Vörös Zászló, 1982. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1982-08-01 / 180. szám

Az RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA I XXXIV. évfolyam 180 (9447) szám | 1982. augusztus 1. vasárnap ! Ara SO báni BÚZAARATÁS ’82 Csak jó gépkihasználással biztosítható a gabona begyűjtésének gyors befejezése Sok gond szakadt az utóbbi napokban Biró Zoltánnak, az erdőszentgyörgyi egységes ag­ráripari tanács főmérnökének a vállára. Szinte annyi, mint a­­mennyi eső a földekre. A meg­lehetősen szeszélyes időjárás már a hét elején lebénította a mun­kát, de péntek óta ismét teljes kapacitással dolgoznak a gépek. — A rajt jó volt — emlékezik vissza, már-már nosztalgiával a főmérnök az idei kenyércsata kezdetére. — Igaz, csak har­mincegy kombájnnal vágtunk neki a 2 260 hektáros búzaterü­letünknek, de ebből tegnap estig mintegy 1 220 hektárnyit learat­tunk. — Milyen a kombájnok telje­sítménye? — Erről nem sok jót mondha­tok. Megyei viszonylatban a mi körzetünkben jut a legtöbb arat­­nivaló egy kombájnra. A ma­rosvásárhelyi tanácstól időköz­ben visszaérkezett 3 kombáj­nunkkal (amit kölcsönadtunk) és a Buzau megyéből kapott újabb három segítséggel is, 140 hektár terület jut egy kombájnra. Ami nézetünk szerint sok. — Ilyen körülmények között hog­yan szervezték meg a mun­kát? — lépcsőzetesen kezdtünk. Előbb azokra a területekre össz­pontosítottunk, ahol a Libelula fajtát termeltük, mert ez hama­rább beérett, de a múlt hét vé­gén s e hét elején a hegyvidéki övezetek gazdaságai is bekap­csolódtak az aratásba. Íme egy röntgenkép a tanácsbeli pillanat­nyi helyzetről. Legjobbak az eredmények a gyulakutai terme­lőszövetkezetben. Itt a 234 hek­tár búzából már csak hatvan vár még aratásra. Utána követ­keznek az egrestei és a kendi gazdaságok, jóval a tanácsi át­lag feletti eredményekkel. Ké­sőbb kezdtek aratni a véckei, a bözödi mtsz-ekben, így ezeknél még nem beszélhetünk kiemel­kedő teljesítményekről. Mert az időjárás is közbeszólt, de már ezekben az egységekben is nö­vekszik az ütem. — Hány munkanapra lenne szükség az aratás befejezéséhez? — Száznyolcvan-kétszázhúsz hektáros napi ütemmel számol­va, úgy hat-hét munkanap alatt le tudnák vágni a búzát. — Alapul véve amit eddig el­végeztek, milyen eredményekre számítanak? A főmérnök nem válaszol a­­zonnal. Füzeteket lapoz fel, le­­pedőnyi kimutatásokkal küszkö­dik. (Nem a papírok embere.) Számol. Csak utána mondja: — Az állami alapnak szüksé­ges mennyiséget hiánytalanul le tudjuk szállítani. Ez 2­650 ton­na búzát jelent. De­ mivel az idei termés kiváló, úgy szeret­nénk, hogy az említett számra még rá is pózoljunk. ÜTEMES A TERÜLETEK KITAKARÍTÁSA Balogh Gyula, a tanács elnö­ke is rendkívül elfoglalt ember e napokban. Mégis szakít annyi időt, hogy a szalma felpréselésé­­ről, elhordásáról, tárolásáról be­szélgessünk. — Tizenhárom prés dolgozik a kombájnok után — mondja két telefonbeszélgetés között. — Ez a tervezett búzamennyiséghez képest kevés. Épp ezért, mint minden évben, a szalma begyűj­tésére az mtsz-tagokat is moz­gósítottuk. Gyulakután, Hava­don, Havadton kézzel is gyűjtik a szalmát. A hordást fogatokkal oldottuk meg. E célra ötven­hatvan szekeret használunk. Be­segít még néhány megnövelt rakfelületű utánfutó, valamint reggelente a szemes gabonát szállító teherautók. A learatott területekről 2 000—2 200 tonna búzaszalmát takarítottunk be és tároltunk. Minden reményünk megvan arra, hogy az aratás be­fejezéséig a szükséges rostdús takarmányt teljes egészében biz­tosítani tudjuk. Nem szólamok ezek, hanem az előrelátó gazda józan megfon­toltsága. Az optimizmus pedig jogos. Igazolják ezt az eddig el­ért eredmények, mert Erdőszent­­györgyön jó munkát végeznek. (bögözi) (Folytatás a 4. oldalon) JVT­éha a festő ecsetje is — hát még a szó (!) — képtelen visszaadni azt a színkombinációt, amellyel a természet gyönyör­ködteti meg évszakonként­ az emberi szemet. A tél szűzies fe­hére, a tavasz zöldje, a nyár a­­ranya, az ősz megfakult­ pirosa, rozsdája és a többi mind-mind oldja az egyhangúság szürkéjét. Akárcsak maga a harmónia... És