Vörös Zászló, 1968. június (20. évfolyam, 129-154. szám)

1968-06-01 / 129. szám

XX. évfolyam 129 (5126) szám Világ proletárjai, egyesüljetek! Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja 1968. június 1. szombat Ara 30 báni Nicolae Ceaușescu elvtárs vezette párt- és állami küldöttség látogatása Jugoszláviában BRIONI. — S. Strujan és N. Plo­­peanu, az Agerpres különtudósítói jelentik: Románia Szocialista­­Köztársaság párt- és állami küldöttsége, élén Nicolae Ceausescu elvtárssal, az RKP KB főtitkárával, az Állam­tanács elnökével, péntek reggel Dubrovnikből repülőgépen Polába utazott. A román vendégek kísére­tében van Rato Dugonics, a Ju­goszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Szövetségi Konferen­ciájának elnöke, a Szövetségi Ta­nács tagja, a JKSZ KB Elnökségé­nek tagja, Jakov Blazsevics, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Horvátor­szág SZK Szkupstinájának elnöke és más hivatalos személyek. A polai repülőtéren a román küldöttség tagjait a következő elv­­társak üdvözölték: Mialko Todoro­­vics, a JKSZ KB Végrehajtó Bi­zottságának titkára, a Szövetségi Tanács tagja, Mika Spiliak, a Szö­vetségi Végrehajtó Tanács elnöke, a Szövetségi Tanács tagja, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Petar Sztambolics, a Szerbiai Kommunist­­ák Szövetsége KB elnöke, a Szö­vetségi Tanács tagja, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Marko Nike­­zics külügyi államtitkár, a JKSZ KB tagja, valamint Antun Pavli­­nics, a Pola városi Szkupstina el­nöke, Ivan Silian, a JDNSZSZ vá­rosi konferenciájának elnöke és a helyi szervek más képviselői. A román küldöttség ezután a fo­gadásukra megjelent jugoszláv ve­zetőkkel együtt a polai kikötőből Brioniba, Jugoszlávia SZSZK elnö­kének nyári rezidenciájába indult a Podgorica hajón, amelyet a ju­goszláv haditengerészet torpedóna­szádjai kísértek. Brioniban a román küldöttség tagjait Joszip Broz Tito elvtárs és felesége, valamint Vladimir Popo­­vics, a Szövetségi Tanács tagja, a JKSZ KB Elnökségének tagja, a köztársasági elnök főtitkára és más hivatalos személyek fogadták. A parton a haditengerészet díszőrsé­­ge sorakozott fel. BRIONI — S. Strujan és N. Plopeanu az Agerpres különtudó­­sítói jelentik. Péntek délután Jovanka Broz elvtársnő Brioniban teát adott Ele­na Ceausescu elvtársnő tiszteletére. Részt vettek a következő elvtárs­nők: Elena Maurer és Maria Már­iában, Stefica Spiliak, Tatiana Dugonics, Milka Petrics. A tea baráti légkörben folyt le. BRIONI — S. Strujan és N. Plopeanu, az Agerpres különtudó­­sítói jelentik. Péntek délután Brioniban foly­tatta a megbeszéléseket Románia Szocialista Köztársaság küldöttsé­ge, élén Nicolae Ceausescu elvtárs­sal, az RKP KB főtitkárával, az Államtanács elnökével és Jugosz­lávia Szocialista Szövetségi Köz­társaság küldöttsége, élén Joszip Broz Tito elvtárssal, Jugoszlávia SZSZK elnökével, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnö­kével. Román részről részt vettek a kö­vetkező elvtársak: Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnöksé­gének tagja, a Minisztertanács el­nöke, Paul Niculescu-Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságá­nak és Állandó Elnökségének tag­ja, a KB titkára, Gheorghe