Vörös Zászló, 1965. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1965-01-03 / 1. szám

2 JU txCVVYCLX­ClvJVCL 700 fiatal Vamnerán­a Elkezdődött a lánc. A tükörte­rem fényes parkettjén fiúk és lányok siklottak tova a keringő, tangó dallamára, a twist vér­pezsdítő ütemére. A­­ tánc forga­­taga visszatükröződött a hatal­mas velencei tükörben, s az ab­laküvegek festményei színes fénnyel vonták be a táncoló pá­rokat. A karnevál szokásos vi­dám jelenetei sem maradtak el. Kíváncsian várta mindenki a tombola sorsolását, s hogy ki lesz az új évi malac nyertese. A boldog nyertes Vajnár József, kolozsvári főiskolai hallgató lett. Amint elmondotta, ő is sokat vár az 1965-ös évtől. Elsősorban azt, hogy sikeresen végezze el az egyetemet és mint agrármérnök megkezdhesse a munkát. A vi­dám mulatozók között volt Bartha László, az IRAS 2 technikusa, Roth Rozália munkásnő, Eugenia Gheorghije, az Unirea középis­kola tanulója is. Az utóbbi szá­mára is sorsdöntő ez az év. Idén érettségizik, s szeretné, ha sike­rülne a felvételi vizsgája az Or­vosi- és Gyógyszerészeti Főisko­lára. Már hajnalokon, amikor kilép­tünk a Művelődési Palota kapu­ján. A tánc, a mulatozás tovább tartott reggelig. S. 1. ---------------□□□□□-------------------­ A nagysikerű műsor egyik ballett-jelenete (Folytatás az 1. oldalról) A rücsiek szilvesztere Az est beköszöntésével Rücs és a hozzátartozó falvak, Nima és Costa Mare utcái megteltek vidám, ünnepre készülő emberek­kel. A község minden sarkából ünneplőbe öltözött falusiak tar­toztak a kultúrotthon felé. Má­sok a mezőgazdasági termelőszö­vetkezet székháza, vagy a köz­pontban lévő vendéglő felé vet­ték útjukat. A kultúrotthon termében, me­lyet szépen feldíszítettek, sokan gyűltek össze. Jókedvűek, vidá­mak voltak az emberek. Ugyan­ez a hangulat uralkodott a ter­melőszövetkezet székházának termében is. Az óévet búcsúzta­tók között volt Vasú Vasile is, a mezőgazdasági termelőszövet­kezet elnöke, Cocaci Valentin ál­lattenyésztési brigádos, Consa Ioan, Vasú Avram, Stefan Petru, Bucur Alexandru és mások, s va­lamennyien lelkesedéssel beszél­tek az elért eredményekről és a távlatokról.­­• Körünkből most hiányzik néhány kollektivista. Ro$ b­an például tíztagú családjával új házban szilveszterezik. Hasonló­an új házban köszöntik az új évet Fratean Tanase-ék, Cozo$ Alexandru, $erban Ioan, Deme Danila és mások. Amerre csak jártam, bizakodó, derűlátó emberekkel találkoztam. A nimaiak a 8 osztályos iskolá­ban búcsúztak az ó-esztendőtől. A finom falatokkal megrakott asztalok mellett Pogacean Dumi­­tru, Bucur Ioan, Serb Dumitre és mások ültek. Daloskedvvel bú­csúztak az 1964-es évtől. Ha a rácsiek szilveszteréről írunk, nem hallgathatjuk el azo­kat a szép eredményeket sem, amelyeket 1964-ben elértek, s a nagyszerű távlatokat sem. A me­zőgazdasági termelőszövetkezet állóalapja négy év alatt 2.340.000 lejre emelkedett. Az elmúlt év­ben a tervszerűsített jövedelmet túlteljesítették a termények nagy­részénél. A kukoricánál például 401 hektár területen átlag 2.500 kiló szemtermést értek el, a cu­korrépánál 21.500 kilós termést takarítottak be. Jó termés volt a zöldségesben