Vörös Zászló, 1987. június (39. évfolyam, 128-152. szám)

1987-06-02 / 128. szám

AZ RKP MAROS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA Jól szervezett, fegyelmezett munkával az elsőő félévi tervfeladatok teljesítéséért! Elsőrendű tennivalók a határban!­­ A NÖVÉNYGONDOZÁS,­­ A TAKARMÁNYBETAKARÍTÁS Május utolsó napjaiban lehul­lott eléggé jelentős mennyiségű csapadék után a megszokottnál hűvösebben köszöntött ránk a meteorológiai nyár, pedig most már igazán nagy szükség volna a bőséges napfényre, melegre az összes kultúrák erőteljesebb fej­lődése, a bőséges termés érdeké­ben. A nagy termés természete­sen nem csupán az időjárástól függ, hanem attól is — mond­hatni elsősorban attól —, hogy a mezőgazdasági egységek dol­gozói, a mezőgépészek milyen ü­­temben és minőségben végzik el a soron levő munkálatokat. Gon­dolunk itt főleg a növényápo­lásra, a cukorrépa, a kukorica, a zöldségfélék ápolására, mert hiszen a bőséges esőzés után a gyomok is erőteljes fejlődésnek indulnak, s minden nap késle­kedés azok irtásában, jelentősen megvámolhatja az idei termést. A szántóföldek dolgozói, a me­zőgépészek mondhatni egyember­­ként kapcsolódtak be a növény­ápolási munkálatokba, eredmé­nyes harcot vívtak és vívnak a gyomok ellen. A Megyei Mező­­gazdasági Igazgatóság helyzetje­lentése szerint a szövetkezeti mezőgazdasági egységekben a 11 100 hektáron termesztett cu­korrépa egyelését és a második kézi kapálását teljes egészében befejezték és nagyon sok egy­ségben megkezdték a harmadik kapálást is. Kiemelt eredménye­ket értek el e téren a bándi, sá­­romberki, rácsi, sármási, erdő­­szentgyörgyi, marosvásárhelyi, nyárádtői, mezőzáhi, segesvári egységes agráripari tanácsokhoz tartozó gazdaságokban. A fő cél az, hogy az elkövetkező napok­ban mindenik gazdaságban hoz­zálássanak ehhez a fontos mun­kához, messzemenő figyelmet for­dítva természetesen a növény­sűrűség biztosítására, mert ez az alapja a nagy terméshozamok­­nal. A másik legfontosabb időszerű tennivaló a szántóföldeken a ku­koricavetések gyommentesítése. A helyi párt- és állami szervek, a gazdaságok vezetői arra kell törekedjenek, hogy ezekben a napokban mozgósítsák a falvak minden lakosát a kukorica kézi kapálásához, mert bár a mező­gépészek az összterületnek 72 százalékán végezték el ezt a fon­tos munkát, a kézi kapálással le­maradtak a gazdaságok, hiszen eddig csak 9100 hektárról irtot­ták ki a gyomokat a sorok men­tén, ami mindössze 17 százalé­• Mozgósítsuk a falvak minden lakosát a cukorrépa és a kukorica kapálásához! • Szorgalmazzuk a másod- és köztervetést! • Kiemelt figyelmet a mi­nőségre, a növénysűrűségre! • Ütemesen végezzük a ta­karmányok betakarítását, tá­rolását o­kos teljesítménynek felel meg. A kapálással, növényápolással egyidőben, a megyei mezőgazda­sági parancsnokság átni­ltistásá­­nak alapján, a gazdaságok veze­tőségeinek szorgalmaznak kell a másod- és köztervetést. A má­sodvetésnél főleg a kukoricára kell fordítani a legnagyobb fi­gyelmet, a köztervetésnél pedig a paszuly magjának földbe jut­tatását kell szorgalmazni. Ezt annál is inkább hangsúlyozzuk, mivel eddig 717 hektárt sikerült paszullyal bevetni, a gyümölcsö­sökben és szőlősökben pedig 30 hektáron zöldségféléket s 35 hek­táron krumplit ültetni. Ezek a teljesítmények az indulást jel­zik, tehát minden lehetőséget ki kell használni a köztes ültetvé­nyek kiterjesztésére. A növényápolás, másod- és köztesvetési tennivalókkal pár­huzamosan központi feladatot kell képezzen a takarmánynövé­nyek begyűjtése, tárolása. Me­gyeszerte beindult ez a munka, de általában nagyobb ütemet i­­gényel ez a tevékenység, mert a mostani munka eredményessége döntő módon hozzájárul a téli­re szükséges készletek biztosítá­sához. A fehéregyházi állami mezőgazdasági vállalat munka­­közössége már jóideje hozzálátott a kaszáláshoz. A­­munkát az el­ső szakaszban 1­200 hektáron kezdték meg, ahová 14 kaszagé­pet, 26 gépigereblyét összponto­sítottak. A munka ütemesen ha­lad s az időjárási adottságoktól