Vörös Zászló, 1969. november (21. évfolyam, 259-284. szám)

1969-11-08 / 265. szám

~ 2 . November 8 számba. A Nap kel 7 óra 02 perckor, lenyugszik 16 óra 57 perckor. Az évből eltelt 312 nap, hátra van 53. A Németország SZK-beli légi­erőnek már az 100. Starfighter tí­pusú harci repülőgépe zuhant le. A liberális diákszövetség az eset hírére a következő táviratot küld­te a hadügyminiszternek: „A le­szerelés egyik módjának ez is jó. Stop. Csak így tovább.“ •••••• Chicago egyik bankjának váró­termében egy állig felfegyverzett betörő kitépte a belépő hivatalnok kezéből a táskát, és elrohant. Rö­vid üldözés után azonban elfogták, s csak az őrszobán derült ki, hogy fölöslegesen kockáztatott. A tás­kában ugyanis mindössze három szendvics volt. •••••• Spirito, az egykori gengszter le­származottai vérbosszúval fenye­gették meg a Marsillia ’30 című film forgatókönyv íróit, amelyben Belmondonak kellett volna a fő­szerepet alakítania. A rendező, Jaques Deray komolyan vette a fenyegetést, és alaposan átdolgozta a forgatókönyvet. •••••• Szinaján épül az a drótkötélpá­lya, amely állandó összeköttetést biztosít az 1400-as magaslat és a 2000 m Furnica csúcs között. A drótpályán közlekedő légibusz egyszerre 40 embert szállíthat a Szinaja—Furnica útszakaszon, a­­melyet mindössze negyedóra alatt tesz meg. ••éve* Amerikában, ahol legtöbb az autóbaleset, minden elképzelhető eszközzel igyekeznek óvatosságra inteni az autóvezetőket. És ezek között nagyon márisak is akadnak. Az Arizona állambeli Tucson e­­gyik főutcáján egy jó magasan el­helyezett táblán ez olvasható: „Hé! Maga most nem az úttestet nézi!“ •••••• A svéd főváros egyik lakosa ap­róhirdetést tett közzé, miszerint mivel nagyon elfoglalt ember, o­­lyan valakit alkalmazna, aki na­ponta elvégezné helyette azt a sé­tát, amit az orvos írt elő szántása. H­ALLOTTUNK EGY VICCET — Te, anyjuk! A lányunk még fiatalkorú, már igazán itthon le­­ hetne. Este tíz óra van. — Mit izgulsz? Csak a múlt hé­­ ten ment el itthonról. Válaszoltak-intézkedtek JOGOS AZ ÉSZREVÉTEL „Névre szóló sajt“ címmel pa­naszlevél érkezett szerkesztősé­günkbe több vásárlótól, akik a Tejfeldolgozó Üzem mintaüzletében (Rózsák tere 11) szeptember­­ 24-én hiába várták a juhsajt érkezését és ráadásul mintaszerűtlen visszauta­sításban részesültek. „A 21 M 1067-es számú kocsi megérkezett az áruval, és rövidesen megtörtént a sajt átvételezése. Az eladó azon­ban a vásárlók legnagyobb csodál­kozására kijelentette: a juhsajt névre szól! Akinek listán van a neve, az kap, akinek nincs, az „tá­vozhat az üzletből!“. A levélírók egyben javasolták: a gépkocsiveze­tő máskor ne az üzletbe, hanem egyenesen az illetők lakására vigy­e a sajtot. Válaszlevelében a vállalat veze­tősége tudomásunkra hozta, hogy Láposi Sándor, aki tulajdonképpen a mintaüzlet áruellátásáért felelt, megegyezett a vállalat egyes al­kalmazottaival, hogy „névreszóló­­an“ félreteszik számukra a beérke­ző juhsajtot, amelyet aztán — a munkaidő letelte után — az üz­letből átvehetnek. Ezért, valamint más ügykezelési visszaélésekért a vállalat vezetősége felbontotta Lá­­posi Sándor munkaszerződését, és ügyét átadta az illetékes szervek­nek. Ugyanakkor ismertette a vá­sárlók sérelmét a többi áruelosz­tókkal is. VILLANYÜGYBEN Dr. Jakab Mihály a makfalvi áramfogyasztók nevében írt leve­lében azt tette szóvá, hogy a Villa­mossági Vállalat nem is