Vörös Zászló, 1965. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-03 / 1. szám

2 JU txCVVYCLXClvJVCL 700 fiatal Vamnerána Elkezdődött a lánc. A tükörterem fényes parkettjén fiúk és lányok siklottak tova a keringő, tangó dallamára, a twist vérpezsdítő ütemére. A tánc forgataga visszatükröződött a hatalmas velencei tükörben, s az ablaküvegek festményei színes fénnyel vonták be a táncoló párokat. A karnevál szokásos vidám jelenetei sem maradtak el. Kíváncsian várta mindenki a tombola sorsolását, s hogy ki lesz az új évi malac nyertese. A boldog nyertes Vajnár József, kolozsvári főiskolai hallgató lett. Amint elmondotta, ő is sokat vár az 1965-ös évtől. Elsősorban azt, hogy sikeresen végezze el az egyetemet és mint agrármérnök megkezdhesse a munkát. A vidám mulatozók között volt Bartha László, az IRAS 2 technikusa, Roth Rozália munkásnő, Eugenia Gheorghije, az Unirea középiskola tanulója is. Az utóbbi számára is sorsdöntő ez az év. Idén érettségizik, s szeretné, ha sikerülne a felvételi vizsgája az Orvosi- és Gyógyszerészeti Főiskolára. Már hajnalokon, amikor kiléptünk a Művelődési Palota kapuján. A tánc, a mulatozás tovább tartott reggelig. S. 1. ---------------□□□□□------------------- A nagysikerű műsor egyik ballett-jelenete (Folytatás az 1. oldalról) A rücsiek szilvesztere Az est beköszöntésével Rücs és a hozzátartozó falvak, Nima és Costa Mare utcái megteltek vidám, ünnepre készülő emberekkel. A község minden sarkából ünneplőbe öltözött falusiak tartoztak a kultúrotthon felé. Mások a mezőgazdasági termelőszövetkezet székháza, vagy a központban lévő vendéglő felé vették útjukat. A kultúrotthon termében, melyet szépen feldíszítettek, sokan gyűltek össze. Jókedvűek, vidámak voltak az emberek. Ugyanez a hangulat uralkodott a termelőszövetkezet székházának termében is. Az óévet búcsúztatók között volt Vasú Vasile is, a mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke, Cocaci Valentin állattenyésztési brigádos, Consa Ioan, Vasú Avram, Stefan Petru, Bucur Alexandru és mások, s valamennyien lelkesedéssel beszéltek az elért eredményekről és a távlatokról.• Körünkből most hiányzik néhány kollektivista. Ro$ ban például tíztagú családjával új házban szilveszterezik. Hasonlóan új házban köszöntik az új évet Fratean Tanase-ék, Cozo$ Alexandru, $erban Ioan, Deme Danila és mások. Amerre csak jártam, bizakodó, derűlátó emberekkel találkoztam. A nimaiak a 8 osztályos iskolában búcsúztak az ó-esztendőtől. A finom falatokkal megrakott asztalok mellett Pogacean Dumitru, Bucur Ioan, Serb Dumitre és mások ültek. Daloskedvvel búcsúztak az 1964-es évtől. Ha a rácsiek szilveszteréről írunk, nem hallgathatjuk el azokat a szép eredményeket sem, amelyeket 1964-ben elértek, s a nagyszerű távlatokat sem. A mezőgazdasági termelőszövetkezet állóalapja négy év alatt 2.340.000 lejre emelkedett. Az elmúlt évben a tervszerűsített jövedelmet túlteljesítették a termények nagyrészénél. A kukoricánál például 401 hektár területen átlag 2.500 kiló szemtermést értek el, a cukorrépánál 21.500 kilós termést takarítottak be. Jó termés volt a zöldségesben is, úgyszintén az állattenyésztés is tovább fejlődött. Csak a zöldségfélék értékesítéséből 146.000 lej jövedelemre tettek szert. Mire az óra mutatója az újesztendő beköszöntését jelezte, a jókedv elérte tetőfokát. Megtöltötték a poharakat, s mint egy nagy családban, boldogságot, bőséget, békét kívántak egymásnak. POPA SIMION •□CD Az éttermekben Marosvásárhelyen többszázan töltötték a szilvesztert a Mureșul étteremben Az utcákon még látni siető embereket, akik csomagokkal megrakodva tartanak barátaikhoz, családjukhoz, avagy a vendéglőkbe. Ezen az estén a dolgozók százai töltötték vidáman szórakozva