Vörös Zászló, 1967. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1967-01-03 / 1. szám

A versenyszabályzatnak megfelelően január elsejével meg­kezdődött a szakszervezetek, művelődési házak, művelődési ott­honok és kisipari termelőszövetkezetek zenés-, táncos­ csoportjai­nak, agitációs művészbrigádjainak, ének-, hangszer- és táncszó­­listáinak ez évi legnagyobb erőpróbája, a VIII. országos kultúr­­verseny. Egyelőre annak is a legnépesebb szakasza, az üzemek­­intézmények, illetve művelődési otthonok és termelőszövetkeze­tek közötti szakasza van napirenden. A csoportok nagy része azonban még most tartja a szabályzatban kötelező módon előírt bemutatkozó előadásait, így mindenképpen időszerű az, hogy a műkedvelő mozgalommal állandó kapcsolatban álló művészek, szakemberek néhány jó tanácsát juttassuk el ezúton a készülő csoportok és szólisták oktatóinak, vezetőinek. A tartományi versenybizottság már eddig is számos intézke­dést foganatosított a verseny feltételeinek népszerűsítésére, de a legutóbbi számbavétel arra figyelmeztetett, hogy még a szakmai tanácsadás előtt néhány, részben szervezési vonatkozású észrevé­telt is feltétlenül szóvá kell tennünk. Elsősorban a benevezett csoportok és szólisták számára gondolunk itt. Ezen a téren di­cséretet érdemel a Ludas rajoni versenybizottság, mivel 100 mű­kedvelővel többen készülnek erre a versenyre, mint amennyien a VII. versenyben részt v­ettek Különösen a szakszervezeti bi­zottságot illeti a dicséret, hiszen az akkori 7 csoporttal szemben most 21-et sikerült mozgósítania. Viszont gyenge szervező, moz­gósító képességről tett tanúságot az udvarhelyi versenybizottság, ahol eddig 80 csoporttal, illetve 1.500 műkedvelővel, a tirnaveni, ahol 30 csoporttal s mintegy 800 műkedvelővel, vagy a toplicai, ahol IB csoporttal és több­ mint 300 műkedvelővel mozgósítottak kevesebbet, mint az előző versenyre. Csík, Gyergyó és Marosvá­sárhely rajonoknak, valamint Marosvásárhely városnak viszont még nem sikerült összesíteniük a beiratkozott csoportok és mű­kedvelők számát (? !) Műfajilag az új verseny az eddigieknél sokkal nagyobb vál­tozatosságra nyújt lehetős­éget, de ezzel — a beérkezett jelentések szerint — nem élnek eléggé a közművelődési egységek. Egyne­’­mű karokat például csak, Tirnaveni rajonból neveztek be, ke­vés a dalcsoportok és folklóregyü­ttesek száma és sokkal több népi hangszeres csoportot szeretnénk a versenyen látni, mint a­­mennyit az eddig beérkezett jelentések tükröznek. Még van egy kevés idő, de azt intenzíven ki kell használni ar­ra, hogy a csoportok kellő számban és magas művészi színvonalt képviselve lépjenek versenydobogóra. Birtalan József zeneszerző Vokálegyü­ttesek és műsorok A kóruséneklés nagy előnye a hangszeres zenével szemben, hogy itt a muzsikával szöveg is párosul, ami nagyban megköny­­nyíti a mű eszmei és művészi mondanivalójának megértését. Az idén sorra kerülő VIII. or­szágos kultúrversenyen, eltérően az eddigi versenyektől, az ének­karok és hangszercsoportok mel­lett vo­cál­együttesek is szerepel­nek. Mik a vokálegyüttesek­ és mi­lyen műsorszámok előadására hi­vatottak? Vokális zenén értjük az ének­­hangra írt zenét. Tehát a vokál­­együttesek énekes csoportokat je­lentenek. Létszámuk körülbelül 6—72 tagig terjed, de