Vörös Zászló, 1969. november (21. évfolyam, 259-284. szám)

1969-11-08 / 265. szám

XXI. évfolyam 265. (5574.) szám 1969. november 8. szombat Ára 30 bámi AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA RÖVIDESEN BEFEJEZHETŐ A KUKORICATÖRÉS Végre átlépte a 90 százalékot a kukoricabetakarítás megyénkben. Ritka eset, hogy november első hetében ezt jelenthetjük. Remél­jük ezek után, hogy a hátralevő 7 százalék néhány nap alatt leke­rül a lábáról s fedél alá jut az egész termés. Sajnos, az átlagter­més eléggé alacsony, ezért a sze­désnél nagyobb teljesítményt le l­­­het elérni, az 1 hektár tehát nem.­­ egészen egyenlő a szokásos 1 hek­tárral. A családokra, családcso­­portokra felosztott területeken ma most már jórészt a késlekedőknek kell dolgozniuk, akik mindeddig halogatták, vagy igen lassú ütem-­­­ben végezték a szedést. Az eddigi tapasztalat ,az­t mutatja, hogy az utolsó százalékok leírása a legne­hezebb, s jobbára az előbbi okból húzódik el a betakarítás befejezé­se. A tagság kötelességtudó ■’'részé'" elvégezte feladatát, s jól, vagy gyengébben, de szinte magától ment a munka. Értsék ezt úgy, hogy a munkaszervezés az adatok összegezésében merült ki, s min­denki akkor és­­ott szedte a ter­mést,­­ ahol és amikor akarta. De még­ 10 százalék van hátra. Úgy gondoljuk, hogy meggyorsítható a munka, ha a kullogókat is foko­zottabb aktivitásra serkentik. Ne nyugtasson meg senkit az, hogy a múlt évben még decemberben is szedték a kukoricát. Ez az eszten­dő egészen má£-.feltételeit" bizto­sított a munkához, a betakarítás­nál jobbakat, mint a tavaly, s így indokolatlan az összehasonlí­tás. A megyei összesített adatok nem vallanak arról, hogy hány terme­lőszövetkezet fejezte be a kukori­catörést, de arról sem, mely egy­ségekben nagyobb a lemaradás. Napi helyszíni tudósításainkban szóltunk mind az élenjárókról, mind pedig a kullogókról. Most mindössze annyit kívánunk meg­jegyezni, hogy a kullogó, egységek­ben sokkal nagyobb arányú a le­maradás, mint azt az előbbi ada­tunk jelzi. Megsokszorozott erőfe­szítésre van szükség a munka si­keres befejezéséhez, hiszen sok esetben 40—50, de talán 100 hek­tárról van szó. Azok a csoportok, brigádok, melyek már végeztek a betakarítással, adjanak segítséget a lassabban haladóknak. A vezető tanácsok ez irányba orientálódja­nak, s okos szervezéssel alakítsa­nak ki jó együttműködést. A betakarítás nyomában járó igen fontos teendő a kukoricaszár levágása és tartósítása. Tapaszta­lataink azt mutatják, hogy ez a munka lassú ütemben halad. A silózási tervet eddig alig 60 szá­zalékban valósították meg terme­lőszövetkezeteink, a hátralevő mennyiség nagy részét a kukori­caszár képezi. Ahol lehet, dolgoz­tassák állandó jelleggel a silókom­bájnokat, mert — mint már nem egyszer utaltunk erre — problé­mák lesznek a téli takarmányozás­ban. Nagy hiba tehát, ha a kínál­kozó lehetőséget elszalasztják, s mindemellett a be nem takarított kukoricaszár elállja az utat a mélyszántást végző traktorok elől. Eddig közel 42 000 hektárt szán­tottak meg, azaz mintegy 60 szá­zalékát az előirányzott területek­nek. Gyorsult az ütem, érezteti hatását az egyre nagyobb számú traktor munkába állása. Tíz nap alatt csaknem 17 százalékkal nö­vekedett a teljesítmény. A jelen­legi ütemet tekintve mód van rá, hogy e hónap, végéig megvalósít­sák a mélyszántási tervet. Nagy előnyt jelentene. Az őszi munkák állása (SZÁZALÉKBAN) KUKORICABETAKARÍTÁS 92,9 MÉLYSZÁNTÁS 59,7 TAKARMÁNYSILÓZÁS 57,3 ZÖLDSÉGVETÉS 120,8 Munkában a műtrágyaszóró gép a marosvásárhelyi határban. Szabály és kivétel Az az érzésem, túl gyakran és túl könnyen ítéljük el a fiatalo­kat. A napilapokat, folyóiratokat olvasva azt hihetné