Vörös Zászló, 1967. november (19. évfolyam, 257-282. szám)

1967-11-01 / 257. szám

XIX. évfolyam 257 (4945) szám 1967. november 1. szerda Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS-MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYI BIZOTTSÁGA ÉS A TARTOMÁNYI NÉPTANÁCS LAPJA Ara 25 báni Az RKP KB plemáris ülései ■HaaHBBanaamaBaaaaaRaaaaHaHmmaaMMmBmmMMMaaaHaHHHHai^nmaaHHBBmananBMsanBaB y dokumentumainak megvitatása ! Tökéletesíteni kell az információs rendszert! Az Irányelv-tervezet gazdasági életünk minden területét felöleli, a vezetés és tervezés megjavítása mellett feladatot jelöl meg az összes gazdasági káderek szá­mára. Munkakörömből adódóan külö­nösen érdekelt az Irányelv-terve­zetnek a mutatószám és az infor­mációs rendszerrel kapcsolatos fejezete. Ezzel kapcsolatosan az alábbiakban szeretném elmonda­ni néhány gondolatomat. Az Irányelv-tervezet leszögezi, hogy az ipari központok kötele­ző feladatokat jelölnek ki a ha­táskörükbe tartozó vállalatok számára; a tervfeladatokat mu­­tatószám-rendszer jellemzi. A ja­vasolt mutatók száma jóval ke­vesebb, mint eddig volt és csu­pán a legfontosabb kérdésekre, jelenségekre terjednek ki. Ez egyrészt jelentős adminisztratív munkaráfordítás megtakarítását teszi lehetővé, de ami ennél is fontosabb: nagyobb fokú önálló­ságot biztosít a vállalat vezetősé­ge számára. Vegyük a következő példákat: a kötelező mutatószá­mok között szerepel az alkalma­zottak maximális létszáma és az összbéralap, amin keresztül az állam biztosítja irányító-ellenőr­ző szerepét a gazdaságban. A lét­szám és béralap szerkezeti meg­oszlása nem kötelező mutató. Ez lehetővé teszi, hogy a vállalat a leghatékonyabban gazdálkodjék a rendelkezésre álló munkaerővel és béralappal, azt úgy használja fel, ahogy érdekei megkívánják. Az ipari vállalatok az önkölt­ségi árat az ezer lej értékű áru­termelés alapján fogják követni. Ez a javaslat rendkívül ésszerű. Az önköltség-csökkentési feladat —az eddigi gyakorlatban — csu­pán az árutermelés egy részére, éspedig az összehasonlítható áru­termelésre vonatkozott. A ter­mékskála megváltozása, bővítése stb., esetén, — ami a termelés­ben gyakori és szükséges jelen­ség — az összehasonlítható áru­termelés az egész árutermelésnek csupán bizonyos hányadát képe­zi, ennek ellenére a vállalatok csak erre összpontosították erőfe­szítéseiket. A javasolt tervmutató azt kö­veteli, hogy az ezer lej értékű árutermelést minél alacsonyabb költséggel valósítsák meg, mivel ez növeli a vállalat jövedelmét és kedvezően befolyásolja a gazda­sági-pénzügyi tevékenység alaku­lását. Fontosnak tartom, hogy a fő termékek egységnyi önköltségi á­­rát is kötelező mutatóként jelö­lik meg. A természetes mérték­­egységben (t, kg, m, stb.) kifeje­zett önköltségi ár követése a leg­reálisabban fejezi ki a termelési költségek alakulását, mivel kizár­ja az árváltozások befolyását. Ki szeretném emelni azt a tényt hogy az önköltségi árnak a fent vázolt mutatók szerinti követése jelentős mértékben a­­pasztaná az adminisztrációs mun­kát, hiszen az önköltség-csökken­tési feladatoknak évente többször is történt módosítása szinte ki sem számítható munkaidő-ráfor­dítással járt. De említhetnék más példákat is. Véleményem, hogy az Irány­elv-tervezetben javasolt kötelező jellegű tervmutatók megfelelő módon és sokkal kevesebb admi­nisztratív munkaráfordítással ké­pesek jellemezni a tervfeladatok teljesítését. Az Irányelv-tervezet rámutat