Vörös Zászló, 1967. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1967-01-03 / 1. szám
A versenyszabályzatnak megfelelően január elsejével megkezdődött a szakszervezetek, művelődési házak, művelődési otthonok és kisipari termelőszövetkezetek zenés-, táncos csoportjainak, agitációs művészbrigádjainak, ének-, hangszer- és táncszólistáinak ez évi legnagyobb erőpróbája, a VIII. országos kultúrverseny. Egyelőre annak is a legnépesebb szakasza, az üzemekintézmények, illetve művelődési otthonok és termelőszövetkezetek közötti szakasza van napirenden. A csoportok nagy része azonban még most tartja a szabályzatban kötelező módon előírt bemutatkozó előadásait, így mindenképpen időszerű az, hogy a műkedvelő mozgalommal állandó kapcsolatban álló művészek, szakemberek néhány jó tanácsát juttassuk el ezúton a készülő csoportok és szólisták oktatóinak, vezetőinek. A tartományi versenybizottság már eddig is számos intézkedést foganatosított a verseny feltételeinek népszerűsítésére, de a legutóbbi számbavétel arra figyelmeztetett, hogy még a szakmai tanácsadás előtt néhány, részben szervezési vonatkozású észrevételt is feltétlenül szóvá kell tennünk. Elsősorban a benevezett csoportok és szólisták számára gondolunk itt. Ezen a téren dicséretet érdemel a Ludas rajoni versenybizottság, mivel 100 műkedvelővel többen készülnek erre a versenyre, mint amennyien a VII. versenyben részt vettek Különösen a szakszervezeti bizottságot illeti a dicséret, hiszen az akkori 7 csoporttal szemben most 21-et sikerült mozgósítania. Viszont gyenge szervező, mozgósító képességről tett tanúságot az udvarhelyi versenybizottság, ahol eddig 80 csoporttal, illetve 1.500 műkedvelővel, a tirnaveni, ahol 30 csoporttal s mintegy 800 műkedvelővel, vagy a toplicai, ahol IB csoporttal és több mint 300 műkedvelővel mozgósítottak kevesebbet, mint az előző versenyre. Csík, Gyergyó és Marosvásárhely rajonoknak, valamint Marosvásárhely városnak viszont még nem sikerült összesíteniük a beiratkozott csoportok és műkedvelők számát (? !) Műfajilag az új verseny az eddigieknél sokkal nagyobb változatosságra nyújt lehetőséget, de ezzel — a beérkezett jelentések szerint — nem élnek eléggé a közművelődési egységek. Egyne’mű karokat például csak, Tirnaveni rajonból neveztek be, kevés a dalcsoportok és folklóregyüttesek száma és sokkal több népi hangszeres csoportot szeretnénk a versenyen látni, mint amennyit az eddig beérkezett jelentések tükröznek. Még van egy kevés idő, de azt intenzíven ki kell használni arra, hogy a csoportok kellő számban és magas művészi színvonalt képviselve lépjenek versenydobogóra. Birtalan József zeneszerző Vokálegyüttesek és műsorok A kóruséneklés nagy előnye a hangszeres zenével szemben, hogy itt a muzsikával szöveg is párosul, ami nagyban megkönynyíti a mű eszmei és művészi mondanivalójának megértését. Az idén sorra kerülő VIII. országos kultúrversenyen, eltérően az eddigi versenyektől, az énekkarok és hangszercsoportok mellett vocálegyüttesek is szerepelnek. Mik a vokálegyüttesek és milyen műsorszámok előadására hivatottak? Vokális zenén értjük az énekhangra írt zenét. Tehát a vokálegyüttesek énekes csoportokat jelentenek. Létszámuk körülbelül 6—72 tagig terjed, de