Ra­­dulescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a Miniszterta­nács alelnöke, George Macovescu, a külügyminiszter első helyettese, Aurel Málnáson, Románia Szocia­lista Köztársaság belgrádi rendkí­vüli és meghatalmazott nagykö­vete . Jugoszláv részről részt vettek a következő elvtársak: Mialko Todorovics, a JKSZ KB Végrehaj­tó Bizottságának titkára, a Szövet­ségi Tanács tagja, Mika Spiljak, a Szövetségi Végrehajtó Tanács el­nöke, a Szövetségi Tanács tagja, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Petar Sztambolics, a Szerbiai KSZ KB elnöke, a Szövetségi Tanács tagja, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Jakov Blazsevics, Horvát­ország SZK szkupstinájának elnö­ke, a JKSZ KB Elnökségének tag­ja, Rato Dugonics, a Jugoszláviai Dolgozó Nép Szocialista Szövet­sége Szövetségi konferenciájának elnöke, a Szövetségi Tanács tagja, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Vladimir Popovics, a Szövetségi Tanács tagja, a JKSZ KB Elnök­ségének tagja, a köztársasági elnök főtitkára, Marko Nikezics, külügyi államtitkár, a JKSZ KB tagja, Musztafa Sabics, a Szövetségi Vég­rehajtó Tanács tagja, a JKSZ KB tagja, Ljubo Babics, a külügyi államtitkár tanácsosa, és Jaksa Petrics, Jugoszlávia SZSZK bukaresti rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete. A megbeszélések a kölcsönös megértés szívélyes, baráti légköré­ben folytak le. Folytatódtak a hivatalos megbeszélések SZÖVETKEZETI ÜZLET ÉPÜL Szinte hihetetlen, de így vám Szederjesen az utóbbi időben nem volt hol sót, cukrot, vagy más árucikkeket vásárolni. U­­gyanis megfelelő helyiség hiányá­ban senki sem vállalta a szövet­kezeti üzlet vezetését. így történt, hogy egy skatulya gyufáért is a szomszéd faluba kellett menni. Ezért támogatták olyan lelkesen az erkedi szövetkezetnek azt a kezdeményezését, hogy Szederje­sen is új szövetkezeti üzletet épít­senek. S mindjárt fel is ajánlot­ták hozzájárulásukat: 25.000 da­rab téglát és az építkezéshez szük­séges kézi munkaerőt. Az üzlet­­helyiségből és korszerű áruraktár­ból álló épületet augusztusban ad­ják át a használatnak. A mezőgazdasági termelés növeléséért Tegnap a marosvásárhelyi Arta filmszínházban munkaülést tartott a Megyei Mezőgazdasági Igazgató­ság és az MTSZ-ek Megyei Szövet­sége. Jelen voltak az RKP megyei bizottsága bürójának és az ideigle­nes megyei néptanács végrehajtó bi­zottságának egyes tagjai, a termelő­­szövetkezetek elnökei, mérnökei, ál­latorvosok, zootechnikusok, az álla­mi mezőgazdasági vállalatok igaz­gatói, a Kísérleti Állomás kutatói, szakemberei, valamint azoknak az intézményeknek, vállalatoknak ve­zetői, dolgozói, amelyek kapcsolat­ban állanak a mezőgazdasági ter­meléssel. A gyűlés résztvevői megvitatták a növényi és állati termelés növe­lésének lehetőségét megyénk me­zőgazdasági egységeiben. Az előter­jesztett tájékoztatóból kitűnt, hogy a soron lévő munkálatok a jelenle­gi, átlagosnál szeszélyesebb idő­járásnak megfelelően haladnak. A napokban lehullt csapadék, vala­mint a foganatosított intézkedések eredményeképpen nem érezhető annyira a szárazság hatása, és a növények fejlődése láthatóan meg­javult Tehát minden lehetőség megvan arra, hogy az összes erők mozgósításával, a hátralévő mun­kálatok