Vörös Zászló, 1981. február (33. évfolyam, 26-49. szám)

1981-02-01 / 26. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉP­TANÁCS NAPILAPJA XXXIII. évfolyam 26 (8983) szám­­ 1981. február 1. vasárnap Ara 30 báni Nicolae Ceausescu elvtárs Temesvárra érkezett Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt fő­titkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke szombaton Temesvárra utazott, ahol talál­kozik Cvijetin Mijatovics elvtárs­sal, Jugoszlávia Szocialista Szö­vetségi Köztársaság Elnökségé­nek elnökével, aki Sztane Do­lanc elvtárssal, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottsága Elnökségének tagjával és Joszip Vrhovec elv­­társsal, Jugoszlávia SZSZK kül­ügyminiszterével együtt 1981. február 1-én és 2-án baráti lá­togatást tesz Románia Szocia­lista Köztársaságban. Elutazáskor, az Otopeni repü­lőtéren Nicolae Ceausescu elv­társat párt- és államvezetők bú­csúztatták. A temesvári repülőtéren a párt főtitkárát az RKP Temes megyei bizottságának első titká­ra, a helyi párt- és állami szer­vek több más képviselője kö­szöntötte. A temesvári repülőtéren egy­­begyűlt tömeg lelkes fogadta­tásban részesítette a párt fő­titkárát. A jelenlevők hosszas éljenzéssel juttatták kifejezésre határtalan örömüket afölött, hogy rövid idő után ismét körükben láthatják pártunk és államunk szeretett vezetőjét. Ugyanakkor megelégedésüket fejezték ki az újabb román-jugoszláv magas szintű találkozó, az újabb dia­lógus gyümölcsöző jellege fölött, mely dialógus arra hivatott, hogy előmozdítsa a pártjaink, országaink és népeink közötti baráti, szolidaritási és együtt­működési kapcsolatok további fejlesztését és mélyítését, bővít­se és erősítse ezeket a hagyo­mányos kapcsolatokat a két szomszédos szocialista állam ha­ladása és prosperitása javára, a béke és a szocializmus általá­nos ügye érdekében. Kezdődik a Falusi Könyvhónap Február 1-én az egész or­szágban megnyitják sorrend­ben a huszonegyedik Falusi Könyvhónapot. Ebben az év­ben ezt a rangos és immár nagy hagyománnyal rendel­kező kulturális eseményt a Megéneklü­nk. Románia or­szágos fesztivál és a Román Kommunista Párt megalaku­lásának 60. évfordulója jegyé­ben rendezik meg. A Könyv­hónap idején megkülönbözte­tett figyelmet fordítanak a könyvek terjesztésére és nép­szerűsítésére a falusi dolgo­zók körében. Tanácskozáso­kat, találkozókat szerveznek szakemberekkel, párt- és ál­lami aktivistákkal, szakköny­vek szerkesztőivel, azokkal a dolgozókkal, akik a szakköny­veket tanulmányozzák és a tanultakat a gyakorlatban al­kalmazzák, kiváló eredmé­nyeket érnek el a termelés­ben. A legjobb állatgondozók, mezőgépészek, búzatermesz­tők, gyümölcstermesztők, zöldségtermelők stb. számol­nak be tapasztalataikra, ar­ról, hogy a szakkönyvekből mit tanultak, hogyan alkal­mazták azt a gyakorlatban. A különböző szakkönyvek szerkesztői a találkozók alkal­mával a könyvtermelésről, az elért sikerekről, a tervekről beszélnek az olvasóknak. A Megyei Szocialista Művelő­dési és Nevelési Bizottság kezdeményezésére ebben az időszakban a megye községei­ben, falvaiban, művelődési otthonokban, könyvtárakban író-olvasó találkozókat szer­veznek marosvásárhelyi és más városokból érkező írók­kal. A találkozókon