ebből kaptak ízelítőt azok, akik annak idején — az Apolló-te­­remben rendezett kiállításon —­ megtekintették a Prodcomplex üvegtermékeit s válaszoltak a kérdőívekre. .. Egy vállalat által kibocsátott kérdőív célja: a vásárlóközönség ízlésének, igényeinek felmérése. A két fogalmat szerintem, nehéz lenne elválasztani. Vagy még­sem? — Ez az utóbbi felmérés — mondja Hila Mircea közgazdász, a Prodcomplex eladási osztályá­nak vezetője — kereskedelmi szempontból jóval kevesebbet jelentett, mint az 1977-es, ami­kor a Luxor-áruházban, eladás­sal egybekötve szerveztük meg. Viszont a művészeti értékelés, vagyis — mondjuk, hogy az ízlés szempontjából nagyon sok min­denre felfigyelhettünk. A beér­kezett válaszok több, mint öt­venöt százaléka a 21 és 25 év közötti korosztálytól származik, akik a modernebb vonalú, va­lamint érdekesebb színkompozí­­ciójú termékekhez vonzódnak. Akárcsak a hetvenhét — húsz­éves korig — fiatal véleménye. Különben, a kérdőívekre kettő­­száznegyvenöten válaszoltak ösz­­szesen. — És főleg diákok — teszi hozzá Nagy Gyöngyvér mérnök­­nő, az üvegtermékek műhelyé­nek főnöke. — S a vásárlóközön­ség zömét valójában nem ők képviselik. A kereslet pedig még mindig a giccsesebb termékek iránt nagyobb. Sajnos... És mi erről az üvegipari for­matervező Kiss Miklósnak a vé­leménye? — így van, de... A kiállítás és természetesen a kérdőívre be­érkezett vélemények bizonyítják, hogy a fiatalabbak (talán) még nem gátlásosak, őszinték. Még nincs bennük előítélet. . . — Vagyis egy bizonyos sznob­ság? — A vásárlóközönség egy bi­zonyos részével szemben, esetleg így is nevezhetnénk. Minden­esetre ezen a kiállításon bizo­nyítani tudtunk. És olyan ter­mékekkel, amelyek megütik a nagy — például százéves — ha­gyományokkal rendelkező üveg­gyárak termékeinek szintjét. Mert mi készítünk a dísztár­gyaktól a közhasználati cikkekig mindent, ami egyszer üvegből van. S a tavaszi kiállítás vala­hol az én nyolcévi ittlétemet, tevékenységemet is igazolta. A szakmámról pedig az a vélemé­nyem, hogy az iparművésznek irányítania kell — tőle telhe­tően — a közízlést is. És persze ennek megfelelően kell alkotnia. A kiállításon mintegy kétszáz­húsz terméket tekinthettek meg a látogatók. Ezeknek egy része: unikum. Vagyis lehetetlen soro­(Folytatás a 4. oldalon) S­zivárvány az üvegen — SZILVESZTER ANDRÁS riportja — A közelgő nagy ünnep méltó köszöntésére Készen a búza betakarításával A náznan falviak után a maros­vásárhelyi egységes agrár­ipari tanács egy másik gazdaságának, a meggyesfalvinak a kombájnosai is jelentették, hogy a kedvezőtlen időjárás elle­nére végeztek a 290 hektáron termesztett kenyérgabona beta­karításával. A terméshozam jó, hektáronként mintegy 500 kiló­val nagyobb a tervezettnél. Ugyancsak jelentették a búza ara­tásának befejezését a nyáridtói termelőszövetkezet kombáj­nosai, akik 220 hektár termését gyűjtötték be. Az aratással párhuzamosan és a befejezését követő napokban szorgalmaz­ták a szalma hordását, a szántást, s így nem kevesebb, mint 80 hektáron sikerült másodvetést eszközölniük. Megtakarított anyagból A marosvásárhelyi Gyapot­­szövöde tizenhárom nappal a határidő előtt teljesítette hét­hónapi árutermelési tervét. Az eltelt idő alatt 800 000 négyzetméter áruval termelt többet a múlt év hasonló idő­szakához képest. Mindez a munkaközösség egyre bővülő szakismeretének, fegyelme­zettségének és szorgalmának eredménye. A fajlagos fo­gyasztás lecsökkentése a ter­vezett szint alá 82 tonna szál megtakarítását tette le­hetővé, amelyből 100 000 négy­zetméter vásznat készíthet­nek. Belső falak Szovátáról A szovátai 308-as számú munkatelep-csoport keretében sorozatban gyártják előre a marosvásárhelyi (!) lakások építéséhez szükséges válaszfa­lakat. A mindössze 6 centi­méter vastag, acélháló-betétes betonfalakat 24 féle változat­ban állítják elő, a legnagyobb típus méretei: 4 méter X 2,58 méter. Annak idején amolyan űr­pótló szerepet szántak ennek a tevékenységnek Szovátán, az autoklavizált sejtbeton ele­mek hiányát igyekeztek általa pótolni. A három évvel eze­lőtt szárnyra kapott kezdemé­nyezés