Vörös Zászló, 1968. október (20. évfolyam, 233-259. szám)
1968-10-01 / 233. szám
Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja XX- évfolyam 233 (5230) szám 1968. október 1. kedd óra 30 bámi A TERMELÉSÉS A MUNKASZERVEZÉS TÖKÉLETESÍTÉSÉT IRÁNYÍTÓ KABINETEKRŐL Beszélgetés Szotyori Ernő mérnökkel, a megyei pártbizottság titkárával A nemzetgazdaságban végbement változások szükségessé tették a munka és a termelés szervezésének tudományos alapokra való helyezését. A párt és államvezetőség által kezdeményezett akció első sikerei a szervezés tökéletesítését célzó tevékenység további javítására ösztönöznek. Nemrég létrehozták a munka és a termelés tudományos megszervezését irányító megyei, illetve municipiumi kabineteket. Első kérdésünkkel meg szeretnénk érdeklődni, hogy e kabinetnek melyek a legfontosabb feladatai. A termelés és a munka tudományos megszervezésére kezdeményezett akció eredményesnek bizonyult, általános jelleget öltött, és dinamikusan bontakozik ki a megye összes ipari és gazdasági egységeiben. Hasznosságát igazolják a terv teljesítése terén elért eredmények. E tevékenység hatékonyságának , további fokozása szükségessé tette a szakemberek rendszeres tájékoztatását a termelés szervezésében és vezetésében fellelhető újdonságokról, mind hazai, mind külföldi vonatkozásban- Nos,a megyei pártbizottság által létrehozott megyei, illetve municipiumi kabinetek egyik fő feladata éppen ezekről az újdonságokról tájékoztatni az ipari és gazdasági egységekben dolgozó szakembereket. .— Ki irányítja a kabineteket, s hogyan fejtik ki tevékenységüket? — A kabinetek közvetlenül a megyei, illetve a segesvári municipiumi pártbizottság irányításával fejtik ki tevékenységüket. Munkájukban értékes segítséget nyújtanak a gazdasági komiszsziók. A kabinetek operatív vezetését az igazgatói bizottságok biztosítják. A megyei kabinet igazgatói bizottsága 11 tagból (elnök: Popa Dorel mérnök, a Marosvásárhelyi Vegyipari Kombinát vezérigazgatója, titkár: Pepelea Petru közgazdász), a segesvári pedig 7 tagból (elnök: Pupáza Petru, a Fajansz- és Üvegkomplexum igazgatója, titkár: Radu Socianu közgazdász) tevődik öszsze. — A kabinetek milyen formán gyűjtik össze az információs anyagokat és hogyan juttatják el azokat a termelőegységekben dolgozó szakemberekhez? — A kabinetek előtt álló feladatok megoldásába bevonják a megye ipari és gazdasági egységeiben, a minisztériumokban, a különböző központi intézményeknél, egyetemeken, tudományos kutatóközpontokban dolgozó szakembereket. Feladatkörükhöz tartozik konferenciák, szimpozionok, tudományos szessziók, tapasztalatcserék szervezése A különböző intézetekben dolgozó szaktekintélyek rövid időtartamú tanfolyamokon tájékoztatókat tartanak a termelés- és munkaszervezés, vezetés országos vagy világszintű újdonságairól. A termelés- és a munkaszervezés tökéletesítésében elért eredményeket kiállításokon népszerűsítik. Az elképzelések szerint számok, grafikonok, képek segítségével fogják bemutatni a megye ipari egységeiben született legjobb elképzeléseket és azok gazdasági hatékonyságát. A kabinetek a tevékenységi programjukban meghatározott időben kötelesek konzultációkat tartani a különböző vállalatok szakembereinek. Megbeszéléseket szerveznek az üzemek életében felmerült problémákról, és megoldásokat javasolnak. A vállalatok kérésére a kabinetek támogatást nyújtanak egyes szervezési javaslatok gyakorlatba ültetésében, igénybe véve a kabinet mellett működő önkéntes szakkollektíva segítségét. A nemrég megalakult kabineteknek igen fontos feladatuk, szüntelenül javítani a munkastílusukat, módszereiket, hogy egyre hatékonyabban