Vörös Zászló, 1963. február (15. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek Az RMP Maros—Magyar Autonóm tartományi Bizottsága és a Tartomá­nyi Néptanács lapja XII. évfolyam 26. (3476.) szám. 1963. február 1. péntek.1 Ára 20 báni. Emeljünk minden kollektív gazdaságot az élenjárók színvonalára Ebben az időszakban kollek gazdaságaink tevékenységét központi kérdését az 1962-ik eredmények és hibák elemzése, 1963-as évi termelési terv elő­szítése és jóváhagyása képezi. A­nuár 30-ig tartományunk 204 k­lektív gazdaságában zajlott le múlt évi tevékenység elemzését az idei termelési tervet jóváha a közgyűlés, vagyis a létező gazd­­ágok 80,6 százalékában. Az 1962-es év , a teljes kolh­­ivizálás első esztendeje siker­­ben gazdag volt. Megelégedés: állapítjuk meg, hogy bár a kolh­tív gazdaságok nagy többse alig egy esztendős tapasztalat rendelkezett, mégis jelentős fil­meket értek el, a gazdaságok me erősödtek, felvirágoztak. Szocialista mezőgazdasága gyors ütemű fejlesztésében kör szerepet játszottak azok az inté­kedések, amelyeket pártunk kormányunk foganatosított a n­­őgazdaság vezetésének átszel­é­séért és a mezőgazdasági szk emberek újraelosztásáért. Az i­tézkedések nyomán tartománya kollektív gazdaságaiban több mi 250 agro- és zoomérnök tevéken­kedik. Az elmúlt évi gazdasági és péz­ügyi tevékenységről szóló bes­­­ólóknak a lelkes hangulatú ki­gyűléseken történő megvitatása u tán a kollektivisták mélyreható elemzik, hogyan végezték el a n­­őgazdasági munkálatokat, mily eredményeket értek el a hektári­zám növelésében, a gazdasá megszilárdításában, az egy mu­kaegységre jutó pénz és természi­­eni osztalék növelésében. A mostanig megtartott közgy­lések nagy többsége magas szi vonalon zajlott le. Az előterjes­zett jelentések és az azokat kérő felszólalások lehetővé tették az­­ múlt évi tevékenység alapos, so oldalú elemzését, az illető gazd­ság sajátos kérdéseinek megvit­­ását. Kollektív gazdaságaink, a­pái szervek és szervezetek irányít­sával, jelentős sikereket értek az állattenyésztés fejlesztésébe Az elmúlt év folyamán a köz­tulajdonban lévő szarvasmarha száma 50.945-tel növekedt amelyből 21.661 darab a fejőst­­én és az üsző, így az elmúlt­­ végén tartományunk kollekt gazdaságaiban a szarvasmarha 100 hektáronkénti sűrűsége 24 d­rab volt. Növekedett a juhok, se­tések és a szárnyasok száma . Kollektív gazdaságaink szí eredményeket értek el az állat­ termelékenységének fokozásain is. 1962-ben 10 gazdaságunkban fejőstehenek egyedenként; házak­ meghaladta a 2.600 litret, a gazdaságban pedig 2.000—2,5­ literes átlagot értek el. Egy­ gazdaságok lehetőségükhöz mé­gen kevés állatot tenyésztenek. E a helyzet a farkaslaki és korom (Udvarhely rajon), vaslábi és a falvi (Gyergyó rajon), a söpté (Ludas rajon) a kozmatelki (Rí­gén rajon) és más gazdaságok­ban. Kollektív gazdaságaink mási fontos sikere a közös vagyon gya­rapítása és ezen belül a nagyan­nyú építkezés. Az elmúlt évbe gazdaságaink 833 épületet adta át a használatnak, amelyből 52 az istálló. Figyelemre méltó, hog egyetlen esztendő leforgása alat tartományunk kollektív gazdasá­gai majdnem annyi épületet emel­tek, mint az 1961 végén meglévő kollektív gazdaságaink együtt véve, a megalakulásuk óta. Széles körben alkalmazva az agrotechnikai szabályokat, tartó talányunk kollektív gazdaságai