Vörös Zászló, 1965. december (17. évfolyam, 284-310. szám)

1965-12-01 / 284. szám

Az RKP Maros-Magyar Autonóm Tartományi Bizottsága és a Tartományi Néptanács lapja XVII. évfolyam 234 (4353) szám | 1965. december 1. szerda Ára 25 iámi vK’AÍfi ÉPÍTKEZÉS Ragyogó őszi délelőtt. Az elsőosztályú műút gu­miabroncsoktól feketére sávozott síkja, mint acél­tükör csillog az októberi fényben, és tág ívű köny­­nyed kanyarokkal tűnik a messzeségbe. Álmosító e­­gyenletességgel zúg a mo­tor. Hallgatunk, cigaret­tázunk. Kétoldalt fiatal nyárfák szaladnak vissza­felé. Megritkult lombko­ronáik mint könnyű kis füstök lebegnek magas törzseik felett, és a föl­dek szélén már itt is,­ a­­mott is traktorok fordul­nak, hetykén föltartott e­­kefarokkal, az új baráz­dákra. Elvont főnév pél­dául: Béke — írják a tan­könyvek s tudom, hogy ez így is van. Helyes. Béke, elvont főnév. De most va­lahogy mégis az az érzé­sem, hogy most itt, a föl­deken szinte megfogható­­vá, már-már tapinthatóvá válik. Kukoricatáblákból ki-ki­­villanó, tarka fejkendők, kupacokba gyűjtött sárga csőrengeteg, aranyrúd halmazok — a béke az é­­let örökértékű valutája. Dalfoszlányok, motorpöfö­­gés, barna nyugalommal húzódó széles krumpliföl­dek, fények, színek, tar­kaság. Legyőzhetetlen e­­rő, mélységes cselekvő nyugalom árad felém em­berekből, gépekből s a legapróbb tárgyakból is. Úgy érzem, semmi sem zavarhatja meg ezt az é­­letet érlelő, szép, őszi dél­előttöt. Ma egészen bizo­nyosan mindenkivel mo­solyogva fogok beszélni és mindenkitől egyetértés­ben fogok búcsút venni. És engem is szeretettel, barátságosan fogadnak majd, ahová betérek. I­­gen. Ez így lesz. Máskép­pen nem is lehet. Enyhe kanyar. Falu kö­vetkezik. Csöndesebben zúg a motor, lassítunk. A sebességmérő mutatója a negyvenes szám körül in­gadozik. Vasrácsos kerítés mellett haladunk el. Előt­te tábla figyelmeztet, mö­götte gyermekek játsza­nak. Napközi otthon. Meg­pillantom az óvónőt is. Valamit magyaráz. Való­színűleg újabb játékot ta­nít. Ismét kanyar. Nem túlságosan éles, de az út folytatását még nem lát­hatom. Alig érezhetően balra nyom a centrifugá­lis erő, és messze feltűnik a falu vége. Az utca itt is szép, rendezett. Sok új ház, fehérre meszelt kerí­tések. Az út jobbszélén felállított benzines hordó. A kanyar után lassan e­­rősödik a motor zúgása. Ismét egyenesben va­gyunk. Aztán egy villa­nás. Ellenőrizhetetlen gyorsasággal történik minden. Öt-hatéves fi­úcska bukkan fel a hor­dó mögül. Futva indul az úttest másik oldala felé, de középtájon megbotlik és elesik. Kitérni nincs i­­dő. Önkénytelenül behu­nyom a szemem. A veze­tő torkából valami furcsa nyögés szakad föl. A gu­mik sikoltanak az aszfal­ton. — Biztosan széles fe­kete csikót hagynak ma­guk után. — Homlokomat beleütöm a szélvédő üveg­be. Aztán csend. Egyi­künk sem mozdul. A kon­taktkulcs villogva leng a karikán. Fölpillantok. A fiúcska eltűnt. Eltakarja a kocsi orra. Vagy talán...?! A kerítések fölött itt is, ott is kíváncsi arcok je­lennek meg. A vezető ki­ugrik a kocsiból és előre­szalad. Lehajol. Én is ki­szállok. Az egyik kapuból kétségbeesetten ordító asz­­szony rohan felénk. Min­den irányból