Vörös Zászló, 1970. november (22. évfolyam, 257-281. szám)
1970-11-21 / 274. szám
A ROMÁN PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA BULGÁRIÁBAN A szófiai lakossággal való baráti találkozások után, a hivatalos megbeszélések befejeztével és a román-bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírása után Románia Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, Nicolae Ceausescu elvtárssal, a Román Kommunista Párt főtitkárával, az Államtanács elnökével az élen, Todor Zsivkov elvtárssal, a Bolgár KP KB első titkárával, a Minisztertanács elnökével együtt rövid utazást tett Bulgáriában. Az Ilie Verdet, Leonte Rautu, Vasile Patilinet, Corneliu Manescu, Vasile Vlad, Nicolae Blejan elvtársakból álló román küldöttség kíséretében van Licsezar Avramov, Dancso Dimitrov, Kiril Neszterov, Szpasz Goszpodov. Miután a hivatalos gépkocsisor áthaladt a Balkán-hegységen, a vendégek megálltak a szép Botevgrad városban, ahol a lakosok ezrei rendkívül meleg fogadtatásban részesítették őket. A város bejáratánál román és bolgár zászlókkal övezett nagy feliratos táblák kifejezik a lakosság baráti érzelmeit- „Köszöntjük a román elvtársakat“. Más transzparenseken a következő jelmondatok olvashatók: „Bulgária-Románia, örök barátság“, „Éljen és virágozzék Botevgrad és Ploiesti testvérvárosok barátsága". A fúvószenekar akkordjai között pionírok virágokat és vörös nyakkendőket nyújtanak át a vendégeknek. A tömeg ütemesen kiáltozza: „Vecsna druzsba“ (örök barátság). Vaszil Tanov, a Bolgár KP Botevgrad városi bizottságának első titkára melegen köszönti Nicolae Ceausescu elvtársat, a többi vendéget, s kifejezi örömét, hogy körükben vannak a román nép követei. Örülünk — mondotta —, hogy a két testvérváros, Botevgrad és Ploiesti, Pravac község és az Ön szülőfaluja, Scornicesti évekre visszanyúló kapcsolatai hozzájárulnak népeink hagyományos barátságának elmélyítéséhez. Ivan Nikolcsovszki, a városi néptanács elnöke átadta Ceausescu elvtársnak Botevgrad díszaranyérmét, amelyet a Bolgár Kommunista Párt városi bizottsága és a városi néptanács ítélt oda a vendégnek. „Azt óhajtjuk, hogy a román-bolgár barátság örökké ragyogjon, mint az arany, amely sohasem rozsdásodik meg“ — hangsúlyozta. A tömeg élénk tapsa és éljenzése közepette Nicolae Ceausescu elvtárs válaszolt. KEDVES ELVTÁRSAK! Mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani Botevgrad municipium első titkárának, önöknek, e szép város összes lakosainak meleg fogadtatásunkért, a Románia és Bulgária közötti barátságot méltató szavakért. Ugyanakkor tolmácsolni kívánom önöknek delegációnk, az önök testvérvárosa , Ploiesti lakosságának, s szülőfalum lakosainak testvéri üdvözletét. Nagy öröm számunkra, hogy bulgáriai látogatásunk és a Ro-A többezres tömeg rendkívüli lelkesedéssel kísérte párt- és államvezetőnk szavait, hosszasan éltette a román—bolgár barátságot. Fiatal lányok kenyérrel és sóval kínálják a vendégeket, szép népművészeti tárgyakat nyújtanak át. Nicolae Ceausescu és Todor Zsivkov elvtársak a városon áthaladó nyitott gépkocsiból visszaintegetnek a hosszasan éljenző lakosoknak. Útközben mindenütt, Vracáig, Szkravenán, Novacenen, Mezdran a helybeliek százai ünnepük meleg szeretettel a vendégeket. Az út mentén büszke bércek törnek a magasba. Vajon hányszor voltak tanúi a bolgár nép viszontagságos története nehéz mozzanatainak, vajon hányszor nyújtottak menedéket a fasiszta háború idején a népes partizáncsoportoknak ? Vraca határában helyi párt- és államvezetők köszöntik az érkezőket, élén Ivan Abadzsievvel, a BKP KB Politbürójának póttagjával, a megyei pártbizottság első titkárával. Kibontakoznak a lendületes fejlődésben lévő új modern város körvonalai 10:30 óra. Román és bolgár zászlócskákat lengető lakosok ezrei fogadják a vendégeket. A város bejáratától kezdve mindenütt nagy transzparensek jelmondatai olvashatók, a tömeg lelekés éljenzése hallható. Ebben a szép városban tanúi vagyunk a pártunk és államunk vezetője iránti tisztelet