Vörös Zászló, 1962. november (14. évfolyam, 259-284. szám)

1962-11-01 / 259. szám

a DaODaD és tánccal!... köszöntötték október 27-én és 28-án a szocialista versenyben élenjáró vasutasokat és mezei munkában első helyen álló kol­lektivistákat. Ez alkalommal a csicsói vasúti komplexum mun­kásai és a csíkmadarasi kollektív gazdaság lelkes tagjai ré­szesültek e megtiszteltetésben. A CSICSÓI VASÚTI komp­lexum klubhelyiségét szépen fel­díszítették­ A bejáratnál nagy üdvözlő jelszó: köszöntjük a szocialista versenyben élenjáró munkásokat. A klubban pedig ezt írták ki: Jó munkáért, gazdag műsor. Már a kora délutáni órákban jöttek az emberek a klubba, hogy helyet biztosítsanak maguknak. Az első padsorok „hivatalból“ foglaltak. Oda szo­cialista versenyben élenjárók és azok családtagjai ülnek. Ma mindenki őket köszönti, ünnepli s ezt ezzel a kedves figyelmes­séggel is kifejezésre juttatják. Mikor már minden hely foglalt volt, szétnéztünk a teremben. Ott láttuk Duca­l­an, Részeg Imre, Alua, Vasile élmunkásokat és családtagjaikat, szomszédaikat rokonaikat.. Nemsokára megkezdő­dött az ünnepség. A csicsói állomás főnöke meleg szavakkal köszöntötte a komplexum munkásait, dolgozóit, akik ebben az évben is példamutatóan végez­ték feladatukat, hogy biztosítsák a vonatok zavartalan közlekedését. Tervüket minden hónapban telje­sítik és túlteljesítik. A munkában a kommunisták járnak az élen, akik jó példájukkal mozgósítják az állomás valamennyi dolgozóját. Az ünnepség érdekessége volt, hogy nemcsak a helyi műkedvelő együttes tagjai, hanem a vlahicai vasüzemek, a Csíkszeredai készru­hagyár lelkes táncosai, énekesei, ve." -Int a marosvásárhelyi Au­gusztus 23 Bútorgyár szólistái is közreműködtek. Úgyis mondhat­nánk, hogy az ünnepségnek ta­pasztalatcsere jellege is volt, s azt a célt szolgálta, hogy a közeljö­vőben minden üzemben, gyárban, intézményben még vonzóbban szer­vezzék meg a dolgozók szórakoz­tatását- S­­ éppen ezért tartjuk ér­dekesnek és hasznosnak ezt a kez­deményezést- külön dicséret illeti a Szakszervezetek Tartományi Ta­nácsát, azért,mert gondoskodott megfelelő művészi műsorról. Em­lékezetes marad Ciulea Alexandru az Augusztus 23 Bútorgyár dol­gozójának tolmácsolásában „­ Be­­niuc­,Partidului“ című verse, va­lamint a táncosok és énekesek ál­tal előadott, szebbnél szebb román és magyar ének és táncszámok. Percekig éljeneztek és tapsoltak a munkában megkeményedett mun­káskezek és melegen köszönték a szép, vonzó és kedves műsort. A közönség szűnni nem akaró tapsa közepette a pionírok sok-sok virá­got nyújtottak át az élmunkások­nak és rhvkedvelőknek egyaránt. VASÁRNAP, OKTÓBER 28-án, kellemesen szórakoztak a csíkma­darasi kollektivisták is. A rajon­­ban elsők között fejezték be az őszi betakarítási és vetési mun­kálatokat. Számukra is szép mű­sort szolgáltattak azok az együt­tesek, amelyek a csasói vasúti munkásokat tisztelték meg egy nappal előtte. Ugyanis, igen he­lyesen a Szakszervezetek Tarto­mányi Tanácsa úgy határozott, hogy a szocialista versenyben élenjárók tiszteletére bemutatott műsort minden alkalommal meg­ismétlik a mezőgazdasági mun­kákban kitűnt kollektivisták részé­re is. S a választás a madara­­siakra esett- jól dolgoztak ebben az évben- igyekeztek minden munkát idejében