Vörös Zászló, 1970. november (22. évfolyam, 257-281. szám)

1970-11-21 / 274. szám

A ROMÁN PÁRT- ÉS KORMÁNY­KÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA BULGÁRIÁBAN A szófiai lakossággal való ba­ráti találkozások után, a hivatalos megbeszélések befejeztével és a román-bolgár barátsági, együtt­működési és kölcsönös segítség­­nyújtási szerződés aláírása után Románia Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, Nicolae Ceausescu elvtárssal, a Román Kommunista Párt főtitká­rával, az Államtanács elnökével az élen, Todor Zsivkov elvtárssal, a Bolgár KP KB első titkárával, a Minisztertanács elnökével e­­gyütt rövid utazást tett Bulgáriá­ban. Az Ilie Verdet, Leonte Rautu, Vasile Patilinet, Corneliu Manes­­cu, Vasile Vlad, Nicolae Blejan elvtársakból álló román küldött­ség kíséretében van Licsezar Av­ramov, Dancso Dimitrov, Kiril Neszterov, Szpasz Goszpodov. Miután a hivatalos gépkocsisor áthaladt a Balkán-hegységen, a vendégek megálltak a szép Botev­­grad városban, ahol a lakosok ez­rei rendkívül meleg fogadtatás­ban részesítették őket. A város bejáratánál román és bolgár zász­lókkal övezett nagy feliratos táb­lák kifejezik a lakosság­ baráti ér­zelmeit- „Köszöntjük a román elvtársakat“. Más transzparense­ken a következő jelmondatok ol­vashatók: „Bulgária-Románia, ö­­rök barátság“, „Éljen és virágoz­zék Botevgrad és Ploiesti testvér­­városok barátsága". A fúvószenekar akkordjai kö­zött pionírok virágokat és vörös nyakkendőket nyújtanak át a vendégeknek. A tömeg ütemesen kiáltozza: „Vecsna druzsba“ (örök barátság). Vaszil Tanov, a Bolgár KP Bo­tevgrad városi bizottságának első titkára melegen köszönti Nicolae Ceausescu elvtársat, a többi ven­déget, s kifejezi örömét, hogy kö­rükben vannak a román nép kö­vetei. Örülünk — mondotta —, hogy a két testvérváros, Botev­grad és Ploiesti, Pravac község és az Ön szülőfaluja, Scornicesti é­­vekre visszanyúló kapcsolatai hoz­zájárulnak népeink hagyományos barátságának elmélyítéséhez. Ivan Nikolcsovszki, a városi néptanács elnöke átadta Ceausescu elvtársnak Botevgrad díszaranyér­­mét, amelyet a Bolgár Kommunis­ta Párt városi bizottsága és a vá­rosi néptanács ítélt oda a vendég­nek. „Azt óhajtjuk, hogy a ro­mán-bolgár barátság örökké ra­gyogjon, mint az arany, amely so­hasem rozsdásodik meg“ — hang­súlyozta. A tömeg élénk tapsa és éljen­zése közepette Nicolae Ceausescu elvtárs válaszolt. KEDVES ELVTÁRSAK! Mindenekelőtt szeretnék kö­szönetet mondani Botevgrad mu­­nicipium első titkárának, önök­nek, e szép város összes lakosai­nak meleg fogadtatásunkért, a Románia és Bulgária közötti ba­rátságot méltató szavakért. U­­gyanakkor tolmácsolni kívánom önöknek delegációnk, az önök testvérvárosa , Ploiesti lakossá­gának, s szülőfalum lakosainak testvéri üdvözletét. Nagy öröm számunkra, hogy bulgáriai látogatásunk és a Ro-A többezres tömeg rendkívüli lelkesedéssel kísérte párt- és ál­lamvezetőnk szavait, hosszasan él­tette a román—bolgár barátságot. Fiatal lányok kenyérrel és só­val kínálják a vendégeket, szép népművészeti tárgyakat nyújta­nak át. Nicolae Ceausescu és Todor Zsivkov elvtársak a városon át­haladó nyitott gépkocsiból vissza­integetnek a hosszasan éljenző la­kosoknak. Útközben mindenütt, Vracáig, Szkravenán, Novacenen, Mezdran a helybeliek százai ünnepük me­leg szeretettel a vendégeket. Az út mentén büszke bércek törnek a magasba. Vajon hányszor voltak tanúi a bolgár nép