szakszerű elvégzésével, eb­ben az évben is bőséges termést érjünk el. Ennek érdekében taná­csolták, hogy továbbra is szem e­­lőtt kell tartani az összes szántó­­területek felkutatását, bevetését, hogy egyetlen talpalattnyi föld se maradjon megműveletlenül. A ko­rai növények után felszabadult te­rületeket azonnal elő kell készíte­ni és bevetni takarmány-, vagy más növényekkel, amelyek még az őszig jó termést biztosíthatnak. Ez­zel párhuzamosan fokozni kell a növényápolás ütemét és a legrövi­debb időn belül befejezni a cu­korrépa és a kukorica első kapá­lását, megfelelő intézkedéseket fo­ganatosítani a kártevők ellen, stb. Amint hangsúlyozták, a lehullott eső nem azt jelenti, hogy az öntö­zésre nincs szükség. Megszakítás nélkül folytatni kell a kijelölt te­rületek előkészítését az öntözésre és teljes egészében kihasználni a rendelkezésünkre álló öntözőberen­dezéseket. A zöldségtermesztés nö­velése érdekében minél jobban ki kell terjeszteni a kettős termesz­tést, öntözni az összes területeket, ahol lehetőség van rá, a műanyag­fóliák által védett területeket pedig azonnal, ahogy az első termést be­takarították, más zöldségfélékkel bevetni. Természetesen, mindehhez jó munkára, szervezettségre van szükség, hogy idejében elvégezzék az ápolási, betakarítási és más munkálatokat. Mivel a szalmásgabonák fejlő­dése nagyon előrehaladott, a gyű­lésen hangsúlyozták, hogy június 5-ig teljes egészében be kell fejez­ni a betakarításhoz szükséges ösz­­szes gépek javítását. A továbbiak­ban is megkülönböztetett gondot kell fordítani a takarmányalap biz­tosítására, az ésszerű legeltetésre, a tervben előirányzott állatlétszám megvalósítására, valamint a szerző­désben vállalt kötelezettségek ma­radéktalan teljesítésére. Búcsúznak a végzős hallgatók Bensőséges hangulatú ünnep­ség színhelye ma délelőtt a Művelődési Palota nagyterme. A marosvásárhelyi Orvosi­ és Gyógyszerészeti Intézet utol­só éves hallgatói búcsúznak az egyetemi évektől, oktatóiktól. Az ünnepség fél tízkor kezdő­dik. A Népi Egyetem évzáró ünnepélye A Marosvásárhelyi Népi E­­gyetem június 3-án, hétfőn 17 órakor a Művelődési Palota nagytermében tartja az 1967 —1968-as tanulmányi év záró­­ünnepségét. Megnyitó beszé­det mond dr. docens Vasile Sábádeanu, egyetemi tanár, a Tudományos és Kulturális is­mereteket terjesztő megyei komisszió elnöke, majd az „EMBER ÉS TUDOMÁNY A JELEN KORBAN“ címmel dr. docens Radu Voinea egyetemi tanár, Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának levelező tagja, az Akadémia főtitkára tart előadást. Az 1967—1968-as tanévről dr. An­der Zoltán egyetemi tanár, a Népi Egyetem igazgatója ter­jeszt elő beszámolót. Ezután művészi műsor következik. Közreműködnek: a Metalus szövetkezet „Modesta“ köny­­nyűzenekara Adorjáni Ernő vezényletével, Mátyás Éva, Be­­reczki Gábor, Hubert Julieta, Muresan Gheorghe és Mada­ras Gábor könnyűzene és nép­dalénekesek. A műsor román és magyar népi táncokkal ér véget. Megnyílt a forgalom a Dózsa György utcában Tegnap újból megnyílt a forgalom a marosvásáhelyi Dózsa György utca közműve­­sítési munkák miatt sokáig le­zárt szakaszán. Ezzel egyide­jűleg megszűntek a Grivița utcai ideiglenes autóbuszmeg­állók. Széles körű távlatok a megye gazdasági, szociális-kulturális