az ember, hogy nálunk a fiatalság zöme hosszú hajú, enyhén koszos-ron­gyos hipi, utcasarkokon öreg­asszonyokat molesztáló huligán, JEGYZET bandába tömörült verekedő. De, aki ilyesmire nem vetemedik, az is feltétlenül cinikus, képte­len mélyebb érzelmekre, csak a pénz, a szórakozás érdekli, nin­csenek álmai, nincsenek ambí­ciói Nem állítom, hogy a mai fia­talok angyalok,­­miután két évet tanultam egy apácák patronálta iskolában, utálom az angyalo­kat­ és azt sem vonom kétségbe, hogy vannak közöttük ördögfió­kák és igazi ördögök is. De meggyőződésem, hogy mióta a világ, ez mindig így is volt. Az­zal a különbséggel,­­ hogy az egyik társadalom kevesebbet, a másik többet igyekezett tenni azért, hogy belőlük is teljes ér­tékű ember váljék. Mi a többnél is többet aka­runk tenni értük. És ez így szép és így jó. De engedtessék meg nekem, hogy továbbra is higy­­gyek abban: a huligánok, a ve­rekedők, a gazemberek, a neve­letlenek és a gyilkosok azok a kivételek, akik erősítik a sza­bályt, miszerint rendesek ezek a mai fiatalok. A fiatalokra gondolok és ar­cok villannak elém. Emlékeket idéznek, vagy pillanatnyi benyo­másokat. Az egyik vall, a má­sik éppen csak árulkodik valami szépről, emberiről. Egy orvos­­tanhallgató, aki féléjszakát tölt el Cimpean Victor haldokló fe­lesége mellett, akit akkor lát életében először. Két pincérfiú a vácmánytetői vendéglőben. Udvariasak, szolgálatkészek. Igazi pincérek. Később kiderül, hogy „civilben“ vakációzó főis­kolások. Az a szőke asztalos gyerek az ILEFOR-tól, aki egy víkendtelepi összejövetelen a szakszervezeti elnök megbotrán­kozott tekintetétől kísérve twis­­telni mert, és utána hasonló tűzzel és lelkesedéssel járta a csárdást hajnalig. Mert neki mindegy volt, mi a­ tánc neve, csak alkalmat kínáljon arra, hogy általa kifejezhesse: az élet szép, és csodálatos dolog fiatal­nak lenni. Az a tizenegynéhány fiatal a marosvásárhelyi ARUC- tól, akik mikor meghallották, hogy egyik munkatársuk gyer­meke leukémiás, egy emberként jelentkeztek véradásra, hátha megmenthetnék. És Kovács Ági. Tizenhatéves, középiskolás. Be­szél németül és franciául, s most éppen angolul tanul. A nyáron járt Németországban. Nem. Nem a papa Wartburgján. Egyedül. Levelezik más országbeli fiata­lokkal, s egy Trebishaim-i kis­lány meghívta, nyaraljon náluk. Egy felejthetetlen hónapot töl­tött a kis németországi faluban. Itthon aztán napokon át mesél­te szüleinek élményeit, megfi­gyeléseit, melyek akkor sem le­hettek volna alaposabbak, ha Ágit történetesen azzal a céllal küldik el: tanulmányozza, ho­gyan él a német parasztság — különös tekintettel a fiatalokra. Lehet, valaki arra gondol, Ági koravén. Dehogyis. Kedvenc tantárgya a számtan és kémia, de ha csak lehet, nem mulaszt­ja el a szombat esti „döcit“. A nyáron csak akkor esett le róla a farmernadrág, ha éppen szín­házba, vagy koncertre ment. Azt mondja, sok kedves, jól ne­velt, jól tanuló hosszú hajú fiút ismert meg itthon és külföldön, de találkozott rövid hajú szem­telenekkel is. És az a vélemé­nye, ne dajkáljuk annyit a fia­talokat. Nagyobb önállóság, bi­zalom, megértés — ez az, ami­ből többet adhatnánk. Ági is beletartozik a szabály­ba, egy a szorgalmasan tanuló, feltűnés nélkül élő, becsületes kis emberpalánták közül. Azok közé tartozik, akikről nagyon ritkán írunk az újságban, mert hát­­ semmi különleges mon­danivaló nem kínálkozik velük kapcsolatban. Nem verekednek, nem lopnak, nem lógnak meg otthonról. Egyszerűen csak ta­nulnak vagy dolgoznak, kisebb vagy nagyobb szorgalommal ké­szülnek arra, hogy rendes embe­rek legyenek. De azért mégis gyakrabban kellene szólni róluk. Nehogy az a vélemény alakuljon ki bennük, hogy csak a rosszak­ról