arra, hogy egyes esetekben a vál­lalatok tevékenysége konkrét ve­zetésének biztosítása érdekében a központok a vállalatok számára tájékoztató jellegű mutatókat is kijelölhetnek; ezeknek szerepe, hogy részletezzék és elősegítsék a kötelező mutatószámok megvaló­sítását. (Folytatás a 3. oldalon) VERESS Gyula közgazdász, a Statisztikai Igazgatóság igazgatója A radnóti néptanács ülésszakán Az egész főteret uraló, szép vonalú munkásklub kistermében folyik a radnóti néptanács ülés­szaka. Elsőnek az RKP KB októberi plenáris ülésén elfogadott fontos dokumentum, Románia közigaz­gatási-területi megszervezésének javítására és a falusi helységek szisztematizálására vonatkozó a­­lapelvek tervezetét­ vitatják meg. A megnyitó beszéd után szó­lásra emelkednek a képviselők és meghívottak. Mindenki azzal kezdi, hogy a község már kinőt­te a régi köntöst. A határában épült óriási fénygyár fokozato­san megváltoztatta a község ar­culatát; a régi kis házak helyén több emeletes tömbházak épül­tek, körzeti kórház és líceum lé­tesült, kibővült a kereskedelmi­szolgáltatási hálózat stb. — Ez a folyamat, vagyis köz­ségünk iparosodása, tovább foly­tatódik — mondja Dragomir Ioan mérnök, a helyi Állami Me­zőgazdasági Vállalat vezetője.­­ A több millió lejes beruházással épülő kombinált takarmánygyár, az évi 20.000-es kapacitású nö­­vendékhízlalda és a mellette léte­sülő húsfeldolgozó vállalat rövi­desen újabb félezerrel növeli a munkások és fizetéses alkalma­zottak számát. Újabb házépítési, újabb közéleti és szolgáltatási problémák merülnek fel, ame­lyeknek megoldásához még in­kább szükség van az államhata­lom helyi szerve hatáskörének kibővítésére... — Tagadhatatlan, sokat tet­tünk Radnót szépítéséért, köz­pontjának rendezéséért — mond­ja Kocsis Matróna képviselő, — de azért még bőven van tenni­való. A félreeső utcák, noha ott is már sok az új, takaros csalá­di ház, még rendezetlenek, sár és por van. Meg kellene már ol­dani az autóbuszállomás kérdé­sét is. Községünkön naponta több autóbusz halad át Ludas, Kolozsvár, Timnoveni, Medgyes, Marosvásárhely irányába, de nincs váróterem, s rossz idő ese­tén a várakozók az üzletekben keresnek menedéket, akadályoz­va a kiszolgálást. Más felszólalók azt teszik szó­vá, hogy a községközpont — Radnót — mögött elmaradt az idetartozó falvak, nevezetesen Maroscsapó és Lekence szépíté­se. — A falusi helységek sziszte­matizálására kidolgozott széles­látókörű, tudományos alapokon nyugvó tervezet elfogadása és megvalósítása, úgy vélem, gyors változásokat hoz majd ilyen irányban is — mondotta felszó­lalásában a néptanács elnöke. A Radnót fejlesztési terve annak idején elkészült, de már nem fe­lel meg a jelenlegi követelmé­nyeknek. Az illetékes rajoni szervek sok mindent szem elől tévesztettek, mert nem alapoz­tak eléggé a helyi néptanács, a képviselők és a lakosság vélemé­nyére ... A központi vezetésnek a közigazgatási területi alapegy­ségekhez való közelítése minden­képpen helyes és üdvös. És ezt talán mi tudjuk leginkább érté­kelni, őszintén szólva, sok bosz­­szúságot okozott nemcsak a la­kosságnak, hanem nekünk is a nehézkes, sokszor bürokratikus ügyintézés. Sok olyan kérdéssel, amelynek megoldásában a köz­ségi néptanács lett volna a legil­letékesebb, a rajonhoz kellett fordulni. Átiratok tömege ment és jött, s eközben pénzt és erőt pocsékoltunk. A helyeslés, az egyetértés csen­dül ki a többi képviselők és meghívottak felszólalásából is. De kiérződik a