is, úgyszintén az ál­lattenyésztés is tovább fejlődött. Csak a zöldségfélék értékesíté­séből 146.000 lej jövedelemre tet­tek szert. Mire az óra mutatója az új­esztendő beköszöntését jelezte, a jókedv elérte tetőfokát. Megtöl­tötték a poharakat, s mint egy nagy családban, boldogságot, bő­séget, békét kívántak egymás­nak. POPA SIMION •□CD­ Az éttermekben Marosvásárhelyen többszázan töltötték a szilvesztert a Mureșul étteremben Az utcákon még látni siető embereket, akik csomagokkal megrakodva tartanak barátaik­hoz, családjukhoz, avagy a ven­déglőkbe. Ezen az estén a dol­gozók százai töltötték vidáman szórakozva az óév utolsó nap­ját. A városban a Helyi Közélel­mezési Vállalat 13 egységében, valamint üzemek és intézmé­nyek klubhelyiségeiben rendez­tek szilveszteri mulatságot. Szórakoznak a dolgozók. Poha­rakat ürítenek az új év tisztele­tére és mindenhol jókedv, vi­dámság uralkodik. A Mure­us vendéglőben a kitűnő ételek és italok, meg a könnyűzenekar já­téka jó hangulatot varázsolnak. Az egyik asztalnál a Tartományi Erdőgazdálkodási Vállalat sofőr­jét, Simon Sándort találjuk. Né­hány asztallal arrébb Carman Gheorghe, a marosvásárhelyi Vasúti Fűtőház mérnöke ül csa­ládtagjai körében. A Vegyikom­­binát dolgozói közül is sokan itt töltik a szilveszter estét. Be­tekintettünk a Cafe Bucuresti­­be, a Hargita vendéglőbe, a Bra­­dul étterembe és még számos egységbe, s mindenhol poharaz­­gató, a szilveszter estét vidáman töltő dolgozókat láttunk. Éjfél 12 óra. Kialszanak a fé­nyek és sokszáz ember ajkán hangzik fel: Boldog újévet! La mulji ani! VÁRI ERNŐ ! Vidámság, jókedv jellemezte a marosvásárhelyi főiskolások óév esti összejövetelét is.­­ Több mint 600 diák töltötte a szilveszter éjszakát az új, kor­szerű kantinhelyiségben ren­­dezett összejövetelen.­____ A főiskolások összejövetelén Udvarhely rajonban Udvarhely rajon ipari dolgo­zói, mezőgazdasági termelőszövet­kezeteinek tagjai és értelmiségei az 1964. év eredményei fölötti megelégedéssel, s az 1965. esz­tendő nagyszerű célkitűzéseitől lelkesítve, ünnepi hangulatban töltötték az óév utolsó napját és az­ új év első óráit. A Vlahicai Vasüzem szorgalmas munkakö­zösségéből több mint 230-an az üzem étkezdéjében rendezett mu­latságon vettek részt.­­ Az udvarhelyi Rajoni Művelődési Ház klubhelyi­ségében több mint 200, a ter­melésben és a szervezeti mun­kában kitűnt, IMSZ-tag szilvesz­terezett. Az itt összegyűlt ifja­kat Farkas Lajos, az IMSZ rajo­ni bizottságának első titkára kö­szöntötte, sok sikert kívánva to­vábbi tevékenységükben. Hason­ló ifjúsági összejövetel volt Ud­varhelyen a Dr. Groza Péter Kö­zépiskolában, Keresztúron és a tájon más középiskoláiban. Szil­veszteri mulatságokat szerveztek a rajon legtöbb művelődési ott­honában, ahol nagyszámú mező­­gazdasági termelőszövetkezeti tag vett részt. Jól felkészült erre az eseményre a Helyi Kereske­delmi Vállalat, melynek egysé­geiben közel 200 dolgozó töltöt­te jó zene, ízletes vacsora mel­lett az év utolsó estéjét. Több helyen a dolgozók közösen hall­gatták meg Gh. Gheorghiu-Dej elv­társnak a televízióban és rádió­ban mondott beszédét. Udvarhely rajon dolgozói is