Vörös Zászló, 1966. március (18. évfolyam, 49-75. szám)
1966-03-01 / 49. szám
Tisztelet az élenjáróknak Az „Augusztus 23” Bútorgyár országos étüzem Nagy megtiszteltetés érte a marosvásárhelyi „Augusztus 29“ Bútorgyár munkaközösségét. A fafeldolgozó- és bútorgyártó vállalatok közötti országos versenyben a legjobb eredményt érték el a tavaly és így a Suceava-i Faipari Komplexumtól hozzájuk került az országos versenyzászló — az üzem fennállása óta immár negyedszer. Szombaton bensőséges hangulatú ünnepség színhelye volt a ludasi gép- és traktorállomás. Aznap került sor az élenjárókat megillető diplomák, jelvények átadására. Az 1965-ös évben elért sikereik révén a tartomány gépállomásai között folyó szocialista versenyben első helyre kerültek. Bár termelési eredményeik mérlegében a mennyiségi előirányzat túlteljesítése a döntő, sok szó esett a minőségi igények növekedéséről. Minden gépkezelő, minden brigád fokozott figyelmet szentelt az utóbbinak, s így méltán érdemelték A tegnap megtartott zászlóátadási ünnepségen részt vettek Csupor Lajos elvtárs, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, Chiribo Victor elvtárs, erdőgazdálkodási miniszterhelyettes, Rus Vasile elvtárs, a marosvásárhelyi városi pártbizottság első titkára. Részletes tudósítást a holnapi lapszámunkban közlünk ki a Szakszervezetek Tartományi Tanácsának a gépállomást megillető diplomáját, melyet a Szakszervezetek Helyi Tanácsának elnöke, Nistor Aurel nyújtott át a gépállomás igazgatójának. Az ünnepség a brigád-diplomák és jelvények kiosztásával folytatódott. Nyolc brigádot tüntettek ki diplomával és több mint 180 gépkezelő mellére tűzték fel a szocialista verseny élenjárója jelvényt. Az ünnepség kultúrműsorral és elvtársi összejövetellel zárult. • • Ünnepség a ludasi gépállomáson Ami az elismerő oklevél mögött van A Tartományi Közüzemek munkaközösségének nemrég ünnepélyes keretek között adták át a „szocialista verseny élenjárója“ diplomát. A vállalat munkaközössége nagy örömmel fogadta ezt a megtiszteltetést, s ez alkalommal vállalta, hogy ez évben még nagyobb lendülettel fog dolgozni a közszolgáltatás további javításáért. A vállalat dolgozói 1965-ben szép eredményeket értek el. Össztermelési tervüket 101,4 százalékra teljesítették, 947.000 lej megtakarítást értek el az önköltségnél, és 591.000 lejjel szárnyalták túl a jövedelmi tervet. A vállalat közszolgáltatási részlegeinek eredményei ugyancsak említésre méltók, így 1965-ben 346.000 köbméterrel több ivóvizet szolgáltattak a lakosságnak, a városi autóbuszok 3.766.000-rel több utast szállítottak, mint 1964- ben. A város tisztántartásában és öntözésében ugyancsak eredményeket értek el. A városi közfürdőt az 1965-ös évben mintegy 34.000, a Ritz-fürdőt pedig 16.000 személy vette igénybe, a pionír-vasút több mint 40.000 gyermeket és felnőttet szállított, míg az állatkertnek több mint 74.000 látogatója volt. A vállalat munkaközössége további feladatának tekinti, hogy az 1966-os évben még szélesebb körben kiterjessze a szocialista versenyt, hogy felszámolja a közszolgáltatásoknál még megmutatkozó hiányosságokat, hogy az 1966-os évben is megőrizhesse a szocialista versenyben „élenjáró vállalat“ címet. SUVETIU VICTOR Csereüvegek Sétálok az utcán. Késő délután van. Sötétedik. Megállok egy élelmiszer üzlet kirakata előtt