az elmúlt évben szép eredményeke értek el az RMP III. Kongresszu­sán kijelölt egyik legfontosabb feladat­a a mezőgazdasági ter­melés fokozása terén is. Többek között a Csíkszeredai kollektivis­ták búzából 2683 kilogrammos át­lagtermést valósítottak meg, s mezősályi kollektivisták pedig 4.032 kilogrammos szemeskukorica termést értek el. A dombói kollek­tivisták 29.900 kilogrammra nö­velték a cukorrépa hektáronkénti hozamát. A csíkszentmártoni kol­lektivisták krumpliból hektáron­ként 17.800 kilót a tusnádiak pe­dig silókukoricából hektáronként 40.500 kilót termeltek. Mindezek meggyőzően bizonyítják, hogy tar­tományunk kollektív gazdaságai­nak minden szükséges feltételük megvan a hektárhozam növelésére. Vannak azonban olyan kollektív gazdaságaink is, mint a verd, etédi, mosoni, sengeri, gyergyóre­­metei, ditrói és mások, amelyek­nek tagsága nem fordított kellő figyelmet a jó magágy készítésére, a növényápolásra és a hektáron­kénti növénysűrűségre, emiatt az általuk elért terméshozam ala­csony. Ezzel amellett, hogy káro­san befolyásolták a tartomány hektáronkénti átlagtermését, a le­hetségesnél kisebb jövedelmet biz­tosítottak a kollektivistáknak. Fontos tény, hogy a kollektivis-írta: BANC IOSIF , az RMP Maros-Magyar­­ Autonóm tartományi bi­­­­zottságának első titkára -ó­ták levonva a tanulságokat, saját jó tapasztalataikból, az eredmények­ből és hiányosságokból, arra a következtetésre jutottak, hogy jó­­létük növekedése a nagy termés­es hozamok, a nagy jövedelem eléré­­sétől függ. Erre pedig csakis ak­­re­kor számíthatnak, ha széles kör­­ben alkalmazzák az agrotechnikai módszereket. Ez a felismerés arra készteti a kollektivistákat, hogy­­ alaposan elsajátítsák az agrártu­ ,­domány- és technika vívmányait. .. mind többen és többen vesznek­­ részt az agro-zootechnikai tanfo­­l­­lyamokon.­­ Úgyszintén ki kell emelnünk, hogy a kollektivisták meggyőződ­­tek és napról napra mind jobban­­s meggyőződnek a közös vagyon gyarapításának fontosságáról, s megértik, hogy a munkaegység ** értéke növekedésének alapvető té­­­­nyezője. A kollektivisták az 1963- as évi termelési tervekben jelen­­tős összegeket irányoztak elő a­z■ közös vagyon további gyarapítá­­sára. Örvendetes az a tény is, hogy a­­ kollektív gazdaságok közgyűlésein ,­ elfogadott idei termelési terveket­­ a lehetőségek alaposabb megvizs­­­­­gálása után készítették el, s azok a minőségileg jobbak az előző évi­­­­éknél. Természetesen, ehhez nagy-1- mértékben hozzájárul a régen ala­kult, élenjáró kollektív gazdasá­­­­gok tapasztalata, valamint a m­e­­m­­zőgazdasági szakemberek lelkiis­­meretes munkája.­­ Mindezek ellenére egyes megvi­­í­ tatott és jóváhagyott termelési­­- tervekbe is becsúsztak hibák. Az­­­ alábbiakban ezekre akarok kitérni. Megállapítást nyert, hogy nem mindenütt és nem minden kollek­­­­­tivista értette meg eléggé a mun­­­kanorma fontosságát, a tervezés­­­­­ben és javadalmazásban játszott f. szerepét. Ezért egyes kollektív­­ gazdaságokban több felszólaló­­ úgy vélte, hogy a javasolt munka­­­, normák nagyon magasak és aján­­­lotta azok csökkentését.