lehet na­gyobb létszámú is. Ezek a cso­portok énekelhetnek 1—4 szó­lamban is. Ez függ az illető éne­kes csoport hangi adottságaitól és zenei felkészültségétől. Például egy háromszólamú énekszám megszólaltatásához (lehet az klasszikus mű, népdalfeldolgozás, vagy éppen könnyűzeneszám) ideális a 3 X 3-as elosztás, vagyis kilenc tag. Mindenesetre, ha már négy embernél több van egy szó­lamban, akkor nem annyira vo­kális csoportról van szó, hanem inkább egy kis énekkarról. Szeretném megjegyezni, hogy a vokálegyüttesek tagjai bizto­sabb hallással és jobb hanggal kell rendelkezzenek az átlagos kórustagok hangjánál, mivel itt 2—3 ember énekel csak egy szólamot, ez pedig megkövete­li az önálló és biztos éneklést. A vokálegyüttesekben énekel­hetnek nők és férfiak, külön-kü­­lön és együtt is. A karvezetőnek, vagy zenei irányítónak arra kell vigyáznia, hogy az ilyen kis e­­gyüttes műsorára olyan műveket tűzzön, amelyeket mind techni­kailag, mind pedig művészileg meg tud oldani. Ne énekeltessünk vegyeskarra írt műveket egynemű karral (ha azt megfelelő szakember át nem írta), vagy egynemű karra írt műveket vegyeskarral. Ha egy bizonyos kórusművet nem olyan formációval énekeltetünk, mint amilyenre a zeneszerző előírta, akkor az a mű nem szólalhat meg megfelelő művészi szívónál­on, te­hát nem éri el művészi-nevelő célját. Ha nincs megfelelő énekka­runk, vagy dalcsoportunk a többszólamú énekléshez, nyu­godtan énekeltessünk egyszó­lamban (unisono), hiszen egy ízlésesen előadott népdal egy­­szólamban sokkal nagyobb él­ményt jelent, mint egy több­szólamú mű, ha megszólaltatá­sa kidolgozatlan. Szeretnénk, ha az elkövetke­zendő VIII. országos kultúrver­­seny különböző szakaszaiban minden faluból jelen lenne egy énekegyüttes, amely hitelesen tolmácsolná az illető falu népda­lait, vagy egy nagyobb tájegy­ség zenei folklórját. A Románia Szocialista Köztár­saság Zeneszerző Szövetségének marosvásárhelyi fiókja, valamint a Népi Alkotások Tartományi Háza gondoskodott és gondos­kodni fog arról, hogy a különbö­ző énekcsoportokhoz és énekka­rokhoz megfelelő művek jussanak el a lehető legrövidebb időn be­lül. A Tartományi Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság pedig gondoskodik arról, hogy az arra érdemes művészi csoportok a legiobb szakemberektől kapja­nak konkrét segítséget. Szervezzünk tehát jó dalcso­portokat, jó énekkarokat, hogy ezáltal is elősegítsük a széles nép­tömegek zenei művelését és ne­mes szórakozását. Hubesz Walter zeneszerző Könnyű zene, nehéz zene 9 A verseny során számítunk a könnyűzene fokozottabb jelenlé­tére. A szabályzat helyesen mér­te fel napjaink valóságát s meg­felelő helyet biztosított az esz­­trád, tánc, szórakoztató zene és jazz formációknak. A versenyen való részvétel feltétele a magas művészi színvonal, az igényesség a műsorpolitikában és az inter­pretálásban. De lehet-e egyáltalán beszélni igényességről, művészi színvonal­ról a könnyűzene területén? Vé­leményünk szerint nemcsak le­het, hanem kell is beszélni s fő­ként őrködni afelett, hogy igé­nyesség érvényesüljön a gyerme­keink szombati „döcijétől“ egy-, szén lemezeink piacra bocsátá­­■ 1 5*1^7 igen sok kórusvezetőnk, ze­netanárunk ellenzi a könnyű mű­fajú zenét. Pedig számtalan kivá­ló zenepedagógus kezdte a köny­­nyű