azzal a szilárd elhatározással léptek az 1965-ös esztendőbe, hogy minden erejük­kel hozzájárulnak a hatéves terv utolsó éve célkitűzéseinek eléré­séhez. VARRÓ DOMOKOS VÖRÖS ZÁSZLÓ 4„Évzáró” csapolás 1964. december 31., huszonhárom óra tizenöt perc. Vlahicán lázas előkészületek folynak az év utolsó csapolására. A szokottnál jobban sietnek a kohászok, mert az új év beköszöntése előtt vé­gezni szeretnének a hónap és egyben az év utolsó csapolásával. András Dénes és Ferencz János csoportjának jutott az a feladat, hogy ezt az ünnepi csapolást levezesse. Mindkét csoport jól szá­mított. Az izzó vasláva sietve tört utat magának a csatornán ke­resztül az öntő bazinokba. Az utolsó csapolás valamivel éjfél előtt a formákba került. Sebők János mesterrel rövid számítást végzünk. December 8-án a kohászok befejezték évi tervüket. A vállalt 1.000 tonna vas többlettermelést 180 tonnával lépték túl. A fiatal mester arcán öröm sugárzik, a kohászok meleg kézszorítása új­évi ajándékot jelent számára. Több mint tíz éve dolgoznak együtt. Nem min­dennapi élmény látni, ahogy az azbesztruhás kohászok, a daru­kezelő, a szolgálatos lakatos, a minőségi ellenőr és az áruosztá­lyozó munkahelyükön üdvözlik egymást. Talán még szebb lát­vány, mint az ünneplőbe öltözött sokaság, amint pezsgőspohárral a kézben várja és köszönti az új évet. Még egy kézszorítás, s a termelés zökkenőmentesen megy tovább. IFJ. FERENCZY LAJOS VLAHICAI SZIKRÁK (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) --------------------□□□□□---------------- Pionírok és iskolások jelmezbálja A marosvásárhelyi Művelődési Palota bejá­rata fölötti Carnavalul tineretului színes feliratot az új év első délutánján újra kivilágították. Mint minden évben, úgy az idén is az IMSZ városi bizottsága, a Pionírok Házának igazgatóságával közösen megszervezte a pionírok és iskolások szokásos jelmezbálját. Három óra. Az öltözőben már lázasan készü­lődnek, s velük együtt izgulnak a szülők is. Még mindig találnak igazítanivalót a gyermekeik jel­mezein. A tükörterem s a folyósok vidám gyer­­mekkacajtól hangosak. Zene és tánc, nevetés és vidámság. Ez jellemzi a január 1-i karnevált. Az Állami Bank zenekara indulót játszik, s ezzel elkezdődik az ünnepi felvonulás. A zsűri előtt egymás után vonulnak el a jelmezes kis­iskolások, pionírok, mintegy 400-an. Igen ötletes volt a „robotember", amely nem­csak a zsűri, de a jelenlévők tetszését is meg­nyerte. Hasonlóan sikerült a Cso-cso-szán, Tél­apó, Előember, Ludas Matyi, Vadász , Halász, Korsós Leány, Cigány jelmez. Ugyancsak elisme­rés illette a 10-es számú iskola tanulóinak cso­portját, akik hazánk iparát jelképezték jelme­zeikkel. A zsűri tagjai több mint 30 ajándékot osztottak szét a nyertesek között. Felvételünkön — a Robotember ... c­c­c ■ — ■ ■ Év vége ... Fellapozom visz­­szamenőleg az újság-kollekciót, és csak ámulok-bámulok, mennyi mindent láttunk rövid egy esztendő alatt! KÁN-KÁN, a két Visconti-film, STRAINUS, MORÁL 63, AZ ALTON­AI FO­GOLY, PACSIRTA, FARKA­SOK KÖZT VÉDTELEN, SE­­HEREZADE, OPTIMISTA TRA­GÉDIA ... és így tovább, az év elején vetített Gopo-filmig, meg a TENGERI MACSKÁ-ig