Vörös Zászló, 1967. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1967-03-01 / 50. szám

Író-olvasó találkozó A Falusi Könyvhó­nap keretében Mező­­csáváson író-olvasó ta­lálkozót tartottak Oláh Tibor, Székely János, Katona Szabó István, Varró Ilona és Ion Ilie Milesan írók részvéte­lével. A találkozón fel­olvasott irodalmi íráso­kat négyszáznál több mezőcsávási dolgozó hallgatta meg. A Falusi Könyvhónap alkalmából szervezett író-olvasó találkozók ezzel befejeződtek. ú ak&H Homorodalmáson két művelődési otthon mű­ködik, de a kettő sem elégíti ki a megnöve­kedett igényeket. Épp ezért határozták el a község lakosai, hogy önkéntes hozzájárulás­sal korszerű, minden követelménynek megfe­lelő művelődési otthont építenek. Az építkezést még a múlt év máso­dik felében megkezd­ték. Jellemző a műve­lődési otthon méreteire, hogy több mint 600.000 lejt fordítanak az épí­tésére. A nagyterem négyszáz személy befo­gadására alkalmas, e­­zenkívül két öltöző, iroda, próbaterem, klub, olvasóterem, könyvtár, stb. is helyet kap az épületben. A munka télen sem szünetelt. Jelenleg a tetőzeten dolgoznak. Úgy tervezik, hogy ezt még a héten befejezik. Az elmúlt esztendő­ben a művelődési ott­hon építésénél több mint 51 ezer munka­órát dolgoztak a község lakosai, melynek értéke meghaladja a százezer lejt. Ebben az eszten­dőben még többen kap­csolódnak be a munká­ba, hogy minél előbb elkészítsék és átadják a használatnak a mű­velődés új hajlékát, a­­mely a község legszebb és legkorszerűbb épüle­te lesz. Simion Macovei * ......—­s# A LÁB NÉLKÜLI SZÉK Hazai drámairodal­munk új alkotása, Si­mion Macovei: A láb nélküli szék (Scaunul färä picioare) című víg­játékának országos be­mutatójára kerül sor a napokban az Állami Színház román tagoza­tán. Simion Macovei új darabjának témáját szocialista valóságunk jelenéből meríti. A színhely: egy vi­déki színház. Szereplői színészek, írók, a szín­ház igazgatója, az iro­dalmi titkárság refe­rensei. A „színház a színházban" megoldás lehetőséget nyújt az írónak, hogy hű képet rajzoljon e kulturális intézmény belső életé­ről, „termelő" tevé­kenységéről, arról a munkáról, melynek ter­mékét, az előadást a közönség esténként „kész" állapotban kap­ja meg, de amelynek „előállítása" hetek, hó­napok küzdelmes, al­kotó munkáját igényli. A színház berkeiben nagy az izgalom. Le­cserélték a régi igazga­tót. Ideiglenesen a volt irodalmi titkárt, Nichi­­fort bízzák meg a veze­téssel. Ő az a szeren­csés ember, akinek ed­dig az életben minden sikerült. Remekül tud helyezkedni, ragyogóan tud bánni az emberek­kel, ki tudja használni a helyzeti előnyöket, de jól megérzi azt a pillanatot is, amikor angolosan távozni kell a süllyedő hajóról. Ez­zel a módszerrel cserélt már jónéhány munka­helyet, míg végül a színháznál állapodott meg. Nichifor kinevezése, ez a nem várt fordulat a színházi dolgozók nagy többsége számára egyáltalán nem meg­nyugtató, nem remélik tőle a munka megjaví­tását, mert jól ismerik a „szerencsés" embert. Akadnak ugyan néhá­­nyan, akik mellé áll­nak, nem meggyőződés­ből, hanem