lehet nagyobb létszámú is. Ezek a csoportok énekelhetnek 1—4 szólamban is. Ez függ az illető énekes csoport hangi adottságaitól és zenei felkészültségétől. Például egy háromszólamú énekszám megszólaltatásához (lehet az klasszikus mű, népdalfeldolgozás, vagy éppen könnyűzeneszám) ideális a 3 X 3-as elosztás, vagyis kilenc tag. Mindenesetre, ha már négy embernél több van egy szólamban, akkor nem annyira vokális csoportról van szó, hanem inkább egy kis énekkarról. Szeretném megjegyezni, hogy a vokálegyüttesek tagjai biztosabb hallással és jobb hanggal kell rendelkezzenek az átlagos kórustagok hangjánál, mivel itt 2—3 ember énekel csak egy szólamot, ez pedig megköveteli az önálló és biztos éneklést. A vokálegyüttesekben énekelhetnek nők és férfiak, külön-külön és együtt is. A karvezetőnek, vagy zenei irányítónak arra kell vigyáznia, hogy az ilyen kis együttes műsorára olyan műveket tűzzön, amelyeket mind technikailag, mind pedig művészileg meg tud oldani. Ne énekeltessünk vegyeskarra írt műveket egynemű karral (ha azt megfelelő szakember át nem írta), vagy egynemű karra írt műveket vegyeskarral. Ha egy bizonyos kórusművet nem olyan formációval énekeltetünk, mint amilyenre a zeneszerző előírta, akkor az a mű nem szólalhat meg megfelelő művészi szívónálon, tehát nem éri el művészi-nevelő célját. Ha nincs megfelelő énekkarunk, vagy dalcsoportunk a többszólamú énekléshez, nyugodtan énekeltessünk egyszólamban (unisono), hiszen egy ízlésesen előadott népdal egyszólamban sokkal nagyobb élményt jelent, mint egy többszólamú mű, ha megszólaltatása kidolgozatlan. Szeretnénk, ha az elkövetkezendő VIII. országos kultúrverseny különböző szakaszaiban minden faluból jelen lenne egy énekegyüttes, amely hitelesen tolmácsolná az illető falu népdalait, vagy egy nagyobb tájegység zenei folklórját. A Románia Szocialista Köztársaság Zeneszerző Szövetségének marosvásárhelyi fiókja, valamint a Népi Alkotások Tartományi Háza gondoskodott és gondoskodni fog arról, hogy a különböző énekcsoportokhoz és énekkarokhoz megfelelő művek jussanak el a lehető legrövidebb időn belül. A Tartományi Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság pedig gondoskodik arról, hogy az arra érdemes művészi csoportok a legiobb szakemberektől kapjanak konkrét segítséget. Szervezzünk tehát jó dalcsoportokat, jó énekkarokat, hogy ezáltal is elősegítsük a széles néptömegek zenei művelését és nemes szórakozását. Hubesz Walter zeneszerző Könnyű zene, nehéz zene 9 A verseny során számítunk a könnyűzene fokozottabb jelenlétére. A szabályzat helyesen mérte fel napjaink valóságát s megfelelő helyet biztosított az esztrád, tánc, szórakoztató zene és jazz formációknak. A versenyen való részvétel feltétele a magas művészi színvonal, az igényesség a műsorpolitikában és az interpretálásban. De lehet-e egyáltalán beszélni igényességről, művészi színvonalról a könnyűzene területén? Véleményünk szerint nemcsak lehet, hanem kell is beszélni s főként őrködni afelett, hogy igényesség érvényesüljön a gyermekeink szombati „döcijétől“ egy-, szén lemezeink piacra bocsátá■ 1 5*1^7 igen sok kórusvezetőnk, zenetanárunk ellenzi a könnyű műfajú zenét. Pedig számtalan kiváló zenepedagógus kezdte a könynyű