Vörös Zászló, 1969. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

esztendőben! (HARAGOS Zoltán felvétele) hogy a holnap mindig többet ígér, mint amit a tegnap nyújtott. Hiszünk, mert bízunk ma­gunkban. Bízunk a programban. Bízunk a rend­szerben, bízunk pártunk politikájában. Tudjuk, hogy a nagyobb boldogság, a nagyobb ered­mény egyedüli feltétele a munka, az állandóan javuló, tökéletesedő termelőmunka. Éppen e­­zért, amikor boldog újesztendőt kívántunk, egyben jobb, szaporább munkát is kívántunk mindenkinek és magunknak egyaránt, olyan munkát, mely lehetővé teszi vágyaink elérését. Az igazsághoz tartozik, hogy az új évben van mit cselekedni. Az ország legmagasabb fó­ruma napokkal ezelőtt fogadta el az új eszten­dő munkaprogramját. Az idén bővülnek és kor­szerűbbé válnak a gyárak, erősebbekké a me­zőgazdasági egységek, szaporább lesz a gép, ter­­mőbb a föld, finomabb az acél, és a bor, tartó­­sabb a traktor és a cipő, elegánsabb a konfek­­ciós ruha és a Dacia, nagyobb az egy főre eső termelékenység és a fizetés. És mindez azért, mert okosabbá válik az ember, az élet, a gazda­ság, a társadalom kormányzója. Egyszóval, az idén minden jobb lesz és értékesebb, mert az idén sokkal jobban, okosabban dolgozik min­denki. itató­k­at köszöntő­tenger a Maros fölött a poharak. Vi­tatjuk az óesz­­ezben családunk, őrében az éjféli a a pillanatra ismét idősebbé, az egy évvel, te­­tor a fényforrás­­enletes fénye a­­eszünkbe, akik abban is, éppen év bármely nap­ok a prometheu­­s gyarapodó tűz- Az öntudat és a födik az ország csillagszórói mell és víz. Hatalmas másából keletkezik ,b­e világítanak a cmű fényei. Az 1 az ország vis­­züksét létének 22 emelte. A két év éjszakában szál­lók lepik be a ótot és félszere­­nás épülettömbö­­ik emberek szerint térik semmi külö­­sen csak a köze­­múlik. A termő­­összecsapását ólu­­­lán ellenőrzik. Az a felügyel. De ez az. A legkisebb­­, a legcsekélyebb (Folytatás a 2. oldalon) figyelmetlenség a szolgálatosok részéről óriási veszteségeket okozhat. Felel ezért társadal­munk előtt, az itt dolgozó né­­hány száz ember. Vállalta és eleget tesz kötelességének. El­határozta, hogy 1969-es évben a két javítás közötti időszakot egy-két évről két-három évre növeli és a gépek és felszere­lések magas szintű kihasználá­sával lehetővé teszi, hogy ha az ország szükségletei megkö­vetelik, százmillió kilowattórát termelhessen terven felül. Ad­dig pedig, amíg sor kerül er­re, őrködnek az áramszolgál­tatás folyamatossága felett. Az éjjeli szolgálatot teljesí­tők száma még az ötvenet sem éri el. A hatalmas műszerfalak előtt alig egyikét ember álldo­gál. Szól a telefon. Az alig 24 éves Olaru Iacob szolgálatos mérnök tudomásul veszi, hogy még ötven megawattra van szükség. Egy pillantás a mű­szerfalra, s máris közli utasí­tásait. A 2-es gép adjon har­mincat, az 5-ös pedig húszat. Másodpercek kérdése. Megtör­ténik. Orbán József és Gor­­don Petre mesterek jelentik a kapcsolást. A szolgáltatott á­­ram elérte a szükségletet. Pali Károly és Grigorean Gavril.

Next