Vörös Zászló, 1970. július (22. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-15 / 164. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXII. évfolyam, 164. (5788.) szám, 1970. július 15. szerda. Ára 30 ban! Minden ért a betakarításhoz! Egy napot se késlekedjünk az aratással! Minden kombájn dolgozzon maximális teljesítőképességgel ! Tartsuk napirenden a növényápolást is! A jó szervezés , az eredményes munka elengedhetetlen feltétele A mezőgazdaságban még soha annyi tennivaló nem halmozódott fel a nyár derekán, mint az idén. A szántás, vetés, kapálás, az aratás most mind egybeesett. Ezek közül a napirenden lévő munkák közül egyet sem lehet halogatni és éppen ezért minden erőt a mezőre kell mozgósítani. A gépek mellett ezren meg ezren álltak be sarlóval, kaszával a gabonatáblákba, ezren meg ezren kapálják a cukorrépát, kukoricát, burgonyát. Ahhoz, hogy a munka zökkenésmentes legyen, szükséges a jó szervezés, a napirenden lévő feladatok alapos ismerése. Most minden percnek hatványozott az értéke, mert az idén elég gyakori, hogy a perzselő napsütést záporok, zivatarok, jégesők váltják fel, és ezért jó ha mielőbb biztos helyen van a termés. A jó munkaszervezés számos MTSZ-re jellemző. Mezőzáhon, Maroskecén, Mezőméhesen, Ludason, Mezősályon, Bándon, Marosbogáton a kombájnok az első munkára alkalmas naptól kezdve teljes kapacitásukkal dolgozhattak. Záhon, ahol nem tudott a kombájn aratni, ott kaszával, sarlóval vágták az árpát. Ahol kézzel arattak, nem hordták osztagokba a gabonát, hanem kombájnnal azonnal kicsépelték. Bándon a kombájnok négyes csoportokba osztva várják a 700 hektár búza aratását. A raktár közelében gabonaszárító helyet készítettek. Megtették az előkészületeket az 500 hektár nyári szántás és 250 hektár másodvetés elvégzésére. A marosbogáti MTSZ-ben a kombájnok csoportokba osztva dolgoznak és így maximálisan kihasználják teljesítőképességüket A kombájnok után haladva traktorokkal kötegekbe préselik a szalmát Mikefalván ütemesen folyik aratás EGY TENYÉRNYI SEM MARADHAT BEVETETLEN A zöldségtermesztésre előirányzott területekből Még most, a zöldségfogyasztás csúcsidőszakában is kevés terményfélével járulnak hozzá megyénk zöldségtermesztői a lakosság ellátásához. Természetesen ennek megvan a maga oka, az árvíz túlságosan nagy vámot szedett, május végén a kertészeknek szinte mindent elölről kellett kezdeniük. Ezért bizony néha-néha még akadozik a zöldségellátás, s javulása attól függ, milyen gyorsan és hatékonyan dolgoznak megyénk nagy zöldségtermesztő egységeiben. Általában eredményes munka folyik mindenhol. Az ugrai, küküllőkirályfalvi, héderfáji, ernyei, karácsonyfalvi, náznánfalvi, szentannai és még néhány MTSZ kivételével, az előirányzott területek nagy részén elültették a tervezett zöldségféléket és megtették az előkészületeket a zöldborsó és árpa utáni másodvetésekre. Most a huzavonának, halogatásnak nagy ára van, minden napi késedelem kétségesebbé teszi a bőséges termés biztosítását. Ezért hát minden egyes egységben ez a hét kell legyen a végső határideje a vetésnek, hogy a lehető legrövidebb időn belül behozhassák a nyár eleji lemaradást, és a következő hetekben bőségesebben láthassák el a lakosságot és a feldolgozó ipart zöldségfélékkel. Jó néhány zöldségtermesztő MTSZ-ben végzett őrjáratunk során meggyőződhettünk arról, hogy a törekvés, az akarat sehol sem hiányzik, s lassan a megyénkbeli egységek is teljes mértékben bekapcsolódnak a lakosság ellátásába. Ezt mondhatni a szentpáli kertészekről is, akik már eddig is nagy mennyiségű hagymát, spenótot, salátát értékesítettek s az utóbbi napokban mintegy 1 000 kg paradicsomot szállítottak a szolárokból. A szántóföldi növények ültetésével is előrehaladtak. Kiültették 12 hektárra a paprika és 6 hektárra a paradicsom palántákat, s már virágzik az a 14 hektár paradicsom is, amit közvetlenül a szántóföldbe vetettek. A 28 hektárra tervezett paszuly és 20 hektár uborka