­­ Tudni kell, hogy a Mezőgazda­­­­sági Főtanács javaslatokat tett a­­ kollektív gazdaságoknak, hogy­­ miként tájékozódjanak a munka­­­normák megállapításakor. Ezek­­■­ben az ajánlásokban a gazdasági­­ munkák többségénél tudományo­­­san megállapították a normák­­ alsó és felső határát. A normák 1 alsó és felső határának megálla-­­­pításakor szem előtt tartották,­­ hogy a kollektív gazdaságok ter­­­­melési feltétele és tapasztalata­i nem azonos: itt kedvezőek a dom­­­­borzati viszonyok, amott meg ked­­­­vezőtlenek, itt könnyebb a talaj­­ művelése, amott meg nehezebb. . Ezért a munkanormák megállapít­­­­ásakor minden kollektív gazda­­­­ságban messzemenően figyelembe­­ kell venni a konkrét feltételeket. Azokban a gazdaságokban, ahol nagyon jók a termelési feltételek, ott a munkanormák felső határát, ahol pedig nagyon kedvezőtlenek, a normák alsó határát kell alapul venni. Ott pedig, ahol a termelési feltételek közepesek, a normákat is az alsó és felső határ között kell megállapítani, úgy, ahogy azt a kollektivisták értékelik. A Mezőgazdasági Főtanács ál­tal javasolt­­alsó határ alatti nor­mákat megállapítani merőben hely­telen. Ez azért káros, mert mester­ségesen növeli az egyes munkák elvégzéséhez szükséges munka­egységek számát, s ez a munka-­­­egység értékének ugyancsak mes­terséges csökkentéséhez vezet. Ha­­ alacsony normákat állapítanak­­ meg a kollektivisták, ezzel gya­korlatilag semmit sem nyernek, hiszen a termést és a jövedelmet a munkaegységek arányában oszt­ , ják el. Minél kisebb a felhasznált­­ munkaegységek száma, annál na­­­­gyobb a munkaegység értéke, és , fordítva, minél több a munkaegy-­­ ségek száma, annál ki­sebb az ér­téke.­­ A vezető tanácsok á­ltal előter­­­­jesztett jelentések és a­ hozzászó-­­ lások egyaránt hangsúl­yozták a­­ pótjavadalmazás jelentőségét a­­ munkálatok idejébeni és jó minő-­­ ségű elvégzésében, a tervezett­­ hektárhozam túlszárnyal­ásában. Egyetértünk azokkal­­a kollekti-­­­vistákkal, akik kiemelik a pótjava-­­­dalmazás jelentőségét é­s síkra-­­ szállnak azért, hogy ezt a mód-­­ szert kiterjesszék az ös­­szes fon­­­­tos növények termesztés­ére oly­ jn módon, hogy a pótjavad­­almazás­­ nyomán minden kollektivi­­sta, aki­­ öntudatos, hozzáértő­­munkéval többet termel, mint társa -- töb­bet is kap. A pótjavadalm­­azást brigádonként és csoportonkén­t kell alkalmazni. Azonban a pótjavadalm­­mazás csakis akkor hoz megfelelő e­re­d­­ményt, ha az elérendő termésh­­­za­­mot tudományosan és nem vé­­let­­­lenszerűen állapítják meg. Úgy vé­­­lem, hogy például a Papiu Ilariai II községi kollektivisták helyesei is tájékozódtak, amikor lehetőségeik is és tapasztalataik alapján, a sze­­­­meskukorica hektárhozamát 3.001 íj kilogrammban állapították meg.­­ Ebben a gazdaságban, ha egy , 120 tagot számláló brigád a ré­szére kimért 150 hektáron eléri a 3.500 kilogrammos hektárhozamot , akkor a brigádtagok, a munkaegy­ségeik után járó javadalmazáson kívül, a terven felüli teljesítmény 40 százalékaként,­­s ha ezt így állapítják meg — még brigádta­­­­gonként átlag 250 kilogramm­­ szemeskukoricát kapnak, pótjava­­­­dalmazásként. Ez a jelentős meny­­nyiség ösztönző jutalom e brigád * öntudatos, szorgalmas munkájá­­­ért­ Nem mondhatjuk el ugyanezt a küküllővári kollektivisták kuko­rica termés előirányzatáról. A kü­­küllővári kollektivisták földjei­­ semmivel sem rosszabbak, sőt a­­ szakemberek megállapítása szerint még jobbak is, mint a Papiu 11a­­­­rian községi kollektivistáké, mégis­­ szemeskukoricából 1.000 kilogram­­­­mal kisebb hektárhozamot irá­­­­nyoztak elő.