Vörös Zászló, 1970. január (22. évfolyam, 1-24. szám)

1970-01-14 / 9. szám

XXII. évfolyam 9. (5628.) szám 1970. január 14. szerda * Ara 30 báni PLENÁRIS ÜLÉST TARTOTT AZ MTSZ-EK MAROS MEGYEI SZÖVETSÉGÉNEK TANÁCSA Tegnap délelőtt Marosvásárhe­lyen plenáris ülést tartott az MTSZ-ek megyei Szövetségének Tanácsa. A tanács tagjain kívül részt vettek a szövetkezeti mező­­gazdasággal együttműködő vállala­tok és intézmények, valamint a megyei Mezőgazdasági Igazgatóság képviselői. A plenáris ülés munkálatain részt vett továbbá Ciolosan Nico­­lae elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Benkő János, a megyei néptanács első alelnöke, Mogosiu Marcel, a megyei néptanács alel­nöke, a megyei Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója. Az első napirendi pont kereté­ben szervezési kérdéseket tárgyal­tak. Vasile Span elvtársat felmen­tették a megyei Szövetség elnöki funkciójából, mivel más megbíza­tást kapott, ugyanakkor egyhangú­lag elnökké választották Cosma Ioan elvtársat. A Szövetkezeti Szövetség átszervezése folytán egyes funkciókat betöltő személyek más munkaterületre kerültek, és szükségessé vált a végrehajtó büró tagjai, illetve póttagjai létszámának kiegészítése. A­ plenáris ülés e te­kintetben megfelelő döntéseket ho­zott. A megyei Szövetség Végre­hajtó Bárójának összetétele a kö­vetkező: Cosma Ioan elnök, Braso­vean Ferdinand, Szőcs Béla, Rend Dezső (továbbra is a bándi MTSZ elnöke) alelnökök, Kovács Béla, Kiss Ernő, Dobru loan, Molnár Já­nos, Vasú Vasile, Constantin Du­­mitru, Buca loan, Nemes Jenő, De­­munteanu Rodica tagok, Gross Márton, Szakács Lajos, Oltean Ad­rian, Enyedi Miklós póttagok. A második napirendi pont kap­csán Cosma Ioan elvtárs ismertet­te az MTSZ-ek Országos Szövetsé­ge Tanácsának 1969. december 22 —23-i plenárisán a munka meg­szervezésének, normázásának és javadalmazásának tökéletesítésére hozott határozatot. Az ezt követő vitában felszólaltak Fanea Tanase ludasi, Rend Dezső bándi, Moldo­van Ioan régens, Duma Gheorghe sáuliai, Corla Liviu bogáti szövet­kezeti elnökök, Farkas Emma, a szentannai MTSZ főkönyvelője és Fazakas Ernő, a Mezőgazdasági Igazgatóság mérnöke. A hozzászó­lók kifejezték teljes egyetértésü­ket a határozat előirányzataival, s javaslatokat tettek helyi alkalma­zásának módozataira. Egybehang­zóan osztották azt a nézetet, hogy teljes eredményt csak a határozat alapos tanulmányozása, megértése hozhat, ez biztosíthatja a párt X. kongresszusának határozataiból fa­kadó mezőgazdaság-fejlesztési program sikerét. Széles körű véleménycsere, az elmúlt évek tapasztalatainak mély­reható tanulmányozása előzte meg a minőségi előrelépést jelentő ha­tározat kidolgozását, amit tükröz — egyebek között — a munkaszer­vezésben, normázásban és javadal­mazásban felkínált választási lehe­tőség is. Utat nyit ez, mint azt a gyűlésen is hangsúlyozták, a helyi lehetőségek maximális érvényesíté­se előtt, mely egyrészt megköveteli azok reális felmérését, másrészt pedig az egyéni és közös érdekek — értve ezen a szövetkezetek és a megyei, az országos érdekeket is — optimális összhangjának megte­remtését. Ugyancsak tegnap háromnapos felkészítő kezdődött a szövetkezet vezetők, a mezőgazdaság koordo­­nálásában, vezetésében részt vevő szakemberek számára, ahol rész­leteiben megvitatják a munka meg­szervezésének, normázásának és javadalmazásának tökéletesítésére hozott határozat gyakorlatba ülte­tésének módját. Az ipari egységekből jelentik A Vajdahunyadi Kohászati Kombinát bluming-hengerdéjé­­ben határidőben üzembe helyez­tek két nagy kapacitású mély­kemencét. Az új kemencék nö­velik a fémhevítő felületet s