emberek si­etnek. A fiúcska fekszik a kocsi előtt, alig félmé­ternyire az egyik első ke­réktől. Mozdulatlanul fek­szik és rémülten pislog a feje fölött meredő lökhá­rítóra. Aztán kitör belőle a sírás. Odaérkező anyja mellé roskad és jajveszé­­kelve tapogatja végig a sértetlen gyermeket. Majd ölébe veszi, reszketve szo­rítja magához, csókolgat­ja és közben soha nem hallott átkokat szór a fe­jünkre. Végül megfordul s gyermekét simogatva, csó­kolgatva, mint vértanú vonul el a színtérről. Én pedig — mi tagadás — ezúttal kissé kételkedve nézem az anyai szeretet eme féktelen kitörését. Továbbindulunk. Körü­löttünk az ősz érleli gyü­mölcseit, és zajtalan erők barázdáiban nő az élet. És miközben futnak, fut­nak visszafelé az útszéli nyárfák, s a földek fölött mint a völgyek könnyű sóhaja száll az őszi ökör­nyár, eltűnődöm . .. KOMZSIK ISTVÁN Világ proletárjai, egyesüljetek! Teljesítette évi tervét a Tartományi Erdőgazdálkodási Igazgatóság November 27-én a Tartományi Erdőgazdálkodási Igazgatóság tel­jesítette az 1965-ös évre előirány­zott össztermelési tervét. A hozzá tartozó vállalatok év vég­ig elő­reláthatóan 35.000 köbméter fe­­nyőgömbfát, 18.000 köbméter fű­részárut, 1.500 köbméter ládát, 1.800.000 lej értékű bútort és más termékeket gyártanak terven felül. A megvalósítás jóval meg­haladja az év elején tett válla­lást. Az eredményhez mindenek előtt a Csíkszeredai, udvarhelyi, gyergyói és régeni fagazdálkodá­si vállalatok járultak hozzá, me­lyek napokkal ezelőtt megvalósí­tották az egész évi össztermelési előirányzatukat. Fénycsöves reklámok Nemsokára már nem csupán az üzletek homlokzatán látni fénycsöves feliratokat. A Belke­reskedelmi Minisztérium anyagi hozzájárulásával Marosvásárhe­lyen, a Corso áruház épületének tetejére nagy, nemcsak a város központjából látható fénycsöves reklámot szerelnek fel, melynek szövegét 2—3 hetenként lehet majd változtatni. A szerelési munkálatokat a mar­osvásárhelyi építkezési vál­lalat és a kolozsvári kereskedel­mi berendezéseket karbantartó vállalat dolgozóira bízták, akik már munkához is láttak. Az első nagy fénycsöves rek­lám hozzájárul a város nagy­­városias jellegének kialakításá­hoz. Előirányozták, hogy a jövő év első felében további két ha­sonló fénycsöves reklámot sze­relnek fel a város központjában. Ma kezdőidik­­ Ajándékok Hónapja A kereskedelmi szervek jól felkészültek az ,, Ajándékok hónapjára“. Ezt nemcsak a sok, ízlésesen díszített kirakat bizonyítja, hanem az üzletek bőséges áruválasztéka is. Az Élelmiszer Helyi Kereskedelmi Vállalaton kívül az Ipari Ter­mékeit Helyi Kereskedelmi Vállalata mintegy 1.500 aján­dékcsomagot állított össze. A legtöbb ajándékcsomagot, mintegy 30.000-et, a Cofetarul közélelmezési vállalat készítet­te. A Belkereskedelmi Minisz­térium utasításainak megfele­lően az idén ezekben a cso­magokban csakis minőségi árut hoznak forgalomba. Az ajándékvásárlás könnyebb és gyorsabb lebonyolítására Marosvásárhelyen néhány üz­letet egy hónapra átszervez­­­­tek. Gondoskodtak továbbá ar­ról is, hogy az utcákon ideig­lenes ajándékárusító egységek nyíljanak. Hasonló intézkedé­seket foganatosítottak tarto­mányunkban