Vörös Zászló, 1967. szeptember (19. évfolyam, 205-230. szám)
1967-09-01 / 205. szám
Udvarhely rajonban Megtermelték a gabonát, miért késlekednek a raktározással? Sajnos így van valahogy: megtermett a gabona, kalangyákba is került, viszont a cséplése, biztonságba helyezése nagyon lassan, vontatottan halad. (Természetesen, ezt nem vonatkoztathatjuk a rajon valamennyi termelőszövetkezetére.) Sok helyen még nemcsak asztagokban, hanem kalangyákban is rengeteg gabona vár sorsára. S a késedelemért mindenütt az időjárást, a gyengébb terméshozamot hibáztatják, hogy ezzel takarják saját hiányosságukat. Pedig egy kis jóakarattal, hozzáértőbb Szervezéssel előbbre lehetnének. A jóva! soha se rossz példálózni . . . Sokan kifogásolhatják, hogy most, szeptember elején jó példaként említjük meg egyes termelőszövetkezetek teljesítményét. De szerintünk nem hiábavaló. Egyrészt mert tanulhatnak belőle mások is, másrészt pedig, hogy megcáfoljuk egyes termelőszövetkezeti vezetők helytelen érvelését, amivel lemaradásukat magyarázzák. Szándékosan választottuk e célra Etédet, hisz' itt minden tényező (amivel mások érveltek) megtalálható, kezdve a hűvösebb időjárástól egészen a jégverésig. A község jóval magasabban fekszik, mint a rajon egységeinek zöme, s búzájukban is jelentős kárt tett a jég (ami bizony csökkentette a tagság munkakedvét), mégis az etédiek az elsők között fejezték be a hordást, cséplést. Ez a munka mindössze két hetet tartott és már egy jó héttel ezelőtt véget ért. Biztonságba került nemcsak a 336 hektár búza, hanem a 35 hektár őszi és 55 hektár sörárpa termése is. Pedig a termelőszövetkezetben mindössze két kisebb teljesítményű gép dolgozott. De mókát alaposan kihasználták. Teljesítményük ritkán maradt200 mázsa alatt. Homoródalmáson már közelről sem állnak ilyen jól a dolgok, sok ráég a csépelni való. S ottjártunkor is már negyedik napja állott az egyik gép javítás miatt. Tehát nem a teljesítményüket dicsérjük, inkább egyik bevált módszerüket. A rajonban több helyen panaszkodtak, hogy kevés a munkaerő. Nos, ebben Almáson sem bővelkednek. De a vezető tanács siránkozás helett cselekedett. Mind a négy gépet felszerelte elevátorral, sőt, egy ötletes megoldással a polyvatörek kihúzását is megoldotta. A cséplőgép törekrázóit egy lemezzel meghosszabbították, így ez a szalmával együtt az elevátorra jut, amely egyenesen felviszi a kazalra. Ezzel pedig jó néhány munkaerőt nyertek. Csupán két példát említettünk a rajonból, amelyek azt bizonyítják, hogy minden problémát meg lehet oldani, csak akarat kell hozzá. ... és lenne kinek meghallgatni Szinte hihetetlen, de a karácsonyfalvi termelőszövetkezet vezetősége vagy tíz nappal ezelőtt leállította a cséplést. Úgy döntöttek, hogy a kombájnnal kicsépett 60 hektár búzatermést az egyetlen rendelkezésükre álló cséplőgéppel megtisztítják, s a gabona cséplése, az majd ráér. Nagyon rosszul gondolkoztak, mert még 47 hektár búza és 50 hektár árpa termése áll osztagokban és részben kalangyákban. El kell mondanunk ugyanis, hogy mintegy 36 hektár területen a búza még kalangyákban van, s a hordással se nagyon igyekeznek. Például 29. és 30-án egyetlen kévét sem szállítottak a szérükre, mondván, hogy az előző napokon leesett eső miatt igen nedvesek. Ugyanakkor jónéhány fogat a takarmányt