ezzel fokozzák a hengerlés se­bességét. Ugyanitt további ke­mencéket építenek az acélönté­sek hevítésére. Az új berende­zések, valamint a műszaki töké­letesítések révén évente mint­egy 400 000 tonna acéltömbbel növekedik a termelés. A románi gépgyár új gyárt­mánycsaládja univerzális fa­megmunkáló gépeket ölel fel. Az új gépek a szokásos öt alap­műveleten kívül még négyet vé­geznek egyidejűleg, használha­tók simításra, gyalulásra, vágás­ra, lyukasztásra, forgácsolásra, hasításra stb. A munkaasztal szélessége 250 és 600 milliméter között váltakozik, a munkase­besség rendkívül magas. Az új gépek hazai viszonylatban a legtökéletesebbek közé tartoz­nak. Igen sok hazai gyár, vala­mint belga, csehszlovák, ma­gyar, NDK-beli vállalatok ren­delik meg. Az idén több gépipari egység kezdi meg működését, köztük az ipari elektronikai gyár, a Gaiesti-i hűtőszekrény-gyár, a Bucure­­ti szerszámgép- és cél­gépgyár csiszológép-részlege, a bakói fémipari üzem vasöntödé­je. A gépipar fejlesztésére 1970- ben csaknem olyan összeget ru­háznak be, mint 1960. és 1965. között összesen. A beruházások java részét az elektrotechnikai és elektronikai termelés fejlesztésére fordítják. A Tr. Severin-i hajógyár megkezdte két 16 tonna kapaci­tású emelődaru előállítását te­mesvári szakemberek tervei alapján. Két hasonló daru készül az oltenijai hajógyárban is. A főiskolások vizsgáival kapcsolatosan Az Oktatásügyi Minisztérium szabályozta a diákok vizsgáinak lebonyolítását. A szaktevékenység szabályzatának megfelelően a diá­kok február 1 és 24 között rész­vizsgára jelentkezhetnek az álta­luk választandó anyagokból és eb­ből nem kérdezik őket a végvizs­gán. A részvizsgákon kapott osz­tályzatokat bevezetik a diákkönyv­be „részvizsga“ megjegyzéssel, va­lamint az ideiglenes katalógusba. Azok a diákok, akik javítani akar­ják a részvizsgákon kapott osz­tályzatukat — a dekán jóváhagyá­sával — jelentkezhetnek a nyári szesszióban az egész anyagból. A diákoknak 1970. január 15-ig be kell jelenteniük, hogy milyen tantárgyakból kívánnak részvizs­gát tenni. Ugyanezen szabályozásoknak megfelelően a nappali és esti ta­gozatok téli vizsgaszessziójára elő­írt vizsgákat — az utolsó év kivé­telével — csupán február 1 és 17 között programálják. (Agerpres) ----------------------------------------------1 Gheorghe Gheorghiu-Dej város új szállodája Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Modern emulzió és védőréteg öntőgépet adtak át a használat­nak a marosvásárhelyi Fény­képpapír üzemben, a­mely nemrég fennállásának huszadik évébe lépett. Az új kettős ön­tőgéppel az eddiginél homogé­nebb fényérzékeny réteget lehet nyerni, egy másik nagy előnye pedig: a berendezés fűtő és hű­tő készülékei önműködően tart­ják (1/2 fok pontossággal) a be­állított hőmérsékletet. A kor­szerűsítés minden bizonnyal az ARFO papírok minőségének to­vábbi javulását eredményezi. A képen, kora reggel, még fehér fénynél indulásra készítik elő az új öntőgépet. Később már vörös fényben fejlődik le kilo­méterszámra a tekercsről a több mint 1 méter széles papír, hogy a „fénnyel rajzolás“ mű­vészetének eszközévé váljon. Gondolatok a nőkről, tevékenységükről Pártunk X-ik kongresszusa a nők tevékenységét olyan erőként érté­kelte, mely jelentősen hozzájárul a­­ anyagi­ és szellemi javak­ terme­léséhez, az új nemzedék formálásá­hoz, neveléséhez. Ez az elismerés is arra kötelez, hogy keressük a legmegfelelőbb módszereket, meg­oldásokat a nők nevelésére, segíté­sére, azért, hogy értékük, hasznos­ságuk korunk igényeinek még tö­kéletesebben megfeleljen. Erre a nőbizottságok hivatottak, melyek ennek a feladatnak mind magasabb