvel ezelőtt is a hőerőmű és a község vezetősége azon vitat­kozott a legtöbbet, hogy melyikük illetékesebb a klub használatára. S közben a művelődési élet pan­gott. Egy éve múlt, hogy Péter Mar­git átvette a klub több ezer köte­tes könyvtárának a kezelését és azóta érezhetően javult az egész klub tevékenysége. Eldőlt a „ki­nek van több joga használni a klubot" kérdés is. Általános meg­elégedésre, a klub egyenlő jogok­kal és természetesen kötelezettsé­gekkel — éppen annyira a község falusi dolgozóié, mint a hőerőmű munkásaié. Ha valaki most keresi fel a gyulakutai dolgozók klubját, öröm­mel üdvözli azt a plakátot, amely az épület előtt és az előcsarnok­ban hívja fel a látogatók figyel­mét az ez évben már negyedik al­kalommal rendezett kiállításra. Nemrég nyílt meg egy könyvkiál­lítás több mint 400 kötetből, a leg­újabb kiadványok közül összeválo­gatott művekből. Nap mint nap több száz dolgozó látogatja meg a kiállítást. S ha mi is megtekint­jük, egyetértünk a kiállítás nap­lójába írt elismerő bejegyzésekkel. Tucatjával olvashatjuk: „Nagyon szép. Szervezzenek minél többször kiállítást.“ MEDVÉSZ LAJOS Várható időjárás csütörtökre: változékony idő, délutánonként kisebb esőzésekkel. A hőmér­séklet változatlan. Éjszaka 8— 12, nappal pedig 16—26 fok. Mérsékelt nyugati, északnyu­gati szél. VÖRÖS ZÁSZLÓ Autóbuszjárat mellett gyalog . . A gyergyószentmiklósi Autószállítási Vállalat vezetősége igen helyesen cselekedett, amikor autóbuszjáratot indított Alfalu —Csomafalva—Újfalu—Tekerőpatak és Gyergyószentmiklós kö­zött, reggel 7 órakor és délután 4—5 óra között. Ez sok dolgo­zó utazását megkönnyítette. A nyári időszakra azonban megváltozott a menetrend. De hogyan? Rosszul! ! A reggel 6 órás járat jó, de a délután 1 órai nem megfe­lelő. A városban minden hivatal 3 óráig működik. Az ügyüket intéző falusi dolgozóknak kilométereket kell hazagyalogolniok. S a fenti időpontra meghatározott járat azon üzemi dolgozók­nak sem alkalmas, akik falvakról járnak be a városba. Az utazóközönség ez úton kéri a gyergyószentmiklósi Autó­szállítási Vállalat vezetőségét, vizsgálja felül a menetrendet, és ha módjában áll, helyezzen forgalomba egy későbbi járatot, vagy pedig a déli járat időpontját tolja ki néhány órával. Az utazók egy csoportja A TORDAI SZOCIALISTA GYŐZELEM Cementgyárban janu­ár 1-től május 15-ig nem keve­sebb, mint 7.500 tonna cementet gyártottak terven felül. A gyár mészégető részlege ez idő alatt 13.000 tonna kifogástalan minősé­gű ipari meszet állított elő az elő­irányzaton felül. A DOICETTI BÁNYAKITERME­­LŐ Vállalat ifjai szép eredménye­ket értek el az ócskavasgyűjtés­ben. Az utóbbi napokban szerve­zett gyűjtési akció során 25.000 kiló ócskavasat adtak át a vas­gyűjtő központnak. DOBRUDGEA TARTOMÁNY­BAN befejeződött a hatodik orszá­gos kultúrverseny tartományi sza­kasza. A versenyben 22.125 mű­kedvelő vett részt. A különböző műsorszámokat 800.000 néző tekin­tette meg. MAKKFALVA dolgozói ebben az évben is értékes hazafias mun­kát végeztek a község szépítésé­ért. Ez év tavaszán 500 négyzet­­méter területű parkot