Vörös Zászló, 1987. június (39. évfolyam, 128-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Jól szervezett, fegyelmezett munkával az elsőő félévi tervfeladatok teljesítéséért! Elsőrendű tennivalók a határban! A NÖVÉNYGONDOZÁS, A TAKARMÁNYBETAKARÍTÁS Május utolsó napjaiban lehullott eléggé jelentős mennyiségű csapadék után a megszokottnál hűvösebben köszöntött ránk a meteorológiai nyár, pedig most már igazán nagy szükség volna a bőséges napfényre, melegre az összes kultúrák erőteljesebb fejlődése, a bőséges termés érdekében. A nagy termés természetesen nem csupán az időjárástól függ, hanem attól is — mondhatni elsősorban attól —, hogy a mezőgazdasági egységek dolgozói, a mezőgépészek milyen ütemben és minőségben végzik el a soron levő munkálatokat. Gondolunk itt főleg a növényápolásra, a cukorrépa, a kukorica, a zöldségfélék ápolására, mert hiszen a bőséges esőzés után a gyomok is erőteljes fejlődésnek indulnak, s minden nap késlekedés azok irtásában, jelentősen megvámolhatja az idei termést. A szántóföldek dolgozói, a mezőgépészek mondhatni egyemberként kapcsolódtak be a növényápolási munkálatokba, eredményes harcot vívtak és vívnak a gyomok ellen. A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság helyzetjelentése szerint a szövetkezeti mezőgazdasági egységekben a 11 100 hektáron termesztett cukorrépa egyelését és a második kézi kapálását teljes egészében befejezték és nagyon sok egységben megkezdték a harmadik kapálást is. Kiemelt eredményeket értek el e téren a bándi, sáromberki, rácsi, sármási, erdőszentgyörgyi, marosvásárhelyi, nyárádtői, mezőzáhi, segesvári egységes agráripari tanácsokhoz tartozó gazdaságokban. A fő cél az, hogy az elkövetkező napokban mindenik gazdaságban hozzálássanak ehhez a fontos munkához, messzemenő figyelmet fordítva természetesen a növénysűrűség biztosítására, mert ez az alapja a nagy terméshozamoknal. A másik legfontosabb időszerű tennivaló a szántóföldeken a kukoricavetések gyommentesítése. A helyi párt- és állami szervek, a gazdaságok vezetői arra kell törekedjenek, hogy ezekben a napokban mozgósítsák a falvak minden lakosát a kukorica kézi kapálásához, mert bár a mezőgépészek az összterületnek 72 százalékán végezték el ezt a fontos munkát, a kézi kapálással lemaradtak a gazdaságok, hiszen eddig csak 9100 hektárról irtották ki a gyomokat a sorok mentén, ami mindössze 17 százalé• Mozgósítsuk a falvak minden lakosát a cukorrépa és a kukorica kapálásához! • Szorgalmazzuk a másod- és köztervetést! • Kiemelt figyelmet a minőségre, a növénysűrűségre! • Ütemesen végezzük a takarmányok betakarítását, tárolását okos teljesítménynek felel meg. A kapálással, növényápolással egyidőben, a megyei mezőgazdasági parancsnokság átniltistásának alapján, a gazdaságok vezetőségeinek szorgalmaznak kell a másod- és köztervetést. A másodvetésnél főleg a kukoricára kell fordítani a legnagyobb figyelmet, a köztervetésnél pedig a paszuly magjának földbe juttatását kell szorgalmazni. Ezt annál is inkább hangsúlyozzuk, mivel eddig 717 hektárt sikerült paszullyal bevetni, a gyümölcsösökben és szőlősökben pedig 30 hektáron zöldségféléket s 35 hektáron krumplit ültetni. Ezek a teljesítmények az indulást jelzik, tehát minden lehetőséget ki kell használni a köztes ültetvények kiterjesztésére. A növényápolás, másod- és köztesvetési tennivalókkal párhuzamosan központi feladatot kell képezzen a takarmánynövények begyűjtése, tárolása. Megyeszerte beindult ez a munka, de általában nagyobb ütemet igényel ez a tevékenység, mert a mostani munka eredményessége döntő módon hozzájárul a télire szükséges készletek biztosításához. A fehéregyházi állami mezőgazdasági vállalat munkaközössége már jóideje hozzálátott a kaszáláshoz. Amunkát az első szakaszban 1200 hektáron kezdték meg, ahová 14 kaszagépet, 26 gépigereblyét összpontosítottak. A munka ütemesen halad s az időjárási adottságoktól függően szénát vagy szenázst