viszon­tagságos története nehéz mozza­natainak, vajon hányszor nyújtot­tak menedéket a fasiszta há­ború idején a népes partizáncso­portoknak ? Vraca határában helyi párt- és államvezetők köszöntik az érke­zőket, élén Ivan Abadzsievvel, a BKP KB Politbürójának póttag­jával, a megyei pártbizottság el­ső titkárával. Kibontakoznak a lendületes fej­lődésben lévő új modern város körvonalai 10:30 óra. Román és bolgár zászlócskákat lengető lako­sok ezrei fogadják a vendégeket. A város bejáratától kezdve min­denütt nagy transzparensek jel­mondatai olvashatók, a tömeg lele­kés éljenzése hallható. Ebben a szép városban tanúi vagyunk a pár­tunk és államunk vezetője iránti tisztelet és megbecsülés megkapó jeleinek, amelyek kifejezik a ro­mán és a bolgár népet egybefűző tartós barátságot. A tömeg tapsa és éljenzése kö­­­zepette a román vendégek elin­dulnak az ismert bolgár forradal­mária és Bulgária közötti barát­sági és együttműködési Szerző­dés aláírása országunk barátságá­nak igazi ünnepévé alakult át. (Taps.) A Zsivkov elvtárssal és a bol­gár küldöttség többi tagjaival folytatott megbeszélések során megegyeztünk abban, hogy állan­dóan mindent megteszünk a párt­jaink és népeink közti barátság és együttműködés erősítéséért, úgy vélve, hogy ez megfelel mind az országaink valamennyi lakosa akaratának, a romániai és bulgá­riai, Hriszto Botev nevét viselő főtér felé. A gépkocsisor áthalad a Sztara Planina-hegység lábánál elterülő város fő útvonalain. Az egykori, mindössze 16 000 lakosú vidéki városka, amelyben néhány kisipari műhely működött, ma egy szüntelenül terebélyesedő iparváros képét­ nyújtja. Modern tömbházak, amelyek beilleszked­nek a hegyi tájba, kertektől, par­koktól övezett szép villák, gyá­rak és üzemek, modern kulturá­lis létesítmények. Vracának ma m­ai új államrend megteremtése érdekeinek, mind a szocializmus és a béke világméretű ügyének. (Taps.) Tudjuk, hogy a bolgár nép a X. kongresszusra készül, s azt is tud­juk, hogy városuk minél jobb e­­redményekkel akarja köszönteni ezt az eseményt. Ezért befejezé­sül szeretnék a betevgrádi párt­­szervezetnek, az összes dolgozók­nak mind nagyobb sikereket kíván­ni a Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusa köszöntésében. Kí­vánok önöknek sok boldogságot és­ jó egészséget. (Taps.) 55 000 lakosa van, a város egyike a legvirágzóbb bolgár ipari köz­pontoknak. A Hriszto Botev monumentális szobra uralta főtéren nagy tömeg várja a kedves vendégeket. Transzparenseken román és bol­gár nyelvű üdvözlő szavak olvas­hatók, Gancso Racsev mérnök, a vá­rosi néptanács elnöke szívélyesen köszönti a román nép követeit. A tömeg éljenzése, ovációja kö­zepette felszólal Nicolae Ceausescu elvtárs Nicolae Ceausescu elvtárs üdvözlő beszéde Botevgrádban A penge­blokkoktól a fák sze­gélyezte útig egyetlen íve­léssel szökken át a víz felett. Új negyed áll ezen a parton, a túloldalon nyújtózkodó föld, a jö­vőbeli városrendezés tartaléka. Né­zem az épülő gyaloghíd asztallap­nyi tervét, és megpróbálom magam elé képzelni, milyen lesz ha majd.. Gondolatban lebontom az állványokat és a munkatelep fabódét, elhordom a föld és anyaghalmazokat. A hídfőhöz épített lépcsőn sétálókat teszek, bennebb a korlátra támaszkodó fiút s leányt, s talán a partra egy öreg halászt. A kép idillikus, vá­szonra, filmre kívánkozik. Az elő­tér az acélhúrokra aggatott kar­csú betonpálya, a háttér modern lakótelep. És mindez