színvonalon kell hogy eleget tegye­nek. Természetesen, a nők nevelése nemcsak és elsősorban nem a nő­­bizottságok feladata, hanem min­den olyan intézménnyé, szervezeté, amelynek tevékenysége kapcsolat­ban van a nők tömegeivel. A nőt és problémáit mindenek­előtt úgy kell tekintenünk, mint az egész társadalom, mint minden más állampolgár problémáját. Nem lehet és nem szabad kiszakítani abból a nagy egységből, amelyben gazdasági és társadalmi helyzeténél fogva tartozik. Munkás vagy mér­nöknő, tanár vagy orvosnő, föld­műves vagy kereskedő, az egyen­jogúság alapján — ugyanazon fele­lősséggel tartozik, mint bármely férfi munkatársa, ugyanolyan hoz­záértően kell eleget tennie köte­lességének. Sem előnye, sem hát­ránya nem származhat abból, hogy nő, — csak képessége, a munká­val, társadalommal szembeni ma­gatartása határozhatja meg helyét. Sajnos, még mindig előfordul, hogy — szubjektív okokból — nem léptetik elő a nőket felelős mun­kába, még olyan helyen is, ahol nagy szükség lenne erre. Utalok elsősorban a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetekre, ahol a munka­erő döntő többsége nő, azokra az ipari egységekre, ahol a munkások zöme nő. Elég gyakori eset az is, hogy nőket különböző funkciókba kizárólag „az összetétel“ érdeké­ben léptetnek elő, néha olyanokat is, akik nem szolgáltak rá a biza­lomra, nem igyekeztek tökéletesí­teni tudásukat, hozzáértésüket, hogy meg tudják állni helyüket. Mindkét tény arra kötelez, hogy a valóság ismeretében, tárgyilagosan nézzük ezt a kérdést, és ennek megfelelően járjunk el. Eredményes kezdeményezés volt ilyen szempontból a megyei népta­nácsnak a községi néptanácsok al­­elnöknőivel a napokban tartott elemző gyűlése, mely azt a célt szolgálta, hogy segítse őket ezen felelős funkció betöltésében. A de- Gáspár Zsuzsanra, a Maros megyei Nőbizottság elnöke­ l­i szakszervezeti tanácsok azon törekvése, hogy mind több nőt vonjanak be az önkéntes ellenőr­ző brigádokba, hasonlóképpen nö­veli a nők közügyek iránti felelős­ségét. A kulturális bizottságok ál­tal a nőknek szervezett speciális programok szintén nagyon hasz­nosnak bizonyultak. Az élet igazolja, hogy nagyon fontos a különböző intézmények és tömegszervezetek együttműködése a nők életével és munkájával kap­csolatos problémák megoldásában, mert bár egységben tárgyaljuk, ennek nem mond ellent az az állí­tás, hogy a nőkérdés mégis csak sajátos probléma. Azzá teszi az az ismert tény, hogy a nőt a történe­lem során nem tekintették a férfi­vel egyenlőnek, alsóbbrendűségé­nek hirdetése, a kizsákmányoló társadalmi rendszerekben állampo­litika volt hazánkban is. Ezenkívül a nő fizikai és lelki alkata más bánásmódot igényel, jobban kell vigyázni egészségére, védeni kell mint anyát, esetleg gyámolítani mint bátortalant, hiszen félénksé­ge, szerénysége sokszor igaz, érté­ket takar. Természetes, hogy ezt a megkülönböztetett bánásmódot a nő meg is hálálja pontos munká­jával, figyelmességével, kedvessé­gével, szépségével. A nőbizottságok feladata, hogy ismerve a nők sajátos problémáit, azokat képviselje. Kezdeményez­zen, javasoljon olyan tevékenysé­get, mely a nők élet- és munkakö­rülményeinek megjavítását szol­gálja, hozzájárul a nők nevelésé­hez, tanácsokat ad életük jobb és szebb megszervezéséhez. A megyei nőbizottság úgy irá­nyítja az összes városi és községi nőbizottságokat, hogy fáradhatatla­nul vegyenek részt a pártunk ál­tal kitűzött feladatok megoldásá­ban. Fontos, főleg falun­­ foglal­kozni a nőknek a munkával szem­beni magatartásával, az asszonyok politikai tájékoztatásával. Eredmé­nyesnek bizonyultak azok a talál­kozók, amelyeket az asszonyokkal