létesítettek, a mellékutcákban és a főúton 1.200 folyóméter hosszú sáncot ástak ki és a megrongálódott utcai kerí­téseket újjáépítették. A község 600 négyzetméter területű piacterét önkéntes munkával rendbe tették. (Szőcs István levelező) A NAPOKBAN CARACALON is hozzákezdtek az utcák fénycsöves világításának a szereléséhez. A munkálatok a Jean Dobrescu, Fi­­limon Sirbu utcákban, valamint a Bulevardul Republicii és a A­ájus­­ téren kezdődtek meg. BANAT TARTOMÁNYBAN a kollektív gazdaságok mellett több, mint 300 időszakos napközi otthon működik. Ezekben az otthonokban körülbelül 12.200 gyermek ellátá­sát biztosítják. BAKÓBAN a lakosság jobb ki­szolgálása érdekében rövidesen egy szövetkezeti komplexum építé­sét kezdik meg. Az új kisipari szövetkezeti egység 1.750 négyzet­­méter területen épül, s benne sza­bóműhely, cipőjavító és rendelésre dolgozó osztály, bőrdíszmű és fe­hérnemű, kötöttáru, szűcs, óra, rá­dió és hangszerjavító, valamint más műhelyek kapnak helyet. MIKHAZA község dolgozói je­lentős értékű hazafias munkát vé­geztek az idén. A községszépítési munkálatokban több mint 127 dol­gozó 3.920 lej értékű munkát vég­zett. Kimeszelték a mikházi és a deményházi művelődési otthont, 60 folyóméter új kerítést készítet­tek, az utak és a hidak javításá­nál 19.840 lej értékű önkéntes munkát végeztek. Az összmunkála­­tok értéke 29.770 lej. (írja Ma­­gyari István levelező). A VIETNAMI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN 1957 óta­­ megkétszereződött a filmszínházak száma. Az elmúlt évben 2.000 já­tékfilmet és több mint 1.000 doku­mentum­filmet vetítettek az or­szágban. MOSZKVÁBAN az Állami Mű­vészeti Kiadó albumot adott ki, amely ötven fényképet tartalmaz Jurij Gagarin életéről. A szöveget hozzá hét nyelven nyomtatták. S­PORT A tartományi labdarúgó bajnokság II. csoportjának állása 1. Textil 23 23 — — 107:15 46 2. K.S.E. 23 14 3 6 60:30 31 3. Komandó 23 14 2 7 65:41 30 4. Akarat Udvarhely 22 13 2 7 48:27 28 5. Kovászna 23 9 7 7 57:29 25 6. Vlahica 23 10 2 11 47:44 22 7. Lendület Udvarhely 23 10 — 13 46:43 20 8. Bányász Köpec 23 9 2 12 36:65 20 9. Balánbánya 23 8 4 11 33:72 20 10. Gyergyó 23 5 8 10 33:45 18 11. Sólyom Barót 23 6 5 12 30:52 17 12. Remete 23 5 5 13 33:52 15 13. Csíkszereda 21 5 4 12 34:62 14 14. Tusnád 22 6 5 *16 22:74 12 1961. június 1. Művelődési otthon épül a Gyimesekben A gyimesközéploki dolgozók ré­gi vágya teljesül. Felépítik a köz­ség központjában a környék leg­szebb művelődési otthonát. A la­kosság önkéntes hozzájárulásából épülő művelődési otthon tervei már elkészültek. A 400 férőhelyes, színpaddal ellátott nagyterem mel­lett könyvtárat, olvasó és gyűlés­termet, raktárat, öltözőket is épí­tenek. A költségvetés 350.000 lejt irányoz elő, mely összeg egy ré­szét már be is fizették a község lakói. Ugyanakkor vállalták, hogy önkéntes munkával legalább 100 ezer lejt megtakarítanak az épít­kezéseknél. A művelődési otthon alapozási munkálatait már márci­usban megkezdték és rövidesen hozzákezdenek a falazáshoz is. A munkálatok befejezését a jövő év második felére tervezik. CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 1. A Marosvásárhelyi Rádió műso­rából (a 261 és 330 m-es hullám­hosszon): 14.30—15.00: magyar nyelven: Hírek. Népek dalaiból. Hétközi sportjegyzet. 