szavakból az az óhaj is, hogy Radnótot éppen az eddig bekövetkezett és várható gazdasági-társadalmi változások alapján, nyilvánítsák várossá, vagy legalább is ipari központtá. A képviselők szavaiból ítélve, a radnótiak szívesen vállalják az ezzel járó fokozottabb feladato­kat, nagyobb lelkesedéssel dol­goznak e helység szépítéséért, (az idén már 142 lej a lakoson­ként­ községszépítési hazafias munka értéke) az emberek kö­zötti új típusú kapcsolatok fej­lesztéséért. Ám bármilyen is lesz Radnót jövőbeni titulusa, arculata már mindenképpen új típusú. Pár­tunk legújabb, tudományosan ki­dolgozott dokumentum-tervezete valahogyan ilyennek rajzolja a közeljövő román községét, falu­ját. (1) Radnót megújhodott központja A második román szárnyashajó Kedden megkezdte a járatot a Dunán kereskedelmi flottánk má­sodik szárnyashajója, az Expre­­sul. A­­hajó óránként 65—70 kilo­méteres sebességgel közlekedik. A 64 helyes vízjármű rendkívül mozgékony. Az Expresul első út­jára Galae és Braila között ke­rült sor. A hajó néhány próbaút után a Galac-Tulcea útvonalon fog közlekedni, . Persze, lehetne a cím rövidebb. Például csak ennyi: Szüret. Az a birto­kos rag azonban nagyon odakívánkozik. Először is, mert Lévay József felejt­hetetlen költeményét idézi, amelyet ki minden zama­­tában megízlelt, nem tud többé úgy botorkálni a­­ranyló gerezdekkel hival­kodó szőlőtőkék között, hogy ne lopná be magát újra meg újra a hangula­tába a verssorok édes-bús zenéje, megejtő nosztalgi­ája. És odaillik a tulaj­donjogra utaló többes­szám első személy azért is, mert a szőlőhegyet, ami­ről alant szó esik, immár jó ideje nem csupán né­hány család — egy egész falu mondja magáénak, s az a bizonyos birtokjelző nem fájó megkülönbözte­tés többé nincstelen és te­hetős között, hanem egy biztonságot sugalló, kiter­jedtebb együvétartozás ki­fejezője. ... Kaptatunk hát fölfe­lé a szászcsávási dombon. Kóstolgatjuk a saszlát, a rizlinget, a szürkebarátot, a leánykát. De a szüret a­­romájából valami mégis­csak hiányzik. Valami, a­mit a muskotály sem pó­tol. S aztán rájövünk, hogy mi. Nótásajkú falu ez — nem hiába ülték meg oly pompázatosan nemrég a kórus 130. évfordulóját —, mégsem mondhatni most, hogy „daltól han­gos“ itt „a hegyek vidé­ke“. Pedig bíztatja innen lentről őket a tanító de­rekasan, hadd lássák ezek a városiak, hogy nem a szép szemükért kapták azt a sok kitüntetést. Hiába, a brigád nem mindig kap­ható rá, hogy megrende­lésre mutassa be a tőröl­­metszett csávási jókedvet. Az évődés azért csak nem marad el, s ha a távoli hangfoszlányokból nem is értünk semmit, egy-egy fölcsengő kacaj elárulja : jó volt a csattanó. — Átmegyünk a Ban­­garba — mondja a tanító kissé lehangoltan, hogy így megszégyenítették a dalosai. A dombgerincen bakta­tunk tovább. A napfény átsüt a ritkuló lombokon s zöldes-sárgás-vöröses foltokat pingál az avarba. Üresen ásít a csőszkuny­­ i hó és csábít a lehevere­­désre: jó lehet derékalj­nak az a széthintett, illa­tos széna. Aztán újabb jó­szágokkal kábít a termés­számláló Küküllő menti ősz: megpattant burkából kikandikáló gyümölcsét kínálja lábunk előtt szét­terített levélabroszán a Incze Gábor diófa. Szégyenlős-pirosan leselkedik ki a bokorból a som, fekete bogyó­ szemé­vel ránk kacérkodik a fa­gyal. Szép az idei október. ... Csillaghegy, Giger —■ s végül megérkezünk a Bangarba, a harmadik ha­tárrészbe, ahol a bornak­­való terem. Itt a legnépe­sebb a hegyoldal. Osztják a