az óév utolsó napját. A városban a Helyi Közélelmezési Vállalat 13 egységében, valamint üzemek és intézmények klubhelyiségeiben rendeztek szilveszteri mulatságot. Szórakoznak a dolgozók. Poharakat ürítenek az új év tiszteletére és mindenhol jókedv, vidámság uralkodik. A Mureus vendéglőben a kitűnő ételek és italok, meg a könnyűzenekar játéka jó hangulatot varázsolnak. Az egyik asztalnál a Tartományi Erdőgazdálkodási Vállalat sofőrjét, Simon Sándort találjuk. Néhány asztallal arrébb Carman Gheorghe, a marosvásárhelyi Vasúti Fűtőház mérnöke ül családtagjai körében. A Vegyikombinát dolgozói közül is sokan itt töltik a szilveszter estét. Betekintettünk a Cafe Bucurestibe, a Hargita vendéglőbe, a Bradul étterembe és még számos egységbe, s mindenhol poharazgató, a szilveszter estét vidáman töltő dolgozókat láttunk. Éjfél 12 óra. Kialszanak a fények és sokszáz ember ajkán hangzik fel: Boldog újévet! La mulji ani! VÁRI ERNŐ ! Vidámság, jókedv jellemezte a marosvásárhelyi főiskolások óév esti összejövetelét is. Több mint 600 diák töltötte a szilveszter éjszakát az új, korszerű kantinhelyiségben rendezett összejövetelen.____ A főiskolások összejövetelén Udvarhely rajonban Udvarhely rajon ipari dolgozói, mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek tagjai és értelmiségei az 1964. év eredményei fölötti megelégedéssel, s az 1965. esztendő nagyszerű célkitűzéseitől lelkesítve, ünnepi hangulatban töltötték az óév utolsó napját és az új év első óráit. A Vlahicai Vasüzem szorgalmas munkaközösségéből több mint 230-an az üzem étkezdéjében rendezett mulatságon vettek részt. Az udvarhelyi Rajoni Művelődési Ház klubhelyiségében több mint 200, a termelésben és a szervezeti munkában kitűnt, IMSZ-tag szilveszterezett. Az itt összegyűlt ifjakat Farkas Lajos, az IMSZ rajoni bizottságának első titkára köszöntötte, sok sikert kívánva további tevékenységükben. Hasonló ifjúsági összejövetel volt Udvarhelyen a Dr. Groza Péter Középiskolában, Keresztúron és a tájon más középiskoláiban. Szilveszteri mulatságokat szerveztek a rajon legtöbb művelődési otthonában, ahol nagyszámú mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag vett részt. Jól felkészült erre az eseményre a Helyi Kereskedelmi Vállalat, melynek egységeiben közel 200 dolgozó töltötte jó zene, ízletes vacsora mellett az év utolsó estéjét. Több helyen a dolgozók közösen hallgatták meg Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak a televízióban és rádióban mondott beszédét. Udvarhely rajon dolgozói is azzal a szilárd elhatározással léptek az 1965-ös esztendőbe, hogy minden erejükkel hozzájárulnak a hatéves terv utolsó éve célkitűzéseinek eléréséhez. VARRÓ DOMOKOS VÖRÖS ZÁSZLÓ 4„Évzáró” csapolás 1964. december 31., huszonhárom óra tizenöt perc. Vlahicán lázas előkészületek folynak az év utolsó csapolására. A szokottnál jobban sietnek a kohászok, mert az új év beköszöntése előtt végezni szeretnének a hónap és egyben az év utolsó csapolásával. András Dénes és Ferencz János csoportjának jutott az a feladat, hogy ezt az ünnepi csapolást levezesse. Mindkét csoport jól számított. Az izzó vasláva sietve tört utat magának a csatornán keresztül az öntő bazinokba. Az utolsó csapolás valamivel éjfél előtt a formákba került. Sebők János mesterrel rövid számítást végzünk. December 8-án a kohászok befejezték évi tervüket. A vállalt 1.000 tonna vas többlettermelést 180 tonnával lépték túl. A fiatal mester arcán öröm sugárzik, a kohászok meleg kézszorítása újévi ajándékot jelent számára. Több mint tíz éve dolgoznak együtt. Nem mindennapi élmény látni, ahogy az azbesztruhás kohászok, a darukezelő, a szolgálatos lakatos, a minőségi ellenőr és az áruosztályozó munkahelyükön üdvözlik