Vörös Zászló, 1966. szeptember (18. évfolyam, 205-230. szám)

1966-09-01 / 205. szám

/ I AZ RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA­I MEGVITATJÁK AZ ÖTÉVES TERVFELADATOKAT Remetei Tejporgyár A remetei Tejporgyár munkaközössége meg­vitatta az 1966-os évben elért eredményeket és az 1967-1970-es évek tervfeladatait — írja tudósításá­ban Simon Etemér levelező. A vállalat vezetősége által előterjesztett jelentésből kitűnik: az összter­­melési tervet 122,9 százalékra teljesítették, s 303.000 lej terven felüli nyereséget valósítottak meg. Az önköltségnél elért megtakarítás értéke 902.000 lej. A termékfajtánkénti tervüket ugyan­csak teljesítették. Ezekhez az eredményekhez kü­lönösen hozzájárultak Kovács Sándor, Mezei Jó­zsef, Olaru Eugen, Bajkó Lajos, Baras Anna, Ba­lázs Ádám és mások. A vállalat dolgozói lelkesedéssel fogadták az ötéves terv feladatait. Rámutattak az 1966-os év­ben előfordult hiányosságokra és azokra a tartalé­kokra, amelyek még kiaknázatlanok a vállalatnál. Majd Papuc elvtárs, a rajoni pártbizottság titkára emelkedett szólásra, aki elismeréssel nyilatkozott az elért eredményekről, ugyanakkor összegezte a legsürgősebb tennivalókat. Mindenekelőtt biztosí­tani kell a jó minőségű nyersanyagot. — El kell követni mindent — mondotta —, hogy a meleg évszakokban is jó minőségű nyersanyag kerüljön feldolgozásra, mert csak így gyárthatnak kiváló minőségű árut. Az 1967—1970-es évek tervfeladataival kap­csolatban megállapította, hogy minden lehetőség megvan azok teljesítésére. IPARI ÉPÍTKEZÉS Sportfelszereléseket Gyártó Vállalat A régeni Sportfelszereléseket Gyártó Vállalat­ban megtartott terv­vitáról Jenei Árpád levele­zőnk értesített. A jelentésből kitűnt — írja —, hogy hét havi tervüket sikeresen teljesítették. Az önköltség csökkentése révén 83.000 lejt takarítottak meg és 155.000 lej terven felüli jövedelmet értek el. Az idén sokat javult a vállalat műszaki ellá­tottsága. Több mint 40 új gépet helyeztek üzembe, többek között 5 cipőfelsőrész-stancológépet, melyek egyenként 130—135 pár cipőt szabnak ki naponta, az azelőtt kézzel szabott 60 párral szemben. A mű­szaki-szervezési intézkedési terv 75 feladatából 73- at megvalósítottak. Az ötéves terv időszakában a vállalat összter­melése 164 százalékkal növekszik. Ez azt jelenti, hogy az évi átlagos növekedési ütem meghaladja a 31 százalékot. A műszaki-szervezési intézkedési terv, ame­lyet az elhangzott javaslatokkal kiegészítettek, több mint 50 feladatot foglal magában. Ananstprei • Megtakarított tüzelőanyag­gal 130—150.000 darab téglát égetnek ki havonta a dicsői Herkules Tégla- és Cserépgyár­­ban. Módszerük: az égetőke­mencék melegét nem csak szá­rításra, hanem az égetésre be­rakott téglák előmelegítésére is felhasználják.­­ A Hargita Bányaipari Vállalat lövétei részlegén nem­rég egy új rakodógépet helyez­tek üzembe. Jelenleg 10 vas­ércfejtésben és előhajtásban végzik teljesen gépesítve a ra­kodást.