Vörös Zászló, 1970. február (22. évfolyam, 25-48. szám)

1970-02-25 / 45. szám

XXII. évfolyam 45. (5664.) szám 1970. február 25. szerda Ára 30 iámi A nagyjavítás A legidőszerűbb feladatok rovatában szólunk a gépjavítás­ról, javasoljuk s ezen túlmenő­en határozottan igényeljük e te­vékenység szüntelen tökéletesí­tését. Tesszük mindezt azért, mert a gép — a termelés egyik legfontosabb tényezője — akár­csak az ember, bizonyos idő után kezelésre, ápolásra szorul, ugyanis az idő, a megerőltetés rajta is nyomot hagy, egy adott pillanatban képtelen kielégíteni az igényeket. Ilyenkor kell hogy közbelépjen az ember és a gép­ápolás korszerű módszereivel is­mét a kívánt teljesítményre, pontosságra ösztökélje. A gép fárad erkölcsileg és fizikailag egyaránt, a mozgás­ban lévő testek kopnak, miáltal a berendezések veszítenek meg­munkálási pontosságukból. A szakemberek világszerte beha­tóan kutatják a gépek és beren­dezések élettartama fokozásá­nak lehetőségeit. Az angolok például a világon elsőkként 1963-ban országos szakkomisz­­sziót hoztak létre a mechanikai kopás okozta veszteségek felmé­résére, ezek csökkentését célzó módszerek kidolgozására. A há­rom évvel később közzétett ta­nulmányok alapján csupán Nagy Britanniában évente több mint félmilliárd font sterling megtakarítás érhető el a gép­karbantartási és javítási mun­kálatok tökéletesítése révén. Tribológia néven új tudomány­ág született a mozgásban lévő testek kopáscsökkenésének ta­nulmányozására. Mindezek dacára a gép vagy berendezés egy bizonyos idő után képtelen minőségileg és mennyiségileg eleget tenni a feladatoknak, ápolásra, javítás­ra szorul. Ilyenkor kiiktatják őket a termelésből és a „gép­­orvosokra“ bízzák. Persze nem mindegy az, hogy mennyi időt tölt a gép vagy berendezés a „gépkórházban“, hány órát, na­pot, hetet hiányzik a termelés­ből. Nemrég néhány szakember megvizsgálta, hogy miként szer­vezték meg a Dicsői Vegyipari Kombinátban az egyik mészke­­mence nagyjavítási munkálatait. A vizsgálatra azért került itt sor, mert ilyen szem munkálato­kat már évtizedek óta végez­nek, vagyis nagy tapasztalattal rendelkeznek ezen a téren. S talán éppen a tapasztalat, a ru­tin miatt a javítás szervezése elavult, jóval lemaradt a ter­melés és a munkaszervezés je­lenkori igényei mögött. Alkal­mazva a kritikus út (drumul critic) munkaszervezési formát — melynek során ésszerűen hangolták össze az egymást kö­vető javítási szakaszokat — ki­derült, hogy a javítási idő több mint 25 százalékkal csökkent­hető, aminek a gazdasági haté­konysága közel egymillió lejben konkretizálódik. S mindezt azon keresztül, hogy lemondtak a javítási hagyományok merev alkalmazásáról (különösen, ami a szervezést illeti), igyekeztek ezeket egybehangolni a korsze­rű munkaszervezési módszerek­kel. Hogy miért hozakodtunk elő a dicsői példával? Talán azért, mert az új javítási-szervezési módszer kidolgozása előtt (ami kívülálló emberek nevéhez fű­ződik), a kombinátbeliek sem vették komolyan (legalábbis olyan komolyan, mint a munka- és a termelés-szervezést)­­ a javítások szervezésének tökéle­tesítését. Pedig az elmúlt év­ben többek között a helytelen javítás-szervezés , miatt marad­tak adósai termelési tervük vá­­lasztékonkénti teljesítésének. Tehát érdemes elgondolkozni a javítások hagyományos szer­vezési formája felett, felülvizs­gálni igazgató bizottsági szinten a főgépészeti osztály ilyenszerű tevékenységét, legalábbis azok­nak a termelőeszközöknek a ja­vításánál, melyek kulcsszerepet töltenek be a vállalat általános termelési tevékenységében. Minden napok el­lenez éjszakáé SIMONYI ESZTER riportja — A fürdő bejáratánál egy esz­méletlen férfit találtunk. Gépiesen az órájára nézett — éjfél után kettő, — és szaladt az őrrel együtt, aki jelenteni jött. Nagy