Vörös Zászló, 1968. november (20. évfolyam, 260-285. szám)

1968-11-01 / 260. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Az RKP Maros megyei bizottsága és az ideiglenes megyei néptanács napilapja XX. évfolyam 260 (5257) szám , 1968. november 1. péntek Ara 30 bani i­i­iiiinmimwunwi mi­iiiiiii!■■■ 1111111 hwiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiwhum— Rugalmasabb szervezést, jobb gépkihasználást! Cucerdean még zsákban a vetőmag jó része Igen, igen gondba méllyed a cucerdeai MTSZ alelnöke, miután előadja a vetés és betakarítás helyzetét. Dolgoznak, szavai sze­rint teljes gőzzel, mégis nehezen birkóznak meg a százhektárokkal. Az árpa és rozs vetését már rég befejezték, de sok szót amúgy sem érdemel, hiszen a 100 hek­tárra tervezett búza mellett ele­nyésző erőfeszítést igényelt. Ezzel azonban nagyon lemaradtak, mert mintegy 270 hektáron került mindössze földbe a kenyérgabo­na. Bár megítélésük szerint, teljes gőzzel dolgoznak, teljesítményük azt tükrözi, hogy nem használták ki maximálisan az elmúlt idősza­kot. Hetek óta tart már a jó idő, mégis alig több mint 30 százalé­ka került földbe a búzának. Kon­krét példák a korábbi időszakból ugyan nem állnak rendelkezé­sünkre, de úgy vélem, nem téve­dünk, amikor a lassú ütemet a betakarítás rovására írjuk. Külö­nösen a szállítás hatott és hát most is kedvezőtlenül a terület­­előkészítésre Ottjártunkkor 85 hektár fris­sen szántott területből 70 vetésre várt, a területfelszabadítás üteme pedig 9 szántást végző traktornak nyújtott munkalehetőséget. Telje­sítményük eléggé ingadozó, az utóbbi négy napban 14 és 24 hek­tár között váltakozott. A vetés, ahol két traktort állítottak munká­ba, hasonló ütemben halad. A te­rület­ lehetőségek nagyrészt indo­kolják az ütem ingadozását, nem hasztalan azonban a szubjektív okokat is keresni A fankturisták munkába állásával nincs ugyan baj, de az olykor hosszúra nyúló szünetek is okát képezik az ala­csony teljesítménynek. Napi más­fél hektáros szántási ütem sem­miképpen sem lehet kielégítő. Az éjjeli szántás lehetőségét is fon­tolóra kellene venni, ha mind­eddig nem tették, helyesebben a gépesítő vállalat nem talált meg­oldást. A szövetkezet vezetői mindegy­re hangsúlyozzák, hogy feltétlen szükség van még legalább öt traktorra. Kérésük indokolt, de korántsem jelenti azt, hogy elte­kinthetnek a mostani lehetőségek maximális kihasználásától. Szer­­dán 3 traktor javításra szorult, gyors üzembe helyezésük részben pótolhatná a hiányt. Távozóban láttuk, hogy a szövetkezet udva­rán szekereket vontató traktor állt, éppen búzás zsákokkal rak­ták meg. Úgy véljük, nem ez a legjobb módja a gépek kihaszná­lásának. Az objektív okok mellett tehát nem egy szubjektív ténye­ző, szervezési hiba akadályozza a vetés ütemének gyorsítását. A jelenlegi munkaütembe sem­miképpen sem lehet belenyugod­ni, hiszen ilyen körülmények kö­zött még több mint 20 napot igé­nyel a vetés teljes befejezése. Az egyik lehetőséget, nevezetesen a gépi segítséget, már említettük. Hiányolhatjuk azonban még min­dig a rugalmas szervezést. A ren­delkezésre álló 20 traktor, a javí­tásra szorulók kivételével, a talaj­előkészítés és vetés teendőit látja el. Merevségre utal azonban, hogy napokon keresztül 9 traktor szánt, holott