zenével, de megemlíthetünk néhány nevet századunk zenetör­ténetéből is: Stravinszkij Esoni Concertója a jazz zene hatására született, a párizsi hatok csoport­ja egyik céljául a műzene és a jazz közötti különbség feloldását tűzte ki. Toscanini utódja, Bern­stein a világ egyik legjobb szim­fonikus zenekarát (a New York­it) vezényli, de egyben a legnép­szerűbb színpadi­ szórakoztató ze­nét is szerzi. Ezer példát lehetne felsorolni, a lényeg ugyanaz ma­radna, — a modern zeneszerzők törekvése a nehéz és könnyű­zene közötti távolság csökkenté­sére. Önként tevődik fel a kérdés: nyugodt lelkiismerettel várhatjuk a nyolcadik országos kultúrver­­senyt, rendben vannak-e dol­gaink a könnyűzene területén? Tartományunkban nincs profesz­­szionális együttes sem a tarto­mányi székhelyen, sem a rajoni központokban. Ebből következik, hogy a tartomány könnyűzenei élete kizárólagosan a műkedvelő együttesek vállán nyugszik. Mű­kedvelő együtteseink pedig egy­általán nem állíthatók egy sorba a nagyvárosok ilyen formációival. A legnagyobb nehézséget az in­tézmények vezetőségeinek zsugo­risága vagy a hozzá nem értés­ből fakadó igénytelensége okoz­za. Például főiskolánk vezetői, ta­­nárai elnézik, hogy intézetük ,,diákzenekara“ különböző házi készítményű gitárokon ,, muzsi­káljon“. Egyesek még mosolyog­nak is elégedettségükben s arról beszélnek, hogy milyen szép do­log az, hogy a fiatalok nemcsak gitározni, hanem forrasztani, hangszert,erősítőt építeni is tudnak. Magától értetődik, hogy ezek a mosolygók az emberiség­nek ahhoz a feléhez tartoznak, akik magukat „nem vagyok ze­­neértő“-nek nevezik. Meg kell látni a veszélyt, a lemaradás, a visszaesés veszélyét a könnyűzene területén. Néhány évvel ezelőtt a ma­rosvásárhelyi orvostanhallga­tók esztrád zenekara rend­szeresen tartott próbákat. Elismerést vívott ki munká­jával. Most a nyolcadik or­szágos verseny küszöbén a marosvásárhelyi egyetemi hallgatók klubjában az öt ta­gú együttes sem érhet el kü­lönösebb eredményt, mert a cintányér minősége épp oly rossz, mint az állandóan el­­romló gitár erősítőké. Arról ne is beszéljünk, hogy basszus gitár egyáltalán nem áll a zenekar rendelkezésére s igy rendszerint basszus nélkül pró­bál az együttes. (Természetesen akkor, mikor a próbaidő nem te­lik el a forrasztással és szerelés­sel.) Kitől várjuk a könnyűzene művelését, ha nem az egyetemi és üzemi ifjúságtól? ők a fiata­lok, ők a szerelmesek, ők a „leg­számosabb fogyasztói“ a táncze­nének Ne tévesszük szem elől, hogy a tánczene sem valóságunk­tól távol eső valami, hanem szer­ves része annak a zenének, mely az ízlést alakítja, mely vitatha­tatlanul hat az ember gondolat- és érzésvilágára. A nyolcadik verseny tiszta képet fog nyújtani arról, hogy milyen színvonalon áll a könnyűzene tartományunk­ban. Hogy e kép elfogadható legyen, ahhoz az szükséges, hogy a gitár­együttesek, esz­­trádzenekarok megfelelő hangszereket kapjanak. A hangszerek beszerzésének pedig nem szabad késnie, mert akkor nem lesz elegendő idő pró­bákra, kellő felkészülésre. Székely Dénes, az Állami Ének- és Táncegyüttes táncmestere Hitelesség és művésziesség a táncban Az utóbbi években több verse­nyen, fesztiválon vettem részt, s így alkalmam nyílt sok koreográ­fiai alkotás elbírálására, a tarto­mány majd