Vörös Zászló, 1966. február (18. évfolyam, 25-48. szám)

1966-02-23 / 44. szám

Milyen újdonságok várhatók az idén Szovátán? Ha szokatlanul korán is kö­szöntött be a tavasz, mégis csak februárt mutat a naptár, s így kissé korainak tűnik nyári elő­készületekről, üdülésről beszél­ni. És mégis vannak emberek, akiknek legnagyobb gondjuk már most az üdülés, nyaralás előkészítése. Szováta fürdőigaz­gatóságát is hasonló gondok fog­lalkoztatják. Bíró Istvánt, a für­dővállalat igazgatóját megkér­tük, tájékoztassa olvasóinkat, milyen újdonságokkal fogadják majd az üdülőket hazánk e szép és látogatott üdülőhelyén. — Nálunk lényegében soha sincs holtszezon, most is ezernél több vendégünk van. Igaz, ez elenyé­sző a főidény látogatottságához képest, ezért­­­ az időszak a legalkalmasabb arra, hogy min­dent előkészítsünk, elvégezzük a javításokat, átalakításokat arra az időre, amikor a mostaninak két-háromszorosa lesz a vendé­gek száma. Hogy mi újat talál az üdülő idén Szovátán? Minde­nekelőtt újonnan, szépen beren­dezett, kényelmes szobákat. Az idény megnyitásáig körülbe)'''1 550 szoba kap új berendezést. S bár nem a főszezonra vonatko­zik, amit most fogok mondani, mégis csak a kényelemhez, a jó ellátáshoz tartozik. Tovább nö­vekedik a központi fűtésű vil­lák száma. A legnagyobb újdonság, mely merem remélni, sok kellemetlen­ségtől kíméli meg az üdülőt, s bennünket sok bonyodalomtól, az a helyfoglalás rendszerének kiterjesztése az egyedül jövő üdülők számára is. Ezután már a jegy átvételekor megtudják, hogy hány ágyas szobában szál­lásolják el őket. Természetesen, ennek gyakorlati alkalmazása nemcsak tőlünk függ, hanem mindenekelőtt az ONT-től, (a rendelkezés csak az általa árusí­tott jegyekre érvényes), hogy a szobafoglalás szabályait tisztelet­ben tartsák és az üdülőket is fi­gyelmeztessék előre, hogy az ab­ban foglaltakhoz tartsák magu­kat, más igényekkel nem lép­hetnek fel. Az állandóan növekvő turista­forgalomra számítva igyekszünk lépést tartani a követelmények­kel. A Tivoli menedékház új be­rendezést kap, a madarasi-har­­gitainak a befogadó képességét pedig megkétszerezzük. Emeletes turista ágyakat szerelünk fel, s ezáltal 46-ról több mint 80-ra növeljük a férőhelyek számát. Ezeket a módosításokat még a turista idény kezdete előtt el­végezzük. Bár nem tartozik a hatáskö­römbe, mégis úgy vélem, nem árt, ha tájékoztatom az olvasó­kat arról, hogy a gyógykezelés­re érkezők számára is ígérkezik újdonság. Szováta orvosi szol­gálata új felszerelésekkel gya­rapodik, ígéretek hangzottak el arra, hogy hidroterápiás beren­dezést kap a fürdő. Ennek fel­szerelésével együtt korszerűsítik az egész gyógyfürdőt. Electrote­­rápiás berendezést is ígértek és egy mechanikai mosodát. Nem kell külön hangsúlyoznom, mit jelent majd ez a gyógykezelés minősége és a betegellátás szín­vonala szempontjából. Kedden délelőtt megnyílt a marosvásárhelyi borpince. A tetsze­tős és hangulatos vendéglő remélhetőleg rövid időn belül a vá­ros kedvelt szórakozó­helye lesz Láttam egy sor apróbetűs nyomta­tást. Autóbuszjegye­ken, bérleteken, ott, ahol egy pár milliméteres üres hely maradt, beír­ták: Viselkedjék ci­­vilizáltan az utas. Régóta figyelem, valahányszor új au­tóbusz kerül forga­lomba, fekete be­tűkkel kiírják, hogy ne vitatkozzunk fe­leslegesen, hogy ne dohányozzunk, hogy ne zavarjuk a gép­kocsivezetőt ... Elgondolkoztató feliratok ezek. (Meg