ez előkészített területek arányában egyet-kettőt vetésre le­hetne átállítani, mivel még két vetőgéppel rendelkezik a gazda­ság. A feladvány meglehetősen egyszerű, hiszen ottjártunkkor is 70 hektár várt vetésre, így hát nem fenyegetett az a veszély, hogy a vetés a talajelőkészítés nyomába ér a napi 14 hektáros ütemmel. (Két gép.) A lfll­akarítás, mint m­ondottuk, jelenleg nem akadályozza a ve­tést, de az elkövetkező napokban ugyancsak elébe állhat. Gondo­lunk elsősorban a kukoricára, hi­szen a területek jó részén még lábon áll. A 605 hektárból mind­össze 140 hektárt takarítottak be, s még a földet sem tisztították meg ezen a területen. A kézi és fogatos munkaerőt ide kell össz­pontosítani, még akkor is, ha csak 250 hektáron kukorica után terveztek búzavetést. Szinte kilátástalan a helyzet Cucerdeán, nem annyira azonban, hogy rugalmas, jó szervezéssel ne foghatnának ki az időn. Húsz nap nagyon sok, de az még a tíz is! Meddő viták nélkül jobban halad­na a munka A dombói termelőszövetkezet­ben az elmúlt héten mondhatni kielégítően haladt a munka. A tervezett 380 hektárból tegnapig 230—240 hektáron vetették el a búzát. A cukorrépa betakarítása is kielégítő. A 75 hektárból még mindössze két hektárról kell ki­ásni a termést, de ugyanakkor 36 hektáron a kiásott répa még ott van kupacokban. S itt az első bökkenő. Jóllehet a cukorrépa el­szállításához öt gépjárművet osz­tottak be, a munka üteme elégte­len. Az történik ugyanis, hogy az Autószállítási Vállalattól kikül­dött két gépkocsi naponta mind­össze egy fuvart végez, mert a földekről kocsira rakott répát egyenesen a marosvásárhelyi cu­korgyárhoz szállítják, ahelyett, hogy terhüket a néhány kilomé­terre lévő átvevőközpontba üríte­nék le. A termelőszövetkezet ve­zetői eleget vitáznak a vállalat vezetőivel, kiküldötteivel, de azok csak egyet fújnak: szükségük van a tonnakilométerre. A termelő­­szövetkezet vezetői pedig törhetik a fejüket, miként is szállítsák el minél sürgősebben a szántófölde­ken fölhalmozott táb­b mint 25 va­­gonnyi répát. A nagyobb baj pe­dig az, hogy 20 hektár répaföldbe még búzát kell vetniök. A vetés befejezését nagymér­tékben hátráltatja az a körül­mény is, hogy vontatottan ha­lad a kukorica betakarítása. A tervek szerint 150 hektár kukori­caföldbe kell még búzát vetniök, s eddig mindössze 30 hektárról, ha letörték a termést. Ottjártunk­kor sem bíztattak sok jóval. El­tervezték ugyan, hogy naponta 25 —26 hektárról takarítják be mind a csöveket, mind pedig a kukori­caszárat, de ezt nehezen tudják betartani. Ennek oka, hogy a ve­zetőség meddő vitát folytat a tag­sággal. Ugyanis az történt, hogy vasárnap korán reggel többszáz ipari munkás ment ki segíteni a dombóiaknak, s a kijelölt terület­ről lelkiismeretesen be is takarí­tották a termést, a tagság azon­ban ahelyett, hogy munkába állt volna, vitatkozni kezdett a veze­tőséggel, hogy most miként mérik ki a nekik járó részt, mert hát azon a területeken részébe művel­ték a kukoricát. Ez a vita még a hét első napjaiban is tartott, s a­­dott pillanatban a vezetőknek nem volt kit odaállítaniuk a te­herkocsik megrakásához. A radnóti termelőszövetkezet hatá­rában gyors ütemben vetik a búzát Afenfetoi iMAi OiM Középmagas, húszon túli fiatalember kér helyet az