Vörös Zászló, 1970. július (22. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

­Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXII. évfolyam, 164. (5788.) szám, 1970. július 15. szerda. Ára 30 ban! Minden ér­t a betakarításhoz! Egy napot se késlekedjünk az aratással! Minden kombájn dolgozzon maximális teljesítőképességgel ! Tartsuk napirenden a növényápolást is! A jó szervezés , az eredményes munka elengedhetetlen feltétele A mezőgazdaságban még soha annyi tennivaló nem halmozódott fel a nyár derekán, mint az idén. A szántás, vetés, kapálás, az ara­tás most mind egybeesett. Ezek közül a napirenden lévő munkák közül egyet sem lehet halogatni és éppen ezért minden erőt a me­zőre kell mozgósítani. A gépek mellett ezren meg ezren álltak be sarlóval, kaszával a gabonatáb­lákba, ezren meg ezren kapálják a cukorrépát, kukoricát, burgo­nyát. Ahhoz, hogy a munka zökkenés­mentes legyen, szükséges a jó szervezés, a napirenden lévő fel­adatok alapos ismerése. Most minden percnek hatványozott az értéke, mert az idén elég gyakori, hogy a perzselő napsütést zápo­rok, zivatarok, jégesők váltják fel, és ezért jó ha mielőbb biztos he­lyen van a termés. A jó munka­­szervezés számos MTSZ-re jellem­ző. Mezőzáhon, Maroskecén, Me­zőméhesen, Ludason, Mezősályon, Bándon, Marosbogáton a kombáj­nok az első munkára alkalmas naptól kezdve teljes kapacitásuk­kal dolgozhattak. Záhon, ahol nem tudott a kombájn aratni, ott ka­szával, sarlóval vágták az árpát. Ahol kézzel arattak, nem hordták osztagokba a gabonát, hanem kombájnnal azonnal kicsépelték. Bándon a kombájnok négyes cso­portokba osztva várják a 700 hek­tár búza aratását. A raktár köze­lében gabonaszárító helyet készí­tettek. Megtették az előkészüle­teket az 500 hektár nyári szántás és 250 hektár másodvetés elvég­zésére. A marosbogáti MTSZ-ben a kombájnok csoportokba osztva dolgoz­nak és így maximálisan kihasználják teljesítőképességüket A kombájnok után haladva traktorokkal kötegekbe préselik a szalmát Mikefalván ütemesen folyik aratás EGY TENYÉRNYI SEM MARADHAT BEVETETLEN A zöldségtermesztésre előirányzott területekből Még most, a zöldségfogyasztás csúcsidőszakában is kevés ter­ményfélével járulnak hozzá me­gyénk zöldségtermesztői a lakos­ság ellátásához. Természetesen en­nek megvan a maga oka, az árvíz túlságosan nagy vámot szedett, május végén a kertészeknek szin­te mindent elölről kellett kezdeni­ük. Ezért bizony néha-néha még akadozik a zöldségellátás, s javu­lása attól függ, milyen gyorsan és hatékonyan dolgoznak megyénk nagy zöldségtermesztő egységeiben. Általában eredményes munka fo­lyik mindenhol. Az ugrai, küküllő­­királyfalvi, héderfáji, ernyei, ka­rácsonyfalvi, náznánfalvi, szentan­­nai és még néhány MTSZ kivéte­lével, az előirányzott területek nagy részén elültették a tervezett zöldségféléket és megtették az előkészületeket a zöldborsó és ár­pa utáni másodvetésekre. Most a huzavonának, halogatásnak nagy ára van, minden napi késedelem kétségesebbé teszi a bőséges termés biztosítását. Ezért hát minden e­­gyes egységben ez a hét kell le­gyen a végső határideje a vetés­nek, hogy a lehető legrövidebb i­­dőn belül behozhassák a nyár eleji lemaradást, és a következő hetek­ben bőségesebben láthassák el a lakosságot és a feldolgozó ipart zöldségfélékkel. Jó néhány zöldségtermesztő MTSZ-ben végzett őrjáratunk