az írók műveikből olvasnak fel, az olvasók elmondják az irodal­munk fejlődésével kapcsolatos véleményüket és javaslatai­kat. Művelődésiotthon-igazga­­tók, párt- és állami aktivis­ták előadásokat tartanak a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésében elért sikerekről, a Román Kommu­nista Párt, Nicolae Ceausescu elvtárs sokoldalú tevékenysé­géről. A műkedvelő csoportok az alkalomhoz illő műsorokat mutatnak be. Az irodalmi színpadok, szavalók, művész­brigádok hazafias versekből állítanak össze és mutatnak be műsorokat. A könyvtárakban kiállításokat rendeznek a leg­újabban megjelent politikai, társadalomtudományi és szak­­könyvekből. A Megyei Könyv­tár munkatársai irodalmi ösz­­szeállítást készítenek román és magyar nyelven. Maros megyében a Könyv­hónap ünnepélyes megnyitá­sára február 1-én, Rusii Munti községben kerül sor. A maros­ludasi cukorrépafeldolgozó vállalat VERSENYFELHÍVÁSA az összes élelmiszeripari vállalathoz Minden erővel a Román Kom­munista Párt XII. kongresszu­sán elfogadott feladatok és cé­lok megvalósításán munkálkod­va, azzal a szilárd elhatározás­sal, hogy példásan teljesíti a Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt főtitkára által adott útmu­tatásokat és feladatokat, a ma­­rosludasi (Maros megye) cukor­répafeldolgozó vállalat munka­­közössége 1981-re szocialista ver­senyre hívja ki az összes élel­miszeripari munkaközösségeket az alábbiakat vállalva: 1. Túlszárnyaljuk az áruter­melési tervet 4,3 százalékkal, azaz 15 millió lejjel és a fizikai termelési tervet 2660 tonna cu­korral. Intézkedéseket teszünk a technológiai folyamat tökéletesí­téséért, a feldolgozó kapacitások intenzívebb kihasználásáért, a termelőtér körültekintőbb ki­használásáért, a mezőgazdasági egységek támogatásáért és a ve­lük való állandó együttműködé­sért. 2. Terven felül 4 millió lej értékű nettó termelést valósí­tunk meg a nyersanyag értéke­sítési mutatójának növelésével és jobb gazdálkodással, vala­mint a technológiai veszteségek­nek és a melasz cukortartalmá­nak a csökkentésével. 3. Csökkentjük az anyagi költ­ségeket a tervhez viszonyítva az 1000 lej értékű árutermelésnél 5,7 lejjel a nyersanyag beszállí­tásának optimalizálásával, a cu­korrépa rezsiköltségeinek csök­kentésével, valamint a másodla­gos termékek magasabb fokú hasznosításával. 4. Terven felül 7 millió lej értékű nyereséget érünk el az új gazdasági-pénzügyi mechaniz­mus, az önálló gazdálkodás és a munkásönigazgatás elveinek következetes alkalmazásával, az egész gazdasági tevékenység ha­tékonyságának növelésével. 5. A tervhez viszonyítva 6,2 százalékkal csökkentjük a tüze­lőanyag- és 2,6 százalékkal az áramfogyasztást azáltal, hogy biztosítjuk a berendezések és felszerelések optimális paramé­tereken történő működését. A DOLGOZÓK TANÁCSA A PÁRTBIZOTTSÁG A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG A KISZ-BIZOTTSÁG (Folytatás a 4. oldalon) Tizlai Árpád portáját legjobb­­­ban talán Kuti Orbán, a termelőszövetkezet elnöke jelle­mezte: — Tiszteletet parancsoló, jön hogy az ember letörölje a lábát, mielőtt belépik. Nem túlzott az elnök. A kapu­tól betonjárda vezet végig a szép családi ház, gazdasági épületek elött. Mellette a virággruppok a háziasszony