asztalnál. — Csak egy kávét, az u­­tolsót. Megengedi? — csak ha nem zavarok — mondja félszeg várakozással. — Dehogy, tessék. Utol­sót mondott, talán felhagy vele? Lemondóan legyint, mi­közben befészkeli magát a két asztal közötti átjáróba. Sötétszürke, jól szabott za­kót visel, fehér ing, elő­villanó manzsettagombok­­kal sötét nyakkendő. Az ünnepélyes öltözékhez se­hogyan sem illik az arcki­fejezés. Túl komor, elgon­dolkodó. — Egy dupla kávét — veti oda az elhaladó kiszol­gálónőnek, majd rám nézve folytatja. — Lemondani? Kény­szer lemondás. Megyek a dutyiba — mondja már­már szenvtelenü­l. — Hová? — kérdem meg­­hökkenve. — Jól hallotta. Három hónap, közvagyonkárosítás, X törvény, Z törvénycikk, nem tudom hányadik be­kezdés. Nem jegyeztem meg, nem is érdekel. Bele­estem, mint légy a tejbe, mert nagy marha voltam. Leülöm, ott is emberek vannak — biggyeszti el az ajkát. Érkezik a kávé. Szórako­zottan tépi fel a lapos cso­mag cukrot. Bólogat, mint aki magában beszél, aztán minden átmenet nélkül kérdez. — Milyen lehet OTT, nem tudja? — Fogalmam sincs. — Közben emlékezetemben ku­tatok idevágó olvasmány­­élmény után. Három hónap­ról nem írtak semmit. Tíz­húsz év, az igen. Száműze­tés, kényszermunka, Dosz­tojevszkij témái. Egy bará­tom jobbik kedvében mond­ta, hogy puszta kíváncsi­ságból is leülne három hó­napot. Persze, anélkül, hogy buletinbe pecsételnék. — Biztos dolgozni fog­nak — jegyzem meg a leg­­közömbösebb hangon. — Az biztos. — De hát mit vétett? — Olajra léptettünk né­hány alkatrészt s közben hanyatt eszünk — mondja akasztófahumorral. Megpró­bál el is mosolyodni, de igen kínosra sikerül s csak annyit érzek ebből, őszinté­nek, hogy felengedett irá­nyomban. Az ismeretlen­nel sokszor bizalmasabb "­­ember, mint a jó ismerős­sel... — Áttettük a kerítésen, maszekmunka. A barátom — fordul metszően gúnyos­ra a hangja — megkért, hogy segítsek elhozni. Nem akartam belemenni, de ki­kezdett, hogy miért vagyok berezelve. Na hát, nem voltam berezelve. Aztán el­kaptak, mert őt már figyel­ték az üzembeliek. Rossz­akarói lehettek.­ A „barát riportja tem“ meg feladott engem is. Amikor elengedtek a mi­líciáról, letagadta. Mit szól ehhez? — Hát nem szembesítet­ték? Úgy tudom, így szo­kás. — Dehogynem, később. Hímezett-hámozott... — Volt még ilyen ügye? — Hova gondol? Ha ma­szekozok, másképpen csi­nálom. Én nem lopok anya­got. Egy ilyen hülyével ösz­­szeállni, első és utolsó volt. De hagyja, hogy mondjam végig. Amikor kitűzték a tárgyalást, megyek, nézem a hirdetést, ott fityeg az én nevem, hogy X Y és mások közvagyonkárosítási ügyét tárgyalják. Miután én len­nék a fővádlott. Maga mit tenne az én helyemben? Hümmögök valamit, hogy én nem fogok semmiféle anyagot lopni. Azt meg tel­jesen lenyelem, hogy min­denki egye meg a saját föztjét. Hangosan csak any­­nyit jegyzek meg, hogy nem jó, ha az ember ilyen ügyekbe keveredik. Meg lehet élni anélkül is. — Meg — válaszol egy vállrándítással, minden meggyőződés nélkül. Vala­hogy úgy érzem, egy fi­karcnyit sem érzékeli tetté­nek erkölcsi súlyát. — Az ítélet végérvényes? — Mit fellebbezzek? Hogy adjanak eggyel töb­bet? — próbál kedélyes­­kedni. — S aztán? —­ Aztán megválogatom, hogy mit csinálok és kivel. Az ember mindig gazdagabb lesz egy