szőlőt a szövetkezeti ta­goknak. Kinek, mi dukál, a munkaegységek után. Maga az alelnök áll a mérleg előtt, hogy bizto­sabb legyen: részrehajlás nélkül adagolják az igazságot. Kezében a ki­mutatás arról, kinek mennyit osztott. Eddig Molnár József­ék kapták a legtöbbet, 182 kilogram­mot. Lesz belőle vagy 20 veder bor. S nem titok: cukrot is tesznek hozzá, meg — horribile dictu — föleresztik vízzel, ami csorbát ejt ugyan a bor­­csinálás nemes hagyomá­nyain, de amint mondják, „senki emberfia észre nem venné, hogy nem a nap tüze édesítette meg azt a hibridet“. Bizony-bizony, a borá­szat apáról-fiúra szálló riportja mesterfogásaiba jócskán beleszól ma már az élel­miszeripar nyújtotta szá­mos új lehetőség, házi ve­gyészkedés. S vajon he­lyénvaló lenne-e ezért ha­misítással vádolni bárkit is, különösen ha a csillo­gó kristálycukorral ismer­kedő, sok mai borpince furmintja, avagy sillerje — állítólag — van olyan, mint a „hamisítatlan“ bo­rok, esetleg még túl is tesz azokon?! Különben hadd vitázzanak ezen a szakem­berek, a szüret itt, a Ban­­garban azért még megma­radhat hamisítatlannak, a maga ősi ízeivel. És meg is maradt. ... Gyűl a szőlő az alj­ban várakozó irdatlan nagy hordóban. Lesz mit cipelni lefelé. Két kifogott ökör hűsöl az árnyékban, s gyűjti hozzá az erőt. Az oldalban szájharmónik­áz­­nak. A lágy erdélyi dal­lamba bele-belekontárko­­dik a szedést sürgető do­bolás, amit az üres putto­nyok fenekén vernek ki a hordótöltögetők. — Nézze ezeket a tera­szokat! Négy hektárt ül­tettünk itt be saját oltvá­nyainkkal — figyelmeztet Keszeg János, a tanító. Kiderül, hogy nem csu­pán a kórusvezetésnek mestere, de kisujjában van a szőlőtelepítés min­den csinja-binja is. Zené­re az enyedi kollégium ö­­reg falai között tanítot­ták, szőlészetre meg egy kőhajításnyival odébb, túl a Maroson, a csombordi szakiskolában. 1956-ig még vásárolták a csávásiak az új ültetéshez a venyigé­ket, ő volt az, aki először létesített szőlőiskolát s tanította meg oltani a lá­nyokat. Ma már öt hektá­ron 900 000 oltványuk van. Abból újítják fel és növelik évről-évre a szö­vetkezet jelenlegi, húsz­­hektáros szőlőjét. Bebarangoljuk, keresz­­tül-kasul az egész szőlős­határt. Útba ejtjük a har­minc szelíd gesztenyefát is, ami — Nagybánya környékének kivételével — ritkaságszámba megy or­szágszerte. Gesztenyét, sajnos, már csak egyet ta­lálunk, a fű közé lapulva, de nem baj, mert idő­­öz­­ben zsebünk dagadtra telt dióval, körtével, birsalmá­val. Bocsánatos bűn ez, nem lopás, csak amolyan kurkászás féle, ahogy gye­rekkorunkban a leszüre­telt szőlősökben-gyümöl­­csösökben hallgatólagosan engedélyezett szegényem­­ber-csemegézést neveztük. És most — hiába, a múltat a lelkek emlékőr­ző rejtekén nem lehet be­­hántolni — mégis ijedten dobban meg a szívünk, mikor hirtelen ott terem előttünk — a pásztor. Ép­pen úgy, ahogyan azt Lé­vay megénekelte: puská­val a vállán. Persze, nem kapja le, hogy fehérnép­­sikongaton a levegőbe durrantson. Ehelyett lepa­­rolázunk. — Osváth Sándor — mondja, s hozzáteszi — a Sándoré... Vagy „a va­dász“ . . . Mert tudja, ket­ten is vagyunk itt ezzel a névvel. Tényleg vadász, hisz fe­jén a mesterség felségje­le: zöld kalap, s a zsinór­jában tollbokréta. Nem kérdem, miért hord­ja fényes nappal a fegy­verét, úgyis látni, hogy ártatlan rátartiság az e­­gész. Azért kérdezetlenül is elmeséli, hogy a nyúl­­.