szállította eléggé ütemesen. A termelőszövetkezet vezetőségének ez az álláspontja kényelmességre vall, mert a szomszédos almási határban az említett napokon a fogatok szünet nélkül hordták szérűre a gabonát. Visszatérve a cséplés kérdésére, meg kell említenünk, hogy a termelőszövetkezet vezetősége egy lépést sem tett azért, hogy még egy cséplőgépet kérjen kölcsön, habár a szentpáliak már majdnem befejezték a cséplést és minden bizonnyal kisegítették volna őket. Mindezekhez még hozzáfűzzük azt is, hogy érthetetlen számunkra az illetékes rajom szervek figyelmetlensége, az a tény, hogy semmit sem tettek az ilyen visszás helyzetek megoldása érdekében, pedig erre találhattak volna lehetőséget. Szentmártonban a hordás-cséplés helyzetéről érdeklődve azzal fogadtak: bizony lemaradtunk, mert sok volt a takarmány, s azt is be kellett hordani. Ennek az lett a következménye, hogy 80 hektár termése még mindig a mezőn van. Ha így lemaradtak, mi szükség volt arra, hogy ütemtervet készítsenek, amely szerint 26-ra kellett volna befejezniök a hordást? Igaz, most erre a munkába beállítottak 60 fogatot, de akárhogy számítjuk is, még 4 5 napra szükség van ahhoz, hogy a hordást befejezzék. Semmivel sem jobb a helyzet a cséplésnél. Habár ezt a munkát már augusztus elején megkezdték 4 géppel, ottjártunkkor mégis mintegy 140 hektár termése volt még kicsépeletlen. S a jelenlegi napi ütem (egy gép 60—70 mázsát csépel ki naponta) szerint még legalább 10—12 napra lenne szükség ahhoz, hogy a cséplést elvégezzék. A gépek teljesítőképességének elégtelen kihasználásáért is a termelőszövetkezet vezetősége a hibás, mert a cséplőcsoportok nem dolgozzák végig a napot, s az állítólagos emberhiányt nem próbálják pótolni egy kis ötletességgel, utánajárással. (Almási példa). Javaslatunk csupán annyi lenne, mozgassanak meg minden erőt, hogy néhány nap alatt biztonságba helyezhessék az egész kenyérgabonát. Mi borította fel a pénzügyi mérlegüket? Annak idején nagy reményeket fűztek a Ludasi Rajoni Helyi Ipari Vállalat új termelési részlegéhez — a csuszaőrlő malomhoz. Az olcsó nyersanyag — a kukoricacsusza — korlátlan mennyiségben állt rendelkezésükre, a csuszaliszt pedig igen keresett cikk külföldön. A tartományi néptanács helyiipari ügyosztálya s a vállalat vezetősége bízott abban, hogy az új termék bevezetése megerősíti majd a ludasi IRIS pénzügyi helyzetét is. Ehelyett azonban épp az ellenkezője történt. A csuszaőrlő részleg az év hét hónapját 233 ezer lej veszteséggel zárta. Az ok: a tervezett költségek túllépése. A többi termékek önköltségét — a fibrobeton részleg 2- es és 3-as típusú termékét kivéve — mind csökkentették, s így vállalati szinten a veszteség 170.000 lejt tesz ki. • — Ha nincs a csuszaliszt-malom — mondja Fanea Laurean igazgató, — minden egyes mutatószámot sikeresen teljesítünk. Kérésünkre a főkönyvelőnő kimutatásokat helyez elénk, amelyekből lépésről lépésre követhetjük a csuszaliszt önköltségi elemeinek alakulását. Kevés kivétellel minden tételnél túllépés mutatkozik. A gyártási részleg költségei 3.000 lej helyett 58.000-re ugrottak; a karbantartási és üzemeltetési költségek 53.000 lejt tesznek ki, négy és félszer többet, mint amennyit előirányoztak. E túlzott túllépésről Lelkes József műszaki vezető ad bővebb felvilágosítást. — Nagyon