szerveztünk, a családdal, a gyer­mekneveléssel kapcsolatos té­mákkal: „A család és a nő“, „Az anya és gyermeke“, „A férj és fe­leség közti viszony“, „Hogyan öl­töztessem gyermekemet“ — stb. —, éppen ezért ezeket állandósítani kell, a nők mind nagyobb tömegeit kell bevonnunk és bátran felvet­nünk az élet legkülönbözőbb kér­déseit. Nemrég elemezte a megyei nőbizottság plenáris ülése a nők szociális tevékenységét, és felhívta a nőbizottságokat arra, hogy tegyék gazdagabbá a támogató bizottságok munkáját. Minden lehetőséget fel kell kutatni és használni az anya és gyermekvédelmi egységek támo­gatására. Nincs életünknek olyan területe, ahol — ha felelősséggel keressük — ne tehetnénk többet a nők érdekében. Ha a nőbizottságok ismerik a nők problémáit, kezde­ményezéseit, javaslatait, akkor a többi szervezetek, intézmények és ezek vezetői is több érdeklődéssel, törődéssel kezelik ezt az igen fon­tos társadalmi kérdést. Felkérjük a tömeg- és tár­sadalmi szervezetek, gaz­dasági egységek és intézmé­nyek vezetőit, hogy írják meg szerkesztőségünknek a nők neveléséért, tevékeny­ségük segítéséért, fellendí­téséért végzett munkájuk eredményeit, tapasztalatait, valamint ezzel kapcsolatos további elképzeléseiket. IRODALMI ALKOTÁSI VERSENY Az Arad megyei Népi Alkotások Háza „Aradi Tavasz, 1970“ elneve­zéssel irodalmi alkotási versenyt szervez a Maros völgye öt megyé­je (Arad, Hunyad, Fehér, Maros, Hargita) részvételével. A szabály­zat értelmében a versenyen írá­saikkal jelentkezhetnek a fenti me­gyék irodalmi köreinek tagjai. A mottóval ellátott alkotásokat — színdarab, agitációs művészbrigád szöveg, irodalmi montázs, melyek mai életünket tükrözik — 1970. március 10-ig kell zárt borítékban postázni az aradi Népi Alkotások Háza címére. A legjobban sikerült, elsődíjas írásokat kötetben is megjelentetik, és a szerző a törvényes díjszabás­ban részesül. A II., illetve III. dí­jat nyertek pénzjutalmat kapnak. r ' " s | A IV. oldalon i | i Tudósítás ION GHEORGHE MAURER, 5 s | a Minisztertanács elnökének hivatalos i I | i látogatása Jugoszláviában | Munkaszervezés és munkavédelem a bútoriparban Közismert tény, hogy a szervezés és a munkavédelem a munkafolya­matokban elválaszhatatlan egységet képez. E követelménynek, amely végül is a dolgozó életének és testi épségének szervezett védelmét je­lenti, természetesen csak akkor le­het eleget tenni, ha ismerjük és megvalósítjuk a szervezés általá­nos és az illető iparágra vonatkozó munkavédelmi célkitűzéseit. Ezek elsősorban a baleseti veszély csök­kentésére, az egészséges környezet kialakítására, a dolgozók fizikai és ideg-igénybevétele csökkentésére, a munka ütemességének biztosítá­sára, a belső szállítási útvonalak hosszának lerövidítésére vonatkoz­nak. Elemezve Marosvásárhely bútor­iparának helyzetét, arra a megál­lapításra jutottunk, hogy az elmúlt évben valamennyi egységünknél csökkent a munkabalesetek és a szakmai megbetegedések száma. Az eredmények elérésében döntő tényező volt a jó szervezés, így például az „Augusztus 23“ Bútor­gyárban a szervezési hibák követ­keztében történt munkabalesetek már csak 30 százalékot képvisel­nek az összbalesetek számában. A munkabalesetek alakulását a szervezési hibák tükrében elemez­ve, gondolnunk kell elsősorban a védőberendezések hiányára, vagy helytelen kialakítására, a nem leg­veszélytelenebb technológia megvá­lasztására, az anyagmozgatás rossz megszervezésére, a túlzsúfolt mun­kahelyekre, a gépek szakszerűtlen elhelyezésére, a dolgozók egyenlőt­len megterhelésére, a nem megfe­lelő személyi kiválasztásra, vala­mint a szakképzettség, oktatás és begyakorlottság