so­rán meggyőződhettünk arról, hogy a törekvés, az akarat sehol sem hiányzik, s lassan a megyénkbeli egységek is teljes mértékben be­kapcsolódnak a lakosság ellátásá­ba. Ezt mondhatni a szentpáli kertészekről is, akik már eddig is nagy mennyiségű hagymát, spenó­tot, salátát értékesítettek s az u­­tóbbi napokban mintegy 1 000 kg paradicsomot szállítottak a szolá­rokból. A szántóföldi növények ültetésével is előrehaladtak. Kiül­tették 12 hektárra a paprika és 6 hektárra a paradicsom palántákat, s már virágzik az a 14 hektár pa­radicsom is, amit közvetlenül a szántóföldbe vetettek. A 28 hek­tárra tervezett paszuly és 20 hek­tár uborka vetése szintén ütemes­nek mondható s befejezték a zöld­borsó betakarítását. A szentpáliak úgy döntöttek, hogy 110 hektár helyett 115 hektáron termesztenek zöldségféléket, hogy ezzel is el­lensúlyozzák a lemaradást. A szomszédos kerelői MTSZ zöldségtermesztő farmján teljes lendülettel dolgoznak a 100 hektár­nyi zöldséges helyreállításán. Mindjárt a víz visszahúzódása után gondosan előkészítették a talajt, és több mint 600 kg műtrágyát forgattak alá hektáronként. Ahogy a magágy elkészült, rögtön meg­kezdték a palánták kiültetését. A 10 hektárra tervezett paradicsom­palánták már mind a földbe kerül­tek, s jelenleg gyors ütemben végzik a kapálást és a betegségek, kártevők elleni vegyszeres keze­lést, a tartóhuzalok felszerelését. Az elmúlt napokban befejeződött a 10 hektár California­ és Kápia fajtájú paprikák palántáinak kiül­tetése. A már előkészített 25 hek­táron megkezdték a paszuly veté­sét, s négy traktor a 40 hektár uborka vetéséhez készíti a mag­ágyat. Tekintettel az idő előre­haladottságára, a farm vezetői vi­gyáztak arra, hogy elsősorban o­­lyan növényeket vessenek, ame­lyek bőséges termést hoznak őszb­­e. Jellemző a területek jó kihasz­nálására, hogy a 3 000 négyzetmé­ternyi palántanevelő melegágyba cserepekben előnevelt főzőtök­ pa­lántákat ültettek ki s rövid idő múlva szállítják is az első termést. A jó hírnévnek örvendő csapói kertészek eddig mintegy 110 hek­táron vetették el a zöldségféléket, amiből 70 hektárnyit az árvíz után. A tervek szerint még legalább 15—20 hektárral megpótolják ere­deti tervüket. Egyébként a 35 hek­tárra tervezett zöldpaszulyból 28 hektáron földbe került a mag, és 15 hektáron már ki is keltek a nö­vények, melyeket géppel kapál­tak meg, akárcsak a 3 hektár pap­rikát és a 4 hektár paradicsomot. Az 5 hektárra kiültetett káposzta­palánták erőre kaptak s még 10— 12 hektárt készítenek elő ugyan­csak a káposzta­palántáknak. Minden nehézség ellenére — a 90 családot ért károk helyreállítása mellett is —, szorgalmasan dolgoz­nak a csapói kertészek, hogy nagy mennyiségű és jó minőségű zöld­séget állíthassanak elő minél ko­rábban. Bogáton is hamarosan végeznek a 100 hektárra tervezett zöldségfé­lék vetésével, s a növényápolás is ütemesen halad. A 10 hektár pap­rikát, 1 hektár paradicsomot, 5 hektár káposztát s az uborka jó részét megkapálták, akárcsak az 5 hektár paszulyt, ahonnan a hét folyamán már küldik is az első szállítmányokat a fogyasztóknak. Az árvíz után a ludasi kertészek mindent elölről kellett hogy kezd­jenek. Az átdolgozott tervek sze­rint 150 hektáron termesztenek zöldséget s e célra teljesen új te­rületeket jelöltek ki, ahol el is vetették 21 hektáron az uborkát, 10 hektáron pedig a