válaszolt­­— nemhogy intézkedett volna­ — az áramszolgáltatási szüneteket ki­fogásoló többszöri írásbeli bejelen­tésükre. A Villamossági Vállalat a követ­kezőkről tájékoztatott: Az 1968-as évben a főjavítási munkálatok során Makfalván is ki­cserélték az elkorhadt tartóoszlopok nagy részét betonoszlopokkal és ez alkalommal az áramvezetéket is, ami lényegesen javította a fe­szültséget 226 fogyasztónál. Az 1970- es év első negyedében kerül sor a többi oszlop kicserélésére. Ami egy új transzformátorállo­más felszerelését, a 15 KV. háló­zat kiterjesztését illeti, ez nem szerepel sem az 1970-es, sem az 1971- es tervében, mivel a makfal­vi körzetet a Gyulakuta­-Szováta 35 kV-os vonal látja el árammal. A feszültségi felmérések elvég­zésére, amire még ez év végén és 1970-ben sor kerül, s a feszültség javításáért dokumentációt állítunk össze (ott, ahol ez indokolt!) a 15 KV-os hálózat, valamint a 35/0,4 KV-os transzformátorállomások felszámolására Hármasfaluban, Makfalván, Kibéden és Sófalván. A nagyvonalúság végletei között (Folytatás az 1. oldalról) tévesztő, mint minden, ami álru­hát hord. (Óvakodj a mesék jám­bor anyókák, fényes tündérek ké­pében mosolygó boszorkányaitól! Sokezeréves népi bölcselet figyel­meztet.) A „nagyvonalúság“ effaj­ta megnyilatkozása nagyonis vidé­ki haszonleső, kicsinyes-kisszerű mentalitást takar. Pecsenyét szi­matol, aki szerepét fedező, feltűnő „tollazattal“ lép föl. Olyanformán, mint a madarászok hívogató csele: füttyszóval csalogatja lépre kisze­melt áldozatát. Bizalmaskodás, cinkos egyetértés, hangos jóindu­lat kíséri a fenti jelenséget. Ese­tenként, egyszóval, a demagógiába torkollik. Megjátszani a harsány küzdelmet a kicsinyesség, a kis­­szerűség, az előítéletek, sőt a de­magógia ellen, — még nem jelent széles látókört, nemes nagyvona­lúságot ... Negatív értelmen tehát a demagógia rokonfogalma lett; szüntelen fontoskodás, nagystílű intézgetés, hamis ígérgetés — a­­ tettek súlya nélkül — teszi isme­rőssé látszatra bonyolult képle­tünket. Igazán ártalmassá aztán a vele járó felelőtlenség miatt vá­lik, amennyiben könnyedén vissza­él mások bizalmával, s „könnyed­ségét“ mások jóhiszeműsége szen­vedi meg. Jobb, ha kiselejtezzük az ilyet baráti körük­ből. Szimplább jelenség a trehánysá­­got „nagyvonalúságnak“ becéző fi­gura. A „hogyne kérlek, meg­lesz ...“ varázsige emlegetésével elintézettnek vél minden feladatot, elnagyolt munkáját, hanyagságát a „kicsinyesség“ fitymálásával ta­kargatja. Némileg ártalmatlanabb, de nem túl rokonszenves típus a „mártír­nagyvonalú“. Az ÉN-lemondok, ÉN-elnézem, ÉN-hagyom, hogy . . ., ÉN-bármi-áldozatot-meghozok stb., szapora hangoztatásával, voltakép­pen másokat aláz meg, másokat szenvedtet, az én, az ego hamis és hazug gesztusai jussan. Az ilyen ember önzése, képmutatása tulaj­donképp az egocentrizmus foga­lomköréhez csatlakozik. Nem aka­rom nemünket fölösen becsmérel­ni, de a nők „legendás“ tulajdon­ságai között fordul elő inkább. Az egyéniség összetevőjeként vizsgált nagyvonalúság negatív példái vetültek inkább tollamra, dehát az ember néha kísértésbe esik, jó volna „helyre tenni“ né­melyik devalválódott fogalmunkat. Vagy tán írott szóval hiú ábránd lenne? Újabb dilemmába botlot­tam,­­­ ami már évezredes dis­putának számít, s ezt a vitát u­­gyan ki dönti el? z Patricia Mr­ Joysonra vetette könnyes kék szemét. — Ön nagyon kedves . . . Ször­­nyű, hogy