egymást. Talán még szebb látvány, mint az ünneplőbe öltözött sokaság, amint pezsgőspohárral a kézben várja és köszönti az új évet. Még egy kézszorítás, s a termelés zökkenőmentesen megy tovább. IFJ. FERENCZY LAJOS VLAHICAI SZIKRÁK (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) --------------------□□□□□---------------- Pionírok és iskolások jelmezbálja A marosvásárhelyi Művelődési Palota bejárata fölötti Carnavalul tineretului színes feliratot az új év első délutánján újra kivilágították. Mint minden évben, úgy az idén is az IMSZ városi bizottsága, a Pionírok Házának igazgatóságával közösen megszervezte a pionírok és iskolások szokásos jelmezbálját. Három óra. Az öltözőben már lázasan készülődnek, s velük együtt izgulnak a szülők is. Még mindig találnak igazítanivalót a gyermekeik jelmezein. A tükörterem s a folyósok vidám gyermekkacajtól hangosak. Zene és tánc, nevetés és vidámság. Ez jellemzi a január 1-i karnevált. Az Állami Bank zenekara indulót játszik, s ezzel elkezdődik az ünnepi felvonulás. A zsűri előtt egymás után vonulnak el a jelmezes kisiskolások, pionírok, mintegy 400-an. Igen ötletes volt a „robotember", amely nemcsak a zsűri, de a jelenlévők tetszését is megnyerte. Hasonlóan sikerült a Cso-cso-szán, Télapó, Előember, Ludas Matyi, Vadász , Halász, Korsós Leány, Cigány jelmez. Ugyancsak elismerés illette a 10-es számú iskola tanulóinak csoportját, akik hazánk iparát jelképezték jelmezeikkel. A zsűri tagjai több mint 30 ajándékot osztottak szét a nyertesek között. Felvételünkön — a Robotember ... ccc ■ — ■ ■ Év vége ... Fellapozom viszszamenőleg az újság-kollekciót, és csak ámulok-bámulok, mennyi mindent láttunk rövid egy esztendő alatt! KÁN-KÁN, a két Visconti-film, STRAINUS, MORÁL 63, AZ ALTONAI FOGOLY, PACSIRTA, FARKASOK KÖZT VÉDTELEN, SEHEREZADE, OPTIMISTA TRAGÉDIA ... és így tovább, az év elején vetített Gopo-filmig, meg a TENGERI MACSKÁ-ig és ANNA FRANK NAPLÓJA- ig. Sok lenne felsorolni, annyi élménnyel gazdagítottak hazánk és a nagyvilág filmművészei. S a vásárhelyi néző nagyjából ugyanazt megkapta, amit a bukaresti — legfeljebb két-három hetet kellett várnia és ... készülnie a soron levő élménybefogadására. Ott ültünk tehát, minden hét valamelyik napján — ahogy egyéb dolgaink megengedték ■— az Arta vagy a Progresus filmszínház termében; csendben ültünk, 52 héten át, és néztük, néztük, mint bonyolódik mai vagy régvolt emberek élete, milyenné tisztul a mienk. Amint ezt az egy évi filmnézést magamban felidézem, hirtelen arra gondolok, hogy mit látnának vajon a filmesek, ha egyszer úgy alaposan szemügyre vennék — felvevőgéppel a kezükben — a széksorokban ülő nézőket, saját közönségüket. Fura ötlet, de el lehet rajta tűnődni, elvégre két vége van a kukkernek, s ha Swift megfordította egyszer kétszer a GULLIVER-ben, bátran megtehetjük mi is. Mit lát- I nának tehát, mondjuk Vásárhelyen, a kamerákkal felszerelt filmesek? Mindenekelőtt talán azt, hogy a filmművészet — melyről nagyapáinknak sejtelmük is alig lehetett, apáink meg jó ideig NÉMA kezdeteivel birkóztak, barátkoztak — ma már a legtermészetesebb tömegszükségletek egyike. Szinte hihetetlen, hogy Balzac-Dickens- Caragiale még egyáltalán nem ismerte,s el tudjuk képzelni, mi mindent kezdhettek volna vele, ha ismerik), mai serdü ltbhü lő gyermek pedig esetleg rémmesének gondolja, ha megtudja: 20—25 évvel ezelőtt házacskára-holdacskára kuporgató kisemberek bizony ,,felesleges pazarlásnak“ tartották ezt a természetes szükségletünket. A filmművészet napjainkban magától értetődő kulturális igény, aminek — mifelénk legalábbis — a gyári munkás, épp úgy adózik, mint az egyetemi tanár, s az eldugott faluban élő ember épp úgy hasznát veszi, élvezi, mint