és jó körülmé­nyek közt elvégezni. A művelődési otthon nagyterme itt is kicsinek bizonyult. Az első padsorokban szintén az élikollekti­­vistákat láttuk, Salamon Gergelyt, Fazakas Istvánt, Biró Imrét, Dom­bi Dénesnét, Fülöp Antalt, Böjte Albertet és másokat- A kollektív gazdaság elnöke röviden beszá­molt a mezőgazdasági munkála­tok menetéről és dicsérte az élen­járó kollektivistákat. A műkedve­lő csoportok külön műsorral kö­szöntötték Salamon Gergelyt és brigádját, Fazakas Istvánt és a Bíró Imre által vezetett csoporto­kat, melyeknek tagjai mindig szorgalmasan és becsületesen vé­gezték feladatukat. Nagy sikert arattak a vlahicai táncegyüttes tagjai, akik küküllőmenti és ma­rosszéki, valamint a csíki kész­­ruhagyár táncosai, akik moldovai és csíki táncokat adtak elő­ Kü­lön dicséret illeti Kelemen Ferenc vlahicai vasmunkást, aki lelkesen és hozzáértően tolmácsolta a fo­­garasi román szólótáncot. Perce­kig tapsolták és éljenezték. A szólóénekesek — Ciulea Alexand­ru, Kurkó Anna, Nagy Katalin — újszövegű népdalokat énekeltek. Az előadás elérte célját. Az őszi munkákat elvégzett kollekti­visták kellemesen töltötték el szabad napjukat s új lendületet kaptak a további munkák végzé­sére s egyben ösztönzést is arra, hogy a jövőben ők is ilyen kel­lemes, nevelő jellegű ünnepsége­ket szervezzenek az élkollektivis­ták tiszteletére. Élenjáró asszonyok A Gyergyó rajoni Újfalu község asszonyai eredményes munkát fejte­nek ki a kollektív gazdaságban. De­rekasan kivették részüket a betaka­rítási munkákból, amit a teljesített munkanapegységek száma is bizo­nyít. Szabó Veronika augusztus 31- ig 277 munkanapot teljesített. Mind a vetési kampány idején, mind pe­dig a burgonyakapáláskor odaadóan dolgozott. Koós Ferencné 289 mun­kanapot dolgozott. És sorolhatnánk még azon asszonyaink nevét, akik élenjárnak a mezőgazdasági munkák­ban. DOBRIBAN ANNA kollektivista ­lilaven - Osztályunk IMSZ bizottságának tevékenységéről Osztályunk IMSZ bizottsága a ne­velőmunka eszközeinek következetes alkalmazásával a tanulók szocialista öntudatának fejlesztésére törekszik. A politikai körökbe bevonta a szer­vezeten kívülieket is. Az IMSZ gyű­léseket a kommunista nevelés hatha­tós eszközévé tette. Itt beszéltük meg az ifjak életével és munkájával, a kommunista erkölccsel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket. Az IMSZ csoportokban tartott rövid megbeszé­lések, az IMSZ őrhely tevékenysége­i mind egy célt szolgálnak: a ta­nulók kommunista nevelését. Az IMSZ bizottság elhatározta, hogy jó tanulókból csoportokat szer­vez a gyengébb előmenetelű diákok segítésére. Azt tervezzük, hogy továbbra is részt veszünk az ócskavas gyűjtésé­ben, s az érte kapott pénzösszeggel kirándulást szervezünk. SZABÓ SÁNDOR levelező, a Régeni 2. sz. középiskola tanulója A marosvásárhelyi 6-os számú nyolcosztályos iskolában a napok­ban választották meg a szülői bi­zottságot az új tanévre. A No­vember 7 utcai klubban közel két­százan gyűltek össze. Ez alkalommal a szülői bizott­ság 1961/62-es évi tevékenységét, elemezték, majd megválasztották az idei tanévre is a szülői bi­zottságot. Elnöke Szász Sándor, az „Augusztus 23“ Bútorgyár és­ munkása, alelnöke pedig Iordache Alexandrina lett. Sok probléma adódik a gyere­kek nevelése