Vörös Zászló, 1968. november (20. évfolyam, 260-285. szám)
1968-11-01 / 260. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja XX. évfolyam 260 (5257) szám , 1968. november 1. péntek Ara 30 bani iiiiiinmimwunwi miiiiiiii!■■■ 1111111 hwiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiwhum— Rugalmasabb szervezést, jobb gépkihasználást! Cucerdean még zsákban a vetőmag jó része Igen, igen gondba méllyed a cucerdeai MTSZ alelnöke, miután előadja a vetés és betakarítás helyzetét. Dolgoznak, szavai szerint teljes gőzzel, mégis nehezen birkóznak meg a százhektárokkal. Az árpa és rozs vetését már rég befejezték, de sok szót amúgy sem érdemel, hiszen a 100 hektárra tervezett búza mellett elenyésző erőfeszítést igényelt. Ezzel azonban nagyon lemaradtak, mert mintegy 270 hektáron került mindössze földbe a kenyérgabona. Bár megítélésük szerint, teljes gőzzel dolgoznak, teljesítményük azt tükrözi, hogy nem használták ki maximálisan az elmúlt időszakot. Hetek óta tart már a jó idő, mégis alig több mint 30 százaléka került földbe a búzának. Konkrét példák a korábbi időszakból ugyan nem állnak rendelkezésünkre, de úgy vélem, nem tévedünk, amikor a lassú ütemet a betakarítás rovására írjuk. Különösen a szállítás hatott és hát most is kedvezőtlenül a területelőkészítésre Ottjártunkkor 85 hektár frissen szántott területből 70 vetésre várt, a területfelszabadítás üteme pedig 9 szántást végző traktornak nyújtott munkalehetőséget. Teljesítményük eléggé ingadozó, az utóbbi négy napban 14 és 24 hektár között váltakozott. A vetés, ahol két traktort állítottak munkába, hasonló ütemben halad. A terület lehetőségek nagyrészt indokolják az ütem ingadozását, nem hasztalan azonban a szubjektív okokat is keresni A fankturisták munkába állásával nincs ugyan baj, de az olykor hosszúra nyúló szünetek is okát képezik az alacsony teljesítménynek. Napi másfél hektáros szántási ütem semmiképpen sem lehet kielégítő. Az éjjeli szántás lehetőségét is fontolóra kellene venni, ha mindeddig nem tették, helyesebben a gépesítő vállalat nem talált megoldást. A szövetkezet vezetői mindegyre hangsúlyozzák, hogy feltétlen szükség van még legalább öt traktorra. Kérésük indokolt, de korántsem jelenti azt, hogy eltekinthetnek a mostani lehetőségek maximális kihasználásától. Szerdán 3 traktor javításra szorult, gyors üzembe helyezésük részben pótolhatná a hiányt. Távozóban láttuk, hogy a szövetkezet udvarán szekereket vontató traktor állt, éppen búzás zsákokkal rakták meg. Úgy véljük, nem ez a legjobb módja a gépek kihasználásának. Az objektív okok mellett tehát nem egy szubjektív tényező, szervezési hiba akadályozza a vetés ütemének gyorsítását. A jelenlegi munkaütembe semmiképpen sem lehet belenyugodni, hiszen ilyen körülmények között még több mint 20 napot igényel a vetés teljes befejezése. Az egyik lehetőséget, nevezetesen a gépi segítséget, már említettük. Hiányolhatjuk azonban még mindig a rugalmas szervezést. A rendelkezésre álló 20 traktor, a javításra szorulók kivételével, a talajelőkészítés és vetés teendőit látja el. Merevségre utal azonban, hogy napokon keresztül 9 traktor szánt, holott ez előkészített területek arányában egyet-kettőt vetésre lehetne átállítani, mivel még két vetőgéppel rendelkezik a gazdaság. A feladvány meglehetősen egyszerű, hiszen ottjártunkkor is 70 hektár várt vetésre, így hát nem fenyegetett az a veszély, hogy a vetés a talajelőkészítés nyomába ér a napi 14 hektáros ütemmel. (Két gép.) A lfllakarítás, mint mondottuk, jelenleg nem akadályozza a vetést, de az elkövetkező napokban ugyancsak elébe állhat. Gondolunk elsősorban a kukoricára, hiszen a területek jó részén még lábon áll. A 605 hektárból mindössze 140 hektárt takarítottak