járulhassanak hozzá a munka- és termelésszervezés tökéletesítésére szervezett akció sikeréhez-Lejegyezte: Meghes Viorel Az újságíró jónak látja a kezdet kezdetén megvallani, őszintén, nem akar ítéletet mondani, egyszerűen lejegyezte azt, amit hallott, és az olvasóra bízza: döntsön belátása szerint. P. Zoltán, betegnyugdíjas. Baj van az idegeivel, nagyon reszket a keze, egy kis kerek asztal alig látszik ki az orvosságok alól. Remegő hangon mondja: „Na, tessék megnézni, mit hagytak itt nekem, hát szabad ilyesmit csinálni, kéremszépen? Egy komoly, iskolázott nő, mindent nekem köszönhet, mert amikor Szonátán felelős beosztásban voltam, én szereztem neki állást a tanügyben, mindent előteremtettem, de magamnak sokszor még az sem volt, amit egyem. Egyszer Szonátán is mentem lias erdőbe fát vágni, mert szeretem a természetet, magam vágtam le a fánkat, hát még uzsonnát sem pakett, hogy a másik ember előtt szégyelltem magam, milyen életem van. Aztán hazajöttünk Vásárhelyre. El is szereztem lakást, bebútoroztam szépen, mert az ő pénzéből nem is telt volna, elhelyeztem meni,nlit közelben eovczi,ihav,di csak tovább űzte az eszét. Végül aztán mondtam neki, né, Gizi, váljunk el szépen, megbeszéljük a dolgot nyugodtan, én beteg ember vagyok, nekem nyugalomra, gondozásra van szükségem. Mert ő olyan volt, kérem szépen, hogy egyszer azt ordította rám, hogy az ilyen ember dögöljön meg, vagy menjen a bolondok házába. El is költözött tőlem, megegyeztünk, hogy mit vihet el, mi marad nekem, mert hát különben is, régen beadtuk a válópert, de ő, nem tudom miért, már kétszer is visszavonta. Na, szóval, igen. Még júniusban történt, megegyeztünk mindenben, fekszünk az ágyban, hát hajnalban egyszeresak dörömbölnek az ajtón, jönnek be a rokonai, ellepik a szobát, s kezdik felpakolni a bútorokat. Én betegen feküdtem, csak néztem, mit művelnek. Felpakoltak mindent, kérem szépen, s elvitték a feleségem valami rokonaihoz. Tessék megnézni, mit, hagytak itt, hát szabad ilyesmit csinálni, kérem szépen? Most egy részét sikerült visszaszerezni, de addig nem nyugszom, amíg a többit is nem kapom vissza. Mert én idős ember vagyok, hatvan is múltam, beteg vagyok, nyugalomra van szükségem, eddig még ettem a kantinban, de mostanában úgy reszket a kezem, mind kilötyögtetem a levest, szégyellem magam, ugyebár. Tessék megnézni az ágyneműt is, amit hagytak a sokból (a rekamién két pokróc, kicsi párna, elővesz egy szakadt, lyukas párnahuzatot, lobogtatja. Mind jobban reszket, a hangja el-elfullad). És tessék megnézni ezt is, ide szoktam, a nagykabát bélésébe eltenni a pénzt előle, de mindig addig kutatott, amíg megtalálta, most is feltépte a bélést, tessék megnézni, úgy vette ki. És igen, egyszer elkaptam találkozni a Malom utcában, egy asszonynál, azt mondtam, nehogy még egyszer ilyent csinálj, ne hozz szégyent a fejemre, Gizi. De most, hogy kinn tanít Kisgörgényben, hol az állomáson találkozik, hol máshol, elhanyagolja a tanítást, ezt is tessék bevenni a cikkbe. És azt is, hogy amikor mentem ki utána, hogy beszéljek vele, mindig elbújt előlem. Igen, lehet vele beszélni, de össze-vissza fog hazudozni, az az igazság, amit én mondok, kérem szépen.“ P. Gizella tanítónő Kisgörgényben. Szapora beszédű, középkorú asszony, igazgatója jó véleménnyel van róla. A kérdésekre válaszolva egyre jobban indulatba jön az emlékek hatására: „Igen, bujkáltam előle, nem akartam többet találkozni vele, elegem volt belőle. Megmondta, hogy az újságba is kitéret, mert olyan ember, hogy addig megyen, amíg mindent elér, barátai, ivócimborái vannak mindenfelé. Amióta így vagyunk, egyfolytában neki adtak igazat, most riportja is, rámparancsoltak a milícián, hogy azonnal vigyek vissza minden bútort. Igen, kérem, ez az igazság, züllött, részeges ember, ettől van baj az idegeivel is, mert neki nem kell sok, csak egy-két pohárral és már nem lehet bírni vele, cirkuszol egyvégtében. Miikor eljöttünk Szonátáról, és nem akart bevenni a lakásba, mindegyre kergetett ki, hogy „eredj innen, te flotánt, nincsen semmi keresnivalód itt.