gyakoriak az üzemzavarok, mert sajnos, közel két évi fáradozás után sem sikerült pontra tennünk a gyártási technológiát. A csuszát — rugalmassága miatt — nehéz a klasszikus őrlő gépeken megőrölni, s emiatt rendkívül alacsony a teljesítmény. A kalapácsmalom rostája, lapátjai könnyen eltörnek, a hengerek pedig ugrálni kezdenek, ahogy fokozni próbáljuk az etetést. A kalapácstörést most nagyobb kalapácsok beiktatásával próbáljuk megakadályozni. Sok bajunk volt a szárító transzmiszszióinak gyakori szakadása miatt, de ezt is sikerült megoldanunk. A kísérletezés azonban mind pénzbe és időbe kerül. A többi mínusz tételek lényegében ide vezethetők vissza. A fizetési alapot 44.000 lejjel lépték túl, mert a rezsiben dolgozó munkásokat a leállások idején is fizetni kellett. A gyakori kiesések miatt a hét havi termelési tervet még 50 százalékban sem teljesítették: 204 tonna helyett mindössze 92 tonna csuszalisztet őröltek. S mindezekből következik, hogy 1 tonna késztermék előállítási ára 3.928 lej a tervezett 701 lej helyett. A terv megállapításakor kétségtelenül figyelembe kellett volna vennie a vállalat felettes szervének, hogy a berendezések még nem tökéletesek, módosításra szorulnak, hogy a gyártási technológia még megoldásra vár. Hogy lehet tervet megállapítani egy olyan berendezésre, amelynek ismeretlen a teljesítő képessége? Amint láttuk, a berendezések kapacitására vonatkozó előszámítások nem bizonyultak helytállóknak, ez pedig visszaüt. Jó lenne, ha a közeljövőben megkettőznék a berendezések tökéletesítésére irányuló erőfeszítéseket, hogy végre eldőljön: van-e remény a jelenlegi berendezések gazdaságos felhasználására. Vagy próbáljanak keresni más lehetőségeket a csuszalisztgyártás rentabilizálására, hogy ne maradjon egyetlen veszteséges terméke sem a vállalatnak. SZ. D. Ahol az orvosi felszereléseket,gyógyítják" A négyszögletű, fehér épület szerényen húzódik meg az Arta filmszínház udvarán. Rajta kis tábla, ezzel a felirattal: „Atelierul regional pentru repararea si intrepnerea aparatelor medicale“. Az ajtóban vöröskeresztes kocsi fékez. Ez alkalommal nem beteget hozott, hanem fizioterápiás felszereléseket. — Ez egy forgóan oda röntgenkupola, az ott pedig egy fogászati komplex készülék — tájékoztat Hanusz József műhelyvezető, aki már több mint húsz esztendeje foglalkozik az orvosi felszerelések gépeinek ,,gyógyításával“. Egy szétszedett röntgenkészülék mellett Mármor Jenő technikus és munkatársai egy „beteg“ röntgen diagnózisának megállapításával foglalkoznak. Ez a kép fogad abban a még friss mészszagot árasztó műhelyben, ahol egykor az Elekes vendéglő ismert kerthelyiségének szökőkútja mellett sörös és boros üvegekkel teli asztalok sorakoztak ... Ez év júliusában talált új otthonra az orvosi berendezéseket karbantartó és javító műhely. S hogy ide mielőbb beköltözhettek, érdeme a munkaközösség mindenik tagjának, hiszen ott van a kezük munkája az egymásra rakott téglák sokaságában. A technikusok, szak- és segédmunkások, no meg Ciugudeanu Cornel főorvos, a tartományi mentőállomás igazgatója közös erőfeszítéseinek eredménye az új műhely, mely radiológiai, fizioterápiai, elektronikai és fogászati részlegekkel működik. — Hogy mi a feladatunk? A tartományunkban lévő öszszes orvostechnikai felszerelések