minden rajonjából, nagyobb községéből. Azt tapasz­taltam, hogy a közönség és a szakemberek is az eredeti és va­lódi értéket képviselő alkotáso­kat fogadta a legnagyobb elisme­réssel. Úgy hiszem, a legutóbbi verseny, de főleg a Távolsági ve­télkedő sok szép példát szolgál­tatott erre. Véleményem szerint a kitűnt csoportok sikeresen kap­csolták egybe a művészit az ő­­szinteséggel, s épp ez, a hiteles­ség és művésziesség, e két érték­­kategória adta az előadások új­szerűségét, új esztétikai értékét. Gondolok például a Chimitelnic, Filea, az „Augusztus 23" Bútor­gyár, a Csíkszeredai Művelődési Ház, az alsókápolnai és marosvá­sárhelyi Városi Helyiipari Vállalat tánccsoportjaira, együtteseire. Sajnos, láttam olyan tánccsoport, együttes előadását is, amelyek­nek zenei anyaga kevert, hamis, a helyi népdaltól teljesen idegen volt. Azt is tapasztaltam, hogy igen sok táncoktató nem tudja helyesen alkalmazni a térrajzot, azaz egyes táncmotívumokat, a­­melyek egy bizonyos szabályhoz alkalmazkodnak — mert nem is­merik eléggé a tánc szabályait —, másként használják, mint kellene. Igen gyakori az is, hogy egy bizonyos folklórzónára jelleg­zetes táncot más vidék népvise­letében adnak elő. Előfordul, hogy neves táncoktatók a tánc érté­két a túlzsúfolt, vagy túl szegény figura­anyaggal, a térrajz hiá­nyos váltakozásával, a tánckom­­pozíció logikátlan felépítésével próbálják emelni. Mondanom sem kell, hogy ez az eljárás hi­bás és a jövőben kerülni kell. Véleményem szerint elsősorban az a valódi és időt álló táncalko­tás, amely tiszteletben tartja a népi tánc hiteles formáit. Ez nem azt jelenti, hogy az eredeti tán­cot egyszerűen lefényképezzük, lemásoljuk, hanem azt, hogy a jel­legzetességek megőrzésével új­­jáalkotjuk. A most sorra kerülő VIII. országos versenyen minden táncoktató ■ igyekezzék a helyi táncmotívumokat, eredeti, auten­tikus táncokat felkutatni és szín­re vinni. A népi tánc minél hite­lesebb bemutatása feltételezi, sőt, megköveteli a koreográfus kutató, alkotó munkáját. Ennek alapja pedig a mélyreható dokumentá­­lódás, az állandó kapcsolatba te­reppel, a faluval. A falusi és vá­rosi táncoktatók figyelmébe aján­lom, és szeretném, ha tanácso­mat elfogadnák, mielőtt hozzá­kezdenének a tánckompozíció megalkotásához é­s betanításához: tanulmányozzák alaposan az ösz­­szegyűjtött anyagot a folklórzóna jellegzetessége, az ezen belüli változatosság és az esetleges folk­lórzónák kölcsönhatásai szem­pontjából. És csak ezután kezd­jenek hozzá a választott forma (eredeti tánc, szvit, népi szoká­sok, stb.) megalkotásához, színre viteléhez. Ha ezt nem teszik, ak­kor munkájuk elszakad a való­ságtól. S mivel eltávolodnak az alkotás forrásától, a produkció hamis lesz, nem a népi művé­szet gazdagodását, hanem elsze­gényedését eredményezi. A versenyszabályzat értelmé­ben, a VIII. országos versenyen bármilyen tánccsoport, együttes, stb. részt vehet. Tartományunk­ban mély gyökeret eresztett a műkedvelő művészegyüttes, or­szágos viszonylatban is élenjár ebben a tekintetben. A verseny­re véleményem szerint e csopor­tok nagyon, de nagyon jól fel kell hogy készüljenek. Különös figyelmet kell fordítsanak a mű­vészileg eddig még fel nem dolgo­zott helyi népi szokások értékesíté­sére. Gondolok itt a tartomány különböző