paszulyt és más zöldségféléket. Az előirányza­tok teljesítése érdekében messze­menő figyelmet fordítanak a má­sodvetésekre. A korai burgonya után 30 hektáron káposztát, 2,3 hektáron pedig karfiolt termeszte­nek. Az árpa betakarítása után még 20 ha területet készítenek elő ,ahová paszulyt és uborkát vetnek. Az idei nagy károk megis­métlődésének elkerüléséért úgy döntöttek, hogy a zöldséges kert­jüket egészében egy másik terü­letre költöztetik át s­ a helyet az eddiginél magasabban fekvő, zöld­ségtermesztésre kiválóan alkalmas, mintegy 250 hektárnyi területet, ki is jelölték. Természetesen itt még sokat kell dolgozniuk, ki kell ala­kítaniuk az öntözési rendszert, mely munkálat elvégzésére az ed­digieknél nagyobb gondot kell hogy fordítsanak az illetékes kivi­telező szervek. És végül néhány szót a bándi kertészekről. Itt bent, a Mezőség közepében is sok kárt okozott a kedvezőtlen időjárás, de szorgal­mas, odaadó munkával sikerült pó­tolni a hiányokat. A tervezett 40 hektár zöldségesből minden te­nyérnyi helyet bevetettek. A 10 hektár paprikát, az 1 hektár cék­lát, 1 hektár márkát, 3 hektár ká­posztát, 1 hektár vinetát, 4 hektár paradicsomot, 20 hektár uborkát, valamint a kipusztult növények helyett 4 hektáron köztesen vetett csemegekukoricát, paszulyt három­szor megkapálták. A jó munkának meg is van az eredménye, hiszen már 800 kg uborkát és néhány száz kiló paradicsomot értékesítet­tek. A fentieket összegezve, elmond­hatjuk, hogy a zöldségtermesztők eleget tesznek vállalásuknak, jó munkával próbálják behozni az eddigi lemaradást, s ha az eddi­gieknél még több munkaerőt von­nak össze a kertészetekben, bizto­síthatják a bőséges termést. A gondos munka nyomán, már több száz kiló a fogyasztókhoz a szentpáli szolárok alól paradicsom került Közép-Afrika K­öztársaság elnökének látogatása hazánkban Mircea S. Ionescu és Nicolae Crețu, az Agerpres tudósítója je­lentik: Jean Bedel Bokassa tábornok, Közép-Afrika Köztársaság elnöke és kísérete, valamint Manea Ma­­nescu, az Államtanács alel­nöke vidéki utazást tesznek. Vendége­inket Constantin Statescu, az Ál­lamtanács titkára, Constantin Po­pa altábornagy, a nagyvezérkar helyettes főnöke, Tudor Jianu, a Kü­lügym­i­ni­sztérium p­rotoko­ll ig­a­z­­gatója kíséri el. Az első úti cél: Pitesti. Korszerű petrokémiai kombiná­tot, karomgyárat és az egyik leg­nagyobb kőolajfinomítót felölelő ipartelepen a közép-afrikai vendé­geket Gheorghe Nastase, Arge? megye néptanácsának elnöke, A­­lexandru Popescu, Pite?ti polgár­­mestere és a helyi állami szervek más képviselői fogadják. Elsőnek a múlt év végén üzem­be helyezett kőolajfinomítót tekin­tik meg. Gheorghe Pacoste, kő­olajipari miniszterhelyettes és Vic­tor Nica, a kőolajfinomító ve­zérigazgatója kíséretében a ven­dégek megtekintik a fontosabb berendezéseket. A vendégek ezután a város é­­szaki gyárnegyedét keresik fel: a könnyűipar számos egysége, faki­termelő és feldolgozó kombinát, sörgyár és textilgyárak működnek itt. A fakitermelő és feldolgozó kom­binátban megismerkednek a leg­nagyobb részt gépesített és auto­matizált technológiai folyamatok­kal. A megye erdőkitermeléseiről származó faanyagból bútor, film­­­izlemez, parketta, farostlemez és egyéb termékek készülnek. Tetszik a vendégeknek a kom­binát Házi kiállítása. A beszélge­tés során felmerül Románia és Közép-Afrika