és megbecsülés megkapó jeleinek, amelyek kifejezik a román és a bolgár népet egybefűző tartós barátságot. A tömeg tapsa és éljenzése közepette a román vendégek elindulnak az ismert bolgár forradalmária és Bulgária közötti barátsági és együttműködési Szerződés aláírása országunk barátságának igazi ünnepévé alakult át. (Taps.) A Zsivkov elvtárssal és a bolgár küldöttség többi tagjaival folytatott megbeszélések során megegyeztünk abban, hogy állandóan mindent megteszünk a pártjaink és népeink közti barátság és együttműködés erősítéséért, úgy vélve, hogy ez megfelel mind az országaink valamennyi lakosa akaratának, a romániai és bulgáriai, Hriszto Botev nevét viselő főtér felé. A gépkocsisor áthalad a Sztara Planina-hegység lábánál elterülő város fő útvonalain. Az egykori, mindössze 16 000 lakosú vidéki városka, amelyben néhány kisipari műhely működött, ma egy szüntelenül terebélyesedő iparváros képét nyújtja. Modern tömbházak, amelyek beilleszkednek a hegyi tájba, kertektől, parkoktól övezett szép villák, gyárak és üzemek, modern kulturális létesítmények. Vracának ma mai új államrend megteremtése érdekeinek, mind a szocializmus és a béke világméretű ügyének. (Taps.) Tudjuk, hogy a bolgár nép a X. kongresszusra készül, s azt is tudjuk, hogy városuk minél jobb eredményekkel akarja köszönteni ezt az eseményt. Ezért befejezésül szeretnék a betevgrádi pártszervezetnek, az összes dolgozóknak mind nagyobb sikereket kívánni a Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusa köszöntésében. Kívánok önöknek sok boldogságot és jó egészséget. (Taps.) 55 000 lakosa van, a város egyike a legvirágzóbb bolgár ipari központoknak. A Hriszto Botev monumentális szobra uralta főtéren nagy tömeg várja a kedves vendégeket. Transzparenseken román és bolgár nyelvű üdvözlő szavak olvashatók, Gancso Racsev mérnök, a városi néptanács elnöke szívélyesen köszönti a román nép követeit. A tömeg éljenzése, ovációja közepette felszólal Nicolae Ceausescu elvtárs Nicolae Ceausescu elvtárs üdvözlő beszéde Botevgrádban A pengeblokkoktól a fák szegélyezte útig egyetlen íveléssel szökken át a víz felett. Új negyed áll ezen a parton, a túloldalon nyújtózkodó föld, a jövőbeli városrendezés tartaléka. Nézem az épülő gyaloghíd asztallapnyi tervét, és megpróbálom magam elé képzelni, milyen lesz ha majd.. Gondolatban lebontom az állványokat és a munkatelep fabódét, elhordom a föld és anyaghalmazokat. A hídfőhöz épített lépcsőn sétálókat teszek, bennebb a korlátra támaszkodó fiút s leányt, s talán a partra egy öreg halászt. A kép idillikus, vászonra, filmre kívánkozik. Az előtér az acélhúrokra aggatott karcsú betonpálya, a háttér modern lakótelep. És mindez alá tükröt tart az öreg folyó. Úgy hiszem, később is, ha semmi más, a kíváncsiság sokakat idevonz. Látni akarják közelről a hidat s arról új szögből szemlélgetni az annyi bajt okozott s mégis szeretett Marost. Nyáron a strandolást, a kocsimosást és a szenvedélyből ki nem fogyó halászokat. A lokálpatrióta beszél most belőlem, de úgy hiszem, legalább olyan kedves találkozóhely lesz ez a Kárpátok negyednél, mint amilyen hasznos szerepet tölt be gyalogos átkelőként a híd. És legalább olyan örömmel visszük majd föl rá idegenből jött vendégeinket, mint amilyen szívesen magunk is elsétálunk ide szabadidőben. No de mindez még a jövő zenéje, az objektum teljes befejezésének időpontjáról egyelőre senki sem nyilatkozik, a közelgő fagyveszély és más okok miatt. Más okokon értem, hogy az egymillió lej körüli értékű beruházás számtalan nehéz feladat elé állította a tervezőt is de főként a kivitelezőt. Unikum a terv és egyedi az építkezés, megyei és országos viszonylatban egyaránt. Nincs egy szakvállalat, szerv, s munkában gyakorlott személy, aki tanácsot adna olykor-olykor, hogyan tovább. Korcsev Nicolae, a munkatelepet vezető fiatal mérnök mondta el, a gondok sorozata már az anyag megrendelésénél elkezdődött. Azzal, hogy a ploiesti gyárban kijelentették, ilyen vastag acélmanú kábelt nem