készítenek. Természetesen megyénk valamennyi gazdaságában megfelelő erőket kell biztosítani ehhez a munkához, hogy minél több és jobb minőségű takarmányt készíthessenek már most, a kaszálás első szakaszában. (Sárdi) Céljuk: a minőségi igények kielégítése A segesvári Üveg- és Fajanszipari Vállalatban, ahol sikeresen teljesítik az idei árukiviteli feladatot — Hollandiába, Belgiumba, Izraelbe, Angliába és Jordániába szállítottak szállítanak dísztárgyakat —, a hazai megrendelések kielégítésére is súlyt fektetnek, a kereskedelmi vállalatokkal kötött szerződések értelmében használati cikkekkel és lakásdíszítő elemekkel egyaránt ellátva vevőiket. Most nagy figyelemmel készítik elő a „profilbővítést“, a csontszínű porcelán gyártását. Az újszerű nyersanyag minden kilójából átlagosan 500 lej értékű vékonyfalú, finom kidolgozású készárut akarnak előállítani a kaolin-fajansz tárgyak kilójának 37—40 lejes átlagárával szemben, így az idei év végéig várhatóan a korábbinak az egyötödére csökken a vállalat tonnákban kifejezett alapanyag szükséglete. A régens Lenin-Metal kisipari szövetkezet bútorgyártó részlege xxxix évfolyam 128 (10943) sz. 1987. június 2. kedd Ara 50 báni A III. OLDALON A SPORT Hetven millió KWó terven felül A Villamoserőművek Vállalatának szorgos dolgozói a munkaidő egyre szakszerűbb kamatoztatása, az aggregátok, felszerelések maximális kihasználása révén ez évben mostanig 70 millió KWó villamosenergiát állítottak elő terven felül. Ezzel a túlszárnyalással nem kevesebb, mint 540 tonna konvencionális tüzelőanyagot és 1,1 millió kilowattóra technológiai villamosenergiát takarítottak meg. Szerzett előnyüket nem csak tartani, hanem fokozni szeretnék a villanyáram előállítói. Félévi tervüket tehát ezer szerint jelentős túlteljesítéssel fogják zárni. Eltökélt szándékuk évi tervkötelezettségük túlszárnyalása is. Napirenden az újítás, a termelés, a kivitelezés A Mobila kisipari szövetkezet exportra dolgozó szorgos közössége az utóbbi években egyre jelentősebb termelési sikereket ér el. Növekvő exportkötelezettségét maradéktalanul megvalósítja, hónapról hónapra túlszárnyalja. Most is 123 százalékra teljesítette négyhavi kiviteli feladatát. Értékben számolva a többlet 2 500 000 lej. A négyhavi összesített export előnyüket májusban nem csak tartani, hanem növelni is tudták a mobilosok. Nagy sikernek örvendő termékeiknek tizenhat százalékát új modellek képezik. Napirenden az újítás, a tervezés, a kivitelezés. A modell jóváhagyásától a gyártásba vételéig való időszakot egyre jobban lerövidítik. Ha így haladnak tovább — erre minden garancia megvan, hisz egész évre lefedezték magukat megrendelésekkel, nyers- és segédanyagokkal — ez évi exporttervüket is jelentős túlszárnyalással zárják. A termékek és a gyártástechnológia áttervezése anyag-, energia- és időmegtakarítás forrása A termékek áttervezését nem kampányszerűen kell végezni, mondja Lungu Gh. Iuliu mérnök, a Bukaresti Műanyag és Gumiipari Kutató Intézet marosvásárhelyi, a Prodcomplex Vállalatban működő fiókjának vezetője. És megmagyarázza, hogy miért? A növekvő igények, a gazdaságosság kéri azt, hogy áruink mind jobbak, korszerűbbek legyenek. Vállalatunkban a műanyagfeldolgozó részleg egyre fontosabb szerepet játszik. Az áttervezés, vagyis a felújítás állandó jellegű folyamat. Behatóbban ezzel 1984-től foglalkozunk, mely nem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan elgondolják. Komplex munka. Azért komplex, mert nemcsak a termékeket, hanem a technológiát, szerszámokat is át kell tervezni. Egyszóval mindent... És hogy ez, vagyis az átállás mit jelent, csak azok tudják, akik ezzel foglalkoznak. Viszont megéri a fáradtságot, mondhatni felmérhetetlen haszonnal jár. Kiapadhatatlan anyag, energia, és időmegtakarítás forrása. Eddig több mint nyolcvan terméket újítottunk fel. Tizenöt százalékos anyagmegtakarítást eredményez. Energiából még többet, húszat. Az asztalon