Vörös Zászló, 1970. szeptember (22. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-16 / 217. szám

IV XXII. évfolyam 217. (5836.) szám 1970. szeptember 16. szerda Ára 30 bámi A kollektív vezetés biztosíték az üzemek tevékenységének eredményes irányítására A párt X. kongresszusán a sok­oldalúan fejlett szocialista társa­dalom megteremtésére kijelölt nagyszerű program valóra váltása mint objektív szükségszerűséget követeli meg a kollektív vezetés alkalmazását, a dolgozók köz­vetlen részvételét a gazdasági és társadalmi tevékenység vezetésé­ben. „Szilárdan kell alkalmazni a minisztériumok és gazdasági szer­vezetek kollektív vezetésének el­vét, — mondotta Nicolae Ceau­­șescu elvtárs a X. kongresz­­szuson — növelni kell a minisz­tériumi kollégiumoknak, az ipari fővállalatok igazgató tanácsainak, a vállalati igazgató bizottságok­nak a szerepét a határozat­hoza­talban". A kombinátok vezető tanácsai, az igazgató bizottságok, az alkal­mazottak közgyűlése a kollektív vezetés elvének továbbfejleszté­sét, a szocialista demokrácia ki­­szélesítését jelentik, biztosítják, azt, hogy az üzemek alapvető kérdésekben a legjobb szakem­berek, az egész munkaközösség kollektív bölcsessége, gondolko­dása alapján döntsenek. Három­éves fennállásuk óta az igazgató bizottságok igazolták életképes­ségüket. Helyes határozataikkal jelentősen hozzájárultak a gaz­dasági tevékenység hatékonysá­gának növeléséhez. Az üzemvezetés tökéletesítése érdekében a municípium pártbi­zottsága arra ösztönözte a válla­latok pártszerveit és szervezeteit, hogy sokoldalúan támogassák az igazgató bizottságokat a termelés és a munka ésszerű megszervezé­sében, a tervfeladatok maradék­talan teljesítésében. Arra töre­kedtünk, hogy az igazgatói bizott­ságok tevékenységében minél jobban meghonosodjon a kollek­tív vezetés, ami biztosítja, hogy a döntéseket gazdag tapasztalatok alapján hozzák, s azok objektí­­vebbek, sokoldalúbbak legyenek. Marosvásárhely municípium üzemeinek tapasztalata bizonyítja a kollektív vezetés elve alkalma­zásának előnyeit. Figyelembe vé­ve azt, hogy ennek az elvnek az alkalmazása nemcsak nagyobb számú azonos hozzáértésű szak­ember bevonását jelenti a veze­tésbe, arra irányítottuk az igaz­gatói bizottságokat, hogy tevé­kenységükbe vonják be a leg- VASILE RUS Marosvásárhely municípium pártbizottságának első titkára különbözőbb területeken dolgozó szakembereket, s így olyan vezető kollektívát hozzanak létre, amely képes a vállalat legégetőbb kér­déseinek sokoldalú elemzésére. Számos vállalatban — Vegyipari Kombinát, Augusztus 23 Bútor­gyár, Electro-Mure?, az igazgatói bizottságoknak sikerült kikristályo­sítani feladatkörüket, s tevékeny­ségüket olyan nagy fontosságú kérdések — a vállalat távlati fej­lődése, a gazdasági tevékenység növelése és a termékek minősé­gének javítása — megoldására irányítják, amelyek alapvetően be­folyásolják az illető egység mű­ködését és fejlődését. Szem előtt tartva, hogy ilyen nagy horderejű kérdésekben csak körültekintéssel hozható helyes döntés, arra ösztönöztük az igaz­gatói bizottságokat, hogy alapo­san tanulmányozzák és fedjék fel belső tartalékaikat, s az irányí­tás és az ellenőrzés leghatéko­nyabb módszereit alkalmazzák. A Villamossági Vállalat, a Prod­­complex, az Augusztus 23 Bútor­gyár, a Könnyűipari Felszerelése­ket Gyártó Vállalat igazgató bi­zottságának sikerült olyan dönté­seket hoznia, amelyek hozzájá­rultak a termelési terv teljesíté­séhez, a gazdasági tevékenység hatékonyságának növeléséhez. 