és ANNA FRANK NAPLÓJA- ig. Sok lenne felsorolni, annyi élménnyel gazdagítottak ha­zánk és a nagyvilág filmmű­vészei. S a vásárhelyi néző nagyjából ugyanazt megkapta, amit a bukaresti — legfeljebb két-három hetet kellett várnia és ... készülnie a soron levő élmény­­befogadására. Ott ültünk tehát, minden hét valamelyik napján — ahogy egyéb dolgaink megengedték ■— az Arta vagy a Progresus filmszínház termében; csend­ben ültünk, 52 héten át, és néztük, néztük, mint bonyoló­dik mai vagy régvolt emberek élete, milyenné tisztul a mienk. Amint ezt az egy évi filmné­zést magamban felidézem, hir­telen arra gondolok, hogy mit látnának vajon a filmesek, ha egyszer úgy alaposan szem­ügyre vennék — felvevőgép­­pel a kezükben — a székso­rokban ülő nézőket, saját kö­zönségüket. Fura ötlet, de el lehet rajta tűnődni, elvégre két vége van a kukkernek, s ha Swift megfordította egyszer kétszer a GULLIVER-ben, bát­ran megtehetjük mi is. Mit lát- I nának tehát, mondjuk Vásárhe­lyen, a kamerákkal felszerelt filmesek? Mindenekelőtt talán azt, hogy a filmművészet — mely­ről nagyapáinknak sejtelmük is alig lehetett, apáink meg jó ideig NÉMA kezdeteivel bir­kóztak, barátkoztak — ma már a legtermészetesebb tömeg­szükségletek egyike. Szinte hi­hetetlen, hogy Balzac-Dickens- Caragiale még egyáltalán nem ismerte,­­s el tudjuk képzelni, mi­ mindent kezdhettek volna vele, ha ismerik), mai serdü­­ ltbhü­ lő gyermek pedig esetleg rém­mesének gondolja, ha megtud­ja: 20—25 évvel ezelőtt há­­zacskára-holdacskára kuporga­­tó kisemberek bizony ,,feles­leges pazarlásnak“ tartották ezt a természetes szükségle­tünket. A filmművészet nap­jainkban magától értetődő kul­turális igény, aminek — mife­lénk legalábbis — a gyári munkás, épp úgy adózik, mint az egyetemi tanár, s az eldu­gott faluban élő ember épp úgy hasznát veszi, élvezi, mint a nagyvárosi. De mindjárt másodsorban azt is regisztrálná az a figyel­mes kamera bizonyára, hogy a filmművészet szükséglete ön­célú szórakozás, puszta időtöl­tés sokak számára. Egyesek­nél — s itt inkább az iskolás ifjakra gondolok — üresjára­tú „mozizás“ lett ez a legmo­dernebb nemes szórakozás, háttérbe szorítva rendszeres tanulást és önképzést, jó könyvet, igazi muzsikát és tu­datos sportolást, szinte min­dent, amit nem lehet ilyen ké­nyelmesen gyakorolni, elsajátí­tani. Ilyen tekintetben különö­sen hétfőn délelőtt nézhetne nagyot a kamera: 11-kor zsú­folásig megtelik a nézőtér ... tanuló ifjúsággal, közép- és fő­iskolásokkal vegyesen. Lyukas óra? Délutáni beosztás? Nyil­vános­ rendes lógás? — Peda­gógusok a megmondói, de ne­kem erős a gyanúm, hogy e­­gyik-másik szenvedélyes mozi­zó a HAT­ARI kedvéért egy kis ramazurit is képes vállal­ni osztályfőnöki órán ... Ám harmadsorban valljuk csak be, hogy rajtunk, felnőt­teken is megpihenhetne nem­egyszer a felvevőgép szigorú tekintete Mert szeretjük a jó filmet, nem tudunk meglenni nélküle, de nem úgy lépünk a m­oziterembe, mint a művé­szet csarnokába. Mert először is, gyakran késve érkezünk: nem 5-re, 7-re, 9-re, hanem tizenöt-húsz perccel később, mikor már a FILMET vetítik. Mintha bizony a híradó nem FILM lenne és a