vetése szintén ütemesnek mondható s befejezték a zöldborsó betakarítását. A szentpáliak úgy döntöttek, hogy 110 hektár helyett 115 hektáron termesztenek zöldségféléket, hogy ezzel is ellensúlyozzák a lemaradást. A szomszédos kerelői MTSZ zöldségtermesztő farmján teljes lendülettel dolgoznak a 100 hektárnyi zöldséges helyreállításán. Mindjárt a víz visszahúzódása után gondosan előkészítették a talajt, és több mint 600 kg műtrágyát forgattak alá hektáronként. Ahogy a magágy elkészült, rögtön megkezdték a palánták kiültetését. A 10 hektárra tervezett paradicsompalánták már mind a földbe kerültek, s jelenleg gyors ütemben végzik a kapálást és a betegségek, kártevők elleni vegyszeres kezelést, a tartóhuzalok felszerelését. Az elmúlt napokban befejeződött a 10 hektár California és Kápia fajtájú paprikák palántáinak kiültetése. A már előkészített 25 hektáron megkezdték a paszuly vetését, s négy traktor a 40 hektár uborka vetéséhez készíti a magágyat. Tekintettel az idő előrehaladottságára, a farm vezetői vigyáztak arra, hogy elsősorban olyan növényeket vessenek, amelyek bőséges termést hoznak őszbe. Jellemző a területek jó kihasználására, hogy a 3 000 négyzetméternyi palántanevelő melegágyba cserepekben előnevelt főzőtök palántákat ültettek ki s rövid idő múlva szállítják is az első termést. A jó hírnévnek örvendő csapói kertészek eddig mintegy 110 hektáron vetették el a zöldségféléket, amiből 70 hektárnyit az árvíz után. A tervek szerint még legalább 15—20 hektárral megpótolják eredeti tervüket. Egyébként a 35 hektárra tervezett zöldpaszulyból 28 hektáron földbe került a mag, és 15 hektáron már ki is keltek a növények, melyeket géppel kapáltak meg, akárcsak a 3 hektár paprikát és a 4 hektár paradicsomot. Az 5 hektárra kiültetett káposztapalánták erőre kaptak s még 10— 12 hektárt készítenek elő ugyancsak a káposztapalántáknak. Minden nehézség ellenére — a 90 családot ért károk helyreállítása mellett is —, szorgalmasan dolgoznak a csapói kertészek, hogy nagy mennyiségű és jó minőségű zöldséget állíthassanak elő minél korábban. Bogáton is hamarosan végeznek a 100 hektárra tervezett zöldségfélék vetésével, s a növényápolás is ütemesen halad. A 10 hektár paprikát, 1 hektár paradicsomot, 5 hektár káposztát s az uborka jó részét megkapálták, akárcsak az 5 hektár paszulyt, ahonnan a hét folyamán már küldik is az első szállítmányokat a fogyasztóknak. Az árvíz után a ludasi kertészek mindent elölről kellett hogy kezdjenek. Az átdolgozott tervek szerint 150 hektáron termesztenek zöldséget s e célra teljesen új területeket jelöltek ki, ahol el is vetették 21 hektáron az uborkát, 10 hektáron pedig a paszulyt és más zöldségféléket. Az előirányzatok teljesítése érdekében messzemenő figyelmet fordítanak a másodvetésekre. A korai burgonya után 30 hektáron káposztát, 2,3 hektáron pedig karfiolt termesztenek. Az árpa betakarítása után még 20 ha területet készítenek elő ,ahová paszulyt és uborkát vetnek. Az idei nagy károk megismétlődésének elkerüléséért úgy döntöttek, hogy a zöldséges kertjüket egészében egy másik területre költöztetik át s a helyet az eddiginél magasabban fekvő, zöldségtermesztésre kiválóan alkalmas, mintegy 250 hektárnyi területet, ki is jelölték. Természetesen itt még sokat kell dolgozniuk, ki kell alakítaniuk az öntözési rendszert, mely munkálat elvégzésére az eddigieknél nagyobb gondot kell hogy fordítsanak az illetékes kivitelező szervek. És végül néhány szót a bándi kertészekről. Itt bent, a Mezőség közepében is sok kárt okozott a kedvezőtlen időjárás, de szorgalmas, odaadó munkával sikerült pótolni a hiányokat. A tervezett 40 hektár zöldségesből minden tenyérnyi helyet bevetettek. A 10 hektár paprikát, az 1 hektár céklát, 1 hektár márkát, 3 hektár káposztát, 1 hektár vinetát, 4 hektár paradicsomot, 20 hektár uborkát, valamint a kipusztult növények helyett 4 hektáron köztesen vetett csemegekukoricát, paszulyt háromszor megkapálták. A jó