gyávaság­ból, féltve állásukat. A „békétlenek" élén Murat író, az irodalmi titkárság referense áll. Ő az az ember, aki­­ mindig és mindenkor bátran kimondja a vé­leményét — barátai szerint túlságosan is szókimondóan —. Ren­díthetetlenül bízik ab­ban, hogy mindig fény derül az igazságra. Még ha pillanatnyilag nem is megy mindig minden úgy, ahogy kel­lene, gyermeki rajon­gással szereti az éle­tet, bízik az emberek­ben. Az író remek színpa­di érzékkel, jó vígjáté­ki fordulatokkal bo­nyolítja, pergeti az ese­ményeket, Musat és tár­sainak erőfeszítése nem marad eredménytelen, s Nichifort, a szeren­csés embert sem kíséri végletekig a szerencse. Az író ebben a da­rabjában arról győz meg, hogy remekül is­meri a színházi légkört és a különböző típuso­kat, s ezen túlmenően mai életünket, a ma embereit és kapcsola­tait. Olyan általános emberi igazságokat jut­tat kifejezésre a víg­játék eszközeivel, me­lyek az élet minden területére érvényesek. A darab eszmei mon­danivalója félreérthe­tetlenül az, hogy társa­dalmunkban az előre­haladás, a fejlődés csak a becsületes mun­ka, a képességek, a tényleges emberi érté­kek alapján lehetséges — s ha pillanatnyilag még vannak is hibák — a „láb nélküli szék" e­­lőbb-utóbb csak össze­dől. A nyíltságot, bá­tor szókimondást kell megtanulniok az embe­reknek, mert a gyáva hallgatás, a néma bele­egyezés csak bátorítja, támogatja azokat, akik elvtelen úton akarnak érvényesülni és pozíció­jukat megtartani. A darab legszebben megrajzolt figurája Mu­sat. Igazi ember a szó legnemesebb értelmé­ben. Szeret és gyűlöl, rajong az életért, az igazságért, az emberért. „Tudod, mit jelent az, hogy állandóan gyanú­sítsanak, bántsanak, megalázzanak. — mondja magáról — s ilyen körülmények kö­zött is, az emberi érté­kek diadalmaskodásá­ról írjak?", de nem tor­pan meg, nem hátrál, bízik rendületlenül az emberben, akinek az a „legszentebb kötelessé­ge, hogy ember le­gyen". A darabot Eugen Mercus rendezi. A főbb szerepeket Dinu Cézár, Al. Comanici, V. Vasi­­liu, Anca Rosu, Maia Indries, Al. Fägarä­­jan, Nae Flocu-Adleni stb. alakítják. Díszlet­­tervező : Vladimir Popov. PERIS Teréz Országos bemutató MA ESTE Közkedvelt művek és operaáriák A ma esti hangver­seny műsorán olyan közkedvelt művek sze­repelnek, melyek az é­­vek folyamán nagy kö­zönségsikert arattak. A műsor nyitószáma Ottorino Respighi „Ma­darak" című műve. Respighi 1879-ben szü­letett Bolognában. Mint zenekari hegedűs kezdi pályafutását — hazájá­tól távol — Péterváron, az opera zenekarában. Pétervári tartózkodása idején ismerkedik meg Rimszkij-Korszakovval, akitől zeneszerzést és hangszerelést tanul, s aki nagy hatással volt későbbi alkotótevékeny­ségének kibontakozásá­ra. Visszatérve Olasz­országba a római „San­ta Cecilia" Akadémia professzorává nevezik ki. Egész életműve az olasz nemzeti zene fel­újítására irányul. Min­denekelőtt a zenekari színek, hanghatások nagymestere, s ilyen értelemben Liszt, De­bussy, Rimszkij-Korsza­­kov hatását hordozza. A hangverseny ven­dégművésznőjének Teo­dora Lucaciu érdemes művésznő a bukaresti Opera- és