hiányára. Mind­ezek annál is inkább jelentősek, mert a jó szervezéstől függetlenül, a famegmunkáló gépek kezelése, azok nagy forgácsoló sebessége következtében veszélyes. A fa he­terogén anyag, változó rostiránya és keménysége, a göcsök vagy ide­gen anyagok, a túl nagy forgács­levétel mind visszasodrást okozhat. A visszasodort munkadarab pedig súlyosan megsértheti a munkást, ugyanakkor az előtolást végző kéz beleszaladhat a forgó szer­számba. A visszasodrás leggyak­rabban a körfűrésznél és maró­gépnél fordul el. Nem véletlen, hogy az „Augusztus 23“ Bútor­gyárban például minden második munkabaleset ezeknél a gépeknél történt. Mint szervezési hibát említettem a nem megfelelő személyi kivá­lasztást. Erre szintén a fenti üzem­ből adok példát. Pintea Lázár dol­gozó 1969-ben harmadszor szenve­dett balesetet, minden esetben ma­rógépnél. Vajon szükséges volt megvárni a harmadik baleset bekö­vetkezését ahhoz, hogy Pintent a képességének, adottságának nem megfelelő munkakörből elhelyez­zék? Ezen a téren már a szakmun­kásképzés első lépésénél, a szakis­kolába (inasképzésre) történő fel­vételnél figyelembe kellene venni a bútoripar támasztotta sajátos követelményeket. Ha aztán az al­kalmasság-vizsgálat hiánya a gya­korlati oktatás formális elvégzé­sé­­vel párosul, nem meglepő, hogy a szakiskolát végzett ifjakkal még mindig gyakran történik munka­baleset. Azáltal, hogy az illetéke­sek nem követik, illetve nem kö­vetelik meg a faipari gépeknél bi­zonyos előre megszabott óraszám ledolgozását, a tanulók a baleset elhárítási, védelmi rendszabályo­kat nem sajátítják el már az inas­évek alatt, hozzájárulnak ahhoz, hogy később könnyen balesetet szenvedjenek. Erről tanúskodnak azok az adatok, amelyek a balese­tek és megbetegedések gyakorisá­gának vizsgálata során kerültek felszínre, így megtudtuk, hogy 1968-ban az „Augusztus 23“ Bú­torgyárban munkabalesetet szenve­dettek 42 százaléka volt szakiskolát végzett munkás, 36 százaléka képe­sítését a munkahelyén szerezte és 22 százaléka képesítetlen dolgo­zó. Tehát a hároméves szakiskola elvégzése éppen a balesetelhárítás terén nem nyújtotta a szükséges ismereteket és gyakorlatot. Az egységek hajlamosak a bal­esetek kivizsgálásakor megállapíta­ni, hogy azok oka a dolgozó vi­gyázatlansága, a veszélyekkel szem­beni közömbössége. Ez azonban csak akkor fogadható el, ha a­­munkásokat megfelelően (nemcsak formálisan), kioktatták, a védőfel­szerelések és eszközök rendelke­zésére állanak és helytelen mun­kavégzés esetén figyelmeztetésben részesültek, illetve ha mindez ha­tástalan maradt, más, veszélytelen munkakörülmények közé helyez­ték át. A megfelelő légkör kialakításá­hoz közös összefogás szükséges, a­­mikor is a biztonsági szabályok megsértése, a testi épség veszélyez­tetése a balesetek valódi okainak elhallgatása, körülményei kivizs­gálásának elhanyagolása ugyan­úgy, mint a szervezetlen munka, mindenki által elítélt cselekmény­nek minősül. A szervezés alapvető célkitűzése keresni azokat a megoldási formá­kat és eszközöket, amelyekkel a legkisebb munkaráfordítás baleset­­veszély mentesen, a legnagyobb munkaeredményt hozza. Ennek a célkitűzésnek a megvalósításához szocialista termelési viszonyaink biztosítják az alapfeltételeket. KÁDÁR Zsombor mérnök TAVASZI ELŐZETES Ez évben először, de természete­sen nem utoljára, a gépesítőket faggattuk a tavaszi kampányra való felkészülésről. Évről-évre fonto­sabb szerepet kapnak a termelés­ben, érthető hát a velük szembeni igényesség növekedése. A munka­­szervezés javulása jelzi ezt, mely a szekciók megalakulásában, önálló­ságuk növekedésében jutott kifeje­zésre. Újabb motívum, hogy