és berendezések karbantartása és javítása — válaszol Hanusz József. — Fő célkitűzésünk, hogy egyetlen műszer, berendezés se álljon kihasználatlanul ! A javítások kétféleképpen történnek. Egyrészt a helyszínen, mint ahogy az nemrég történt. . . Értesítést kaptunk a tölgyesi tüdőszanatóriumból, hogy a röntgengép működésében hibák észlelhetők. Mármor Jenő technikus és jómagam azonnal a helyszínre siettünk. Éjszaka egy vagy két órára fejeztük be a javítást. Fárasztó volt maga az út és idegfeszítő a munka. De kárpótolt a tudat, hogy reggel a röntgengép ismét üzemképesen várta a betegeket. Ha a munkát a helyszínen nem lehet elvégezni, főjavításra és egyéb átalakításra van szükség, a gépet behozzuk Marosvásárhelyre. Mindezek mellett feladatunk a készülékek időszakonkénti, rendszeres ellenőrzése. Ez pedig nagyon fontos... A gyergyói kórházban a röntgengép felvételező rácsát elindító elektromágneses tekercsben fedeztünk fel hibát. Talán maga a szakorvos sem figyelt fel rá .. . A műhely munkájának vezetése mellett Hanusz József végzi el az elektronikai munkák nagy részét. A legtöbb esetben ő találja meg a kígyózó tekercsszálak szövevényében a hibákat. Nemrég pedig igen érdekes kérdést oldottak meg. A szívhangok regisztrálását hazai készülékkel (Fonocardiograf), olyan formán, hogy a meglévő készülékhez kis mikrofont szereltek. S nem egy esetben, amikor alkatrészek hiányoznak, nem várnak a hazai, vagy külföldi pótalkatrészekre, hanem a meglévőket teszik használhatóvá. Az új műhelyben nagyrészt már mindennek megvan a maga helye. A baj csak az, hogy közelednek a hűvösebb napok, s a fűtés még mindig nincs megoldva... Jó lenne, ha a városi néptanács építészeti hivatala ebben mielőbb segítségükre lenne. Ugyanis csak az ő jóváhagyására várnak. PAPP József Világ proletárjai, egyesüljetek ! a RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA XIX. évfolyam. 205 (4893) szám 1967. szeptember 1. péntek Ára 25 iráni A mai számban: A IV. OLDALON: — A ROMÁN NÉP SZOCIALISTA SZOLIDARITÁSÁNAK ÉLŐ TANÚBIZONYSÁGA — AZ ARAB ORSZÁGOK NEGYEDIK CSÚCSÉRTEKEZLETE — BOLGÁR—VIETNAMI GAZDASÁGI EGYEZMÉNYT ÍRTAK ALÁ A marosvásárhelyi Vegyikombinát vízellátó szivattyúcsarnoka KÖZLEMÉNY Románia Szocialista Köztársaság kormányának meghívására Süleyman Demirel Törökország Köztársaság miniszterelnöke 1967. szeptember 13 és 17 között hivatalos látogatást tesz Romániában. Háromszáz kilométer erdei út Az ország különböző erdővidékein több mint 300 kilométernyi utat adtak át a használatnak ebben az évben, ami az egész évi útépítési tervnek a 61 százaléka. A határidő előtti tervteljesítésben a kolozsvári és a Piatra Neamt-i erdészeti építkezési vállalatok dolgozói haladnak az élen. Befejeződött Jens Otto Krag, dán miniszterelnök, külügyminiszter Románia Szocialista Köztársaságban tett látogatása Ion Gheorghe Maurernek, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására 1967. augusztus 25 és 31 között hivatalos látogatást tett Romániában Jens Otto Krag, Dánia miniszterelnöke és külügyminisztere feleségével együtt. A dán vendégek megtekintették a fővárost, Konstancát, Mamaia, Észak-Eforia, Dél-Eforia fürdőhelyeket, a konstancai régészeti múzeumot, a murfatlari kertészeti-szőlészeti kísérleti állomást, a Prahova-völgyet és egyes Ploiesti és Brassó