­­ Az általuk előirányzott 2.000­­ kg-os hektárhozam elérése nem igényel különösebb erőfeszítést a­­ küküllővári kollektivistáktól. Te­­­­gyük fel, hogy ebben a gazdaság­­­­ban is egy ugyanolyan létszámú • brigád ugyanannyi területet , ugyanolyan jól művel meg, és • olyan termést ér el, mint a Papiu ■ Ilarian községi brigád. Ebben az ■ esetben a küküllővári brigád há­■ romszorta nagyobb pótjavadalma­­­­zásban részesül, mint a Papiu ■ Ilarian-i. Vagy vegyünk egy má­sik példát. Tegyük fel, hogy a kü­küllővári kollektivisták ugyan­olyan szorgalommal és hozzáér­­­téssel dolgoznak, mint a már em­lített kollektív gazdaság tagjai és a tervezett 2.000 kiló helyett, 3.000 kiló szemeskukoricát érnek el. Eb­ben az esetben az összes küküllő­vári kollektivisták kétszerte na­gyobb pótjavadalmazásban része­sülnek, mint a Papiu Ilarian községi gazdaság legjobb brigád­ja. Világos, hogy ez helytelen. Mert nem egy minőségileg jobb munka eredménye lenne. De mi­nek tulajdonítható ez a helyzet? A helytelen tervezésnek. Azt mond­hatnék, hogy a Papiu Ilarian-iak túlságosan nagy terméshozamot irányoztak elő. A dolog azonban nem így áll. Ugyanis 1962-ben már elérték ezt az átlagos hektár­hozamot. Az év végi beszámoló és terv­­vitató közgyűlések, az itt elhang­zott felszólalások azt is felszínre hozták, hogy még vannak kollek­tív gazdaságok — igaz, számuk nem nagy, — ahol nem szervezték meg elég jól a munkát és sok kol­lektivista előtt nem elég világos, miért szükséges a termelés bri­gádonként­ és ezen belül csopor­tonkénti megszervezése. Ezért egyesek azt javasolták, hogy a feladatokat és normákat csalá­dokra osszák szét. A kollektív gazdaságok többéves gyakorlata és tapasztalata azonban bebizo­nyította, hogy csakis a brigádok és csoportok ésszerű megszerve­zése útján lehet jó eredményeket elérni. A munka családonkénti megszervezése nem adott kielégítő eredményt, mert egyenlőtlen és késedelmes volt az egyes munká­latok elvégzése, s így az egyes parcellák hozama — ugyanazon a földtáblán azonos talaj és éghaj­lati viszonyok mellett —, nagyon eltérő volt. Szükséges, hogy a legrövidebb időn belül minden kollektív gazda­ságban állapítsák meg a szüksé­ges brigádok és ezen belül a cso­portok számát. Arra kell töreked­ni, hogy minden munkaerőt a leg­megfelelőbben osszanak be a bri­gádokba, illetve csoportokba. Megállapítást nyert egyes gazda­ságok azon helytelen törekvése, hogy feleslegesen felduzzasszák a brigádok és csoportok számát, azt képzelve, hogy így könnyebb a munka átfogása. A múlt évben a régeni kollektív gazdaságban pél­dául, amely 1025 hektár területtel és 507 munkaerővel rendelkezik, kilenc brigádot és 17 csoportot szerveztek, vagyis 1 brigádosra átlag 2 csoport jutott, 56 munka­erővel és mindössze 114 hektár területtel. Gyakorlatilag ez az irányzat az improduktív munkaegységek és személyek számának felduzzasztá­sához, a munkaegység értékének csökkentéséhez vezet. A munka kitűnően megszervezhető akkor is, ha a brigádban többen is dolgoz­nak. Ez azonban a brigádos felké­szültségétől, képességétől és szor­galmától függ, úgy vélem, hogy kollektív gazdaságaink jelenlegi körülmé­nyei között legjobb, ha egy brigád legkevesebb 120 munkaerőből, egy­­egy csoport pedig 30—40 munká­éi öböl áll. (Folytatás c 2. oldalon) pKj ív ív ív ix. ix» ív ív ix» -Xi iXi ix» iX/vs - A MAI LAPSZÁMBAN ^ — Művelődési krónika (2 . oldal). ? — Rejtekhely az Elbán »- i folytatás (2. oldal). I 1— Központi feladat: a mun­­­­katermelékenység növelése­­ (3. oldal). ? — Külföldi hírek (4. oldal).