1969-ben elért kiváló gazdasági eredményeikért az első két válla­lat elnyerte az iparág élenjáróját megillető versenyzászlót, míg az utóbbi kettő a kitűnt üzemeknek járó oklevelet. A kollektív vezetés elve valósul meg azáltal, hogy az alkalmazot­takat bevonják a vállalat előtt álló feladatok teljesítésébe. Ilyen szempontból sokatmondóak azok az eredmények, amelyeket a mu­nicípium egyes üzemeiben a szakemberek bevonásával, nagy­számú dolgozó mozgósításával a termelés és a munka tudományos megszervezésére kezdeményezett akcióban érték el. Sok üzem ta­pasztalata bizonyítja, hogy a ve­zetés és a szervezés tökéletesíté­se, tudományos módszerek beve­zetésével, rendkívül hatékony esz­köz a gazdasági tevékenység színvonalának emelésére, kiváló termelési eredmények elérésére. A Metalotehnica, a Bőr- és Kesz­tyűgyár, a Készruhagyár és más vállalatok által elért sikerek azok­ból a hatékony intézkedésekből gyökereznek, amelyeket a belső tartalékok, a felszerelések és ter­melési felületek, a nyers- és se­gédanyagok jobb felhasználására, a termelés növelésére foganato­sítottak. A municípium üzemei a tavaly 56 millió lej értékű ter­méket állítottak elő terven felül. Fejlett szocialista öntudatról és hazaszeretetről téve bizonyságot, számos vállalat dolgozói kiegé­szítették az 1970-re tett vállalá­saikat, így az év végéig a muni­cípium üzemei 80 millió lej ér­tékű terméket gyártanak terven felül, 30 millióval többet, mint amennyit előzetesen vállaltak. A város több üzemében végzett pszichológiai és szociológiai ku­tatások, számos olyan tényezőt hoztak felszínre, amelyek elősegí­tik, hogy a csoportos megbeszé­lések termékenyek s a közös hatá­rozatok jók legyenek. Ez természe­tesen feltételezi a munkaközösség aktív közreműködését, a fejlett együttműködési szellemet, a tanácskozások alapos előkészíté­sét, a minél hatékonyabb munka­­módszerek bevezetését. Az üze­mek pártszervei és szervezetei fi­gyelemmel követik az igazgató bi­zottságok munkamódszereinek­ és stílusának tökéletesítését, segít­séget nyújtanak abban, hogy he­lyesen osszák el a teendőket a bizottság tagjai között, pontosan körvonalazzák a vezetők felelős­ségét, alaposan szervezzék meg a termelési tanácskozásokat stb. A Vegyipari Kombinátban, a Könnyűipari Felszereléseket Gyár­tó Vállalatban, az Építkezési- és Szerelési Trösztnél és máshol eredményesen törekednek az igazgató bizottság tagjai felelős­ségérzetének növelésére, hogy pontosan megismerjék a veze­tés belső problémáit s részt ve­gyenek azok megoldásában. Mint az egész országban, úgy Vásár­helyen is szüntelenül növekszik azoknak a dolgozóknak a száma, akik tevékenyen részt vesznek az üzemek vezetésében, azoknak a­­Folytatás a 2. oldalon) 445/1970. számú végzés A Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsága a néptanácsok szervezését és működését szabályozó 57/1968. számú Törvény 23. sza­kaszának 2-ik bekezdése és 47-ik szakasza értelmében elhatározza. EGYETLEN SZAKASZ: 1970. szeptember 25-én reggel 9 órára összehívja a megyei néptanács VII. rendes ülésszakát Marosvásárhe­lyen, a Lunga utca 93. szám alatti gyűléstermében, a következő napirenddel: 1.) A Maros Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának jelentése a lakosság őszi-téli,ellátását szolgáló árucikkek biztosításáról, valamint a