vidékein szokásos la­kodalmasra, fonó- és tollfosztó estékre, farsangi, szüreti meg­nyilvánulásokra, rendezvényekre. Az együttesek témája tehát ad­va van majd minden faluban, csupán szakértelemmel kell hoz­zájuk nyúlni, művészileg értéke­síteni. Ebben a munkában a köz­ségi, városi táncoktatók kérjék a hivatásos és nem hivatásos, de nagy tapasztalattal rendelkező táncmesterek segítségét is. Meg­győződésem, hogy az együttesek zenei anyagának összeállításánál a zeneszerzők is készségesen se­gítenek. Helyes, ha a ruházattal kapcsolatosan a képzőművészek véleményét is kikérik. Nem győzöm eleget hangsú­lyozni, hogy a hitelesség tiszte­letben tartása nem fosztja meg az alkotót egyéni lehetőségeinek és képzelő erejének érvényre jut­tatásától. Épp ellenkezőig: nö­veli a lehetőséget és módot ad arra, hogy alkotó munkáját beil­lessze a nemzeti kultúrát gazda­gító tevékenységbe. :-S Megkezdődött a Vili, országos kultúrverseny Szabó Csaba zeneszerző A népdal és népzenei kultúráról A műkedvelők újabb országos versenye előtt egész sor kérdés merül fel a népdalénekesekkel és a népi zenekarokkal kapcsolat­ban. Már a bevezetőben szólnom kell arról, hogy tartományunk­ban a két verseny közötti idő­szakban csökkent a népi zeneka­rok és énekesek száma. Pedig mennyi még a feltáratlan, fel­dolgozatlan anyag! Nos, a ver­seny újabb alkalom arra, hogy a zenei szakemberek támogatásá­val a műkedvelő zenekarok és népdalénekesek eddig még feldol­gozatlan népzenei anyaggal ké­szüljenek. Egyes népi zenekarok és népdalénekesek, sajnos, éveken át ugyanazokkal a népdalokkal és hangszeres zenével szerepel­nek, annak ellenére, hogy tarto­mányunk egyike az ország leg­változatosabb folklórkinccsel ren­delkező vidékeinek. A népdalénekeseknek és a kar­mestereknek a repertoár összeál­lításánál arra kell törekedniök, hogy saját vidékük folklórját ér­tékesítsék, és abból is a legszeb­bet válasszák ki. A repertoár ösz­­szeállítása alkotói munka, az elő­adónak tudnia kell, hogy az egy csokorba szedett dallamok ho­gyan függnek össze mondanivaló, stílus és tempó szempontjából. A nyárádmenti dalos énekelhet például selyei, nyárádmagyarósi, szentgericei, nyárádgálfalvi nép­dalokat. A Régen rajoni műked­velő görgényvölgyi, lővéri, erdő­­szakáli, vagy lucvölgyi, a csíki előadó pedig gyimesvölgyi népda­lokat. Természetesen, a helyi nép­dalokon kívül mást is lehet éne­kelni, de akkor tiszteletben kell tartani a folklorisztikai zónákat. A válogatásnál vigyázni kell még arra, hogy a népdalszövegek tartalmilag és verstanilag is meg­feleljenek. Kerülni kell a folklór szellemétől idegen szövegeket. Fontos követelmény, hogy az egy csokorba foglalt népdalok a­­zonos témakörűek legyenek. Fel­használom az alkalmat, hogy fel­hívjam a műkedvelők figyelmét egy olyan műfajra, amelynek színpadra vitelével tartomá­nyunkban tudomásom szerint ed­dig még nem próbálkoztak. Ez, a műkedvelő mozgalomban új színt jelentő műfaj, a ballada. Tartományunkban ugyanis a Ma­ros mentén és a Csíki medencé­ben gazdag, a nép érzelem és gondolatvilágát kifejező ballada­­­ anyag található. Nagyon szeret­ném ezt a műfajt színpadon lát­ni. Ezenkívül természetesen sok más téma és műfaj között — tréfás dalok, katonadalok, házas­énekek, szerelmi dalok, az MTSZ- tagok életéből