közben. Ebben, akar­nak segíteni a szülők a tanerők­nek, a tanerők pedig a szülőknek. S a gyűlésen elhangzott lelkes felajánlások arról tanúskodnak, hogy mindenkinek szívügye a gye­rekek kommunista szellemben való nevelése. TÖRÖK FERENC levelező CD------------­Új szülői bizottságot választottak VÖRÖS ZÁSZLÓ Tervszerűbb, hatékonyabb munkára van szükség Alig egy hónap leforgása alatt im­már második ülését tartotta a „Ma­ros“ városi sportklub. Szeptember­ben a klubnak a tömegsporttal kap­csolatos feladatairól esett szó. A na­pokban megtartott plenáris ülésen a klubnak a minőségi sport terén vég­zett munkáját elemezték. Az elhangzott két jelentés, vala­mint a hozzászólások arról tanús­kodtak, hogy noha vannak eredmé­nyek, ezek nincsenek arányban azok­kal a lehetőségekkel, amelyeket pár­tunk és kormányunk biztosít a mi­nőségi sport szüntelen fejlesztése ér­dekében. Mind a klub szervezeti­technikai tevékenysége, mind a spor­tolók által elért eredmények kívánni­valót hagynak maguk után. Sürgő­sen változtatniuk kell ezen a hely­zeten, hogy Marosvásárhely sport­élete újból és mielőbb elérje a mi­nőségi sport országos színvonalát. Ennek egyik fontos feltétele, hogy a „Maros“ sportklubnál működő ed­zők gyökeresen megváltoztassák munkamódszereiket és minden sport­ágban olyan szinten vezessék az ed­zéseket, amint azt a TSU országos konferenciájának határozta előirá­nyozza. Ismeretes, hogy a minőségi sportban az edzés egy olyan folya­mat, amelynek során az edző, mi­közben a versenyző teljesítő­képes­ségét a maximumig fokozza, egyben a szocialista erkölcsre is neveli a sportolót. A plenáris ülésen kitűnt, hogy a Maros sportklubnál egyes sportágakban, és sajnos éppen a há­rom alapsportágban: az atlétikában, tornában és az úszásnál, az edzők egyáltalán nem vagy csak nagyon kis mértékben tartják szem előtt a mo­dern, tudományos alapokra fektetett edzési elveket. Az említett sportágakban és más szakosztályokban is, mint például az evező, ökölvívó szakosztályokban, az edzők ötletszerűen vezetik az edzé­seket és egyesek nem rendelkeznek a legelemibb írásbeli dokumentu­mokkal sem a napi, sem a távlati edzésterveket illetően. A minőségi sportolók fizikai és A Maros sportklub októberi plenáris ülésének tanulságai technikai fejlődésének rendszeres el­lenőrzésére a szakszövetségek elő­irányozták a különböző ellenőrző normákat. A Maros sportklubnál azonban a legtöbb edző nem szen­telt kellő figyelmet ezeknek és vagy egyáltalán nem, vagy tévesen alkal­mazták azokat. A versenyzők fejlődésének egyik fokmérő­je — eredményeik alapján történt besorolásuk a különböző ka­tegóriákba. Minden edzőnek fontos feladata, hogy ismerve a vezetésével edző versenyző képességeit, terv­szerűen előirányozza annak javuló eredményeit, hogy mind magasabb kategóriába juthasson. Egyes edzők ezt a fontos feladatukat is felülete­sen kezelték. Az atlétika, torna és az úszó szakosztályban az edzők nagyon ke­vés gondot fordítottak arra is, hogy megfelelő számú és tehetségű ver­senyzőt toborozzanak. A torna szak­osztályban például jelenleg alig van 2—3 versenyző. Mind a torna, mind az atlétikai szakosztály edzői tehát arra kell törekedjenek, hogy sürgő­sen szervezzenek tehetségkutató ver­senyeket, amelyeken minél több te­hetséges fiatalt