kell mondanom, hogy amikor először ültem autóbuszra Marosvásárhelyen, jó öt évvel ezelőtt, szinte­ szinte figyel­mességnek tűnt és elismerően bólogat­tam láttukra). Ma azonban, öt esztendővel később, kissé anakroniszti­kusan hatnak ezek a feliratok. Nem mondom, kell a fi­gyelmeztetés néha, még igen kell, sok esetben — mert hajlamosak va­gyunk arra, hogy a társadalmi együtt- Ma már túlzás­ ­ élés szabályairól meg - megfeledkez­zünk. De azt is be kell vallanom — s ezért vettem tollat a ke­zembe —, hogy né­hol egyenesen feles­legesnek tartom. Mint például az au­tóbuszon. Mi lenne, ha a feliratok he­lyett korszerűbb eszközöket szegez­nénk szembe a fenntebb emlegetett szabályok megsértő­ivel? Mint például az egészséges, haté­kony azonnali köz­vélemény kialakítá­sát, mely ellent­mondást nem tűrve, erőteljesen nyese­getné a fegyelme­zetlenség vadhajtá­sait. Mert jó a felírás , ha elolvassák az emberek, ha tuda­tosítják is a betűk mögötti gondolato­kat. De ha csak gé­pies az olvasás, mit sem ér. Márpedig az elhasznált autó­­buszjegyet , bér­letet, eldobja az ember utazás után. De akit az első rendbontásra a köz­vélemény ítél el . . . az kétszer is meg­gondolja máskor a dolgot. A közvéle­mény kialakítása pedig csupán raj­tunk áll, egyes e­gyedül rajtunk, minden emberen. SZ. L. Világ proletárjai, egyesüljetek­­. AZ RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam 44 (4423) szám I 1966. február 23. szerda 1 Ára 25 báni A szocialista­verseny élenjárói LŐRINCZ MAGDA varrónő, példásan teljesíti tervfelada­tát. Nevét rendszeresen ott látni a Csíkszeredai Készru­­hagyár munkában kitűnt dol­gozóinak nyilvántartásában KASSAY JÓZSEF szabász, az udvarhelyi Készruhagyár élenjáró dolgozója ÚJABB ÉPÍTŐ­ANYAG-IPARI TERMÉKEK Az építőanyagipar az idén­­ újabb termékek gyártását kezdi­­ meg. Közéjük tartozik a tera­ g szók és gyárcsarnokok vízszi- E getelésére használt védőréteges I kátránypapír. Előállítanak majd f egy másfajta kátránypapírt is,­­ amelynek egyik oldalát termé-­­­szetes kőzetekből származó, bi- I tumenbe ágyazott ásványi szem- I csék borítják. A több színben a készülő terméket villák, mene- I­dékházak és más építmények I fedésére használják. • • A gyermek-készruhákról tuda­kozódtunk • A vigevanói tanító (Film) (2. oldal) « Beszélgetés a vállalásról » Készen állnak a tavaszi rajtolásra 3. oldal • Külpolitikai hírek, tudósítások (4. oldal) A termelőszövetkezetek tartományi szövetsége alakuló konferenciájának munkálatairól Trofin Virgil elvtárs, az RKP KB titkárának beszéde (rövidített szöveg) Nicolae Veres elvtárs, a tartományi pártbizottság első titkárának beszéde (Rövidített szöveg) — Engedjék meg, hogy a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bizottsága és személyesen Nicolae Ceausescu, a párt Központi Bi­zottsága főtitkára nevében meleg üdvözletemet és jókívánságaimat tolmácsoljam a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tartományi értekezletén résztvevő küldöttek­nek és általuk a Maros-Magyar­ Autonóm tartomány összes ter­melőszövetkezeti parasztjainak az elért eredményekért és újabb si­kereket kívánjak jövőbeni mun­kásságukhoz. Maros-Magyar Autonóm tarto­mány Termelőszövetkezetei Tar­tományi Szövetségének alakuló konferenciájára és az ország töb­bi tartományaiban ebben az idő­szakban tartott konferenciákra olyan körülmények között kerül sor, amikor egész népünk hatal­mas lelkesedéssel