Köztársaság faipari kooperációjának lehetősége, mint­hogy a fiatal afrikai állam egyik jelentős kincse a fa. A Pite?ti-i kombinát gyártmá­nyai több mint 100 országban is­meretesek. A vendégek elidőznek a korsze­rű sörgyárban és megkóstolják az ötféle sört. A Pite?ti-i ipartelep megtekinté­se után Gheorghe Nastase, a me­gyei néptanács elnöke ebédet a­­dott Jean Bedel Bokassa tábornok tiszteletére. Az ebéd során az Argeș megyei néptanács elnöke és Közép-Afrika Köztársaság elnöke pohárköszöntőt mondott, éltette a két ország kö­zötti barátsági és együttműködési kapcsolatok sokoldalú fejlődését, a békét és a népek közötti megér­tést. Ezután a Cimpulung — Bucer — Törcsvár kies fekvésű országúton a vendégek Brassóba indultak. A Cenk alatti városban Constan­tin Cir­ina, a Brassó megyei nép­tanács elnöke és a helyi állami szervek más képviselői szívélyesen fogadták az érkezőket. Megkezdődött az állategészségügyi szakemberek tanácskozása Tegnap Radnóton, az Agronó­­musok Házában megnyílt az ál­lat-egészségügyi szakemberek or­szágos szintű tanácskozása a máj­métely megelőzéséről. A vendéglátók nevében Mo­­gosiu Marcel mérnök, a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság igaz­gatója és dr. Olteanu Stefan üd­vözölte az ország majd minden megyéjéből érkezett szakembere­ket. Ezután a tanácskozást kezde­ményező és szervező Mezőgazdál­kodási­ és Erdőgazdálkodási Mi­nisztérium küldötte, dr. Sirbu Emil minisztériumi osztályvezető mél­tatta az eszmecsere jelentőségét, célját. Kétség sem fér a téma idő­szerűségéhez, hiszen a nagysza­bású legelőfeljavítási és állat­egészségügyi akciók közepette fel­tétlen szükség van a szakemberek véleménycseréjére, a májmétely megelőzésében szerzett tapaszta­latok megosztására. Az első napi előterjesztések a Maros megyei helyzetről adtak átfogó képet. Dr. Ronea Alexan­­dru megyei szintű elemzését négy állategészségügyi körzet referátu­ma követte. A radnóti, cucerdeai, marosvécsi és vámosgálfalvi állat­orvosok számoltak be a témához kapcsolódó tapasztalataikról, mód­szereik eredményességéről. Ma délelőtt dr. Fromanda Va­dim előadását hallgatják meg a résztvevők a bukaresti Pasteur In­tézetben folyó kutatásokról, az ed­dig kidolgozott legeredményesebb megelőző módszerekről. A délutáni program terep­szemlét irányoz elő. A résztvevők meglátogatják a mocsári, komlód­­völgyi, valamint a radnóti, cucer­deai és havadi legelőket, ahol megismerkedhetnek a legelőfel­javítás konkrét eredményeivel. A tanácskozás harmadik napján — — július 16-án — hasonló mun­kalátogatást szerveznek Görgény­­be, Balavásárra, Erdőszentgyörgy­­re, és Szovátára. A négynapos ér­tekezlet általános megbeszéléssel zárul. Legfontosabb célkitűzésünk a vállalások teljesítése Dicső város többi üzemének munkaközösségeivel együtt, az Üveggyár dolgozói is nehéz napo­kat éltek át május folyamán, ke­mény harcot vívtak az árral, majd a termelés normalizálásáért. Üze­münk több napra elszigetelődött a várostól. A víz ellepte a légka­nálisokat, s csak óriási munka á­­rán sikerült megfelelő hőmérsék­letet biztosítani. Bár e harcban nemcsak győzelmek születtek, hisz amint ismeretes, hosszabb­­rövidebb időre több esetben meg­szakadt a termelés, munkaközös­ségünknek sikerült minden eset­ben megfelelő megoldást, kiutat találni, s így aránylag rövid idő alatt rendes mederbe terelni a