válogassanak ki. A Maros sportklub plenáris ülésén, — igen helyesen — azt is megálla­pították, hogy az említett hibák nagy­részt azért állhattak fenn, mert a klub vezető tanácsának a munkastílusa még mindig nem kielégítő és sok esetben a TSU tartományi szakbi­zottsága és vezetősége sem nyújtott kellő segítséget a klub függetlenített aktívájának. így fordulhatott elő, hogy a vezető tanács egy év alatt csak három ízben ült össze és nem ellenőrizte rendszeresen a szakosz­tályok működését. Következéskép­pen, több szakosztály tulajdonképpen csak az edzőkből állt és a szakosz­tályok bürója csak papíron létezett, s noha a plenáris ülés hangsúlyozta a szakosztályok életrekeltésének a fontosságát, mégis egyes szakosztá­lyok újjászervezését nem végezték elég körültekintően. Az a tény, hogy a klub függetle­nített aktívája jelenleg nemcsak számszerűleg, de szakszempontból is teljesnek mondható és a vezető ta­nácsba is mind aktív és öntudatos elvtársak kerültek, azt a reményt kelti, hogy a Maros városi sportklub hosszú egyhelyben való topogás után végre határozott léptekkel in­dul el a fejlődés útján és Marosvá­sárhely minőségi sportját magasabb színvonalra emeli. SOÓS ÁRPÁD •30 — MIHÁLY IMRE fordítása Sziromoha meglendíti karját. A macska átre­pül a falon, maga után húzva a kötélhágcsót, mint valami sárkányfarkot, és tompán ütközik a téglákba. Sziromoha néhányszor megrántja, de Vologya félre­tolja, és egész testsúlyával húzza a hágcsót- Nincs időm elmondani az előre kigondolt, figyelmeztető szavakat, hogy hát „ez nem helyes“, „meggondolat­lanság“, „veszélyes amit művelnek“, mert Sziromo­ha már fenn van a falon és gyorsan utána kúszik Zimovjejev is. Fenn a tetőn Sziromoha bab­rálgat valamit — egy másik hágcsót bocsát le a túlsó oldalon. Vo­logya mellém lép: „fogja és tartsa jó erősen“ szól rám határozottan, és kezembe nyomja a hágcsó vé­gét. „Egyedül nem fognak boldogulni“ — mormogja és már kapaszkodik is a másik kettő után. Én pe­dig, aki az előbb még arra készültem, hogy meg­akadályozzam ezt az esztelen vállalkozást,a cinkos­társuk lettem. Erősen tartom a hágcsó végét, hogy ne himbálózzon, míg Vologya felmászik rajta. Benn az autóban a sofőr alszik, vagy teteti ma­gát, hogy nem tud semmiről semmit. Okvetlenül lát­ni szeretném, hogy mi történik a fal túlsó felén Megpróbálok felmászni a kötélhágcsón, de úgy him­bálódzik, mint viharban a hajó. Rászólok a sofőrre — Legyen szíves, tartsa egy kicsit a kötelet — Én? Én más egységhez tartozom —, vála­szolja és nyugodtan tovább szunyókál. Összeszorítom a fogamat és újra megpróbálok feltapaszkodni. Himbálózom jobbra-balra, csupa mész vagyok, már a vörös téglapor, de végül csak felju­tok a fal tetejére és láthatom, mi történik a túlsó ol­dalon. A sötétségben alig kivehető árnyak lopakodnak az épület felé. Megállnak jobbról a harmadik ablak alatt és feszült figyelemmel hallgatóznak. Vologya — megismerni a magasságáról és hosszú karjairól — hátralép, meglendíti karját és valamit dob a magas­ba, amely maga után húz egy vékony, de nagyon erős fonalat. Süvítve repül át a vasmacska a harma­dik emelet nyitott ablakán és koppanva hull a cella padlójára, de egy láthatatlan kéz azonnal felemeli és visszadobja. Idős apáca ijedt arca jelenik meg az ab­­lakban. — Szofijja