fejlődésére Tegnapi lapszámunk­ban megjelent a Mi­nisztertanács Határoza­ta és a megyei párt­os állami bizottság köz­leménye a municipiu­­mok, városok és köz­ségek területének el­határolásáról, valamint Maros megye közigaz­gatási térképe. Az or­szág területi-közigazga­tási átszervezése szer­ves része a párt által a gazdasági és társa­dalmi élet tökéletesíté­sére hozott átfogó in­tézkedéseknek, fontos tényező a szocialista állam funkcióinak ma­gasabb szintű gyakor­lásában, elősegíti az or­szág gazdasági, szociá­lis-kulturális haladá­sát, ösztönzi a helyi e­­rőtartalékok és kezde­ményezések hasznosítá­sát, a tömegek részvé­telét az állami és tár­sadalmi problémák megoldásában. A municipiumok, városok és községek területi elhatárolása a Román Kommunista Párt Országos Konfe­renciáján megállapított kritériumoknak meg­felelően történt, az e­­gyes helységekben vég­zett konkrét tanulmá­nyok alapján, figye­lembe véve a termé­szeti, gazdasági, de­mográfiai, társadalmi tényezőket. Azt a célt követték, hogy nagy, erős közigazgatási egy­ségeket hozzanak lét­re, amelyek megfele­lő gazdasági erővel rendelkeznek a község sokoldalú fejlesztésére, biztosítják a természe­ti anyagi és emberi tartalékok magasabb szintű értékesítését, a tömegek alkotó ener­giájának hasznosítását. A megye területi el­határolásának munká­lataiban részt vettek párt- és állami aktivis­ták, különböző terüle­teken dolgozó szakem­berek. Ugyanakkor a dolgozó tömegek is vé­leményt nyilvánítottak, nagyszámú értékes ja­vaslatot, megjegyzést tettek a municipiumok, városok és községek megszervezésével kap­csolatban. Egy hónapon át gyűléseken, az új­ságokban, levelekben nyilvánítottak véle­ményt a dolgozók a megyei párt- és állami bizottság javaslatairól. Az állampolgárok szá­mos javaslata helyes­nek bizonyult, s azo­kat figyelembe is vet­ték a municipiumok, városok és községek területi elhatárolásá­nál. A vita során a dol­gozók — jó gazdálko­dási értéküket bizo­nyítva — értékes ja­vaslatokat tettek a fal­vak rendezésére, szé­pítésére, az orvosi ellá­tás javítására, az ok­tatás anyagi alapjának fejlesztésére, a keres­kedelmi hálózat bőví­tésére. Ugyanakkor vállalták, hogy tevé­kenyen hozzájárulnak javaslataik valóra váltá­­sához. Ezek a nyilvános viták, amelyekben a falusi lakosság többsé­ge részt vett, ismétel­ten bizonyították tár­sadalmi rendszerünk mélységes demokratiz­musát. Amint a tegnap kö­zölt adatokból kitűnik, Maros megye területén 2 municipiumot, 4 vá­rost és 91 községet, — melyből öt municipiu­­mi alárendeltségű — szerveztek. Egy köz­ségre átlagosan 4.204 lakos jut, a régi köz­-, igazgatási felépítésben pedig a 157 község át­laga 2.494 lakos volt. Fokozott gazdasági ere­jükkel, kereskedelmi, szociális-kulturális lé­tesítményeikkel, a ren­dezésükre, belső tarta­lékaik jobb kihasználá­sára teremtett feltéte­lek kiaknázásával vi­rágzó, községekké vál­nak. Kétségtelenül, hogy az új közigazgatási szervezés nem oldja meg a helyiségek gaz­dasági, szociális-kultu­rális fejlődésének sok­oldalú problémáit. Vi­szont kiváló lehetősé­geket teremt a töme­gek alkotó kezdemé­nyezésének kibonta­kozására, arra, hogy mind tevékenyebben járuljanak hozzá lakó­helyük felvirágoztatá­sához. A napokban sor