harcol a párt kongresszusán elfogadott törté­nelmi jelentőségű határozatok gyakorlatba ültetéséért. Munkásosztályunk, parasztsá­gunk és a többi kategóriájú dol­gozók hősies munkája révén ha­zánk arculata szemünk előtt gyö­keres változásokon megy át. Fej­lődik a hatalmas nehézipar, nem­zetgazdaságunk összes többi á­­gai fejlődésének alapköve, füg­getlenségünk és nemzeti szuve­­renitásunk megőrzésének bizto­sítéka. Virágzik a szocialista mező­­gazdaság, nemzetgazdaságunk e­­gyik legfontosabb ága. Az ország összes tartományai harmonikus fejlesztésére irá­nyuló pártpolitika megvalósulása révén a Maros-Magyar Auto­nóm tartományban is jelentős eredményeket értek el az ipar, a mezőgazdaság, a tudomány és a kultúra terén. Hangsúlyozva azt a tényt, hogy a dolgozó parasztság törté­nelme során első ízben foglal el fontos helyet egész népünk sor­sának alakításában, Trofin Vir­gil elvtárs megállapította: a tör­ténelem folyamán a dolgozó pa­rasztok a munkásosztállyal­ és a társadalom többi rétegeivel e­­gyütt nagy áldozatokat hoztak az elnyomás és kizsákmányolás ellen, a jobb életért vívott harc­ban. Az emberhez méltó életért, né­pünk függetlenségéért és szuve­­renitásáért vívott harcban örök­re összekovácsolódott a román, magyar, német és más nemzeti­ségű parasztok megbonthatatlan testvérisége. A párt IX. kongresszusán ki­jelölt történelmi jelentőségű fel­adatokkal kapcsolatban a felszó­laló hangsúlyozta a Maros-Ma­gyar Autonóm tartomány hatal­mas lehetőségeit a mezőgazdasá­gi terméshozam jelentős növelé­sére, valamint a lehetőségek ki­használásának szükségességét. — Továbbra is a legnagyobb gondot kell fordítani — mondot­ta a szónok —, a búza, kukori­ca és cukorrépa terméshozamá­nak emelésére, minthogy az e­­redmények még elmaradnak a tartomány lehetőségeitől. Igen helyes, hogy a konferen­cián részletesen megvitatták a burgonyatermesztés növelésének kérdését, mivel hogy az jelentős helyet foglal el a tartomány me­zőgazdaságában és nagy fontos­ságú az ország gazdaságára néz­ve. Amint azt egyes felszólalók megállapították, az önök tarto­mányában minden feltétel meg­van ahhoz, hogy sokkal nagyobb termést takarítsanak be burgo­nyából. A következő években ki­szélesítik a burgonyatermesztés gépesítését, jelentős lépéseket tesznek annak érdekében, hogy kibővítsék a magas termőképes­ségű vetőgumók használatát. A szövetkezeti parasztok a lehető­ségek hozzáértő felhasználásával és tanulva az élenjáró mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek ta­pasztalataiból, minden bizonnyal sokkal jobb terméseredménye­ket érnek majd el. Maros-Magyar Autonóm tarto­mány az ország néhány más tar­tományával együtt az állatte­nyésztés terén régi hagyomá­nyokkal rendelkezik, — mondot­ta a továbbiakban Trofin Virgil elvtárs. — Vannak olyan terme­lőszövetkezeteik, amelyek az ál­lattenyésztés fejlesztésében igen jó eredményekkel dicsekedhet­nek. Az állatállomány számbeli gya­rapítása és hozamának emelése terén a tartományban elért ered­mények még messze elmaradnak a lehetőségek mögött. Több mint 230 ezer hektár legelővel rendelkez­nek, minden szövetkezetben szakemberek dolgoznak, az em­berek hozzáértőek és szorgalma­(Folytatás a 3. oldalon) A Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetek Tartományi Szövetsé­gének konferenciájára olyan kö­rülmények között kerül sor, a­­mikor a Maros-Magyar Autonóm tartomány dolgozói, egész