ügyességét dicsérik. Túloldalon szép sor szőlő és gyü­mölcsfák. A baromfiudvarban szárnyas jószág kotyog-hápog. A gazda, pirospozsgás arcú, ötven év körüli férfi, egy zsúppal igyek­szik előfelé. De nem az istálló­nak tart, hanem a nyári konyhá­ba, ahol szaporán csattog az osztovája. A háziasszony s fia gyeként szőnek. Jó téli elfoglalt­ság s pénzt is hoz a házhoz. Engem azonban az istálló érde­kel, ahonnan a tavaly közel ezer kiló hús került a városba, szer­ződéses alapon. Iszlai Árpád csodálkozva kér­di: — Miért ez az érdeklődés, csak úgy kíváncsiságból? Nyúlnék a jegyzetfüzet után, de észreveszi s elhallgat. Ezért inkább a gazdaságát dicsérem. Van is mit. Az istállóban bele­sen kérődzik a jószág, egy tehén és három növendék. A sarokban szépen összerakva a takarmány­­répa. Egyenességét akár vízmér­­tékezni is lehetne. Mellette a víz­vezeték csapja csillog. A jószág alatt szalma, kukoricaszár-mara­dék. Itt semmi nem megy kár­ba. — Szecskálom a takarmányt, de azért ami kicsi marad a já­szolban, alájuk dobom. Baj van az alommal. Újra papírra akarok vetni va­lamit, de leint. S bent a szobá­ban a gyöngyöző szentgericei bor mellett sem oldódik fel, míg a ceruzát látja. Újra az elnök sza­vai jutnak eszembe: — Nem szereti a feltűnést. Sokszor azt se tudjuk róla, hogy itt van a gazdaságban. Csodálkozva néztem rá. Mind­járt ki is találta gondolatomat. — Jaj nem úgy kell érteni. Nagyon vidám, barátságos em­ber. Összejövetelekről el nem maradna. Én amit mondtam, a munkára értettem. Vele nincs baja a brigádosnak, elnöknek. Ha tavasszal kimérjük neki a kapálnivalót, nyugodtak lehe­tünk, úgy megműveli, betakarít­ja, hogy abban kifogásolnivaló nincs. Bár sok ilyen emberünk lenne. Akkor nem fájna a fejünk. Pedig Iszlai Árpádnak bőven mérnek. Az elmúlt évben is, ha­bár a jég elverte a határt, egy vagon 29 mázsa cukorrépát ter­melt, másfél hektár kukoricát, 30 ár takarmányrépát kapált meg családjával együtt, s jó ke­ményen megfogta a kasza nye­lét. — Muszáj — mondja —, sok állatnak sok takarmány kell s a kaszás pedig egyre kevesebb. _ ? — Ha jól tudom, ötven kasza­rész van a faluban. Én évente öt-hat hektárt szoktam levágni. A portáját dicsérem. Jólesik neki. (Folytatás a 4. oldalon) Gazdát udvaráról... — NAGY FERENC riportja — Jugoszlávia SZSZK Elnökségének elnöke látogatást tesz országunkban Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt fő­titkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnökének a meg­hívására Cvijetin Mijatovics elv­társ, Jugoszlávia Szocialista Szö­vetségi Köztársaság Elnökségé­nek elnöke Sztane Dolanc elv­társsal, a Jugoszláviai Kommu­nisták Szövetsége Központi Bi­zottsága Elnökségének tagjával és Joszip Vrhovec elvtárssal, Jugoszlávia SZSZK külügymi­niszterével együtt 1981. február 1-én és 2-án baráti látogatást tesz Románia Szocialista Köz­társaságban. A VI. ötéves terv megvalósításaiból Az elmúlt napokban közzétették az 1976—1980. évi egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési terv teljesítéséről szóló köz­remény­t. Az alábbiakban a legfontosabb gazdasági-társadalmi célki­tűzések megvalósításában elért eredményeket mutatjuk be. *) Az 1971—1975-ös időszakhoz viszonyítva. Megvalósítás 1980-ban