olyan életképesnek bizonyult, hogy még most is jól szolgálja az építkezés ipa­rosításának ügyét, hiszen több úgynevezett nedves fázis kiiktatását teszi lehetővé. A belső falazáshoz és vakolás­hoz szükségtelen állványt rakni, a villanyszerelőknek nem kell falat vésniük, s így tisztább, gyorsabb meg vesz­teségmentesebb is az építke­zés. E vidéki egység kedvező tapasztalata alapján nemrég a Megyei Építkezési és Sze­relési Tröszt marosszentgyör­­gyi betonállomásánál is meg­kezdték a válaszfalak öntését. Júliusi eseménykrónika Ceausescu elvtársat a párt fő­titkári tisztségébe, akinek tevé­kenysége szorosan egybeötvöző­dik e korszak minden megvaló­sításával. 1965 júliusával a ha­zai szocialista építés legdinami­kusabb és leggyümölcsözőbb kor­szakába lépett. Népünk büszke megvalósításaira, és ezekben a júliusi napokban még határozot­tabban munkálkodott a 7. öt­éves terv második esztendejére kijelölt feladatok hiánytalan végrehajtásán. Az év hetedik hónapjának fontosabb belpolitikai esemé­nyei: JÚLIUS 1. A központi lapok nagy fontosságú eseményt kö­zöltek első oldalaikon: az em­beriség béke- és leszerelési tö­rekvései valóra váltásáért, egy­ jobb és igazabb világ, az összes nemzetek közötti barátság­os e­­gyüttműködés világa megterem­tésének szolgálatában kifejtett lankadatlan munkássága mesz­­szemenő elismeréseként Nicolae Ceausescu elvtársnak átnyújtot­ták AZ 1981-ES ÉV EMBERE KITÜNTETÉST. Raj Balde­v professzor, az Indiai Nemzeti Integráció Gyűlésének elnöke a magas kitüntetés átnyújtásakor egyebek között a következőket mondta: A legmelegebb elisme­résünket tolmácsoljuk excellen­­ciá­nak a világbéke ügyéhez nyújtott ragyogó hozzájárulásért, az egyetemes béke és biztonság ügyében tett nagyszerű kezde­ményezéseiért. Nicolae Ceausescu elvtárs jú­lius elsején munkalátogatást tett Botosani megyében, ahol iparvállalatok és mezőgazdasági egységek dolgozóival együttesen megvizsgálta a megye jelenlegi és távlati célkitűzései valóra vál­tásainak útjait és módozatait. A pártfőtitkár gazdasági egységek Az elmúlt hónapban népünk nagy tisztelettel emlékezett meg a tizenhét évvel ezelőtt megtar­tott pártkongresszusról, arról a nagy eseményről, mely új kor­szakot nyitott a gazdasági, tár­sadalmi, politikai és kulturális életünk minden területén. Ezen a kongresszuson vette fel újra pártunk egykori hagyományos elnevezését — Román Kommu­nista Párt —, és ez a legfelsőbb fórum választotta meg Nicolae soron levő feladatairól szólva a botosani-i népgyűlésen egyebek között a következőket mondta: Csakis akkor beszélhetünk az új gazdasági mechanizmus, az ön­igazgatás és önálló gazdálkodás alkalmazásáról, ha minden egy­ség saját bevételi-kiadási költ­ségvetés alapján , szervezi meg munkáját, gazdasági tevékeny­ségében fokozott rentabilitást mutat fel. Minden egyes mun­kaközösség csakis ezen az alapon állapíthatja meg, jól dolgozott-e vagy sem, és lehet tisztában az­zal, mi a teendője, hogy maxi­mális jövedelmezőséget érjen el gazdasági tevékenységében. JÚLIUS 2. Nicolae Ceausescu elvtárs, Elena Ceausescu elvtárs­nő és több más párt- és állam­­vezető társaságában munkaláto­gatást tett a legendás hírű ro­mái bölcsővidéken, Suceava me­gyében, majd nagy fontosságú beszédet mondott a Suceava mu­­nicípiumi népgyűlésen. JÚLIUS 3. Ülést tartott az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága Nicolae Ceausescu elvtárs elnökletével. A fórum megvizsgálta az első félévi gaz­dasági terv teljesítésében elért eredményeket, utasításokat adott a tevékenységben megnyilvánult hiányosságok elhárítására. Meg­vizsgálták továbbá és jóváhagy­ták a kőolaj, illetve a földgáz kitermelésének az ötéves terv előirányzatán felüli növelésére vonatkozó 1982—1985. évi prog­ramot. Úgyszintén megvizsgálták és jóváhagyták a lakosság tudo­mányos élelmezési programjának tervezetét, a néptanácsok, a szo­cialista egységek és az állampol­gárok kötelességeiről és felelős­ségéről a városi és falusi hely­ségek jó gazdálkodásáért, ápolá­sáért és tisztaságáért, a közrend és fegyelem megerősítéséért „cí­(Folytatás a 2. oldalon)

Next