zenével, de megemlíthetünk néhány nevet századunk zenetörténetéből is: Stravinszkij Esoni Concertója a jazz zene hatására született, a párizsi hatok csoportja egyik céljául a műzene és a jazz közötti különbség feloldását tűzte ki. Toscanini utódja, Bernstein a világ egyik legjobb szimfonikus zenekarát (a New Yorkit) vezényli, de egyben a legnépszerűbb színpadi szórakoztató zenét is szerzi. Ezer példát lehetne felsorolni, a lényeg ugyanaz maradna, — a modern zeneszerzők törekvése a nehéz és könnyűzene közötti távolság csökkentésére. Önként tevődik fel a kérdés: nyugodt lelkiismerettel várhatjuk a nyolcadik országos kultúrversenyt, rendben vannak-e dolgaink a könnyűzene területén? Tartományunkban nincs profeszszionális együttes sem a tartományi székhelyen, sem a rajoni központokban. Ebből következik, hogy a tartomány könnyűzenei élete kizárólagosan a műkedvelő együttesek vállán nyugszik. Műkedvelő együtteseink pedig egyáltalán nem állíthatók egy sorba a nagyvárosok ilyen formációival. A legnagyobb nehézséget az intézmények vezetőségeinek zsugorisága vagy a hozzá nem értésből fakadó igénytelensége okozza. Például főiskolánk vezetői, tanárai elnézik, hogy intézetük ,,diákzenekara“ különböző házi készítményű gitárokon ,, muzsikáljon“. Egyesek még mosolyognak is elégedettségükben s arról beszélnek, hogy milyen szép dolog az, hogy a fiatalok nemcsak gitározni, hanem forrasztani, hangszert,erősítőt építeni is tudnak. Magától értetődik, hogy ezek a mosolygók az emberiségnek ahhoz a feléhez tartoznak, akik magukat „nem vagyok zeneértő“-nek nevezik. Meg kell látni a veszélyt, a lemaradás, a visszaesés veszélyét a könnyűzene területén. Néhány évvel ezelőtt a marosvásárhelyi orvostanhallgatók esztrád zenekara rendszeresen tartott próbákat. Elismerést vívott ki munkájával. Most a nyolcadik országos verseny küszöbén a marosvásárhelyi egyetemi hallgatók klubjában az öt tagú együttes sem érhet el különösebb eredményt, mert a cintányér minősége épp oly rossz, mint az állandóan elromló gitár erősítőké. Arról ne is beszéljünk, hogy basszus gitár egyáltalán nem áll a zenekar rendelkezésére s igy rendszerint basszus nélkül próbál az együttes. (Természetesen akkor, mikor a próbaidő nem telik el a forrasztással és szereléssel.) Kitől várjuk a könnyűzene művelését, ha nem az egyetemi és üzemi ifjúságtól? ők a fiatalok, ők a szerelmesek, ők a „legszámosabb fogyasztói“ a tánczenének Ne tévesszük szem elől, hogy a tánczene sem valóságunktól távol eső valami, hanem szerves része annak a zenének, mely az ízlést alakítja, mely vitathatatlanul hat az ember gondolat- és érzésvilágára. A nyolcadik verseny tiszta képet fog nyújtani arról, hogy milyen színvonalon áll a könnyűzene tartományunkban. Hogy e kép elfogadható legyen, ahhoz az szükséges, hogy a gitáregyüttesek, esztrádzenekarok megfelelő hangszereket kapjanak. A hangszerek beszerzésének pedig nem szabad késnie, mert akkor nem lesz elegendő idő próbákra, kellő felkészülésre. Székely Dénes, az Állami Ének- és Táncegyüttes táncmestere Hitelesség és művésziesség a táncban Az utóbbi években több versenyen, fesztiválon vettem részt, s így alkalmam nyílt sok koreográfiai alkotás elbírálására, a tartomány majd minden