tapasztalattal. U­gye? — Persze — mondom, s közben arra gondolok, hogy mégsem ez a legfőbb ta­pasztalat. De egyáltalán, mit szűr le egy ilyen ember tapasz­talatként? Aki azt hiszi, hogy tolvajt csak „rossz­akarók“ foghatnak. Leg­bosszantóbb gondja, pedig az, hogy saját kasztbelije babrált ki vele. A betyár­becsületre apellál. Vagy csak arra apellálhat és érzi is ezt? Esetleg szenvtelen­­sége, nyeglesége csupán máz, s valójában remegő szívvel készül átlépni a vasalt kaput? Egyik ember pajzsként emeli maga elé a teljes visszautasítást, gyen­geségnek érzi a megbánást, s ököllel sújt az önvizsgálat tükrébe; a lelkiismeret hangja szólal meg a másik­ban, s van ereje színlelés nélkül vállalni, átérezni a morális bukást. Nehéz dű­lőre jutni ezekkel a disszo­náns gondolatokkal, s ezért nem írom ide ennek az em­bernek a nevét. Talán, ta­lán ONNAN bentről jobban látni egy és mást, mint ide­­kint, vagy innen ,,az utolsó fekete“ mellől. Meglehet, önmagát is jobban látja az ember. Makkai János A MEGYEI EGÉSZSÉG­ÜGYI IGAZGATÓSÁG ÚJ SZÉKHELYE • A Maros Megyei Egész­ségügyi Igazgatóság új he­lyiségbe, a volt városi nép­tanács Dózsa György utcai épületébe költözött. A felek fogadása november 4-től az új hivatalban történik, he­­tente két alkalommal, szer­dán és pénteken 12—15 óra között. KÖNYVBARÁTOK • A marosvásárhelyi nagy könyvtár kölcsönző osztályán sokatmondó szám­adatok birtokába jutottunk Csupán ez évben október 27-ig 6.470 új olvasó jegyez­tette be magát és 66.111-en keresték fel a könyvtárat, akik több, mint 159.775 könyvet kölcsönöztek. KÖLCSÖNZŐT NYITNAK • Régenben nincs pilla­natnyilag használati tárgya­kat, zenegépeket, sport- és egyéb felszereléseket köl­csönző egység. A helyi Pro­­gresus szövetkezet ebben a hónapbans pótolja a hiányt. A Republicii utcai bútor be­mutató üzletében mintegy 20.000 lejes befektetéssel in­dítja be ezt a tevékenysé­get. Téli sportfelszereléseket, kerékpárokat, menyegzői ruhát és más alkalmi öltö­zékeket, stb. kölcsönöznek megszabott díj ellenében. VÁLTOZTATNAK A BÚTOR MODELLEN • Az ILEFOR helyiipari vállalat régens egységében ez évben kezdték gyártani a G/65-ös kombinált szobabú­tort. Az egzotikus furnér­­bevonati­ garnitúra iránt nagy a kereslet. Ennek elle­nére minőségi és formai vál­toztatást akarnak eszközölni rajta, miáltal könnyebb és szebb lesz: pántvasalást al­kalmaznak, a sarkokat mo­dern ,szögletes formában ki­vitelezik, a matt dörzsölés helyett fényesebb dörzsölést alkalmaznak. Tervbe vették továbbá, hogy a garnitúra több variánsát állítják elő, hogy a vevő a lakásának megfelelő változatot vásá­rolhasson. Mindezeket a pi­ac tanulmányozása alapján vezetik be. 20. ÉVÉT ÜNNEPLI . A főtéren lévő 1-es szá­mú „Alimentara“ megalaku­lása 20. évfordulójának megünneplésére készül. A köztudatban a nagy állami üzlet néven közismertté vált üzlet városunk első szo­cialista kereskedelmi egysé­ge jelenleg a Mercur nevet viseli. Ünnepi díszbe öltöz­ve, gazdag áruválasztékkal köszönti az évfordulót és a vásárlókat egyaránt. NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRSNAK, AZ RKP KB FŐTITKÁRÁNAK, AZ ÁLLAMTANÁCS ELNÖKÉNEK ÜZENETE­­ BUKARESTI MŰSZAKI FELSŐOKTATÁSI INTÉZETEK TANÁRI TESTÜLETÉHEZ ÉS DIÁKJAIHOZ Tisztelt elvtársak! Az első bukaresti