Vörös Zászló, 1984. december (36. évfolyam, 285-310. szám)

1984-12-01 / 285. szám

AZ RKP MAROS M£CYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA­­ XXXVI. évfolyam 285 (10171) sz. | 1984. december^l^zombat^^|__________Ara^JHMranl^ Nicolae Ceausescu elvtárs útmutatásainak, a XIX. pártkongresszus határozatainak szellemében Nagy erővel folytatódnak az árvédelmi és folyószabályozási munkálatok Ha beválik az előszámítás, ak­kor Maros megyében 5 573 000 lejjel túlszárnyalja idei tervét a Különleges Hidrotechnikai Mun­kálatokat Végző Vállalat. A vár­ható jó általános eredményhez talán máris előlegezhetünk egy­­egy gratulációt a Diana Paul mérnök által vezetett építőbri­gádnak s azon belül a balavá­­sári időleges víztárolótól az ú­­jabb, bözödi gát munkatelepére átköltözött ács csoportnak, élén Bartha Illyéssel, az ugyanott dol­gozó Roman Mihai mesternek, meg a Maros folyó ludasi sza­bályozásánál kitűnt közösségnek, amelyet Dávid Csaba mérnök és Barnea Gheorghe mester irá­nyít. Másokon múlott­­a mun­kálat késésben volt, amikor a ki­vitelezés folytatására vállalkoz­tak), hogy csak megközelíteni tudták a 8 millió lejes értéket, de túlhaladni nem. Becslés sze­rint nagy vonalakban befejezik a hátralevő 31 nap folyamán a kitűzött munkálatokat s így jövő esztendőre úgyszólván csak a simítások mennek át. Segesváron fölszámolóban van az egykori nagyszabású építőtelep, az ALHS-osok jórészt elszállították mozdítható leltári tárgyaikat az új létesítményekhez. De mit hoz ezen a téren 19857 Egy mondatban: a tervek kivi­telezésének folytatását. Bözöd határában 44 770 000 lej értékű megrendelésnek tesznek eleget a jövő évben s így ez lesz me­gyénkben a legjelentősebb hid­rotechnikai munkálat. Június­júliusig befejezik a földgáz ce­ment és betonit keverékes víz­záró magjának, valamint az úgynevezett fenékürítő (vasbe­ton) csatornának az öntését, lehetőséget teremtve ezzel a Küs­­möd patak eltérítésére, illetve a tulajdonképpeni gáttestnele a föl­töltésére. Szintén az 1985-ös programban szerepel a gát irá­nyító tornyának csúszózsaluzás­sal történő felépítése. Balavásá­­ron, akárcsak Marosludason, a­­molyan befejező műveletek van­nak csupán hátra, azokkal is vé­geznek tehát a jövő év elején. Amint a Különleges Hidrotech­nikai Munkálatokat Végző Vál­lalat vezetőitől megtudtuk, le­hetséges, hogy Marosvásárhely ivó- és iparivíz-ellátásának ja­vítása céljából már 1985-ben m­egnyitnak egy újabb építőtele­pet, mégpedig Székelykál és Iszló határában. Azon a helyen az elképzelések szerint egy mes­terséges tavat alakítanak ki, melynek fő forrása a Nyárád vi­ze lesz, amit viszont egy 6 ki­lométeres földalatti vezetéken irányítanak oda. AJTAY LÁSZLÓ Ünnepi gyűlés a helyi lapok megjelenésének 35. évfordulója alkalmából November 30-án a marosvá­sárhelyi Színművészeti Intézet Stúdió­termében ünnepi gyűlés­re került sor a Vörös Zászló és Steaua rosie, az RKP Maros me­gyei, Bizottsága és a Megyei Nép­tanács napilapjai megjelenésének 35. évfordulója alkalmából. A gyűlésen részt vett Ioan Ungur elvtárs, a Megyei Párt­­bizottság első titkára, a Megyei Néptanács Végrehajtó Bizottsá­gának elnöke. Jelen voltak a gyűlésen a me­gyei és municípiumi pártbizott­ság és néptanács bürójának, il­letve végrehajtó bizottságának egyes tagjai, párt- és állami ak­tivisták, a tömegszervezetek kép­viselői, a folyóiratok és a rádió­stúdió szerkesztői, nyomdászok és más meghívottak, a két lap belső és külső munkatársai, ön­kéntes tudósítói. A gyűlést Angela Zsároiu elvtársnő, a Megyei Párt­­bizottság titkára nyitotta meg. Ezután szólásra emelkedett Ioan Ungur elvtárs, aki be­szédében méltatta a két lap hozzájárulását a megyénk előtt álló gazdasági, társadalmi és kulturális feladatok végrehajtá­sához, azoknak a céloknak a megvalósításához, melyeket a nemrégiben megtartott