Évi átlag­ 1980-ban 1975-höz ütem képest »/»-ban Nettó ipari termelés (milliárd lejben) Ipari össztermelés (milliárd lejben) Mezőgazdasági össztermelés 1976—1980 átlaga (milliárd lejben) Össz-beruházás 1976—1980 között (milliárd lejben) A külkereskedelem összvolumene (milliárd lejben) A szocialista kereskedelem kis­kereskedelmi áruforgalma (milliárd lejben) Lakossági szolgáltatás (milliárd lejben) A dolgozó személyzet átlag létszáma (ezer főben) Az ezer lej árutermelésre jutó termelési költségek a köztársasági iparban (lejben) Munkatermelékenység egy dol­gozóra számítva (ezer lejben) — a köztársasági iparban — az építkezés-szerelésben Nemzeti jövedelem (milliárd lejben) A reáljavadalmazás dinamikája Szociál-kulturális kiadások az ál­lami költségvetésből (milliárd lejben) 303.0 162,0 10.1 936.0 157,4 9.5 128.2 126.4*) 4.8 932.3 167,5*) 10.9 340.3 214,1 16.5 213.1 146.2 8 42,6 128.2 5.1 340 116,5 3,1 796.7 93,7 — 320,9 140,4 7 133,5 145,8 7,8 516.4 141,5 7,2 — 129 5,2 70,9 139,3 6,9 Az egységes agráripari tanácsokra nagy feladatok hárulnak a mezőgazdaság szervezésében és vezetésében 1981-ben minden állami mező­gazdasági egységben, szövetke­zetben és egyéni gazdaságban a múlt évinél sokkal gazdagabb termést, nagyobb bevételt kell elérni. Ez jogos és megvalósít­ható igény. A fentiek csendül­tek ki a ludasi egységes agrár­ipari tanács közgyűlésén elmon­dottakból, amikor alaposan ele­mezték az 1980-as esztendő ered­ményeit, azt, hogy miként dol­goztak, miként teljesítették fel­adatukat azok, akik a mezőgaz­dasági termés sorsáért felelnek. Az egységes állami és szövet­kezeti agráripari tanácsok létre­hozása nagy jelentőségű gazda­sági, szervezési és társadalmi el­veken alapszik: a mezőgazdaság összes szektorai egységes ve­zetésének biztosítása; a terme­lés fokozottabb összpontosítása és szakosítása, amely a korszerű mezőgazdaság, a termelés növe­lésének követelménye; a műsza­ki-anyagi alap egységes, ésszerű kihasználása; a szakemberek szerepének és felelősségének nö­velése a technológiák differen­ciált alkalmazásánál; a szükséges káderek biztosítása és felkészíté­se stb. Számos adat bizonyítja, hogy e téren a ludasi egységes agráripari tanács kiemelkedő si­kereket ért el. Az általános kö­vetkeztetés azonban az volt, hogy többet is teh­ettek volna. Nicolae Veres elvtárs, a Me­gyei Pártbizottság első titkára, felszólalásában világosan és meg­győzően, példákkal bizonyítva­­mutatta ki, hogy milyen nagy dolgokat hajthattak volna végre, ha összhangban tevékenykedtek volna, ha a tanács végrehajtó bárója határozottan érvényesí­tette volna vezető, határozathozó és összehangoló szerepét. A fel­szólaló hangsúlyozta, hogy töb­bet várnak ettől a szervtől. Az ő feladata, hogy az egész tevé­kenység kormánykerekénél áll­jon, hogy határozottan közbelép­jen a termelési folyamatban, hogy megkövetelje a technoló­giák tiszteletben tartását, a fe­gyelem megszilárdítását, az ösz­­szes egységvezetőnek és minden dolgozónak a munkában való részvételét. Az agráripari tanács szerepét a terméseredmények és a jövedelem alakulása alapján bírálva el, nem nehéz megállapí­tani,­­hogy egyes egységek és részlegek nem kapták meg a M. BALDEANU (Folytatás a 2. oldalon)

Next