zöldség és gyümölcsfélék tárolására tett előkészületekről. — A kereskedelmi, szövetkezeti, pénzügyi és turisztikai állandó bizottság társjelentése. Marosvásárhely, 1970. szeptember 12. NICOLAE VEREȘ elnök AUREL TERO titkár Megérkeztek az első kiadói tervek A megyei könyvterjesztő vál­lalathoz megérkeztek az első kiadói tervek. A kiadó terve a könyvterjesztő raktáraiban van és rövidesen eljut a könyves­boltokba, a könyvtárakhoz, in­tézményekhez és — közvetve vagy közvetlenül —, valameny­­nyi olvasóhoz. Szeptember vé­géig megérkezik valamennyi kiadói terv s a könyvterjesztő vállalat mindent megtett annak érdekében, hogy minél alapo­sabban szervezze meg az olva­sók körében a közvéleményku­tatást. Néhány napon belül va­lamennyi könyvesboltban az ol­vasók rendelkezésére áll min­den kiadói terv,­­ az eddig megjelentek és azok is, amelyek a napokban érkeznek. Könyvba­rátok tájékoztatása érdekében a fentiekhez tegyük hozzá, hogy a Minerva, a Politikai, a Krite­­rion, a Tudományos, a Sport és a Zenei könyvkiadó tervei mellett rövidesen a többi 15 kiadó tervét is kézbe vehetjük. Elismerés a hatodikért Marosvásárhelyen az Élel­miszer Helyi Kereskedelmi Vál­lalat a November 7 utcai ki­bővített üzletházban megnyi­totta a hatodik kávézót. Azért szólunk erről elismeréssel, mert nem csupán a vállalat­nak előnyös. Ugyanis, egy-egy kis kávézóval az üzletek, el­árusító felületét jobban ki­használják, egyenként egy hó­nap alatt mintegy 25 000 lejes forgalmat bonyolítanak le. A fogyasztónak is­­előnyt jelen­tenek, mert itt a kiszolgálás gyorsabb, mint a cukrászdá­ban, és olcsóbb a kávé. A fogyasztók véleménye szerint a minőség is jobb. Az Élelmiszer Helyi Keres­kedelmi Vállalat az üzletekben létesített kávézókat felhasznál­ja italkülönlegességeik meg­ismertetésére is, ugyanis itt kis adagokban azokat is for­galomba hozzák. Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA A 4. oldalon KÜLPOLITIKAI események BECSETEGETÉS T­EGNAP reggel, szeptember 15-én közel négy millió gyermek indult iskolába, a tanév ünnepélyes megnyitására. Az ország valamennyi iskolájában szinte azonos pillanatban megszólal­tak a csengők, új munkás esztendő kezdetét jelezték. Román, magyar, német nemzetiségű gyermekek karöltve érkeztek iskoláikba, virággal köszöntötték nevelőiket, tanáraikat. Maros megyében a tanévnyitó ünnepségeken részt vettek a me­gyei pártbizottság bárójának, a megyei néptanács végrehajtó bizottsá­gának egyes tagjai ,szülők és természetesen a tanerők és tanulók. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, Románia Szocia­lista Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának üdvözlete a tantestületi tagokhoz és a tanulókhoz az új tanév megnyitása alkal­mából, lelkesedéssel tölti el és odaadó munkára ösztönzi a tantestületi tagokat és tanulóifjúságot. Nevelők, tanulók az ünnepi megnyitókon kifejezték azt az erős elhatározásukat, hogy közös erőfeszítéssel igye­keznek szolgálni szocialista hazánkat, a tanerők felvértezik a tanuló­kat a korszerű tudomány és technika leglényegesebb ismereteivel, fej­lesztik alkotó gondolkodásukat és társadalmunk konkrét követelmé­nyeit szem előtt tartva készítik fel őket az életre. Alábbi összeállításunkban pedagógusok, tanítók és tanárok vála­szoltak a tanévnyitás alkalmával feltett kérdésünkre: milyen gondola­tokkal kezdik az új tanévet? Kettős ünnepség — avatás és megnyitó — a marosvásárhelyi