függően szénát vagy szenázst ké­szítenek. Természetesen megyénk valamennyi gazdaságában meg­felelő erőket kell biztosítani eh­hez a munkához, hogy minél több és jobb minőségű takar­mányt készíthessenek már most, a kaszálás első szakaszában. (Sárdi) Céljuk: a minőségi igények kielégítése A segesvári Üveg- és Fa­janszipari Vállalatban, ahol sikeresen teljesítik az idei á­­rukiviteli feladatot — Hollan­diába, Belgiumba, Izraelbe, Angliába és Jordániába szál­­lítottak­ szállítanak dísztárgya­kat —, a hazai megrendelé­sek kielégítésére is súlyt fek­tetnek, a kereskedelmi válla­latokkal kötött szerződések értelmében használati cikkek­kel és lakásdíszítő elemekkel egyaránt ellátva vevőiket. Most nagy figyelemmel készí­tik elő a „profilbővítést“, a csontszínű porcelán gyártását. Az újszerű nyersanyag min­den kilójából átlagosan 500 lej értékű vékonyfalú, finom kidolgozású készárut akarnak előállítani a kaolin-fajansz tárgyak kilójának 37—40 lejes átlagárával szemben, így az idei év végéig várhatóan a korábbinak az egyötödére csökken a vállalat tonnákban kifejezett alapanyag szükség­lete. A régens Lenin-Metal kisipari szövetkezet bútorgyártó részlege xxxix évfolyam 128 (10943) sz. 1987. június 2. kedd Ara 50 báni A III. OLDALON A SPORT Hetven millió KWó terven felül A Villamoserőművek Válla­latának szorgos dolgozói a munkaidő egyre szakszerűbb kamatoztatása, az aggregátok, felszerelések maximális ki­használása révén ez évben mostanig 70 millió KWó vil­lamosenergiát állítottak elő terven felül. Ezzel a túlszár­nyalással nem kevesebb, mint 540 tonna konvencionális tü­zelőanyagot és 1,1 millió ki­lowattóra technológiai villa­mosenergiát takarítottak meg. Szerzett előnyüket nem csak tartani, hanem fokozni sze­retnék a villanyáram előállí­tói. Félévi tervüket tehát e­­zer­ szerint jelentős túlteljesí­téssel fogják zárni. Eltökélt szándékuk évi tervkötelezett­ségük túlszárnyalása is. Napirenden az újítás, a termelés, a kivitelezés A Mobila kisipari szövetke­zet exportra dolgozó szorgos közössége az utóbbi években egyre jelentősebb termelési sikereket ér el. Növekvő ex­portkötelezettségét maradék­talanul megvalósítja, hónap­ról hónapra túlszárnyalja. Most is 123 százalékra telje­sítette négyhavi kiviteli fel­adatát. Értékben számolva a többlet 2 500 000 lej. A négy­havi összesített export­ előnyü­ket májusban nem csak tar­tani, hanem növelni is tudták a mobilosok. Nagy sikernek örvendő termékeiknek tizen­hat százalékát új modellek képezik. Napirenden az újí­tás, a tervezés, a kivitelezés. A modell jóváhagyásától a gyártásba vételéig való idő­szakot egyre jobban lerövidí­tik. Ha így haladnak tovább — erre minden garancia meg­van, hisz egész évre lefedez­ték magukat megrendelések­kel, nyers- és segédanyagok­kal — ez évi exporttervüket is jelentős túlszárnyalással zárják. A termékek és a gyártástechnológia áttervezése anyag-, energia- és időmegtakarítás forrása A termékek áttervezését nem kampányszerűen kell végezni, mondja Lungu Gh. Iuliu mér­nök, a Bukaresti Műanyag és Gumiipari Kutató Intézet maros­vásárhelyi, a Prodcomplex Vál­lalatban működő fiókjának veze­tője. És megmagyarázza, hogy miért? A növekvő igények, a gazdaságosság kéri azt, hogy á­­ruink mind jobbak, korszerűbbek legyenek. Vállalatunkban a mű­anyagfeldolgozó részleg egyre fontosabb szerepet játszik. Az áttervezés, vagyis a felújítás ál­landó jellegű folyamat. Beha­tóbban ezzel 1984-től foglalko­zunk, mely nem olyan egyszerű, mint ahogy azt sokan elgondol­ják. Komplex munka. Azért komplex, mert nemcsak a ter­mékeket, hanem a technológiát, szerszámokat is át kell tervezni. Egyszóval mindent... És hogy ez, vagyis az átállás mit jelent, csak azok tudják, akik ezzel fog­lalkoznak. Viszont­ megéri a fá­radtságot, mondhatni felmérhe­tetlen haszonnal jár. Kiapadha­tatlan anyag, energia, és idő­megtakarítás forrása. Eddig több mint nyolcvan terméket újítot­tunk fel. Tizenöt százalékos a­­nyagmegtakarítást eredményez. Energiából még többet, húszat. Az asztalon frissen rámázott, új diplomák.