írunk — némely olvasóban pedig, hogy azért írunk csak a rosszakról, mert másfajta fiatal nincs is. B. R. ÚJ TÁVLATOK a technológiai át­szervezés nyomán Rövidesen befejeződik a régeni Faipari Komplexum bővítési mun­kálata. A komplexum vezetősége idejekorán felkészült erre, még a nyár közepén részletes intézkedési tervet dolgozott ki, amely az új hangszer- és préselt forgácslemez gyártó részlegek üzembe helyezé­sével egyidejűleg az egész kom­plexum­­termelési folyamatának újjászervezését is előirányozta. Az intézkedési terv megvalósulóban van, ami szükséges is, mert döntő módon függ tőle az 1970-es meg­növekedett tervfeladatok ütemes teljesítése. 1969-hez viszonyítva a jövő évben közel 40 százalékkal lesz nagyobb az össztermelési elő­irányzatuk, a termelékenység pe­dig 26,3 százalékkal növekedik. A hangszerrészleg átköltözésével jelentős munkafelület szabadul fel, ahol a csónak és a sportfelszerelé­seket gyártó részlegek kapnak új munikafelületet. Ideje is volt, mert az említett három részlegen na­gyon zsúfoltan dolgoznak. Most a komplexum valamennyi­­műszaki szakembere a technológiai folya­matok szalagszerű átszervezésén dolgozik. A régi gépi berendezések ésszerűbb egybekapcsolása mellett új,— kézzel végzett műveletek gé­pesítésére szolgáló — berendezése­ket is közbeiktatnak, s ezzel jelen­tősen növelik a munkatermelé­kenységet. A hangszer részleg új munka­­csarnokba történő átköltözése is egész sor kérdést vet fel. Itt ugyancsak folyamatosabbá kell tenniök a termelést, aminek érdeké­ben számtalan kézzel végzett mun­kát gépesítenek (különösen a fur­­nírlemezekből készült alkatrészek­nél). Hasonlóan folyamatban van a hegedű-hátlemezek préselés út­ján történő kidolgozása. A prést a régeni IRAM készíti, de csak a jö­vő év második negyedében kerül sor az új eljárás omologálására. Ugyancsak a hangszergyártás tech­nológiai folyamatának tökéletesíté­sét és a termelékenység növelését célozza az új lakköntő gép üzem­behelyezése, ami egyben a lakko­zás minőségén is sokat javít. A komplexumban 1970-et úgy emlegetik, mind az egész termelés átszervezésének évét, mikoris szé­les fronton támadást indítanak az elavult munkaszervezés ellen. Ed­dig a munkafelület korlátozottsága sok akadályt gördített a munka­­szervezés tökéletesítése elé, de most minden lehetőségük adva lesz, hiszen a préselt forgácslemezgyár teljesen új és korszerű berendezés­sel indul, ahol az egy munkásra számított termelékenység előrelát­hatólag 400.000 lej lesz,­­míg a komplexum eddigi átlaga csak 91 ezer lej. A komplexum vezetősé­gének szervező munkájától lénye­gében csak a csónak és sportfelsze­reléseket gyártó részlegek tökéle­tes átszervezése függ, s ha siker koronázza munkájukat, nem lesz nehéz megvalósítani az 1970-es előirányzatokat. Az eddigi felmérések alapján a technológiai folyamatok átszervezé­sével és tökéletesítésével, valamint a gépesítés erőteljes kiterjesztésé­vel a komplexum eddigi munkás­létszámát (ha eltekintenének a bő­vítésétől) 542 dolgozóval lehetne csökkenteni, de így újabb munkás­felvétel nélkül, belsőleg fedezni tudják a beinduló részlegek mun­kaerő szükségletét. Az új részle­gekre áthelyezett dolgozók átkép­zése is folyamatban van. Eddig 40 munkást küldtek szakmát tanulni más gyárakba, a többit pedig a termelésben szakképesítik, hogy szakmunkásokkal kezdhessenek a termeléshez az új munkahelyeken. V. I. ! A nagyvonalúság végjelei között __________________ METZ KATALIN ________ „Örök emberi“, — legyintünk gyakran, ha látszatra stabil tulaj­donságokra figyelünk föl. S csak néha­napján morfondírozunk el, mennyire változnak — századok, évtizedek alatt — e látszólag szi­lárd, megingathatatlan fogalmak. Mert