be, s még a földet sem tisztították meg ezen a területen. A kézi és fogatos munkaerőt ide kell összpontosítani, még akkor is, ha csak 250 hektáron kukorica után terveztek búzavetést. Szinte kilátástalan a helyzet Cucerdeán, nem annyira azonban, hogy rugalmas, jó szervezéssel ne foghatnának ki az időn. Húsz nap nagyon sok, de az még a tíz is! Meddő viták nélkül jobban haladna a munka A dombói termelőszövetkezetben az elmúlt héten mondhatni kielégítően haladt a munka. A tervezett 380 hektárból tegnapig 230—240 hektáron vetették el a búzát. A cukorrépa betakarítása is kielégítő. A 75 hektárból még mindössze két hektárról kell kiásni a termést, de ugyanakkor 36 hektáron a kiásott répa még ott van kupacokban. S itt az első bökkenő. Jóllehet a cukorrépa elszállításához öt gépjárművet osztottak be, a munka üteme elégtelen. Az történik ugyanis, hogy az Autószállítási Vállalattól kiküldött két gépkocsi naponta mindössze egy fuvart végez, mert a földekről kocsira rakott répát egyenesen a marosvásárhelyi cukorgyárhoz szállítják, ahelyett, hogy terhüket a néhány kilométerre lévő átvevőközpontba ürítenék le. A termelőszövetkezet vezetői eleget vitáznak a vállalat vezetőivel, kiküldötteivel, de azok csak egyet fújnak: szükségük van a tonnakilométerre. A termelőszövetkezet vezetői pedig törhetik a fejüket, miként is szállítsák el minél sürgősebben a szántóföldeken fölhalmozott tább mint 25 vagonnyi répát. A nagyobb baj pedig az, hogy 20 hektár répaföldbe még búzát kell vetniök. A vetés befejezését nagymértékben hátráltatja az a körülmény is, hogy vontatottan halad a kukorica betakarítása. A tervek szerint 150 hektár kukoricaföldbe kell még búzát vetniök, s eddig mindössze 30 hektárról, ha letörték a termést. Ottjártunkkor sem bíztattak sok jóval. Eltervezték ugyan, hogy naponta 25 —26 hektárról takarítják be mind a csöveket, mind pedig a kukoricaszárat, de ezt nehezen tudják betartani. Ennek oka, hogy a vezetőség meddő vitát folytat a tagsággal. Ugyanis az történt, hogy vasárnap korán reggel többszáz ipari munkás ment ki segíteni a dombóiaknak, s a kijelölt területről lelkiismeretesen be is takarították a termést, a tagság azonban ahelyett, hogy munkába állt volna, vitatkozni kezdett a vezetőséggel, hogy most miként mérik ki a nekik járó részt, mert hát azon a területeken részébe művelték a kukoricát. Ez a vita még a hét első napjaiban is tartott, s adott pillanatban a vezetőknek nem volt kit odaállítaniuk a teherkocsik megrakásához. A radnóti termelőszövetkezet határában gyors ütemben vetik a búzát Afenfetoi iMAi OiM Középmagas, húszon túli fiatalember kér helyet az asztalnál. — Csak egy kávét, az utolsót. Megengedi? — csak ha nem zavarok — mondja félszeg várakozással. — Dehogy, tessék. Utolsót mondott, talán felhagy vele? Lemondóan legyint, miközben befészkeli magát a két asztal közötti átjáróba. Sötétszürke, jól szabott zakót visel, fehér ing, elővillanó manzsettagombokkal sötét nyakkendő. Az ünnepélyes öltözékhez sehogyan sem illik az arckifejezés. Túl komor, elgondolkodó. — Egy dupla kávét — veti oda az elhaladó kiszolgálónőnek, majd rám nézve folytatja. — Lemondani? Kényszer lemondás. Megyek a dutyiba — mondja mármár szenvtelenül. — Hová? — kérdem meghökkenve. — Jól hallotta. Három hónap, közvagyonkárosítás, X törvény, Z törvénycikk, nem tudom hányadik bekezdés. Nem jegyeztem meg, nem is érdekel. Beleestem, mint légy a tejbe, mert nagy marha voltam. Leülöm, ott is emberek vannak — biggyeszti el az ajkát. Érkezik a kávé. Szórakozottan tépi fel a lapos csomag cukrot. Bólogat, mint aki magában beszél, aztán minden átmenet nélkül kérdez. — Milyen lehet OTT, nem tudja? — Fogalmam sincs. — Közben emlékezetemben kutatok idevágó