Balettszínház tagjának előadásában, Puccini Pillangókisasz­­szony, Tosca és Gounod Faust című operájából hallunk népszerű áriá­kat. A műsor második ré­szében Berlioz „Fan­tasztikus szimfónia"-ja hangzik el. Hektor Berlioz a francia zene nagy nyelvújítója és forra­dalmára. Nevéhez fűző­dik a programzene XIX századbeli elindulása. Mint vérbeli romanti­kus lelkének viharait a legvégletesebb eszkö­zökkel fejezi ki. A régi formák és eszközök e­­légtelenek számára. Széttöri a klasszikus formákat, a zenekart addig páratlan méretű­vé növeszti. Első művének — Fantasztikus szimfónia — újszerű hangja és tartalma nagy feltűnést keltett és szenvedélyes vitát váltott ki. A ro­mantikus-fantasztikus alkotás középpontjában egy zenei vezérmotívum áll, mely az imádott nőt jelképezi, mint „fixa idea", mint sors­irányító rögeszme. VÖRÖS György A DÁKOK Beharangozó cikkek és ízelí­tő­ vetítések gondoskodtak arról, hogy ezzel a legújabb román— francia koprodukcióval mindjárt a bemutató után érdemben fog­lalkozhassunk.­­» Titus Popoviciról tudtuk, hogy jó regényíró, és e kvalitásán be­lül ért a múltidézéshez (lásd a Szomjúság bevezető részét pél­dául). Azt is tudtuk, hogy má­sodik regényéből nagyon jó for­gatókönyvet írt, azaz „beszéli" a hetedik művészet formanyel­vét. A dákok most arról győz meg, hogy a Stráinus és a Setea szerzője kiváló szcenárium-író, ezen belül pedig ugyancsak múlt­idéző tehetsége ragad meg. Az ilyen szuperprodukciók — mint azt nem egy elrettentő példa mu­tatja — legtöbbször történelem­hamisítás árán gyakorolnak ma­ximális hatást közönségükre, ép­pen ezért tobzódnak a hajme­resztő trouvaille-okban, úgyne­vezett erős jelenetekben. Titus Popovici nem mond le a műfaj eredendő sajátosságairól, alkotó fantáziáját tehát kellőképpen felajzza, de arra mindig vigyáz, hogy a kiröppent nyílvessző so­se süvöltsön túl a célon, mert a szélesvásznon — mint realista művész — ő elsősorban történel­met vetít. Hála ennek az atti­tűdnek a képzelet-szülte epizó­dok önmaguktól ágyazódnak egy messzemenően valósághű freskó­ba — a történelmi hűség parancs­szavát nem torkolja le az írói fikció. Mindenki előtt világos például, hogy Decebal és Seve­rus párviadala alig több az adott konkrét helyzetből kipattant írói ötletnél, mert időszámításunk el­ső századában a csaták és hábo­rúk sorsát rég­ ideje nem a vezé­rek tusája döntötte el, hiszen már Hektor és Akhilleusz via­dala Homérosznál, vagy Turnus és Aeneas párbaja Vergiliusnál is legendás régmúlt lecsapódása. A beállított párviadal azonban hitelesen domborítja ki a dák ki­rály hősiességét, aki elszántan vezette harcba a létét-szabadsá­gát védelmező népét, s ugyanakkor éles kontrasztba emeli Domitia­­nus császárral, akit ezalatt csak egyéni dicsősége foglalkoztatja. Általában: a szcenárium kevés szóval mond nagyon sok­at: író­ja előtt ott lebeg a 87-ben lezaj­lott történelmi esemény, de az utána lepergett 1880 esztendő sem veszít aktualitásából, mint ahogy a film szövegét és zené­jét (vagy a rendkívül hatásos harci zajokat) felerősíti a mo­dern technika, úgy visszhang­zik a