a fogyasztási szö­vetkezeteknél és a vegyeske­reskedelmi vállalatoknál is. NEHÉZ A VÁLASZTÁS FELJAVÍTJUK a gyenge hozamú TERÜLETEKET A párt IX. kongresszusa a me­zőgazdasági termelés fejlesztéset meghatározó tényezők elemzésé­ből és mezőgazdaságunk jelenle­gi színvonalából kiindulva, széles körű programot dolgozott ki e fontos termelési ág folyamatos, kiegyensúlyozott fejlesztésére, hogy az megfeleljen az egész nemzetgazdaság további haladásá­nak. A kongresszus Irányelvei­nek valóraváltása érdekében az RKP Központi Bizottsága 1965. november 1­—12-i plenáris ülése egész sor intézkedést fogadott el, jól meghatározott feladatokat tű­zött ki a mezőgazdaság műszaki­anyagi alapjának erősítésére, a mezőgazdaság vezetésének és tervszerűsítésének javítására, stb. E feladatok között szerepel a földterületek minél teljesebb, ész­szerűbb kihasználása is. Vállalatunk munkaközössége az utóbbi hónapokban több olyan munkálatot hajtott végre, amely az ésszerű területgazdálkodást se­gíti elő tartományunk szocialista mezőgazdasági egységeiben. Területnyilvántartó mérések mellett a megfelelő művelési ág megválasztását, a helyes vetésfor­gó kialakítását, az ésszerű agro­technika és trágyázási rendszer alkalmazását szolgálja a Maros­­vásárhely rajonban több mint 30 ezer hektáron végzett tál­a­­térké­pezés. Ezek a tanulmányok sok vonatkozásban adnak gyakorlati útmutatást a gazdaságokban mű­ködő szakembereknek és akkor érik el céljukat, ha minél gyak­rabban igénybe veszik őket. El­ismerés illeti e téren Ologu Ghe­­orgh­e-t, a Balda­i termelőszövet­kezet mérnökét. Sajnálattal ta­pasztaltuk azonban a múlt évben, hogy egyes Ludas rajoni admi­nisztratív szervek hibájából a ta­nulmányok késve érkeznek ren­deltetési helyükre. Ez volt a hely­zet a rácsi, sámsondi, pagocsai, Fina­e-i, V. Larga-i termelőszö­vetkezetekben. Az alacsony termő­erejű, deg­radált területek fejlettebb színvo­nalú hasznosítása céljából műsza­ki terveket készítettünk azoknak szőlővel, gyümölccsel való bete­lepítésére. Ilyen terv készült a sz­e­n­falvi állami gazdaságnak 150, a Valea Larga-i termelőszö­vetkezetnek 150, a Dimbu-i ter­melőszövetkezetnek 148, a Cucer­­deai-nak 50, összesen pedig közel 900 hektárra. Gyümölcstelepítési tervet több mint 1200 hektárra készítettünk. Nagyobb kiterjedé­sű terület ésszerű hasznosításá­nak lehetőségeit tettük tanul­mány­­ tárgyává a bátosi állami gazdaságban, a magyarói, szent­­miklósi, keresztúri , mezőharasz­­tosi, stb. termelőszövetkezetek­ben. Az utóbbi évek tapasztalata azt bizonyítja, hogy nem elegendő a terület teraszolása, az oltványok elültetése. A területelőkészítéshez tartoznak: az úthálózat megépí­tése, a csapadékvíz felfogását és elvezetését szolgáló lefolyók, csa­tornák, a hidak, átereszek, buk­tatók, gátak, vízgyűjtő medencék készítése és más kultúrmérnöki munkák is. Több helyen elhanya­golták ezeket, s a mulasztás már­is érezteti hatását. Köztudomású, hogy tartomá­nyunk mezőgazdasági területéből jelentős hányadot képviselnek a legelők. Az utóbbi időben mind az állami gazdaságok, mind a ter­melőszövetkezetek és rajoni me­zőgazdasági tanácsok nagyobb mértékben folyamodtak hozzánk