nehezen magához térítették a férfit. — Mi történt magával, hogy került ide? Az még mindig kábán lógatta a fejét, alig tudott beszélni. De valahogy kihámozták, hogy Hamza Lajos ernyei lakos, és a vásárhelyi ÁGV-nél dolgozik. Ernyéből bicik­livel szokott jönni, amit itthagy a barakkok mellett, és busszal megy tovább. Délután gyűlés volt a gép­állomásnál. Jó munkájáért 1 000 lej prémiumot kapott. Az utolsó busszal jött Vásárhelyről, 11 óra után érhetett ide. Mint rendesen, indult a bicikliért, amikor a sötét­ből ráugrott két férfi. Többre nem emlékszik. A pénz és a két csoko­ládé, amit a gyermekeknek vett, eltűnt. Az áldozat semmi közelebbit nem tudott mondani. Az őrspa­rancsnok úgy döntött, előbb az éj­jeli őröket kérdezi sorra, kit láttak az utcán éjfél felé. Nem olyan nagy a forgalom Marosszentgyör­­gyön abban az órában, hogy ne emlékeznének. — Őrsparancsnok elvtárs, nem látta valahol Bende Árpádot? — állította meg egy atyafi a Nyírfa vendéglő környékén. — Együtt it­tunk, aztán eltűnt az órám. Azt hiszem, ő lopta el. — Volt még valaki magukkal? — Igen, Gábor Demeter. Hajnali négykor a milicia kocsi­ja Vásárhely felé robogott. Bende és Gábor józanodó fejjel ijedten nézték hol egymást, hol a hall­gatagon cigarettázó kísérőket. Bea­dét otthon, az ágyban találták meg, csak éppen, hogy igen szo­katlan módon, tetőtől talpig felöl­tözve. Nem ismert be semmit. Igen, ivott... de azután hazament. Mit csinált 11 és éjfél után 2 között? Aludt. Igen, így felöltözve. És a pénz? Nem ... nincs nála semmi pénz... És tényleg, nem is volt. Gábor már az első kérdésekre be­ismerte, ők ütötték le Hamzát. A zsákmányt elosztották testvériesen, még a csokoládét is. A padláson, a gerenda alá rejtette a maga ré­szét. Később megkerült a másik 500 lej is. Reggel lett, mire hazakerült az őrsparancsnok. Kicsit fáradtan, de nem álmosan. Túl sok volt az iz­galom az utóbbi órákban ahhoz, hogy le tudott volna feküdni. Nyolckor az irodában volt. Jófor­mán le sem vetette a kabátját, már kopogtak az ajtón. — Parancsnok elvtárs ... me­gint ellopták két tyúkomat... — panaszolta a belépő asszony. Hellyel kínálta, rágyújtott egy cigarettára. Megkezdődött egy új munkanap... Nyilván, nem voltam ott, amikor a fentiek történtek. Egy falusi mi­­liciaőrs munkájáról, gondjairól sze­rettem volna írni, azért mentem el Marosszentgyörgyre. Luciu Mihail, az őrs parancsnoka mesélte el, hogy elöljáróban egy kis érdekességgel szolgáljon. Mert egyébként elég prózai dolgokról beszélgettünk. A mindennapokról­­ az újra és új­ra visszatérő, hol kisebb, hol na­gyobb gondokról, de amelyek egy­formán sok utánajárást, munkát igényelnek. — Nálunk egészen más jellegű a tevékenység, mint városon — mondta. — Itt minden panaszuk­kal hozzánk jönnek. Sokszor olya­nokkal is, amik igazán nem tar­toznak ránk. De akkor is meg­hallgatjuk őket, próbálunk taná­csot adni, segíteni. Mert a mi munkánkban rendkívül fontos, hogy mindenkit — az egész falut ismer­jük. És ezt másképp nem lehet, csak ha az emberek megszokják, hogy bizalommal jöhetnek hoz­zánk. Suciu Mihail két éve van Szent­­györgyön. Azelőtt Sárpatakon volt őrsparancsnok, hosszú évekig. — Az csendes, nyugodt hely volt. Egy hónap alatt nem történt annyi minden, mint itt egy nap alatt. Ez a falu olyan, mint egy átjáróház. Egyrészt, mert jóformán Vásárhely külvárosa, másrészt mert fürdőhely. Rengeteg a flotánt, a­­kik a városba járnak be dolgozni. Vagy nem járnak be. Ma jönnek, holnap mennek. A házigazda sok­szor be sem jelenti az albérlőjét. S ez nagyon megnehezíti a mun­kánkat. Ezzel el is érkeztünk az őrs egyik állandó gondjához. Hogy a renge­teg figyelmeztetés, büntetés elle­nére sem akarják egyesek megér­teni, a maguk biztonságát is ve­szélyeztetik, amikor vadidegen em­bereket fogadnak be a házukba, a Milicia tudta nélkül. Aztán arra ébrednek, hogy ez vagy az hiány­zik, tőlük vagy a szomszédtól, és még csak azt sem tudják, hogy hívták a lakójukat. Nincs a kultúrházban olyan elő­adás, gyűlés, hogy az őrs fel ne használná a fontos törvények is­mertetésére, melyeknek betartása nélkül nem lehet megőrizni a fa­ (Folytatás a 3. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek ! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA A KÖZÖS MUNKA - A BŐSÉGESEBB TERMÉS ALAPJA A legtöbb helyen már pontot tettek a zárszámadó közgyűlés jegyzőkönyvére s ezzel együtt a múlt esztendő végére is. Most te­hát elárulhatom, hogy nem sok reménnyel ültem be annak idején egy-egy gyűlésre. Ez azzal magya­rázható, hogy a tavalyi kedvezőt­len időjárás mellett sok esetben a nem megfelelő vezetésből adódó hibák is elégedetlenséget váltot­tak ki a tagok körében. A zár­számadó közgyűléseket megelőző terepszemle alkalmával nem egy közömbös embert láttam, s nem egyszer hallottam a kérdést, hogy is lesz tovább. Mi következik az idei gyenge év után? Nos, e­­zért féltem a közgyűlésektől s már előre láttam a felszólalókat, amint elsírják egyéni bánatukat. Mert az ősszel sem azt emlegették, hogy a gyenge termésért nem éppen csak zárszámadó közgyűlések után az időjárás a hibás, hanem ők is, mert nem fogták meg a kapa nye­lét, amikor kellett volna. Kíváncsi voltam, a közgyűléseken mindezt hogyan próbálják az időjárásra kenni. Kellemesen csalódtam. Nem tették ezt sem Ugrón, sem Pani­­ton, Radnóton, Csittszentiványon és máshol sem. A közgyűlések nem sekélyesedtek egyéni ügyek vitájá­vá, hanem azt latolgatták, mit is kell tenni ebben az esztendőben. Az ugrai közgyűlésen mondta az egyik­ felszólaló: eső után köpe­­nyeg, ne azon sírjunk, hogy mi volt a tavaly, hanem nézzük, mit teszünk azért, hogy az idén jobb legyen. S véleményét az egész közgyűlés alátámasztotta. A húsz felszólalóból alig egy-kettő ho­zakodott elő az egyéni problé­májával. A paniti közgyűlés jegyzőköny­vében, intézkedési tervében is ilyen megfogalmazások szerepelnek: a vezető tanács az idén legyen sok­kal igényesebb a minőséggel szem­ben. Ugyanakkor a tömeget is en­gedjék közelebb a vezetéshez. Te­remtsenek lehetőséget, hogy év­közben nyilvánítson többször véle­ményt, ne kelljen megvárnia az év végét a hibák feltárásával. Mert bizony a vezetőség s az egész tagság szoros összefogására van szükség, hogy a közel 11 milliós termelés megvalósuljon, s hogy az egyezményes norma értéke meg­haladja a 24 lejt. Scridon Gheorghe, Molnár Já­nos, Pantics István a radnóti köz­gyűlésen az egyéni felelősség megerősítését szorgalmazták. Azt, hogy legelőször is mindenki a sa­ját lelkiismeretét állítsa a tükör elé, mert ha az elmúlt esztendő­ben is így cselekedtek volna, nem maradnak területek megműveletle­­nül. Bőségesebb lett volna a ter­més, nagyobb az osztalék. Csittszentiványon egy nappal a zárszámadás után faggattuk az el­nököt, milyen volt a közgyűlés. A válasz: nagyon jó. Nos, utólag másoktól hallottuk, hogy valóban az volt. Alaposan megmondta a véleményét a vezetésről, az elnök, a brigádosok tevékenységéről. És az, hogy az elnök ezt jónak mond­ta, ígéret is egyben. Arra enged következtetni, hogy Szentiványon adnak a tömeg véleményére s mi több, igénylik segítségét a közös ügyek intézésében. És hogy a tag­ság nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítani akar, az már másnap kiderült. Hozzáfogtak az első teendőhöz, egy 40 hektá­ros terület lecsapolásához, az ön­tözéses terület kibővítéséhez. De példázódhatnánk a maros­­jára­iakkal és másokkal is, akiknek valóban lett volna okuk az elkese­redésre. A rossz vezetés, a gyenge esztendő alaposan megvámolta a gazdasági eredményeket. Nos­, itt sem egyéni sérelmekkel, hanem a közös