Vörös Zászló, 1969. április (21. évfolyam, 76-101. szám)

1969-04-01 / 76. szám

XXI. évfolyam 76. (5385.) szám 1969. április 1. kedd Ara 30 iáni NÉHÁNY SZÓBAN A BERUHÁZÁSOKRÓL Az anyagi javak állandó gyara­pítása, beruházások nélkül elkép­zelhetetlen a fejlődés. Ez vonat­kozik a nemzetgazdaság minden ágára s így a mezőgazdaságra is. Nem mindegy persze, hogy mire, mennyi pénzt költünk. A jó gazda kétszer is megnézi, hogy mire ad ki egy-egy lejt. Viszont ha szükséges, ha érdemesnek lát­ja, nem sajnálja a százasokat sem. Nos, nézzük meg, mi a hely­zet az idei beruházásokkal a ter­melőszövetkezetekben .Egyelőre néhány mérnök véleményét kér­tük ki a kérdésben. Oprea Cálin, a vámosgálfalvi MTSZ mérnöke: — Ebben az év­ben csak a legszükségesebbekre irányoztunk elő beruházásokat, összesen mintegy 600 000 lej ér­tékben, amiből mindössze 41 000 lej hitel. Arra törekszünk, hogy saját erőnkből álljuk a kiadásokat. Az építkezések közül legfonto­sabbnak tartom a 40X8,7 méte­res dohányszárító elkészítését. Ezt többféle módon is ki tudjuk majd használni. Jobb minőségű dohányt állíthatunk elő, nagyobb lesz a jövedelmük. A helyiséget azután felhasználhatjuk gabona­szárításra, s ilyenkor, tavasszal, szőlőoltvány-hajtatásra. Az érték nem nagy, mindössze 66 000 lej, s a tavasszal szeretnénk is befe­jezni az építését. Ezenkívül 45 000 lejt irányoztunk elő egy gépko­csigarázs, 36 000 lejt egy tejátve­vő és kezelő helyiség építésére. Idei beruházásaink közül a két legnagyobb tétel egy traktor és két utánfutó vásárlása (136 000 lej) s a legfontosabb: 5 hektár szőlő telepítése. Ez utóbbinak a­­zért tulajdonítunk nagyobb fon­tosságot, mert ismét jelentős te­rületet vonhatunk be a mező­­gazdasági termelésbe. Ehhez a munkához saját alapjainkból 105 ezer lejt és 6 225 munkanapegy­séget használunk fel. Erszényi Pál, a héderfájai MTSZ mérnöke: — A tervek összeállí­tásánál arra törekedtünk, hogy a rendelkezésünkre álló pénzala­pokból olyan problémákat old­junk meg, amelyek a legtöbb hasznot biztosítják a termelőszö­vetkezetnek. Égető kérdés például a raktározás. Gondolom azonban, ha az idén elkészítjük a tervben szereplő és a már épülőfélben lé­vő raktárt — az egyik 400, a másik 200 tonna befogadó képes­ségű — nagyvonalakban megold­juk a tárolás kérdését. Erre a célra 230 000 lejt irányoztuk elő. Pénz­jövedelmeink fokozásának egyik igen fontos forrása a szőlő- és gyümölcstelepítések bővítése. Ezért úgy döntöttünk, hogy 160 ezer lejjel és mintegy 30 000 munkanapegység ráfordítással 5 hektáron szőlőt és 5 hektáron gyümölcsfákat telepítünk. A szál­lítás megoldására pedig egy te­herautót vásárolunk, és mintegy 50 000 lejes befektetéssel öntözé­si és lecsapolási munkálatokat hajtunk végre. Ezzel a munkálat­tal jelentős mértékben növeljük síkterületeink termőképességét. Hangsúlyozni szeretném, hogy a több mint félmillió lejes beru­házásból mindössze 50 000 lej a hitel. Buzogány Domokos, a gogáni MTSZ mérnöke: — Kezdeném ta­lán azzal, hogy összberuházásunk értéke nem nagy, mindössze 370 ezer lej. Az előirányzott munká­latok közül is 103 000 lejt fordí­tunk szőlőtelepítésre, elsősorban a hiányok pótlására. Ezenkívül é­­pítünk egy autógarázst és meg­kezdjük a Kund-patak szabályo­zását. Ez utóbbi munkálat igen fontos számunkra, mert a nyári esőzések alkalmával kiáradó pa­tak mindig tönkre teszi a leka­szált takarmányok jórészét. Három termelőszövetkezet mér­nökének véleményét kértük ki a beruházásokról. Rövid válasza­ikból, persze, nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, de néhány megjegyzést tehetünk. Meglepő a tervekben szereplő