az idők mélyvizéből az er­kölcs, a történelem stb., tényezői által kigyöngyözött „örök embe­ri“ helyzetek, karakterek, kvalitá­sok létén kívül, a felsorolt fogal­mak felszíne mögött áramló vál­tozékonysággal is számot kell vet­nünk. Néha eljátszadozom a gondolat­tal, milyen is volna felülvizsgálni némelyik fogalmunk aranyfedeze­tét. De ilyen készüléket még a computerek holdutazást irányító korában sem találtak föl. Pedig nem ártana egyik-másik magatar­tásformánk, belső megnyilatkozá­sunk, tulajdonságaink pozitív, il­letve negatív „töltetét“ felülvizs­gálni. Itt van, példának okáért, a jó értelemben oly ritkán észlelhető nagyvonalúság. A szó eredetét, je­lentésváltozását nem származtat­juk le a nyelvész módszerével,­­ társadalmi képletét,­­ erkölcsi funk­cióját talán sikerül fölvázolni, publicisztikai megfogalmazásban. Az ókori, nyilván a görög iro­dalomból ismert eszményi kvalitás főképp a nemesség, a tiszta öntu­dat, a belső harmónia, a bölcs vi­lágszemlélet, ha kell, a hősiesség jényében fogant, egy szóval az „ép testben ép lélek“ ember-esz­ményének összetevőivel párosult. Az antik tragédiák nem egy hal­hatatlan hősét kíséri halálba, a né­zők „lelki tisztulása“ közepette. A fogalom elemeit tehát rendszerint fölleljük a tragikus hős egyénisé­gében. A középkor csontig ható test- és eszményrombolása nyilván az élet teljességét követelő antik ide­ált is a maga képére deformálja. Nem hinném, hogy az inkvizíció messzi vetülő árnyékában csak­­ úgy büntetlenül sétálhattak volna­­ a szó nemes értelmében ismert­­ „nagyvonalú“ egyéniségek, — leg­­fönnebb ha egy-egy függetlenebb fejedelem meg nem engedte ma­gának ezt a ritka luxust. A korai reneszánsz persze ked­vez a humánus megnyilatkozások kisarjasztásának, hamarosan szer­­teindáznak az antik eszmény töb­bi elemével együtt, a fenti foga­lomkör leszármazottai. A „nemes“ nagyvonalúság épp annyira végle­tesen válik az ideális egyéniség tulajdonságává, mint a Machiavel­­li-szerű cinikus-gátlástalan „nagy­vonalú“ vagy a Borgiák véres in­dulathálózta negatív pólusa a fenti fogalomnak. A romantika, mint tudjuk, to­vább polarizálja az extrém tulaj­donságokat (irodalmi vetületében ugyancsak szembeszökő ez a jelen­ség). A nagyvonalúság pozitív kép­zetéhez társul a hősi önfeláldozá­sig jutó lemondás, nagylelkűség, s ugyanakkor, negatív vetületként, a „minden hájjal megkent“ figu­rák is ezzel palástolják magukat. Világháborúk zaklatta századunk a „tiszta képletek“ általános egy­­bemosódását eredményezte, a ka­rakterek már-már regisztrálhatat­­lan variációját hozta létre, — az irodalom gazdag prérijeként. — Íme hát, hozzávetőleges örökségünk, (nagyon hézagosan, nagyon szűkszavúan), s valameny­­nyi korból átszármazott ránk a bő­vülő fogalom egyik-másik „kro­moszómája“. — Igazán nagyvona­lú, — mondjuk manapság valaki­re, s elismerően bólogatunk hoz­zá. — Túl nagyvonalú, — nyom­juk meg a hangsúlyt, s a megíté­lést legyintéssel pecsételjük meg. Mit fed a kétféle értelem, mit fel­tételez a nagyvonalúság MA? El­sősorban a szó pozitív, úgymond nemes értelmében. Bizalom, tisz­tánlátás, az előítéletek megvetése. ..beleélőképesség a mások helyze­tébe, jóhiszeműség, lemondás, ese­tenként a magunk háttérbe szorí­tása, kiállás mások igazáért, s hadd fűzzem hozzá, karakánság, elvek és emberek tisztelete. Okkal hi­tetlenkedik az olvasó: ennyi kvali­tás valóban ritkán összpontosul e­­gyetlen emberben. De ha csak egy-két feltétele van meg, a fo­galom lyukas mogyoróvá válik, héjként szakad le a lényegről a látszat. S ez az a pillanat, mikor veszedelmessé lesz,­s­mert meg­ (Folytatás a 2. oldalon) ! A Hl. oldalon 1­­ 5 | Tudomány­­­ó és technika | ►______________________________________________­__________ _ _ HAZAFELÉ (MARX József felvétele) Megalakult a Textilipari Kombinát Egy újabb kombinát, Textilipa­ri Kombinát alakult, amelynek központja Segesvár municipium. A kombinát három segesvári vál­lalatot, a Selyem- és Gyapjúfel­dolgozó Vállalatot, a Gyapotfeldol­gozót és a Készruhagyárat, vala­mint a marosvásárhelyi Készruha­gyárat foglalja magában. Az e­gyesítés után a kombinát mintegy 5 000 alkalmazottal dolgozik, és évi össztermelése meghaladja a 600 millió lejt. Az új kombinát központja a volt segesvári Selyem- és Gyap­júfeldolgozó Vállalatnál van, és vezérigazgatója MOLDOVAN CORNELIU mérnök. hírek Értékes leletekre bukkantak Nemrég értékes leletekre bukkantak a Ludas környéki Geja falu határában. A Maros part mentén a traktorok mély­szántást végeztek, s a fiatal gépkezelők arra lettek figyel­mesek, hogy az eke nyomában különböző tárgyak, cserépfaza­­kak, vázák, kerülnek a föld fel­színére. De állati csontmarad­ványok is felszínre kerültek. A helyszínre kiszállt Olteanu Ioan történelem szakos tanár és Us­­turoi Emil egyetemi hallgató, akik a leleteket gondosan ösz­­szegyűjtötték, és elküldték a kolozsvári történelmi múzeum szakembereinek. A vizsgálat eredményei azt bizonyítják,­­ hogy a leletek a bronzkorszakból származnak, s ugyanakkor megállapították azt is, hogy az itteni emberi tele­pülés­ ideje az i. e. 1500—1400 évekre tehető. Érdemes megjegyezni, hogy a történelmi feljegyzések nem tesznek említést arról, hogy ab­ban az időben ezen a területen létezett emberi település. Bővül a szövet­kezet A­ szovátai Munka Kisipari Szövetkezet nem nagy múltra tekint vissza, az idén alakult csak. Fejlődésének egyik sokat mondó bizonyítéka, hogy né­hány nappal ezelőtt megkezd­ték egy emeletes szolgáltatási komplexum építését, amit még a jövő­ év első felében átadnak rendeltetésének. A szövetkezet rendelkezik így mosodával is, amit a jövő évben tovább szeretnének fej­leszteni, hogy mind a fürdővend­dégek, mind a dolgozónők se­gítségére tudjanak lenni. E napokban szándékoznak be­indítani egy új részleget, a kö­tődét, amely nem csupán egyé­ni megrendelők részére, hanem a kereskedelemnek is fog készí­teni kötött holmikat. A házi-V — » “»-1------ '•«* asszonyok foglalkoztatásával a hímzett fehérnemű varrását is bevezetik. Kórus-találkozó Megyénk kórusai ismét dobo­góra lépnek. Az első hivatalos, de nem verseny jellegű találko­zóra november 9-én Somosdon kerül sor. Részt vesznek a job­bágytelki, harasztkereki, backa­­madarasi, ákosfalvi, petelei ná­­dasi, és a somosdi kórusok. Lé­nyegében e kórus-találkozóval kezdődik a műkedvelő művész­­csoportok új évada és a dalosok sokat ígérő dalos találkozó-soro­zata, melyet az elkövetkező idő­szakban Gyulakután, Régenben, Marosszentgyörgyön rendeznek meg. A somosdi találkozón kórus­vezetők, kulturális aktivisták, mű­­velődési otthon igazgatók zeneszerzők, művészek és más meghívottak vesznek részt. Segesváron a „Si­culus“ együttes A székelyudvarhelyi KISZ bizottság nagy népszerűségnek örvendő ,,Siculus“ esztrád­­együttese ma este 8 órakor a segesvári vasutas klubban lép fel „Légy vidám és énekelj“ cí­mű műsorával. A könnyűzene­számokból és vidám jelenetek­ből összeállított műsorral bi­zonyára sikert arat a segesvári fiatalok körében is. Méz — exportra A marosvásárhelyi IVACOOP a tervében előirányzott 75 000 kilogramm méz helyett már ed­dig 75 500 kilogrammot jutta­tott el a külföldi megrendelők­nek. A vállalat további egy va­gon mézzel rendelkezik, így megvan a lehetősége arra, hogy export feladatainak még na­gyobb arányú túlteljesítésével hozzájáruljon a valuta­bevétel növeléséhez. -----------------------------------__| hírek

Next