holdlakókhoz szólna, nem nekünk. A hazai híradó filmek ugrásszerű fej­lődést mutatnak az utóbbi években, akár képanyagukat, akár a (sokszor rendkívül szel­lemes) szövegüket tesszük mér­legre. Mi azonban kényszerít­jük a mozivállalatot, hogy két­szer kezdjen minden előadást: egyszer, amikor beülnek a ren­des nézők, és egyszer, mikor híradó után az üresen maradt helyeket rohamozzák meg a későn jövők. (S éppen ezért vannak, akik tudatosan foglal­ják el másnak a helyét, s a híradót abbeli izgalmukban nem tudják élvezni, hogy mi­kor felgyúl a villany nem tes­sékel­ik-e a helyükre). Ami az­tán a közönség végleges elrá­­zódása után következik, azt igazán, csak hangos felvétel tudná érzékeltetni. Alighogy megkezdődött a film , kezde­tét veszi az étkezés is: celo­fán- és papírzörgeté­s, cukor­ka­­ropogtatás, hangos csámcsogás­­ és félhangos kínálgatás gon­doskodik arról, hogy a bolfü­­lűek is kapjanak valami kísé­rő zenét, a többiek meg ne mélyedjenek el túlságosan a film konfliktusában, esetleg az eredeti szöveg hallgatásában. Erről azonban az alkalom is tehet, nem csak a néző: mivel minden filmszínház előcsarno­kában ott díszeleg a finomsá­gokkal megrakott büffé, nem csoda, hogy sokan nemigen tudnak különbséget tenni mo­ziterem és ... étterem között. De ha a termen is végigpász­tázna, a nekünk fordított ka­mera valahol a 15.-dik sorban egy bajuszos bácsit is lekap­hatna, amint ilyesmiken rágó­­dik, dohog és mérgelődik. Az a­helyett, hogy örülne annak a­­ sok jó filmnek, amit 1964-ben látott, és önfeledten készülne a 65-ös filmélmények befoga­dására! ... o. t. ——---------------------------------------— tffty Ittál macQfy&M Az újév alkalmából sok le­vél, üdvözlet és jókívánság ér­kezett szerkesztőségünkbe. Mártonffi Ottó marosvásárhe­lyi lakos egy verset küldött, „Neked köszönöm“ címmel. A versnek van mondanivaló­ja, azonban hiányzik belőle a költői hasonlat, az egyéni hangvétel. írója a rímekkel sem tud bánni... Világos te­hát, hogy a vers ebben a for­mában nem jelenhet meg. Sok hasonló vers olvasása közepet­te az ember azt hinné, hogy a szóbanforgó sorok is puszta próbálkozásból születtek ... A jó vers minden esetben a lé­lek mélyéről fakad, hal, tehet­ségben sincs hiány. Mártonffi Ottónak nincs különösebb ké­pessége a versírásra. Szavait azonban mély érzések sugall­ták, az őszinte hála érzése adta kezébe a tollat. Ezt a kisérő levélben mondja el, amely így hangzik: Kedves Szerkesztőség! Lakatos és hegesztő vagyok a Frigorifer vállalatnál. Július óta a párttagjelöltek soraiba tartozom. Édesapám kis fizeté­sű vasúti munkás volt. Korán megismertem a szegénységet. Feleségem az Élelmiszer He­lyi Kereskedelmi vállalatnál dolgozik és így megvan a tisz­­teséges megélhetésünk. Csóna­kos motorkerékpárt vásárol­tam, majd bútort, a kedvem szerint. Minden vágyunk tel­jesült, csak lakásunk nem volt. Vállalatunk segítségével ez az óhajunk is telje­sült. A Car­pati sugárúton kap­tunk kétszoba összkomfortos lakást, amibe be is költöztünk. A mellékelt sorokban köszö­nöm meg pártunknak az irán­tunk való gondoskodását". Igazán boldog új esztendő köszöntött Mártonffi Ottóra. Nyilvánvaló, azért