jelenkori román népig haj­dani nagyjainak egy-egy zengő­­mondata. Az a körülmény, hogy Decebal a jövendő nemzedékek MINDENKORI helytállására tö­rekedve vállalja a harcot a ró­mai túlerővel szemben; hogy a Domitianus­nak küldött figyel­meztetés — (egér, béka, madár, tegez, eke) — olyan nagyszerűen jelképezi népe szabadságszerete­­tét; hogy mielőtt a fegyverek­nek engedné át a szót, mindent megtesz a konfliktus békés meg­oldása érdekében; hogy mikor a tárgyalások útja a gőgös ellen­fél agresszivitása miatt járhatat­lannak bizonyul — tulajdon fiát is feláldozza. .. — mindez oda vezet, hogy a gondolkodó néző felismeri a decebáli kijelentés (87-től napjainkig ragyogó) ér­vényességét: „Mint barátokat szí­vesen látunk bármikor, mint gazdáinkat — soha!". Ezt az alapeszmét hatalmas tö­megeket megmozgató cselekmény és a cselekmény folytán hitele­sen kirajzolódó hősök zárt sora juttatja kifejezésre. Ha filmek­nél beszélhetünk epikus áradás­ról, A dákokban látott hadmoz­dulatok feltétlenül rászolgálnak erre a jellemzésre: végeláthatat­lan cohors­okban jönnek, dübö­rögnek a remekül felszerelt ró­mai légiók — s velük szemben, szerényebb öltözékben és kezdet­legesebb fegyverzettel, szikla­várként áll a kisebb számú, de marcona harcosokból egybegyűlt, verhetetlen dák sereg. E roppant hadigépezet kerekei közt termé­szetesen csak futólag vázolt e­­gyéni sorsok gördülhetnek, a nyugati szuper-produkciókban el­­témeszkedő szerelmi dajkamesé­nek meg éppenséggel nincs he­lye. Fuscus és Severus, Meda és Cotyso drámája azonban így is megrázó. Fuscust (Georges Marc­­hal) mérhetetlen uralomvágya vakítja el, míg Severus (Pierre Brice) életében a dák származás és római neveltetés összeütközé­se idézi elő a belső konfliktust. Cotyso (Alexandra Herescu) va­lahogy úgy pusztul el, mint Ip­­higénia a trójai háború küszöbén —­­ a tragikus epizód egyike a legvérfagyasztóbbaknak — Meda (Marie Jose Nat) lelkét pedig a Cotyso iránti testvéri szeretet és a Severus iránti csírázó szerelem tölti el. E szereplők arcéle azál­tal világosodik meg teljesen, hogy szüntelenül szemünk előtt hullámzik a farkasszemet néző haderők más-más célkitűzése, és szimbólummá mélyül Decebal és Domitianus egymástól élesen el­ütő alakja. Amza Pellea és Ko­vács György, a nép művésze mesteri eszközökkel érzékeltetik a két uralkodó jellemét: Pellea egy bátor nép elszántságát. Ko­vács György egy világbirodalom korhadtságát sűríti játékába. Monumentális művet épít e tar­talmas, szép szcenárium alapján a rendező Sergiu Nicolaescu. Filmszerűen szuggerálja többször is, kinek az oldalán van az igaz­ság, de mégis mind a két fél megjelenítését azonos műgond­dal foglalja képekbe, mintha e­­gyenesen Homérosztól leste vol­na el a szimmetrikus szerkesz­tésmód titkát. A várostrom és a hegyszorosban lezajló csata meg­­komponálása különösen modern drámai szemléletre és avatott rendezői kézre vall. Nicolaescu végig újabb és újabb meglepeté­sekkel fokozza az összetűzés he­vét, izgalmát, a hegyszorosban pedig mintegy glédába állítja a hazai tájat, természetet is, a­­hogy majd