és elégedetten nézegetem az ízléses elrendezést, a bő választékot, a ... — Pardon. — Bocsánat. Aztán kiderül, hogy ismerősbe ütköztem. Hova-hova? — kérdem a rám jellemző neveletlenséggel. (Állítólag senkitől sem illik megkérdezni, hogy hova megy és honnan jön.) Ismerősöm dühösen legyint, s kissé megemeli a bal kezében tartott sportzsákot. — Sört viszek haza. Egye meg a fene. — Mármint a sört — kérdem bizonytalanul. — Dehogy. Ezeket az üvegeket. — Nehéz, mi? — kérdem kajánul. — Ugyan már ... csorba! Megint csorba kettő! — Ne vigyél csorba üveget — mondom vállvonogatva. — Hát ide hallgass — kezdi még dühösebben. — Ezelőtt néhány hónappal elhatároztam, hogy veszek tíz üveg sört üvegestől, s aztán ha otthon akarok inni, hát csak lefutok az élelmiszer üzletbe és becserélem. Az első tíz üveg közül kettőnek a szája csorba volt. Ugyan ki törődött vele. Vittem az épszájunkat. A következő alkalommal öt üveg közül egy csorba volt. Végül pedig két becserélhető üvegünk maradt. A múlt szombaton ismét öt üveggel akartam hazavinni. Nagy körültekintéssel kiválasztom a három legkevésbé hibás fiaskót és szívdobogva állok a kaszsza előtt. Hátha . .. De nem. A kasszásnő enyhén megvető pillantással tolja felém a három csorbát. Nem sikerült. Mit tehetek? Kifizetem a három új üveget. Mi az nekem? Otthon fölbontom a sört, öt új üveg közül kettő, érted, kettő csorba. Már 13 üvegem volt, s csak 3 cserélhető. Most négy üveggel jöttem el, egyet persze, a kevésbé csorbák közül választottam. Ezúttal sem sikerült. Ismét meg kellett vennem egyet. Szavamra, olyan az egész, mint egy IV. osztályos szöveges számtan példa. Ha még sokat sörözünk otthon, az összes gyári selejtet én fogom kifizetni. — Tudod — mondom elgondolkozva. — ez a számtanos példa nem rossz, de nekem valahogy mégis inkább a Loz in plic jut eszembe, csak persze, azon nyerni is lehet. — Nagyon egyenlőtlen küzdelmet folytatok. És tudd meg, így van ez az ásványvizes üvegekkel is. Alig tűnik el az esti forgalomban, mikor magas fiatalember siet el mellettem. Kezében nylon háló, benne öt üres sörösüveg. Utána pillantok, s látom, hogy belép az élelmiszer üzlet ajtaján. Mérges ismerősömre gondolok és sajnálom, hogy elment. Most megmutathatnám neki, hogy nem egyedül fizeti a selejtet. KOMZSIK ISTVÁN Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam 49 (4428) szám 1966. március 1. kedd Ára 25 báni LŐRINCZ DÉNES élenjáró kohász a vlahicai Vasüzemben BORSOS FERENC a marosvásárhelyi Kábelgyár mestere „ ... A rügyek úgy rontanak ki a napfényre, a szabadba, mint kölykök szoktak rohanni ki az ajtót jól becsapva. Minden rügy a nyár követje: új öröm s erő a rügyben, mi kiteljesül szüretre s ott piroslik majd a fürtben...“ (ION BANUTA) Láttam a tavaszt Nem ámítás. Megérkezett. Ott láttam a Nyárád völgyében, az ekék nyomán kiforduló zsíros, fekete rögök között, a karácsonyfalvi termelőszövetkezet gabonatábláin, a Dózsa György községi kertészek melegházaiban. Korán kopogtatott be, de a termelőszövetkezetek számára nem volt váratlan vendég. Úgy fogadták, mintha rendes időben érkezett volna szorgos munkás hétköznapokkal. A backamadarasi határban már az első napokban 15 fogat állott munkába, hogy felszántsa az őszről maradt néhány hektár földet. A traktorok is csak a melegebb napokat várják, hogy szikkadjon a föld, melegedjék