munkának meg is van az eredménye, hiszen már 800 kg uborkát és néhány száz kiló paradicsomot értékesítettek. A fentieket összegezve, elmondhatjuk, hogy a zöldségtermesztők eleget tesznek vállalásuknak, jó munkával próbálják behozni az eddigi lemaradást, s ha az eddigieknél még több munkaerőt vonnak össze a kertészetekben, biztosíthatják a bőséges termést. A gondos munka nyomán, már több száz kiló a fogyasztókhoz a szentpáli szolárok alól paradicsom került Közép-Afrika Köztársaság elnökének látogatása hazánkban Mircea S. Ionescu és Nicolae Crețu, az Agerpres tudósítója jelentik: Jean Bedel Bokassa tábornok, Közép-Afrika Köztársaság elnöke és kísérete, valamint Manea Manescu, az Államtanács alelnöke vidéki utazást tesznek. Vendégeinket Constantin Statescu, az Államtanács titkára, Constantin Popa altábornagy, a nagyvezérkar helyettes főnöke, Tudor Jianu, a Külügyminisztérium protokoll igazgatója kíséri el. Az első úti cél: Pitesti. Korszerű petrokémiai kombinátot, karomgyárat és az egyik legnagyobb kőolajfinomítót felölelő ipartelepen a közép-afrikai vendégeket Gheorghe Nastase, Arge? megye néptanácsának elnöke, Alexandru Popescu, Pite?ti polgármestere és a helyi állami szervek más képviselői fogadják. Elsőnek a múlt év végén üzembe helyezett kőolajfinomítót tekintik meg. Gheorghe Pacoste, kőolajipari miniszterhelyettes és Victor Nica, a kőolajfinomító vezérigazgatója kíséretében a vendégek megtekintik a fontosabb berendezéseket. A vendégek ezután a város északi gyárnegyedét keresik fel: a könnyűipar számos egysége, fakitermelő és feldolgozó kombinát, sörgyár és textilgyárak működnek itt. A fakitermelő és feldolgozó kombinátban megismerkednek a legnagyobb részt gépesített és automatizált technológiai folyamatokkal. A megye erdőkitermeléseiről származó faanyagból bútor, filmizlemez, parketta, farostlemez és egyéb termékek készülnek. Tetszik a vendégeknek a kombinát Házi kiállítása. A beszélgetés során felmerül Románia és Közép-Afrika Köztársaság faipari kooperációjának lehetősége, minthogy a fiatal afrikai állam egyik jelentős kincse a fa. A Pite?ti-i kombinát gyártmányai több mint 100 országban ismeretesek. A vendégek elidőznek a korszerű sörgyárban és megkóstolják az ötféle sört. A Pite?ti-i ipartelep megtekintése után Gheorghe Nastase, a megyei néptanács elnöke ebédet adott Jean Bedel Bokassa tábornok tiszteletére. Az ebéd során az Argeș megyei néptanács elnöke és Közép-Afrika Köztársaság elnöke pohárköszöntőt mondott, éltette a két ország közötti barátsági és együttműködési kapcsolatok sokoldalú fejlődését, a békét és a népek közötti megértést. Ezután a Cimpulung — Bucer — Törcsvár kies fekvésű országúton a vendégek Brassóba indultak. A Cenk alatti városban Constantin Cirina, a Brassó megyei néptanács elnöke és a helyi állami szervek más képviselői szívélyesen fogadták az érkezőket. Megkezdődött az állategészségügyi szakemberek tanácskozása Tegnap Radnóton, az Agronómusok Házában megnyílt az állat-egészségügyi szakemberek országos szintű tanácskozása a májmétely megelőzéséről. A vendéglátók nevében Mogosiu Marcel mérnök, a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság igazgatója és dr. Olteanu Stefan üdvözölte az ország majd minden megyéjéből érkezett szakembereket. Ezután a tanácskozást kezdeményező és szervező Mezőgazdálkodási és Erdőgazdálkodási Minisztérium küldötte, dr. Sirbu Emil minisztériumi osztályvezető méltatta az eszmecsere jelentőségét, célját. Kétség sem fér a téma időszerűségéhez, hiszen a nagyszabású legelőfeljavítási és állategészségügyi akciók közepette feltétlen szükség van a szakemberek véleménycseréjére, a májmétely megelőzésében szerzett tapasztalatok megosztására. Az első napi előterjesztések a Maros megyei helyzetről adtak átfogó képet. Dr. Ronea Alexandru megyei szintű elemzését négy állategészségügyi körzet referátuma követte. A radnóti, cucerdeai, marosvécsi és vámosgálfalvi állatorvosok számoltak