alá tükröt tart az öreg folyó. Úgy hiszem, később is, ha semmi más, a kí­váncsiság sokakat idevonz. Látni akarják közelről a hidat s arról új szögből szemlélgetni az annyi bajt okozott s mégis szeretett Ma­rost. Nyáron a strandolást, a ko­csimosást és a szenvedélyből ki nem fogyó halászokat. A lokál­patrióta beszél most belőlem, de úgy hiszem, legalább olyan ked­ves találkozóhely lesz ez a Kár­pátok negyednél, mint amilyen hasznos szerepet tölt be gyalogos átkelőként a híd. És legalább olyan örömmel visszük majd föl rá idegenből jött vendégeinket, mint amilyen szívesen magunk is elsétálunk ide szabadidőben. No de mindez még a jövő ze­néje, az objektum teljes befeje­zésének időpontjáról egyelőre senki sem nyilatkozik, a közelgő fagyveszély és más okok miatt. Más okokon értem, hogy az egy­millió lej körüli értékű beruházás számtalan nehéz feladat elé állí­totta a tervezőt is de főként a ki­vitelezőt. Unikum a terv és egyedi az építkezés, megyei és országos viszonylatban egyaránt. Nincs egy szakvállalat, szerv, s munkában gyakorlott személy, aki tanácsot adna olykor-olykor, hogyan to­vább. Korcsev Nicolae, a munka­telepet vezető fiatal mérnök mondta el, a gondok sorozata már az anyag megrendelésénél elkez­dődött. Azzal, hogy a ploiesti gyárban kijelentették, ilyen vas­­tag acélmanú kábelt nem tudnak előállítani. De a vásárhelyi Épít­kezési Tröszt szemfüles küldöttei nem hagyták magukat lerázni. Fel is fedezték a gyárban a különle­ges kábel sodrásához szükséges gépet, s a ploiestiek végül kény­telen kelletlen aláírták a szerző­dést. Egy szép napon megérkezett a szállítmány. Amikor meglátták a karvastagságú (méterenként 20 kg súlyú) acélkígyókat, megijed­tek. Attól féltek, ha megbontják a tekercset, szétpattan, mint egy rúgó és szerencsétlenség lesz be­lőle. Meg aztán, ha elszabadul a kötél és nyolcasba tekeredik, megszaladnak rajta a szálak és hasznavehetetlenné válik. Ezért a biztonság kedvéért átkötötték a tekercset s lassan engedték meg. Amit nem is képzeltek volna, olyan engedelmesen fejlett le a kábel, akár a kenderistrang. Pe­dig több mint 400 olyan kemény szálból sodorták össze, amiből egyet is nehéz kézben meghajlí­tani. Mielőtt azonban a híd-pályát tartó sodronykötelek kihúzására sor került volna, tavasztól mos­ta­nig kemény munkát végeztek a földmunkások, ácsok, vasasok, be­tonozók. Kezdetben egy kis pléh­­ladikkal jártak át a Maroson. Majd vendéghídat ácsoltak a me­derbe, és bonyolult formájú tartó­jármokat öntöttek vasbetonból a partokon. Meg sok száz tonnás tömböket, hogy később azokhoz horgonyozzák a roppant húzású sodronyköteleket. És eljött a be­fűzés napja. Vékonyabb kötéllel vezették át a víz felett a nehéz sodrotokat, előbb kézi csörlővel, később egy teherautót is ,,igába fogtak". Mikor végre úgy tűnt, túl vannak a nehezén, újabb megle­petések következtek. Estétől reg­gelig saját súlyától meg a szél­mozgástól megnyúltak, lennebb ereszkedtek a kötelek. Ismét és ismét meg kellett oldani őket, hogy a kitűzött magasságba ke­rüljenek, s amikor később rájuk aggatják a betongerendákat, a teher egyformán oszoljon meg a hat kötél között. De ezzel sem ért véget a nagy próbatétel. Bizony hozzáértése, megfontoltsága és leleményessége legjavát kellett adja itt a tervezőtől, az őszhajú Katz András mérnöktől kezdve a Jenei Lázár ácsbrigádjába tartozó munkásokig mindenki. A tröszt szellemi vezetői éppúgy, mint a 2- es