a talaj. A mag már készen áll a vetésre, mind elsőrendű, magas terméshozamú fajta. Ha az idő megtart, egy részük már néhány nap múlva a földbe kerül. Karácsonyfalván még zúg a magtisztító gép, de nem sokáig végefelé járnak a zab előkészítésével, s a többi már rendben van. A kukoricát mind kiváló minőségűre cserélték ki, s a krumplivermeket is állandóan ellenőrzik, hogy lássák ,,jól viselkednek-e" a vetőgumók. Kint, a határban műtrágyával erősítik a gyengén telelt növényeket. Eddig több mint 60 hektárra szórtak ki nitrogént. A Dózsa György községi kertészek már jól benne járnak a tavaszban. A 6.000 cserép hajtatott uborka 6—7 levelében van. Március elején kerül végleges helyére, a termő melegágyba, s április közepe felé már szüretre számítanak. De a 360 négyzetméternyi csipőspaprika sem marad el az uborka mögött. Már nem cserepekben, hanem az üvegházban tör a fény felé. S a zöldséges csoport aszszonyainak dicséretére legyen mondva, szépen fejlődik ... Láttam a tavaszt, a minap már ott volt mindhárom nyárádmenti termelőszövetkezet határában. Vidáman mosolygott rá a termelőszövetkezeti tagokra, akik méltóan fogadták, alaposan felkészülve, szorgalmas munkával. NAGY FERENC filmkfrisma • Néhány napja papír- és könyvesbolt nyílt a marosvásárhelyi Carpati-negyedben. Az új kereskedelmi egységben bő választékban kapható tanszer és szépirodalmi könyv. A forgalom egyre növekszik, ami azt bizonyítja, hogy szükség volt ebben az új lakónegyedben erre a kereskedelmi egységre. • Szombaton a Mezőgazdasági Főtanácsnál átadták a bortermelő egységek vezetőinek azokat az érmeket, amelyeket hazánk a múlt évi nemzetközi borversenyeken nyert Ljubljanában és Tbilisziben. Hazánk 81 bor, pálinka és konyak mintája közül 59 aranyérmet, 21 pedig ezüstérmet nyert. TARTOMÁNYUNK LEGNAGYOBB BORTERMELŐ EGYSÉGE, A ZSIDVEI ÁLLAMI GAZDASÁG AZOK KÖZÉ TARTOZIK, AMELYEK A LEGTÖBB ARANYÉRMET NYERTÉK. B ARTA FLORESCU, a Nép Művésze vendégszerepel a marosvásárhelyi Filharmónia szerda esti hangversenyén, melynek műsorát M. Basarab: Poem Uric című művéből, Verdi opera-áriákból és Brahms 11. szimfóniájából állították össze. Vezényel Szalmán Lóránt. • A Tartományi Tudományos és Kulturális Ismereteket Terjesztő Komisszió ezekben a napokban tartományszerte előadásokat és szimpozionokat szervez „A nagy megvalósítások lelkesítő mérlege" címmel. FEBRUÁR 27-ÉN TARTOMÁNYUNKBAN MINTEGY SZÁZ KÖZGAZDÁSZ TARTOTT ILYEN TÉMÁJÚ ELŐADÁST, ILLETVE SZIMPOZIONT. • A dicsői Üveggyár laboratóriumát több korszerű készülékkel , univerzális koloriméterrel, lángelemző fotométerrel, üvegfeszültségmérővel, spektrokoloriméterrel, stb. látták el, és ezzel az elemzések időtartama sok esetben néhány napról mindössze pár órára csökkent. • A REVISTA ARHIVELOR CÍMŰ FOLYÓIRAT SZERKESZTŐSÉGE MÁRCIUS 2-ÁN DÉLELŐTT 11 ÓRAKOR A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK TARTOMÁNYI SZÖVETSÉGÉNEK SZÉKHÁZÁBAN TALÁLKOZÓT SZERVEZ A VÁSÁRHELYI ÉS A TARTOMÁNYBELI OLVASÓIVAL. ajándékok hete • Városszerte folynak az előkészületek március 8-ra. Marosvásárhely kereskedelmi vállalatai is gondoskodtak, hogy gazdag áruválaszték álljon a vásárlók rendelkezésére, így például mintegy 50.000 márciuskát (márjikor) hoznak ezekben a napokban forgalomba 8 szaküzletben és négy mozgóegységben. A március 8-ig tartó Ajándékok