“ Szonátán is ezt csinálta, ott is el kellett menjek, itthon is így volt, már nem bírtam tovább. Éjjelenként lármázott, ha kértem, hogy maradjon nyugton, mert nekem reggel korán kell kelni, jönni ki falura, azt mondta, őt nem érdekli, ő nyugdíjas, nappal is tud aludni. Igen, kétszer is visszavontam a válópert, hogy miért? Hát sajnáltam, beteges ember. Pedig végtelenül önző, csak magára gondol. ‘61-től aztán súlyossá vált a helyzet, azt mondta, vigyem el a bútoromat, mert ha nem, kiteszi az udvarra. Veszekedtünk, cirkuszoltunk, az egész udvar, az egész utca minket röhögött. Egyszer vette a széket is, hogy üssön agyon, akármit mondtam, ha féltékenykedett, pofozott föl. Azt is mind mondogatta, hogy meg is ölhet, neki nem lesz semmi baja, mert cédulája van. Június 18-án aztán megegyeztünk, hogy elmegyek a szobabútorral és a mosógéppel, Mezőcsávásra, mert nem volt hova vigyem máshova. Kérdeztem tőle, hát nincs annyi emberség benned, hogy kiteszel az utcára? Azt is kérdeztem, Zoli, jól meggondoltad, nem fogod megbánni? Nem, nem, azt mondta, ezen már túlvagyunk. Mondtam, hogy én többet vissza most már nem megyek, kétszer elég volt, legyen vége. Megkértem néhány rokonomat, segítsenek nekem, reggelre meg is érkeztek. Zoli nyugodtan fölkelt, ő osztott el mindent, amire azt mondta, hogy marad, azt otthagytuk neki. Sírtunk is, mert mégis addig együtt voltunk, megcsókoltuk egymást s elváltunk. Nem sokkal később még találkoztunk, sírt, hívott vissza, de én nem megyek, elegem volt az egészből. Ilyen ember, sohasem tudja, mit akar, egyik nap így, másik nap úgy, ezt nem lehetett már bírni. Nem akarom látni az életben már soha többet, ha visszaemlékszem, miket csinált, a részegeskedéseire, egyszer egy nővel találtam otthon, még azt mondta, hogy készíts valami ételt a hölgynek. Most hol ide, citál, hol oda, követeli visza a bútort. Egy részét visszavittem, de követeli a többit is, mert azt hiszi, a bútorok miatt én is visszamegyek. Hogy szeret-e? Biztosan, ragaszkodik hozzám. Szerelemből házasodtunk össze, négy évig udvarolt nekem, akkor egészen más volt. Most is elismeri, milyen jó gazdaasszony vagyok. ‘61 júliusától egy krajcárt se adott haza, azelőtt háromszáz lejt kaptam a kosztra. Mondtam, jó Zoli, de kell ez, kell az. Az én részletemre vettünk mindent, a barátok mind megitták, elmulatták a pénzt, mert olyan ember, szereti a társaságot. (Szóval mégsem olyan önző). Csak velem. A válópev? Ő nem akarja beadni a válópert, mindenképpen el akarja érni, hogy menjek vissza hozzá... de soha ebben az életben, nem is akarom látni többet... “ Az újságíró jegyzeteinek végére ért, s ezennel átadja helyét az olvasónak, döntsön belátása szerint. Ha tud, Szőcs Kálmán Világ proletárjai, egyesüljetek ! Nicolae Ceausescu elvtárs fogadta Andre Dellencourt francia iparágot minisztert Hétfőn délután Nicolae Ceausescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke fogadta Andre Bettencourt francia iparügyi minisztert, aki a Francia Technika Hete megnyitására érkezett Romániába. A vendég kíséretében volt Jean Luis Pons, Franciaország bukaresti nagykövete. A szívélyes légkörben lefolyt fogadásnál jelen volt George Macovescu, a külügyminiszter első helyettese. Tervekkel