olvasmányélmény után. Három hónapról nem írtak semmit. Tízhúsz év, az igen. Száműzetés, kényszermunka, Dosztojevszkij témái. Egy barátom jobbik kedvében mondta, hogy puszta kíváncsiságból is leülne három hónapot. Persze, anélkül, hogy buletinbe pecsételnék. — Biztos dolgozni fognak — jegyzem meg a legközömbösebb hangon. — Az biztos. — De hát mit vétett? — Olajra léptettünk néhány alkatrészt s közben hanyatt eszünk — mondja akasztófahumorral. Megpróbál el is mosolyodni, de igen kínosra sikerül s csak annyit érzek ebből, őszintének, hogy felengedett irányomban. Az ismeretlennel sokszor bizalmasabb "ember, mint a jó ismerőssel... — Áttettük a kerítésen, maszekmunka. A barátom — fordul metszően gúnyosra a hangja — megkért, hogy segítsek elhozni. Nem akartam belemenni, de kikezdett, hogy miért vagyok berezelve. Na hát, nem voltam berezelve. Aztán elkaptak, mert őt már figyelték az üzembeliek. Rosszakarói lehettek. A „barát riportja tem“ meg feladott engem is. Amikor elengedtek a milíciáról, letagadta. Mit szól ehhez? — Hát nem szembesítették? Úgy tudom, így szokás. — Dehogynem, később. Hímezett-hámozott... — Volt még ilyen ügye? — Hova gondol? Ha maszekozok, másképpen csinálom. Én nem lopok anyagot. Egy ilyen hülyével öszszeállni, első és utolsó volt. De hagyja, hogy mondjam végig. Amikor kitűzték a tárgyalást, megyek, nézem a hirdetést, ott fityeg az én nevem, hogy X Y és mások közvagyonkárosítási ügyét tárgyalják. Miután én lennék a fővádlott. Maga mit tenne az én helyemben? Hümmögök valamit, hogy én nem fogok semmiféle anyagot lopni. Azt meg teljesen lenyelem, hogy mindenki egye meg a saját föztjét. Hangosan csak anynyit jegyzek meg, hogy nem jó, ha az ember ilyen ügyekbe keveredik. Meg lehet élni anélkül is. — Meg — válaszol egy vállrándítással, minden meggyőződés nélkül. Valahogy úgy érzem, egy fikarcnyit sem érzékeli tettének erkölcsi súlyát. — Az ítélet végérvényes? — Mit fellebbezzek? Hogy adjanak eggyel többet? — próbál kedélyeskedni. — S aztán? — Aztán megválogatom, hogy mit csinálok és kivel. Az ember mindig gazdagabb lesz egy tapasztalattal. Ugye? — Persze — mondom, s közben arra gondolok, hogy mégsem ez a legfőbb tapasztalat. De egyáltalán, mit szűr le egy ilyen ember tapasztalatként? Aki azt hiszi, hogy tolvajt csak „rosszakarók“ foghatnak. Legbosszantóbb gondja, pedig az, hogy saját kasztbelije babrált ki vele. A betyárbecsületre apellál. Vagy csak arra apellálhat és érzi is ezt? Esetleg szenvtelensége, nyeglesége csupán máz, s valójában remegő szívvel készül átlépni a vasalt kaput? Egyik ember pajzsként emeli maga elé a teljes visszautasítást, gyengeségnek érzi a megbánást, s ököllel sújt az önvizsgálat tükrébe; a lelkiismeret hangja szólal meg a másikban, s van ereje színlelés nélkül vállalni, átérezni a morális bukást. Nehéz dűlőre jutni ezekkel a disszonáns gondolatokkal, s ezért nem írom ide ennek az embernek a nevét. Talán, talán ONNAN bentről jobban látni egy és mást, mint idekint, vagy innen ,,az utolsó fekete“ mellől. Meglehet, önmagát is jobban látja az ember. Makkai János A MEGYEI EGÉSZSÉGÜGYI IGAZGATÓSÁG ÚJ SZÉKHELYE • A Maros Megyei Egészségügyi Igazgatóság új helyiségbe, a volt városi néptanács Dózsa György utcai épületébe költözött. A felek fogadása november 4-től az új hivatalban történik, hetente két alkalommal, szerdán és pénteken 12—15 óra között. KÖNYVBARÁTOK • A marosvásárhelyi nagy könyvtár kölcsönző osztályán sokatmondó számadatok birtokába jutottunk Csupán ez évben október 27-ig 6.470 új olvasó jegyeztette be magát és 66.111-en keresték fel a könyvtárat, akik több, mint 159.775 könyvet kölcsönöztek. KÖLCSÖNZŐT NYITNAK • Régenben nincs pillanatnyilag használati tárgyakat, zenegépeket, sport- és