román nyelvű mérnöki tan­folyamok létesítésének másfél évszázados évfordu­lója azt a kellemes alkalmat nyújtja számomra, hogy a Román Kommunista Párt Központi Bizott­sága, az Államtanács és Románia Szocialista Köz­társaság kormánya meleg üdvözletét tolmácsoljam a műszaki felsőoktatás tantestületének, egész diák­ságának. Azoknak a mérnöki tanfolyamoknak 150 évvel ezelőtt történt bevezetése, amelyeket Gheorghe La­zar, a kiváló kulturális személyiség és lelkes ha­zafi kezdeményezett, jelentős esemény volt oktatá­sunk, tudományunk és kultúránk történetében. A bukaresti felsőfokú műszaki iskola, fennállása so­rán, a mérnökök több tucatnyi évjáratát ké­pezte ki. Soraikból olyan neves tudósok és profesz­­szorok emelkedtek ki, akik a haladó szellemű ér­telmiségiek csoportjában jelentős szerepet töltöt­tek be a román nemzet anyagi és szellemi hala­dásában. A szocializmus éveiben, annak a gondoskodás­nak ékesszóló bizonyítékaként, amelyet pártunk az oktatás fejlesztése, a nép kulturális színvonalának emelése iránt tanúsított, a bukaresti felsőfokú mű­szaki iskola — a nemzetgazdaság összes ágaiban szükséges mérnöki műszaki káderek képzésének legfőbb forrása — hatalmas fejlődésen ment át. A felsőfokú műszaki oktatásra nézve a szocializmus az intézetek és fakultások, a diákok és a tanerők számának jelentős növekedését, a tanuló ifjúság ta­nulmányi és életkörülményeinek szüntelen javítását jelentette. Ez alkalommal is kifejezésre akarom juttatni azt a nagyrabecsülést, amelyet pártunk és államunk tanúsít annak a tantestületnek eredményes és oda­adó tevékenysége iránt, amely híven teljesíti a rá háruló megtisztelő feladatokat, hozzájárulva társa­dalmunk kiválóbb és legértékesebb termékének, az alaposan és sokoldalúan felkészült embernek , a szocializmus építőjének képzéséhez. Joggal meg le­hetünk elégedve műszaki értelmiségünk ifjú képvi­selőivel, egész diákságunkkal, akik felelősségtelje­sen készülnek arra, hogy holnap újabb csúcsok felé vigyék a mai tudományos és műszaki gondolkodás és alkotás vívmányait, hogy odaadással vegyenek részt azoknak a sokrétű problémáknak a megoldá­sában, amelyeket a szocialista építés kiteljesítésének műve felvet". A mai ünnep alkalmat nyújt arra, hogy meg­emlékezzünk a romániai felsőfokú műszaki oktatás haladó hagyományairól, méltassuk megalapozásának hazafias cselekedetét és kidomborítsuk mai nagy si­kereit. A büszkeségnek attól az érzésétől eltelve, hogy nagynevű elődök művének a folytatói lehet­nek, önökre, mindnyájukra — az összes nemzedé­kekhez tartozó tanárokra és diákokra — az a ma­gasztos feladat hárul, hogy még magasabbra emel­jék a román műszaki iskola nagyszerű hagyomá­nyait, hogy méltók legyenek az egész nép bizalmára és szeretetére, hogy még közvetlenebbül, még na­gyobb hatékonysággal hozzájáruljanak a szocialista Románia nagyszerű épületének felemeléséhez. Megköszönve meghívásukat, hogy vegyek részt ezen az ünnepségen, újabb nagy sikereket, jó egész­séget, boldogságot és jelentős eredményeket kívánok a szocialista hazánk haladásának szentelt tevékeny­ségükben. Az első bukaresti román nyel­vű mérnöki tanfolyamok beindí­tásának 150. évfordulója alkalmá­ból tartott ünnepségek csütörtök délelőtt kezdődtek meg ünnepi ü­­léssel Románia Szocialista