tenniakarás megnyilatkozá­saival teltek meg a jegyzőkönyvek. Tenni akarnak, hogy az elmúlt esz­tendő ne ismétlődjék meg. És ez mindenképpen sokat jelent. N. F. Összeállítható garázsokat hoztak forgalomba Az Ipari Termékek Helyi Ke­reskedelmi Vállalata a Köztár­saság téri Vasudvarban árusít­ja a hullámosított, címezett le­mezből készült, rövid idő alatt összeállítható és könnyen szál­lítható garázsokat. Az érdeklő­dők a garázs mintapéldányát a Dózsa György utcai bútorüz­let előtt tekinthetik meg. A ga­rázs méretei: öt és fél méter hosszú, három méter széles és két méter hetven centi magas. Hónapokkal az eredetileg kitűzött nap (április 15.) előtt adták át rendeltetésének a marosvásárhelyi „Augusztus 23“ Bútorgyár karbantartó részlegének új épületét. Az 1 300 000 lejes beruházással sike­rült összpontosítani az üzem területén szétszórt műhelyeket, felszabadítani helyiségeket a termelőtevé­kenység számára és lényegesen javítani a karbantartók munkafeltételeit. 1 777 000 lejt takarítottak meg A segesvári Fajansz- és ü­­vegipari Kombinátban a tavaly 39 újítást alkalmaztak a terme­lésben, melyek révén 1 777 000 lejt takarítottak meg. A fonto­sabb újítások közül említjük meg az üveggyártásnál hasz­nált kompresszorok csöveinek kicserélését és ólomgyűrűkkel való tökéletes zárását, a lito­grafáló gép felhasználását a kerámiai termékek díszítésére.., valamint az üvegolvasztásnál az üzemanyag fajlagos fogyasztá­sának csökkentését. (A levegő és gáz tökéletesebb keverése révén). A műszaki újdonságok megismeréséért A téli időszakban több mint 5400 mezőgazdasági szakember — igazgató, főtechnológus, farmveze­tő — gyarapította ismereteit a Busteni­ben és Crevedian szerve­zett tanácskozások és tapasztalat­­cserék keretében. Ezt a módszert az állami mezőgazdasági vállalatok ügyosztálya kezdeményezte, és ez évben általánosították a mezőgaz­dasági szövetkezetek és mezőgaz­daság-gépesítési vállalatok szakér­tői számára is. A Földművelésügyi és Erdőgazdálkodási Minisztérium különböző központokban 2300, me­zőgazdasági szövetkezetben dolgo­zó mérnök és 4450, különböző me­zőgazdaság-gépesítési vállalatban dolgozó alkalmazott részére ta­pasztalatcseréket, megbeszéléseket szervezett, s ugyanakkor szakem­berek számoltak be az illető terü­let műszaki újdonságairól. Hason­ló programokat szerveztek az agro­­nómusházakban, több mint 12 000 mezőgazdasági mérnök, kertészeti szakember, zootechnikus, gépkeze­lő és állatorvos számára. Reneszánsz-est a tanulóifjúság részére Az Új Élet szerkesztősége és az Állami Ének- és Táncegyüttes február 27-én, pénteken délután 3.30 órakor a Művelődési Palota nagytermében megismétli az „Éne­kelj, Aranymadár!“-sorozat rene­szánsz műsorát a diákok részére, olcsó helyárakkal. Jegyek a Szín­ház pénztárában válthatók. Folytatódnak az előadások a Stúdió Színházban Az egyetemi hallgatók téli szünidejének befejeztével a „Szentgyörgyi István“ Színmű­vészeti Intézet Stúdió termében folytatódnak a főiskolások szí­nielőadásai. Műsoron szerepel­nek: Racine Britannicus című tragédiája és Tomcsa Sándor nagy sikerrel játszott vígjátéka, a Műtét. Ez utóbbit március 3- án a nyugdíjasok részére ren­dezett előadáson is játsszák a főiskolások. 1/ | A 4. oldalon | | • Szigorú óvintézkedések Nyugat-Európa­­­i nagyobb repülőterein | | • Külpolitikai jegyzet:­­ Egy régi vita új megvilágításban . A Minisztertanács határozata a szerződéses rendszer alkalmazásáról a tudományos kutatómunkában A Minisztertanács határozatot fogadott el a szerződéses rendszer alkalmazásáról a tudományos ku­tatómunkában. A határozat rögzíti a szerződés­­kötés törvényes kereteit a tudo­mányos kutatás terén és intézke­déseket irányoz elő a kivitelező és a megrendelő egységek jogainak és kötelezettségeinek egységes sza­bályozásáról. A