legelőfeljavítási, műszaki végre­hajtási tervek készítéséért. Lu­das, Udvarhely, Régen rajonok, valamint a szárhegyi és Csíksze­redai állami gazdaságok részére több mint 2.400 hektár legelő fel­javítására készítettünk hasonló terveket és mintegy 2.600 hektár kiterjedésű legelőn irányítottuk a műszaki kivitelezést. E munkála­tok keretében az erózió leküzdé­se (kő- és fagátak építése, sö­vénygátak, buktatók, fásítás) mellett a hasznos terület növelé­sét (bokorírtás, hangyaboly és vakondtúrás eltérítése, gyomirtás, felülvetés), valamint a talajjaví­tást (trágyázás, meszezés) és a feljavított legelők ésszerű kihasz­nálását is megoldjuk. Ilyen komp­lex legelőfeljavítási munkálatokat végeztünk a bükkösi, gerebenesi, iklandi, homoródszentpáli, far­kaslaki, pálfalvi és más termelő­­szövetkezeteknek. A továbbiakban is megkülön­böztetett figyelmet kell fordítani — különösen erodált, tartós gyep­szőnyeg nélküli legelők esetében —­ a karbantartásra. A felülve­tett és fásított részen 2—3 évig fel kell függeszteni a legeltetést. Megfigyeléseink alapján állítjuk, hogy ez a siker biztosítéka eze­ken a területeken. A faragói fel­javított legelőn, ahol betartották ezt a szabályt, derékig ért a fű. Bükkösön viszont, ahol legeltet­tek, az állatok széttaposták, ösz­­szetörték a zsenge növényeket és a fásított rész csemetéit. Az RKP Központi Bizottsága legutóbbi plenáris ülésének szel­lemében, munkaközösségünk fo­kozott ütemben járul hozzá a gyenge hozamú mezőgazdasági területek feljavításához. Gyergyó és Toplica rajonok jövőre elő­irányzott felmérése mellett­­az előkészületek folyamatban van­nak), mintegy 52.000 hektáron Dicső és Ludas rajonokban foly­tatjuk a háromszögelési és aero­­fotogrametriai leolvasásokat. E­­zenkívül a termelőszövetkezetek részére további szőlő- és gyü­mölcstelepítési terveket készí­tünk. Több figyelmet fordítunk a legelőfeljavítási munkálatokra is. Marosvásárhely rajonban Sárom­­berkén, Nyárádmagyaróson, Pa­­rajdon 569, Csíkban Kászonújfa­­lunak, Szépvíznek, Szentsimon­­nak, Dánfalvának, Menaságnak 3.080 hektárra, Udvarhelyen Szentléleknek, Zetelakának, Nagygalambfalvának, Felsőbol­­dogfalvának, stb. 2.603 hektárra, összesen körülbelül 8.500 hektár legelő feljavítására készítünk ter­veket. Alaposabban kidolgozott terü­letrendezési és távlati üzemtervek készítésével, azok végrehajtásá­nak műszaki irányításával kívá­nunk hozzájárulni a mezőgazda­ság fejlesztésére, korszerűsítésé­re vonatkozó utóbbi párthatáro­zat mielőbbi valóraváltásához. FÜZI MIHÁLY, a Tartományi Tervező és Területrendező Hivatal főmérnöke Teraszolt lejtők a szőkefalvi állami gazdaságban Ácsolják a tetőt A dermesztő szél, havazás el­lenére sem szünetelt Csíkszent­­domokoson az új művelődési ott­hon építése. A vöröstéglás falak fölé igyekszenek minél előbb te­tőt emelni, hogy a csapadék és a fagy ne tehessen kárt a félig kész épületben. A közérdekű munkában külö­nösen az ifjúság vette ki lelke-­­­sen részét, meg a 4-es számú kör-­­­zet lakossága, melyet Ferenc Má­­­­ria képviselőnő mozgósított. Az­­ idén itt végzett hazafia­s munka összértéke meghaladja a­ százezer lejt. KOVÁCS LAJOS és KEDVES