té­telek azonossága. Mintha indigó­val másolták volna ezeket a ter­veket, s ezek után azt is felté­telezzük, hogy hasonló a helyzet a termelőszövetkezetek döntő többségében. Egy másik megjegy­zésünk a beruházási tételek sze­rénységére vonatkozik. Mondhat­ni /1.pk*a dolgoS*r» kóláik­u­­pán ■ -züket. Igaz, takarékoskodni kell, de talán egyik termelőszövetke­zetnél sem lett volna haszontalan bizonyos összeget az állattenyész­tés fellendítésére fordítani. Gon­dolunk itt fajállatok vásárlására, legelőfeljavításra, takarmánytáro­lók építésére, s nem utolsósorban az állattenyésztési munkálatok gépesítésére. De a termelőszövet­kezetek vezetői mintha félnének a bankhitelek igénybe vételétől, s inkább a saját erejükre korlá­tozzák a közös vagyon fejleszté­sét. Ezt a kérdést, úgy véljük jó lenne még megtárgyalni és a termelőszövetkezetek illetékes fel­sőbb szerveinek véleményét is kikérni. Lapunk hasábjai rendel­kezésükre állnak. A VILLANYFOGYASZTÁS KIFIZE­TÉSÉNEK ÚJ RENDSZERE Mint ismeretes, a közelmúlt­ban a Minisztertanács jóváhagy­ta a villanyáramszolgáltatás és gazdálkodás új szabályzatát, a­­mely többek között előirányozza azt is, hogy a magán­fogyasztók a jövőben hogyan fizetik ki a villanyáramfogyasztást. A kifi­zetések új rendszere előnyös mind a fogyasztó, mind a válla­lat számára, ugyanis sokkal több lehetőséget ajánl, ami egy­úttal azt is jelenti, hogy kevés­bé áll fenn a veszélye a villany­áram kikapcsolásának. Mint ismeretes, a Villamossá­gi Vállalat alkalmazottja ne­gyedévenként olvassa le az ór­á­­ról a fogyasztást, és a jövőben a leolvasással egyidejűleg kifizet­hető a fogyasztás ellenértéke is. Egy másik, rendkívül előnyös megoldás az előfizetés módszere, melynek az a lényege, hogy a fogyasztó és a Villamossági Vál­lalat között létrejött megegyezés alapján, a fogyasztó előre kifizeti a 30, 90 vagy 180 napra előzete­sen kiszámított, feltételezett fo­gyasztást és az időszak elteltével, a fogyasztás leolvasása után ki­egyenlíti az összegkülönbséget. A kifizetés harmadik módsze­re az önkiszolgálás elve szerinti megoldás. Ennek az a lényege, hogy a fogyasztó maga olvassa le az óráról a villanyáramfo­gyasztást, és ennek megfelelően fizeti ki az ellenértéket a Villa­mossági Vállalat pénztáránál, 30 vagy 90 naponként. A Villamos­­sági Vállalat alkalmazottja eb­ben az esetben félévenként egy­szer olvassa le a villanyórán jel­zett fogyasztást és egyezteti a pénztárnál jelentett és kifizetett fogyasztással. Sok helyen a villanyóra a la­kásban van és megtörténik, hogy a vállalat alkalmazottja nem talál senkit otthon. A jövő­ben, ha a második kiszálláskor sem talál senkit otthon, értesí­tést hagy hátra, amelyben jelzi, hogy mikor jön legközelebb. Ha ezúttal sem tudja a lakók távol­léte miatt a fogyasztást leolvas­ni, kikapcsolja a villanyt. A villanyszámla kifizetési határideje 5 nap. Ennek elmu­lasztása esetén a hatodik naptól kezdődően 1 százalékos bünte­tést számítanak hozzá, de csak további 30 naptári napon ke­resztül, ezután ugyanis kikap­csolják a fogyasztó villanyát. Az új kifizetési rendszer ápri­lis elsejétől lép életbe, ami gya­korlatilag azt jelenti, hogy mindazok, akik kifizetési hátra­lékban vannak, ettől a naptól kezdve már fizetik a napi egy százalékos büntetést. Magánjáró kom­bájnt gyárt a Semänatoarea A mezőgazdasági gépek gyár­tásában nagy tapasztalattal ren­delkező Semänatoarea üzemben előkészületben van az első ma­gánjáró kombájn gyártása. Az üzem az igényes konstrukciójú mezőgazdasági gépet az ország más gépgyáraival karöltve állít­ja elő. A kombájnnal mintegy 36 féle gabona- és pillangós