né­pünkkel együtt, lelkesen és ön­­feláldozóan váltják valóra a párt IX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozatait. Ez alkalomból — mondotta Nicolae Veres elvtárs —, enged­jék meg, hogy a tartományi párt­­bizottság és a tartományi népta­nács végrehajtó bizottsága nevé­ben melegen köszöntsem Önöket, tartományunk szorgalmas szövet­kezeti parasztságának — romá­nok, magyarok és németek — képviselőit, és teljes sikert kí­vánjak a konferencia munkála­tainak. A Központi Statisztikai Igaz­gatóság közleményének számada­taiból kitűnik nemzetgazdasá­gunk egyik jellemző vonása: a dinamika, a fejlődés magas üte­me. 1965-ben az ipari összterme­lés 1964-hez képest 13,1 száza­lékkal emelkedett. A hatéves terv folyamán az ország ipari termelése növekedésének átlagos évi üteme 14,5 százalék volt. Tartományunk gazdasági fejlő­déséről beszélve a szónok rámu­tatott, hogy a beruházások érté­ke a hatéves terv folyamán meg­haladta a 7,5 milliárd lejt. Eb­ben az időszakban épült a rad­­nóti Hőerőmű, a marosvásárhe­lyi Vegyipari Kombinát, Balán­­bányán 3 flotációs vonal, a di­csői Vegyipari Kombinát 4-es karbidkemencéje. 1965-ben az össztermelési és árutermelési ter­vet 103, illetve 102 százalékra teljesítettük. Tartományunk mezőgazdasági termelőszövetkezetei évről-évre jobb eredményeket értek el a mezőgazdasági termelés növelé­sében és megszilárdultak gazda­sági-szervezeti szempontból. Az 1965. évi gabonatermés 254.446 tonnával múlta felül a megelő­ző évieket. A szónok ezután részletesen foglalkozott a párt által a me­zőgazdaság vezetésének és terv­­szerűsítésének megjavítására ho­zott intézkedésekkel, a nemzet­­gazdaság e fontos ágának műsza­ki-anyagi ellátásával, a gépesí­tés, kémizálás, öntözés és talaj­­javítás céljaira eszközölt egyre nagyobb beruházások révén. Tartományunk is nagyszabású beruházásokkal bővítette a me­zőgazdaság anyagi alapjait. A mezőgazdasági termelőszövetkeze­tek saját alapjaikból és hitelek­ből 558,8 millió lejt fordítottak a műszaki-anyagi alap bővítésé­re. Ennek eredményeként a me­zőgazdasági termelőszövetkeze­tek állóalapja az utóbbi három évben 72,3 százalékkal, jövedel­mük pedig 65,9 százalékkal emel­kedett. A szalmásgabona- és a cukorrépatermelés évről-évre nö­vekedett. Búzából az 1965-ös ter­més hektáronként 380 kilóval volt nagyobb, mint 1962-ben. A burgonyatermesztés, tartomá­nyunk egyik alapvető termeszté­si ága, még nem érte el a kellő eredményeket, annak ellenére, hogy a talaj- és éghajlati viszo­nyaink rendkívül kedvezőek. A nem kielégítő terméshozam nagy­részt annak tulajdonítható, hogy a rajoni mezőgazdasági tanácsok, a mezőgazdasági termelőszövet­kezetek vezető tanácsai és az il­lető egységekben dolgozó mérnö­kök nem szorgalmazzák kellő­képpen a legmegfelelőbb burgo­nyafajták termesztésének beve­zetését, a legkedvezőbb talaj ki­választását, előkészítését és trá­gyázását, a legmegfelelőbb nö­vénysűrűség biztosítását és a nö­vényápolási és betakarítási mun­kálatok idejében való elvégzését. Tartományunkban nagyszámú olyan mezőgazdasági egység van, amely a cukorrépa termesztésére szakosította magát és évről-évre nagyobb termést és jövedelmet ér el. Jó példa erre a páznán­­falvi mezőgazdasági termelőszö­vetkezet, amely több mint 4.060 tonna cukorrépát szállított az ál­lamnak. 35.280 kiló hektáronkén­ti terméshozamot takarított be és ezzel hektáronként 13.500 lej jövedelemre tett szert. Ezen kí­vül minden cukorrépával beve­tett hektár után 3.058 takar­mányegységnek megfelelő répa­szeletet és leveles répafejet nyert, ami egyenértékű egy hektár si­lókukorica 18.500 kilós átlagos hektárhozamával. — íme, elvtársak, ezért küz­dünk annyira, hogy minél na­gyobb számú, a kedvező öveze­tekben fekvő mezőgazdasági ter­melőszövetkezet vezesse be a cukorrépatermesztést és növelje a terület egységenkénti hozamát. Minthogy a burgonya és a cu­korrépatermesztés különös fon­tosságú nemzetgazdaságunk szá­mára. Jelentős részét biztosítja a mezőgazdasági termelőszövetke­ (Foly­tatás a 3. oldalon) A KÖNYV A TUDÁS FORRÁSA A könyv az ideológiai, politi­kai és szakmai nevelés, az álta­lános műveltség gyarapításának egyik legfőbb eszköze, forrása. Az üzemi, községi és falusi könyvtárak széles hálózata gazdag könyvállománnyal rendel­kezik, általában kielégíti a dol­gozók igényét. Az alábbiakban arról számolunk be, hogyan használják ki ezt a lehetőséget a falusi dolgozók szakmai, poli­tikai és kulturális színvonaluk emelésére. Növekedik az olvasók száma IFJÚ ZAJZON KÁROLY bac­­kamadarasi levelezőnk örömmel tudósítja szerkesztőségünket, hogy községükben ma már min­den második lakos olvas. Az el­múlt időszakban a községben több mint 5.000 könyvet olvas­tak el. Különösen szívesen ve­szik kézbe a szövetkezet tagjai a mezőgazdasági témájú szak­könyveket, de a szénirodalmat is szeretik. A tél folyamán 60 há­zikönyvtár és 5 olvasókör fejt ki eredményes tevékenységet. PÁL­­FFY ILONA Nagyernyéről ha­sonló szép eredményekről számol be. Ismeretes, hogy az ernyei könyvtár a tartomány egyik é­­lenjáró egysége. Hogyan lett az­zá? íme, mit ír erről a könyv­táros: fő feladatomnak az embe­rek megismerését tartottam. El­mentem a szövetkezetbe, megis­merkedtem a brigádosokkal, cso­portfelelősökkel, állatgondozók­kal, zöldségtermesztőkkel. Majd kimutatást készítettem a külön­böző szakmákban dolgozó tagok­ról és ennek megfelelően aján­lottam a könyveket. Állandóan látogatom a családok,­­ és igyek­szem érdekes rendezvényeket szervezni. A községben ma min­den családban van olvasó. Cé­lom, elérni, hogy minden család minden olvasni tudó tagja láto­gassa a könyvtárat. A sáromberki néptanács vég­rehajtó bizottsága az elmúlt na­pokban elemezte a könyvtár tevékenységét. Kitűnt, hogy eb­ben az évben már 350 új olva­sója van a könyvtárnak. Elis­merően nyilatkoztak a 14 olvasó­kör tevékenységéről. Különösen dicsérték Gurza Ida, Vajda Ilo­na és Varró Anna közfelelősök munkáját — írja HUSZÁR JÓ­ZSEF. A könyv iránti érdeklő­désről tudósítanak Szentgericéről, Farkaslakáról, Ózdról, Bükkös­ről, Balavásárról is. S hogy ez így van, érthető is, hiszen a téli hónapok a legalkalmasabbak a tanulásra, olvasásra. Vonzó és érdekes rendezvények A könyv népszerűsítése céljá­ból minden könyvtárban, olvasó­körben érdekes és népszerű ren­dezvényeket szerveznek. Szent­­ábrahám községben — írja SZŐCS ÁRON — a tantestület tagjai jól sikerült irodalmi estet tartottak, ,,Neked köszönöm drá­ga pártom“ témával. Az egyik alkalommal kérdezz—felelek es­tet szerveztek a legfrissebb párt­os kormányhatározatokból. Ja­nuár 24-én pedig A fejedelem­ségek egyesülésének tükröződése a román irodalomban témával szerveztek emlékezetes rendez­vényt. Ezenkívül a művelődési otthonban a Barátunk a tudo­mány című könyvből előadást tartottak a Világegyetemről, A Naprendszerről és a Földről, Mi a Nap- és Holdfogyatkozás, Ho­gyan jelent meg az élet a Föl­dön, Az ember eredete és fejlő­dése témával. E rendezvények eredményeként január és feb­ruár hónapokban az olvasók szá­ma közel 300-ra emelkedett, az elolvasott könyveké pedig több mint 1.200-ra. Csíkszentkirályon is értékes munkát fejtenek ki a könyv nép­szerűsítéséért. Nagy népszerűség­nek örvendenek az irodalmi montázsok. Nemrég Pártunk ve­zetésével témával szervezték meg. Levelezőnk — VITOS OTTILIA — a könyvtár tevékenységét méltatva megemlíti, hogy az 1965-ben országos második díjat nyert. Kerelőszentpálon a könyvtáros mindenekelőtt a könyvtárban rendezett kiállítások révén nép­szerűsíti a könyveket — írja PA­TAKI JÁNOS. Nyáron a mun­kahelyre viszi a könyveket, té­len otthonukban keresi fel az olvasókat, könyvismertetőket, az irodalom új terméséből témás rendezvényeket szervez. A Csittszentiványból kapott levélben LUKÁCS ANTAL, Kris­tály Mária önkéntes könyvtáros önzetlen munkáját méltatja. Ar­ra törekszik — írja —, hogy a könyv népszerűsítése révén hoz­zájáruljon a szövetkezet gazdasá­gi-szervezeti megerősítéséhez. Csíkszépvizen a téli időszak­ban érezhetően fellendült a könyvtár tevékenysége. A mező­­gazdasági szakkönyvekből több kiállítást és aki tud, az nyer ver­senyt szerveztek. A napokban irodalmi összeállításra kerül sor a Mi történt Stefanettiben és a Szabad az út című könyvek alap­ján. A könyv hónapja falun Február 1-én nyílt meg az im­már hagyományossá vált Falusi Könyvhónap. E fontos kulturális eseményről minden levelezőnk beszámolt. Mezőzáhról SINCRA­­IANU MARCU arról tudósít, hogy a könyvhónap első napján közel 1.000 lej értékű szépirodal­mi, politikai és szakkönyvet vásároltak az olvasók egyéni könyvtáruk gyarapítására. Li­­bánfalván, Bölkén­yben, Gör­­gényszentimrén 500­ és 1.000 lej között vásároltak már eddig könyvet a dolgozók — írja ME­ZEI MIHÁLY. A könyvterjesz­téssel kapcsolatosan sok a pa­nasz Kerelőszentpálon. A község­ben általában kapható könyv, de a távolabbi falvakban csak nagy titkon. A szövetkezet vezetősége többet kellene hogy tegyen a szakkönyvek beszerzéséért. Ma­­rosjárán a könyvterjesztés bosz­­szantó hanyagul történik. — Szeretnénk ilyen és ilyen köny­vet vásárolni — fordulnak ké­réssel a fogyasztási szövetkezet felelőséhez. — Sajnos, nincs. Rendelje meg az elvtárs, mert akkor lehet, hogy lesz. És ami­kor a vevő alaposan szétnéz a szövetkezetben, zsákszámra ta­lál a polcok tetején porosodó szépirodalmi, politikai és szak­könyveket. Csíkszépviz dolgozói szintén arról panaszkodnak, hogy a fogyasztási szövetkezet nem fordít kellő gondot a könyvek terjesztésére. A könyvhónap ide­jére alig 700 lej értékben szer­zett be könyvet. Backamadara­­son a fogyasztási szövetkezet ve­zetősége úgy véli, hogy csak me­séskönyveket kell eladni. Ko­­rondon is ehhez hasonló a hely­zet. Itt arról panaszkodnak, hogy a szépirodalmi könyvek közül hiányoznak a mai életünket tük­röző művek. A levelekből ki­űnik, tehát, hogy a könyvterjesztés terén még sok a tennivaló. A Tartományi Fogyasztási Szövetkezet vezető­sége nagyobb gondot kell fordít­son erre a kérdésre. A levelezők számtalan javaslatot tettek: KÜLDJENEK TÖBB, FRISS SZAKMAI KÖNYVET; NE FE­LEDKEZZENEK MEG A FA­LUN ÉLŐ ÉRTELMISÉGIEK IGÉNYEIRŐL SEM; LEHETŐ­LEG NE CSAK A KÉSZLETEN FELÜLI MENNYISÉGBŐL AZ­AZ AZT A KÖNYVET KÜLD­JÉK, AMI MÁR VÁROSON NEM FOGY.

Next