építőtelep­i csoport mérnökei és technikusai. S hogy ez nem maradt csupán óhaj, bizonyítja elsősorban: a rendkívüli munká­latok során a hajaszála sem gör­bült meg senkinek. Másodsorban pedig — és ennek tanúja voltam —, a munkatelep a tervező és ki­vitelező közötti alkotó vitáknak gyakori színhelye, öröm volt meg­győződni, hogy a kényes kérdé­sekben bölcsen hoztak közös ha­tározatot, és nem azt keresték, miként húzzák rá egymásra a vi­zeslepedőt. Talán ez volt az, ami a legmélyebb benyomást tette rám a munkatelepen. Mindamel­lett, hogy ugyanitt láttam működés közben a vállalat­központtal kap­csolatot létesítő rádiótelefont, és hallottam a két párt között üzene­tet átvinni meg, műszak közben zenét sugározni a rádióerősítőt. Ez is valami. Meg aztán lehall­gattam a mérnök­csoport beszél­­geté­sét. A napokban, miután szálakra bontják a kábelvégeket, megkezdik a rögzítőfejek öntését. A laborban már sikerült cement­ből és mosott homokból óriási szi­lárdságú betont előállítani. Amint köt a beton, kezdődhet a „kötél­­tánc". Az előregyártott vasbeton­elemek beemelése, az ideiglenes fahidra, a kötelek utólapos meg­feszítése hidraulikával és a be­tonelemek felfüggesztése a köte­lekre, valószínűleg szintén függő­­állvány segitségével. Készülhetnek tehát ijabb ügyességi próbákra az építők. Ajtay László híd a maroson XXII. évfolyam 274 (5893.) szám 1970. november 21. szombat Ára 30 iámi Világ proletárjai, egyesüljetek) AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Nicolae Ceausescu elvtérs üdvözlő beszéde Vrácában KEDVES ELVTÁRSAK! Szeretnék köszönetet mondani a fogadtatásért, a népeink és párt­jaink barátságával kapcsolatosan itt elhangzott szavakért. Ugyan­akkor Románia párt- és kormány­­küldöttsége nevében szívélyesen köszönteni akarom Önöket, Vraca város összes lakosait.. Valóban, megyéjük szomszédos a mi egyik megyénkkel, amely Vracához hasonlóan lendületesen fejlődik. Örömünkre szolgál, hogy megyéink és városaink vezetőit jó viszony fűzi össze, hogy kölcsö­nösen felkeresik egymást. Ez hoz­zájárul népeink és pártjaink ba­rátságának erősítéséhez és egyben hasznos tapasztalatcserére kínál alkalmat a szocialista társadalom építése terén. Mint tudják, tegnap aláírtuk Románia és Bulgária barátsági, e­­gyüttműködési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződését. A szerző­dés lényegében csak szentesíti né­peink évszázados barátságának realitását. Botev is azért szervez­hette meg román területen a har­ci erőket a török uralom ellen, mert mindig kölcsönösen segítet­(Folytatás a 4. oldalon) November 21-én, szombaton, 8.30 óra körül rádió, és televí­­zós­ állomásaink egyenes adásban számolnak be arról, hogy haza­utazik Szófiából Románia Szocialista Köztársaság párt- és kor­mányküldöttsége, amely Nicolae Ceausescunak, a Román Kom­munista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság Ál­lamtanácsa elnökének vezetésé­vel hivatalos baráti látogatást tett Bulgária Népköztársaságban. A 3. oldalon: TÍZ ÉVES A M­OSVÁSÁRYI Ú 1I PEDAGÓGIAI FŐISKOLA Új feladatok a lakásépítésben Korunk egyik legjelentősebb szo­ciális problémája a lakásellátás. Az utóbbi évszázadokban a föld lakos­ságának rohamos szaporodása, a pusztító háborúk rombolásai és az igények növekedése a lakáskérdést mind égetőbbé tették. A szocialista országok a világon először vették tervbe, hogy rövid idő alatt megoldják a lakáskérdést és minden családot korszerű, a