Vörös Zászló, 1984. május (36. évfolyam, 103-128. szám)

1984-05-01 / 103. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA | XXXVI. évfolyam 103 (9989) szám | 1984. május 1. kedd | Ara 50 iáni -------------- ÉLJEN MÁJUS ELSEJE,------------­A DOLGOZÓK NEMZETKÖZI SZOLIDARITÁSÁNAK NAPJA! NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS részt vett a fővárosban május elseje alkalmából szervezett népgyűlésen Nicolae Ceausescu elvtárs, a Román Kommunista Párt főtit­kára, Románia Szocialista Köz­társaság elnöke, Elena Ceausescu elvtársnő, a többi párt- és ál­lamvezető hétfőn délután részt vett a népgyűlésen, amelyet az RKP Bukarest municípiumi bi­zottsága rendezett Május 1. a Dolgozók Nemzetközi Szolidari­tásának Napja­ alkalmából. Ennek a­ napnak a megünnep­lése, amely népünk hagyományá­vá vált, az idén­­ különleges je­lentőséggel gyarapszik, mivel két emlékeztes esemény jegyé­ben zajlik le az 1939. május 1- én, a fasizmus és a háború el­len, a demokráciáért, nemzeti egységért és függetlenségért küz­dő munkásosztály ragyogó harci napján tartott nagy antifasiszta és háborúellenes tüntetések 45. évfordulója és a Munkás Egy­ségfront megalakításának, annak a rendkívüli fontosságú politi­­­kai­­aktusnak a 40. évfordulója, amely megerősítette a munkás­osztály szerepét a társadalmi és­­nemzeti felszabadítási harcban. Olyan történelmi momentumok ezek, amelyek megelőzik a Ro­mán Kommunista Párt által kez­deményezett, szervezett és veze­tett 1944. augusztus 23-i nagy győzelmét. Megünnepelve Május 1-ét, a haza összes állampolgárai forró hódolatukat fejezik ki dicsősé­ges kommunista pártunk, népünk legragyogóbb harci hagyomá-­ nyainak folytatósa iránt, amely kezdettől fogva elkötelezte ma­gát, hogy fáradhatatlanul szol­gálja a munkásosztály, nemzeti­ségre való tekintet nélkül az ösz­­szes dolgozó, az egész nemzet alapvető érdekeit. Ugyanakkor a Románia földjén élő és dolgozó összes emberek — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — ezen az ünnepi napon kifejezik me­leg szeretetüket, tiszteletüket és hálájukat Nicolae Ceausescu elv­társ iránt, aki 1933-tól hősiesen részt vett a párt, a munkásosz­tály egész tevékenységének, a román nép életének valamennyi nagy eseményében, a társadalmi és nemzeti felszabadulásért, a szocializmusért vívott harcban, forradalmi és lelkes hazafiúi tu­lajdonságokról téve tanúbizony­ságot. Ezek az érzelmek jutottak ki­fejezésre abban a lelkes fogad­tatásban, amelyben Nicolae Ceausescu elvtárs és Elena Ceausescu elv­társnő részesült a Sport és Művelődési Palotába való érkezéskor, ahol a Május 1-nek szentelt népgyűlésre sor került. . .. 17:00 óra. A park szép sé­tányán és a palota előtti téren összegyűlt sok ezer bukaresti szakadatlanul skandálja a párt, a pártfőtitkár és szocialista ha­zánk nevét. Fiúk és lányok, pionírok és a haza sólymai a szeretett és ne­gg­­rabecsülés jeléül virágcsokrokkal kedveskedtek Nicolae Ceausescu elvtársnak és Elena Ceausescu elvtársnőnek. Nicolae Ceausescu elvtársat és Elena Ceausescu elvtársnőt, a párt- és államvezetőség több tag­ját ugyanilyen lelkesedés fogad­ja a teremben is. A jelenlevők éljenzése és ová­ciója közepette a gyűlés elnök­ségébe helyet foglalt Nicolae Ceausescu elvtárs, Elena Ceausescu elvtársnő, Constantin Dascalescu elvtárs, valamint több más párt- és államvezető. A teremben jelen volt az RKP KB, az Államtanács és a kor­mány több tagja, valamint ille­galitásbeli párttagok, tömeg- és társadalmi szervezetek kép­vise­­lői, tábornokok és tisztek, párt- és állami aktivisták, bukaresti vállalatok és intézmények dol­gozói. Ott voltak a Bukarestbe akk­reditált diplomáciai képviseletek vezetői, más diplomaták, kül­földi sajtótudósítók, külföldi meghívottak. Az ünnepi díszt öltött terem színpadának két oldalán felíra­tok olvashatók: „A nagy romá­niai antifasiszta és háborúelle­nes tüntetések 45. évfordulója“ és „A Munkás Egységfront meg­alakulásának 40. évfordulója.