nem telnek a silók A tavaszi száraz időjárás rányomta bélyegét a takarmánymérlegre is. Főleg a szálas- és abraktakarmányféleségeknél mutatkozik hiány. Van-e lehetőség a mérleg kiegyensúlyozására? A szakemberek egyöntetű igennel válaszolnak a kérdésre. Ha választék szerint nem is, de mennyiségileg silózással pótolni lehet a hiányt. Erre több lehetőség kínálkozik. Amellett, hogy silókukoricából bőséges a termés, a kukoricaszárat is besilózhatjuk, annál is inkább, mivel a hibridkukoricának egyik jó tulajdonsága, hogy a cső beérik, de a szár zölden marad. Ezenkívül ugyancsak silóba kerülhetnek az utak, árkok szélén nőtt fűfélék, a zöldségeskerti hulladékok, amelyekből bőven található minden termelőszövetkezetben. S az igazat megvallva, szükség is van minden lehetőség kiaknázására, hisz a terv szerint 150.000 tonna silótakarmányra van szükségük a MTSZ-eknek, s ennek még alig egynegyede került a silógödrökbe. Szükségesnek tartjuk tehát ismételten felhívni a termelőszövetkezet vezetőinek. Hawásom Swi’folnola ügyeimet erre a fontos munkára, mert az előző évek tapasztalata sajnos azt bizonyítja, hogy sok helyen csak a tervekkel maradnak. Azzal pedig nem lehet megtölteni a silógödröket. Természetesen ezen a téren könnyebb lesz a dolguk azoknak, akik már a nyáron gondoltak a télre. Sajnos, számuk nagyon kevés. Megyei viszonylatban eddig mindössze 8.000 tonna takarmányt silóztak be. Pedig lehetőség mindenütt lett volna. Az ugrai termelőszövetkezetben például a nyáron 240 tonna takarmányt silóztak be. A megye másik felében, Beresztelkén 400 tonna takarmány került a silógödrökbe. Tehát nem az időjárás, a talajviszonyok, hanem a gondosság, a hozzáértés döntő ezen a téren is. Amint már említettük, a mulasztást lehet pótolni, ehhez nemcsak megfelelő tartalékokkal, hanem gépi eszközökkel is rendelkezünk. A MGV-ok nyilvántartásában nem kevesebb, mint 157 silókombájn szerepel, nem is beszélve a kukoricakombájnokról, amelyek nemcsak leszedik a kukoricát, hanem ezzel párhuzamosan a szárát is besilózzák. Csakhogy a termelőszövetkezetek húzódoznak azok igénybevételétől, pedig, amint bebizonyosodott, csiváló munkát végeznek. És szükség is volna rájuk, hisz nagyon sok helyen igen lassan telnek a silók. Csekelakán például a rs.. .. . . Dipittta lucernád szecskáztak be, azóta azonban semmit. De nem nagyon dicsekedhetnek a silózásban elért eredményeikkel a bükkösi és más termelőszövetkezetek sem. Megyeszerte szükség van tehát e munka meggyorsítására, hisz ha nem ezt tesszük, drágán fizethetünk a télen hanyagságunkért. BEKÖLTÖZÉSRE KÉSZEN Az utóbbi tíz napban már a második 30 lakrészes, négyemeletes tömbházzal készültek el a marosvásárhelyi Tudor Vladimirescu negyedben az építők és szerelők. Az igen előnyös térbeosztású egy-, két- és háromszobás lakásokat rövidesen átadják a lakóknak. Jelenleg az A 1-es jelzésű blokkok körüli területet rendezik, építik a belső utakat, öntik a parkolóhelyek, járdák betonját. KAPUNYITÁS A FŐISKOLÁKON Ma újra benépesülnek a főiskolák termei. Évről-évre megismétlődő esemény ez, évről évre tanúi vagyunk, s mégis minden október elsején ott állunk meghatottan, diákok, tanárok, szülők, volt kollegák, hogy köszöntsük a „gólyákat“, akik zavarukkal küzdve ülnek le a többiek közé, hogy köszöntsük az idei tanévben végző növendékeket, mindazokat, akik átlépik országunk számtalan főiskolájának kapuját. Köszöntjük az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet, a 3 éves Pedagógiai Intézet és a Színművészeti Főiskola hallgatóit. Elhangzanak az ünnepi beszédek, s Marosvásárhelyen fiatalok százai kezdik meg az új egyetemi tanévet, amely