merített dalok, stb­. — választhatnak a műked­velők. Fontos követelmény, hogy a népdalénekesek a nekik legmeg­felelőbb hangnemben énekeljenek és a zenekari kíséret tempóban és hangerőben alkalmazkodjék az előadóhoz. Az énekes a szöveg mondanivalójának megfelelő, szí­nes interpretálásra törekedjék, mert ha az előadás dinamikája például végig erős (forte), az elő­adás művészietlen. Az előadókészség egyik fontos tényezője a mozgáskultúra. A műkedvelőknek is tudniuk kell, hogy a népdalok előadásához a mértéktartó, esztétikus népi tánc­mozdulatok illenek a legjobban. Az énekesek leggyakoribb hibá­ja a túljátszás, ennek ellenkező­je, a merevség, vagy a népi mu­zsikától távol álló operettes, jaz­­zos előadásmód. A népdalénekeseket csak népi zenekar kísérheti. A zenekar in­terpretálása legyen színes, ár­nyalt, mert segítheti, de gátolhat­ja is az énekest előadásában. Természetesen, a népi zeneka­rok esetében is ajánlatos, hogy repertoárjuk, összeválogatásánál elsősorban a helyi népzenét, vagy a megfelelő folklorisztikai zóna kincseit hasznosítsák. Bőven van tehát tennivaló. Szeretném felhívni kultúrotthon­­igazgatók, falun élő tanárok, ta­nítók figyelmét arra, hogy az eddigieknél módszeresebben fog­lalkozzanak a még ismeretlen folklorisztikai értékek feltárásá­val és a szakemberek segítségé­nek igénybevételével kövessenek el mindent, hogy a VIII. országos kulturális versenyen minél több, eddig ismeretlen népdal és népi muzsika hangozzék el a színpa­dokon. Ament János, a marosvásárhelyi Népi Művelődési Iskola igazgatója A kórusok repertoárja Gazdag kóruskultúránk lehe­tővé, sőt, kötelezővé teszi szá­munkra, hogy a zenében rejlő társadalom­formáló erőket is fel­használjuk. Ezt a nemes felada­tot elsősorban a repertoár helyes megválasztásával biztosíthatjuk. Repertoárunk legyen értékes, ért­hető, és témájában változatos. Járuljon hozzá a szocialista ha­zaszeretet érzésének fejlesztésé­hez, dicsőítse munkásosztályunk és szövetkezeti parasztságunk hő­sies munkáját, a Román Kommu­nista Párt vezetésével elért ra­gyogó eredményeit, serkentse dolgozó tömegeinket a pártunk IX. kongresszusán kitűzött irány­elvek valóraváltásában. Tartal­mazzon olyan hazafias és forra­dalmi dalokat, melyek megének­­lik népünk nemzeti és társadal­mi felszabadító harcait, szabad és boldog életünk szépségeit. Hason­lóan értékesítsük a múlt és jelen legszebb és leghitelesebb népdalait, valamint a klasszikus román és e­­gyetemes kórusirodalom legszebb gyöngyszemeit, melyek alkotó módon járulnak hozzá a töme­gek esztétikai ízlésének fejlesz­téséhez. Repertoárunk megválasztásá­nál feltétlenül vegyük figyelembe kórusunk teljesítő képességének színvonalát, az egyes szólamok hangterjedelmét, a szólamokban előforduló jellegzetes, nehezebben intonálható részeket, ritmuskép­leteket. Hely hiányában csak a fonto­sabb kórus albumokat és kiadvá­nyokat sorolom fel, melyekből megfelelő anyagot választhatunk repertoárunk számára. Ezek: „Al­bum de coruri preclasice" — E­­ditura Muzicala 1963; ,,Coruri clasice“ a Művelődés- és Művé­szetügyi Állami Bizottság kiadá­sa 1966, „Din literatura corala clasica" — Editura de Stat 1958; C. Porumbescu: „Opere alese", Editura de Stat 1958; Gh. Dima: „Opere alese" — Editura de Stat 1958; I. Vidu: „Opere