rajonjából, nagyobb községéből. Azt tapasztaltam, hogy a közönség és a szakemberek is az eredeti és valódi értéket képviselő alkotásokat fogadta a legnagyobb elismeréssel. Úgy hiszem, a legutóbbi verseny, de főleg a Távolsági vetélkedő sok szép példát szolgáltatott erre. Véleményem szerint a kitűnt csoportok sikeresen kapcsolták egybe a művészit az őszinteséggel, s épp ez, a hitelesség és művésziesség, e két értékkategória adta az előadások újszerűségét, új esztétikai értékét. Gondolok például a Chimitelnic, Filea, az „Augusztus 23" Bútorgyár, a Csíkszeredai Művelődési Ház, az alsókápolnai és marosvásárhelyi Városi Helyiipari Vállalat tánccsoportjaira, együtteseire. Sajnos, láttam olyan tánccsoport, együttes előadását is, amelyeknek zenei anyaga kevert, hamis, a helyi népdaltól teljesen idegen volt. Azt is tapasztaltam, hogy igen sok táncoktató nem tudja helyesen alkalmazni a térrajzot, azaz egyes táncmotívumokat, amelyek egy bizonyos szabályhoz alkalmazkodnak — mert nem ismerik eléggé a tánc szabályait —, másként használják, mint kellene. Igen gyakori az is, hogy egy bizonyos folklórzónára jellegzetes táncot más vidék népviseletében adnak elő. Előfordul, hogy neves táncoktatók a tánc értékét a túlzsúfolt, vagy túl szegény figuraanyaggal, a térrajz hiányos váltakozásával, a tánckompozíció logikátlan felépítésével próbálják emelni. Mondanom sem kell, hogy ez az eljárás hibás és a jövőben kerülni kell. Véleményem szerint elsősorban az a valódi és időt álló táncalkotás, amely tiszteletben tartja a népi tánc hiteles formáit. Ez nem azt jelenti, hogy az eredeti táncot egyszerűen lefényképezzük, lemásoljuk, hanem azt, hogy a jellegzetességek megőrzésével újjáalkotjuk. A most sorra kerülő VIII. országos versenyen minden táncoktató ■ igyekezzék a helyi táncmotívumokat, eredeti, autentikus táncokat felkutatni és színre vinni. A népi tánc minél hitelesebb bemutatása feltételezi, sőt, megköveteli a koreográfus kutató, alkotó munkáját. Ennek alapja pedig a mélyreható dokumentálódás, az állandó kapcsolatba tereppel, a faluval. A falusi és városi táncoktatók figyelmébe ajánlom, és szeretném, ha tanácsomat elfogadnák, mielőtt hozzákezdenének a tánckompozíció megalkotásához és betanításához: tanulmányozzák alaposan az öszszegyűjtött anyagot a folklórzóna jellegzetessége, az ezen belüli változatosság és az esetleges folklórzónák kölcsönhatásai szempontjából. És csak ezután kezdjenek hozzá a választott forma (eredeti tánc, szvit, népi szokások, stb.) megalkotásához, színre viteléhez. Ha ezt nem teszik, akkor munkájuk elszakad a valóságtól. S mivel eltávolodnak az alkotás forrásától, a produkció hamis lesz, nem a népi művészet gazdagodását, hanem elszegényedését eredményezi. A versenyszabályzat értelmében, a VIII. országos versenyen bármilyen tánccsoport, együttes, stb. részt vehet. Tartományunkban mély gyökeret eresztett a műkedvelő művészegyüttes, országos viszonylatban is élenjár ebben a tekintetben. A versenyre véleményem szerint e csoportok nagyon, de nagyon jól fel kell hogy készüljenek. Különös figyelmet kell fordítsanak a művészileg eddig még fel nem dolgozott helyi népi szokások értékesítésére. Gondolok itt a tartomány különböző vidékein szokásos