tartományi gazdasági létesítményeket, s megismerkedtek országunk különböző tevékenységi területeken elért eredményeivel. Románia Szocialista Köztársaságban tett látogatása során Jens Otto Kragot fogadta Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. Ez alkalomból gyümölcsöző eszmecserére került sor i a román—dán kapcsolatok fejlesz- téséről és a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről. A megbeszélés után az RKP KB főtitkára és felesége ebédet adott Jens Otto Krag dán miniszterelnök, külügyminiszter és felesége tiszteletére. A dán miniszterelnököt és külügyminisztert fogadta Chivu Stoica, az Államtanács elnöke is. Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és a dán miniszterelnök szívélyes megbeszélést folytatott. Chivu Stoica, az Államtanács elnöke és felesége ebédet adott a dán miniszterelnök és felesége tiszteletére. A látogatás során hivatalos megbeszélések folytak Ion Gheorghe Maurer, a Minisztertanács (Folytatás a 4. oldalon.) Elutazott hazánkból Jans Otto Krag dán miniszterelnök és külügyminiszter Csütörtök délben feleségével együtt elutazott a fővárosból Jens Otto Krag dán miniszterelnök és külügyminiszter, aki Ion Gheorghe Maurernek, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására hivatalos látogatást tett hazánkban. A magas rangú dán vendéget elkísérték: Svend Aage Sandager Jeppesen, Dánia bukaresti nagykövete, Jens Christensen nagykövet, külügyminisztériumi helyettes államtitkár, Gunnar Seidenfaden nagykövet, külügyminisztériumi helyettes államtitkár, Kai Johansen külügyminisztériumi helyettes államtitkár, Richard Wagner Hansen, Dánia bukaresti nagykövetségének tanácsosa, Per Green és Soren-Ole Olsen, a miniszterelnök titkárai. Az elutazó dán miniszterelnököt, külügyminisztert és feleségét a repülőtéren a következő személyek búcsúztatták: Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke és felesége, Corneliu Manescu külügyminiszter és felesége, Pompiliu Macovei, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság elnöke, Gheorghe Ciorbu külkereskedelmi miniszter, Mihai Suder erdőgazdálkodási miniszter, Bucur Schiopu élelmiszeripari miniszter, George Macovescu, a külügyminiszter első helyettese, Gheorghe Ploesteanu, Románia koppenhágai nagykövete. A repülőtéren jelen voltak központi intézmények vezetői, tábornokok és törzstisztek, román és külföldi újságírók. Ott voltak Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői. A repülőteret Románia és Dánia állami zászlói díszítették. A két ország állami himnuszának elhangzása után a dán miniszterelnök és Románia Szocialista ■ Köztársaság . Minisztertanácsának elnöke ellépett a repülőtéren felsorakozott ■ díszőrség előtt. A vendégek ezután meleg búcsút vettek a repülőtéren jelenlévő hivatalos személyektől. Pionírok virágcsokrokat nyújtottak át. (Agerpres) BRASSÓ: A Carpați szálloda új szárnyai (MARX József felvétel Nyugodt éjszaka A szürkülettel új műszak kezdődik a mentőállomáson. A kis szobában kitartóan hallgat a 31-31-es telefon. Most motorzúgás töri meg a csendet. Kelemen Sándor gépe a mosórámpán stoppol. — Kihívták, ilyen korán? Legyint. — Rég lejárt az én munkaidőm, de ilyenkor ... Emberekbe sújtott a villám Szabédon. Hatan kerestek menedéket egy boglya tövében a zivatar elől s vasvillával