ke­rül a községi pártbi­zottságok és néptaná­csok megalakítására. E szerveknek az a felada­tuk, hogy felelősségér­zettel és határozott­sággal lássanak mun­kához, a területi-köz­igazgatási átszervezés­sel járó feladatok pél­dás teljesítéséhez. Mint ismeretes, az új területi közigazgatási felépítés nagyobb hatáskörrel és felelősséggel ruházza fel a községi párt- és állami szerveket. A községi pártbizottságok irányítják majd a me­zőgazdasági termelő­­szövetkezetek, a hely­ipari egységek, a kis­ipari és fogyasztási szö­vetkezetek, az iskolák és egészségügyi egy­ségek, valamint a köz­ség területén lévő töb­bi pártszervezeteket. Biztosítják a község gazdasági, szociális­­kulturális, közművesí­­tési tevékenységének ellenőrzését és vezeté­sét, irányítják a párt­tagok ideológiai, poli­tikai oktatását, a töme­gek kommunista neve­lését. A megye nagy­községeiben alakított pártbizottságok tapasz­talata követendő példa­ként szolgál az alap­szervezetek közvetlen irányítására, arra hogy a kommunistákat, az összes dolgozókat az e­­lőttük álló sokoldalú feladatok sikeres telje­sítésére mozgósítsák. A községi néptaná­csok fontos, felelősség­­teljes feladata a helyi erőforrások maximális kiaknázása, a kézmű­ipar, a szolgáltatási egységek fejlesztése. Fokozott mértékben kell hozzájárulniuk a falvak és községek közművesítéséhez, a földművesek életkörül­ményeinek javításához Mozgósítják az állam­polgárokat községük, falujuk szépítésére, gondozására. Mint az államhata­lom helyi szerveinek a községi néptanácsok­nak harcolniuk­ kell a mezőgazdasági tervelő­irányzatok teljesítésé­ért, a szerződési és fel­­vásárlási kötelezettsé­gek megvalósításáért, az erdőalap ésszerű fel­­használásáért, stb. A községi néptaná­csok sokoldalú felada­tainak sikeres teljesí­tése megköveteli mun­kamódszereik tökélete­sítését. A közigazgatás­ban fel kell számolni a formalizmust és bü­rokratizmust, a népta­nácsok, a végrehajtó bizottságok operatívan és nagy felelősségér­zettel oldják meg a dol­gozók kéréseit. A pártbizottságok és néptanácsok hatéko­nyan együttműködve biztosítják a községek politikai, szervezési te­vékenységének ered­ményes irányítását a dolgozók érdekeinek megfelelően, megyénk összes községeinek gaz­dasági, szociális-kultu­rális felemelkedését. Ili. oldalon: Irodalom és művészet EMBEREK ÉS VÁROSOK CSÉP SÁNDOR Vannak helységei­, ahová az ember, ha először érkezik, maga sem tudja miért, de úgy érzi, mintha már járt volna ott. Vá­sárhelyt tíz évvel ezelőtt láttam először, azóta évenként megláto­gatom, s valahányszor régi is­merősként fogad, barátként üd­vözlöm én is. És nagyszerű, hogy az újratalálkozások megőrzik az újrafelfedezés varázsát is. Ezt talán egyszerű magyarázni, hi­szen minden városunk egy év a­­latt annyit fejlődik, hogy aki ennek nem állandó tanúja, a magában kialakított városképet mindig új mozaikdarabokkal kell kiegészítenie. Nagyon igaz, hogy vannak ro­konhangulatú városok. Két város hasonlóságát a fekvés, építkezés, utcák, terek, parkok jellege ad­ja, a rokonságot azonban az em­berek hasonlósága. Kétségtelen, hogy az emberek a városra sa­játos lelkületüket lehelik rá s a város tárgyiasult jellegzetessé­gei, érzékelhető vonásai kihat­nak az emberekre. Megfigyel­tem, hogy