lakodalmasra, fonó- és tollfosztó estékre, farsangi, szüreti megnyilvánulásokra, rendezvényekre. Az együttesek témája tehát adva van majd minden faluban, csupán szakértelemmel kell hozzájuk nyúlni, művészileg értékesíteni. Ebben a munkában a községi, városi táncoktatók kérjék a hivatásos és nem hivatásos, de nagy tapasztalattal rendelkező táncmesterek segítségét is. Meggyőződésem, hogy az együttesek zenei anyagának összeállításánál a zeneszerzők is készségesen segítenek. Helyes, ha a ruházattal kapcsolatosan a képzőművészek véleményét is kikérik. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy a hitelesség tiszteletben tartása nem fosztja meg az alkotót egyéni lehetőségeinek és képzelő erejének érvényre juttatásától. Épp ellenkezőig: növeli a lehetőséget és módot ad arra, hogy alkotó munkáját beillessze a nemzeti kultúrát gazdagító tevékenységbe. :-S Megkezdődött a Vili, országos kultúrverseny Szabó Csaba zeneszerző A népdal és népzenei kultúráról A műkedvelők újabb országos versenye előtt egész sor kérdés merül fel a népdalénekesekkel és a népi zenekarokkal kapcsolatban. Már a bevezetőben szólnom kell arról, hogy tartományunkban a két verseny közötti időszakban csökkent a népi zenekarok és énekesek száma. Pedig mennyi még a feltáratlan, feldolgozatlan anyag! Nos, a verseny újabb alkalom arra, hogy a zenei szakemberek támogatásával a műkedvelő zenekarok és népdalénekesek eddig még feldolgozatlan népzenei anyaggal készüljenek. Egyes népi zenekarok és népdalénekesek, sajnos, éveken át ugyanazokkal a népdalokkal és hangszeres zenével szerepelnek, annak ellenére, hogy tartományunk egyike az ország legváltozatosabb folklórkinccsel rendelkező vidékeinek. A népdalénekeseknek és a karmestereknek a repertoár összeállításánál arra kell törekedniök, hogy saját vidékük folklórját értékesítsék, és abból is a legszebbet válasszák ki. A repertoár öszszeállítása alkotói munka, az előadónak tudnia kell, hogy az egy csokorba szedett dallamok hogyan függnek össze mondanivaló, stílus és tempó szempontjából. A nyárádmenti dalos énekelhet például selyei, nyárádmagyarósi, szentgericei, nyárádgálfalvi népdalokat. A Régen rajoni műkedvelő görgényvölgyi, lővéri, erdőszakáli, vagy lucvölgyi, a csíki előadó pedig gyimesvölgyi népdalokat. Természetesen, a helyi népdalokon kívül mást is lehet énekelni, de akkor tiszteletben kell tartani a folklorisztikai zónákat. A válogatásnál vigyázni kell még arra, hogy a népdalszövegek tartalmilag és verstanilag is megfeleljenek. Kerülni kell a folklór szellemétől idegen szövegeket. Fontos követelmény, hogy az egy csokorba foglalt népdalok azonos témakörűek legyenek. Felhasználom az alkalmat, hogy felhívjam a műkedvelők figyelmét egy olyan műfajra, amelynek színpadra vitelével tartományunkban tudomásom szerint eddig még nem próbálkoztak. Ez, a műkedvelő mozgalomban új színt jelentő műfaj, a ballada. Tartományunkban ugyanis a Maros mentén és a Csíki medencében gazdag, a nép érzelem és gondolatvilágát kifejező ballada anyag található. Nagyon szeretném ezt a műfajt színpadon látni. Ezenkívül természetesen sok más téma és műfaj között — tréfás dalok, katonadalok, házasénekek, szerelmi dalok, az MTSZ- tagok életéből merített