határozat leszögezi, hogy Ro­mánia Szocialista Köztársaság Aka­démiája és a kutatási egységekkel rendelkező tudományos akadémiák, valamint a központi szervek egyes kutatási egységei gazdasági rezsim­mel dolgoznak. A kutatási szerző­désekből származó jövedelmeket meghaladó bizonyos kiadásokhoz, főként az ország gazdasági és tár­sadalmi fejlődése szempontjából fontos kutatási témák finanszírozá­sához ellátmányt kaphatnak az ál­lami költségvetésből. A határozat előirányozza az egy­ségek műszaki-anyagi alapja fej­lesztési követelményeinek körülte­kintő egybehangolását a személyi állomány anyagi érdekeltségével a szerződésben vállalt kötelezettsé­gek minél operatívabb és a kívánt eredményekkel járó teljesítésében, s megjelöli a kutatási szerződések­ből származó nyereség elosztásá­nak rendszerét. A nyereséget az alábbi célokra osztják szét, illetve használják fel: átutalások az álla­mi költségvetéshez, az egység tar­talékalapjának biztosítása és anya­gi alapjának fejlesztése, gratifiká­­ciók és jutalmak a kutató személy­zetnek, más célok. A Románia Szocialista Köztársa­ságban folyó tudományos kutató­munka szervezéséről szóló törvény előírásainak alkalmazása érdekében a határozat előirányozza, hogy a minisztériumok és a többi központi szerv intézkedjék a kutatási mun­kák eredményeinek a munkák át­vételétől számított legfeljebb há­rom hónapon belüli gyakorlati hasznosításáról. Amennyiben eh­hez beruházások vagy más előké­szítő munkák szükségesek, a meg­rendelő köteles közvetlenül felet­tes szervével együtt intézkedni e munkák megkezdéséről. Ha meg­állapítást nyer, hogy a tudomá­nyos kutatás nem hozta meg a szerződésbe előírt eredményeket, illetve nem került alkalmazásra és károkat okozott a nemzetgazdaság­nak, elemző bizottság létesül a kár felbecsülésére, a hibáért felelős személyek kilétének és a kár meg­térítési módozatainak megállapítá­sára. A szerződéses kötelezettségek mulasztásáért büntetést kell fizet­ni. A Tudományos Kutatás Országos Tanácsának a minisztériumokkal és a többi központi szervekkel együtt feladata ellenőrizni és irá­nyítani a kutatási szerződések meg­kötését, nyomon követni a szerző­déses kötelezettségek betartását, valamint a kutatási eredmények alkalmazásából származó gazdasági hatékonyságot. A fenti szabályozások előmoz­dítják a kutatóintézetek emberi és anyagi erőinek ésszerűbb és hatha­tósabb felhasználását, közelebb vi­szik a tudományos kutatást a ter­melés, a gazdaság és a kultúra fejlesztése szükségleteihez, hozzá­járulnak a kutatási eredmények mielőbbi termelési alkalmazásához. (Agerpres) SPORT Megkezdődtek a küzdelmek a jégkorong világbajnokság B csoportjában Tegnap, a fővárosi 23 August stadion fedett jégpályáján meg­kezdődött a jégkorong világbajnok­ság (B csoport). A megnyitó ün­nepségre a délutáni órákban ke­rült sor és az a résztvevő 8 or­szág csapatainak felvonulásával kezdődött. A résztvevő csapatokat a szervező bizottság nevében, an­nak elnöke, Nicolae Bozdog, a Ro­mán Jégkorong Szövetség elnöke üdvözölte. Beszédet mondott Mi­roslav Subert a Nemzetközi Jég­korong Szövetség alelnöke. Az első mérkőzésen az USA csa­pata 11—1 (4—1, 3—0, 4—0) arányban győzött Japán váloga­tottja ellen. A második találko­zón Svájc együttese 4—2 (2—1, 1— 0, 1—1) arányban győzött Bul­gária csapata ellen. A Németor­szág SZK—Jugoszlávia mérkőzés eredménye 6—3 (1—1, 2—1, 3—1) a nyugatnémet csapat javára. A legnagyobb érdeklődés az első nap utolsó mérkőzését kísérte, amelyen hazánk válogatottja Nor­végia csapatával mérkőzött. A ta­lálkozó eredménye 4—3 (2—0, 2— 0, 0—3) a norvég válogatott ja­vára. A román csapat az első két harmadban nagyon gyengén ját­szott, az utolsó játékrészben elfo­gadható teljesítményt nyújtott, de csak szépíteni tudott az eredmé­nyen.

Next