­­ Az új gyártási idény első négy napján a marosvásárhelyi Cukorgyár mintegy 900 vagon répát dolgozott fel. A vállalat az idén hamarább kezdte meg a termelést, ami egyrészt an­nak köszönhető, hogy a főjaví­tásokat idejében fejezték be, ugyanakkor biztosították a fo­lyamatos nyersanyagellátást. A PRON­OEXPRES 1966 augusztus 31-i húzásának nye­rőszámai : 38, 42, 37, 20, 8, 30 Bitszámok: 27, 21 Ezúttal 599.360 lej kerül ki­o­ltásra. Este a borszéki kultúrh­áz teraszán Világ proletárjai, egyesüljetek !Ion Gheorghe Maurer elvtárs görögországi látogatása Szerda reggel Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke Corneliu Manescu külügyminiszter kíséretében el­utazott a fővárosból Athénba, hogy a Görög Királyság minisz­terelnökének meghívására hiva­talos látogatást tegyen Görögor­szágban. ATHÉN. — Gh. Secuiu és C. Alexandroaie, az Agerpres kü­­löntudósítói közlik: Románia Szocialista Köztár­saság kormányküldöttsége, élén Ion Gheorghe Maurerrel, a Mi­nisztertanács elnökével szerda délben megérkezett a görög fő­városba. A Minisztertanács el­nökével együtt érkezett Corne­liu Manescu külügyminiszter, Alexandra Balaci, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizott­ság alelnöke, valamint tanácso­sok és szakértők csoportja. A Románia és Görögország állami zászlóival díszített Hele­­nikon repülőtéren a román ven­dégek fogadására megjelent: Sztefanosz Sztefanopulosz, a Gö­rög Királyság miniszterelnöke, Joannisz Tumbasz külügymi­niszter, T. Rentisz helyettes külügyminiszter, A. Argiropu­­losz, Görögország bukaresti nagykövete és más hivatalos személyek. Az érkezők fogadásánál je­len volt Mircea Balanescu, Ro­mánia Szocialista Köztársaság athéni nagykövete, valamint a nagykövetség és gazdasági kép­viseletünk számos tagja is. A román miniszterelnök, mi­után bemutatták neki a repü­lőtéren lévő hivatalos személye­ket, fogadta a díszőrség pa­rancsnokának jelentését. A ka­tonazenekar eljátszotta Románia és Görögország állami himnu­szát. Ion Gheorghe Maurer mi­niszterelnök Sztefanosz Sztefa-A Minisztertanács elnökével együtt utazott el Alexandra Ba­laci, a Művelődés- és Művészet­ügyi Állami Bizottság alelnöke, valamint tanácsosok és szakér­tők csoportja. A Baneasa repülőtéren a kö­vetkező elvtársak voltak jelen: Gheorghe Apostol, Alexandra Birladeanu, Emil Bodnara?, Ilie Verdet, Maxim Berghianu, Io­nopulosz görög miniszterelnök­kel együtt ellépett a díszőrség előtt. Sztefanosz Sztefanopulosz mi­niszterelnök Ion Gheorghe Mau­rer elvtársat és a többi i-­i-bán vendéget üdvözölve ezeket mon­dotta: ..Nagy örömmel biztosí­tom Önt, Excellenciád, hogy az Ön és a külügyminiszter úr látogatását a legnagyob­'-' jóin­dulat fogja övezni. Örömünkre szolgál, hogy Excellenciátokkal együtt a görög—román kapcso­latok új korszakának megalapí­tói lehetünk. A görög nép és a királyi kor­mány nevében köszöntöm Gö­rögországban Önt Excellenciás uram Románia Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsának el­nökét és a külügyminiszter úr Őexcellenciáját“. Ion Gheorghe Maurer, Romá­nia Minisztertanácsának eln­öke válaszbeszédében köszönetet mondott a vendéglátóknak a görögországi látogatásra szóló szívélyes meghívásért, majd így folytatta: „Az önök orá­m elhozták a görög népnek a ro­mán nép baráti üdvözletét. Az­zal az őszinte óhajlal jöttünk, hogy Excellenciáddal, minisz­terelnök úr és Excellenciád je­les munkatársaival együtt ke­ressük az országaink közötti hagyományos jószomszédi kap­csolatok előmozdításának útjait és eszközeit. sif Bane, Petre Blajovici, Flo­rian Dänälache, Fazekas János, Constanta Craciun, Gheorghe Gaston Marin, Roman Moldo­van miniszterek. Jelen volt Szpyrosz Adamo­­pulosz, Görögország bukaresti ideiglenes ügyvivője és a nagy­kö­vetség több tagja. (Agerpres) Érdeklődéssel várjuk az Ex­cellenciáddal sorra kerülő Táv­beszéléseket