így kellett találkoz­nunk! — Zsebkendővel törülgette könnyáztatta arcát. — Bárcsak megkímélhetném önt a saját ba­jomtól! — Ami megtörtént, megtörtént — mondta Mr. Joyson megfontol­tan, és sietősen az ajtó felé indult. — Ne törődjék a dologgal! Bízza csak rám a részleteket. Reggel be­szélek az ügyvédemmel, és meg­tárgyaljuk, mi a teendő. Ön érint­kezésbe léphet velem a lakáso­mon, a ... — Zsebében kotorá­­szott. — Úgy látszik, elvesztettem a névjegytárcámat. A címem South Hooper utca 7522, Los An­geles keleti felében. Telefonom nincs. Szóval, kérem, keressen fel holnap délután. Amiben tudok, a segítségére leszek. Gyerünk, Ker­­mein. Először majdnem futva akart távozni, de végül illendőségből i­­dőt szakított arra, hogy megtöröl­je izzadt homlokát. Az utcán Tod Kermein is Matt sietős lépteihez igazodott, s lábuk automatikusan a legközelebbi bárba vitte őket. Kermein tudta, hogy ilyenkor hallgass a neve, és diszkréten, e­­gyüttérzően hallgatott. Csak mi­után a mixer már elébük tette az italokat, engedte meg magának, hogy megszólaljon: — Ezt a piszok pechet! — Ezt­ a rohadt, büdös pechet! — kontrázott Joyson. — Az ürge egy bank alelnöke, és annyi dohány van nála, hogy egy házat ki lehetne tapétázni vele, legalább­is Luella szerint! Ki a csoda gon­dolta volna, hogy jön a felesége, és kiüt bennünket a nyeregből? A Kentucky-nektár üdítő kár­tyai csakhamar megnyugtatólag hatottak Matthew Joyson idegeire, de szellemi frisseségét sem csor­bították. Most, hogy első ijedtsé­géből már kissé felocsúdott, tudat alatt izgatni kezdte valami. Már sajnálta, hogy olyan elhamarko­dottan távozott. — Túl szépen ment minden — mormogta. — Túl simán. Gyanakvóan pislogott. Ted Kermein vigasztalni pró­bálta. — Te mindig rémeket látsz. Matt. — De nem ok nélkül. Emlékezz csak a dallasi iskolaigazgatóra. Kermein elhúzta a száját. A terem túlsó végében zenegép állt. A dizőz érzelmes dalt éne­kelt arról, hogy mennyire szereti a habos süteményt. Az egyik asz­talnál egy csinos lány ült, és a zene ütemére ingatta a fejét. A gyermeteg arcú, parókás mixer új italt tolt a pult végénél ülő vén­­kisasszon­y elé. — Nem lehet ilyen egyszerűen lezárni az ügyet — mondta Joy­son. — Valami bűzlik, de nem tu­dom, micsoda. — Mert a fickó felesége pont akkor ért oda, amikor mi? Hal­lottad, mit mondott. Már régóta követte a pasast, és éppen akkor csípte nyakon, amikor mi megér­keztünk. Pech, semmi más. Egy a millióhoz, hogy ilyesmi még egy­szer előforduljon. — Egy biztos — Joyson öklével a pultra csapott. — Van valahol a városban egy negatív Luelláról. A nő fel akarja ezt használni a válóperes eljárásban. Ha valame­lyik régi balekünk meglátja, ak­kor, ha megint pénzért megyünk hozzá, egyszerűen ... Nem fejezte be a mondatot. — Ha az a szőkeség tényleg el­válik tőle — suttogta —ha egy­általán a felesége... — Leugrott a bárszékről. — Visszamegyünk Luella szobájába. Beszélni akarok vele erről a fickóról. A szálloda felé indultak. A ki­halt utca lépteiktől visszhangzott. Ötven méterre lehettek a szállo­dától, amikor Kermein hirtelen megragadta társa karját. A kapu­ra mutatott. A bejárat körül egy férfi set­tenkedett. Fényképezőgép lógott a válláról. Még a sötétben is felis­merték benne azt a fényképészt, aki Patríciát kísérte. Éppen nem néze­tt feléjük, de olyan feltűnően ólálkodott, hogy egy elefánt sem tehette volna nyilvánvalóbban. Ebben a pillanatban, mintegy vezényszóra, Joyson és Kermein sarkon fordultak, és szaporán visz­­szaügettek a bárba. Most már nem volt kétséges Joyson előtt, hogy gyanúja alapos volt. — De mi az ördögöt csinál ott? — sziszegte Kermein. — Hisz a megbízatása lejárt, ahogy elkészült a felvétellel. Lehet, hogy még egy nőnek dolgozik ez a jómadár? — Pofa be! — mordult rá Joy­son. — Nem tudom, és nem is tö­rődöm vele. Valami bűzlik. Adj egy ötcentest! Bement a t­elefonfülkébe, és a­­hogy meghallotta Luella rekedtes hangját, rögtön beszélni kezdett. — Mindenkit leráztál? — Le. Megtettem minden tőlem telhetőt, Matt. De tudni akarom... — Én is. Viszont nem akarom az időt vesztegetni. Valami nem tetszik nekem. A fényképész, aki a nővel volt, még mindig ott lófrál az épület előtt. — Na és? Talán ... — Majd később megbeszéljük. Csak azt tudom, hogy nagy zűr lesz, ha nem lépünk le sürgősen. Tedd a képeket és a pénzt egy táskába, és gyere le azonnal a tűz­oltólétrán. A kocsi a mellékutcá­ban áll. Ott találkozunk. — Be kell csomagolnom a ru­háimat. — Figyelmeztetlek, hogy én nem vállalom a felelősséget. Rossz előérzetem van. San Franciscóban vehetsz ruhákat, de a sitten már nem. Tíz percet adok. (Folytatjuk ILARION IONESCU-GALAJI A FILHARMÓNIA ÉLÉN Három igen sikerült hangver­senyt vezényelt Marosvásárhelyen, illetve Székelyudvarhelyen a je­lenleg Brassóban működő fiatal karmester. Amikor egy jó képes­ségű hegedűművész vonóját ve­zénylő pálcára váltja át, nem zár­ható ki a rossz csere lehetősége sem. Nem mindenki David Oj­­sztrah, akinek rendkívüli adottsá­gai mindkét eszköz kezelésében egyformán érvényesülnek, hogy egy igényes londoni zenekritikust ZENEI ÉLET idézzek. Ionescu-Galafi esetében a jelek szerint bevált az egyébként áldozatos csere. Hegedűvirtuózi készségének nagy hasznát vette és veszi be tanító munkájában, szólis­ta pályafu­tásának zenei tapasz­talatai pedig sokat fejlesztették muzikalitását, és ami a­ legfonto­sabb, máris bebizonyította, hogy jó úton halad a dirigézisi pályán is, amit egyébként nagyon alapos előtanulmányok vezették be (Char­les Munch-nél is tanult). Berlioz buktatókkal teli Fantasz­tikus Szimfóniája csak úgy vál­hat igazi zenei élménnyé, ha azt a dirigens egységesen, egyénileg jól átgondolt és átérzett felfogás­ban tálalja. Ma már nem igényel­jük a fantasztikus vagy pedig az anekdotikus programelemek ki­domborítását, a tudatos ősroman­tikus varázslatot vagy borzonga­­tást, elegendőnek tartjuk. Ha ezt a sok lírával átszőtt zenei költe­ményt egyszerűen (nem túlhajtot­­tan), sok érzéssel prezentálják és vigyáznak arra, hogy számtalan finomságából semmi se sikkadjon el. Ionescu-Galafi valahogy így tárta elénk Berlioz halhatatlan muzsikáját, analizálta annak sok szép mondanivalóját és érzéke­nyen reagáltatta zenekarát inten­cióira. Maga a zenekar is élvezte az együttmuzsikálást, s ha minden részletében nem is, egészében vé­ve is jó teljesítményt nyújtott. Valentin Teodorianu érdemes mű­vész tisztán és melegen szóló te­norja ez alkalommal is magával ragadta a közönséget. A jól ismert „gyöngyszemek“, Scarlatti, Masse­net, Csajkovszkij­, és... Puccini­­ leg­kedveltebb áriái, na meg a nápo­lyi Canzonetták nem tévesztettek célt ezúttal sem, ismételten fel­idéztük a bel­ canto különlegesen nagy pillanatait. Chiriac Szimfonikus műve és Erkel Hunyadi-nyitánya egészí­tették ki a nagysikerű hangverse­nyek