dalok, stb. — választhatnak a műkedvelők. Fontos követelmény, hogy a népdalénekesek a nekik legmegfelelőbb hangnemben énekeljenek és a zenekari kíséret tempóban és hangerőben alkalmazkodjék az előadóhoz. Az énekes a szöveg mondanivalójának megfelelő, színes interpretálásra törekedjék, mert ha az előadás dinamikája például végig erős (forte), az előadás művészietlen. Az előadókészség egyik fontos tényezője a mozgáskultúra. A műkedvelőknek is tudniuk kell, hogy a népdalok előadásához a mértéktartó, esztétikus népi táncmozdulatok illenek a legjobban. Az énekesek leggyakoribb hibája a túljátszás, ennek ellenkezője, a merevség, vagy a népi muzsikától távol álló operettes, jazzos előadásmód. A népdalénekeseket csak népi zenekar kísérheti. A zenekar interpretálása legyen színes, árnyalt, mert segítheti, de gátolhatja is az énekest előadásában. Természetesen, a népi zenekarok esetében is ajánlatos, hogy repertoárjuk, összeválogatásánál elsősorban a helyi népzenét, vagy a megfelelő folklorisztikai zóna kincseit hasznosítsák. Bőven van tehát tennivaló. Szeretném felhívni kultúrotthonigazgatók, falun élő tanárok, tanítók figyelmét arra, hogy az eddigieknél módszeresebben foglalkozzanak a még ismeretlen folklorisztikai értékek feltárásával és a szakemberek segítségének igénybevételével kövessenek el mindent, hogy a VIII. országos kulturális versenyen minél több, eddig ismeretlen népdal és népi muzsika hangozzék el a színpadokon. Ament János, a marosvásárhelyi Népi Művelődési Iskola igazgatója A kórusok repertoárja Gazdag kóruskultúránk lehetővé, sőt, kötelezővé teszi számunkra, hogy a zenében rejlő társadalomformáló erőket is felhasználjuk. Ezt a nemes feladatot elsősorban a repertoár helyes megválasztásával biztosíthatjuk. Repertoárunk legyen értékes, érthető, és témájában változatos. Járuljon hozzá a szocialista hazaszeretet érzésének fejlesztéséhez, dicsőítse munkásosztályunk és szövetkezeti parasztságunk hősies munkáját, a Román Kommunista Párt vezetésével elért ragyogó eredményeit, serkentse dolgozó tömegeinket a pártunk IX. kongresszusán kitűzött irányelvek valóraváltásában. Tartalmazzon olyan hazafias és forradalmi dalokat, melyek megéneklik népünk nemzeti és társadalmi felszabadító harcait, szabad és boldog életünk szépségeit. Hasonlóan értékesítsük a múlt és jelen legszebb és leghitelesebb népdalait, valamint a klasszikus román és egyetemes kórusirodalom legszebb gyöngyszemeit, melyek alkotó módon járulnak hozzá a tömegek esztétikai ízlésének fejlesztéséhez. Repertoárunk megválasztásánál feltétlenül vegyük figyelembe kórusunk teljesítő képességének színvonalát, az egyes szólamok hangterjedelmét, a szólamokban előforduló jellegzetes, nehezebben intonálható részeket, ritmusképleteket. Hely hiányában csak a fontosabb kórus albumokat és kiadványokat sorolom fel, melyekből megfelelő anyagot választhatunk repertoárunk számára. Ezek: „Album de coruri preclasice" — Editura Muzicala 1963; ,,Coruri clasice“ a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság kiadása 1966, „Din literatura corala clasica" — Editura de Stat 1958; C. Porumbescu: „Opere alese", Editura de Stat 1958; Gh. Dima: „Opere alese" — Editura de Stat 1958; I. Vidu: „Opere alese“ — Editura