­­ A brüsszeli tárgyalások ku­­i­darca után (4. oldal) l ' rv* 'V'V'V/VIVIV ''V’C\DrV' *V* /v# f\f Futódarut szerelnek az öntödében Az Electro-Mure$ Állami Ipari V­álla­lat műszaki-szervezési intéz­kedési tervében többek között egy három tonnás öntödei futódaru felszerelése is szerepel. Az emelő­gép üzembeállítása révén rövide­sen felszámolják a nehéz fizikai munkát igénylő emelést és szállí­tást, termelékenyebbé teszik a munkát. A vállalat főgépészeti osztályának dolgozói vállalták, hogy a termelés megkönnyítése ér­dekében a futódarut határidő előtt adják át az öntödének. DINU IOAN és T. TANASESCU levelezők Ahonnan a 150.000 kilowatt energia­mennyiség elosztását irányítják. A képen a gyulaku­­tai hőerőmű energia-elosztó központja látható. Néptanácsi képviselő jelölő gyűlések Homoródszentmártoniran­ emum napokban Homoród­­szentmártonban is befejeződött a néptanácsi képviselők jelölése. A 8-as számú választási kerületben lezajlott gyűlésen az állampolgá­rok a kollektív gazdaság elnökét, Godra Ferenc elvtársat javasol­ták néptanácsi képviselőjelöltnek. A gyűlésen többen elmondották, hogy Godra elvtárs nyolc éve már képviselőjük. Lelkiismeretesen foglalkozott nemcsak választási kerületének, hanem az egész köz­ség ügyeinek az intézésével. A választóival szervezett találkozó­kon elhangzott javaslatok, kéré­sek megoldására nagy gondot for­dított. Ezzel magyarázható, hogy ismét javasolták a március 3-i vá­lasztásokra. A gyepesi 18-as választási ke­rületben Benedek Dénest javasol­ták képviselőjelöltnek. A választó­­polgárok közül többen elismeréssel szóltak Benedek Dénes elvtársról, aki mint a községi néptanács vég­rehajtó bizottságának elnöke ered­ményes tevékenységet végzett a község fejlesztése érdekében. Több mint öt éve néptanácsi képviselő, választási kerületében s az egész községben nagy gonddal intézi az állampolgárok ügyeit. Az abásfalvi 11-es választási ke­rületben az állampolgárok egyönte­tűen László József elvtársat fogad­ták el képviselőjelöltjüknek. A március 3-i választásokon második alkalommal szerepel mint népta­nácsi képviselőjelölt. Ezelőtt két évvel is megválasztották képvise­lőjüknek. SÜTŐ GÁBOR levelező Tusnádfürdőn A 4-es számú választási kerü­letben lezajlott képviselő jelölő gyűléseken az állampolgárok úgy döntöttek, hogy Darvas Ferenc elv­társat jelölik a március 3-i nép­­tanácsi képviselőválasztásokra. A jelölőgyűlésen többen elismeréssel szóltak Darvas Ferencről, a közsé­gi néptanács végrehajtó bizottsá­gának elnökéről, aki lelkiismere­tesen intézi a község ügyeit. Az 5-ös számú választási kerü­letben lezajlott jelölő gyűlésen Ghimes Ilie elvtársat javasolták képviselőjelöltnek. Választói elis­meréssel szóltak róla, méltatták a közvagyon megőrzése terén kifej­tett eredményes tevékenységét. TÓTH MARGIT levelező -----------a­ X3Q Hál épül 1963-ban Marosvásárhelyen? • TÖBB EZER NÉGYZETMÉTER LAKTERÜLET • ÚJ KERESKEDELMI KOMPLEXUMOK 9 TÖBB KILOMÉTERREL BŐVÜL A VÍZ- ÉS CSATORNA­­HÁLÓZAT iDo6-as év jelentős Maros­­ásárhely fejlődése szempontjából t­öbb mint 31.000 négyzetméter lkterület építését