Köz­társaság Palotájának termében. Részt vett az RKP KB, az Államtanács és a kormány több tagja, akadémikusok és más tu-­­dományos dolgozók, bukaresti és vidéki műszaki főiskolai tanerők, tudományos kutatók, vállalatok­ban működő szakemberek, diákok. Megnyitó beszédet George Ba­­ranescu professzor, docens-doktor, a Bukaresti Politechnikai Intézet rektora mondott. Élénk taps közepette Dumitru Popa elvtárs, az RKP KB Végre­hajtó Bizottságának póttagja, az RKP Bukarest municípiumi bi­zottságának első titkára felolvas­ta Nicolae Ceausescu elvtársnak, az RKP KB főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság Államta­nácsa elnökének üzenetét a bu­karesti műszaki főiskolák tantes­tületéhez és hallgatóihoz. Ezután számos neves személyi­ség szólalt fel, majd felolvasták a Iasi-i, a temesvári, a kolozsvári a brassói, a craiovai, a galaci, a petrozsényi, a marosvásárhelyi és a Ploiesti-i főiskolák tantestüle­tének és hallgatóinak üzenetét a fővárosi műszaki főiskolák tantes­tületéhez és hallgatóihoz. A gyűlés végén a fővárosi mű­szaki főiskolák tanerői és hallga­tói levelet intéztek a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságához, személyesen Nicolae Ceausescu elvtárshoz, s ebben ki­fejezték teljes csatlakozásukat a Román Kommunista Párt bölcs és tisztánlátó politikájához, amelyet a magas fokú elvszerűség jelle­mez, s amely hivatott biztosítani nemzetünk szüntelen haladását és tekintélyét. Az egészségvédelem fontos állomása Az elmúlt hét végén a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságának plenáris ülése számos nagyfontosságú kérdést vitatott meg. A megvitatott kérdések e­­gyike a „Lakosság egészségügyi állapotának elemzése és intézke­dések az egészségügyi hálózat megszervezésének tökéletesítésé­ről, valamint az orvosi ellátás ja­vításáról Románia Szocialista Köz­társaságban“ című tanulmány volt. Minden egészségügyi dolgozó nagy megelégedéssel és teljes e­­gyetértéssel olvasta a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottsága plenáris ülésének mun­kálatairól szóló jelentéseket. Je­lentős dokumentum ez számunk­ra, mert nemcsak elemzi a szo­cialista köztársaság húsz évében végzett egészségügi munkát, ha­nem értékes iránytű az egészség­­ügyi munka és az orvosbiológiai kutatás további útjának kijelölé­sében. Minden egészségügyi dol­gozót örömmel és büszkeséggel töltenek el Nicolae Ceausescu elvtárs meleg szavai, mellyel po­zitívan értékelte az orvosi sze­mélyzet hozzájárulását az ország egészségvédelméért végzett mun­kában elért eredményekben. Ezek a szavak egyben buzdítást és bá­torítást is jelentenek arra, hogy az elkövetkezőkben teljes erőnk­kel és legjobb tudásunkkal ve­gyünk részt a plenáris ülés ha­tározatainak valóra váltásában. A plenáris ülés mélyrehatóan elemezte a kórházak, klinikák és poliklinikák, a vállalati orvosi rendelők, az egészségügyi és jár­ványellenes hálózat, a tudományos kutató központok, az orvosi okta­tás, a gyógyszergyártás és gyógy­szerellátás kérdéseit. Jelentős szervezési intézkedéseként kö­szönthetjük a Központi Orvostu­dományi Kutató­intézet vagy a Romániai Orvostudományi Aka­démia megalakítására vonatkozó javaslatot. Országunk gazdasági életének virágzó fejlődése az or­vostudományi kutatómunka