­ (Folytatás a 3. oldalon) . A II. oldalon Művelődési krónika — Filmkritika — Ifirel« - Schicz­újdonságok - Sport, műsorok A Craiova-i Electroputere üzemben a napokban elkészült az ötödik, terven felül Gyártott Diesel­elektromos mozdony. A vállalat munkaközössége ezzel a teljesítményével 3 hónappal határidő előtt valósította meg az egész évre tett vállalását. Felvételünkön a nagy teljesítő képességű transzformátorok szerelőcsarnoka látható HÍREK ■ ESEMÉNYEK ■ HÍREK ■ ESEMÉNYEK ■ HÍREK ■ ESEMÉNYEK B HÍREK Szakképesítő vizsga A Marosvásárhelyi Készruha­gyár átállítása a telon­ termékek gyártására, szükségessé tette a könnyű konfekciót előállító dolgo­zók átképzését, és az újonnan al­kalmazottak ilyen irányú szakké­pesítését. Most ért véget egy négy­­hónapos tanfolyam, melyen har­mincan nyertek szakképesítést.­ Teljesen gépesítik a felsőbőr - szabászatot Hidraulikus stancolókkal kezdik helyettesíteni a kézi felsőbőr sza­bást a Régeni Sportfelszerelése­ket Gyártó Vállalatban. Jelenleg a feldolgozásra kerülő bőrnek mintegy 40 százalékát szabják gépekkel. Még ebben a hónapban be kell szaladjon 10 igazai gyárt­mányú stancológép, és akkor a kevésbé termelékeny kéziszabá­szat teljesen megszűnik. Sajtó alatt áll Eminescu költői nyelvének szótára, melynek össze­állításához még annak idején Tudor Vianu akadémikus vezetésével fo­gott hozzá a fővárosi Nyelvésze­ti Intézet egyik kutató­csoportja. Többszöri elodázás után végülis I. Ghecie vette át és fejezte be a munkát. fi Ús biztosítási­ ­ formák ! Az ADAS október 1-től új biz­­­­tosítási formákat vezetett be, me­l­­yeknek népszerűségét és alkal­mazását még a múlt hónapban tartományszerte megkezdték. Az új biztosítási formák, a felek foglalkozásától, családi és anyagi helyzetétől függően, változatosabb és előnyösebb feltételeket terem­tenek a biztosítási szerződések megkötésére, a biztosítási díjak kifizetésére. A vegyes életbiztosí­tási szerződések új kiegészítő ré­sze a baleset esetére is vonatkozó biztosítás, ugyanakkor az eddigi­eknél kedvezőbb feltételek mel­lett köthetők családi életbiztosítá­sok, valamint az utódoknak élet­járadékot juttató vegyes életbizto­sítások. Az említett és a többi új biztosítási formák részletesebb is­mertetésére még visszatérünk. Bélyegkiállítás November 5-én az utóbbi é­­vek legnagyobb bélyegkiállítása nyílik meg Marosvásárhelyen. A Vörös -október 50 éve elneve­zésű kiállításon mintegy 50 marosvásárhelyi bélyeggyűjtő állítja ki a Lenin életével és munkásságával, a román és nemzetközi munkásmozgalom­mal kapcsolatosan a különböző országokban kiadott bélyege­ket. Úgyszintén bemutatják a­­zokat a bélyegeket is, amelyek a szocialista világrendszer sike­reit, a szocializmus és kommu­nizmus építésének vívmányait népszerűsítik. Versenyen kívül bemutatásra kerülnek más témájú gyűjte­mények is. A kiállítás megnyitása alkal­mából Marosvásárhelyen em­lék­borítékot hoznak forgalom­ba. A kiállítást a Művelődési Palota földszinti kiállítási ter­meiben rendezik meg- Bőrrák-kutató készülék Alexandru Ciures mérnök és Dan Cernicanu technikus, a bu­karesti Orvosi és Gyógyszerésze­ti Intézet dolgozói olyan hordoz­ható készüléket szerkesztettek, amellyel fel lehet fedezni a bőr* rákot, valamint a bőr rákos da­­ganatait előidéző egyes tényező­ket. A készüléket mintegy 100 be­tegen próbálták ki. Jelenleg e­­redményesen használják a buka­­resti Colentina kórház dermato­­venerológiai klinikáján. I I I I I I Eminescu költői­­ nyelve I I I I Villanyóra Marosvásárhely főterén

Next