XIII. pártkongresszus dokumentumai jelöltek ki. A továbbiakban Ioan Pop, a Steaua rosie főszerkesztője és Incze Gábor, a Vörös Zászló fő­­szerkesztője a két lap tevékeny­ségéről beszélt. Popa Dorel Mihai, a marosvásárhelyi Vegyikombi­nát igazgatója, Kilyén Árpád, az Augusztus 23 Fafeldolgozó Vál­lalat mestere, valamint Moraru Cornel, a Vatra folyóirat főszer­kesztője jókívánságaikat fejez­ték ki munkaközösségeik nevé­ben a lapok szerkesztői kollek­tíváinak. A gyűlés résztvevői, elfogadták annak a táviratnak a szövegét, melyet a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, sze­mélyesen Nicolae Ceaușescu elv­társhoz intéztek az évforduló alkalmából. A helyi sajtó dol­gozói biztosítják pártunk fő­titkárát, hogy minden képes­ségüket, tudásukat egész bék­és külpolitikánk, a XIII. párt­­kongresszuson elfogadott törté­nelmi jelentőségű dokumentu­mokba foglalt célkitűzések meg­valósítása szolgálatába állítják. A tudományos diákszakkörök országos konferenciája Tegnap a marosvásárhelyi Or­vosi és Gyógyszerészeti Intézet­ben ünnepélyes keretek között megnyitották a tudományos — orvosi és gyógyszerészeti — di­ákszakkörök XVII. országos kon­ferenciáját, melyet ebben az év­ben a XIII. pártkongresszus kö­szöntése jegyében szerveztek. A megnyitó ülésen részt vett Ioan Ungur elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára, a Me­gyei Néptanács Végrehajtó Bi­zottságának elnöke. Részt vettek továbbá kutató­munkát végző diákok és tanügyi káderek a marosvásárhelyi és más egyetemi központokból. Docens dr. Victor Emílián Bancu professzor, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet­ rektora megnyitó beszéde után felszólalt Catalin Dumitriu, a Kommunis­ta Diákszövetség Országos Taná­csa Végrehajtó Bizottságának titkára, majd 7 szekcióban foly­tatódtak a konferencia munká­latai. A munkálatok során az ország orvosegyetemi központjai­ból érkezett résztvevők 173 tu­dományos dolgozatot mutatnak be. Ma kerekasztal-értekezletre kerül sor A tudományos diák­szakkörök hozzájárulása az ok­tatásnak a kutatással és terme­léssel való összekapcsolásához a XIII. kongresszus Irányelveinek fényében témával. A záróülésre és a legértékesebb munkák dí­jazására holnap kerül sor. 1918. december 1 A román nép sokévszázados harcának győzelme A román nép tudatát egész történelme folyamán mélyen át­hatotta az együvétartozásnak a közös ered­et azonos nyelv, azo­nos szokások és kultúra által táplált gondolata. Ez a gondo­lat a mostoha történelmi körül­mények, a területi szétdarabolt­­ság ellenére, a gazdasági-társa­dalmi fejlődés előrehaladtával egyre erősebben felszínre tört. Miron Costin, a román szellemi élet kiemelkedő egyénisége a ro­mánság közös eredetéről írja: „A legigazibb, legeredetibb megne­vezés, amelyet ez a nép mindvé­gig megőrzött magának, a ro­mán, vagy a római... ezt a meg­nevezést használják a rom­té­­niai, a moldovai, mind pedig az erdélyi lakosságra vonatkozóan. A helyet pedig, ahol most Mol­dova, Munténia, valamint egész Erdély, Máramarossal s az Olt vidékével együtt elterül Dachiá­­nak nevezik.“ Moldova tudós u­­ralkodója, Dimitrie Cantemir, a román nép történetéről szóló mű­vének, „Az egész Román ország krónikája“ címet nem véletlenül adta. A román nép együvétartozásá­­nak gondolata nemcsak a nép politikai és szellemi vezéreinek írásaiban nyert kifejezést, h­a­nem a szétdarabolt országrészek közötti szellemi-kulturális, poli­tikai és gazdasági kapcsolatok fönntartásában is. A három ro­mán fejedelemség közötti keres­kedelmi kapcsolatok az egész középkor és újkor folyamán fönn­­állottak. A török leigázók elle­ni küzdelemben nem egy román fejedelem kísérelte meg a török­­ellenes szövetség és katonai e­­gyüttműködés létrehozását. A románság együvétartozása már a XVI. század végén a po­litikai és területi egység gyakor­lati megvalósításának a lehető­ségét hozta felszínre. Mihai Vi­­teazul, Munténia uralkodója a három román fejedelemség terü­leti egységét 1600-ban a gyakor­latban is megvalósította. Nagy történelmi tettének eredménye a kedvezőtlen külső körülmények következtében nem maradhatott meg, de kitörölhetetlenül bevé­sődött a­ románság tudatába. Meg­szilárdította azt a hitet, hogy a román nép egyesülését meg lehet valósítani. A Horea vezette pa­rasztforradalom (1784), majd a Tudor Vladimirescu által vezetett munténiai felkelés már azt jelez­ték, hogy a nemzeti egység gon­dolata a tömegek politikai meg­mozdulásainak egyik mozgatóru­gójává vált, hogy már nemcsak a szellemi és politikai vezérek ha­nem a tömegek is tudatára éb­redtek, hogy az egység és füg­getlenség megteremtése nélkül a társadalmi és nemzeti elnyomást sem lehet fölszámolni. Az 1848-as forradalmi nemzedékek és szel­lemi-politikai vezéreik már ha­tározottan kifejezésre juttatták a ni­m­zesi egység megteremtésének (Folytatás a 2. oldalon) GYULAFEHÉRVÁR — 1918. december 1. A 73320 kilós hektáronkénti cukorrépa-hozam titka — Ha lehet itt egyáltalán ti­tokról beszélni — így fogalmaz­nak a meggyesfalvi termelőszö­vetkezet vezetői. Hozzáértésről, szorgalomról, arról igen. Mert a termelőszövetkezetünk tagjai, me­zőgépészei nemcsak ismerik, ha­nem be is tartják a technológiai előírásokat. Az itt dolgozókat a legjobbak közül választottuk ki. És ez a 230 ember igazi szak­munkásként végezte munkáját. Munkájukban vezérfonal volt az az ígéret, amelyet az elmúlt évben a mezőgazdasági dolgozók tanácskozásán tettek pártunk fő­titkára előtt. Pop Constantin, a termelőszövetkezet főmérnöke nemcsak részt vett, hanem fel is szólalt a tanácskozáson s a meggyesfalviak nevében megfo­gadta, hogy ebben az évben 70 000 kiló cukorrépát termelnek hektáronként. — Nagy örömünkre szolgál — mondja Chesa Ilie, a termelőszö­vetkezet elnöke —, hogy ígére­tünket nemcsak betartottuk, ha­nem még rá is pótoltunk néhány ezer kilóval. A meggyesfalviak nagyon mélyről indultak. 1970-ben még mindössze 18 000 kiló cukorrépát termeltek hektáronként. Azóta állandóan emelkedett a hozam. A múlt évben már első helyre kerültek a megyében a cukorré­pa-hozamukkal, s idén az orszá­gos elsők közé küzdötték fel magukat. A 73 320 kilós hektá­ronkénti hozam mintegy két és félmillió lej többletbevételt je­lent a gazdaságnak. Természete­sen ennek arányában növekedett a tagság javadalmazása is. Ki­emelendő az a tény, hogy e ma­gas termést öntözetlen területen érték el, olyan talajon, amelyik hasonló a környező termelőszö­vetkezetekéhez. Igen ám, de itt jól megalapozták a magas ter­mést. A cukorrépa-földeket az utóbbi tíz évben úgy művelték meg,­­ hogy hagymát is lehetett volna ott termeszteni. Tapaszta­latuk szerint a legnagyobb cu­korrépa-termést szalmá­sgabonák után lehet elérni, mert így van lehetőség a terület alapos elő­készítésére. Először is megoldot­ták a talaj ésszerű vízgazdálko­dását. Mivel nagyobb területe­ken felesleges talajnedvesség mutatkozott, mélytalajlazítást, a­­lagcsövezést végeztek, így meg­teremtődtek a feltételek ahhoz, hogy az egész területen idejében elvégezzék a valóban mély­­ (28— 30 centi) őszi szántást. Ebben az esztendőben 80 tonna istállótrá­gyát használtak fel hektáron­ként, amelyet 800 kiló szuper­foszfáttal és 1000 kiló komplex műtrágyával egészítettek ki. Az istállótrágyát a gazdaság fejlett állattenyészete, a műtrágyát pe­dig a kombinát biztosította. Ve­tés előtt herbicidáltak, majd két tárcsázást és egy kombinátoro­­zást kapott a talaj. A vetést a legoptimálisabb időben, négy nap alatt végezték el, 98 000— 110 000 növényt biztosítva hek­táronként. — Ez tehát a „titok“ techni­kai része — folytatja az elnök. A többi a tagságon, mezőgépé­szeken múlott. Kiváló mezőgépe­ (háromszéki) (Folytatás a 4. oldalon)

Next