nö­vényt lehet aratni, s így kiemel­kedő teljesítménye ez a hazai gépgyártásnak. Teljesítőképessé­ge napi 15 hektár, 3,5 tonnás szemtermést számítva hektáron­ként. Az első magánjáró kombájnok aratásig elkészülnek, s ezeket gyakorlati kipróbálásra szánták. A jövő évtől kezdve a Semana­toarea üzem megkezdi e kom­bájnok rendszeres gyártását a mezőgazdaság szocialista egysé­gei részére. MIÉRT MARADT TERVÉNEK ADÓSA A HELYIIPAR ? Az 1968-as tervfeladatok példás teljesítése után meglepő volt, hogy a Maros megyei helyiipar az év eltelt két hónapjában mind az össztermelési, mind az értékesített árutermelési tervének adósa ma­radt. Az utóbbiban az előirány­zottnál mintegy 1 300 000 lejjel vételezett be kevesebbet. A le­maradás okaira Gedő István mér­nöktől, a Megyei Helyiipari Igaz­gatóság igazgatójától kértünk ma­gyarázatot. — A jamiái­i .f0i0 évi adós­ságot többféle tényező idézte elő. Tudom, ha tervlemaradásról van szó, a mulasztók általában objek­tív okokra hivatkoznak. Én ke­rülni szeretném ezt, mégsem hall­gathatom el, hogy a januári és februári nehézségeket főleg az idézte elő, hogy az 1968-as pót­terv teljesítéséhez és túlszárnya­lásához felhasználtuk a tartalék anyagainkat.. Talán semmi bo­nyodalom nem adódik, ha az idei kiutalásaink jobban igazodnak fel­adatainkhoz, avagy idejében meg­érkeznek. Ez viszont számtalan közbelépésünk ellenére is csak az említett időszak második felében (február végén és márciusban) történt meg. Ennyit az objektív­­nek mondható tényezőkről. A szubjektív okok boncolásakor vissza kell pillantanunk az 1968-as év utolsó időszakára. Ismere­tes, hogy két vállalatunk —­­ a Ludasi Helyiipar és a marosvá­sárhelyi ILEFOR — tervlemara­dása idézte elő a Megyei Igazga­tóság tervmutatóinak kedvezőtlen alakulását is. A hidasiakra igazga­tóságunk már a tervfeladatok elő­­irányozásakor kisebb értéktervet osztott az első évnegyedre, de a helyi vezetőség közbelépésére 2 millió lej értéket későbbi időszak­ból előre hoztunk. Ebből könnyen arra lehetne következtetni, hogy innen származik adósságuk, vi­szont a tények nem arról győz­tek meg, hogy túlméreteztük a ludasi vállalat első évnegyedi feladatát. A hiba a vállalat ve­zetőségének felületességében ke­resendő. Hogy csak egy példával bizonyítsak, elmondhatom: a fib­­robetont előállító részleget feb­ruár elején főjavításért leállítot­ták, s közben az MTSZ-ek el­hordták az egész kenderkócot. A vezetők szájtátisága egyhónapos nyersanyaghiányt, s végső fokon az értéktervnél 500 000 lej vesz­teséget idézett elő. De Ludason más részlegeknél is jelentkeztek munkaszervezési hibák, s így a­­dósságuk 700 000 lejre emelkedett — A marosvásárhelyi ILEFOR vállalatnál is ilyen jellegű mu­lasztás okozta a tervlemara­dást? — Itt bizonyos mértékben köz­rejátszott a már említett nyers­anyaghiány, de ezzel nem magya­rázható a lemaradás, mert az el­telt időszakban a vállalat régeni, szovátai és a marosvásárhelyi Szabadi úton lévő egységei mara­déktalanul eleget tettek felada­tuknak. Viszont a meggyesfalvi egység —, amelynek a legtöbb anyagi segítséget nyújtottuk - ■ lemaradt. Hogy miért? Egyszerű­en a gyenge munkaszervezés és a termelés menetének szertelen követése miatt. —­ Az igazgatóság miért nem lépett idejében közbe? — Az igazgatóságot joggal le­het bírálni, mivel a tervével le­maradt vállalatoknak késve nyúj­tott segítséget, azaz későn figyelt fel arra, hogy veszélyben van a tervteljesítés. Igaz, hogy az ILE­FOR esetében az igazgatóság be­szerzési osztálya több delegátust ,és átiratot küldött az illetékesek­hez, hogy sürgesse a kiutalt anya­gok leszállítását