egyéb felszereléseket kölcsönző egység. A helyi Progresus szövetkezet ebben a hónapbans pótolja a hiányt. A Republicii utcai bútor bemutató üzletében mintegy 20.000 lejes befektetéssel indítja be ezt a tevékenységet. Téli sportfelszereléseket, kerékpárokat, menyegzői ruhát és más alkalmi öltözékeket, stb. kölcsönöznek megszabott díj ellenében. VÁLTOZTATNAK A BÚTOR MODELLEN • Az ILEFOR helyiipari vállalat régens egységében ez évben kezdték gyártani a G/65-ös kombinált szobabútort. Az egzotikus furnérbevonati garnitúra iránt nagy a kereslet. Ennek ellenére minőségi és formai változtatást akarnak eszközölni rajta, miáltal könnyebb és szebb lesz: pántvasalást alkalmaznak, a sarkokat modern ,szögletes formában kivitelezik, a matt dörzsölés helyett fényesebb dörzsölést alkalmaznak. Tervbe vették továbbá, hogy a garnitúra több variánsát állítják elő, hogy a vevő a lakásának megfelelő változatot vásárolhasson. Mindezeket a piac tanulmányozása alapján vezetik be. 20. ÉVÉT ÜNNEPLI . A főtéren lévő 1-es számú „Alimentara“ megalakulása 20. évfordulójának megünneplésére készül. A köztudatban a nagy állami üzlet néven közismertté vált üzlet városunk első szocialista kereskedelmi egysége jelenleg a Mercur nevet viseli. Ünnepi díszbe öltözve, gazdag áruválasztékkal köszönti az évfordulót és a vásárlókat egyaránt. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRSNAK, AZ RKP KB FŐTITKÁRÁNAK, AZ ÁLLAMTANÁCS ELNÖKÉNEK ÜZENETE BUKARESTI MŰSZAKI FELSŐOKTATÁSI INTÉZETEK TANÁRI TESTÜLETÉHEZ ÉS DIÁKJAIHOZ Tisztelt elvtársak! Az első bukaresti román nyelvű mérnöki tanfolyamok létesítésének másfél évszázados évfordulója azt a kellemes alkalmat nyújtja számomra, hogy a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, az Államtanács és Románia Szocialista Köztársaság kormánya meleg üdvözletét tolmácsoljam a műszaki felsőoktatás tantestületének, egész diákságának. Azoknak a mérnöki tanfolyamoknak 150 évvel ezelőtt történt bevezetése, amelyeket Gheorghe Lazar, a kiváló kulturális személyiség és lelkes hazafi kezdeményezett, jelentős esemény volt oktatásunk, tudományunk és kultúránk történetében. A bukaresti felsőfokú műszaki iskola, fennállása során, a mérnökök több tucatnyi évjáratát képezte ki. Soraikból olyan neves tudósok és profeszszorok emelkedtek ki, akik a haladó szellemű értelmiségiek csoportjában jelentős szerepet töltöttek be a román nemzet anyagi és szellemi haladásában. A szocializmus éveiben, annak a gondoskodásnak ékesszóló bizonyítékaként, amelyet pártunk az oktatás fejlesztése, a nép kulturális színvonalának emelése iránt tanúsított, a bukaresti felsőfokú műszaki iskola — a nemzetgazdaság összes ágaiban szükséges mérnöki műszaki káderek képzésének legfőbb forrása — hatalmas fejlődésen ment át. A felsőfokú műszaki oktatásra nézve a szocializmus az intézetek és fakultások, a diákok és a tanerők számának jelentős növekedését, a tanuló ifjúság tanulmányi és életkörülményeinek szüntelen javítását jelentette. Ez alkalommal is kifejezésre akarom juttatni azt a nagyrabecsülést, amelyet pártunk és államunk tanúsít annak a tantestületnek eredményes és odaadó tevékenysége iránt, amely híven teljesíti a rá háruló megtisztelő feladatokat, hozzájárulva társadalmunk kiválóbb és legértékesebb termékének, az alaposan és sokoldalúan felkészült embernek , a szocializmus építőjének képzéséhez. Joggal meg lehetünk elégedve műszaki értelmiségünk ifjú képviselőivel, egész diákságunkkal, akik felelősségteljesen készülnek arra, hogy holnap újabb csúcsok felé vigyék a mai tudományos és műszaki gondolkodás és alkotás vívmányait, hogy odaadással vegyenek részt azoknak a sokrétű problémáknak a megoldásában, amelyeket a szocialista építés kiteljesítésének