tartamát tekintve ugyanolyan lesz, mint az előző, csak az 1968—69-es tanévben növekszik a tanulók száma, gazdagabb lesz a tananyag és pártunk IX- kongresszusának szellemében még tökéletesebben igazodik a felsőfokú oktatásunkkal szemben támasztott követelményekhez és az új Oktatási Törvény szelleméhez Az ősi Alma Mater ebben az évben ifjabban fogadja a fiatalokat, mint bármikor. Hiszen a felsőoktatási intézmények kapunyitásakor egy olyan őszi napra virradtunk, amely ősz méltó betetőzése egy ország szüretének. Egy olyan országénak, ahol nemzetiségre való tekintet nélkül bármelyik fiatal elérheti tanulmányai eredményeként mindazt, amit valaha is álmodott. Városunk három főiskoláján is együtt tanulnak románok, magyarok és más nemzetiségű fiatalok. Köszöntjük őket, a holnap orvosait, gyógyszerészeit, tanárait és színművészeit, akik a nemes hagyományok útján lépnek tovább, a még ragyogóbb jövő tudatában. Ehhez kívánunk mi is sok sikert- Szálljon tehát a Gaudeamus Igitur, büszkén, hazánk jelenéhez és jövőjéhez méltóan. A 20. ÉVKEZDÉS Húsz esztendős a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet. 1948. október 3-án létesítették, a Román Kommunista Párt marxi-lenini nemzetiségi politikájának eredményeként. Azóta az ország egyik legjelentősebb művészeti intézményévé vált, olyan éltető forrássá, amelyből állandóan táplálkozik hazai magyar színjátszásunk A jelentős évforduló alkalmából felkerestük az intézet rektorát, néhány tanárát, valamint az intézet végzős promóciójának egyik legígéretesebb tagját. Körinterjúnkat alább közöljük. — Véleménye szerint a marosvásárhelyi Színművészeti Intézet kerek két évtizedes tevékenysége mennyiben és milyen színvonalon járult hozzá a hazai magyar színjátszás jelenlegi eredményeihez? Válaszol SZABÓ LAJOS rektor. — Intézetünk oktató-nevelői munkájával az elmúlt húsz év alatt biztosította a kolozsvári, nagyváradi, marosvásárhelyi színházak utánpótlását és lehetővé tette új hivatásos együttesek, új színházak , a sepsiszentgyörgyi, a temesvári és a szatmári magyar színház létesítését. Ezzel nem mondtam semmi újat, hiszen pártunk nemzetiségi politikájából fakadóan, ezzel a céllal jött létre a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet. Hogy az intézet mennyiségileg és minőségileg miként járult hozzá a hazai magyar színjátszás művészi eredményeihez, arról a hat magyar színház színlapjai, előadásai, mindnyájunk által jól ismert, kimagasló egyéni és együttes produkciói tanúskodhatnak. Persze, nehézségeink, gondjaink, sőt mulasztásaink is voltak. Ezt nem hallgathatjuk el- Azért ha egészében nézzük kétévtizedes munkánkat, nem öntelten, megelégedetten, de nyugodt lelkiismerettel és szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy az intézet mindenkori tantestületi hivatásának elve olyan fiatal színésznemzedéket nevelt, amely művészi-emberi tartásával méltóan állja meg helyét hazánk szocialista színházi kultúrájában. Tudatosan törekszünk arra, hogy növendékeink ne egyszerű kereseti lehetőséget, mesterséget, életpályát lássanak a színészetben, hanem hivatást, elkötelezettséget. E célkitűzésünk megvalósításában nagy segítséget jelent a bukaresti Ion Luca Caragiale testvérintézethez fűződő és tapasztalatcserékben megnyilvánuló őszinte, bensőséges kapcsolatunk. Közös módszerekkel törekszünk eszményünk megvalósítására, a szocialista humanizmus eszméinek a legmagasabb művészi fokon való tolmácsolására nevelni hallgatóinkat. — Színiakadémista éveiből milyen maradandóbb élményeket őriz? Válaszol LOHINSZKY LÓRÁND érdemes művész, tanár, az intézet első végzettjeinek egyike. — Kutatok a húsz év előtti