mai igényeknek megfelelő lakáshoz jut­tatnak. A párt bölcs irányításával álla­munk megkülönböztetett figyelmet fordít a lakásviszonyok megjavítá­sára. A Román Kommunista Párt X. Kongresszusának határozata szerint 1971—1975-ös ötéves terv időszakában hazánkban 500 ezer lakrészt építenek. A Határozat értelmében a klasz­­szikus építészeti megoldásokat kor­szerűbb módszerekkel kell helyet­tesíteni. Első lépés az új típusú, előregyártott „panelekből“ összeál­lított lakástömbök építése, ami amellett, hogy a kivitelezési időt lényegesen lecsökkenti, jelentős anyagmegtakarítást eredményez, (pl. fűrészelt faanyag, betonvas, cement, stb.). Az előregyártott ele­mekből összeállítható lakótömb-tí­pus széles körű használata, hozzá­értő és szakszerű szervezés mellett, megkönnyíti a tervező és a kivite­lező munkáját egyaránt. Tanulmá­nyozni kell a vasbeton és a falazó tégla nagyobb arányú helyettesíté­sét jól szigetelő műanyagokkal. Természetes, hogy ebben a mun­kában nagy feladatok hárulnak a tervezőkre, akik a meglévő doku­mentációs anyagok, szakutasítások alapján választják ki a leggazdasá­gosabb és a helyzetnek legmegfele­lőbb megoldásokat. Számos ország gyakorlata azt mutatja, hogy az alapozástól kezd­ve a befejező munkálatokig az ipa­ri módszer alkalmazása a legelő-­­nyösebb. Ezen értem a vakolás, szigetelés, padlózat stb. gyárilag történő előállítását. Véleményem szerint a munkatelepeken csupán az összeállítási és szerelési munkák elvégzésére kellene szorítkozni, mert például, ha ez a feladat mindössze a nyersen előállított pa­nelek, elemek összeállítására kor­látozódna, akkor az eddigi tapaszta­latok szerint a 11 szintes tömbhá­zaknál a csúszózsalus módszer is megfelelne. Gondoljunk azonban azokra a munkákra, melyek a „gliszálás“ után következnek. Hatalmas vas vagy faállványok összeszerelése, a lepucolási munkák, a cement, mozaikpadlók kiöntése, csiszolása, lépcsők mozaikolása, burkolása, padlózási, parkettezési munkák (ez mind kézi erővel) elvégzése mily rengeteg időt vesz igénybe és anyagpazarláshoz vezet. Ezzel szemben a gyárilag kivite­lezett külső borítás, vakolás, belső RÁCZ ZOLTÁN (Folytatás a 2. oldalon) A Német Nemzetiségű Dolozók Megyei­­ Tanácsának plenáris üléséről A Német Nemzetiségű Dolgozók Maros Megyei Tanácsa a tegnap plenáris ülést tartott Marosvásár­helyen. Az ülésen részt vettek Eduard Eisenburger, az RKP KB tagja és az Államtanács tagja, a Német Nemzetiségű Dolgozók Or­szágos Tanácsának elnöke, Liviu Sebestyén, a megyei pártbizottság titkára, Hans Wellmann nagy nem­zetgyűlési képviselő, a Német Nemzetiségű Dolgozók Maros Me­gyei Tanácsának elnöke. A plenáris ülésen tájékoztatót terjesztettek elő a Német Nemzeti­ségű Dolgozók Maros Megyei Ta­nácsának ez év áprilisától novem­berig kifejtett tevékenységéről. Ugyanakkor ismertették az 1970. november—1971. má­jus közötti időszakra vonatkozó munkatervet, amely tartalmazza a Román Kommunista Párt megala­kulásának 50. évfordulója alkalmá­ból kifejtendő tevékenységét is. Felszólaltak Theil Georg, Baier Hermann, Schneider Gusztáv, Jike­­li Wolfgang, Kohn Kari és Schu­mann Helwig. A plenáris ülés napirendjén szervezeti kérdés is szerepelt. A megyei tanács alelnökének Schnei­der Gusztávot választották meg és a megyei tanács tagjai közé bevá­lasztották Baier Hermannt, Bitta Stefant, Jakolbi Hanst és Mathes Grete-t. A Német DK párt- és állami küldöttsége látogatást tesz