de Stat 1957; Gh. Danga: „Coruri" — Editura de Stat; ,,Portile de aur“ — Editura Muzicala 1966; ,,Tömegdalok“ — Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság, 1966; „Coruri“ (népdalfeldolgozások) — Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság, 1966; ,,Cintare Romániei Socialiste“ — Casa Centrala a Creatiei Populare, 1966; „Coruri din opere" — Editura Muzicalä 1960; „Coruri din opere" — Editura Muzicala, 1962. A siker egyik alapfeltétele a módszeres munka. A próbamunka nem a karénekórával kezdődik, hanem a kórusvezető előkészületével. A lassú, vontatott, a tennivalókat keresgélő, bizonytalan vezetés a tagság aktivitását gyengíti, a fegyelmet lazítja. A legfontosabb követelmény, hogy azt a művet, melyet tanítunk, kifogástalanul ismerjük, harmóniaképével, formájával, tartalmi mondanivalójával, a mű technikai és egyéb nehézségeivel együtt. Tervezzük meg a nehézségek megelőzésének — vagy ha mégis elkövetnénk —, a hiba kijavításának módját. Az előkészületi munkában legyünk nagyon igényesek önmagunkkal szemben is. Ez a munka fáradságos, de a próbákon kamatozik. Az előkészítő munkánknak tartalmaznia kell: a kórusmű szólamainak a megtanulását; a kiválasztott darab egyes részei azonosságának ,különbözőségének és tagozódásának megállapítását; a helyes szövegkiejtésre vonatkozó tennivalók, a legato, staccato helyek megjelölését, valamint azoknak kivitelezési módját, a szóbanforgó darab feszültségének, dinamikájának helyes megkeresését. (Megjelöljük az agogikai és akcentus helyeket, tisztázzuk a mű dinamikus arányait és a tartalmi—zenei mondanivaló tagolódását.); a kórusmű helyes tempójának rögzítését, a vezénylési terv elkészítését, melyben megjelöljük az egyes belépéseket, a kiemelést, hangerőváltozást, a kényesebb hangközöket, stb. Lehetőleg minden próbát úgy tervezzünk meg, hogy az bemelegítő, feldolgozó és levezető részből álljon. Igyekezzünk munkánkat úgy megszervezni, hogy ne csak az előadásokon, hanem a próbákon is, kórusunk tagjait szórakoztatva neveljük, élményt adó érzéseket ébresszünk bennük. ------- VÖRÖS ZÁSZLÓ A MAROSVÁRÁRHELYI ÁLLAMI ÉNEK- ÉS TÁNCEGYÜTTES 1967. JANUÁR 3-ÁN, KEDDEN ESTE 20 ÓRAKOR ELŐADJA KMOL N ram CÍMŰ ZENÉS-TÁNCOS MŰSORÁT A KÖZMŰVELŐDÉSI PALOTA NAGYTERMÉBEN. JEGYEK A PÉNZTÁRNÁL KAPHATÓK! A HUNYAD TARTOMÁNYI ÉPÍTKEZÉSI tröszt DÉVA, Dr. PETRU GROZA utca 24 szám TELEFON: 17—55 azonnal ALKALMAZ: — ÉPÍTÉSZMÉRNÖKÖKET — KŐMŰVES SZAKMUNKÁSOKAT — ÁCS SZAKMUNKÁSOKAT — SZAKKÉPZETLEN MUNKÁSOKAT A DÉVAI ZSIL VÖLGYI KUDZSIRI ÉS A BRADI MUNKATELEPEKRE. Szállást ingyen biztosít, étkezés fizetés ellenében. Bővebb felvilágosítást a dévai központi irodában a személyzeti osztály ad. A GALACI ÉPÍTŐ és KOHÁSZATI SZERELŐ VÁLLALAT AZONNAL ALKALMAZ: — SZAKMUNKÁSOKAT — SAMOTTRAKÓ KŐMŰVESEKET — ALSÓKAT — — VASBETONSZERELŐKET Az érdekeltek bővebb felvilágosítást a 45—46 os galaci és a 15-73-66-os bukaresti telefonon kaphatnak A BRASSÓI AUTOSZÁLLITASIÉS ÉPÍTŐIPARI GÉPKÖZPONT POENELOR UTCA-2 SZÁM AZONNAL ALKALMAZ: AUTÓSZERELŐKET (5—8 kategória) AUTÓ VILLANY SZERELŐKET (5—8 kategória) A MAROSVASARHELYI ÉPÍTKEZÉSI MUNKATELEP 520-AS GÉPKOCSIOSZLOPA SZÁMARA ÉRDEKLŐDÖK jelentkezzenek Marosvásárhelyen a Báneasa utca 2 szám alatt.