és látogatásai­nkat, amelyek során megcsodálhat­juk a hős görög nép legendás múltjának nyomait és megis­merkedhetünk mai problémái­val és hazája haladásának és felvirágzásának szolgálatába ál­lított tevékenységével“. A román miniszterelnök be­fejezésül köszönetet mondott a baráti fogadtatásért. A két kormányfő szívélyesen elbeszélgetett a légikikötő hiva­talos szalonjában. A román miniszterelnök az újságírók kérdéseire válaszolva rámutatott, azzal az őszinte ó­­hajjal jött Görögországba, hogy szorosabbra vonja a két or­szág baráti kapcsolatait és e­­gyüttműködését, ami megfelel nemcsak a két nép, de a Bal­kán-övezet légköre szüntelen javítása érdekeinek is. Orszá­gaink együttműködése például szolgálhat a nemzetközi légkör javítására is — mondotta a ro­mán kormányfő. A román vendégek az üdvöz­lésükre érkezett hivatalos sze­mélyek kíséretében a repülő­térről a számukra fenntartott szálláshelyre hajtattak. (Folytatás a 4. oldalon) II. * I­n­g b­roibeHa« munkanapok A párt és államveze­tők tartományunkban tett látogatásának je­lentősége nem múlik el a napokkal. Felidéztük ezt augusztus 23-ikán is, amikor anyagi és szelle­mi értékeink számbavé­telére került sor, a nagy ünnepnapok írat­lan követelménye sze­rint. A szónokok a kö­­­­szönet szavaival emlé­keztek meg arról a gon­doskodásról, melyet pár­tunk vezetősége, és sze­mély szerint Nicolae Ceaușescu elvtárs, pár­tunk Központi Bizottsá­gának főtitkára tanúsít a Maros-Magyar Auto­nóm Tartomány szünte­len fejlesztése iránt. Természetesen nem el­vont és általánosságban értelmezett gondosko­dásról van szó. Hanem számokban, milliókban és milliárdokban megfo­galmazott beruházásról. Új üzemekről, gyárak­ról, iskolákról, kórház­ról, lakóházakról, film­színházakról, bányafej­lesztésről, a művelődési élet fejlesztéséről, stb. Munkám jellegénél fog­va engedtessék meg, hogy külön mondatban említsem föl Marosvá­sárhely új Állami Szín­házának tervét, amely rövid időn belül valóra válik; kőben, márvány­ban, bársonyban, mo­dern színpadi gépezet­ben érzékelhető való­sággá. A párt- és államveze­tők itteni látogatásának ünnepnapjai valójában gyors ritmusú, sülnt meghatározó munkana­pok voltak. A holnapi napok arculatának vá­zolása a hatalmas tö­­meggyűléseken nem köl­tői képek sorozata volt, hanem reális, a megva­lósítás folyamatában lé­vő tervek számbavétele. Udvarhelyt, ahol nem írta: SÜTŐ ANDRÁS csak a főteret, hanem a mellékutcákat, sőt a háztetőket is ellepő tö­megek előtt került szó­ba az új textilüzem föl­építése, alkalmam volt megtekinteni az ötéves tervben előirányzott ipa­ri létesítmény térképét is. A tömeggyűlés előt­ti percekben még élénk eszmecsere zajlott a pártvezetők és a helyi párt- és néptanácsi szer­vek képviselői között arról, hogy a város me­lyik pontja legalkalma­sabb az építkezésre. S amikor a gyűlés végez­tével ünnepi­ szoknyás lányok kedves, megha­tódott mosollyal és moz­dulattal csárdásra-horá­­ra kérték fel a vendé­geket, ebben a fölkérés­ben ott lüktetett annak az öröme is, hogy az öreg Udvarhely valóban megifjedik az elkövet­kezendő esztendőkben. Énnekem ott Tomcsa Sándor jutott eszembe; az ő hajdani látomása poros akácok alatt, a kisvárosi mozdulatlan­ság béklyóiban. És azt írta egyszer: látja már az új napok piramisait, de azok még csak a re­ménység, a jövőbe ve­tett bizodalom költői ké­pei voltak. A közel há­romezer munkásra váró, újonnan