17.00—18.30: magyar nyelven:­­Részletek: Gow és d'Usseau „Mélyek a gyökerek“ című színdarabjából. PÉNTEK, JÚNIUS 2. (Reggel) 5.00—5.30 román nyel­ven: Egy sikeres kezdeményezés. A tartományi műkedvelők műsorából. Levelezőink írják. Időjárásjelentés. 5.30—6.00, magyar nyelven: Aján­dékmuzsika a felsőboldogfalvi kol­lektív gazdaság tagjainak. Időjá­rásjelentés. A Kolozsvár Tartományi Stúdió csütörtöki (június 1) műsorából. 6.00—7.00: román és magyar nyel­ven: Falusi levelezőink írják. Reg­geli zene. Időjelzés. Mikrofonnal egy kollektív gazdaság napközi otthonában. 15.30—16.30: román nyelven: Hírszolgálat. Leveles lá­da. Kulturális jegyzetek. Sport: Hallgatóink legkedvesebb dalaiból. Rádióriport: Marosújvári sóbányá­szok között. A kolozsvári Pionir­­ház kórusa énekel. Új iskola Ko­lozsvár térképén. 18.30—19.30 ma­gyar nyelven: Hírszolgálat. Rádió­riport: A marosújvári szódagyár­ban. Molnár Tibor: „A táborban“ című szvittje. Kolozsvári költők a gyermekekről. Riport: Újítók. Ze­neműsor. Munkásmozgó: Csendes Don H. rész (szovjet film) Dózsa György filmszínházban: MEXIKO ÉNEKEL (mexikói film) A Lázár Ödön parkban: TA*­MANGO Szakszervezetek Művelődési Há­­za: Csillagok (német film) ★ A Román-Szovjet Barátsági Házban június 1-én, csütörtökön este 20 órakor „Aki tud az nyer“ zenei fejtörő verseny a zene-audició sorozat előadásain résztvevő hall­­gatók számára. Beless díjtalan. A Szakszervezetek Művelődési Házában június 1-én, csütörtökön. 19 órakor a II. emeleti előadóte­­remben az IMSZ városi Bizottsá­­gával közös rendezésben. Jurij Ga­garin, az első űrhajós élete és hő­siessége (vetítettképes előadás). Beszél Rákosi Zoltán tanár. Az előadás után filmet vetítenek. A Közművelődési Palota nagy­termében június 1-én, csütörtökön du. 3.30 órakor: A HÍRHEDT 702- es, este 20 órakor. A KERTÉSZ KUTYÁJA a temesvári Állami Színház előadása. N. Balcescu szélesvásznú film­színház: Szomjúság (román film) Haladás filmszínház: A meg­mentett nemzedék (szovjet film) Vörös Lobogó filmszínház: Elve­szett fénykép (szovjet-cseh film) Ifjúsági filmszínház: Bízzunk a jövőben (koreai film) A VINALCOOL Ipari Vállalat Marosvásárhely, Gyár utca 1. alatti székhelyén 1961. július 15-én versenyvizs­gát tart a régeni, dicsői és gyergyói egységek mesteri állásainak betöltésére. ÉRTESÍTÉS A régeni l.P.M. Sport értesíti az érdekelteket, hogy 1961 június 30-án ver­senyvizsgát tart egy mesteri állás betöltésére A jelentkezők sportcipő­­gyártásban való jártasság­gal és mesteri oklevéllel kell, hogy rendelkezzenek. A kérvényeket az üzem igaz­gatóságához kell benyújtani­­ a vizsga időpontjáig. Cím: Reg. Mureș-Aut. Magh., Rai. Reghin, Loc. Reghin, „I.P.M. Sport“, Calea M. Vi­­teazul 19—21. Tele­fon: 12. — Képeskönyvek — meséskönyvek — tanszerek — játékok gazdag választékban kaphatók a könyvesboltokban készpénz, vagy bankátutalásos fizetés ellenében.

Next