kezdik meg a­áros különböző részében. Ebből tbb mint 15.000 négyzetmétert már ez évben átadnak a lakóknak, többit pedig a jövő évben. A város vízellátásának további­avítása végett, az idén is nagy munkálatokat végeznek, így pél­­ául mintegy 9 kilométerrel növe­­li a vízvezeték- és négy kilomé­­­rrel a csatornahálózatot. Az év folyamán társadalmi-kul­­trális célokra szintén jelentős­sszeget fordít a városi népta­­nács. Addig, amíg a múltban év­tizedeken át Marosvásárhely isko­lahálózata szinte egyáltalán nem bővült, az utóbbi években több új iskola épült. Az idén egy 16 tan­termes és egy nyolc tantermes is­kola készül. Az utóbbi években nyílt keres­kedelmi egységeket megkedvelték a vásárlók. Ez évben újabbak épül­nek, főleg a város központjától távol eső részeken, így a Mihai Viteazul és a Szabadság úton épül egy-e­gy üzletház. Sor kerül több meglévő egység korszerűsítésére is s előkészítik további kereske­delmi egységek építését. A könyv hónapja falun dési életünk egyik újszerű, évről évre ismétlődő jelentős rendezvé­nye, az országos Falusi Könyv-­ hónap. A szocialista falu mai életében számtalan tény igazolja a kollek­tivisták fokozatosan növekvő ér­deklődését a művelődés alapját ké­pező könyv iránt. Az utóbbi évek során a könyvtár­hálózat állandó gyarapodásával , párhuzamosan többbszörösen megnövekedett falun is a könyvtárlátogatók, a rendsze­resen olvasók száma. S egyre több falusi házban, a kollektivisták vá­sárolta új bútorzatnak immár ter­mészetes tartozéka a könyvespolc, a gyarapodó egyéni könyvtár. A szocialista nagyüzemi gazdál­kodás körülményei között fokozó­dó tudásvágy, az ismeretek gya­rapításában észlelhető és egyre nö­vekvő igények teljesebb kielégíté­sét célozza ez a tömegkulturális rendezvény — a Falusi Könyvhó­nap hagyományos megszervezése is. S ennek során ez évben szá­mos, az eddigieknél is változa­tosabb és vonzóbb rendezvény hi­vatott tovább növelni a dolgozók érdeklődését az írott szó iránt; mindenekelőtt pedig lehetővé tenni azt, hogy a kollektivisták, valamint a faiparban dolgozó erdei munká­sok hozzá is juthassanak az őket leginkább érdeklő könyvekhez. A könyvek terjesztésében falun nagyon fontos szerep hárul a szö­vetkezetekre. A Falusi Könyvhó­nap során még inkább, mint eddig, kötelesek felmérni és figyelembe venni a szocialista falu igényeit, a kollektivisták érdeklődési körét, ennek alapján gazdagítani az el­múlt években létesült falusi köny­vesboltok, s a könyvárusító részle­gek állományát a legidőszerűbb politikai, társadalomtudományi, szépirodalmi és nem utolsó sorban technikai és mezőgazdasági szak­könyvekkel. Ez utóbbi követelmény vonatkozik a könyvterjesztő válla­latra, a szövetkezeti elosztó köz­pontokra is. A könyv hónapja falán ez évben a „MINDEN KOLLEKTIVISTA HAZÁBAN SAJÁT KÖNYVTÁRT“ jelszó jegyében zajlik le. Ennek si­keres megvalósításáért eddigi ta­pasztalataikat gazdagítva, a szö­vetkezeteknek is fokozniok kell a könyv népszerűsítését célzó tevé­kenységüket, az árusítás közben nyújtott ajánlástól­­ a nagyobb­b tömegek érdeklődését felkeltő stan­­­­dók, könyvsátrak, eladással egy­­bekötött könyvkiállítások szerve­­zéséig. Utóbbiak szervezésére sor kerül azokban a községi és na­­­­gyobb falusi könyvtárakban is,­­ amelyeknek függetlenített, fizetett könyvtárosuk van. A könyvhónap során