hazánkban A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, Románia Szocialista Köztársaság Államta­nácsának és Minisztertanácsának a meghívására a Német Demokra­tikus Köztársaság párt- és állami küldöttsége, élén Walter Ulbricht­tal, a Németországi Szocialista Egységpárt Központi Bizottságá­nak első titkárával, a Német De­mokratikus Köztársaság Államta­nácsának elnökével és Willi Stoph-al, a Németországi Szocia­lista Egységpárt Központi Bizott­sága Polibürójának tagjával, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökével, december elején hivatalos baráti látogatást tesz Románia Szocialis­ta Köztársaságban. A látogatás alkalmával aláírják Románia Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztár­saság­ közötti Barátsági, Együtt­működési és Kölcsönös Segítség­­nyújtási Szerződést. ........■ ..........................­­ ......... 1 1 ■» Emléktáblát avattak Marosvásárhelyen Tegnap, november 20-án ünnepi külsőségek között avatták fel a marosvásárhelyi katonai helyőrség azon hős katonái tiszteletére elhe­lyezett emléktáblát, akik a tavaszi árvíz idején életüket áldozták a mentési munkálatokban. Vasile Enache alezredes, Románia Szocia­lista Köztársaság Fegyveres Erői Minisztériumának képviselője fel­olvasta a kitüntetések adományo­zásáról, valamint néhány marosvá­sárhelyi utca nevének megváltoz­tatásáról szóló törvényerejű rende­letet. Ennek értelmében néhány marosvásárhelyi utca azoknak a hős katonáknak a nevét fogja vi­selni, akik életüket­­ áldozták az emberek és az anyagi javak meg­mentéséért vívott küzdelemben. Traian Dusa elvtárs, a Maros­­vásárhely municipiumi Néptanács Végrehajtó Bizottságának tagja méltatta a hősi halált halt katonák emlékezetes, bátor tetteit. Románia Szocialista Köztársaság állami himnuszának hangjai mel­lett Ioan Scrieciu ezredes leleplezte a Kossuth Lajos utca 126 szám alatti házon elhelyezett emléktáb­lát, amelyen a következő szöveg olvasható: ÖRÖK DICSŐSÉG A HŐS KATONÁKNAK: DAVID IOAN BIJSU főtörzsőrmester, LA­ZAR BLEJNARI őrmester, IONEL GIURCHI őrmester, IOAN P. RO­MAN őrmester, MIRCEA I. ROBU őrmester. 1970. május 13-án kötelességtel­jesítés közben életüket vesztették az emberek megmentéséért, a meg­áradt Maros tajtékzó hullámaival folytatott, küzdelemben. Az állam­polgárok örökké megőrzik emlé­küket. Az ünnepségen részt vettek a helyi párt és állami szervek kép­viselői, a hős katonák szülei és ro­konai, katonák és számos dolgozó. A Maros hídja mellett elhelyezett emléktábla leleplezésének ünnepélyes pillanata A Szakszervezetek Maros Megyei Tanácsának plenáris ülése Tegnap plenáris ülést tartott Marosvásárhelyen a Szakszerveze­tek Megyei Tanácsa, hogy megvi­tassa a szakszervezeti szerveknek és szervezeteknek az újítási moz­galom ösztönzéséért kifejtett tevé­kenységét. A plénumon részt vet­tek a szakszervezeti bizottságok elnökei, az újító körök felelősei, a mérnökök és technikusok bizottsá­gainak valamint az igazgató bi­zottságoknak a tagjai, újítók. Amint az előterjesztett jelentésből és a hozzászólásokból kitűnt, a szakszervezeteknek sikerült bevon­niuk a munkásokat, technikusokat és mérnököket a gazdasági egysé­geknél felmerült műszaki problé­mák megoldásába. A plenáris ülés intézkedéseket dolgozott ki az újító körök munkájának javítására, kü­lönös tekintettel a javaslatok al­kalmazásának meggyorsítására és a legértékesebb elgondolások széles körű elterjesztésére.

Next