FERENC levelezik Meglesz-e a millió? A kertészet telje­sen puszta. Az ősz elvégezte munkáját, letarolt mindent. Már csak a cso­mókba gyűjtött in­dák, a paradicsom­karók emlékeztet­nek a nyárra. De bánják is ezt a szentannaiak? Üres a kert, de tele az erszény. A brigádos is bekerült az irodá­ba. Szorgalmasan ír­ja egymás alá a számokat: 95.150 ki­ló paprika = 190 ezer 300 lej, 84.000 kiló vineta = 252 ezer lej, 92.700 kiló gogol. . . — Meglesz-e a millió? — Még több is — mondja a brigádos olyan könnyedség­gel, mintha 10 lejt kellene kivennie a zsebéből. — Kereken 1 mil­lió 230 ezer lej — számol utána a könyvelő. — Ennyit hozott a 45 hektár zöldséges. — Vagyis több mint 27.000 lejt hek­táronként? — Pontosan 27 e­zer 333 lejt — he­lyesbít Mátyás Sán­dor. S hát ha még az egészet tudtuk volna öntözni ! De csak 34 hektár ka­pott rendszeresen vi­zet. A szórófejes ön­tözés bevezetése ed­dig azonban csak terv maradt. Pedig egy-két év alatt ki­hozná az árát. Megszívlelendő ja­vaslat, hisz olyan ember szájából hangzott el, akinek szava „milliókat ér". Eredményeivel bi­zonyította be hozzá­értését. Az idén is brigádjával 822 ezer kiló zöldséget ter­melt. Bizony két va­súti szerelvényre is jutna belőle. Alig­hogy megérkezett a tavasz, ők is jelent­keztek friss salátá­jukkal, s egész őszig nem tűntek el áruik a piacról, az üzle­tekből. Régebb azt tartot­ták, hogy falusi em­ber nem szereti az újat. Jól van neki, úgy, ahogy az apjá­tól, nagyapjától ta­nulta. Nos, erre ala­posan rácáfoltak a marosszentannai kertészek. Az új módszerek közül is a legújabbat alkalmaz­ták. — Már évek óta figyeljük, hogy nem minden zöldségféle reagál egyaránt a különböző műtrá­gyaféleségekre — mondja a brigádos. — Itt van például a paradicsom. A nit­rogént nem szereti, csak a szuperfosz­­fátot. Általánosan ezt a műtrágyát ősz­szel alkalmazzák. Mi azonban tavasszal a­­dagoltuk, mert meg­figyeltük, hogy így jobban elősegíti a virágképződést. A spenótnál már más a helyzet. Az csak a nitrogént igényli. Tavasszal a hó tevé­vel juttatjuk a ta­lajba. Az idén is így cselekedtünk, s lett is olyan termé­sünk, hogy a leg­merészebb számítá­sainkat is felülmúl­ta. A 4 hektárról 20 tonnát takarítottunk be, az előirányzott 12 helyett. A brigádos szava­iból megértem, mi­ért beszél olyan könnyen a százez­rekről, millióról. Van alapja rá. Meg­tanulták kicsikarni a földtől, amit csak ki lehet. Az idén is a terület egy részén két, sőt három ter­mést takarítottak be. A spenót helyére például nyári ká­posztát, s közéje paprikát palántál­­tak. Az első termés már tavasszal piac­ra került, nyáron pedig, amikor beta­karították a ká­posztát, már virág­zott a paprika. Csak úgy ,,dúlt" a pénz a kertészetből. Bő­ségesen fizetett a föld a jó trágyáért, az ötszöri kapálá­sért, a tagok szor­galmáért. A brigád pénzbevételi tervét­­ közel 400.000 lejjel­­ haladta túl. Bőven­­ jut tehát belőle pót- | javadalmazásra is. 1 — Már akinek —,­­ fanyarodik el a bri- I gátlos. Én nem sok­­­kat várok. A tavaly 1 is mindössze 83 lejt | kaptam, pedig akkor­­ is jóval túlléptük a | tervet. A tagok a- | zonban nem panasz- | kodhatnak. Volt o­­lyan is, aki 