Vörös Zászló, 1983. május (35. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

2 OLBAD - VÖRÖS LÁSZLÓ NICOLAE CEAUȘESCU ELVTÁRS részt vett a május elsejének szentelt nagy népgyűlésen (Folytatás az L oldalról) sök, az egész nemzet Május El­sejét köszöntötték, kifejezésre jutottak abban a lelkes fogad­tatásban is, amelyben a nagy­gyűlés részvevői megérkezésének pillanatától kezdve részesítették pártunk és államunk vezetőjét a rendezvény színhelyén. Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elvtársnő 17 órakor érkezett meg a palota előtti térre, ahol számos buka­resti lakos várta és rendkívül melegen köszöntötte őket. A haza sólymai, pionírok, ifjak és lányok szeretettel adták át vi­rágcsokraikat. Szünet nélkül visszhangzott: Ceausescu — RKP! Egyesített kórusok éne­kelték a Partidul, Ceausescu, Románia című dalt. A teremben jelenlévők tapsa közepette a nagygyűlés elnök­ségében helyet foglalt Nicolae Ceausescu elvtárs, Elena Ceausescu elvtársnő, a többi párt- és államvezető, a hazai kommunista és munkásmozga­lom sok régi harcosa. Ott voltak Bukarestben akk­reditált diplomáciai képvisele­tek vezetői, a diplomáciai tes­tület más tagjai. A nagygyűlést Gheorghe Pa­­na elvtárs, az RKP KB Politi­kai Végrehajtó Bizottságának tagja, az RKP Bukarest Muni­­cípiumi Bizottságának első tit­kára, a főváros főpolgármestere nyitotta meg. Május Elseje jelentőségéről Emil Bobu elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságá­nak tagja, a KP titkára tartott beszédet. A Május Elsejének szentelt nagygyűlés ünnepi műsorral ért véget, amelyben közreműködtek a fővárosi színházak jeles mű­vészei, ének- és táncegyüttesek, vállalati és intézményi műked­velő együttesek, pionírok és a haza sólymai. A párt- és államvezetőség ré­széről nagy virágkosarat adtak át a művészeknek és mindazok­nak, akik a Május 1-i ünnepi műsor sikeréhez hozzájárultak. Marosvásárhely — Állomás­ tér A gép mellől indult (Folytatás az 1. oldalról) nem jutott osztályrészül az a szerencse, hogy főiskolán szerez­zen diplomát, viszont a munka­helyén olyan szakmai tapaszta­latra tett szert, ami kincset ér. Nem tudom, jól fogalmazok-e, ha azt írom, hogy Crișan Iosif rendhagyó eset. Rendhagyó o­­lyan értelemben, hogy bár meg­annyi szabadalmazást érdemlő ötlete volt az évek-évtizedek során, most újítói mivoltát is csak régebbi iratokkal tudná bi­zonyítani.­­Pedig annak idején volt olyan év, hogy az ország második legeredményesebb újí­tójának kiáltották ki. Pillanat­nyilag így vélekedik tevékeny­ségéről: — Változatlan szenvedéllyel szeretem a mesterségemet. De itt nem igen van időm tervez­getni. S ha már a „gyárban“ nehéz koncepciós munkával fog­lalkozni, hazaviszem a gondola­taimat. Bevallom, olyan nyugta­lan természetű ember vagyok, hogy álom sem jön a szememre sokszor, amíg rátalálok egy-egy megoldásra. Hogy mi mindenen töri a fe­jét ez az osztályvezető! Miközben a főmérnök elsorolta-soroltatta néhány újabb terméküket annak hangsúlyozásaként, hogy sikeres létrehozásukban nagy érdemei vannak Crifan Iosifnak, én arra is figyeltem, milyen sokoldalú­­sokirányú ennek az embernek az érdeklődése. Mert olyan különle­ges tehergépkocsikat például, a­­melyek képesek 70 köbméter fa­­ötletet is magukkal vinni, mind­addig, amíg itt Régenben meg nem építették, senki sem látott. Azóta jó üzlet lett belőle, 20 darabot rendeltek tőlük máris. De olyan 25 tonna teherbírású rönkszállító autó sincs több Ro­mániában, amin most spekulál­nak az UNTCF-nél. A spekulá­lásra pedig azért van