emlékeim között, melyek a főiskolával kapcsolatosak. Olyan a színész agya, mint egy színházi kelléktár, minden lim-lom összehalmozódik benne idővel és aki tud, hát válogasson-Azt hiszem, az ember életében a legizgalmasabb időszak a felnőtté érés kora és ez nálam öszszeesett a főiskolai évekkel. Az élet, a belső szükségszerűség a színművészeti főiskola felé sodort és most, húsz év után, mint a főiskola tanára, volt diák, keresgélek az emlékeim között, hogy valamelyiket, ünnepi virágcsokorként, odategyem az intézet jubileumi határkövére. Mennyi emlék! Van miben válogatni. Sok minden változott azóta, de a hagyományos vizsgaelőadások, az azokat megelőző készülődés, izgalom minden évben megismétlődik. Persze, más formában, más eredménnyel, más körülmények között. Mi, a főiskola első promóciója, nemcsak negyedéves korunkban, hanem minden évben nyilvános előadást tartottunk, számot adva a végzett munkáról. Talán negyvennyolc (1948 előtt a kolozsvári zenekonzervatórium mellett drányi tagozatis működött- szerk. megj.) tavaszán történt, amiről szólni szeretnék. Kőmíves Nagy Lajos tanár vezetésével hosszú hónapokig lázasan készültünk a Bánk Bán előadására. Végül kitűzték az előadás időpontját és eljött a bemutató estje. Amíg a kolozsvári színház bársonyfüggönye mögött az izgalomtól félájultan készülődtünk, a színház előtt valami szokatlan dolog történt. Jöttek a népek az előadásra és jöttek és jöttek! A terem már zsúfolásig megtelt, de még mindig özönlött a sokaság a Malom utca felől ,a Sétatér felől, a mellékutcákból- Akkor beavatkozott a rendőrség és kordonnal védte az épületet a túlterheléstől. Rendőrkordon és vizsgaelőadás! Ki hallott már ilyent?! Kinek szólt ez az érdeklődés? Nyilván nem nekünk, ismeretlen kezdőknek, de még Katona Bánk Bánjának sem (akkoriban nem volt olyan ritka vendég színpadjainkon, mintmanapság). Az ügynek szólt! A színházat szerető, nagy színházi tradícióval rendelkező kolozsvári közönség megérezte, hogy itt valami új, nagyszerű dolog van születőben. Hogy a jövőben nem utcáról felszedett színészek, holping legényegyletbeli műkedvelők lesznek Thália „papjai“, hanem főiskolán, szakszerűen, a modern színjátszás követelményeinek megfelelően képezik a jövő színész nemzedékét. Ennek a csodának akart fül- és szemtanúja lenni mindenki. Ami meglepő és megható, hogy az érdeklődés az intézet előadásai iránt azóta sem csökkent- tavasszal — mint a negyedév osztályvezető tanára — részt vettem Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres című darabjának kolozsvári előadásán. Ha nem is vezényelték ki a rendőrséget, mint húsz évvel ezelőtt, a zsúfolásig megtelt nézőtéren a közönség áhítatos csendben figyelte a végzősök játékát. Kereste közöttük a jövő nagy színészeit, akik majd tízhúsz év múlva R. Kovács Gyula, Szentgyörgyi István, Tóth Elek, Poór Lilly, Delly Ferenc nyomdokaiba lépnek. Összeállította KOCH Mária DÉZSI Ödön (Folytatás a 2. oldalon) TÁVIRAT CSLT EN LAJ elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének PEKING A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 19. évfordulója alkalmából a román nép nevében és Románia Szocialista Köztársaság kormánya nevében melegen gratulálok önnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és a kínai népnek, s újabb sikereket kívánok a szocialista társadalom építésében. Kifejezem meggyőződésemet, hogy a Románia Szocialista Köztársaság és a Kínai Népköztársaság közötti tartós barátság erősödni és fejlődni fog a román és a kínai nép érdekében, a szocializmus és a béke ügye érdekében. ION GHEORGHE MAURER, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke