Vörös Zászló, 1969. november (21. évfolyam, 259-284. szám)
1969-11-08 / 265. szám
~ 2 . November 8 számba. A Nap kel 7 óra 02 perckor, lenyugszik 16 óra 57 perckor. Az évből eltelt 312 nap, hátra van 53. A Németország SZK-beli légierőnek már az 100. Starfighter típusú harci repülőgépe zuhant le. A liberális diákszövetség az eset hírére a következő táviratot küldte a hadügyminiszternek: „A leszerelés egyik módjának ez is jó. Stop. Csak így tovább.“ •••••• Chicago egyik bankjának várótermében egy állig felfegyverzett betörő kitépte a belépő hivatalnok kezéből a táskát, és elrohant. Rövid üldözés után azonban elfogták, s csak az őrszobán derült ki, hogy fölöslegesen kockáztatott. A táskában ugyanis mindössze három szendvics volt. •••••• Spirito, az egykori gengszter leszármazottai vérbosszúval fenyegették meg a Marsillia ’30 című film forgatókönyv íróit, amelyben Belmondonak kellett volna a főszerepet alakítania. A rendező, Jaques Deray komolyan vette a fenyegetést, és alaposan átdolgozta a forgatókönyvet. •••••• Szinaján épül az a drótkötélpálya, amely állandó összeköttetést biztosít az 1400-as magaslat és a 2000 m Furnica csúcs között. A drótpályán közlekedő légibusz egyszerre 40 embert szállíthat a Szinaja—Furnica útszakaszon, amelyet mindössze negyedóra alatt tesz meg. ••éve* Amerikában, ahol legtöbb az autóbaleset, minden elképzelhető eszközzel igyekeznek óvatosságra inteni az autóvezetőket. És ezek között nagyon márisak is akadnak. Az Arizona állambeli Tucson egyik főutcáján egy jó magasan elhelyezett táblán ez olvasható: „Hé! Maga most nem az úttestet nézi!“ •••••• A svéd főváros egyik lakosa apróhirdetést tett közzé, miszerint mivel nagyon elfoglalt ember, olyan valakit alkalmazna, aki naponta elvégezné helyette azt a sétát, amit az orvos írt elő szántása. HALLOTTUNK EGY VICCET — Te, anyjuk! A lányunk még fiatalkorú, már igazán itthon le hetne. Este tíz óra van. — Mit izgulsz? Csak a múlt hé ten ment el itthonról. Válaszoltak-intézkedtek JOGOS AZ ÉSZREVÉTEL „Névre szóló sajt“ címmel panaszlevél érkezett szerkesztőségünkbe több vásárlótól, akik a Tejfeldolgozó Üzem mintaüzletében (Rózsák tere 11) szeptember 24-én hiába várták a juhsajt érkezését és ráadásul mintaszerűtlen visszautasításban részesültek. „A 21 M 1067-es számú kocsi megérkezett az áruval, és rövidesen megtörtént a sajt átvételezése. Az eladó azonban a vásárlók legnagyobb csodálkozására kijelentette: a juhsajt névre szól! Akinek listán van a neve, az kap, akinek nincs, az „távozhat az üzletből!“. A levélírók egyben javasolták: a gépkocsivezető máskor ne az üzletbe, hanem egyenesen az illetők lakására vigye a sajtot. Válaszlevelében a vállalat vezetősége tudomásunkra hozta, hogy Láposi Sándor, aki tulajdonképpen a mintaüzlet áruellátásáért felelt, megegyezett a vállalat egyes alkalmazottaival, hogy „névreszólóan“ félreteszik számukra a beérkező juhsajtot, amelyet aztán — a munkaidő letelte után — az üzletből átvehetnek. Ezért, valamint más ügykezelési visszaélésekért a vállalat vezetősége felbontotta Láposi Sándor munkaszerződését, és ügyét átadta az illetékes szerveknek. Ugyanakkor ismertette a vásárlók sérelmét a többi áruelosztókkal is. VILLANYÜGYBEN Dr. Jakab Mihály a makfalvi áramfogyasztók nevében írt levelében azt tette szóvá, hogy a Villamossági Vállalat nem is válaszolt— nemhogy intézkedett volna — az áramszolgáltatási szüneteket kifogásoló többszöri írásbeli bejelentésükre. A Villamossági Vállalat a következőkről tájékoztatott: Az 1968-as évben a főjavítási munkálatok során Makfalván is kicserélték az elkorhadt tartóoszlopok nagy részét betonoszlopokkal és ez alkalommal az áramvezetéket is, ami lényegesen javította a feszültséget 226 fogyasztónál. Az 1970- es év első negyedében kerül sor a többi oszlop kicserélésére. Ami egy új transzformátorállomás felszerelését, a 15 KV. hálózat kiterjesztését illeti, ez nem szerepel sem az 1970-es, sem az 1971- es tervében, mivel a makfalvi körzetet a Gyulakuta-Szováta 35 kV-os vonal látja el árammal. A feszültségi felmérések elvégzésére, amire még ez év végén és 1970-ben sor kerül, s a feszültség javításáért dokumentációt állítunk össze (ott, ahol ez indokolt!) a 15 KV-os hálózat, valamint a 35/0,4 KV-os transzformátorállomások felszámolására Hármasfaluban, Makfalván, Kibéden és Sófalván. A nagyvonalúság végletei között (Folytatás az 1. oldalról) tévesztő, mint minden, ami álruhát hord. (Óvakodj a mesék jámbor anyókák, fényes tündérek képében mosolygó boszorkányaitól! Sokezeréves népi bölcselet figyelmeztet.) A „nagyvonalúság“ effajta megnyilatkozása nagyonis vidéki haszonleső, kicsinyes-kisszerű mentalitást takar. Pecsenyét szimatol, aki szerepét fedező, feltűnő „tollazattal“ lép föl. Olyanformán, mint a madarászok hívogató csele: füttyszóval csalogatja lépre kiszemelt áldozatát. Bizalmaskodás, cinkos egyetértés, hangos jóindulat kíséri a fenti jelenséget. Esetenként, egyszóval, a demagógiába torkollik. Megjátszani a harsány küzdelmet a kicsinyesség, a kisszerűség, az előítéletek, sőt a demagógia ellen, — még nem jelent széles látókört, nemes nagyvonalúságot ... Negatív értelmen tehát a demagógia rokonfogalma lett; szüntelen fontoskodás, nagystílű intézgetés, hamis ígérgetés — a tettek súlya nélkül — teszi ismerőssé látszatra bonyolult képletünket. Igazán ártalmassá aztán a vele járó felelőtlenség miatt válik, amennyiben könnyedén visszaél mások bizalmával, s „könnyedségét“ mások jóhiszeműsége szenvedi meg. Jobb, ha kiselejtezzük az ilyet baráti körükből. Szimplább jelenség a trehányságot „nagyvonalúságnak“ becéző figura. A „hogyne kérlek, meglesz ...“ varázsige emlegetésével elintézettnek vél minden feladatot, elnagyolt munkáját, hanyagságát a „kicsinyesség“ fitymálásával takargatja. Némileg ártalmatlanabb, de nem túl rokonszenves típus a „mártírnagyvonalú“. Az ÉN-lemondok, ÉN-elnézem, ÉN-hagyom, hogy . . ., ÉN-bármi-áldozatot-meghozok stb., szapora hangoztatásával, voltaképpen másokat aláz meg, másokat szenvedtet, az én, az ego hamis és hazug gesztusai jussan. Az ilyen ember önzése, képmutatása tulajdonképp az egocentrizmus fogalomköréhez csatlakozik. Nem akarom nemünket fölösen becsmérelni, de a nők „legendás“ tulajdonságai között fordul elő inkább. Az egyéniség összetevőjeként vizsgált nagyvonalúság negatív példái vetültek inkább tollamra, dehát az ember néha kísértésbe esik, jó volna „helyre tenni“ némelyik devalválódott fogalmunkat. Vagy tán írott szóval hiú ábránd lenne? Újabb dilemmába botlottam, ami már évezredes disputának számít, s ezt a vitát ugyan ki dönti el? z Patricia Mr Joysonra vetette könnyes kék szemét. — Ön nagyon kedves . . . Szörnyű, hogy így kellett találkoznunk! — Zsebkendővel törülgette könnyáztatta arcát. — Bárcsak megkímélhetném önt a saját bajomtól! — Ami megtörtént, megtörtént — mondta Mr. Joyson megfontoltan, és sietősen az ajtó felé indult. — Ne törődjék a dologgal! Bízza csak rám a részleteket. Reggel beszélek az ügyvédemmel, és megtárgyaljuk, mi a teendő. Ön érintkezésbe léphet velem a lakásomon, a ... — Zsebében kotorászott. — Úgy látszik, elvesztettem a névjegytárcámat. A címem South Hooper utca 7522, Los Angeles keleti felében. Telefonom nincs. Szóval, kérem, keressen fel holnap délután. Amiben tudok, a segítségére leszek. Gyerünk, Kermein. Először majdnem futva akart távozni, de végül illendőségből időt szakított arra, hogy megtörölje izzadt homlokát. Az utcán Tod Kermein is Matt sietős lépteihez igazodott, s lábuk automatikusan a legközelebbi bárba vitte őket. Kermein tudta, hogy ilyenkor hallgass a neve, és diszkréten, együttérzően hallgatott. Csak miután a mixer már elébük tette az italokat, engedte meg magának, hogy megszólaljon: — Ezt a piszok pechet! — Ezt a rohadt, büdös pechet! — kontrázott Joyson. — Az ürge egy bank alelnöke, és annyi dohány van nála, hogy egy házat ki lehetne tapétázni vele, legalábbis Luella szerint! Ki a csoda gondolta volna, hogy jön a felesége, és kiüt bennünket a nyeregből? A Kentucky-nektár üdítő kártyai csakhamar megnyugtatólag hatottak Matthew Joyson idegeire, de szellemi frisseségét sem csorbították. Most, hogy első ijedtségéből már kissé felocsúdott, tudat alatt izgatni kezdte valami. Már sajnálta, hogy olyan elhamarkodottan távozott. — Túl szépen ment minden — mormogta. — Túl simán. Gyanakvóan pislogott. Ted Kermein vigasztalni próbálta. — Te mindig rémeket látsz. Matt. — De nem ok nélkül. Emlékezz csak a dallasi iskolaigazgatóra. Kermein elhúzta a száját. A terem túlsó végében zenegép állt. A dizőz érzelmes dalt énekelt arról, hogy mennyire szereti a habos süteményt. Az egyik asztalnál egy csinos lány ült, és a zene ütemére ingatta a fejét. A gyermeteg arcú, parókás mixer új italt tolt a pult végénél ülő vénkisasszony elé. — Nem lehet ilyen egyszerűen lezárni az ügyet — mondta Joyson. — Valami bűzlik, de nem tudom, micsoda. — Mert a fickó felesége pont akkor ért oda, amikor mi? Hallottad, mit mondott. Már régóta követte a pasast, és éppen akkor csípte nyakon, amikor mi megérkeztünk. Pech, semmi más. Egy a millióhoz, hogy ilyesmi még egyszer előforduljon. — Egy biztos — Joyson öklével a pultra csapott. — Van valahol a városban egy negatív Luelláról. A nő fel akarja ezt használni a válóperes eljárásban. Ha valamelyik régi balekünk meglátja, akkor, ha megint pénzért megyünk hozzá, egyszerűen ... Nem fejezte be a mondatot. — Ha az a szőkeség tényleg elválik tőle — suttogta —ha egyáltalán a felesége... — Leugrott a bárszékről. — Visszamegyünk Luella szobájába. Beszélni akarok vele erről a fickóról. A szálloda felé indultak. A kihalt utca lépteiktől visszhangzott. Ötven méterre lehettek a szállodától, amikor Kermein hirtelen megragadta társa karját. A kapura mutatott. A bejárat körül egy férfi settenkedett. Fényképezőgép lógott a válláról. Még a sötétben is felismerték benne azt a fényképészt, aki Patríciát kísérte. Éppen nem nézett feléjük, de olyan feltűnően ólálkodott, hogy egy elefánt sem tehette volna nyilvánvalóbban. Ebben a pillanatban, mintegy vezényszóra, Joyson és Kermein sarkon fordultak, és szaporán viszszaügettek a bárba. Most már nem volt kétséges Joyson előtt, hogy gyanúja alapos volt. — De mi az ördögöt csinál ott? — sziszegte Kermein. — Hisz a megbízatása lejárt, ahogy elkészült a felvétellel. Lehet, hogy még egy nőnek dolgozik ez a jómadár? — Pofa be! — mordult rá Joyson. — Nem tudom, és nem is törődöm vele. Valami bűzlik. Adj egy ötcentest! Bement a telefonfülkébe, és ahogy meghallotta Luella rekedtes hangját, rögtön beszélni kezdett. — Mindenkit leráztál? — Le. Megtettem minden tőlem telhetőt, Matt. De tudni akarom... — Én is. Viszont nem akarom az időt vesztegetni. Valami nem tetszik nekem. A fényképész, aki a nővel volt, még mindig ott lófrál az épület előtt. — Na és? Talán ... — Majd később megbeszéljük. Csak azt tudom, hogy nagy zűr lesz, ha nem lépünk le sürgősen. Tedd a képeket és a pénzt egy táskába, és gyere le azonnal a tűzoltólétrán. A kocsi a mellékutcában áll. Ott találkozunk. — Be kell csomagolnom a ruháimat. — Figyelmeztetlek, hogy én nem vállalom a felelősséget. Rossz előérzetem van. San Franciscóban vehetsz ruhákat, de a sitten már nem. Tíz percet adok. (Folytatjuk ILARION IONESCU-GALAJI A FILHARMÓNIA ÉLÉN Három igen sikerült hangversenyt vezényelt Marosvásárhelyen, illetve Székelyudvarhelyen a jelenleg Brassóban működő fiatal karmester. Amikor egy jó képességű hegedűművész vonóját vezénylő pálcára váltja át, nem zárható ki a rossz csere lehetősége sem. Nem mindenki David Ojsztrah, akinek rendkívüli adottságai mindkét eszköz kezelésében egyformán érvényesülnek, hogy egy igényes londoni zenekritikust ZENEI ÉLET idézzek. Ionescu-Galafi esetében a jelek szerint bevált az egyébként áldozatos csere. Hegedűvirtuózi készségének nagy hasznát vette és veszi be tanító munkájában, szólista pályafutásának zenei tapasztalatai pedig sokat fejlesztették muzikalitását, és ami a legfontosabb, máris bebizonyította, hogy jó úton halad a dirigézisi pályán is, amit egyébként nagyon alapos előtanulmányok vezették be (Charles Munch-nél is tanult). Berlioz buktatókkal teli Fantasztikus Szimfóniája csak úgy válhat igazi zenei élménnyé, ha azt a dirigens egységesen, egyénileg jól átgondolt és átérzett felfogásban tálalja. Ma már nem igényeljük a fantasztikus vagy pedig az anekdotikus programelemek kidomborítását, a tudatos ősromantikus varázslatot vagy borzongatást, elegendőnek tartjuk. Ha ezt a sok lírával átszőtt zenei költeményt egyszerűen (nem túlhajtottan), sok érzéssel prezentálják és vigyáznak arra, hogy számtalan finomságából semmi se sikkadjon el. Ionescu-Galafi valahogy így tárta elénk Berlioz halhatatlan muzsikáját, analizálta annak sok szép mondanivalóját és érzékenyen reagáltatta zenekarát intencióira. Maga a zenekar is élvezte az együttmuzsikálást, s ha minden részletében nem is, egészében véve is jó teljesítményt nyújtott. Valentin Teodorianu érdemes művész tisztán és melegen szóló tenorja ez alkalommal is magával ragadta a közönséget. A jól ismert „gyöngyszemek“, Scarlatti, Massenet, Csajkovszkij, és... Puccini legkedveltebb áriái, na meg a nápolyi Canzonetták nem tévesztettek célt ezúttal sem, ismételten felidéztük a bel canto különlegesen nagy pillanatait. Chiriac Szimfonikus műve és Erkel Hunyadi-nyitánya egészítették ki a nagysikerű hangversenyek műsorát. Dr. BIBEK László Ismételt kérés Egy idős embernek nem kellemes a hetedik-nyolcadik emeletre felmenni, de még a fiatal szívét is próbára teszik a lépcsők, különösen, ha az ölében kisgyereket visz. Marosvásárhelyen a Brasovului utca 5. szám alatti tömbház lakói (egy kicsi falut be lehetne népesíteni velük) közül sokan naponta többször is kénytelenek megtenni e szívgyötrő utat. Az történt ugyanis,hogy nemrég egy ellenőrzés alkalmával kiderült: megrongálódott a tömbház liftjének felhúzó kábele. A baleset elhárításáért leállították a liftet. Igen ám, de tévedett, aki azt gondolta, hogy a lakásgazdálkodási vállalat illetékesei gondoskodnak a kábel kicseréléséről. A türelmetlenkedő lakók ismételt kérését a vállalatnál magyarázkodással intézték el. S mert ezzel nem minden panaszost lehetett megnyugtatni, azok igyekeztek megoldást ajánlani, így például elhangzott az a javaslat, hogy ott, ahol két lift van, egyet szereljenek le, s helyezzék náluk működésbe. De volt más vitatható javaslat is. A laikus embernek lehet téves véleménye, de azt már sehogy sem lehet lenyelni, hogy panaszukat nem orvosolják, s ennek tetejébe meg cinikus megjegyzéseket tesz a lakásgazdálkodási vállalat egyik felelős beosztású alkalmazottja. A tömbház egyik panaszosa megjegyezte: a cinizmusra ők is csak azzal tudnak válaszolni. Azt kívánják, hogy a vállalat igazgatója s azok, akiknek az ügyet orvosolniok kellene, csak addig kényszerüljenek egy tömbház nyolcadik emeletére naponta legalább háromszor feljárni, amíg a kérésük megoldódik. SZÍNHÁZ A Művelődési Palota nagytermében péntek este 20 órakor: Acesti ingeri tristi. A román tagozat előadása. ★ A Színművészeti Intézet Stúdió termében este 20 órakor: Boldogtalan hold. | " —------| Szórakozás ? Ha színházba vagy hangver- || senyre megy az ember, előtte, || hogy úgy mondjam, hangolja || magát, értelmileg és érzelmileg || rákészül az élmény befogadásé- íj ra, s igyekszik ezt az ünnepé- | lyességet a ruházatával is kise jjezni, nem úgy — pedig kár —, || ha moziba megy, ahol úgy véli, íj minden megengedett, ezért sor is dúl elő, hogy gazdag mondanivalója, művészi igénnyel készített filmek megtekintésére hiába ülsz le olyan hangulatban, mintha Beethoven koncertre készülnél, gyorsan belátod, túl sok az illúzióromboló tényező. • s figyelmed nem arra összpon tosítod, ami a vásznon történik, hanem arra, ami körülötted megy végbe, a füled hallatára, szemed láttára; így fordul elő, hogy ülsz a helyeden, elsötétül a terem, s már bent járunk a cselekményben, magával ragad a történés vagy a rendezés öt-.letessége, a színész elragadó jájtéka, amikor későn érkező zökjkent ki a hangulatból, jóformán f el sem párolog az ünneprontó j vagy a mozi alkalmazottai eile- ij ni haragod, amikor állandó, jj monoton suttogásra leszel fi- jj gyelmes, míg megállapítod: a jj szűnni nem akaró duruzsolás a mögötted ülőktől ered, akik nem találtak megfelelőbb helyet és alkalmat menyük sza-jí pulására, s amikor angyali nyuji gólommal elkezdik előtted ülök is zörgetni a cukorkás tasakot, s kísérőzeneként hangosan szó- Ipogatják vagy ropogtatják a tartalmát, a harmadik és negyedik szomszédod egymást túl- licitálja a film tartalmának és cselekményének elmesélésében, s már bosszankodni sem tudsz azon, hogy a legdrámaibb jelenetek közben néhány ízléstelen suhanc rikkantásán vagy ostoba megjegyzésén a fél terem derül, s te kénytelen vagy mindezt is végigszenvedni, mert senki nem is intézkedik, nem utasít rendre, teljes az ünneprontás, legfeljebb maradsz a reménnyel, hogy majd, legközelebb, mert ha az sem lenne, amibe belekapaszkodhass, mint vízbe fúló a szalmaszálba, elveszett ember vagy. VIRÁG István MOZI ARTA: My Fair Lady I. és II. rész (amerikai film) (Előadások kezdete 10, 13, 16, 19.30 órakor.) PROGRESUL- A Szarajevó-i merénylet (jugoszláv film) SELECT: Vörös sivatag (olasz—francia film) IFJÚSÁGI: Gyermekkorom emlékei (román film) 9, I1 és 15 órától Eldorádó (amerikai film) 17, 19 és 21 órától. MUNKÁS: Tom Sawyer kalandjai (román—francia—angol film) FLACARA: Feleséget keresek (szovjet film) SEGESVÁRI LUMINA: Golyót a lá homoknak (olasz film) RÉGENS PATRIA: Betörők napja (francia—olasz film) VICTORIA: Nyitány (szovjet film) DICSŐI MELÓDIA: Az emberélet korszakai (román film) LUDASI FLACARA: A kis szökevény (szovjet—japán film) SZOVATAI DOINA: Angelica és a szultán (francia—német—olasz film) NYARADSZEREDAI NIRAJUS: A sárga Rolls Royce (angol film) ERDŐSZENTGYÖRGYI POPULAR: Fantaszták (szovjet film) GYULAKUTAI PÁTRIA: A fekete herceg (német—francia—olasz film) SARMASI POPULAR: Komédiások I. és II. rész (amerikai film) RÁDIÓ VASÁRNAP, november 9. Magyar nyelven: 8,30—9-ig. Kisgyermekműsor: Postás Jankó. Dudorász Peti (hangjáték I. rész). 9—9,30-ig. Pionírok és iskolások műsora: Pionírklub. Az osztályban történt. Pionírlettem. TELEVÍZIÓ 18.00 — A város kulcsa — vetélkedő. Közvetítés Gáláéról 19.00 — Híradó 19.30 — Reflektor 19.45 — Enciklopédia 20.45 — A bosszúállók 21.40 — Könnyűzene 22.20 — Híradó. Sport 22.50 — Nótaest . LOTTÓ A LOTTÓ 1969. november 7-i húzásának nyerőszámai: I. húzás: — 79, 88, 52, 82, 68, 19, 73, 42, 54, 80, 1, 11. Nyereményalap: 486 053 lej. II. húzás: — 53, 37, 21, 13. Nyereményalap: 254 703 lej. llörös Z Ataló Szerkesztőség és kiadóhivatal: Marosvásárhely, Szovjet Hősök tere 3. sz. Tel.: 34—96, 34—62, 20—32. index: 40.469. Kinek az inge ? Nem rossz a hivatali szigor, amennyiben a tökéletességre törekvést szolgálja. Egy jól működő hivatal csak hasznára lehet a társadalomnak. A veszély akkor áll elő, ha ez a jól működés az elgépiesedéshez közelít. Ha a komputerbe rossz információt táplálnak, az ellenőrző lámpácskák valószínű jelzik ezt, a hivatali gépezet hibaellenőrzése már tökéletlenebb, annál az egyszerű oknál fogva, hogy minden láncszem csak szűkkörű tényismerettel bír. A melléfogás a gyakorlatban tűnik fel, kárt okoz, elégedetlenséget s bizalmatlanságot szül a hivatallal szemben. A hibaszázalék sokkal nagyobb mint gondolnánk. Az történik ugyanis, hogy az apró kellemetlenségeket hamar zsebrevágjuk. Sem időnk, sem türelmünk hosszadalmas oknyomozásra, nem beszélve egyéb meggondolásokról. Biztosra veszem, hogy a vajai mérnök elviselte volna az írásbeli megrovást, ha nem szerepelne a Mezőgazdasági Igazgatóság 6039-es számmal iktatott aktáján a két hónapi fizetéscsökkentés. De ott áll, hogy a rossz búzavetőmagért két hónapig 550 lejjel kevesebb fizetést kap. A következményekkel arányosan, persze fokozódik érzékenységünk . . . A vetőmag egy részét a vajaiak csere útján szerezték be, s abból mintegy 20 tonnát a nyárádtői begyűjtő központtól. A 3164-es minősítő lapon a következőket olvassuk: 92 százalékos csíraképesség, 13 százalék nedvességtartalom, tisztaság 98,60 százalék, idegen anyag 1,70 százalék. Garantált, vetésre alkalmas mag. A Szövetkezeti Szövetség Vasára beosztott alkalmazottja azonban úgy találta, hogy nem megfelelő a minőség, s kontrapróbát vett, ami a jelek szerint eljutott a vásárhelyi Vetőmagvizsgáló Laboratóriumba. A verés folyt tovább, mert habozásra nem volt idő, be is fejezték szépen, s azóta kikelt, várja a hótakarót. Ennyi röviden a történet, s a befejezés is ismeretes, mármint a 6031-es akta tartalma. A megérdemelt büntetés ellen semmi kifogásaink, ám a hibás hivatali manipulációk ellen annál több. Ez esetben arra van szó, hogy Gáli Tibort egymásra szabott ingbe bújtatták. Melléfogtak, úgy vélem, mert a felelősség elsősorban a nyárádtői központié. Tételezzük fel, hogy a vetőmag valóban nem volt jó minőségű. Az utolsó mennyiséget október 3-án kapták meg, október 5-én vették az említett kontrapróbát. A vetéssel október 25-e körül végeztek. Kézenfekvő a kérdés: ki és miért nem értesítette a gazdaságot, hogy a kiutalt vetőmag rossz minősítést kapott. Aki elmulasztotta ezt legalább annyira bűnös, mint a nyárádtői minőségi ellenőr, hiszen a cél elsősorban az, hogy jó mag kerüljön a földbe. Ha tehát valóban gyenge volt a vetőmag, megoszlik a felelősség. A nyárádtői központot a hibás minősítés terheli, a számunkra ismeretlen X-et a kontrapróba eredmény visszatartása, s csak ezután következik Gáli Tibor, aki figyelmetlenségéért és az első minősítés iránti túlzott bizalmáért vonható felelősségre. Ezért, találjuk súlyosnak az 1100 lejes büntetést. Szeretnénk, ha a Megyei Igazgatóság felülvizsgálná eme döntését, s érdem szerint osztaná újra a felelősséget. Ha nem egyébért, legalább a hivatal tekintélyéért, mert a vetés már szépen zöldell. Meg lehet nézni. MARKAI János SPORTGLOU ? A RÉGEN! SPORTFELSZERELÉSEKET GYÁRTÓ VÁLLALAT gazdag választékban kaphatók a szaküzletekben tB *° tikMfc. STi' 4 ... Hogy ne kelljen Mindenki siet. Mindenkinek sok a dolga. Mindenki ideges. — Ha az állomáson méred fel az emberek lelki állapotát, erre a következtetésre jutsz. Az viszont más lapra tartozik, hogy ezt a lelkiállapotot ki, mennyire és hogyan oldja meg „belsőleg“, vagy pedig mennyit fröcsköl rá környezetére. Ebben elég jelentős szerepet kaphat egyeseknél az elfogyasztott szeszmennyiség is. Márpedig, ha a szesz veszi át a szót, előbbutóbb gondolatbeli, kimondott, vagy éppen leírt formában következnie kell egy olvann nyilatkozatnak, mint az alábbi: Alulírott Soós András ilencfalvi lakos, ezúton kérek bocsánatot mindenkitől, akiket ez év október 30-án délután, a Nyá megbánnod! rád menti vonaton tanúsított botrányos viselkedésemmel megsértettem. A gyár személyzeti osztályán, ahol megértette, hogy tettének súlyosabb következményei is lehettek volna, s lesznek is, ha még előfordul, úgy nyilatkozott, hogy mindössze egy üveg sört és egy deci rumot ivott. Lám, nála ennyi elég ahhoz, hogy fékeit elveszítse, hangoskodjék, lökdösődjék, káromkodjék és a mások lábára taposson a vonaton. A megoldás egyszerű: enynyit se igyak! Mint ahogy a tanulság is kézenfekvő: gondold meg mielőtt cselekednél, hogy azután ne kelljen megbánnod, magad és mások előtt szégyenkezned! BENKŐ János