tervbe vett ü­­zem az író régi álmai­nak megvalósulását jelzi. Hasonlóképpen gya­korlati jellege volt a Csíkszeredán, Csíkszent­­mártonban, Gyergyó­­ban, Régenben tett lá­togatásnak is. Színesen hullámzó, a lelkesedés fényében ragyogó ké­pek sora villan fel em­lékezetemben. A késő esti, fenyő szur­ok-illatú, fáklyás régeni nagygyű­lés, ahol a zárt, négy­zet alakú főtéren arc arc mellé simult, s az erké­lyekre aggatott népi varrottasok és mintás, szőnyegek egyetlen ha­talmas színházterem otthonos hangulatát kel­tették, s felejthetetlen marad e város és Régen rajon lakói számára. Románok, magyarok, németek lelkesedése, ö­­röme, a Román Kom­munista Párt iránti ra­gaszkodása fonódott itt össze egyetlen, messze­­hangzó dallammá, a­­melynek piros kottaje­gyeit virágesővel írták a kék horizontra. Egyik külföldi újságíró a lát­ványt lenyűgözőnek ne­vezte. Az ő megfigyelé­se, tudom, csak külsősé­­ges jellegű lehetett a mi érzéseinkhez képest, a­­melyeknek forrása az otthon varázsában rej­lik. Szimbólummá nőtt emlékezetünkben a pe­telei esküvő is, amely­nek résztvevői a késő esti órákban elállták a gépkocsisor útját. A jö­vőt jelző tervek, szám­adatok között egy ifjú emberpár indult el ezen az estén a családalapí­tás útján — friss re­ménységek özönében. A párt- és államvezetők pohárkoccintása és jó­kívánsága a látogatás bensőségességének jel­képévé nőtt, az ember­közelség összetartó ere­jének szép igazolásává. A látogatás napjai el­múltak, de­­ emlékük élő, eleven erővé vált a Maros-Magyar Autonóm Tartomány lakóinak tu­datában. Piros betűs munkanapoknak nevez­ném ezeket a napokat, az ötéves terv frissen föltárt energiaforrásai­nak ... 2. oldal: — ORVOSI TANÁCSADÓ 3. oldal: — SZÁZ ÉVES A MÉTERRENDSZER HAZÁNKBAN — AZ OLVASÓÉ A SZÓ A MAI LAPSZÁM TARTALMÁBÓL SZÉRŰRŐL — SZÉRŰRE - UDVARHELY RAJONI ANKÉT - Udvarhely rajonban az aratás jóval könnyebben ment, mint jelenleg a csép­­lés. A huzavona és egyéb bajok már a hordásnál fél­reállították az ütemesség igényét. A gyakori esők tétlenségre kényszerítették a termelőszövetkezetek tag­ságát, s a gabona szinte változatlan mennyiségben fedte a földeket. Az utób­bi derűs napok változtat­tak ezen a helyzeten, s va­lamennyi szövetkezetben nagy erőket mozgósítottak a hordáshoz. Az ütemet te­kintve nem bocsátkozha­tunk jóslatokba, de az a benyomásunk, hogy nem fogja akadályozni a csép­­lést. Ez utóbbi ugyancsak nagy lendületet vett né­hány napja. Augusztus 30- án közel 38 százalékát csé­pelték ki a learatott búza és rozs mennyiségnek, a két nap előtti 32 százalék­kal szemben. A beindulás nehézségeit is sikerült lé­nyegében leküzdeni. Az a­­lábbiakban néhány szövet­kezetben szerzett tapaszta­latainkról számolunk be. PATAKFALVÁN a hely­zetjelentések szerint sem rózsás a helyzet, bár rájuk is vonatkoztathatók az e­­lőbbi megjegyzések. — Most indultunk el — mondotta Sándor Béla al­­elnök ottjártunkkor. — E­­léggé nehézkesen, mert a cséplőcsoport cserben ha­gyott. Nincs elég munka­erőnk, s más községekből kellett szereznünk. — Az aratáshoz volt? — Azt elég jól meg tud­tuk szervezni, ám a csép­­lésnél 40 ember hagyott itt Telekfalváról. Elmentek Rugonfalvára meg Derzs­­be, jobb javadalmazásért. Akiket meg felfogadtunk más községből, elcsalogat­ták az erősebb fizetőképe­sebb gazdaságok. Ott kosz­­tot is adnak. — S végül milyen meg­oldást találtak? — Sándorfalván és Pa­takfalván