akarta vers­ben kifejezni gondolatait, hogy még ünnepélyesebbé tegye kö­szönetét. Azonban az egysze­rűen kifejezett szó is sokat mondhat, akárcsak Mártonffi Ottó levele. Az új esztendő újszülöttei­ ­ Fényárban úszik az ó-évtől búcsúzó város. Rádió, televízió mellett vidám társaságban vár­juk az új esztendőt. De nem mindenhol olyan nagy a viga­lom. A szülészeti klinika egyik nagy ablakán fény árad ki. Az épületbe lépőt azonban egészen­­ más kép fogadja, mint kint. A fehér falak között csönd honol, az orvosok és nővérek neszte­len léptekkel járnak. A toronyóra már elkongatta az éjfélt, mikor a kis Berecki Csilla Tünde telitorokból elkez­­­­dett kiabálni, hírül adva a világ­nak, hogy az új esztendő első­­ óráiban egy kis honpolgárral sza­­porodott az ország lakossága. A kisbaba egészséges, 2,75 kiló. Nem sokkal később Cozog Vio­­ri­ca hangja töltötte be a szülő­szobát, s a boldog kismama örömmel könyvelte el, hogy a család legfiatalabb tagja makk­­egészséges, s 3,33 kiló. A Ludas rajoni Nima Riciului faluban élő , Corog családban igazán jól kez­dődött az új esztendő. Kívánjunk mi is boldog, örömteli ú­j esz­tendőt, soft szerencsét nekik s az újszülöttnek. Reggel 5 órakor született Sze­gő Ernő, az új esztendő legsúlyo­sabb kisbabája: 3,95 kiló. Elát­a az 1965-ös év reggelén született meg az ország egyik leendő híres sportolója. De hagyjuk a jóslásokat, még igazán túl korai volna, elégedjünk meg annyival, hogy örömteli és hosszú életet kívánjunk az 1965-ös esztendő első újszülöttjeinek. Lassan felszakadozott a ho­mály, felvirradt az új év regge­le. Hazafelé indultak a szilvesz­­terezők. Vidám csoport érkezett a szülészeti klinika elé, önkény­telenül lehalkították a hangju­kat az épület előtt, pedig nem tudják, hogy három kisbabát kö­szönt az újesztendő reggele, de úgy illik, hogy csendben menje­nek el ez előtt az épület előtt, ahol édes álmukat alusszák a kicsinyek és a mamák egyaránt. Álmuk nyugodt, mert biztos jö­vő vár reájuk. -------------------—□□— Ők is jól kezdték az új évet... Nem újdonság a rádióhallga­tók és újságolvasók számára, hogy a téli ünnepeken sok or­szágban magas a forgalmi bal­esetek száma, annak ellenére, hogy e napokban jórészt csak a személygépkocsik, az utasfor­galmat lebonyolító társas gépko­csik közlekednek. Bár az or­szágutakon, a városközi utakon a forgalom zsúfoltsága csökken, a balesetveszély mégis fennáll. Fenn, mert a járműtulajdonosok sokkal jobban ki vannak téve az ittasság okozta veszélynek, mint máskor. H hogyan kezdték az új évet tartományunk járművezetői? Bátran állíthatjuk, hogy jól. A Milícia forgalmi osztályának dol­gozói azt kívánják, hogy 1965- ben minden nap a január else­jeihez hasonló legyen. Ezen a napon tartományunkban csak egyetlen forgalmi szabálysértést jeleztek Marosvásárhelyről, s ez is jelentéktelen eset volt. Tehát e tekintetben is jól kezdődött 1965. Figyelemre méltó ez már azért is, mert az utóbbi két év­ben több mint 500-ra emelke­dett a személygépkocsi tulajdo­nosok száma. S amint a január elsejei példa is bizonyítja, nem­csak a gépkocsik száma, hanem a vezetők felelősségérzete is nö­vekedett.

Next