a nagyvárosi. De mindjárt másodsorban azt is regisztrálná az a figyelmes kamera bizonyára, hogy a filmművészet szükséglete öncélú szórakozás, puszta időtöltés sokak számára. Egyeseknél — s itt inkább az iskolás ifjakra gondolok — üresjáratú „mozizás“ lett ez a legmodernebb nemes szórakozás, háttérbe szorítva rendszeres tanulást és önképzést, jó könyvet, igazi muzsikát és tudatos sportolást, szinte mindent, amit nem lehet ilyen kényelmesen gyakorolni, elsajátítani. Ilyen tekintetben különösen hétfőn délelőtt nézhetne nagyot a kamera: 11-kor zsúfolásig megtelik a nézőtér ... tanuló ifjúsággal, közép- és főiskolásokkal vegyesen. Lyukas óra? Délutáni beosztás? Nyilvános rendes lógás? — Pedagógusok a megmondói, de nekem erős a gyanúm, hogy egyik-másik szenvedélyes mozizó a HATARI kedvéért egy kis ramazurit is képes vállalni osztályfőnöki órán ... Ám harmadsorban valljuk csak be, hogy rajtunk, felnőtteken is megpihenhetne nemegyszer a felvevőgép szigorú tekintete Mert szeretjük a jó filmet, nem tudunk meglenni nélküle, de nem úgy lépünk a moziterembe, mint a művészet csarnokába. Mert először is, gyakran késve érkezünk: nem 5-re, 7-re, 9-re, hanem tizenöt-húsz perccel később, mikor már a FILMET vetítik. Mintha bizony a híradó nem FILM lenne és a holdlakókhoz szólna, nem nekünk. A hazai híradó filmek ugrásszerű fejlődést mutatnak az utóbbi években, akár képanyagukat, akár a (sokszor rendkívül szellemes) szövegüket tesszük mérlegre. Mi azonban kényszerítjük a mozivállalatot, hogy kétszer kezdjen minden előadást: egyszer, amikor beülnek a rendes nézők, és egyszer, mikor híradó után az üresen maradt helyeket rohamozzák meg a későn jövők. (S éppen ezért vannak, akik tudatosan foglalják el másnak a helyét, s a híradót abbeli izgalmukban nem tudják élvezni, hogy mikor felgyúl a villany nem tessékelik-e a helyükre). Ami aztán a közönség végleges elrázódása után következik, azt igazán, csak hangos felvétel tudná érzékeltetni. Alighogy megkezdődött a film , kezdetét veszi az étkezés is: celofán- és papírzörgetés, cukorkaropogtatás, hangos csámcsogás és félhangos kínálgatás gondoskodik arról, hogy a bolfülűek is kapjanak valami kísérő zenét, a többiek meg ne mélyedjenek el túlságosan a film konfliktusában, esetleg az eredeti szöveg hallgatásában. Erről azonban az alkalom is tehet, nem csak a néző: mivel minden filmszínház előcsarnokában ott díszeleg a finomságokkal megrakott büffé, nem csoda, hogy sokan nemigen tudnak különbséget tenni moziterem és ... étterem között. De ha a termen is végigpásztázna, a nekünk fordított kamera valahol a 15.-dik sorban egy bajuszos bácsit is lekaphatna, amint ilyesmiken rágódik, dohog és mérgelődik. Az ahelyett, hogy örülne annak a sok jó filmnek, amit 1964-ben látott, és önfeledten készülne a 65-ös filmélmények befogadására! ... o. t. ——---------------------------------------— tffty Ittál macQfy&M Az újév alkalmából sok levél, üdvözlet és jókívánság érkezett szerkesztőségünkbe. Mártonffi Ottó marosvásárhelyi lakos egy verset küldött, „Neked köszönöm“ címmel. A versnek van mondanivalója, azonban hiányzik belőle a költői hasonlat, az egyéni hangvétel. írója a rímekkel sem tud bánni... Világos tehát, hogy a vers ebben a formában nem jelenhet meg. Sok hasonló vers olvasása közepette az ember azt hinné, hogy a szóbanforgó sorok is puszta próbálkozásból születtek ... A jó vers minden esetben a lélek mélyéről fakad, hal, tehetségben sincs hiány. Mártonffi Ottónak nincs különösebb képessége a versírásra. Szavait azonban mély érzések sugallták, az őszinte hála érzése adta kezébe a tollat. Ezt a kisérő levélben mondja el, amely így hangzik: Kedves Szerkesztőség! Lakatos és hegesztő vagyok a Frigorifer vállalatnál. Július