műve felvet". A mai ünnep alkalmat nyújt arra, hogy megemlékezzünk a romániai felsőfokú műszaki oktatás haladó hagyományairól, méltassuk megalapozásának hazafias cselekedetét és kidomborítsuk mai nagy sikereit. A büszkeségnek attól az érzésétől eltelve, hogy nagynevű elődök művének a folytatói lehetnek, önökre, mindnyájukra — az összes nemzedékekhez tartozó tanárokra és diákokra — az a magasztos feladat hárul, hogy még magasabbra emeljék a román műszaki iskola nagyszerű hagyományait, hogy méltók legyenek az egész nép bizalmára és szeretetére, hogy még közvetlenebbül, még nagyobb hatékonysággal hozzájáruljanak a szocialista Románia nagyszerű épületének felemeléséhez. Megköszönve meghívásukat, hogy vegyek részt ezen az ünnepségen, újabb nagy sikereket, jó egészséget, boldogságot és jelentős eredményeket kívánok a szocialista hazánk haladásának szentelt tevékenységükben. Az első bukaresti román nyelvű mérnöki tanfolyamok beindításának 150. évfordulója alkalmából tartott ünnepségek csütörtök délelőtt kezdődtek meg ünnepi üléssel Románia Szocialista Köztársaság Palotájának termében. Részt vett az RKP KB, az Államtanács és a kormány több tagja, akadémikusok és más tu-dományos dolgozók, bukaresti és vidéki műszaki főiskolai tanerők, tudományos kutatók, vállalatokban működő szakemberek, diákok. Megnyitó beszédet George Baranescu professzor, docens-doktor, a Bukaresti Politechnikai Intézet rektora mondott. Élénk taps közepette Dumitru Popa elvtárs, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának póttagja, az RKP Bukarest municípiumi bizottságának első titkára felolvasta Nicolae Ceausescu elvtársnak, az RKP KB főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének üzenetét a bukaresti műszaki főiskolák tantestületéhez és hallgatóihoz. Ezután számos neves személyiség szólalt fel, majd felolvasták a Iasi-i, a temesvári, a kolozsvári a brassói, a craiovai, a galaci, a petrozsényi, a marosvásárhelyi és a Ploiesti-i főiskolák tantestületének és hallgatóinak üzenetét a fővárosi műszaki főiskolák tantestületéhez és hallgatóihoz. A gyűlés végén a fővárosi műszaki főiskolák tanerői és hallgatói levelet intéztek a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, személyesen Nicolae Ceausescu elvtárshoz, s ebben kifejezték teljes csatlakozásukat a Román Kommunista Párt bölcs és tisztánlátó politikájához, amelyet a magas fokú elvszerűség jellemez, s amely hivatott biztosítani nemzetünk szüntelen haladását és tekintélyét. Az egészségvédelem fontos állomása Az elmúlt hét végén a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése számos nagyfontosságú kérdést vitatott meg. A megvitatott kérdések egyike a „Lakosság egészségügyi állapotának elemzése és intézkedések az egészségügyi hálózat megszervezésének tökéletesítéséről, valamint az orvosi ellátás javításáról Románia Szocialista Köztársaságban“ című tanulmány volt. Minden egészségügyi dolgozó nagy megelégedéssel és teljes egyetértéssel olvasta a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága plenáris ülésének munkálatairól szóló jelentéseket. Jelentős dokumentum ez számunkra, mert nemcsak elemzi a szocialista köztársaság húsz évében végzett egészségügi munkát, hanem értékes iránytű az egészségügyi munka és az orvosbiológiai kutatás további útjának kijelölésében. Minden egészségügyi dolgozót örömmel és büszkeséggel töltenek el Nicolae Ceausescu elvtárs meleg szavai, mellyel pozitívan értékelte az orvosi személyzet hozzájárulását az ország egészségvédelméért végzett munkában elért eredményekben. Ezek a szavak egyben buzdítást és bátorítást is jelentenek arra, hogy az elkövetkezőkben teljes erőnkkel és legjobb tudásunkkal vegyünk részt a plenáris ülés