frissen rámázott, új diplomák. Az Ifjúsági Házban ez év áprilisában megtartott műszaki kiállításon áttervezett összeszerelhető villanydugaszunkat a zsűri fődíjjal jutalmazta. A mérnök mielőtt az áttervezett új termék előnyeiről beszélne, behozat egyet belőle. Szemlélteti. Mint kiderül, nem is annyira új ez a termék. Hogy miért? Ennek megmagyarázása külön cikket érdemelne. Röviden mondjunk el annyit róla, hogy sorozatgyártását rég meg kellett volna kezdeni. És még valami: nem kevesebb mint 40—50 százalékos (!) anyagmegtakarítást eredményezne. Kérdés: miért nem gyártják? — Ezt én sem tudom — mondja a mérnök. — Helyesebben fogalmazva, nem tudom felfogni. Gyártását azonnal megkezdhetnénk, csakhogy nincs megrendelésünk rá. Az újtól való viszolygás nagy hibája a ke-reskedelemnek, szocialista egységeinknek. Lungu mérnök az anyag, energia- és időmegtakarítás mellett azt is elmondta, hogy az új villanydugasz mennyivel előnyösebb, praktikusabb, biztonságosabb klasszikus elődjénél. És hogy a dugaszfej mennyivel egyszerűbb, könnyebben javítható, kicserélhető. Esztétikusabb. Minden tekintetben korszerűbb A mérnök más ehhez hasonló példát is említ: a gumipakolással ellátott, drótcsattal rögzíthető, zárható üvegfedelel befőttesüvegről van szó. Ennek, vagyis s a réginek egy újabb változatáról. Me- DEMETER JÓZSEF (Folytatás a 4. oldalon) Az egykori Ritz fürdő, de ** jobban hangzana, ha azt mondanám, hogy a régi pallós strand tőszomszédságában van a Metárus szövetkezetnek az az akkumulátorjavító műhelye, ahova a kíváncsiság visz most engem. Vagy inkább egy gondolat? Nevezetesen az, hogy most, amikor a magánkocsik sokasodnak, gyarapodnak, mintha hanyatlana az akkumulátor javító mesterség. Pillantsunk hát be a műhelybe. ,Az udvaron kizöldült, tavasziasan pompázó fűzfák, a régi Maros holt medre fölé hajolva. Hallszik még, a régi turbinából távozó víz sustorgása. De nekem az a Maros jelenik meg a képzeletemben, amely valamikor ezen a helyen volt a legmélyebb a város környékén, s ahonnan minden évben kikerült két, három hatalmas harcsa. Innét is kaphatta a nevét az utca, ahol az akkumulátor javító műhely működik. A Harcsa utcában. Ez a hely volt a város legnépesebb, legnépszerűbb strandja, horgászhelye. Most a Ritz strand túlsó felén, a hajdani napozó helyen esztena. Az egyik vásárhelyi intézmény bérelte ki a zöld területet, hogy a mellékgazdaságból ordát, juhsajtot kapjanak. A környezet tehát még mindig lenyűgöző, emlékeket, érzéseket nosztalgiát ébresztő. Egyelőre nem is megyünk be a kicsi műhelybe, kint a napon, a hatalmas fűzfák mellett beszélgetünk. Nagy tepsiben forr a víz, István, a fiatal tanuló olvasztja le a Holtág...? szurkot a meghibásodott akkumulátor tetejéről, hogy aztán kiemelhesse belőlük az ólomlemezeket. — Vajon ez a műhely is ugyanazt az életet éli, mint az egykori Ritz fürdő? Már csak azok járnak ide nyáron, és persze tavasszal, akik nem tudnak elszakadni az emlékektől? Vagyis: csak azok hozzák még ide javítani az akkumulátorjaikat, akik ismerik a mester. Nagy Árpád tudását, hozzáértését? Hogy amit egyszer megcsinál, az holtbiztos, hogy jó, s évekig nincs vele gond? — OLTYÁN LÁSZLÓ riportja — — Túl szép az elismerés, a hasonlat — mondja nevetgélve Nagy Árpád. — Annyi viszont igaz, hogy a környezet sokszor kell bennem is semmivel se pótolható jó hangulatot. Például tél végén, amikor hallom, hogy megroppan a jég, a turbinából kifolyó víz hátára kapja a jégtáblákat és viszi lefelé, öt, tíz perc alatt megy végbe a jégzajlás, de sokáig az emlékemben marad. Ezt megelőzően eltűnik a zúzmara a fákról, a bokrokról, majd megjelennek a rügyek, kizöldül minden. A szakembernek külön erőt ad a tavasz, a természet szépsége. A napfény a világosság. — Nos, a fény... Illetve az akkumulátor tanitás. Hogy ti állunk ezzel? — Egyedül maradtam, azaz van egy tanulóm, Istvánka, aki, mint látja, a régi akkumulátort.• (Folytatás a 2. oldalon)