“ Elhangzott Románia Szocialista Köztársaság állami himnusza. A népgyűlést Gheorghe Pa­na elvtárs, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, az RKP Bukarest municípiumi bizottságának első titkára, a­­fő­város polgármestere nyitotta meg. Ezután Manea Manescu elv­társ, az RKP KB Politikai Vég­rehajtó Bizottságának tagja, az Államtanács alelnöke méltatta Május 1 jelentőségét. A Május 1-nek szentelt nagy népgyűlés magasztos, ünnepi lég­körben ért véget, kifejezéseként népünk tántoríthatatlan egységé­nek a Román Kommunista Párt és annak főtitkára közül, akinek nevéhez fűződnek a szocialista Románia által azokban az évek­ben elért összes eredmények, a­­mióta Nicolae Ceaușescu elvtárs áll pártunk és államunk élén. Ezután díszelőadásra került sor Május 1 tiszteletére. Az előadás befejezése után pionírok és a haza sólymai virágcsokrokkal kedveskedtek (Folytatás a 2. oldalon) Kedvbontó Május Süthet a Nap, eshet az eső, kékebbnél is kékebb, szürkébbnél is szürkébb lehet az ég, nekem május, a tavasz legszebb gyermeke­i mindig hajnalszép, szinte pusmognak, mint a szerelmespárok, a moccanó fűszálak, szinte robbannak, mint a gyermekek petárdái, a fák megindult rügyei, a havasi források kápráztató buzgalmával van — minden, de minden teli; elevenebb a surranó patakok vize, a reggelek a Maros ondolált vizében mosdanak, cirógatóbbak az aranypénzű napsugarak, és barackfavirág-mosolyból szövi az alkony is — a piros vásznakat; álmot nyer a bánat, felénk futnak a messziről jövő utak — a vonatok kerekei kattogják ki az ércnél is keményebb akaratunkat, hogy az idő sínpárjain fusson be: a kedvrontó, megácsolt holnap, ahány ember lélegzik, annyi embere legyen a békés világforradalomnak, ömöljön végig a Földön emberségünk, mint az égbolton a csillagégök fénye. MÁJUS, a legszebb gyermek örömére. AJDA FERENC Am­­ért van az, hogy bizonyos momentumok, események örökre emlékezetünkbe vésődnek és olyan elevenen élnek ben­nünk, mintha épp a tegnap tör­téntek volna, még akkor is, ha ■jelentőségük nem kiemelkedő, ezzel szemben sokkal fontosabb epizódok, képek örökre eltűnnek, olyannyira, hogy amikor mások emlékeztetnek rájuk, semmi se jut az eszünkbe? Így vagyok én a május elsejékkel. Ha valaki megkérdezné, melyik volt éle­tem legszebb, legmaradandóbb munkásünnepe, melyikről tud­nék valamit mesélni, az ezer­­kilencszáznegyvennyolcast hoz­nám fel példának. Annak elle­nére, hogy akkor még gyermek voltam. Miért is volt számomra olyan rendkívüli ez a nap? — vetődött fel bennem a gondolat. Csakugyan olyan magasztos volt? Nem az történt, hogy időköz­ben szépült meg emlékezetem­ben az a május elseje? De mi­től szépülnek meg bennünk az emlékek? Mi megy végbe ben­nünk az évtizedek alatt? Azt hiszem, arról van szó, hogy amit gyermekszemmel lát az ember, azt később felnőtt ésszel érti meg és mérlegeli, hozzáadva é­­lete során szerzett tapasztalatait, átélt rendkívüli perceit, pilla­natait. Nos, elhatároztam, hogy elindulok az emlékek nyomá­ban, lássuk, miért is tér vissza képzeletemben annyiszor az a nap. Tehát: harminchat évvel eze­lőtti dolgokat kell felkutatnom A