óta a párttagjelöltek soraiba tartozom. Édesapám kis fizetésű vasúti munkás volt. Korán megismertem a szegénységet. Feleségem az Élelmiszer Helyi Kereskedelmi vállalatnál dolgozik és így megvan a tiszteséges megélhetésünk. Csónakos motorkerékpárt vásároltam, majd bútort, a kedvem szerint. Minden vágyunk teljesült, csak lakásunk nem volt. Vállalatunk segítségével ez az óhajunk is teljesült. A Carpati sugárúton kaptunk kétszoba összkomfortos lakást, amibe be is költöztünk. A mellékelt sorokban köszönöm meg pártunknak az irántunk való gondoskodását". Igazán boldog új esztendő köszöntött Mártonffi Ottóra. Nyilvánvaló, azért akarta versben kifejezni gondolatait, hogy még ünnepélyesebbé tegye köszönetét. Azonban az egyszerűen kifejezett szó is sokat mondhat, akárcsak Mártonffi Ottó levele. Az új esztendő újszülöttei Fényárban úszik az ó-évtől búcsúzó város. Rádió, televízió mellett vidám társaságban várjuk az új esztendőt. De nem mindenhol olyan nagy a vigalom. A szülészeti klinika egyik nagy ablakán fény árad ki. Az épületbe lépőt azonban egészen más kép fogadja, mint kint. A fehér falak között csönd honol, az orvosok és nővérek nesztelen léptekkel járnak. A toronyóra már elkongatta az éjfélt, mikor a kis Berecki Csilla Tünde telitorokból elkezdett kiabálni, hírül adva a világnak, hogy az új esztendő első óráiban egy kis honpolgárral szaporodott az ország lakossága. A kisbaba egészséges, 2,75 kiló. Nem sokkal később Cozog Viorica hangja töltötte be a szülőszobát, s a boldog kismama örömmel könyvelte el, hogy a család legfiatalabb tagja makkegészséges, s 3,33 kiló. A Ludas rajoni Nima Riciului faluban élő , Corog családban igazán jól kezdődött az új esztendő. Kívánjunk mi is boldog, örömteli új esztendőt, soft szerencsét nekik s az újszülöttnek. Reggel 5 órakor született Szegő Ernő, az új esztendő legsúlyosabb kisbabája: 3,95 kiló. Eláta az 1965-ös év reggelén született meg az ország egyik leendő híres sportolója. De hagyjuk a jóslásokat, még igazán túl korai volna, elégedjünk meg annyival, hogy örömteli és hosszú életet kívánjunk az 1965-ös esztendő első újszülöttjeinek. Lassan felszakadozott a homály, felvirradt az új év reggele. Hazafelé indultak a szilveszterezők. Vidám csoport érkezett a szülészeti klinika elé, önkénytelenül lehalkították a hangjukat az épület előtt, pedig nem tudják, hogy három kisbabát köszönt az újesztendő reggele, de úgy illik, hogy csendben menjenek el ez előtt az épület előtt, ahol édes álmukat alusszák a kicsinyek és a mamák egyaránt. Álmuk nyugodt, mert biztos jövő vár reájuk. -------------------—□□— Ők is jól kezdték az új évet... Nem újdonság a rádióhallgatók és újságolvasók számára, hogy a téli ünnepeken sok országban magas a forgalmi balesetek száma, annak ellenére, hogy e napokban jórészt csak a személygépkocsik, az utasforgalmat lebonyolító társas gépkocsik közlekednek. Bár az országutakon, a városközi utakon a forgalom zsúfoltsága csökken, a balesetveszély mégis fennáll. Fenn, mert a járműtulajdonosok sokkal jobban ki vannak téve az ittasság okozta veszélynek, mint máskor. H hogyan kezdték az új évet tartományunk járművezetői? Bátran állíthatjuk, hogy jól. A Milícia forgalmi osztályának dolgozói azt kívánják, hogy 1965- ben minden nap a január elsejeihez hasonló legyen. Ezen a napon tartományunkban csak egyetlen forgalmi szabálysértést jeleztek Marosvásárhelyről, s ez is jelentéktelen eset volt. Tehát e tekintetben is jól kezdődött 1965. Figyelemre méltó ez már azért is, mert az utóbbi két évben több mint 500-ra emelkedett a személygépkocsi tulajdonosok száma. S amint a január elsejei példa is bizonyítja, nemcsak a gépkocsik száma, hanem a vezetők felelősségérzete is növekedett.