nincs már itt! Elvitték a gromovicai remetelakba. — suttogja alig hallhatóan. Mintha Jerikó összes kürtjei harsantak volna fel, olyan zaj és mozgolódás támad. Ajtók és ablakok csa­pódtak, rémült női hangok és a kolostor harangjának zúgása veri fel az éjszaka csendjét. — Gyorsan, fiúk, menküljenek! — suttogja reked­ten az idős apáca, és arca eltűnik a homályban. Az ablakokban ijedt arcok jelennek meg és az egyikben mintha a Gianiniét ismerném fel. Hátunk mögött, a függőhíd felől ütemes lábdobogás hallatszik, és a lámpák meg fáklyák fényétől hirtelen megvilágo­sodó híd látványa azt az érzést kelti bennem, mintha előre razziára kirendelt rohamosztag közeledne. Sziromoha, Vologya és Zimovjejev egyszerre ér­nek a fal párkányára. Gyorsan helyet csinálok nekik. Tenyeremből szivárog a vér, a bőr sok helyen lehor­­zsolódott, de lenn vagyok a földön. Valaki az autóba tuszkol és az már indul is- Vologya göngyölíti a ko­csi után kígyózó kötelet, Zimovjejev a hágcsókkal bajlódik és rosszalóan mormogja magában: — Egy ott maradt. — A falon hagytuk el, — mondja Vologya fárad­tan. — De vigye el az ördög- Csatolják a többi cor­­pus­ delictihez! Ezek képesek feldarabolni és árusítani, mint valami égi csoda tanúit. Sziromnoka hallgat. És én, aki vissza akartam tartani ezeket a fiata­lokat ettől a veszedelmes vállalkozástól, én, a legidő­sebb, tehát a legmegfontoltabb is, ahelyett, hogy hall­gatnék, közbeszólok. — Mégis mi nyertünk. Tudjuk, hogy hol van a leány! — Miéit? — fordul hirtelen felém Sziromoda. Sze­mei csillognak. Mit tudtunk meg? Beszéljen, ember! — Azt mondtam, tudjuk, hol van Szófija! — kiáltom felé győzelemittasan­ — Maga talán nem hallotta, mikor az öreg apáca megmondta, hogy Szófiját a remetelakba vitték? — A remetelakba? De hát mi miért nem hallot­tuk? Bár igaz, hogy először súgott valamit, de én csak annyit értettem, hogy szökjetek, fiuk. — ördögbe. Ti lenn voltatok, én meg fenn a fa­ — 31 — Ion- Tisztán hallottam, amint azt súgta: „Szófija nincs már itt, elvitték a gromovicai remetelakba.“ A fejemet teszem rá, hogy így mondta! — Hát nem kár egy ilyen fejért! — kiált Zi­movjejev és egyenesen szájon csókol. De mert éppen nagyot zökkent a gép, majd leharapta az orromat. Zimovjejev előrehajol és megveregeti a sofőr vállát. — Térjünk a város felé, de gyorsan, elvtárs. Túljártunk az eszükön! ők azt hitték, hogy egyene­sen visszatérünk, a városba szaladunk, s ott elcsíp­nek. De tévednek. A kerülő után úgy vonulunk be, mintha más országból érkeznénk-Mellékutakon haladunk. A sofőr mind nagyobb sebességre kapcsol. VI. A Gromovica megmászása egy nappal eltoló­dott. Ebéd után Dovgun, a meteorológus eltűnt, s ezért Zina mogorva, sértődött. Mikor Vologya meg­kérdi, hol van Dovgan, kihívóan válaszol. — Csak nem képzeled, hogy majd veletek meg­várja itt az ítéletnapot? Elindult egyedül. Sziromohával a kezünket gyógyítgatjuk. Az övé elég csúnya, és mert nem voltam az ilyen éjszakai kapaszkodásokhoz hozzászokva, az én tenyerem is nagyon megsínylette a kirándulást. Vologya ki is jelentette, hogy ilyen állapotban nem vághatunk neki a Gromovicának. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire szen­vedélyes alpinistává válok, hiszen már a második emelet erkélyén szédültem, és most sért Vologya kijelentése. Szavamra! Ha tudom, hogy Dovgan egyedül indul, megkértem volna, vigyen magával. Mi már mindent tudunk a gromovicai remete­lakról. Csekély 300 évvel ezelőtt építették, és bár csak a nyári hónapokban használják, s a hívők sem látogatják, mégis jelentős jövedelmi forrást jelent a kolostornak. Háborús időkben oda dugták el a ko­lostor kincseit, s oda menekültek az apácák is­ Mi­vel nincs olyan kolostor, amelyiknek ne lenne vala­milyen legendája, hát ennek is van. Szó van abban hitetlen és gonosz pogányokról, akik számtalanszor próbálták kirabolni az ott élő szent embereket, de mindig póruljártak, mert vagy megbetegedtek, vagy hirtelen elvesztették a szemük világát, vagy pedig maga a Gromovica zúdított rájuk mindent elsöprő lavinát. (Folytatjuk.) A hivatal az emberért van ismét a postáról A múlt rossz emléke a nyugdí­jasokat ért sok sérelem, gyakori megaláztatás is. Nem volt ritka eset, amikor a munkában meg­öregedett ember nyugdíját — ha volt nyugdíja egyáltalán, hiszen akkor a nyugdíjjogosultság az al­kalmazottak igen szűk körére kor­látozódott, nem folyósították, s az is előfordult, hogy az illető nyug­díjjogosultságát igazoló iratait el­tüntették, járandóságát pedig el­sikkasztották. A néhány sejt élete eltengetéséhez a nyugdíjas ala­mizsnaként kapta, nem mint évti­zedes munkája utáni jogos járan­dóságot. Népi hatalmunk messzemenően gondoskodik a nyugdíjasokról. Ez jut kifejezésre abban is, hogy nem kell kilincselniük járandóságukért. A postás minden hónapban meg­határozott napon hazaviszi a nyug­­díjt. Közismert a Népjóléti és Egészségügyi Minisztériumnak az az intézkedése is, hogy a nyug­díjasok ügyeit a közhivatalok kü­lönösen­ nagy figyelemmel intéz­zék. Sajnos, a közelmúltban egy nyugdíjas panaszából s a maros­vásárhelyi posta egy-két alkalma­zottjának viselkedéséből azt a kö­vetkeztetést kellett levonnunk, hogy a postán egyesek a párt- és kormány intézkedéseitől teljesen eltérően, lelkiismeretlenül intézik a nyugdíjasok ügyeit. Vajda Gyula marosvásárhelyi Könyök utca 2. szám alatti lakos jött október 26-án a Lenin utcai postára. Elmondta, hogy nem volt otthon, s így nem tudta nyugdíját átvenni. A tisztviselő a nyugdíj folyósításáról szóló értesítést kér­te. Tekintettel arra, hogy a postás nem hagyott értesítést hátra, azt Vajda Gyula nem is tudta felmu­tatni. — Jöjjön holnap, hangzott a tisztviselő válasza. Vajda Gyula elment a postára másnap is, de járandóságát akkor sem kapta meg. Miért nem fizetik ki, vagy mi a tennivalója, kihez, hová folya­modjon? — erre pontos választ nem adtak. A tisztviselők össze­súgtak, s Vajda bácsi tanácstala­nul, kételyekkel távozott. Tovább érdeklődött, de csak sok utánajá­rással adták tudára, hogy nyugdí­ját visszaküldték. S mint a nép­tanácsnál megtudtuk, azon a cí­men küldték vissza, hogy a cím­zett ismeretlen. Nem, ezzel az eljárással nem érthetünk egyet. Sajnos, az utóbbi hetekben még fordultak szerkesztő­ségünkhöz panasszal egyes postai alkalmazottak magatartását illető­en. Néhány nappal ezelőtt jelent meg lapunkban az Augusztus 23 Bútorgyár dolgozóinak a postához intézett panaszlevele is. A Posta Igazgatóságának megfelelő mód­szereket, eszközöket kell találnia végre arra, hogy az alkalmazotta­kat a