Gépipari Szaklíceumban. Cseng a telefon... Többen erősítik, hogy rosszak a telefonok. Vagy nem szólnak, vasty téves számot kapcsolnak... Én persze csak azt mondhatom, amit tudok. Mert a szerkesztő­ségnek is van egy telefonja, mely olykor őrületbe kergeti az embert, öt percenként csenget. Felveszem a kagylót. — Poliklinika? — kérdi egy női hang. — Nem! Ezt is elintéztük — gondolom megkönnyebbülten. De kicsit ké­sőbb újra keresnek. — Halló! — A kettes poli? — Nem. — Hát mi? — A szerkesztőség. — Milyen jó ... Leteszem a kagylót s mire az asztalomhoz érek, már megint cseng a telefon. Elhatározom, hogy nem veszem fel. De nem le­het. A zajtól széthullnak az em­ber fejében a kerekek. — Tessék! — mondom. — A Merkur? — Nem. — Nem ? ,­.. ., hogy az a . .. — Egyetértek. És ahogy a kagylót visszateszem a helyére, a csengő a szívemig hatol. — Halló! — jelentkezem. — Az Electro-Mures? — Tévedés. — örvendek . •­ Végtelenségig folytathatnám az idegtépő diszkurzust. Annyit még megjegyezhetek, hogy derűs me­leg napokon hihetetlenül meg­csappannak a téves kapcsolá­sok, alig véti el valaki a számot. De ahogy beborul és közeleg a frontbetörés, ki kell menekülni az irodából. Nálunk keresik Pi­roskát a polcról, Jánost az Electro- Muresből és Ibolyát az egyik bü­féből. S ha az ember nem beszél elég nyájasan, egy kettőre lete­remtik, vagy ha szó nélkül lete­szem a kagylót, visszahívnak és elküldenek valahová ... Hol a hiba? Felhívtuk a megyei Posta Igaz­gatóságát. — Általános műszaki zavarokról nem beszélhetünk — hangzott a válasz —. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben a Dózsa György utca, a Tudor negyed és környé­kén lévő telefonok átkapcsolásá­val dolgoztunk és előfordulhattak hibák, viszont ezek nem állandó jellegűek. És azt sem ígérhetjük meg, hogy ezután tökéletesen fog­nak működni a telefonok. Az em­berek nehezen tartják észbe az előbbinél hosszabb telefonszámo­kat és legtöbb esetben vaktában tárcsáznak. Persze, hogy ilyenkor egészen más helyen szólal meg a telefon. Vagy ha valaki ideges, kap­kodva tárcsázik s mondjuk a kettes szám helyett könnyen beszalad­hat az egyes. Elsősorban a lakos­ságot intenénk több nyugalomra, amikor beszélni akarnak valaki­vel. Emellett pedig addig ne hív­junk senkit, amíg nem vagyunk tisztában az illető telefon­számá­val. Nagyon kérjük, tartsák be eze­ket az elemi szabályokat! Senkit sem fizetnek azért, hogy a téves kapcsolásokra válaszoljon. FARAGÓ LÁSZLÓ Az árvíz idején megrongálódott házak javításáról — BESZÉLGETÉS BOD KÁROLLYA­L, AZ ILP FŐMÉRNÖKÉVEL — Olvasóink személye­ és levél­ben megfogalmazott kérésére ke­restük fel önt. Engedje meg, hogy interjúnkat Karcsa Dezső, Vörös­marty utca 20 szám alatti lakos levelének első mondatával kezd­jük: „Azok a marosvásárhelyi csa­ládok, akik államosított házakban laknak, számíthatnak-e az árvíz okozta rongálódások (parkett, kül­ső-belső falvakolás, meszelés, fes­tés) megjavítására? ” Furcsállom a kérdést. Mégis örülök, hogy elhangzott, mert az derül ki belőle, hogy munkánkat illetőleg a lakosság bizonyos fo­kig tájékozatlan. Nos, hát a hely­zet a következő. Marosvásárhelyen és a hozzá tartozó helységekben 1 218 államosított lakást rongált meg az árvíz, ezenkívül több in­tézményt, iskolát. Nem ismeretlen az a széles körű és aránylag gyors akciónk, mely a károk felmérését szolgálta Ezt követően elkészítet­tük a költségvetéseket, a