határozatainak valóra váltásában. A plenáris ülés mélyrehatóan elemezte a kórházak, klinikák és poliklinikák, a vállalati orvosi rendelők, az egészségügyi és járványellenes hálózat, a tudományos kutató központok, az orvosi oktatás, a gyógyszergyártás és gyógyszerellátás kérdéseit. Jelentős szervezési intézkedéseként köszönthetjük a Központi Orvostudományi Kutatóintézet vagy a Romániai Orvostudományi Akadémia megalakítására vonatkozó javaslatot. Országunk gazdasági életének virágzó fejlődése az orvostudományi kutatómunka további fejlődését is eredményezi. A meglévő kutatóintézetek fejlesztése és újak létesítése, az elméleti alapkutatások kiszélesítése és az alkalmazott kutatásokkal kapcsolatos összhang megteremtése, az anyagi eszközök arányos szétosztása, az erők szétforgácsolódásának gátlása, az egész orvosbiológiai tudományos tevékenység irányítása, szervezése és ellenőrzése, a tudományos tervek összehangolása bőséges feladattal és gazdag tartalommal látja el ezeket az új intézményeket. Az Orvostudományi Akadémia megalakítása és intézeteink munkássága kell biztosítsa a román orvostudomány megérdemelt nemzetközi hírnevének további megőrzését és növelését. Az egészségvédelemmel kapcsolatos kérdések többé-kevésbé az ország egész lakosságát érintik. Ezért teljes mértékben helyeselhető Nicolae Ceausescu elvtárs azon javaslata, hogy azokat az irányelveket, melyeket a Központi Bizottság dolgoz ki a romániai lakosság egészségvédelmének javítására és a konkrét szervezési intézkedéseket jövő évben, az orvoskáderek országos értekezletén vitassák meg. Ez a megbeszélés nemcsak a szakemberek és nagyobb tömegek tapasztalatának és véleményének felhasználását jelenti, hanem egyben kifejezésre juttatja azt a széles körű demokráciát is, mely a Román Kommunista Párt munkájának alapját képezi. FESZT Tibor, Románia Szocialista Köztársaság Akadémiája Marosvásárhelyi Kutatóállomásának főkutatója TELEX KÜLÜGYMINISZTERÜNK BRAZÍLIA ELNÖKÉVEL TÁRGYALT, majd tovább folytatva latin-amerikai útját, Argentínába érkezett. NIGÉRIÁBAN támadnak a „megvert csapatok“. A lagosi szövetségi kormány beszüntette a katonai jelentések közlését, s csak azokról a hírekről ejt szót, amelyek bizonyos éjszakai repülésekről számolnak be. A SZOVJETUNIÓBAN csütörtökön újabb Kozmosz-típusú műholdat bocsátottak földkörüli pályára. KI LESZ AZ USA ÚJ ELNÖKE? Utolsó hetébe lépett az elnökválasztási kampány. A legújabb közvélemény kutatási adatok meglepetése: „a szavazati joggal rendelkező 117 millió polgár közül alig 70 millió akar szavazni“. EURÓPASZERTE SZESZÉLYES AZ IDŐJÁRÁS: Észak-Finnországban a héten mínusz 32, Párizsban viszont plusz 21 fokot mutatott a hőmérő. KOLERAJÁRVÁNY pusztít INDIA ASSAM és BIHAR ÁLLAMAIBAN. Több mint 500 személy halt meg. Eddig mintegy 300.000 személyt sikerült beoltani a járvány ellen. HAZAÉRKEZTEK SPORTOLÓINK MEXIKÓBÓL Csütörtök délután visszaérkeztek a fővárosba a mexikói olimpián részt vett román sportolók. A sportküldöttség az IL—18 repülőgéppel csaknem 30 000 kilométert tett meg Acapulcóig és vissza, ami mintegy 40 órás repülőutat jelentett. Titi Éne, a repülőgép parancsnoka, aki csaknem húsz éve pilóta, s mintegy 10 000 órát és 3,5 millió kilométert repült, a következőket mondotta: „Nagyon örvendek, hogy gépünk személyzete kifogástalanul teljesítette küldetését. Bár az óceán felett voltak nehézségeink a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt, gépünk 15 főnyi személyzetének sikerült helytállnia. Említésre méltó, hogy a román sportolók szállítása során a TAROM 4 motoros gépe négy utat tett meg az Atlantióceán felett. Az egyik út során első ízben tették meg román pilóták, leszállás nélkül, a Kanada és Románia közötti nagy távot.