Vörös Zászló, 1966. március (18. évfolyam, 49-75. szám)

1966-03-01 / 49. szám

Tisztelet az élenjáróknak Az „Augusztus 23” Bútorgyár országos étüzem Nagy megtiszteltetés érte a marosvásárhelyi „Augusztus 29“ Bútorgyár munkaközösségét. A fafeldolgozó- és bútorgyártó vál­lalatok közötti országos verseny­ben a legjobb eredményt érték el a tavaly és így a Suceava-i Faipari Komplexumtól hozzájuk került az országos versenyzász­­ló — az üzem fennállása óta immár negyedszer. Szombaton bensőséges hangu­latú ünnepség színhelye volt a ludasi gép- és traktorállomás. Aznap került sor az élenjárókat megillető diplomák, jelvények átadására. Az 1965-ös évben el­ért sikereik révén a tartomány gépállomásai között folyó szo­cialista versenyben első helyre kerültek. Bár termelési eredmé­nyeik mérlegében a mennyiségi előirányzat túlteljesítése a dön­tő, sok szó esett a minőségi igé­nyek növekedéséről. Minden gépkezelő, minden brigád foko­zott figyelmet szentelt az utób­binak, s így méltán érdemelték A tegnap megtartott zászló­átadási ünnepségen részt vettek Csupor Lajos elvtárs, a Szak­­szervezetek Központi Tanácsá­nak titkára, Chiribo Victor elv­társ, erdőgazdálkodási miniszter­­helyettes, Rus Vasile elvtárs, a marosvásárhelyi városi pártbi­zottság első titkára. Részletes tudósítást a holnapi lapszámunkban közlünk­ ki a Szakszervezetek Tartományi Tanácsának a gépállomást meg­illető diplomáját, melyet a Szakszervezetek Helyi Taná­csának elnöke, Nistor Aurel nyújtott át a gépállomás igazga­tójának. Az ünnepség a brigád-diplo­mák és jelvények kiosztásával folytatódott. Nyolc brigádot tün­tettek ki diplomával és több mint 180 gépkezelő mellére tűzték fel a szocialista verseny élenjárója jelvényt. Az ünnepség kultúr­műsorral és elvtársi összejöve­tellel zárult. • • Ünnepség a ludasi gépállomáson Ami az elismerő oklevél mögött van A Tartományi Közüzemek munkaközösségének nemrég ün­nepélyes keretek között adták át a „szocialista verseny élenjáró­ja“ diplomát. A vállalat munkaközössége nagy örömmel fogadta ezt a megtiszteltetést, s ez alkalommal vállalta, hogy ez évben még na­gyobb lendülettel fog dolgozni a közszolgáltatás további javítá­sáért. A vállalat dolgozói 1965-ben szép eredményeket értek el. Össztermelési tervüket 101,4 szá­zalékra teljesítették, 947.000 lej megtakarítást értek el az ön­költségnél, és 591.000 lejjel szár­nyalták túl a j­övedelmi tervet. A vállalat közszolgáltatási rész­legeinek eredményei ugyancsak említésre méltók, így 1965-ben 346.000 köbméterrel több ivóvi­zet szolgáltattak a lakosságnak, a városi autóbuszok 3.766.000-rel több utast szállítottak, mint 1964- ben. A város tisztántartásában és öntözésében ugyancsak eredmé­nyeket értek el. A városi közfürdőt az 1965-ös évben mintegy 34.000, a Ritz-für­­dőt pedig 16.000 személy vette igénybe, a pionír-vasút több mint 40.000 gyermeket és felnőt­tet szállított, míg az állatkertnek több mint 74.000 látogatója volt. A vállalat munkaközössége to­vábbi feladatának tekinti, hogy az 1966-os évben még szélesebb körben kiterjessze a szocialista versenyt, hogy felszámolja a közszolgáltatásoknál még meg­mutatkozó hiányosságokat, hogy az 1966-os évben is megőrizhes­se a szocialista versenyben „élen­járó vállalat“ címet. SUVETIU VICTOR Csereüvegek Sétálok az utcán. Késő délután van. Sötétedik. Megállok egy élelmiszer üzlet kirakata előtt és e­­légedetten nézege­tem az ízléses elren­dezést, a bő válasz­tékot, a ... — Pardon. — Bocsánat. Aztán kiderül, hogy ismerősbe üt­köztem. Hova-hova? — kérdem a rám jellemző neveletlen­séggel. (Állítólag senkitől sem illik megkérdezni, hogy hova megy és hon­nan jön.) Ismerősöm dühösen legyint, s kissé megemeli a bal kezében tartott sportzsákot. — Sört viszek ha­za. Egye meg a fe­ne. — Mármint a sört — kérdem bizony­talanul. — Dehogy. Eze­ket az üvegeket. — Nehéz, mi? — kérdem kajánul. — Ugyan már ... csorba! Megint csor­ba kettő! — Ne vigyél csor­ba üveget — mon­dom vállvonogatva. — Hát ide hall­gass — kezdi még dühösebben. — Ez­előtt néhány hónap­pal elhatároztam, hogy veszek tíz ü­­veg sört üvegestől, s aztán ha otthon akarok inni, hát csak lefutok az élelmi­szer üzletbe és be­cserélem. Az első tíz üveg közül ket­tőnek a szája csor­ba volt. Ugyan ki törődött vele. Vit­tem az épszájunkat. A következő alka­lommal öt üveg kö­zül egy csorba volt. Végül pedig két be­cserélhető üvegünk maradt. A múlt szombaton ismét öt üveggel akartam hazavinni. Nagy kö­rültekintéssel kivá­lasztom a három legkevésbé hibás fiaskót és szívdo­bogva állok a kasz­­sza előtt. Hátha . .. De nem. A kasszás­­nő enyhén megvető pillantással tolja fe­lém a három csor­bát. Nem sikerült. Mit tehetek? Kifi­zetem a három új üveget. Mi az ne­kem? Otthon föl­bontom a sört, öt új üveg közül ket­tő, érted, kettő csor­ba. Már 13 üvegem volt, s csak 3 cse­rélhető. Most négy üveggel jöttem el, egyet persze, a ke­vésbé csorbák közül választottam. Ezút­tal sem sikerült. Is­mét meg kellett vennem egyet. Sza­vamra, olyan az e­­gész, mint egy IV. osztályos szöveges számtan példa. Ha még sokat sörözünk otthon, az összes gyári selejtet én fo­gom kifizetni. — Tudod — mon­dom elgondolkozva. — ez a számtanos példa nem rossz, de nekem valahogy mégis inkább a Loz in plic jut eszembe, csak persze, azon nyerni is lehet. — Nagyon egyen­lőtlen küzdelmet folytatok. És tudd meg, így van ez az ásványvizes üvegek­kel is. Alig tűnik el az esti forgalomban, mikor magas fiatal­ember siet el mel­lettem. Kezében ny­lon háló, benne öt üres sörösüveg. U­­tána pillantok, s lá­tom, hogy belép az élelmiszer üzlet aj­taján. Mérges isme­rősömre gondolok és sajnálom, hogy elment. Most meg­mutathatnám neki, hogy nem egyedül fizeti a selejtet. KOMZSIK ISTVÁN Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam 49 (4428) szám 1966. március 1. kedd Ára 25 báni LŐRINCZ DÉNES élenjáró kohász a vlahicai Vasüzemben BORSOS FERENC a maros­vásárhelyi Kábelgyár mestere „ ... A rügyek úgy rontanak ki a napfényre, a szabadba, mint kölykök szoktak rohanni ki az ajtót jól becsapva. Minden rügy a nyár követ­je: új öröm s erő a rügyben, mi kiteljesül szüretre s ott piroslik majd a fürtben...“ (ION BANUTA) Láttam a tavaszt Nem ámítás. Megérkezett. Ott láttam a Nyárád völgyé­ben, az ekék nyomán kifor­duló zsíros, fekete rögök kö­zött, a karácsonyfalvi terme­lőszövetkezet gabonatábláin, a Dózsa György községi ker­tészek melegházaiban. Korán kopogtatott be, de a terme­lőszövetkezetek számára nem volt váratlan vendég. Úgy fo­gadták, mintha rendes időben érkezett volna­ szorgos­ mun­kás hétköznapokkal. A backa­­madarasi határban már az el­ső napokban 15 fogat állott munkába, hogy felszántsa az őszről maradt néhány hektár földet. A traktorok is csak a melegebb napokat várják, hogy szikkadjon a föld, me­legedjék a talaj. A mag már készen áll a vetésre, mind el­sőrendű, magas terméshoza­mú fajta. Ha az idő megtart, egy részük már néhány nap múlva a földbe kerül. Karácsonyfalván még zúg a magtisztító gép, de nem so­káig végefelé járnak a zab előkészítésével, s a többi már rendben van. A kukoricát mind kiváló minőségűre cse­rélték ki, s a krumpliverme­ket is állandóan ellenőrzik, hogy lássák ,,jól viselked­nek-e" a vetőgumók. Kint, a határban műtrágyával erősí­tik a gyengén telelt növénye­ket. Eddig több mint 60 hek­tárra szórtak ki nitrogént. A Dózsa György községi kertészek már jól benne jár­nak a tavaszban. A 6.000 cse­rép hajtatott uborka 6—7 le­velében van. Március elején kerül végleges helyére, a ter­mő melegágyba, s április kö­zepe felé már szüretre számí­tanak. De a 360 négyzetmé­ternyi csipőspaprika sem ma­rad el az uborka mögött. Már nem cserepekben, hanem az üvegházban tör a fény fe­lé. S a zöldséges csoport asz­­szonyainak dicséretére legyen mondva, szépen fejlődik ... Láttam a tavaszt, a minap már ott volt mindhárom nyá­­rádmenti termelőszövetkezet határában. Vidáman mosoly­gott rá a termelőszövetkezeti tagokra, akik méltóan fogad­ták, alaposan felkészülve, szorgalmas munkával. NAGY FERENC film­k­frisma • Néhány napja papír- és könyvesbolt nyílt a marosvásárhelyi Carpati-negyedben. Az új keres­kedelmi egységben bő választékban kapható tan­szer és szépirodalmi könyv. A forgalom egyre nö­vekszik, ami azt bizonyítja, hogy szükség volt eb­ben az új lakónegyedben erre a kereskedelmi egy­ségre. • Szombaton a Mezőgazdasági Főtanácsnál át­adták a bortermelő egységek vezetőinek azokat az érmeket, amelyeket hazánk a múlt évi nemzetközi borversenyeken nyert Ljubljanában és Tbilisziben. Hazánk 81 bor, pálinka és konyak mintája közül 59 aranyérmet, 21 pedig ezüstérmet nyert. TARTOMÁNYUNK LEGNAGYOBB BORTER­MELŐ EGYSÉGE, A ZSIDVEI ÁLLAMI GAZDA­SÁG AZOK KÖZÉ TARTOZIK, AMELYEK A LEGTÖBB ARANYÉRMET NYERTÉK. B ART­A FLORESCU, a Nép Művésze vendégszerepel a maros­vásárhelyi Filharmónia szerda esti hangversenyén, melynek műsorát M. Basarab: Poem Uric című mű­véből, Verdi opera-áriákból és Brahms 11. szimfóniájából állították össze. Vezé­nyel Szalmán Lóránt. • A Tartományi Tudományos és Kulturális Ismereteket Terjesztő Komisszió ezekben a napok­ban tartományszerte előadásokat és szimpozionokat szervez „A nagy megvalósítások lelkesítő mérle­ge" címmel. FEBRUÁR 27-ÉN TARTOMÁNYUNK­BAN MINTEGY SZÁZ KÖZGAZDÁSZ TARTOTT ILYEN TÉMÁJÚ ELŐADÁST, ILLETVE SZIM­­POZIONT. • A dicsői Üveggyár laboratóriumát több kor­szerű készülékkel , univerzális koloriméterrel, lángelemző fotométerrel, üvegfeszültségmérővel, spektrokoloriméterrel, stb. látták el, és ezzel az elemzések időtartama sok esetben néhány napról mindössze pár órára csökkent. • A REVISTA ARHIVELOR CÍMŰ FOLYÓ­IRAT SZERKESZTŐSÉGE MÁRCIUS 2-ÁN DÉL­ELŐTT 11 ÓRAKOR A FOGYASZTÁSI SZÖVET­KEZETEK TARTOMÁNYI SZÖVETSÉGÉNEK SZÉKHÁZÁBAN TALÁLKOZÓT SZERVEZ A VÁ­SÁRHELYI ÉS A TARTOMÁNYBELI OLVASÓI­VAL. ajándékok hete • Városszerte folynak az előkészületek már­cius 8-ra. Marosvásárhely kereskedelmi vállalatai is gondoskodtak, hogy gazdag áru­választék álljon a vásárlók rendelkezésére, így például mintegy 50.000 márciuskát (márjikor) hoznak ezekben a na­pokban forgalomba 8 szaküzletben és négy mozgó­egységben. A március 8-ig tartó Ajándékok Heté­ben a szaküzletek ízléses ajándékcsomagokat kí­nálnak a vásárlóknak. Ugyanakkor gondoskodtak kellő választékban kötöttáruról, kozmetikai cikkek­ről, ajándéktárgyakról, művirágról, stb. MÁRCIUSRA (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) TÁVIRAT A MONGOL FORRADALMI NÉPPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ULAN BATOR Kedves elvtársak ! A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, a román kommunisták és népünk nevében szívélyes jókívánságainkat és testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek és Önök útján a pártnak és az egész mongol népnek a Mongol Forradalmi Néppárt 45. évfordulója alkalmából, és újabb sikereket kívá­nunk a Mongol Népköztársaság felvirágoztatásának szentelt tevékenységükhöz. Kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a pártjaink és országaink között meghonosodott testvéri barátság kapcsola­tai szüntelenül fejlődni fognak a román és a mongol nép ja­vára, a szocialista országok és a nemzetközi kommunista moz­galom egysége, a béke és a szocializmus ügye javára világ­szerte. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Nem maradunk le a rakodás gépesítésével sem A kitermelt faanyag berakása vasúti kocsikba, vagy tehergép­kocsikra épp olyan erőfeszítést követel — ha kézzel végezzük —, mint a többi kitermelési munka­fázis. Ezért a rakodás gépesíté­sét is feltétlenül a sürgősen meg­oldandó feladatok közé kell so­rolnunk. A régiai Fagazdálkodási Vál­lalatban ezelőtt öt évvel még ki­zárólag kézi erővel végezték ezt a nehéz munkát. A fizikai erő­feszítés mellett, a kézi rakodás elég jelentős fapazarlással is járt. Ahol csak rakódtak, min­denütt rámpát kellett építeni, s ha a munkálatok befejeződtek, a szétszedett rámpák faanyaga a legtöbb esetben csak tűzifá­nak volt jó. Ha a rakodás gépe­sítésének útját választjuk, mente­sítjük a dolgozókat a nehéz munkától, növekszik a termelé­kenység, csökken az önköltség és a rámpaépítés kiküszöbölésével nagy mennyiségű, ipari célokat szolgáló műfát takarítunk meg a nemzetgazdaság számára. Válla­latunknál elemeztük a rakodás gépesítésének lehetőségét és azt, hogy hol és milyen fajta rakodá­si eszközt használhatnánk a leg­gazdaságosabban. Az elvégzett tanulmány alapján konkrét intéz­kedési tervet dolgoztunk ki, mely­nek fokozatos végrehajtásával elértük azt, hogy vállalatunkban a rakodást jelenleg 12 kötélda­ruval, 2 elevátorral, 1 három tonnás autó-emelődaruval, 1 ipar­vágányú emelődaruval és 4 gép­kocsi csörlővel végezzük. Ezek­nek legnagyobb része a vállalat karbantartási műhelyében ké­szült. A rakodó felszerelések fel­használásával 1965-ben 156.759 köbméter faanyag rakodását si­került gépesítenünk, s ezáltal el­értük a 47,4 százalékos gépesí­tési fokot. Figyelemreméltó tel­jesítmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy a szállítást csak­nem kizárólag erdei iparvasúton bonyolítjuk le, s így csak igen kis mértékben használhatjuk a gépkocsi-csörlőket. A gépi rakodás tavalyi gazda­sági hatékonyságát az alábbiak­ban összegezhetjük: a rakodási művelet termelékenysége 50 szá­zalékkal emelkedett; a rakodás önköltsége — a kézi rakodáshoz viszonyítva — 180.000 lejjel csök­kent; jelentős mennyiségű fa­anyagot takarítottunk meg. Ki szeretném emelni a vállalati rönktéren használt két kötéldaru teljesítményét. Ezt a két emelő­­szerkezetet Hirjan Florea, Rusu Gheorghe és Maior Dumitru gép­kezelők mindig üzemképes álla­potban tartották, éjjel-nappal dolgoztak velük, és így sikerült egyenként 46.000 köbméter anya­got lerakni — a tervezett 21.000 köbméterrel szemben. Ezt a két emelődarut valóban maximálisan kihasználtuk. A rakodás gépesítését — úgy, amint azt pártunk IX. kongresz­­szusának Irányelvei feladatul tű­zik — a jövőben tovább fokoz­zuk. Munkaközösségünk újabb akciótervet készített — ezúttal öt évre —, amely előirányozza, hogy 1970-ben már 316.000 köbméter faanyagot rakjunk fel gépi erő­vel. Az elkövetkezendő években célkitűzéseink valóra váltása ér­dekében újabb típusú rakodógé­pekkel bővítjük gépállományun­kat. Alkalmazni fogunk Bolin­­der-emelőket, univerzális trakto­rokra szerelt emelőket, belső égé­sű motorokkal működő, hordoz­ható csörlőket. Ez utóbbiakat fő­képp ott fogjuk felhasználni, a­­hol kisebb mennyiségű faanya­got kell elszállítanunk, ahol nem kifizetődő kötéldaruk felállítása, vagy más nagyobb teljesítményű emelőszerkezet igénybevétele. CSURKA ISTVÁN mérnök, a régeni Fagazdálkodási Vállalat gépesítési osztályá­nak főnöke KALLÓDÓ EZRESEK A Nemzeti Bank Dicső rajoni fiókjánál az egyik inspektor jóko­ra kimutatásokat tesz az asztalra. — Véleményem szerint nem túl­ságosan súlyos a helyzet — mond­ja —, de azért nem árt, ha egy­két dologra felhívják a termelő­­szövetkezetek figyelmét. Miről is van szó? Arról, hogy egyes ipari üzemek­hez hasonlóan, a termelőszövet­kezetekben is néha olyan felsze­relésekbe és anyagokba fektetik a pénzalapok egy részét, ame­lyekre nem volt és belátható időn belül nem is lesz szükségük. Íme néhány példa a már említett kimutatásokból. A désfalvi termelőszövetkezet­ben két és fél évvel ezelőtt 11.019 lejért tápkockakészítő­ gépet vásá­roltak, ugyanakkor több mint 7 ezer lejért a melegágykereteket is beszerezték. Időközben azonban a termelőszövetkezet fejlődése más irányt vett, feleslegessé váltak a zöldségtermelési felszerelések, így aztán két és fél év óta több mint 18.000 lej hányódik, anélkül, hogy valami hasznot hozna. Hasonló a helyzet a tetemes termelőszövetkezetben is, de egy másik termelési ágban. Itt előze­tes elképzelések szerint a barom­fitenyésztést akarták fejleszteni, be is szerezték a berendezések nagy részét, de később mindenről lemondtak. Most pedig árulják a 10 baromfi-itatót és 25 etetőt, a­­melyekben ugyancsak két és fél éve csaknem 5.000 fejük fekszik. De nem mindenütt ilyen „régi keletű“ dolgokról van szó. A kó­­rodszentmártoni termelőszövetke­zetben például a múlt év tavaszán és nyarán csaknem 16.000 lejre 8 kéttestű boronát, 4 szőlőművelő ekét, 8 kukorica-kapálógépet, 292 cukorrépa-kapát, stb. vásároltak, amelyektől most szeretnének meg­szabadulni. A szükségleten felüli készletek és anyagok egy részén, ha azok­ra máshol szükség van, a Bank és a rajoni mezőgazdasági tanács segítségével, természetesen túl le­het adni. De mi lesz azokkal az anyagokkal és készletekkel, ame­lyek időközben elértéktelenedtek? A velei termelőszövetkezetből pél­dául 5.050 kiló teljesen hasznave­hetetlen cementet jelentettek. Az ilyen és ehhez hasonló esetekben, úgy véljük, ki kell kutatni, ki volt a hibás s kötelezni kell az okozott kár megtérítésére. De nem lenne felesleges felelős­ségre vonni azokat sem, akik fele­lőtlenül elfekvő anyagokba és fel­szerelésekbe ölik bele a közösség pénzét! MEZEI SÁNDOR SZÉCSI ANDRÁS ! MAROSPART

Next