a vállalat, de még ez sem szolgálhat mentség­ként. Nem, mivel a tervfeladat maradéktalan teljesítése vala­mennyiünket kötelez. — Amint az igazgató elvtárs megjegyezte, a tervfeladatot minden szinten kötelesség ma­radéktalanul teljesíteni. Mit tesznek azért, hogy a negyed­évi feladatokat adósság nél­kül teljesítsék? — Már eddig is számos intéz­kedést foganatosítottunk, így egy hónapra Ludasra, az ILEFOR-hoz és más, gyenge teljesítményt el­ért vállalathoz helyeztünk több kiváló szakembert, hogy a hely­színen nyújtsanak segítséget. Köz­ben az igazgatóság vezetősége is rendszeresen terepen tartózkodik. A 10 naponkénti helyzetjelentés helyett bevezettük a mindennapos tájékoztatót, hogy ha szükséges, azonnal közbeléphessünk. Úgy vélem, hogy ezek után igazgatóságunk maradéktalanul teljesíteni fogja a negyedévi ter­vét. Vállalataink közül csak a lu­­dasit fenyegeti az a veszély, hogy lemarad a negyedévi előirányza­tával. Lejegyezte: VARGANCSIK István Sznob­­­antisznob Metz Katalin Annyiszor csepültük, csepül­­ték, — jogosan —, hogy újbóli megidézését csak unott legyinté­sek nyugtáznák. Nem is tenném szóvá, ha az ellentétek egységé­nek dialektikája alapján meg nem szülte volna, annak rendje s módja szerint a jelenség antipólusát. Mert el sem tűnt a jó öreg Thackeray ál­tal leírt, rangsorolt és katalogizált sznob szánalmas figurája, máris előretört a visszájára fordult el­lenpéldány; nevezzük (vagy tán mások is megtették?) p anti­­sznobnak. A rendszerbe foglalást Linné szerint, végezzék el a kari­katúra hívatott mesterei, a nevet­ségesnél kártékonyabb torzulások viszont, nem árt, ha bennünket is elgondolkoztatnak. Most, mi­kor még a jelenség egyedi voltá­val számolhatunk. A hippys divat külsőségeit maj­moló, jámbor ,­nonkomformisták“ hajzatára, gitáros csatangolására nem vesztegetek szót: túl sokan lőttek már ágyúval e nálunk ár­talmatlan verebekre, s különben is, kinek-kinek magánügye, hogy ágyban, párnák közt, vagy a híd alatt szeret nyugovóra térni, s ragaszkodik-e télen-nyáron a „bljudzsinszhoz“ s a piros ing­hez. Mondom, ezek csak zsenge külsőségek. A baj ott kezdődik, mikor a nonkonformizmus tetszetős jelsza­vát papolva, a fogalom pozitív tartalmát a stabil értékekkel való oktalan szembeszegülésre fokoz­zák le .Már a konformista maga­tartás lényegét merőben félreér­tik. Mert mi a képlete e sajnos, jól ismert figurának? Az elvtelen bólogatójános, aki helyzetről­­helyzetre váltja véleményét; a kényelmes hivatalnok, aki a mun­ka egyenes útja helyett a hízel­gés csavaros ösvényein próbál boldogulni, miközben buzgón gon­doskodik polgári kényelméről, melyet a luxus variált cikkeivel tapétáz ki, a divatvilág legújabb „vívmányait" hajszolva föl; az em­ber, aki az értelem fáradtságával „fizetett“ örömöket nem ismeri, és inkább a külsőségek tartalmat­lan léggömbjének hódol; s hiába hullámzik körülötte a világ, a békevágyó világ, gondjai csak a saját háztűzhelye körül kavarog­nak, az ember, akinek egyetlen gondolata sem villan az önzetlen alkotás elégtételére, feledvén em­beri mivoltunk legszebb, kénysze­rű parancsát, hogy a lét örömét nemcsak a civilizációs matériái­ szolgáltatják, hanem jórészt a szellem, a teremtés, a tudat örö­mei, s a puszta kényelem hajszo­lása közönyös vegetálóvá silányít­­ja az embert, nem beszélvén ar­ról, hogy a hivatali grádics látvá­nyos meghódítása, a végzett mun­ka „hasznosság-fokának“ lemara­dásával —, silány ambíciókat fed... — Mindez a konformiz­mus gyáva kórképének tünet­­együttesét szüli. Nem hinném, hogy csorbítatlan marad az olyan tanárember tekintélye, aki óráit „letudva“, sosem