okvetlenül szükség, mert a rajzasztalnál megszerkesztett műszaki megol­dások nem mindig válnak be a gyakorlatban. S hogy még min­dig ennél a rendkívüli jármű­nél maradjunk, a helyszíni be­mutató meggyőzött az alkalma­zott újítások szükségességéről. Mert ha úgy marad példaként a vezetőfülkét védő csőváz, amint a bukaresti faipari kutató és tervező intézetnél méretezték, a gépkocsi első útja alkalmával elgörbült volna. És igazat ad­tam a régeni szakembernek azt illetően is, hogy egy erős csap­szeggel biztosítani kell a kocsi rakományát, nehogy a drótkötél elszakadása esetén „megszaba­duljon“ tőle. Végül az sem u­­tolsó ötlete, hogy olyan szer­kezeti megoldást vezessenek be, amellyel kocsinként 30 (!) mé­ter hosszú acélsodrony-kötelet tudnak megtakarítani. Más eset. Előbb egy, a szabad ég alatt álló, félig kész kazán­hoz vezettek, majd egy másik kormos-szurtós, üzemképes ka­zánt tekintettünk meg a gépe­sítő egységnél. Közös tulajdon­ságuk: mindkettőt oly módon építették meg, hogy a földbe­­süllyesztett tűzszekrényt víztar­tály veszi körül, íme, miként ju­tott el ehhez a gondolathoz Cripan Iosif: — Abból indultam ki, hogy ezeknél a stabil kazánoknál egy, a talajba ásott gödörben ég el a tüzelő, ami rendszerint fahulla­dék. Következésképpen a hő­energia jelentős részét átveszi a föld. Amikor a fővárosban meg­tudták, hogy mit tervezek, ijed­ten figyelmeztettek: nehogy megcsináljam, mert rossz vége lesz! Én azt válaszoltam az öt­letemet leghevesebben ellenző mérnöknek, hogy jöjjön el Ré­genbe és nézze meg amit csi­náltam. Biztos lehet afelől, hogy a melegvíz-tartály fel nem rob­ban. Úgy is volt, meglátogatott s igazat adott nekem. És a ka­zán hatásfoka 60 százalékkal nőtt a kiegészítéssel! Otthon, a laká­som központi fűtésére pedig o­­lyan kazánt csináltam, hogy még a rostély is vízcsövekből van kialakítva. Úgyhogy nem csoda, ha mindig van meleg vi­zünk, fűtésünk és még kitart a télen vásárolt tűzifa. Paptamas Liviu nem győzi dicsérni ezt a szerény, önmagá­ról nem szívesen beszélő em­bert. Akinek nincs ugyan rá­érő ideje újítási, vagy találmá­nyi dossziék összeállítására, a kért hatékonysági bizonylatok évek munkáját igénylő kidolgo­zására, de aki annál több gya­korlatilag hasznosítható ötlettel áll elő nap mint nap. Csak jön a rendszerint odahaza készített vázlatával és adja át pontos­részletes kidolgozás végett mér­nök és technikus beosztottjai­nak. Az is különösnek tűnhet, hogy ez a kis vidéki egység ke­ményen állja a versenyt az autógyár-óriás, a Steagul rosu szomszédságában működő bras­sói erdőgépesítő és -szállító egy­séggel. Nem kis része van eb­ben az ötletgazdag Crisan Iosif­nak, aki gondosan vigyáz arra, hogy amit megcsinálnak, az pontos, hibátlan legyen. A kis­­sorozatú termékek gyártását maga tervezte szerszámokkal és készülékekkel készíti mindig elő, megkönnyítve-gyorsítva ezzel beosztottjai munkáját. S ha minden alkatrész mérethűen, csereszavatoltan kerül ki a ke­zeik közül, ne csodálkozzunk a­­zon, hogy szívesen kollaborál­nak velük olyan nagyvállalatok is, mint a helybeli Republica, vagy a Szeben megyei Mirfa Mechanikai Vállalat, ahol ha­zánk legnagyybb tehergépkocsi­jait és dömpereit gyártják. Az ünnepi gyűlésen Ironim Buda elvtárs, a municípiumi pártbizottság első titkára mon­dott megnyitó beszédet. Május elseje jelentőségéről, a dolgozók nemzetközi szolidaritá­sa, a világ összes munkásai kö­zötti testvériség napjának jelen­tőségét, Nicolae Veres elvtárs, az RKP KB tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára, a Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottságának elnöke méltatta. A munka napjának, a földünk valamennyi dolgozója közötti összetartás napjának megünnep­lése ebben az évben is alkalmat adott arra, hogy számba vegyük hazánk nagy gazdasági és társa­dalmi megvalósításait, azt a sok­oldalú fejlődést, amelyet a Ro­mán Kommunista Párt XII. kongresszusának és országos konferenciájának dokumentumai tűznek elénk — mondotta a szónok. Népünk élénk al­kotó tevékenységének újabb erőteljes lendületet adott Nicolae Ceausescu elvtársnak az RKP KB folyó év márciusi plé­numán elhangzott beszéde, mely a gazdasági élet elsődleges fon­tosságú kérdéseinek mélyreható elemzésével és az intézkedések, a tennivalók kijelölésével jobb munkára mozgósító, nemzetgaz­daságunknak magasabb színvo­nalra való emelésére ösztönző cselekvési programmá vált. Május kezdetének több törté­nelmi jelentősége is van népünk számára. A munka napján kí­vül rövidesen megünnepeljük május 8-át, hős kommunista pártunk megalakulásának évfor­dulóját, május 9-én pedig Ro­mánia állami függetlenségének kivívásáról, valamint a fasizmus fölötti győzelemről emlékezünk meg, olyan eseményekről, ame­lyek az egész világ előtt kinyilvá­nították népünknek egy szabad, független és szuverén Romániá­nak, egy új társadalmi rend megteremtésére irányuló törek­véseit. A román munkásosztály, egész népünk történetében emlékezetes momentumként íródott be az 1919. május elsejei nagy tünte­tés, amelynek megszervezésé­ben fontos szerep hárult a láng­lelkű ifjú forradalmárra, a KISZ- tag Nicolae Ceausescu elvtársra. Az ő jelenléte a munkásosztály 1939. évi akcióinak előkészíté­sében és vezetésében a legékes­­szólóbban tükrözte azt a nagy­rabecsülést és bizalmat, amelyet a párt a gazdasági válság évei­ben, az Országos Antifasiszta Bi­zottságnak, az if­júság forradal­mi mozgalmának kiváló aktivis­tájaként az osztályharcok tüzé­­ben szerzett forradalmi tapaszta­latáért értékelt kommunista har­cosba helyezett. 1944. augusztusa, a társadalmi és nemzeti, az antifasiszta és an­­tiimperialista felszabadítási for­radalom győzelmével új korsza­kot nyitott meg a román nép „történetében, a munkásosztály, az egész nép életében és tevé­kenységében. Az 1944. augusztusi felszabadí­tó forradalom útat nyitott a párt ama politikája előtt, melynek célja sokoldalúan, harmonikusan és kiegyensúlyozottan fejleszteni az ország összes övezeteit s ez tette lehetővé megyénkben is a gyökeres gazdasági és szociális átalakításokat, azt, hogy a mun­ka mai nagy ünnepén megújító változásokat vehetünk számba a gazdasági és társadalmi élet minden szférájában, minthogy e­­rőteljes iparral, a fejlődés teljé­ben levő mezőgazdasággal és gazdag szellemi-kulturális élet­tel rendelkezik. A szónok részletesen ismer­tette azokat a gazdasági-társa­dalmi eredményeket, amelyeket a jelenlegi ötéves terv első két esztendejében értünk el, ame­lyek ékesszólóan bizonyítják e tájak román, magyar, német la­kosainak határtalan hűségét, pártunk és államunk politikája, a párt főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt. Az idei év első negyedében megyénk iparában elért élénk munkaütem — mutatott rá a to­vábbiakban a szónok — az áru­­termelési terv túlteljesítését és 168,5 millió lej abszolút több­let létrehozását eredményezte, amihez jelentősen hozzájá­rult az a 82 gazdasági egység (a 100 közül), amely közel 290 millió lejjel szárnyalta túl az előirányzatot. Illik ez al­kalommal is elismeréssel adóz­nunk vegyikombinátjaink, a Prodcomplex