Vágóhíd utcában laktam, s mellettünk, a tőszomszédságban volt egy műhely. Hogy kié volt, hogy mi volt a tulajdonképpeni rendeltetése, már nem tudom, de az emlékezetemben tisztán, vi­lágosan élnek azok a buszok, a­­melyek innét indultak el város­körüli útjukra. Mint gyermek többször bementem erre az ud­varra Ödi meg Béla barátomhoz játszani. Sírt a körfűrész, sikol­tott a köszörű, csengett a kala­pács és óriás dobként szólt a bádog. Aztán következett az a nap, amikor az utolsó busz is kigördült a műhely udvaráról. Hogy hova, azt nem tudtam, de Ödi, az örökmozgó, mindent tu­dó barátom megmondta: — A főtérre felvonulni. Én ezeket a szomszédban megépített buszo­kat megcsodáltam, és büszke vol­tam rá, hogy a barátom apja, meg néhány szomszéd bácsi csi­nálta. És úgy néztem ezeket a buszokat, ahogyan csak egy gyermek tudja csodálni a jár­­művet. Akkor láttam először ösz­­szegyűlt tömeget a főtéren Ko­rán érkeztem oda, még nem kez­dődött meg a felvonulás. Végig­néztem a mellékutcákban vára­kozó sportolókat, a munkásokat (Folytatás a 2. oldalon) Emlékek nyomában---­ — OLTYÁN LÁSZLÓ riportja — Ünnepköszöntű gondolatok Május elseje a természet meg­újulásának örök jelképe, s im­már­ 95. éve világszerte a mun­kásszolidaritás ünnepe, egyben pedig valamennyi ország — kö­zöttük a mi hazánk — munkás­­mozgalma forradalmi hagyomá­nyaira való visszaemlékezés nap­ja. Hazánk dolgozói a szocialista építés nagy művének folytatása teljében jogos büszkeséggel idé­zik föl a hazai munkásmozgalom dicsőséges hagyományait, akár­csak a mostani ötéves tervben s az idén elért megvalósításaik gazdag mérlegét. A május,elsejékre való vissza­emlékezések lapjainak forgatása közben leghamarabb az 1889. évszámra pillantunk, amikor a II. Internacionálé párizsi kong­resszusán május elsejét a mun­kásság nemzetközi összefogásá­nak ünnepévé nyilvánították, s amikor a nemzetközi munkás­­mozgalmi fórum hazánk mun­kásságát öt szocialista küldött képviselte. Az 1890. évet idézzük, amikor május elsején Bukarest utcáin forradalmi dalokat éne­kelve már több mint 5 000 mun­kás vonult fel. 1921-re emléke­zünk, amikor a hazai munkás­­mozgalom forradalmi érettségé­nek feltételei közepette megszü­letett a romániai munkásosztály forradalmi élcsapata, a Román Kommunista Párt. Azokat a nagy munkásmegmozdulásokat idéz­zük, amelyek az 1929—1933-as é­­vek folyamán sok véráldozat á­­rán megmutatták a munkásság összefogásában rejlő óriási erőt. 1939. május elsejére, arra a harci napra gondolunk, amikor az illegalitásba kényszerített kommunista párt a királyi dik­tatúra, a szakszervezetek felszá­molása, a forradalmi tevékeny­séggel gyanúsított személyek ül­döztetése ellenére meg tudta szer­vezni a háborús készülődés és a növekvő fasiszta veszély eleni hatalmas tiltakozó felvonulást. Pártunk és államunk forradalmi harcokban edződött vezetőjére, Nicolae Ceausescu elvtársra, az akkori évek ifjú­ kommunista harcosára gondolunk, aki a kom­munista párt többi vezető egyé­niségével együtt, a tiltakozó ak­ciót előkészítő szervező bizottság egyik leghatározottabb, legtevé­kenyebb tagjaként segítette elő az 1939. május elsején lezajló megmozdulást. Azt a nagy vissz­hangot keltő felvonulást szervez­ték meg, amely a hatalma csú­csai felé tartó fasizmus elleni legnagyobb tiltakozó megmozdu­lás volt abban az időben Euró­pában. Forradalmi eseményeket idézve az 1940. nyarán és őszén lezajló, a bécsi diktátum elleni nagy til­takozó tüntetésekre, a háború­­ellenes szabotázsakciók szervező­ (Folytatás a 4. oldalon)

Next