Hetében a szaküzletek ízléses ajándékcsomagokat kínálnak a vásárlóknak. Ugyanakkor gondoskodtak kellő választékban kötöttáruról, kozmetikai cikkekről, ajándéktárgyakról, művirágról, stb. MÁRCIUSRA (HARAGOS ZOLTÁN felvétele) TÁVIRAT A MONGOL FORRADALMI NÉPPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK ULAN BATOR Kedves elvtársak ! A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, a román kommunisták és népünk nevében szívélyes jókívánságainkat és testvéri üdvözletünket küldjük Önöknek és Önök útján a pártnak és az egész mongol népnek a Mongol Forradalmi Néppárt 45. évfordulója alkalmából, és újabb sikereket kívánunk a Mongol Népköztársaság felvirágoztatásának szentelt tevékenységükhöz. Kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a pártjaink és országaink között meghonosodott testvéri barátság kapcsolatai szüntelenül fejlődni fognak a román és a mongol nép javára, a szocialista országok és a nemzetközi kommunista mozgalom egysége, a béke és a szocializmus ügye javára világszerte. A ROMÁN KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Nem maradunk le a rakodás gépesítésével sem A kitermelt faanyag berakása vasúti kocsikba, vagy tehergépkocsikra épp olyan erőfeszítést követel — ha kézzel végezzük —, mint a többi kitermelési munkafázis. Ezért a rakodás gépesítését is feltétlenül a sürgősen megoldandó feladatok közé kell sorolnunk. A régiai Fagazdálkodási Vállalatban ezelőtt öt évvel még kizárólag kézi erővel végezték ezt a nehéz munkát. A fizikai erőfeszítés mellett, a kézi rakodás elég jelentős fapazarlással is járt. Ahol csak rakódtak, mindenütt rámpát kellett építeni, s ha a munkálatok befejeződtek, a szétszedett rámpák faanyaga a legtöbb esetben csak tűzifának volt jó. Ha a rakodás gépesítésének útját választjuk, mentesítjük a dolgozókat a nehéz munkától, növekszik a termelékenység, csökken az önköltség és a rámpaépítés kiküszöbölésével nagy mennyiségű, ipari célokat szolgáló műfát takarítunk meg a nemzetgazdaság számára. Vállalatunknál elemeztük a rakodás gépesítésének lehetőségét és azt, hogy hol és milyen fajta rakodási eszközt használhatnánk a leggazdaságosabban. Az elvégzett tanulmány alapján konkrét intézkedési tervet dolgoztunk ki, melynek fokozatos végrehajtásával elértük azt, hogy vállalatunkban a rakodást jelenleg 12 kötéldaruval, 2 elevátorral, 1 három tonnás autó-emelődaruval, 1 iparvágányú emelődaruval és 4 gépkocsi csörlővel végezzük. Ezeknek legnagyobb része a vállalat karbantartási műhelyében készült. A rakodó felszerelések felhasználásával 1965-ben 156.759 köbméter faanyag rakodását sikerült gépesítenünk, s ezáltal elértük a 47,4 százalékos gépesítési fokot. Figyelemreméltó teljesítmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy a szállítást csaknem kizárólag erdei iparvasúton bonyolítjuk le, s így csak igen kis mértékben használhatjuk a gépkocsi-csörlőket. A gépi rakodás tavalyi gazdasági hatékonyságát az alábbiakban összegezhetjük: a rakodási művelet termelékenysége 50 százalékkal emelkedett; a rakodás önköltsége — a kézi rakodáshoz viszonyítva — 180.000 lejjel csökkent; jelentős mennyiségű faanyagot takarítottunk meg. Ki szeretném emelni a vállalati rönktéren használt két kötéldaru teljesítményét. Ezt a két emelőszerkezetet Hirjan Florea, Rusu Gheorghe és Maior Dumitru gépkezelők