tudnak előállítani. De a vásárhelyi Építkezési Tröszt szemfüles küldöttei nem hagyták magukat lerázni. Fel is fedezték a gyárban a különleges kábel sodrásához szükséges gépet, s a ploiestiek végül kénytelen kelletlen aláírták a szerződést. Egy szép napon megérkezett a szállítmány. Amikor meglátták a karvastagságú (méterenként 20 kg súlyú) acélkígyókat, megijedtek. Attól féltek, ha megbontják a tekercset, szétpattan, mint egy rúgó és szerencsétlenség lesz belőle. Meg aztán, ha elszabadul a kötél és nyolcasba tekeredik, megszaladnak rajta a szálak és hasznavehetetlenné válik. Ezért a biztonság kedvéért átkötötték a tekercset s lassan engedték meg. Amit nem is képzeltek volna, olyan engedelmesen fejlett le a kábel, akár a kenderistrang. Pedig több mint 400 olyan kemény szálból sodorták össze, amiből egyet is nehéz kézben meghajlítani. Mielőtt azonban a híd-pályát tartó sodronykötelek kihúzására sor került volna, tavasztól mostanig kemény munkát végeztek a földmunkások, ácsok, vasasok, betonozók. Kezdetben egy kis pléhladikkal jártak át a Maroson. Majd vendéghídat ácsoltak a mederbe, és bonyolult formájú tartójármokat öntöttek vasbetonból a partokon. Meg sok száz tonnás tömböket, hogy később azokhoz horgonyozzák a roppant húzású sodronyköteleket. És eljött a befűzés napja. Vékonyabb kötéllel vezették át a víz felett a nehéz sodrotokat, előbb kézi csörlővel, később egy teherautót is ,,igába fogtak". Mikor végre úgy tűnt, túl vannak a nehezén, újabb meglepetések következtek. Estétől reggelig saját súlyától meg a szélmozgástól megnyúltak, lennebb ereszkedtek a kötelek. Ismét és ismét meg kellett oldani őket, hogy a kitűzött magasságba kerüljenek, s amikor később rájuk aggatják a betongerendákat, a teher egyformán oszoljon meg a hat kötél között. De ezzel sem ért véget a nagy próbatétel. Bizony hozzáértése, megfontoltsága és leleményessége legjavát kellett adja itt a tervezőtől, az őszhajú Katz András mérnöktől kezdve a Jenei Lázár ácsbrigádjába tartozó munkásokig mindenki. A tröszt szellemi vezetői éppúgy, mint a 2- es építőtelepi csoport mérnökei és technikusai. S hogy ez nem maradt csupán óhaj, bizonyítja elsősorban: a rendkívüli munkálatok során a hajaszála sem görbült meg senkinek. Másodsorban pedig — és ennek tanúja voltam —, a munkatelep a tervező és kivitelező közötti alkotó vitáknak gyakori színhelye, öröm volt meggyőződni, hogy a kényes kérdésekben bölcsen hoztak közös határozatot, és nem azt keresték, miként húzzák rá egymásra a vizeslepedőt. Talán ez volt az, ami a legmélyebb benyomást tette rám a munkatelepen. Mindamellett, hogy ugyanitt láttam működés közben a vállalatközponttal kapcsolatot létesítő rádiótelefont, és hallottam a két párt között üzenetet átvinni meg, műszak közben zenét sugározni a rádióerősítőt. Ez is valami. Meg aztán lehallgattam a mérnökcsoport beszélgetését. A napokban, miután szálakra bontják a kábelvégeket, megkezdik a rögzítőfejek öntését. A laborban már sikerült cementből és mosott homokból óriási szilárdságú betont előállítani. Amint köt a beton, kezdődhet a „kötéltánc". Az előregyártott vasbetonelemek beemelése, az ideiglenes fahidra, a kötelek utólapos megfeszítése hidraulikával és a betonelemek felfüggesztése a kötelekre, valószínűleg szintén függőállvány segitségével. Készülhetnek tehát ijabb ügyességi próbákra az építők. Ajtay László híd a maroson XXII. évfolyam 274 (5893.) szám 1970. november 21. szombat Ára 30 iámi Világ proletárjai, egyesüljetek) AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Nicolae Ceausescu elvtérs üdvözlő beszéde Vrácában KEDVES ELVTÁRSAK! Szeretnék köszönetet mondani a fogadtatásért, a népeink és pártjaink barátságával kapcsolatosan itt elhangzott szavakért. Ugyanakkor Románia párt- és kormányküldöttsége nevében szívélyesen köszönteni akarom Önöket, Vraca város összes lakosait.. Valóban, megyéjük szomszédos a mi egyik megyénkkel, amely Vracához hasonlóan lendületesen fejlődik. Örömünkre szolgál, hogy megyéink és városaink