pótlóla­gos anyagigényléseket és nyom­ban megkezdtük a munkát, ütem­terv szerint. — Betartották-e az ütemtervet? — Bevallom, többször módosí­tottuk. — Mi tette ezt szükségessé? — Egyrészt felettes szervünk sürgetése, abbeli igyekezete, hogy a javításra előirányzott idő lerövi­dítésével serkentsen az összes ob­jektumok (belértve a lakásokat is) kijavítására még ebben az évben, és lehetőleg a fagy beállta előtt. — Mennyire volt hatékony a sürgetés? — A megrongálódott 1­218 lak­rész mintegy felét kijavítottuk. Ér­tendő ezen, hogy biztosítottuk a minimális komfortot. Rendbe tet­tünk továbbá nagyon sok intéz­ményt és valamennyi iskolát. A kijavított lakások nagy többsége blokklakás a Kárpátok, Ady és más nagyon beázott negyedekben. Érthető, hogy itt „támadtunk“ el­sősorban, hiszen nagy értékű ob­jektumok további károsodásáról, tömeges lakócsoportokról van szó. — Kevésbé jó munkafeltételeket biztosítanak a kisebb, szétszórt házak. Mire számíthatnak ezek lakói? — Eddig sem húztunk, teljes vá­laszfalat a blokkok és a kisebb házak közé. Párhuzamosan ezeket is javítottuk. Igaz, kisebb ütem­mel, főleg az utóbbi két-másfél hónapban, amikoris erőnk tete­mes részét az iskolákhoz csoporto­sítottuk át.­­ Említette, hogy a megrongá­lódott lakásoknak mintegy felét javították ki. Elégedettek-e ezzel az eredménnyel? — Nem. És felettes szervünk sem az, bár objektív nehézségeink előtte sem ismeretlenek. Egyet em­lítek: annak idején felmértük a kárt és elkészítettük az anyag és érték költségvetést. A legtöbb he­lyen ez már túlhaladott. A roska­­dás következtében a helyzet sú­lyosbodott, a csempekályha ak­kor ép volt, időközben megdőlt: a villany-, vízszerelés átvizsgálás­ra szorul, szimpla falazás helyett az esetek 75 százalékában aláfa­lazást kell végeznünk. Több a­­nyagra, fokozott munkaütemre és nagyobb erőbedobásra lenne szük­ség. — Van-e lehetőségük nagyobb erőbedobásra? — A pótlólagos anyagkiutalást most várjuk, de munkaerőt nehe­zen kapunk. Az embereink fárad­tak, mert túlzottan lekötik magu­kat maszekmunkával. — Sokan sérelmezik, hogy bi­zonyos koncepció nélkül dolgoz­nak, vagyis hogy nincs ilyen értel­mű tervük. Ha pedig van, nem tartják be. — Nemcsak túlzás állítani, hogy elgondolás nélkül dolgozunk, de igazságtalan is. Több száz mun­kafrontunk van, nehéz ezeket óra­mű pontosságú ütemre beállítani. És az embereink se mind fegyel­mezettek, előfordul, hogy kivétele­zéseket tesznek, későbbre előirány­zott javításokat a sürgetőbbek elé helyeznek. Na meg aztán néha az intervenciók is megnehezítik hely­zetünket.­­ Említette, hogy felettes szer­vük a tél közeledtére gondolva nagyon sürgeti a javításokat. Mennyire kell félniük a téltől a megrongálódott különálló államo­sított házak lakóinak? — Még a fagy beállta előtt va­lamennyi megrongálódott ház sür­gető külső munkálatait elvégez­zük. Kivéve azokét, ahol a bizott­ságok megállapítása szerint is a befektetés fölösleges, a ház le­bontásra szorul. A belső munká­latokat pedig október 30-ig kell befejeznünk. Szűkre szabott ter­minus, ám meg kell birkóznunk vele. A belső javítások a követke­zőképpen értelmezendők: a meg­jelölt határidőig megteremtjük a minimális komfortot. Kijavítjuk a falat, az ajtókat, ablakokat, rend- VERESS MARGIT . (Folytatás a 2. oldalon) Nagy figyelmet fordítunk az oktatás korszerűsítésére alatt csodálatos dolgot műveltek a ma ünneplőbe öltözött segesvá­ri tanulók. A