felekkel való helyes viselke­désre, figyelmeségre szoktassa. csíki Béla A BELKERESKEDELMI MI­NISZTÉRIUM három napos tapasz­talatcserét szervezett Kolozsváron a közélelmezési szakemberek részére. A tapasztalatcserén részt vettek Ko­lozsvár, Bánát, Suceava, Vajdahu­­nyad, Máramaros tartományok köz­­élelmezési trösztjeinek küldöttei. A THAIFÖLDI SAJTÓ részlete­ket közöl az október 26-ig pusztító trópusi vihar okozta károkról. A ha­lottak és sebesültek száma eddig, 1 .0O0-re emelkedett. Csupán Nakon Szitamart tartományban 40.000 ház dőlt össze. OKTÓBER 28-ÁN ZAJLOTT LE a marosvásárhelyi turisztikai csopor­tok között a November 7. tiszteleté­re rendezett vándorkupa verseny. A versenyt a marosvásárhelyi Készru­hagyár turisztikai csoportja rendez­te, s részt vett azon a város hét leg­jobb csoportja. A versenyben a ván­dorkupát a marosvásárhelyi „Enesel Mór“ vállalat turistái nyerték el. (Szente Péter levelező). A BAKÓ TARTOMÁNYI MÚ­ZEUM, több rajoni múzeum közre­működésével, a közelmúltban ásatá­sokat kezdett Secuieni környékén. Itt nyolc heolitikai korból származó la­kást tártak fel. Ezenkívül felszínre került számos cserépedény, stb. A feltárt tárgyak arról tanúskodnak, hogy itt a lakosság annak idején földműveléssel, állattenyésztéssel, ha­lászattal és vadászattal foglalkozott. TAPASZTALATSZERZÉS CÉL­JÁBÓL hazánkba érkezett a Német Demokratikus Köztársaságból egy szakszervezeti küldöttség. AZ UDVARHELYI AKARAT Sportegyesület November 7. tisztele­tére az asztalitenisz és sakk sport­ágakban találkozót szervezett a ma­rosvásárhelyi Fások Sportegyesületé­vel. (Bartha János levelező). NEMRÉG ELKÉSZÜLT a szé­kelykeresztúri malom átépítése. Egy 80 lóerős új gépet is felszereltek, így az őrlést zökkenőmentesen vé­gezhetik. (Péter Ilona levelező). BRAILAN JELENTŐS közműve­­sítési munkát végeznek. Csupán a lakosság hozzájárulásával mintegy 3.000 négyzeméter területet raktak ki kockakővel, s 650 m hoss­z víz­vezeték hálózatot építettek. A borszéki kisipari termelőszövet­kezeti komplexum épülete -----------------------------------------­ Csütörtök és péntekre enyhén változó idő várható. Időnként borús égbolttal, helyenként ki­sebb mennyiségű csapadék. A hőmérséklet enyhén változik. Éj­szaka mínusz 1 — plusz 5, nap­pal 14—20 fok. Reggel helyen­ként köd. Enyhe szél. RADIO-MŰSOR BUKAREST I. MŰSORÁBÓL PÉNTEK, NOVEMBER 2. 5.07 Román népi táncdalok­: -5.40 Könnyűzene. — 6.07 Kórus­­feldolgozások. — 6-20 Faluműsor: Az őszi szántásról. — 6-30 Eszt­­rádindulók. — 6.45 Vidáman kö­szönt a pionír. — 7.10 Ion Mata­­che hegedűművész műsorából. — 7.30 Orvosi tanácsadó. — 7.45 Könnyűzene. — 8.08 Dalok. — 8.20 Szimfonikus zene. — 9.30 A szovjet zene hete. — 10.30 Eszt­­rádzene. — 11-05 Román kamara­zeneszerzők műveiből. — 11.30 Operett-keringők­ — 11.52 Riport. — 12.00 Szovjet zeneszerzők műveiből. —­ 12.20 — Román népzene nagy zenekarok tol­mácsolásában. — 12.40 Szimfoni­kus zene. — 13.10 Népszerű eszt­­rádzene. — 14.00 Csajkovszkij IV. szimfóniája (F-moll) a leningrádi Filharmonikus zenekar előadásá­ban. — 15-00 Szimfonikus zene. —­­ 15-20 A szovjet Rádió-Televízió esztrádzenekarának hangversenye. — 15-45 Sabin Drágai műveiből. — 16.15 Itt Moszkva beszél . — 16- 45 Román népi tánczene. — 17- 10 A pártról szóló dalok. — 17.30 A haza szolgálatában — It'-00 Offenbach-operettrészletek.