be a témához kapcsolódó tapasztalataikról, módszereik eredményességéről. Ma délelőtt dr. Fromanda Vadim előadását hallgatják meg a résztvevők a bukaresti Pasteur Intézetben folyó kutatásokról, az eddig kidolgozott legeredményesebb megelőző módszerekről. A délutáni program terepszemlét irányoz elő. A résztvevők meglátogatják a mocsári, komlódvölgyi, valamint a radnóti, cucerdeai és havadi legelőket, ahol megismerkedhetnek a legelőfeljavítás konkrét eredményeivel. A tanácskozás harmadik napján — — július 16-án — hasonló munkalátogatást szerveznek Görgénybe, Balavásárra, Erdőszentgyörgyre, és Szovátára. A négynapos értekezlet általános megbeszéléssel zárul. Legfontosabb célkitűzésünk a vállalások teljesítése Dicső város többi üzemének munkaközösségeivel együtt, az Üveggyár dolgozói is nehéz napokat éltek át május folyamán, kemény harcot vívtak az árral, majd a termelés normalizálásáért. Üzemünk több napra elszigetelődött a várostól. A víz ellepte a légkanálisokat, s csak óriási munka árán sikerült megfelelő hőmérsékletet biztosítani. Bár e harcban nemcsak győzelmek születtek, hisz amint ismeretes, hosszabbrövidebb időre több esetben megszakadt a termelés, munkaközösségünknek sikerült minden esetben megfelelő megoldást, kiutat találni, s így aránylag rövid idő alatt rendes mederbe terelni a termelést. A víz visszavonulása után munkaközösségünk naponta 17—18 órát dolgozott a helyreállítási munkálatokban. A villanyszerelők, gépészek, lakatosok, karbantartók a gépek és berendezések üzembe helyezésén fáradoztak. A legfontosabb feladatok elvégzése után rátértünk a gépi berendezések normális paramétereinek elérését célzó feladatok végrehajtására. E tevékenység mindössze egy hetet vett igénybe, május 20-án már megszokott ütemben folyt a termelés s lényegében megkezdtük a lemaradás mielőbbi behozását. A kommunistákkal az élen, a gyár összes dolgozói fáradtságát nem ismerve végezték feladatukat, minek következtében aránylag kis veszteséggel zártuk az árvíznapok mérlegét: az anyagi károk értéke 1,6 millió, a termelés leállásából fakadó veszteség pedig 2,3 millió lej. A gyár pártbizottságának, igazgató bizottságának, egész munkaközösségének legfontosabb feladata ezekben a napokban a veszteségek pótlása, a terv teljesítése, hogy a második félév folyamán beválthassuk a többlettermelésre tett ígéretünket. Valamennyien tudatában vagyunk annak, hogy termékeinkre ebben az időszakban rendkívül nagy szüksége van a nemzetgazdaságnak. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy módosítjuk az eredeti felajánlásunkat, behozva a májusi veszteségeket, december 31-ig 7 millió lejjel szárnyaljuk, túl az árutermelési tervet; terven felül állítunk elő 750 000 négyzetméter ablaküveget (egyezményes vastagságban számítva), 70 000 négyzetméter hengerelt üveget, több mint 1,3 millió palackot és egyebeket. Az árvíz utáni napokban rendkívüli nehézséget okozott a beszerzés és értékesítés. A megrongálódott közlekedési utak miatt elszigetelődtünk az országtól. Ennek dacára a szervezett és sok esetben a megszokottnál nagyobb volumenű, intenzitású munka nyomán, első félévi össztermelési tervünket 3,9 százalékkal szárnyaltuk túl, ugyanennyivel az árutermelési előirányzatot is. Terven felül állítottunk elő ezidáig 250 000 négyzetméter táblaüveget, 650 000 db palackot és más egyebeket, több mint 2 millió lej értékben. Meggyőződésünk, hogy a termelés szervezésének tökéletesítése révén 5 millió lejjel túlszárnyaljuk az év második részére szóló előirányzatot. IOSIF IRIMIE mérnök, a Dicsői Üveggyár igazgatója Gyógyítható „kétlelkűség" • KATONA SZABÓ ISTVÁN ■ A jelenkori ember bonyolult érzésvilágára, dialektikus gondolkozására jellemző, hogy nem hódol „örökérvényű" igazságoknak. Nézetek, vélemények, értékítéletek dőlnek meg, változnak szinte napról napra, s az egyén a maga mindennapi életében tapasztalhatja : előző döntése, terve, cselekedete másnap már nem állja ki az „idő