helyi párt és állami szervek irányításával segítettek rendbe tenni az iskolákat, melye­ket oly kegyetlenül sújtott a nagy árvíz. Tiszta falak, megújult tan­termek, virágos ablakok fogadták a tanulókat, tanárokat az első ta­nítási napon. Az árvíz megrongálhatta az é­­pületeket, iskolákat, elvihette ott­honunkat, de nem törhette le hi­tünket, bizalmunkat, azt az erős elhatározásunkat, hogy a romok­ból újból virágzó életet terem­tünk. Az iskolák rendbetételére több mint három millió lejt köl­töttünk, több iskolát új padokkal rendeztünk be. Örömmel mondha­tom, hogy Segesvárt minden hat évet betöltött gyermek ma iskolá­ba jár és minden nyolc osztályt végzett tanuló, aki nem felvételi­zett elméleti vagy szaklíceumba, beiratkozott az általános iskola IX. osztályába. Az új tanévben arra törekszünk, hogy minden szempontból eleget tegyünk fel­adatainknak. Nagy figyelmet for­dítunk az oktatás korszerűsítésé­re. E célból több kísérleti labora­tóriumot létesítünk az iskolákban, a két elméleti líceumban pedig technikai kabinetet hozunk létre. POMPILIU POPESCU, Segesvár municípium tan­­felügyelője (Folytatás a 2. oldalon) Szeptember 15-én, az iskolai év megnyitása napján ünnepi han­gulat uralta Segesvár iskoláit. Négy hónappal ezelőtt a mai ün­neplők szomorúan bandukoltak az iszappal borított utcákon, csüg­gedten nézték megrongált isko­lájukat, otthonaikat. Négy hónap A szeretet, bizalom első jele: a szép virágcsokrok a tanító néninek. Iskolát avattak Marosvásárhely új gyárnegyedé­ben, a főúttól kissé jobbra, szemet gyönyörködtető épület vonja magá­ra a figyelmet. Ez a Gépipari Szak­líceum új otthona. Az építkezés nyomai még frissek, a tanévnyitás napjára is maradt egynémely ten­nivaló. Az ünnepség kezdete előtt né­hány szót váltottunk Dan Ioan is­kolaigazgatóval. „Nagyon boldogok vagyunk, tanárok, tanulók egy­y­aránt — mondotta —, hogy egy ilyen szép iskolában kezdjük meg az új tanévet. Ez az új otthon, amelyben nemzetgazdaságunknak szükséges szakkádereket nevelünk, pártunk rendkívüli gondoskodásá­nak újabb tanújele. Iskolánkban a nappali tagozaton hatszáz diák, az estin pedig háromszáz dolgozó ta­nul. Fő célunk, hogy ebben az esz­tendőben tovább tökéletesítsük az oktatást iskolánkban. A közeljövő­ben elkészülnek laboratóriumaink, melyek közül egy máris használ­ható. Rajz és elektrotechnikai ka­binetet létesítünk. Ezt szükségessé teszi iskolánk sajátossága. Az első végzős nemzedékeket ebben az is­kolai évben bocsátjuk szárnyra. A következő évben bentlakással és műhelyekkel bővítjük az iskola új épületét­. Az ünnepi megnyitón részt vett Sebestyén Liviu, a megyei pártbi­zottság titkára, Solymosi Berta, a municípium tanfelügyelője és több meghívott. Miután Dan Ioan isko­laigazgató felolvasta a Román Kommunista Párt Központi Bizott­ságának, Románia Szocialista Köz­társaság Államtanácsának és Mi­nisztertanácsának üdvözletét a tan­­testületi tagokhoz és a tanulókhoz az új tanév megnyitása alkalmából. Sebestyén Liviu elvtárs üdvözölte az iskola tantestületét és tanulóit. Utalt az ifjúságnak az árvíz idején és­ az ifjúsági munkatelepeken ta­núsított­ hősies helytállására és meggyőződését fejezte ki, hogy ez a fiatalos lendülete megnyilvánul a tanulásban is. Ezután Gheorghe Hossu, a párt­alapszervezet titkára, valamint a szülői bizottság elnöke és az iskola KISZ szervezetének titkára kívánt eredményes munkát az új tanév­ben.

Next