vezetőit jó viszony fűzi össze, hogy kölcsönösen felkeresik egymást. Ez hozzájárul népeink és pártjaink barátságának erősítéséhez és egyben hasznos tapasztalatcserére kínál alkalmat a szocialista társadalom építése terén. Mint tudják, tegnap aláírtuk Románia és Bulgária barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződését. A szerződés lényegében csak szentesíti népeink évszázados barátságának realitását. Botev is azért szervezhette meg román területen a harci erőket a török uralom ellen, mert mindig kölcsönösen segítet(Folytatás a 4. oldalon) November 21-én, szombaton, 8.30 óra körül rádió, és televízós állomásaink egyenes adásban számolnak be arról, hogy hazautazik Szófiából Románia Szocialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, amely Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének vezetésével hivatalos baráti látogatást tett Bulgária Népköztársaságban. A 3. oldalon: TÍZ ÉVES A MOSVÁSÁRYI Ú 1I PEDAGÓGIAI FŐISKOLA Új feladatok a lakásépítésben Korunk egyik legjelentősebb szociális problémája a lakásellátás. Az utóbbi évszázadokban a föld lakosságának rohamos szaporodása, a pusztító háborúk rombolásai és az igények növekedése a lakáskérdést mind égetőbbé tették. A szocialista országok a világon először vették tervbe, hogy rövid idő alatt megoldják a lakáskérdést és minden családot korszerű, a mai igényeknek megfelelő lakáshoz juttatnak. A párt bölcs irányításával államunk megkülönböztetett figyelmet fordít a lakásviszonyok megjavítására. A Román Kommunista Párt X. Kongresszusának határozata szerint 1971—1975-ös ötéves terv időszakában hazánkban 500 ezer lakrészt építenek. A Határozat értelmében a klaszszikus építészeti megoldásokat korszerűbb módszerekkel kell helyettesíteni. Első lépés az új típusú, előregyártott „panelekből“ összeállított lakástömbök építése, ami amellett, hogy a kivitelezési időt lényegesen lecsökkenti, jelentős anyagmegtakarítást eredményez, (pl. fűrészelt faanyag, betonvas, cement, stb.). Az előregyártott elemekből összeállítható lakótömb-típus széles körű használata, hozzáértő és szakszerű szervezés mellett, megkönnyíti a tervező és a kivitelező munkáját egyaránt. Tanulmányozni kell a vasbeton és a falazó tégla nagyobb arányú helyettesítését jól szigetelő műanyagokkal. Természetes, hogy ebben a munkában nagy feladatok hárulnak a tervezőkre, akik a meglévő dokumentációs anyagok, szakutasítások alapján választják ki a leggazdaságosabb és a helyzetnek legmegfelelőbb megoldásokat. Számos ország gyakorlata azt mutatja, hogy az alapozástól kezdve a befejező munkálatokig az ipari módszer alkalmazása a legelő-nyösebb. Ezen értem a vakolás, szigetelés, padlózat stb. gyárilag történő előállítását. Véleményem szerint a munkatelepeken csupán az összeállítási és szerelési munkák elvégzésére kellene szorítkozni, mert például, ha ez a feladat mindössze a nyersen előállított panelek, elemek összeállítására korlátozódna, akkor az eddigi tapasztalatok szerint a 11 szintes tömbházaknál a csúszózsalus módszer is megfelelne. Gondoljunk azonban azokra a munkákra, melyek a „gliszálás“ után következnek. Hatalmas vas vagy faállványok összeszerelése, a lepucolási munkák, a cement, mozaikpadlók kiöntése, csiszolása, lépcsők mozaikolása, burkolása, padlózási, parkettezési munkák (ez mind kézi erővel) elvégzése mily rengeteg időt vesz igénybe és anyagpazarláshoz vezet. Ezzel szemben a gyárilag kivitelezett külső borítás, vakolás, belső RÁCZ ZOLTÁN (Folytatás a 2. oldalon) A Német Nemzetiségű Dolozók Megyei Tanácsának plenáris üléséről A Német Nemzetiségű Dolgozók Maros Megyei Tanácsa a tegnap plenáris ülést tartott Marosvásárhelyen. Az ülésen részt vettek Eduard Eisenburger, az RKP KB tagja és az Államtanács tagja, a Német Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsának elnöke, Liviu Sebestyén, a megyei pártbizottság titkára, Hans Wellmann nagy nemzetgyűlési képviselő, a Német Nemzetiségű Dolgozók Maros Megyei Tanácsának elnöke. A plenáris ülésen