Eminescu mondatja Mirceával: „Minden, minden itt e honban — gally, folyó vagy szírt lehet — Csak nekem ba­rát, de neked örök ellenséged lé­szen ..." Lelkes igyekezetében, hogy hatásos, nagysikerű széles freskót alkosson, a rendező meg­megfeledkezik a dinamizmus mindenkori követelményeiről: mi­vel felvonulás felvonulást ér a filmjében, helyenként vontatot­­tá válik a látványos, de öncélú erő-demonstrálás. Máskor az eredetiség hajszolása téríti le Ni­colaescut az élethűség útjá­ról. Fuscus és Severus, két ró­mai generális párbaja a .. . he­gyipatak partján, sőt már-már a medrében — nem valami való­szerű jelenet. Sokan talán úgy érzik — és nem ok nélkül —, hogy a dákok cselekménye nincs lekerekítve: felvonul a két haderő, megvív a két fővezér, de a csata elmarad. Ez a befejezetlenség szemmel láthatóan szándékolt: az alko­tók hagyták, hogy a történelem tegyen pontot igaz meséjük vé­gére — a történelem, mely tud­valevőleg új nép kialakulását se­gítette elő az őslakó dákok és a közéjük települt rómaiak egybe­olvadásából. OLÁH Tibor Hogyan segíti önt (Folytatás az 1. oldalról) moziba, színházba akar menni, gond, hogy kire hagyja a kicsi­ket. Pedig a dolgozó nőnek a ki­­kapcsolódás úgy kell, mint a le­vegő. Szerintem a „pótmama" szolgálat jó volna. Igaz, hogy már próbálkozott ilyen szolgál­tatással a szövetkezet, és kudarc­ba fulladt, de talán igen hamar kezdték, mikor még nem értek meg a feltételek. Ma talán töb­ben igényelnék. Minden esetre sokat lehet s kell segíteni a nők­nek. S van „rejtett tartalék“ ezen a téren is. Felfedése és hasznosítása közös érdek. CSECS JOLÁN ÓVÓNŐ: Na­gyon időszerűnek tartom a kér­dést, mert bár sok ideje élvez­zük a női egyenjogúságot, ha jól meggondoljuk, sok minden ma­radt a régiben, ami a háztartást illeti. Én falun élek ahol a múlt előítéletei jobban hatnak, a női és férfimunka jobban elkülönül. A nők még a különböző szolgál­tatásokat sem élvezhetik. Van­nak persze, itt is férjek, akik segítik a feleségüket. De sokkal többen vannak, akiknek vélemé­nye, hogy az asszony helye a fakanál mellett van. A férj, ha nincs a mezőn, csak étkezni jár haza. Úgy járnak kártyázni, rö­­mizni, mint más a hivatalba. A nőket leszólják ha beszélgetni jár a szomszédba, de ők félna­pokat traccsolnak csoportosan. És ezt még sok asszony is ter­mészetesnek találja. Mert meg kell mondanom, hogy vélemé­nyem szerint sokban mi, felesé­gek, anyák vagyunk a hibásak. Mégpedig azért mert nem va­gyunk elég türelmesek, mikor arról van szó, hogy férjünket és fiúgyermekünket megtanítsuk a háztartási munka főbb fogásai­ra. Nincs türelmünk kivárni míg túljutnak a kezdeti ügyetlenke­déseken. Könnyebbnek­ látszik, ha mi magunk végezzük el. Pe­dig szükséges és hasznos a férj­jel gyerekkel megkedvelteim el­sajátíttatni a háztartási munkát. S nemcsak azért, hogy segítsék a feleséget, vagy anyát. Nekik is haszon, ha az anya, a feleség betegsége, vagy távolléte esetén nem kell olyan gyámoltalanul, szinte magatehetetlenül állniok a háztartási gondokkal szemben. Nekem sokat segít a férjem, főleg a főzésnél máskor