termelést. A víz visszavonulása után mun­kaközösségünk naponta 17—18 ó­­rát dolgozott a helyreállítási munkálatokban. A villanyszere­lők, gépészek, lakatosok, kar­bantartók a gépek és beren­dezések üzembe helyezésén fá­radoztak. A legfontosabb felada­tok elvégzése után rátértünk a gépi berendezések normális pa­ramétereinek elérését célzó fel­adatok végrehajtására. E tevé­kenység mindössze egy hetet vett igénybe, május 20-án már meg­szokott ütem­ben folyt a termelés s lényegében megkezdtük a lema­radás mielőbbi behozását. A kommunistákkal az élen, a gyár összes dolgozói fáradtságát nem ismerve végezték feladatu­kat, minek következtében arány­lag kis veszteséggel zártuk az árvíz­napok mérlegét: az anyagi károk értéke 1,6 millió, a terme­lés leállásából fakadó veszteség pedig 2,3 millió lej. A gyár pártbizottságának, igaz­gató bizottságának, egész munka­­közösségének legfontosabb felada­ta ezekben a napokban a veszte­ségek pótlása, a terv teljesítése, hogy a második félév folyamán beválthassuk a többlettermelésre tett ígéretünket. Valamennyien tudatában va­gyunk annak, hogy termékeinkre ebben az időszakban rendkívül nagy szüksége van a nemzetgaz­daságnak. Éppen ezért úgy dön­töttünk, hogy módosítjuk az ere­deti felajánlásunkat, behozva a májusi veszteségeket, december 31-ig 7 millió lejjel szárnyaljuk, túl az árutermelési tervet; ter­ven felül állítunk elő 750 000 négyzetméter ablaküveget (egyez­ményes vastagságban számítva), 70 000 négyzetméter hengerelt ü­­veget, több mint 1,3 millió palac­kot és egyebeket. Az árvíz utáni napokban rend­kívüli nehézséget okozott a be­szerzés és értékesítés. A megron­gálódott közlekedési utak miatt elszigetelődtünk az országtól. En­nek dacára a szervezett és sok esetben a megszokottnál nagyobb volumenű, intenzitású munka nyo­mán, első félévi össztermelési ter­vünket 3,9 százalékkal szárnyaltuk túl, ugyanennyivel az áruterme­lési előirányzatot is. Terven fe­lül állítottunk elő ezidáig 250 000 négyzetméter táblaüveget, 650 000 db palackot és más egyebeket, több mint 2 millió lej értékben. Meggyőződésünk, hogy a ter­melés szervezésének tökéletesíté­se révén 5 millió lejjel túlszár­nyaljuk az év második részére szóló előirányzatot. IOSIF IRIMIE mérnök, a Dicsői Üveggyár igazgatója Gyógyítható „kétlelkűség" • KATONA SZABÓ ISTVÁN ■ A jelenkori ember bonyolult ér­zésvilágára, dialektikus gondolko­zására jellemző, hogy nem hódol „örökérvényű" igazságoknak. Né­zetek, vélemények, értékítéletek dőlnek meg, változnak szinte nap­ról napra, s az egyén a maga mindennapi életében tapasztal­hatja : előző döntése, terve, cse­lekedete másnap már nem állja ki az „idő próbáját". Azért hang­súlyoztam ennyire — szinte egy­napi távlatban — a vágyak, ter­vek változékonyságát, mert gyak­ran találkozni a kétlelkűséggel — jobban meghatározva, a „soklel­­kűséggel" —, vagyis azzal a vi­selkedéssel, életmagatartással, mely az egyéniség és jellem fel­bomlásának egyik aggasztó tüne­te. Nem a jellemtelenekre, a ma­gukat mindenkor és minden kö­rülmények között kiügyeskedő kar­rieristákra gondolok, akiknek a kétlelkűség úgyszólván „kenyerük", akik úgy változtatják nézeteiket, értékelésüket, barátságukat, sze­relmüket, mint az a bizonyos ka­méleon, amelynek természet adta adománya felvenni mindenkori környezetének színeit. Nem az ilyen „színes" egyéniségekre