400—500 | lejt, sőt annál töb­bet vitt haza. Az i­­dén is előrelátható­lag mintegy 3 lej jut minden, a kertészet­ben teljesített mun- | kanapegységre, pót- | javadalmazásképpen. | Szinte érthetetlen. | A brigád vezető, aki | elsősorban felelős a | termés sorsáért, len- ■ ne kevésbé érdekel- | té téve a hozam nö­ a­velésében? Sajnos, a | marosszentannai ter- | melőszövetkezetben | jelenleg ez a hely-­­ zet. Rossz a „kulcs",­­ amivel az ő javadal- l mazását kiszámítják. J De ha rossz, meg I kell javítani. Mátyás­­ Sándor megérdemli. 1 NAGY FERENC B Nicolas Ceausescu elvtárs fogadta a Mongol NK nagykövetét 1965. november 30-án, kedden talmazott nagykövetét, ennek ké- Nicolae Ceausescu elvtárs, az résére. RKP KB főtitkára kihallgatáson Ebből az alkalomból baráti fogadta Togoocsimn Gendent, a megbeszélést tartottak. Mongol NK rendkívüli és meghal Az Államtanács elnöke és a Minisztertanács elnöke fogadta Pakisztán külügyminiszterét Chivu Stoica, Románia Szocia­lista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke kedden fogadta Zul­­fikar Ali Bhuttot, Pakisztán kül­ügyminiszterét. ★ Ion Gheorghe Maurer, Romá­nia Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke kedden fogadta Zulfikar Ali Bhuttot, Pa­kisztán külügyminiszterét. A szívélyes légkörben megtar­tott találkozón jelen volt Corne­liu Manescu külügyminiszter, Eduard Mezincescu külügyminisz­ter-helyettes, M. Shafqat, Pa­kisztán bukaresti nagykövete, és a pakisztáni külügyminisztérium több főtisztviselője. (Agerpres) A régeni gyermekkórház Talán a Télapó... — Tessék jönni sürgősen, Télapó!­­ — Hová? — Az Aleea Carpati 47-es tömbházához — saját fagyai­nk — Miért? — Mert nincs járdánk, nincs ösvényünk. A sáros latyak bo­káig ér. A tegnap is öt percig gereblyéltem ujjaimmal a la­tyakot, amíg megkaptam lema­radt sárcipőmet. — Hát nektek nincs marosi kavicsotok? Hiszen a víz olyan közel van hozzátok, hogy a balkonodról halászhatsz. — De Télapó, azt mondják, hogy ide bükszádi robbantott kő kell, mert csak az bírja meg az úthengert. A marosi kavics, az suviksz. Latyak lesz belőle. JEGYZET — S az illetékesek? Úgy tu­dom, a blokkok közötti járda megépítése még az építkezési trösztre hárul. — Azt mondják, hogy át­passzolták. —• Kinek? — Állítólag a Lakásgazdál­kodási Vállalatnak. Elmondom, hogy történt. Ezelőtt körülbe­lül három héttel az említett tömbház és a turbina árok kö­zötti részen valakik annak rendje és módja szerint, vas­pálcikákat vertek a földbe. Végre — mondottuk — lesz járdánk. Rá két hétre munká­sok jelentek meg, akik a vas­pálcikák mellé lerakták a koc­kaköveket. Aztán jött az a kétnapi fagy, amikor is oda­­hordtak úgy tizenhárom és fél talicska forró vízzel kevert, be­tont. Leöntötték a földre, meg­taposták és letakarták gyé­kénnyel, hogy meg ne fáz­zon . . . Azóta is azon töpren­gek, kinél tudnám megér­dek­­lődni, hogy ezt a járdát az idén fogjuk-e használni, s hogy ki az oka annak, hogy a jár­dakészítést jóformán el sem kezdték és máris befejezték. De lehet, téged várnak, Tél­apó, hogy megfagyjon a ház előtti latyak, mert akkor ép­pen olyan sima és kemény lesz, akár a cement járda. KANYARÓ DEZSŐ

Next