alese“ — Editura de Stat 1957; Gh. Danga: „Coruri" — Editura de Stat; ,,Portile de aur“ — Editura Muzicala 1966; ,,Tömegdalok“ — Művelődés- és Művészetügyi Ál­lami Bizottság, 1966; „Coruri“ (népdalfeldolgozások) — Művelő­dés- és Művészetügyi Állami Bi­zottság, 1966; ,,Cintare Romániei Socialiste“ — Casa Centrala a Creatiei Populare, 1966; „Coruri din opere" — Editura Muzicalä 1960; „Coruri din opere" — Edi­tura Muzicala, 1962. A siker egyik alapfeltétele a módszeres munka. A próbamun­ka nem a karénekórával kezdő­dik, hanem a kórusvezető előké­születével. A lassú, vontatott, a tennivalókat keresgélő, bizonyta­lan vezetés a tagság aktivitását gyengíti, a fegyelmet lazítja. A legfontosabb követelmény, hogy azt a művet, melyet taní­tunk, kifogástalanul ismerjük, harmónia­képével, formájával, tartalmi mondanivalójával, a mű technikai és egyéb nehézségeivel együtt. Tervezzük meg a nehézségek megelőzésének — vagy ha mégis elkövetnénk —, a hiba kijavítá­sának módját. Az előkészületi munkában le­gyünk nagyon igényesek önma­gunkkal szemben is. Ez a munka fáradságos, de a próbákon kama­tozik. Az előkészítő munkánknak tartalmaznia kell: a kórusmű szólamainak a megtanulását; a kiválasztott darab egyes részei azonosságának ,különbözőségének és tagozódásának megállapítását; a helyes szövegki­ejtésre vonatko­zó tennivalók, a legato, staccato helyek megjelölését, valamint a­­zoknak kivitelezési módját, a szóbanforgó darab feszültségé­nek, dinamikájának helyes meg­keresését. (Megjelöljük az agogi­­kai és akcentus helyeket, tisztáz­zuk a mű dinamikus arányait és a tartalmi—zenei mondanivaló tagolódását.); a kórusmű helyes tempójának rögzítését, a vezény­lési terv elkészítését, melyben megjelöljük az egyes belépéseket, a kiemelést, hangerőváltozást, a kényesebb hangközöket, stb. Lehetőleg minden próbát úgy tervezzünk meg, hogy az bemele­gítő, feldolgozó és levezető rész­ből álljon. Igyekezzünk munkán­kat­ úgy megszervezni, hogy ne csak az előadásokon, hanem a próbákon is, kórusunk tagjait szó­rakoztatva neveljük, élményt adó érzéseket ébresszünk bennük. ------- VÖRÖS ZÁSZLÓ A MAROSVÁRÁRHELYI ÁLLAMI ÉNEK- ÉS TÁNCEGYÜTTES 1967. JANUÁR 3-ÁN, KEDDEN ESTE 20 ÓRAKOR ELŐADJA K­­­MOL N­ ram CÍMŰ ZENÉS-TÁNCOS MŰSO­RÁT A KÖZMŰVELŐDÉSI PA­LOTA NAGYTERMÉBEN. JEGYEK A PÉNZTÁRNÁL KAP­HATÓK! A HUNYAD TARTOMÁNYI ÉPÍTKEZÉSI tröszt DÉVA, Dr. PETRU GROZA­ utca 24 szám TELEFON: 17—55 azonnal ALKALMAZ: — ÉPÍTÉSZMÉRNÖKÖKET — KŐMŰVES SZAK­MUNKÁSOKAT — ÁCS SZAKMUNKÁSOKAT­­ — SZAKKÉPZETLEN MUNKÁSOKAT A DÉVAI ZSIL VÖLGYI KUD­­ZSIRI ÉS A BRADI MUNKA­TELEPEKRE. Szállást ingyen biztosít, étkezés fizetés ellenében. Bővebb felvilágosítást a dévai központi irodában a személyzeti osztály ad. A GALACI ÉPÍTŐ és KOHÁSZATI SZERELŐ VÁLLALAT AZONNAL ALKALMAZ: — SZAKMUNKÁSOKAT — SAMOTTRAKÓ KŐMŰVESEKET — ALSÓKAT­­ — — VASBETON­SZERELŐKET Az érdekeltek bővebb felvilá­gosítást a 45—46 os galaci és a 15-73-66-os bukaresti telefonon kaphatnak A BRASSÓI AUTOSZÁLLITASI­­ÉS ÉPÍTŐIPARI­ GÉPKÖZPONT POENELOR UTCA-2 SZÁM AZONNAL ALKALMAZ: AUTÓSZERELŐKET (5—8 kategória) AUTÓ VILLANY SZERELŐKET (5—8 kategória) A MAROSVASARHELYI ÉPÍTKEZÉSI MUNKATELEP 520-AS GÉPKOCSIOSZLOPA SZÁMARA ÉRDEKLŐDÖK jelentkezzenek Marosvásárhelyen a Báneasa ut­ca 2 szám alatt.

Next