gon­dolok, hanem az elbizonytalano­­dottakra, a helyüket nem lelő, e­­gyik nap nagy elhatározásoktól lelkesülő, nagy célokat látó s más­napra a tehetetlenségbe herva­dó, a „semmit sem érdemes csi­nálni" életprogramhoz jutott, de alapjában értékes emberekre, a­­kiket éppen az itt-ott zabolátlanul ügyeskedő rafináltak, hangosko­dó törtetők riasztanak vissza, bi­zonytalanjanak el, mert eszköz­ként használják fel őket. Erős e­­gyéniségnek kell lennie annak, a­­ki akkor is tud és akar kezdemé­nyezni, cselekedni és teremteni, amikor észreveszi, hogy munká­ját, fáradozását, képességeit má­sok fogják saját érvényesülésük szekerébe. A kétlelkűségnek, néhány kivé­teltől eltekintve — s ez a pszicho­patológia területéhez tartozik — elsősorban társadalmi okai van­nak: az emberek egymás közti kapcsolatainak, viszonyulásának eltorzulásából keletkezik, a hamis értékek érdemtelen túlértékelésé­ből s a becsületes és áldozatos munkának a látszateredményekkel szembeni leértékeléséből. Aki va­lamit tesz és kezdeményez, aki egy újnak a létrehozásán fárado­zik, mely munkát, erőfeszítést, a könnyebb életről való lemondást követel, nyilván elveszti lelki e­­gyensúlyát, ha azt tapasztalja, munkássága nemhogy méltó elis­merést nyerne, hanem mások és főként nála tehetségben, hozzá­értésben és erkölcsben egyaránt érdemtelenebbek előrejutását se­gíti elő. Ha egy közösségben ilyen jelenség gyakoribbá válik, ott va­lóságos járványként terjedhet a kétlelkűség azok között, akik nem tudnak megválni attól a közös­ségtől, hogy egészségesebb kör­nyezetet keressenek. Mindenkép­pen káros és veszélyes tünet, mely megrontja közösségek életét, mun­káját, akadályozza továbbfejlődé­sét, megrontja a munkaerkölcsöt, s a társadalom érdekében vég­zett munka értelmetlenségének hamis látszatát sugalmazza. Milyen belső erkölcsi tartással, meggyőződéssel indulhat útjára egy fiatal, aki történetesen olyan környezetbe csöppent bele — csa­ládi, rokoni körbe, iskolába, mun­kahelyre —, ahol a mondott szó és a tettek összeegyeztethetetlen­­ségét tapasztalja; aki szüntelenül azt látja, hogy abban a környe­zetben csak az juthat előre, aki megtagadja önmagát, egyénisé­gét, legjobb belső törekvéseit? A­­ki szorgalmas munkájáért, tanu­lásban szerzett érdemeiért nem kapja meg a méltó értékelést, e­­lőbb-utóbb ellanyhul, lemond az erőfeszítésekről s más úton ke­resi az érvényesülést. És­­ így to­vább — az élet sok területéről fel lehet sorolni a „kétarcúság"­­ tü­neteit, mely bomlasztja, rombolja a jellemet, s beleolthatja sok em­berbe azt az antihumánus hiedel­met, miszerint a pillanatnyi érde­keket hajszoló, a saját pecsenyé­jüket sütögető „percemberkék­nek" van igazuk, akiknek egyetlen szempontjuk, hogy minél kevesebb munkával, szellemi és fizikai erő­feszítéssel, minél jobban, könnyeb­ben éljenek, bármilyen eszközzel érjék is el ezt a könnyű életet. Nincs szó általános jelenségről, csupán arról a mikroklímáról, a­­mely rátelepszik egynémely mun­kaközösségre. És nem gyógyítha­tatlan ez a „kétarcúság". Csupán oda kell figyelni rá, s a vezetők nevelő szigorával, a szervezeti é­­let önkorrigáló erejével kimetsze­ni a gyökereket, amelyekből táp­lálkozik. így nyerhetnek szabad utat mindenütt a kutató, újat ke­reső, alkotó szellemű emberek, hogy rátaláljanak önmagukra, s mi is rájuk leljünk — mindannyi­unk hasznára.

Next