mosás­nál, kerti munkáknál. A mun­ka végén megkérdezi: Igaz, so­kat segítettem? Válaszomban megerősítem, hogy bizony sokat, és megköszönöm a segítségét. Közben arra gondolok, hogy mindezért és még sok többért én nem kapok köszönetet, mert az csak természetes, hogy én el­végzem. Szerintem a férj is épp úgy a fér­ja? kötelességét teljesíti, ha a ház­tartásban dolgozik mint a fele­sége. Ezt kell hogy megértsék végre a férjek, erre kell nevelni a fiúgyermekeket a családban és a társadalomban. FELSZEGI ILONA MESTER. — A kérdést talán másképp fogalmaznám meg, éspedig: ho­gyan segítjük egymást? Mert ná­lunk a családban nem engem, a feleséget, az anyát, a dolgozó nőt segítik, hanem a család, a háztartás gondjait feladatait kö­zösen, a legnagyobb egyetértés­ben oldjuk meg. Két lánygyer­mekemnek, férjemnek és jóma­gamnak pontosan meghatározott feladata van. Nem törvény pél­dául az, hogy a vasalás csak a fe­leség feladata. Úgy kezdődött, hogy elfoglaltságom miatt nem jutott időm vasalásra, s a szek­rényben nem volt vasalt férfi­ing. Ezzel megtört a jég. Férjem vasalt magának. Igaz, az első kí­sérlet nem a legjobban sikerült, de aztán belejött. Ugyanez a helyzet a mosogatással és min­den más, a háztartásban adódó munkával. Az így végzett munkáért ná­lunk senkinek sem jár köszönet, vagy hála, ez természetes, min­dennapi kötelesség, éppen úgy, mint férjemnek és nekem a szak­mai munkában való helytállás, gyermekeimnek a tanulás, így a feladatok megoszlanak, senkit sem terhel túl és mindegyikünk­nek jut ideje szórakozásra, olva­sásra. Közös programot tudunk készíteni magunknak, hogy a szabadidőt a család együtt tölt­se, anélkül, hogy bármelyikünk fáradt lenne. — Nehéz volt ezt megszer­vezni? — Nem, mert a gyermekeket pici koruktól kezdve úgy szok­tattuk, hogy saját holmijukat rendben tartsák. Természetesen, feladatkörük úgy változott és bő­vült, ahogy nőttek. Férjem pe­dig magától jött rá arra hogy egyedül nehezen viselhetem a ház gondjait. — Milyen szolgáltatásokat vesz igénybe és mit látna még szükségesnek? — A legnagyobb segítség szá­momra a kantin, mely megsza­badít a mindennapi főzés gond­jától. Más szolgáltatást nem ve­szek igénybe. A háztartásom gé­pesített, ami szintén könnyebb­ség. Végezetül még annyit sze­retnék mondani, hogy min­den házban, ahol egyetértés van, ahol tisztelik és becsülik egymást, megvalósítható a munkamegosztás. Csupán visz­­szaélni nem szabad vele egyetlen asszonynak sem, mert akkor könnyen visszá­jára fordul. BÁBSZÍNHÁZ Szerdán, március 1-én de. 11 órakor: CATELUSUL AL­­BASTRU. A román tagozat előadása: MOZI Arta filmszínház: A dákok Progresul filmszínház: Szandzsuro Vörös Lobogó filmszínház: Hevszurezki ballada Ifjúsági filmszínház: Robin Hood diadala Munkás filmszínház: Névtelen csillag Flacara filmszínház: Hajsza a gyémántokért Unirea filmszínház: Zsuzsánna és a fiúk TELEVÍZIÓ 18.00 Iskolás és gyermek­­műsor 19,00 Híradó 19,23 Sakk 19,40 Robin Hood kalandjai 20,10 Orvosi tanácsadó A náthaláz 20,30 Ralph Holmes (Anglia) hegedül 20,50 Szemtől-szembe: Elárusítók — vásárlók 21,20 