— 13-30 Gazdasági szemle.. —18.40 Román esztrádzeneszerzők művei­ből. 19.00 Faluhíradó. — 19.25 A román lírai színház története. (2.) — 20-15 Kolozsvári énekkari ze­neszerzők műveiből. — 20.30 Jó­­éjszakát, gyerekek. — 20-40 Tánc­zene. 21.15 Szovjet költemények fesztiválja — műkedvelő művészek tolmácsolásában. — 21.30 Kollek­tivista dalok és táncdalok. — 22.20 Keringők. — 22.35 Részle­tek Rossini Wilhelm Teli című operájából. SZOMBAT, NOVEMBER 3. 5.07 Fúvószene. — 5.40 új foll­­klór-dalok és román népi táncze­ne. — 6.20 Faluműsor: Újdonságok a Szovjetunió mezőgazdaságában. —­ 6.45 Vidáman köszönt a pionír. — 7.10 Esztrádzene. — 7.30 Or­vosi tanácsadó. — 7.45 Pionírda­lok. — 8.08 Könnyűzene. — 8.30 Zenekari művek. — 9.00 Szélrózsa. 9.25 Gyermekdalok. — 9.40 Nyitá­nyok. — 10.00 Szimfonikus zene. — 11.05 Részletek Bizet „Gyöngy­halászok“ című operájából. — 12.00 Részletek Ciprian Porumbes­­cu zenekari műveiből. — 13.10 Szimfonikus szvitek. — 14.00 Rá­­dióhallgatók kérésére összeállított könnyűzene műsor. — 14.30 Ro­mán népzene. — 15.00 Szórakoz­tató hangverseny. — 15.45 Elbe­szélések Leninről. — 16.00 Köny­­nyűzene. — 16.15 Itt Moszkva be­szél! 16.45 Román népi tánczene. — 17.10 Részletek Humperding „Hansel és Gretel“ című operájá­ból. — 17.50 Tudomány a béke szolgálatában. — 18.00 A Rádió- Televízió hangversenyterméből. — 20.15 Román népdalok és szerelmi dalok. — 20.30 Tánczene. — 21.15 Könyvújdonságok. — 21.25 Esz­trádzene. — 22.20 Tánczene. — 22.57 A barátság hangversenye. HÍREK NAPONTA: 5, 6, 7, 8, 10, 11, 13, 15, 17, 19, 22 és 23.52 órakor. A bukaresti rádió magyar­ nyelvű adásai. — Hétköznap: 7.30 —7.45. Hullámhossz: 397, 261, 330, 202 m. 15.00—15.10. Hullámhossz: 397, 261, 330, 202 m. 15.30—16.00. Hullámhossz: 397 m. 16.55—17.00. Hullámhossz: 397, 261, 330, 202 m. — Vasárnap: 9.20—9.30. Hullám­hossz: 397, 261, 330, 202 m. — 16.30—17.15. Hullámhossz: 397, 261, 330, 202 m. N. Balcescu szélesvásznú film­színház: A hírhedt 702-es. Haladás filmszínház: Fergeteg. Vörös Lobogó filmszínház: Nap­fény és árnyék. Ifjúsági filmszínház: Aljosa sze­relme. Munkás filmszínház: Lányok tavasza. Dózsa György filmszínház: Két élet. I. és II. rész. Szakszervezetek Művelődési Há­za: A Bothenovi orvos. 1862. november 1. A Közművelődési Palota nagy­termében november 1-én, csütörtö­kön este 20 órakor: LÁZ. Egyetemi bérlet. ★ A Szakszervezetek Művelődési Házában november 1-én, csütörtö­kön du. 19 órakor a II. emeleti előadóteremben a fotó amatőr-kör megnyitása alkalmából. A FÉNY­KÉPEZÉS TÖRTÉNETÉNEK FEJ­LŐDÉSÉRŐL. 19 órakor a táncteremben Ifjú­sági csütörtök a Kábel-gyár ifjai részére. Műsoron: NÉPDALOK ÉS KÖNNYŰZENE. 8.—---------- - H (&&(c'QS’&M'Cl’bl' _m __ Vörös Hadsereg utca 75 szám Telefon 50—53 ALKALMAD­VAT — egy osztályvezetőt mérnöki végzettség­gel Kolozsvárra, — három gyártásvezető mérnököt a dési és besztercei részlegre, — két főgyártásvezető mérnököt Kolozsvárra. A jelentkezőknek élelmiszeripari felsőiskolai végzettséggel és három évi gyakorlattal kell rendelkezniök-A kéréseket a vállalat központjához kell el­juttatni, személyesen vagy postán. « ____________________________________________________________Sly

Next