műsorát. Dr. BIBEK László Ismételt kérés Egy idős embernek nem kelle­mes a hetedik-nyolcadik emelet­re felmenni, de még a fiatal szí­vét is próbára teszik a lépcsők, különösen, ha az ölében kisgye­reket visz. Marosvásárhelyen a Brasovului utca 5. szám alatti tömbház lakói (egy kicsi falut be lehetne népesíteni velük) közül so­kan naponta többször is kénytele­nek megtenni e szívgyötrő utat. Az történt ugyanis,­­­hogy nemrég egy ellenőrzés alkalmával kide­rült: megrongálódott a tömbház liftjének felhúzó kábele. A baleset elhárításáért leállították a liftet. Igen ám, de tévedett, aki azt gon­dolta, hogy a lakásgazdálkodási vállalat illetékesei gondoskodnak a kábel kicseréléséről. A türelmetlenkedő lakók ismé­telt kérését a vállalatnál magya­rázkodással intézték el. S mert ezzel nem minden panaszost lehe­tett megnyugtatni, azok igyekez­tek megoldást ajánlani, így pél­dául elhangzott az a javaslat, hogy ott, ahol két lift van, egyet sze­reljenek le, s helyezzék náluk mű­ködésbe. De volt más vitatható javaslat is. A laikus embernek le­het téves véleménye, de azt már sehogy sem lehet lenyelni, hogy panaszukat nem orvosolják, s en­nek tetejébe meg cinikus megjegy­zéseket tesz a lakásgazdálkodási vállalat egyik felelős beosztású alkalmazottja.­­ A tömbház egyik panaszosa megjegyezte: a cinizmusra ők is csak azzal tudnak válaszolni. Azt kívánják, hogy a vállalat igazga­tója s azok, akiknek az ügyet or­­vosolniok kellene, csak addig kényszerüljenek egy tömbház nyolcadik emeletére naponta leg­alább háromszor feljárni, amíg a kérésük megoldódik. SZÍNHÁZ A Művelődési Palota nagytermé­ben péntek este 20 órakor: Acesti ingeri tristi. A román tagozat elő­adása. ★ A Színművészeti Intézet Stúdió termében este 20 órakor: Boldog­talan hold. | " —------| Szórakozás ? H­a színházba vagy hangver- || senyre megy az ember, előtte, || hogy úgy mondjam, hangolja || magát, értelmileg és érzelmileg || ráké­szül az élmény befogadásé- íj ra, s igyekszik ezt az ünnepé- | lyességet a ruházatával is kise­ jj­­ezni, nem úgy — pedig kár —, || ha moziba megy, ahol úgy véli, íj minden megengedett, ezért sor­ is dúl elő, hogy gazdag mondani­valója, művészi igénnyel készí­tett filmek megtekintésére hiá­ba ülsz le olyan hangulatban, mintha Beethoven koncertre­­ készülnél, gyorsan belátod, túl­­ sok az illúzióromboló tényező. •­ s figyelmed nem arra összpon­ t­­osítod, ami a vásznon történik,­­ hanem arra, ami körülötted­­ megy végbe, a füled hallatára, szemed láttára; így fordul elő, hogy ülsz a helyeden, elsötétül a terem, s már bent járunk a cselekményben, magával ragad a történés vagy a rendezés öt-.­­­letessége, a színész elragadó já­­j­téka, amikor későn érkező zök­­j­kent ki a hangulatból, jóformán f el sem párolog az ünneprontó j vagy a mozi alkalmazottai eile- ij ni haragod, amikor állandó, jj monoton suttogásra leszel fi- jj gyelmes, míg megállapítod: a jj szűnni nem akaró duruzsolás a­­ mögötted ülőktől ered, akik­­ nem találtak megfelelőbb he­lyet és alkalmat menyük sza-­jí pulására, s amikor angyali nyu­­ji gólommal elkezdik előtted ülök is zörgetni a cukorkás tasakot, s­ kísérőzeneként hangosan szó- I­pogatják vagy ropogtatják a tartalmát, a harmadik és ne­gyedik szomszédod egymást túl-­­ licitálja a film tartalmának és­­ cselekményének elmesélésében, s már bosszankodni sem tudsz a­­­­zon, hogy a legdrámaibb jelene­­­­tek