Műkorcsolya- világbaj­nokság (szabadon vá­lasztott gyakorlatok, páros) — közvetítés Bécsből 23.00 Híradó Okos relé O­lvasom, hogy egy angol tervező iroda dolgozóinak sok kellemetlenséget o­­koztak az épület előtt elhaladó autók, a nagy zaj miatt sohasem tudták nyitva tartani az abla­kokat. A tervező iroda mérnökei azon­ban kifogtak a zajon. Olyan relét építettek, amely önműködően be­csukja az ablakokat, ha az ut­cán növekszik a zaj és kinyitja, mihelyt elcsendesedik. Milyen jól fogna ez néha ne­künk is. U!IKI!IH!lllltlllll!! A „Gheorghe Gheorghiu-Dej" városi gumi és petrokémiai kom­binátban befejeződött az egyik legnagyobb hazai gyártmányú vegyipari berendezés, a butelin dehidrogénezésére használt reak­tor technológiai próbája. A reak­tor feldolgozó kapacitása napi 12 tonna, ami 30 százalékkal több mint a hasonló import berende­zéseké. Illlllllllllllllllinill A prágai Hirana üzemben meg­kezdték a Hiraair elnevezésű új típusú fogcsiszoló készülék gyár­tását. Az új gép percenként 300.000 fordulatot ér el, s a 35 —40 másodpercig tartó fogfúrás ezzel a géppel 7 másodperc alatt végezhető el, anélkül, hogy a be­teg fájdalmat érezne. Próba a nyílt tengeren Kipróbálták a nyílt tengeren a galaci hajógyár első idei gyárt­mányát, egy 4.500 tonnás teher­­hajót. Az átvevő bizottság elé­gedett az eredménnyel. A külön­legesen felszerelt hajó egyenlítői vizeken is közlekedhet. Rövidesen még egy hasonló ha­jót próbálnak ki a nyílt tenge­ren, egy másikat pedig most sze­relnek. Hlllllllllliniinitri­ Több mint 500 éves kövezett utat fedeztek fel Vatra Dömei környékén, a Mestecanis-mene­­dékház és Ciocanesti község kö­zött. A szájhagyomány szerint az úton a tatárok­ törtek be gyak­ran Moldovába és Erdélybe. Még a szakembereket is meglepte, hogy az út milyen jó állapotban maradt fenn. Teret hódít a tenger ? Az angol geológusok és me­teorológusok kutatásokat végez­nek annak megállapítására, hogy miként módosul a jövőben föl­dünkön a tenger és a szárazföld aránya. A kutatók véleménye szerint a tenger vize 4.000 körül hatol majd be nagyobb méretekben az európai kontinens nyugati part­jainál. Időszámításunk 10.000-ik évében az Északi-tenger Schles­wig-Holstein vidékén teljesen egyesül a Balti-tengerrel. VÖRÖS ZÁSZLÓ A TESTNEVELÉSI ÉS SPORTUNIÓ Maros Ma­­gyar Autonóm tartományi tanácsa az érdekeltek tudo­mására hozza, hogy a sportrendezvényekre ki­adott bérletek láttamozá­­sa az 1967-es évre folyó év március 1 és 10 között tör­ténik a tartományi ta­nács székhelyén Marosvá­sárhely, Cuza Voda utca 22 szám alatt. Március 10-től az 1967- es évre nem láttamoztatott bérletek érvényüket vesz­tik. müts/sz-r könnyei-és népzene lemezek, könyv­ek A Toplicai Fagazdálkodási Vállalat Állomás utca 24. telefon 30. VERSENYVIZSGA ALAPJÁN ALKALMAZ: — 11 fakitermelő mestert, — 2 iparvasúti műhelymestert — 1 gátermestert, — 1 üzemkarbantartó gép­mestert Alkalmazási feltételek: az 1961/1959-es MTH-ban előírt is­kolai végzettség és gyakorlat. A versenyvizsgát 1967. március 27-én tartják a vállalat székhelyén. a­ŭ&<i/zt/cépitkezfesevícv®i.

Next