tartották maguk fölé a szénát ... ötöt behoztunk kezelésre a klinikára. A hatodikon, sajnos, már nem segíthettünk, sem a lélegeztető készülékkel, sem perfúzióval, gyógyszerekkel, vagy a kocsiban, a helyszínen végzett műtéttel. Mindenre föl vagyunk készülve, de ha egyszer megáll a szív... Hallgatunk. Nehéz a komor gondolatokat elhessegetni. Szerencsénk van egy magas, tréfás kedvű sofőrrel. Derűs históriába kezd, talán ezzel a gondolattal: hadd tudják meg, milyen alkalmazkodó, leleményes, sőt bátor is kell legyen olykor az, aki a vöröskeresztes gép volánjához ül. Részegen elesett, kisebb fejsérülést kapott kerékpározóról szól az első történet. Nagy darab ember volt, tehetetlenül ■ hagyta, hogy bevigyék. A klinikán azonban mintha magához tért volna. Fölugrott, elordította magát: — Meg akartok ölni?! Azzal magasra emelte az öklét, hogy lesújtson a sofőrre. De Ozsváth Béla sem ijedt meg a saját árnyékától. Megfogta a kezét, rákacsintott és azt kérdezte tőle: — Valami jó bort hol lehetne kapni? Az óriás szíve megenyhült. — Hát ahol én ittam, ott biztosan van még — válaszolt. — Na, gyere, igyunk valamit — karolt bele a sofőr és elindultak a „józanító" szoba felé. Persze, énekelve, mert ez is hozzátartozott a taktikához. Órák telnek el, s még mindig néma a 31-31-es. Célzást teszek erre, szeretnék kihívásra menni. — Nem baj semmi — vigasztal az iménti „mesemondó“, van nekem egy biztos módszerem. Leülök vacsorázni, s fogadjunk, hogy megszólal a telefon. — Maga hisz a babonákban? — Valami csak van a dologban. Mit hoz a véletlen, tíz percen belül valóban élesen felcsörög a telefon. Csak annyit értek a beszélgetésből, hogy Maroskeresztúrról kérnek segítséget egy gyomorgörcsös beteghez. Azonnal indulunk, hogy el ne késsünk. A megadott helyen, a főút szélén várnak, de csak azért, hogy megmondják, már beküldték taxival Dascál Ágnest. Tehát potyára jöttünk. Elhatározzuk, kivételesen utána nézünk az esetnek. Irány a nagy klinika, a sürgősségi szolgálat. A labornál találjuk meg Dascál Ágnest. A tünetekről érdeklődik Székely János, a mentőszolgálat orvosa. Szó sincs gyomorgörcsről, sem hirtelen rosszullétről. Grippes folyamat, valószínűleg, panaszával napközben az üzemi vagy körzeti orvost is felkereshette volna. De míg ezen morfondírozunk, előkerülnek azok, akik fölhozták a beteget. — Megfizetjük, kérem, a mentőt — jelentik ki fölényesen, mert tudják, ezt úgy sem követelik tőlük. Mint ahogy az is mellékes számukra, hogy a kiszállás miatt közel egy órát foglalták le a gépkocsit és személyzetét, s ezalatt esetleg adódhatott volna olyan eset, ahol valóban életrőlhalálról van szó. ★ Visszatérünk a telepre. A kihívások most már egymást követik. Egy asszonykát viszünk a szülészetre. Maximum két percet időzünk az átadással odabent, ám a kapunál váró fiatal férj roppant türelmetlen. — Mi a helyzet, tessék mondani? — kérdezi ezt úgy, mintha máris megmondhatnánk, hány kilós csemetét hozott a világra kis felesége. A vendéglőben rég elhallgatott a hegedű és kihunytak a hajó színes fényei. Enyhe szél borzolgatja a víkendtelep tavának szuroksötét vizét. Bekopogok még egyszer a telefonos szobába, tudnak-e valami újat modani. A válasz megnyugtató. — Nem volt súlyos eset, s kihívás is elég kevés. Csendes volt a mai éjszaka. AJTAY László