Vállalat, cukorgyá­raink, valamint a régeni Erdő­­kitermelési és Szállítási Vállalat és más vállalatok dolgo­zóinak, akik újból bizony­ságot tettek szorgalmukról és a szocialista versenyben tett vál­lalások teljesítéséért érzett fe­lelősségtudatukról. Az idén megyénk mezőgazda­­sági dolgozói is kitartó erőfeszí­téseket tettek annak érdekében, hogy gyakorlatba ültessék azokat az útmutatásokat és feladatokat, amelyeket a párt országos kon­ferenciája­, Nicolae Ceausescu elvtárs adott, illetve jelölt ki az új agrárforradalom megvalósítá­sa, a földalap maradéktalan ki­használása, az állattenyésztés korszerűsítése és ezzel szoros összefüggésben az állati eredetű termékek termelésének növelése céljából, úgyszintén a megye ön­ellátási program-előirányzatainak teljesítéséért. A szántóföldek dolgozói az összes tavaszi mun­kák idejében és jó minőségben való elvégzésével köszöntik má­jus elsejét, ami garanciája az idei bőséges terméseknek. Úgyszintén jelentős eredmé­nyeket értünk el az oktatás,­­ művészet és kultúra fejlesztésé­ben, az egészségvédelemben és a helységgazdálkodásban. A mostani ötéves tervben el­ért sikerekért, az idei első ne­gyedévben elért eredményeket is beleértve, a Megyei Pártbizott­ság és a Megyei Néptanács ne­vében köszöntjük az összes gaz­dasági-társadalmi egységek dol­gozóit és további sikereket kí­vánunk tevékenységükhöz. A Maros-menti tájak dolgozói — románok, magyarok, németek — egész népünkhöz hasonlóan a Gzafoad alkotó munka ünnepének köszöntése alkalmából teljes e­­gyetértésüknek adnak hangot pártunk és államunk követke­zetesen tudományos, forradalmi, politikájával, kifejezésre juttat­ják szeretetüket a köztársaság elnöke, a párt főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs iránt és ha­tártalan hálájukat az itte­ni tájak — akárcsak az egész ország — fejlesztését és haladá­sát szolgáló gondoskodásáért. Népünknek az új rendszer é­­pítésében elért lelkesítő győzel­mei jegyében Maros megye dol­gozói elhatározták, hogy erőiket egyesítve teljes alkotó képessé­güket latba vetik az ebben az évben s az egész ötéves tervidő­­­szakban rájuk háruló feladatok megvalósításáért, az ipari és me­zőgazdasági termelés fokozásáért, egész tevékenységük magasabb minőségi szintre emeléséért, a jövedelmezőség és gazdasági ha­tékonyság növeléséért, hozzájá­rulva ezáltal a nemzeti jövede­lem további fokozásához, a szo­cialista Románia sokoldalú fej­lesztéséhez. Az ünnepi gyűlés befejezése­képpen elénekelték a világ dol­gozóinak harci himnuszát, az Internacionálét, majd a jelenle­­tevők irodalmi-zenés műsort te­kintettek meg, amelyet a Nemzeti Színház művészei, az Állami Filharmónia és a maros­­szentgyörgyi művelődési otthon kórusai, a Maros Művészegyüt­tes, a marosvásárhelyi Vegy­ipari Kombinát, a szászkézdi művelődési otthon, a segesvári művelődési ház és a kisipari szövetkezetek táncosai adtak elő. ~“~ Ünnepi gyűlés Marosvásárhelyen (Folytatás az 1. oldalról) JÓL RAJTOLTAK A múlt évi viszonlagos megtor­panás után az idén ismét kitű­nően rajtoltak a marosvásárhe­lyi cukorgyártók. Az eltelt 4 hónapban mintegy 30 millió lej­jel szárnyalták túl az áruterme­lési és 3 millió lejjel a nettó termelési tervet. A terv túlszár­nyalását lényegében a munka­termelékenység emelésével való­sították meg, melynek egy dol­gozóra kivetített szintje 13 000 lejjel volt magasabb a tervezett­nél. A vásárhelyi répafeldolgozók az év elmúlt időszakában 3 500 tonna cukrot gyártottak elő­irányzaton felül. Maro­svásárhely — Tudor lakónegyed

Next