vesz a kezébe szakkönyvet, s a szaklapok köve­tése helyett pusztán takarékban kövéredő pénzecskéjét lesi; érde­mel-e megbecsülést az az ápolónő, aki csak borravaló ellenében iga­zítja meg a beteg párnáját, de a nagyviziten — prémium remé­nyében — minta-figyelmességgel sürög a betegágyak között; jár-e megbecsülés annak az orvosnak akit csak a statisztika előnyös ol­dalai érdekelnek, s a betegellá­tást ilyen „meggondolásokhoz" (Folytatás a 2. oldalon) ÚJFAJTA PROPILÉN ANYAGOK A Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézet, a Textilipari Kuta­tóintézettel karöltve újfajta poli­propilén-anyagokat állított elő, a­­melyek rendkívül ellenállók a szer­vetlen savak (kénsav, salétromsav, sósav) hatásával szemben. A Novo­dari-i vegyipari üzemben folyta­tott sikeres kísérletek alapján az újfajta anyagból készítik ezután a savas környezetben dolgozó mun­kások védőruháit. Világ proletárjai, egyesüljetek/ AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA r 1­5 A III. oldalon I SPORT A segesvári textilgyár egyik munkacsarnoka. hírek EXPORT TERVEN FELÜL A fogyasztási szövetkezetek értékesítési vállalata sikerrel tel­jesítette első negyedévi export tervét. Az előirányzott 1,6 millió tojással szemben már több mint 2,1 millió tojást szállított a kül­földi megrendelőknek, helyi fel­vásárlásokból. A felvásárlási és értékesítési tevékenység bővíté­se érdekében egyébként a közel­jövőben több mint 100.000 lejes beruházással épülő tojásválogató és feldolgozó egységet adnak át a Maros utcában. KÖRÚTON A SZÍNHÁZ A marosvásárhelyi Állami Színház román tagozata április elején több napos körútra in­dul. Április 3-án és 4-én Ko­lozsváron Radu Stanca: Critis sau gilceava zeilor és Victor Ion Popa: Murscata din fereastra cí­mű színművét mutatja be. Az utóbbi színdarabbal az együttes április 5-én Aranyosgyéresen vendégszerepel, április 7—10 kö­zött pedig Déván, Temesváron, Aradon és Nagyváradon, Pavel Kohout: O asemenea dragoste című darabját játssza. NYÁRI ELŐKÉSZÜLETEK Az idén a Kelemen havasi és a hargitai fürdőhelyek teljes ké­nyelemmel várják a vendégeket. Tusnád központjában 150 férő­helyes turistaszálló épül,­ az Olt partján pedig korszerű kem­pingtábor parkolóhelyekkel. A Csukás tónál modern napozó, a Szent Anna tavon pedig sétahajó­zási központ létesül. Gyilkostón, a Békási szorosban új menedék­házak épülnek. Herkulesfürdőn is fokozott előkészületet f. ... az új fürdőidény megkezdésére. Használatba adtak egy korszerű felszereléssel ellátott új gyógy­torna-termet. A Jupiter pavilon­ban, a kénesfürdő-osztályon a berendezéseket hozzákapcsolják a termálvízforráshoz. Az Apollo pavilonban és más pavilonokban is korszerűsítési és bővítési munkák folynak. . ÚJ TÍPUSÚ ESZTERGÁK Az aradi esztergaüzem mind változatosabb szerszámgépeket gyárt. A 450, 500 és 560 milli­méter átmérőjű C típusú esz­tergák sorozatgyártásának meg­kezdésével egyidejűleg jóvá­hagyták a nagyobb, 630, 700 és 800 milliméter átmérőjű D-esz­­tergák gyártását. Az új termékek kiváló jelleg­zetességeik révén versenyre kel­hetnek az e téren fejlett tapaszta­lattal rendelkező országok ha­sonló termékeivel. Az aradi esztergaüzem az idén 14, különböző munkaszélességű esztergát fog gyártani, hazai és külföldi megrendelésekre. PÉKSÉG ÉPÜL BOGÁCSON ÉS SÁROMBERKÉN A­­nyár folyamán pékség épül Bogácson és Sáromberkén, a­­mellyel tovább javul a falusi lakosság kenyérellátása. A két beruházásra összesen több mint félmillió lejt költenek, napi ka­pacitásuk egyenként 2,5 tonna lesz és előreláthatólag augusztus 23-ra készülnek el. fi­­re Új bútorüzlet Dicsőben

Next