közben néhány ízléstelen­­ suhanc rikkantásán vagy ostoba­­ megjegyzésén a fél terem derül,­­ s te kénytelen vagy mindezt is végigszenvedni, mert senki nem is intézkedik, nem utasít rendre,­­ teljes az ünneprontás, legfel­­j­­ebb maradsz a reménnyel, hogy majd, legközelebb, mert ha az sem lenne, amibe beleka­paszkodhass, mint vízbe fúló a szalmaszálba, elveszett ember vagy. VIRÁG István MOZI ARTA: My Fair Lady I. és II. rész (amerikai film) (Előadások kezdete 10, 13, 16, 19.30 órakor.) PROGRESUL- A Szara­jevó-i­ me­rénylet (jugoszláv film) SELECT: Vörös sivatag (olasz—francia film) IFJÚSÁGI: Gyermekkorom emlékei (román film) 9, I1 és 15 órától Eldorádó (amerikai film) 17, 19 és 21 órától. MUNKÁS: Tom Sawyer kalandjai (román—francia—angol film) FLACARA: Feleséget keresek (szovjet film) SEGESVÁRI LUMINA: Golyót a lá­ homoknak (olasz film) RÉGENS PATRIA: Betörők napja (francia—olasz film) VICTORIA: Nyitány (szovjet film) DICSŐI MELÓDIA: Az emberélet korszakai (román film) LUDASI FLACARA: A kis szöke­vény (szovjet—japán film) SZOVATAI DOINA: Angelica és a szultán (francia—német—olasz film) N­Y­ARA­DSZEREDAI NIRAJUS: A sárga Rolls Royce (angol film) ERDŐSZENTGYÖRGYI POPULAR: Fantaszták (szovjet film) GYULAKUTAI PÁTRIA: A fekete herceg (német—francia—olasz film) SARMASI POPULAR: Komédiások I. és II. rész (amerikai film) RÁDIÓ VASÁRNAP, november 9. Magyar nyelven: 8,30—9-ig. Kisgyermekműsor: Postás Jankó. Dudorász Peti (hangjáték I. rész). 9—9,30-ig. Pionírok és iskolások műsora: Pionírklub. Az osztályban történt. Pionír­­lettem. TELEVÍZIÓ 18.00 — A város kulcsa — vetél­kedő. Közvetítés Gáláéról 19.00 — Híradó 19.30 — Reflektor 19.45 — Enciklopédia 20.45 — A bosszúállók 21.40 — Könnyűzene 22.20 — Híradó. Sport 22.50 — Nótaest . LOTTÓ A LOTTÓ 1969. november 7-i húzásának nyerőszámai: I. húzás: — 79, 88, 52, 82, 68, 19, 73, 42, 54, 80, 1, 11. Nyeremény­alap: 486 053 lej. II. húzás: — 53, 37, 21, 13. Nyereményalap: 254 703 lej. llörös Z Ataló Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Marosvásárhely, Szov­jet Hősök tere 3. sz. Tel.: 34—96, 34—62, 20—32. index: 40.469. Kinek az inge ? Nem rossz a hivatali szigor, amennyiben a tökéletességre törekvést szolgálja. Egy jól mű­ködő hivatal csak hasznára le­het a társadalomnak. A veszély akkor áll elő, ha ez a jól mű­ködés az elgépiesedéshez köze­lít. Ha a komputerbe rossz in­formációt táplálnak, az ellenőr­ző lámpácskák valószínű jelzik ezt, a hivatali gépezet hibael­lenőrzése már tökéletlenebb, annál az egyszerű oknál fogva, hogy minden láncszem csak szűkkörű tényismerettel bír. A melléfogás a gyakorlatban tűnik fel, kárt okoz, elégedetlenséget s bizalmatlanságot szül a hiva­tallal szemben. A hibaszázalék sokkal nagyobb mint gondol­nánk. Az történik ugyanis, hogy­ az apró kellemetlensége­ket hamar zsebrevágjuk. Sem időnk, sem türelmünk hossza­dalmas oknyomozásra, nem be­szélve egyéb meggondolásokról. Biztosra veszem, hogy a va­jai mérnök elviselte volna az írásbeli megrovást, ha nem sze­repelne a Mezőgazdasági Igaz­gatóság 6039-es számmal ikta­tott aktáján a két hónapi fize­téscsökkentés. De ott áll, hogy a rossz búzavetőmagért két hó­napig 550 lejjel kevesebb fize­tést kap. A következményekkel ará­nyosan, persze fokozódik érzé­kenységünk . . . A vetőmag egy részét a va­­jaiak csere útján szerezték be, s abból mintegy 20 tonnát a nyárádtői begyűjtő