is csépelünk most. A patakfalvi szérűn, me­lyet meglátogattunk, a be­indulás apróbb kitérői fé­kezték a cséplést. A cso­port különben jól dolgo­zik, a javadalmazás for­máját azonban helytelen­nek találjuk még akkor is, ha a körülmények kény­szerítették rá a szövetkeze­tet. — Mikorra számítják be­fejezni a cséplést? — Hát gondolom, három hétnél tovább semmikép­pen sem tart. . . Kiegyensúlyozott ütem jellemző a cséplésre a HO­­MORODSZENTMÁRTONI szövetkezetben. A hordás, az elnök szavai szerint fennakadás nélkül megy. — Csütörtök, péntekre teljesen megürülnek a föl­dek — mondotta Mózes István. — Két gépkocsi, 4 remorka és 68 fogat szál­lít állandó jelleggel. Az árpa cséplése nagy­részt befejeződött, s a be­érett zabot is learatták. — Négy cséplőgép meg egy kombájn csépeli a bú­zát és a rozsot. Közel 25 vagon gabona került már zsákokba. A termés eddig 1600—1700 kilogrammos átlagot mutat. Talán to­vábbra is tartani fogja. — Milyen formában szervezték meg a munkát? — A szentmártoni szérit kivéve, mindenhol helyi munkaerőből biztosítunk embereket a gépekhez. — S itt? — Hét embert fogadtunk fel Abásfalváról. Nem szö­vetkezeti tagok — tette hozzá sietve az elnök. — Patakfal­váról is jöttek vál­lalkozni — folytatja kis­vártatva —, de nem fogad­tuk fel őket, hiszen az a gazdaság még rosszabbul áll. MAKRAI JÁNOS (Folytatás a 3. oldalon) A gyergyóálfalusi Lenáztató egyik lenfeldolgozó gépsora Ismét szóvá tesszük A napokban rövid hír ad­ta tudtunkra, hogy Marosvá­sárhelyen újabb cukrászda nyílik. Mindannyiunkat ö­­römmel tölt el, ha valami újról hallunk, olvasunk, örü­lünk, mert minden új, a ké­nyelmünket, igényeink kielé­gítését szolgálja. De álljunk csak meg egy pillanatra. Is­mét egy cukrászda, s talán rövidesen még egy cukrászda. Öröm ide, öröm oda, de az általános cukrászda láz már egy kicsit túlzás. Mert néz­zünk csak egy kicsit körül. Ha valahol valamilyen üzlet megszűnik, új helyiségbe köl­tözik, az illetékesek a régit mindjárt ,, cukrászdának al­­kalmas"-nak találják. A Lu­­pény és Hosszú utca sarkán megürült egy zöldséges üzlet, ma cukrászda, a Hosszú ut­cában megszűnik egy fűszer­üzlet, ma cukrászda, a Grivi­­ca utcában bezár egy húsüz­let, maholnap az is cukrászda. A Panov utcában megürül egy húsüzlet.. . New■ vagyok ellensége a cukrászdának, a jó üzletnek, a jövedelemnek, de azért mégiscsak . .. Addig, amíg nem tudjuk a város lakosainak egy régi és jogos kérését teljesíteni, ad­dig talán a cukrászdákból egy-kettővel kevesebb is elég volna. Miről is van szó? Régi kérése a vásárhelyiek­nek, lapunk nem egy esetben helyet is adott neki, hogy lé­tesítsenek a város központjá­ban egy, esetleg két irodát is a gáz-víz-valangdíjak befize­tésére. Jogos kérés ez, vitat­hatatlanul jogos, mert időt és fáradságot takarítanának meg az emberek, nem kellene kilométereket gyalogolniok a közüzemek központi irodájá­­ra, díjakat fizetni. Gondoljuk, a lakosság kérése eljutott már a városi néptanács, a Tarto­mányi Közüzemek illetékesei­hez is. Miért nem tesznek ak­kor lépéseket? Gazdasági, vagy talán más okokból? Ez alkalommal ismét fel­vetjük a kérdést. Nem kérünk törvénytelen dolgot, csupán egy kicsivel több megértést, egy egész város lakosságának kérése iránt. S ha a közeljö­vőben egy-két cukrászda he­lyett a város különböző ré­szein befizető irodák nyílnak, azt csak megköszönhetjük az illetékeseknek. SZABÓ DÉNES

Next