élénk színű, tiszta é­­pületek között, parkos, levegős városokban az emberek is szí­nesebbek, derűsebbek. Persze, az is igaz, hogy a színes épületek az emberek hangulatát, szemlé­letét fejezik ki. Azt is merem mondani, hogy az épületekben az elődök konzerválják a saját szellemi-lelki arculatukat s ez­zel mintegy ösztönösen biztosít­ják az utódokban a lelkületi sa­játosságok folytonosságát. Magam is Maros menti város­ból származom s lehet, ezért sem véletlen, hogy oly hamar érez­tem „otthon“ magam Vásárhe­lyen. Sokan észrevették már, hogy Arad és Vásárhely hason­lítanak egymáshoz, különösen a főterük. Mégis azt kell monda­nom, az „otthonérzés“ okait ke­resve, hogy a város lakói végső soron azok, akik meghatároz­zák az „idegen“ érzéseit, amikor egy ismeretlen városba teszi a lábát, így is mondhatnánk: az ember, magatartásában és ob­­jektivált énjében. Vagyis azok az emberek, akikkel az utcán, autóbuszon, üzletben vagy tár­saságban találkozol, akik épít­kezésben, városrendezésben stb., kifejezik magukat, belső énjüket, így minden esetben az emberrel találkozunk, akkor is, ha egy járókelővel szóbaállunk, s akkor is, ha egy szép épületben gyö­­nyörködünk Az ember magában hordja a környezetét s az ember által alakított, formált környe­zete magán viseli „értelmes tar­talmának“, az embernek keze­­nyomát, gondolatait, érzületeit. Nem vagyok kozmopolita és vallom Vörösmartyval, hogy a­­mennyit a szív képes átölelni, magunkénak csak annyit vallha­tunk. De vallom azt is, hogy az ember mindig nyitott szívvel é­s szemmel járjon-keljen a világ­ban és saját lelki gazdagodása érdekében legyen fogékony, ér­zékeny mindennel szemben, ami látómezejébe kerül, hogy egyéni­ségét színesebbé, sokrétűbbé, teljesebbé tegye. Határozottan szerencsésnek érzem magam, hogy ugyanúgy tudtam örülni a pompás Tudor Vladimirescu-ne­­gyednek, a megújuló vikend-te­lepnek, vagy néhány héttel ez­előtt egy Arad környéki kis fa­luban a Népi Együttes vendég­játékának, mint a szülőváro­somban most épülő, európai ní­vójú nagyszállónak. Az ember minél több helyen érzi otthon és jól magát, annál többet képes asszimilálni kör­nyezetéből, annál gazdagabbá vá­lik s minél gazdagabb, annál ér­tékesebb egyéni és társadalmi szempontból is. Túlzás lenne, ha azt monda­nám, hogy Vásárhelyre mindig úgy jöttem, mint haza. Viszont mindig a várt találkozás élmé­nyét jelentette. És ebben nagy jelentőségük volt olyan „apró­ságoknak“, amit az ember nem felejt el. Például, hogy az utcán megszólított ismeretlének, akik­től utcák, intézmények után ér­deklődtem, szívesen igazítottak útba, s többször is megtörtént velem az, ami máshol még so­sem, hogy a megkérdezettek nemcsak szíves magyarázattal szolgáltak, hanem mellém sze­gődtek és el is kísértek. Először azt hittem, hogy nekik is arra van dolguk, amerre én igyek­szem, csak amikor odaértünk, s köszönetet mondva elváltam tő­lük, láttam, hogy ugyanabba az irányba távoznak, melyből jöt­tünk. Amit nem kényszerből kap az ember, s ami már a szokvá­nyos udvariasságon túl van, az önkéntelenül lekötelez, akármi­lyen csekélységről is legyen szó. Könnyen azt mondhatná va­laki, hogy kívülről nézve és időn­ként látva egy várost és annak életét, nem alkothatunk ma­gunknak valóságos