fokozottabb szerep hárul az­­ állandó és időszaki könyvterjesz­­­­tőkre is, éppen ezért szervezik meg részükre „A LEGJOBB FA­LUSI KÖNYVTERJESZTŐ“ címé­­nek elnyerésére ösztönző versenyt. Számos további intézkedés, rendez­vény célozza meg a falusi könyv, vásárlók s ezáltal az olvasók szá­­mának fokozottabb növelését. Egy pillanatig sem szabad azon­­ban megfeledkeznünk arról, hogy a könyvterjesztés — sőt maga az árusítás sem csupán kereskedel­mi művelet, hanem elsősorban po­­­litikai jellegű akció, amely közvet­ve a dolgozók politikai, tudomá­­nyos és­ kulturális ismereteinek gyarapításához, szocialista tudatuk alakításához, fejlesztéséhez járul hozzá. Az­ sem közömbös tehát, hogy miként és milyen könyveket árusítunk, népszerűsítünk a falusi könyvhónap során. Épen ezért nem csak a szövetkezetek fokozzák nép­szerűsítő munkájukat, hanem a községekben, falvakon és vágtere­­ken, a művelődési otthonokban és­­könyvtárakban, az állami gazda­­ságok, GTA-k és kollektív gazda­­ságok klubjaiban is számos tömegű kulturális rendezvényre kerül sor, amelyek mintegy kikövezik a könyv hódító útját, így például az író­­szövetség marosvásárhelyi fiókjá­nak közreműködésével csupán tar­tományunkban tizenkét helységben kerül sor írók és olvasók találko­zójára. A művelődési otthonokban és könyvtárakban irodalmi este­­ket, könyvismertetőket és vitákat, irodalmi törvényszékeket, szavaló versenyeket, kérdezz-felelek esté­ket, más vonzó és érdeklődést kel­tő, ugyanakkor tanulságos össze­jöveteleket szerveznek. A­ különböző érdeklődési körök kielégítése céljából sor kerül szá­mos témás összejövetel szervezésé­re is, így például a Falusi Könyv­hónap folyamán több helységben megrendezik a politikai, a mező­­gazdasági és állattenyésztési, a szépirodalmi, vagy a tudományos ismereteket terjesztő és a miszti­kus tévhiteket eloszlató könyvek napját. Sok értékes, hasznos talál­­ktozót, kulturális eseményt ígér az idei Falusi Könyvhónap a faipari vállalatok és vágterek dolgozói, valamint a könyvszerető iskolá­sok és általában a fiatalok részé­re. E nagy jelentőségű tömegkultu­rális akció sikeres lebonyolításá­ban számos társadalmi intézmény és szervezet vesz részt. A pártszerveknek és szervezetek­nek irányítaniuk és messzemenően támogatniuk kell minden olyan ak­ciót, amely a könyvhónap sikeré­hez járul hozzá, ösztönözniök kell a néptanácsokat, hogy körültekin­tően biztosítsák a kulturális szer­vek és intézmények révén a könyv népszerűsítésének és terjesztésének anyagi feltételeit. Az IMSZ szer­vezetei pedig arra kell törekedje­nek, hogy tovább fejlesztve a fia­talok olvasás iránti szeretetét, a könyv lelkes népszerűsítőivé és terjesztőivé neveljék őket, akik cse­lekvően vesznek részt a könyvhó­nap akcióiban is. A könyvvásárok, az olvasók számának szüntelen gyarapodása, a Falusi Könyvhónap sikerei dol­gozó népünk műveltségi színvona­lának állandó emelkedéséhez, a III. pártkongresszus nagyjelentő­ségű célkitűzéseinek mielőbbi meg­valósításához is hozzájárulnak. A Maros Kisipari Termelő­­szövetkezet jó minőségű, perzsa­­szőnyegeket is készít. Györfi Anna, Papp Mária és Csyörfi Rozália szövőnők nemrég vé­gezték el jó eredménnyel a szakmai tanfolyamot s munka­helyükön is bebizonyították rá­termettségüket. Azok között emlegetik őket, akik a legjobb minőségű, szőnyegeket szövik-

Next