az idén a szövetkezetek közvetlen irá­nyítása alá kerülnek a szekciók, megvalósul a vezetés és a terme­lés kedvezőbb összhangja. Egy párhuzammal kevesebb tehát, azaz egyelőre kevesebb elvben, mert nagy kérdőjel még, hogyan fogják ezt gyakorlatilag is megvalósítani. Az átállás sohasem zökkenőmen­tes, érdekek ütközése várható, avagy kísértenek majd az eddig alkalmazott módszerek. A gépesítő vállalatok érdeke azt kívánja, hogy a szekciók minél több munkát végezzenek, némely szövetkezet azonban igen-igen dif­ferenciáltan veszi igénybe szolgál­tatásaikat. A gépek, felszerelések ki­használási mutatójáról van tehát szó. Nem lesz elég a szántás, vetés, ara­tás és szállítás műveleteinél had­rendbe állítani a gépesítőket, haté­konyabban fel kell használni segít­ségüket, mondjuk a takarmány­betakarításnál, talajfeljavításnál de akad számukra teendő az állat­­tenyésztésben s nem különben a szövetkezet gépeinek kezelésénél, javításánál. Foglalkoztatásukra te­hát számtalan lehetőség nyílik, csak élni kell vele. Már most számba kell venni a lehetőségeket, és sok egységben végre barátkozzon meg a tagság azzal a gondolattal, hogy a terme­lés-fejlesztés, növelés csak maxi­mális gépesítéssel oldható meg. Ez a lényeg, mely az új évben sem szabad elsikkadjon, hanem érvé­nyesüljön az eddigieknél erőtelje­sebben konkrétabban, a felkészülés a gépek javításából, rendbetételéből áll. A téli időben adódó termelő­­munkák mellett ez a fő teendő. A hónap végéig elkészülnek a javítá­sokkal, melyekről sok újat nem mondhatunk, ha csak azt nem em­lítjük, hogy a megnövekedett gép­park több munkát igényel. Ákosfalván, mint a karbantartó elmondotta, 10 traktor áll revízió alatt. Alkatrészcserét, apróbb mó­dosításokat hajtanak végre rajtuk. Az egyetlen nehézséget az alkat­rész­hiány okozza. Kénytelenek kölcsönkérni, noha a megrendelést idejében leadták. A körzetgépész azonban ígérettel pótolta a cselek­vést. Mindennek tetejébe leltároz­tak is. Kölcsönnel és alkatrész-fel­újítással segítenek a rövidzárlaton. Eléggé nehéz körülmények között folyik a javítás, a műhelyt kinőtte a géppark. Hangulatukon csak az segít, hogy tavasszal új szekció­te­lep építését tervezik. 580 hektár vetés vár erre a szek­cióra. A jelenlegi géppark lehetővé teszi, hogy ezt a feladatot jó körül­mények közt lássák el. Új gépek érkezését is várják. Két porzó­permetező, ugyancsak két SPC-6 vetőgép, egy tárcsa, három 25 ló­erős traktor szerepel az érkezési listán. Gálfalván végeztek a gépek ja­vításával, most a traktorok revízió­ján a sor. Amíg az összes munka­padra kerülhet, akad itt-ott munka számukra, heremag-cséplés, szállí­tás stb. 890 hektár vetéssel kell megbir­kózniuk a tavasszal. Gépeik kapa­citása nem képez akadályt. Két SPC-6-os vetőgéppel, egy L-400-as traktorral, tárcsával, kis és nagy hengerekkel, remorkákkal, talaj­egyengetővel bővül a géppark. Egyetlen nyomatékos kérésük van: a szövetkezet biztosítson ide­jében, a szükségletnek megfelelően segédszemélyzetet, vetőmagot és nem utolsósorban ésszerű irányí­tást! A gépesítő vállalatok gondot for­dítanak a gépkezelők, szekció­ve­zetők, karbantartók továbbképzésé­re is. A tanfolyamokon elsősorban az új gépek, felszerelések műszaki paramétereivel, kezelésük módjá­val ismerkedhetnek meg, felfrissí­­tik-bővítik a munkavédelmi tudni­valókat. Szó esik bizonyára a mun­ka megszervezésének, normázásá­nak és javadalmazásának tökélete­sítéséről szóló legutóbbi határozat­ról is. Ennek szelleme át kell hogy hassa valamennyiüket, hiszen mint gépkezelők tetemes részt vál­lalnak a mezőgazdasági termelés megjavításának, fellendítésének feladatából.

Next