mindig üzemképes állapotban tartották, éjjel-nappal dolgoztak velük, és így sikerült egyenként 46.000 köbméter anyagot lerakni — a tervezett 21.000 köbméterrel szemben. Ezt a két emelődarut valóban maximálisan kihasználtuk. A rakodás gépesítését — úgy, amint azt pártunk IX. kongreszszusának Irányelvei feladatul tűzik — a jövőben tovább fokozzuk. Munkaközösségünk újabb akciótervet készített — ezúttal öt évre —, amely előirányozza, hogy 1970-ben már 316.000 köbméter faanyagot rakjunk fel gépi erővel. Az elkövetkezendő években célkitűzéseink valóra váltása érdekében újabb típusú rakodógépekkel bővítjük gépállományunkat. Alkalmazni fogunk Bolinder-emelőket, univerzális traktorokra szerelt emelőket, belső égésű motorokkal működő, hordozható csörlőket. Ez utóbbiakat főképp ott fogjuk felhasználni, ahol kisebb mennyiségű faanyagot kell elszállítanunk, ahol nem kifizetődő kötéldaruk felállítása, vagy más nagyobb teljesítményű emelőszerkezet igénybevétele. CSURKA ISTVÁN mérnök, a régeni Fagazdálkodási Vállalat gépesítési osztályának főnöke KALLÓDÓ EZRESEK A Nemzeti Bank Dicső rajoni fiókjánál az egyik inspektor jókora kimutatásokat tesz az asztalra. — Véleményem szerint nem túlságosan súlyos a helyzet — mondja —, de azért nem árt, ha egykét dologra felhívják a termelőszövetkezetek figyelmét. Miről is van szó? Arról, hogy egyes ipari üzemekhez hasonlóan, a termelőszövetkezetekben is néha olyan felszerelésekbe és anyagokba fektetik a pénzalapok egy részét, amelyekre nem volt és belátható időn belül nem is lesz szükségük. Íme néhány példa a már említett kimutatásokból. A désfalvi termelőszövetkezetben két és fél évvel ezelőtt 11.019 lejért tápkockakészítő gépet vásároltak, ugyanakkor több mint 7 ezer lejért a melegágykereteket is beszerezték. Időközben azonban a termelőszövetkezet fejlődése más irányt vett, feleslegessé váltak a zöldségtermelési felszerelések, így aztán két és fél év óta több mint 18.000 lej hányódik, anélkül, hogy valami hasznot hozna. Hasonló a helyzet a tetemes termelőszövetkezetben is, de egy másik termelési ágban. Itt előzetes elképzelések szerint a baromfitenyésztést akarták fejleszteni, be is szerezték a berendezések nagy részét, de később mindenről lemondtak. Most pedig árulják a 10 baromfi-itatót és 25 etetőt, amelyekben ugyancsak két és fél éve csaknem 5.000 fejük fekszik. De nem mindenütt ilyen „régi keletű“ dolgokról van szó. A kórodszentmártoni termelőszövetkezetben például a múlt év tavaszán és nyarán csaknem 16.000 lejre 8 kéttestű boronát, 4 szőlőművelő ekét, 8 kukorica-kapálógépet, 292 cukorrépa-kapát, stb. vásároltak, amelyektől most szeretnének megszabadulni. A szükségleten felüli készletek és anyagok egy részén, ha azokra máshol szükség van, a Bank és a rajoni mezőgazdasági tanács segítségével, természetesen túl lehet adni. De mi lesz azokkal az anyagokkal és készletekkel, amelyek időközben elértéktelenedtek? A velei termelőszövetkezetből például 5.050 kiló teljesen hasznavehetetlen cementet jelentettek. Az ilyen és ehhez hasonló esetekben, úgy véljük, ki kell kutatni, ki volt a hibás s kötelezni kell az okozott kár megtérítésére. De nem lenne felesleges felelősségre vonni azokat sem, akik felelőtlenül elfekvő anyagokba és felszerelésekbe ölik bele a közösség pénzét! MEZEI SÁNDOR SZÉCSI ANDRÁS ! MAROSPART