to­vábbi fejlődését is eredményezi. A meglévő kutatóintézetek fejlesz­tése és újak létesítése, az elmé­leti alapkutatások kiszélesítése és az alkalmazott kutatásokkal kap­csolatos összhang megteremtése, az anyagi eszközök arányos szét­osztása, az erők szétforgácsolódá­­sának gátlása, az egész orvosbio­lógiai tudományos tevékenység irányítása, szervezése és ellenőr­zése, a tudományos tervek össze­hangolása bőséges feladattal és gazdag tartalommal látja el eze­ket az új intézményeket. Az Or­vostudományi Akadémia megala­kítása és intézeteink munkássága kell biztosítsa a román orvostu­domány megérdemelt nemzetközi hírnevének további megőrzését és növelését. Az egészségvédelemmel kapcso­latos kérdések többé-kevésbé az ország egész lakosságát érintik. Ezért teljes mértékben helyesel­hető Nicolae Ceausescu elvtárs a­­zon javaslata, hogy azokat az irányelveket, melyeket a Közpon­ti Bizottság dolgoz ki a romániai lakosság egészségvédelmének ja­vítására és a konkrét szervezési intézkedéseket jövő évben, az or­voskáderek országos értekezletén vitassák meg. Ez a megbeszélés nemcsak a szakemberek és na­gyobb tömegek tapasztalatának és véleményének felhasználását je­lenti, hanem egyben kifejezésre juttatja azt a széles körű demok­ráciát is, mely a Román Kommu­nista Párt munkájának alapját képezi. FESZT Tibor, Románia Szocialista Köztár­saság Akadémiája Marosvá­sárhelyi Kutatóállomásának főkutatója T­ELEX KÜLÜGYMINISZTERÜNK BRAZÍLIA ELNÖKÉVEL TÁR­GYALT, majd tovább folytatva latin-amerikai útját, Argentíná­ba érkezett. NIGÉRIÁBAN tá­madnak a „megvert csapatok“. A lagosi szövetségi kormány be­­szüntette a katonai jelentések közlését, s csak azokról a hírek­ről ejt szót, amelyek bizonyos éjszakai repülésekről számol­nak be. A SZOVJETUNIÓBAN csütörtökön újabb Koz­mosz-típusú műholdat bo­csátottak földkörüli pályára. KI LESZ AZ USA ÚJ EL­NÖKE? Utolsó hetébe lépett az el­nökválasztási kampány. A legújabb közvélemény kuta­tási adatok meglepetése: „a szavazati joggal rendelkező 117 millió polgár közül alig 70 millió akar szavazni“. EURÓPASZERTE SZESZÉ­LYES AZ IDŐJÁRÁS: Észak-Finnországban a héten mínusz 32, Párizsban viszont plusz 21 fokot mutatott a hőmérő. KOLERAJÁRVÁNY pusz­tít INDIA ASSAM és BIHAR ÁLLAMAIBAN. Több mint 500 személy halt meg. Eddig mint­egy 300.000 személyt sikerült beoltani a járvány ellen. HAZAÉRKEZTEK SPORTOLÓINK MEXIKÓBÓL Csütörtök délután visszaér­keztek a fővárosba a mexikói olimpián részt vett román spor­tolók. A sportküldöttség az IL—18 repülőgéppel csaknem 30 000 kilométert tett meg Acapulcóig és vissza, ami mintegy 40 órás repülőutat jelentett. Titi Éne, a repülőgép parancsnoka, aki csaknem húsz éve pilóta, s mintegy 10 000 órát és 3,5 mil­lió kilométert repült, a követ­kezőket mondotta: „Nagyon örvendek, hogy gépünk sze­mélyzete kifogástalanul teljesí­tette küldetését. Bár az óceán felett voltak nehézségeink a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt, gépünk 15 főnyi sze­mélyzetének sikerült helytáll­nia. Említésre méltó, hogy a román sportolók szállítása so­rán a TAROM 4 motoros gépe négy utat tett meg az Atlanti­óceán felett. Az egyik út során első ízben tették meg román pilóták, leszállás nélkül, a Ka­nada és Románia közötti nagy távot.

Next