­­ Az Ifjúsági Házban ez év áprilisában megtartott műszaki kiállításon áttervezett összeszerel­­hető villanydugaszunkat a zsűri fődíjjal jutalmazta. A mérnök mielőtt az átterve­zett új termék előnyeiről beszél­ne, behozat egyet belőle. Szem­lélteti. Mint kiderül, nem is annyira új ez a termék. Hogy miért? Ennek megmagyarázása külön cikket érdemelne. Röviden mondjunk el annyit róla, hogy sorozatgyártását rég meg kellett volna kezdeni. És még valami: nem kevesebb mint 40—50 száza­lékos (!) anyagmegtakarítást e­­redményezne. Kérdés: miért nem gyártják? — Ezt én sem tudom — mondja a mérnök. — Helyeseb­ben fogalmazva, nem tudom fel­fogni. Gyártását azonnal meg­kezdhetnénk, csakhogy nincs megrendelésünk rá. Az újtól va­­ló viszolygás nagy hibája a ke-­­­reskedelemnek, szocialista egysé­geinknek. Lungu mérnök az a­­nyag, energia- és időmegtakarítás mellett azt is elmondta, hogy az új villanydugasz mennyivel elő­nyösebb, praktikusabb, biztonsá­gosabb klasszikus elődjénél. És hogy a dugaszfej mennyivel egy­szerűbb, könnyebben javítható, kicserélhető. Esztétikusabb. Min­den tekintetben korszerűbb A mérnök más ehhez hasonló példát is említ: a gumipakolással ellá­tott, drótcsattal rögzíthető, zár­ható üvegfedelel befőttesüvegről van szó. Ennek, vagyis s a régi­nek egy újabb változatáról. Me- DEMETER JÓZSEF (Folytatás a 4. oldalon) Az egykori Ritz fürdő, de ** jobban hangzana, ha azt mondanám, hogy a régi pallós strand tő­szomszédságában van a Metárus szövetkezetnek az az akkumulátorjavító műhelye, aho­va a kíváncsiság visz most en­gem. Vagy inkább egy gondolat? Nevezetesen az, hogy most, ami­kor a magánkocsik sokasodnak, gyarapodnak, mintha hanyatlana az akkumulátor javító mesterség. Pillantsunk hát be a műhelybe. ,Az udvaron kizöldült, tavaszia­­san pompázó fűzfák, a régi Ma­ros holt medre fölé hajolva. Hallszik még, a régi turbiná­ból távozó víz sustorgása. De nekem az a Maros jelenik meg a képzeletemben, amely valami­kor ezen a helyen volt a legmé­lyebb a város környékén, s a­­honnan minden évben kikerült két, három hatalmas harcsa. In­nét is kaphatta a nevét az utca, ahol az akkumulátor javító mű­hely működik. A Harcsa utcában. Ez a hely volt a város legnépe­sebb, legnépszerűbb strandja, horgászhelye. Most a Ritz strand túlsó felén, a hajdani napozó he­lyen esztena. Az egyik vásárhelyi intézmény bérelte ki a zöld te­rületet, hogy a mellékgazdaság­ból ordát, juhsajtot kapjanak. A környezet tehát még mindig le­nyűgöző, emlékeket, érzéseket nosztalgiát ébresztő. Egyelőre nem is megyünk be a kicsi mű­helybe, kint a napon, a hatal­mas fűzfák mellett beszélgetünk. Nagy tepsiben forr a víz, István, a fiatal tanuló olvasztja le a Holtág...?­ szurkot a meghibásodott akku­mulátor tetejéről, hogy aztán ki­emelhesse belőlük az ólomleme­zeket. — Vajon ez a műhely is u­­gyanazt az életet éli, mint az egykori Ritz fürdő? Már csak a­­zok járnak ide nyáron, és per­sze tavasszal, akik nem tudnak elszakadni az emlékektől? Va­gyis: csak azok hozzák még ide javítani az akk­umulátorjaikat, akik ismerik a mester. Nagy Ár­pád tudását, hozzáértését? Hogy amit egyszer megcsinál, az holt­biztos, hogy jó, s évekig nincs vele gond? — OLTYÁN LÁSZLÓ riportja — — Túl szép az elismerés, a hasonlat — mondja nevetgélve Nagy Árpád. — Annyi viszont igaz, hogy a környezet sokszor kell bennem is semmivel se pó­tolható jó hangulatot. Például tél végén, amikor hallom, hogy megroppan a jég, a turbinából kifolyó víz hátára kapja a jég­táblákat és viszi lefelé, öt, tíz perc alatt megy végbe a jégzaj­lás, de sokáig az emlékemben marad. Ezt megelőzően eltűnik a zúzmara a fákról, a bokrokról, majd megjelennek a rügyek, ki­zöldül minden. A szakembernek külön erőt ad a tavasz, a termé­szet szépsége. A napfény a vilá­gosság. — Nos, a fény... Illetve az akkumulátor tanitás. Hogy ti állunk ezzel? — Egyedül maradtam, azaz van egy tanulóm, Istvánka, aki, mint látja, a régi akkumulátort.• (Folytatás a 2. oldalon)

Next