központtól. A 3164-es minősítő lapon a kö­vetkezőket olvassuk: 92 százalé­kos csíraképesség, 13 százalék nedvességtartalom, tisztaság 98,60 százalék, idegen anyag 1,70 százalék. Garantált, vetés­re alkalmas mag. A Szövetke­zeti Szövetség Vasára beosztott alkalmazottja azonban úgy ta­lálta, hogy nem megfelelő a minőség, s kontrapróbát vett, ami a jelek szerint eljutott a vásárhelyi Vetőmagvizsgáló La­boratóriumba. A verés folyt to­vább, mert habozásra nem volt idő, be is fejezték szépen, s az­óta kikelt, várja a hótakarót. Ennyi röviden a történet, s a befejezés is ismeretes,­ mármint a 6031-es akta tartalma. A megérdemelt büntetés el­len semmi kifogásaink, ám a hi­bás hivatali manipulációk el­len annál több. Ez esetben ar­­r­a van szó, hogy Gáli Tibort egy­másra szabott ingbe bújtat­ták. Melléfogtak, úgy vélem, mert a felelősség elsősorban a nyárádtői központié. Tételezzük fel, hogy a vetőmag valóban nem volt jó minőségű. Az utol­­só mennyiséget október 3-án kapták meg, október 5-én vet­ték az említett kontrapróbát. A vetéssel október 25-e körül vé­geztek. Kézen­fekvő a kérdés: ki és miért nem értesítette a gazdaságot, hogy a kiutalt ve­tőmag rossz minősítést kapott. Aki elmulasztotta ezt legalább annyira bűnös, mint a nyárád­tői minőségi ellenőr, hiszen a cél elsősorban az, hogy jó mag kerüljön a földbe. Ha tehát va­lóban gyenge volt a vetőmag, megoszlik a felelősség. A nyá­­rádtői központot a hibás minő­sítés terheli, a számunkra is­meretlen X-et a kontrapróba e­­redmény visszatartása, s csak ezután következik Gáli Tibor, aki figyelmetlenségéért és az első minősítés iránti túlzott bi­zalmáért vonható felelősségre. Ezért, találjuk súlyosnak az 1­100 lejes büntetést. Szeret­nénk, ha a Megyei Igazgatóság felülvizsgálná eme döntését, s érdem szerint osztaná újra a felelősséget. Ha nem egyébért, legalább a hivatal tekintélyé­ért, mert a vetés már szépen zöldell. Meg lehet nézni. MARKAI János SPORTGLOU ? A RÉGEN! SPORTFELSZERELÉSEKET GYÁRTÓ VÁLLALAT gaz­dag választékban kaphatók a szaküzletekben tB *° tikMfc. STi' 4­ ... Hogy ne kelljen Mindenki siet. Mindenkinek sok a dolga. Mindenki ideges. — Ha az állomáson méred fel az emberek lelki állapotát, erre a következtetésre jutsz. Az viszont más lapra tartozik, hogy ezt a lelkiállapotot ki, mennyire és­ hogyan oldja meg „belsőleg“, vagy pedig mennyit fröcsköl rá környezetére. Ebben elég jelentős szerepet kaphat egyeseknél az elfogyasztott szesz­mennyiség is. Márpedig, ha a szesz veszi át a szót, előbb­­utóbb gondolatbeli, kimondott, vagy éppen leírt formában kö­vetkeznie kell egy olvann­ nyi­latkozatnak, mint az alábbi: Alulírott Soós András ilencfalvi lakos, ezúton kérek bocsánatot minden­kitől, akiket ez év októ­ber 30-án délután, a Nyá­ megbánnod! rád menti vonaton tanú­sított botrányos viselke­désemmel megsértettem. A gyár személyzeti osztályán, ahol megértette, hogy tettének súlyosabb következményei is le­hettek volna, s lesznek is, ha még előfordul, úgy nyilatkozott, hogy mindössze egy üveg sört és egy deci rumot ivott. Lám, nála ennyi elég ahhoz, hogy fé­keit elveszítse, hangoskodjék, lökdösődjék, káromkodjék és a mások lábára taposson a vona­ton. A megoldás egyszerű: eny­­nyit se igyak! Mint ahogy a tanulság is ké­zenfekvő: gondold meg mielőtt cselekednél, hogy azután ne kelljen megbánnod, magad és mások előtt szégyenkezned! BENKŐ János

Next