tájékoztatót terjesztettek elő a Német Nemzetiségű Dolgozók Maros Megyei Tanácsának ez év áprilisától novemberig kifejtett tevékenységéről. Ugyanakkor ismertették az 1970. november—1971. május közötti időszakra vonatkozó munkatervet, amely tartalmazza a Román Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából kifejtendő tevékenységét is. Felszólaltak Theil Georg, Baier Hermann, Schneider Gusztáv, Jikeli Wolfgang, Kohn Kari és Schumann Helwig. A plenáris ülés napirendjén szervezeti kérdés is szerepelt. A megyei tanács alelnökének Schneider Gusztávot választották meg és a megyei tanács tagjai közé beválasztották Baier Hermannt, Bitta Stefant, Jakolbi Hanst és Mathes Grete-t. A Német DK párt- és állami küldöttsége látogatást tesz hazánkban A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának a meghívására a Német Demokratikus Köztársaság párt- és állami küldöttsége, élén Walter Ulbrichttal, a Németországi Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkárával, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnökével és Willi Stoph-al, a Németországi Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága Polibürójának tagjával, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökével, december elején hivatalos baráti látogatást tesz Románia Szocialista Köztársaságban. A látogatás alkalmával aláírják Románia Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződést. ........■ .......................... ......... 1 1 ■» Emléktáblát avattak Marosvásárhelyen Tegnap, november 20-án ünnepi külsőségek között avatták fel a marosvásárhelyi katonai helyőrség azon hős katonái tiszteletére elhelyezett emléktáblát, akik a tavaszi árvíz idején életüket áldozták a mentési munkálatokban. Vasile Enache alezredes, Románia Szocialista Köztársaság Fegyveres Erői Minisztériumának képviselője felolvasta a kitüntetések adományozásáról, valamint néhány marosvásárhelyi utca nevének megváltoztatásáról szóló törvényerejű rendeletet. Ennek értelmében néhány marosvásárhelyi utca azoknak a hős katonáknak a nevét fogja viselni, akik életüket áldozták az emberek és az anyagi javak megmentéséért vívott küzdelemben. Traian Dusa elvtárs, a Marosvásárhely municipiumi Néptanács Végrehajtó Bizottságának tagja méltatta a hősi halált halt katonák emlékezetes, bátor tetteit. Románia Szocialista Köztársaság állami himnuszának hangjai mellett Ioan Scrieciu ezredes leleplezte a Kossuth Lajos utca 126 szám alatti házon elhelyezett emléktáblát, amelyen a következő szöveg olvasható: ÖRÖK DICSŐSÉG A HŐS KATONÁKNAK: DAVID IOAN BIJSU főtörzsőrmester, LAZAR BLEJNARI őrmester, IONEL GIURCHI őrmester, IOAN P. ROMAN őrmester, MIRCEA I. ROBU őrmester. 1970. május 13-án kötelességteljesítés közben életüket vesztették az emberek megmentéséért, a megáradt Maros tajtékzó hullámaival folytatott, küzdelemben. Az állampolgárok örökké megőrzik emléküket. Az ünnepségen részt vettek a helyi párt és állami szervek képviselői, a hős katonák szülei és rokonai, katonák és számos dolgozó. A Maros hídja mellett elhelyezett emléktábla leleplezésének ünnepélyes pillanata A Szakszervezetek Maros Megyei Tanácsának plenáris ülése Tegnap plenáris ülést tartott Marosvásárhelyen a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, hogy megvitassa a szakszervezeti szerveknek és szervezeteknek az újítási mozgalom ösztönzéséért kifejtett tevékenységét. A plénumon részt vettek a szakszervezeti bizottságok elnökei, az újító körök felelősei, a mérnökök és technikusok bizottságainak valamint az igazgató bizottságoknak a tagjai, újítók. Amint az előterjesztett jelentésből és a hozzászólásokból kitűnt, a szakszervezeteknek sikerült bevonniuk a munkásokat, technikusokat és mérnököket a gazdasági egységeknél felmerült műszaki problémák megoldásába. A plenáris ülés intézkedéseket dolgozott ki az újító körök munkájának javítására, különös tekintettel a javaslatok alkalmazásának meggyorsítására és a legértékesebb elgondolások széles körű elterjesztésére.