képet róla. Ami a kép részleteit illeti, ez igaz lehet, de a lényeget nem hiszem, hogy megváltoztatná az állandó kapcsolat. Kolozsvári e­­gyetemi éveim alatt módomban volt megfigyelni azt a lelkese­dést, mellyel az ország szinte minden vidékéről és városából összesereglett diákok ezt a pati­nás és érdekes nagyvárost kö­szöntötték és saját városaik fö­lé helyezték. Egyedül a vásárhe­lyi kollégáim maradtak hűsége­sek érzelmeikkel városukhoz, a­­nélkül, hogy Kolozsvár érdemeit tagadták vagy ne látták volna. Nehéz lenne felsorolni és ra­cionálisan megokolni azt, hogy valamit miért szeretünk. Az ér­zelmek, — a szeretet, szimpátia — mind egy szubjektív viszonyu­lás és értékelés eredményei, sok­szor nem értjük, de éljük, sok­szor másoknak semmiségek, min­ket azonban gazdagítanak. Szociológiai és lélektani szem­pontból nem mindegy az, hogy az ember „hogyan“ érzi magát, környezetében, otthonosan vagy idegenül. Állítom, hogy ez a szív, az e­­gyéni érzelem kérdése is: egy­ségben tudja-e az ember érezni magát társadalmi és természeti környezetével? Ha igen, meg­hatványozódik azoknak a csator­náknak száma, melyeken keresz­tül magába szívja a világot s teljesebbé teszi életérzését. És ez egy kicsit már a bol­dogság kérdése is. Őket ünnepeljük ma, legdrá­gább kincsünket. Legdrágább kincsünk ők, mert bennük lát­juk a jövőt, munkánk folytató­ját, jövőbe szárnyaló terveink megvalósítóját, az utánuk kö­vetkező nemzedék nevelőjét. Ez a szűkszavú megfogalmazás is érzékelteti, hogy mit jelentenek számunkra a gyermekek, hogy milyen szép, de ugyanakkor milyen felelősségteljes feladat a nevelésük. Társadalmunk ehhez messzemenő segítsé­get ad a szülőknek Gaz­dasági és szociális intéz­kedések támogatják a család fejlődését, az anya- és gyermek­­védelmet, az ifjú nemzedék egy­re jobb körülmények között tör­ténő nevelését és gondozását. Államunk évente több mint­ há­rom milliárd lej gyermekpótlé­kot folyósít, az ország összes gyermekei számára biztosított az ingyenes oktatás és orvosi ellátás. Nagy részük az iskoláz­tatás idején állami ösztöndíjban részesül, otthonok és étkezdék állnak rendelkezésükre, az álta­lános iskola és a líceumok tanu­lói ingyen kapják a tankönyve­ket. A törvény értelmében a három, vagy többgyermekes csa­ládok előnyöket élveznek. 1970- ig újabb belcsődéket, óvodákat és gyermekházakat építenek. Hazánk dolgozói nagy megelé­gedéssel fogadták ezeket az in­tézkedéseket, melyek ismételten tanúsítják, hogy pártunk és szo­cialista államunk politikájának vezérfonala az ember jólétéről és egészségéről történő gondos­kodás. Június 1, a Gyermekek Napja. Valójában övék az esztendő va­lamennyi napja, minden nap ér­tük dolgozunk, hogy felhőtlen, napsugaras legyen az életük. HARAGOS Zoltán felvétele Lesz elegendő jég A ludasi fogyasztási szövet­kezet a múlt évig termelés­­sel biztosította a nyári jég­­szükségletét. A meglehetősen költséges eljárás helyett ta­valy egy jéggyártó egységet létesített, melynek termelő­­képességét az idén még növel­te, s a kis „jéggyár“ most 24 óra alatt 3­4 000 kiló jeget állít elő. Ez kétszerese a ta­valyi mennyiségnek, ami már nemcsak a helyi szükségletet képes fedezni, hanem a szom­szédos fogyasztási szövetkeze­teknek is jut belőle.

Next