próbáját". Azért hangsúlyoztam ennyire — szinte egynapi távlatban — a vágyak, tervek változékonyságát, mert gyakran találkozni a kétlelkűséggel — jobban meghatározva, a „soklelkűséggel" —, vagyis azzal a viselkedéssel, életmagatartással, mely az egyéniség és jellem felbomlásának egyik aggasztó tünete. Nem a jellemtelenekre, a magukat mindenkor és minden körülmények között kiügyeskedő karrieristákra gondolok, akiknek a kétlelkűség úgyszólván „kenyerük", akik úgy változtatják nézeteiket, értékelésüket, barátságukat, szerelmüket, mint az a bizonyos kaméleon, amelynek természet adta adománya felvenni mindenkori környezetének színeit. Nem az ilyen „színes" egyéniségekre gondolok, hanem az elbizonytalanodottakra, a helyüket nem lelő, egyik nap nagy elhatározásoktól lelkesülő, nagy célokat látó s másnapra a tehetetlenségbe hervadó, a „semmit sem érdemes csinálni" életprogramhoz jutott, de alapjában értékes emberekre, akiket éppen az itt-ott zabolátlanul ügyeskedő rafináltak, hangoskodó törtetők riasztanak vissza, bizonytalanjanak el, mert eszközként használják fel őket. Erős egyéniségnek kell lennie annak, aki akkor is tud és akar kezdeményezni, cselekedni és teremteni, amikor észreveszi, hogy munkáját, fáradozását, képességeit mások fogják saját érvényesülésük szekerébe. A kétlelkűségnek, néhány kivételtől eltekintve — s ez a pszichopatológia területéhez tartozik — elsősorban társadalmi okai vannak: az emberek egymás közti kapcsolatainak, viszonyulásának eltorzulásából keletkezik, a hamis értékek érdemtelen túlértékeléséből s a becsületes és áldozatos munkának a látszateredményekkel szembeni leértékeléséből. Aki valamit tesz és kezdeményez, aki egy újnak a létrehozásán fáradozik, mely munkát, erőfeszítést, a könnyebb életről való lemondást követel, nyilván elveszti lelki egyensúlyát, ha azt tapasztalja, munkássága nemhogy méltó elismerést nyerne, hanem mások és főként nála tehetségben, hozzáértésben és erkölcsben egyaránt érdemtelenebbek előrejutását segíti elő. Ha egy közösségben ilyen jelenség gyakoribbá válik, ott valóságos járványként terjedhet a kétlelkűség azok között, akik nem tudnak megválni attól a közösségtől, hogy egészségesebb környezetet keressenek. Mindenképpen káros és veszélyes tünet, mely megrontja közösségek életét, munkáját, akadályozza továbbfejlődését, megrontja a munkaerkölcsöt, s a társadalom érdekében végzett munka értelmetlenségének hamis látszatát sugalmazza. Milyen belső erkölcsi tartással, meggyőződéssel indulhat útjára egy fiatal, aki történetesen olyan környezetbe csöppent bele — családi, rokoni körbe, iskolába, munkahelyre —, ahol a mondott szó és a tettek összeegyeztethetetlenségét tapasztalja; aki szüntelenül azt látja, hogy abban a környezetben csak az juthat előre, aki megtagadja önmagát, egyéniségét, legjobb belső törekvéseit? Aki szorgalmas munkájáért, tanulásban szerzett érdemeiért nem kapja meg a méltó értékelést, előbb-utóbb ellanyhul, lemond az erőfeszítésekről s más úton keresi az érvényesülést. És így tovább — az élet sok területéről fel lehet sorolni a „kétarcúság" tüneteit, mely bomlasztja, rombolja a jellemet, s beleolthatja sok emberbe azt az antihumánus hiedelmet, miszerint a pillanatnyi érdekeket hajszoló, a saját pecsenyéjüket sütögető „percemberkéknek" van igazuk, akiknek egyetlen szempontjuk, hogy minél kevesebb munkával, szellemi és fizikai erőfeszítéssel, minél jobban, könnyebben éljenek, bármilyen eszközzel érjék is el ezt a könnyű életet. Nincs szó általános jelenségről, csupán arról a mikroklímáról, amely rátelepszik egynémely munkaközösségre. És nem gyógyíthatatlan ez a „kétarcúság". Csupán oda kell figyelni rá, s a vezetők nevelő szigorával, a szervezeti élet önkorrigáló erejével kimetszeni a gyökereket, amelyekből táplálkozik. így nyerhetnek szabad utat mindenütt a kutató, újat kereső, alkotó szellemű emberek, hogy rátaláljanak önmagukra, s mi is rájuk leljünk — mindannyiunk hasznára.