Vörös Zászló, 1987. június (39. évfolyam, 128-152. szám)

1987-06-02 / 128. szám

L­ULB­AS *- VÖRÖS ZÁSZLÓ JÚNIUS 2. KEDD A Nap kel 5 óra 34 perckor, lenyugszik 20 óra 53 perckor. Az év 153. napja, hátravan 212 nap. EMLÉKEZTETŐ — 1923-ban Brailan megjelent a „Muncitorul“ című napilap — 1946-ban kiáltották ki Olasz­országban a Köztársaságot. Nemzeti ünnep 1882-ben hunyt el Giuseppe Garibaldi, az olasz nép nem­zeti hőse — 1975-ben fogadták el az ösz­­szes nukleáris fegyverek be­tiltására vonatkozó stockhol­mi felhívást MŰSOROK SZÍNHÁZ Kedden este 7 órakor a Szent­­györgyi István Színművészeti In­tézet Stúdió termében: Verseny­­vizsga. A magyar tagozat elő­adása. BÁBSZÍNHÁZ Kedden 10, 11,30 és 13 órakor: Csipike. A magyar tagozat elő­adásai. MOZI ART­A: Elfér egy szívben. UNIREA: A tenger farkasai HALADÁS: Chaplin parádé SE­LECT: Táncolni akarok IFJÚ­SÁGI: 9 és 11 órától: Kamaszok a világűrben 15, 17, 19 és 21 ó­­rától: A harcos FLACÁRA: A­­mada SEGESVÁRI LUMINA: A titokzatos karaván VASUTASOK KLUBJA: A repülőgép. RÉGENI PATRIA: Élet is, könny is, sze­relem is TIRNAVENI MELÓDIA: Segélykiáltás LUDASI FLACA­­RA: A szuperrendőr SZOVÁTAI DOINA: Az aranyszobor titka MUNKÁS MOZI: Bacchus titka SÁRMÁSI POPULAR: Az Üldö­zött RADNÓTI LUMINA: Az Utolsó vonat Gun-Hillből ERDŐ­­SZENTGYÖRGYI POPULAR: Szeptember GYULAKUTAI PA­TRIA: Maradj, boldogság NYÁ­­RÁDSZEREDAI NIRAJUL: Sur­­couf visszatérése. TELEVÍZIÓ 20,00 Híradó 20,20 Gazdasági élet 20,35 Fiatalok a bányász­­szakma iskolájában 20,50 Gonosz tündérek játéka — Camil Petres­­cu színműve 2. rész 21,50 Híradó. Siajtág...? (Folytatás az 1. oldalról) hát bontja ki. Ő estiben végzi az álmérnökit, de ahogy végez min­den bizonnyal jobb helyre kerül. — Régebb többen dolgoztak? — Öten. Rendre mind elmen­tek. — S mi az oka ennek az elnép­telenedésnek? — Megjelentek a zárt akku­mulátorok, amit nem lehet javí­tani. Azaz levehetik a tetejét, a hibát kijavíthatják, de szerintem többé nem szabad visszatenni a kocsiba ,mert veszélyes. Világí­tásra jó, de másra nem. — Milyen világításra gondol? — Pince, meg lakás világításá­ra, az esetleges áramszünetek al­kalmával. — S előnyösebb a zárt akku­mulátor, mint az, amelyet bizo­­yos idő után javítani is lehet? — Főképp annak jelez előnyt, aki az akkumulátor gyárban dol­gozik. Szalag munka az egész, a­­mi kizárja annak a lehetőségét, hogy az ember ólmot szedjen magába. Ez nagy előny! Külön­ben ez az akkumulátorgyártás jövője. Hogy egészséges maradjon az is, aki gyártja. — S mi lesz ennek a műhely­nek a sorsa? Teljesen felszámol­ják? — Marad a zárt akkumulátorok kicserélése, ha a garanciális idő­ben meghibásodnak. Szerződé­sünk van már például a beszter­cei gyárral. Ami ezeknek az akkumulátoroknak a javítását il­leti, az abból áll, hogy kicserél­hetjük a savat, a pólus­kapcso­kat. Tehát a külső munkákat vé­gezzük el, ki nem nyitjuk. Aztán eljön majd az idő, amikor az akkumulátorjavítás teljesen meg­szűnik. Ha kialszik az élet az akkumulátorban, nem is próbál­ják tovább éltetni. Ami felhasz­nálható belőle felhasználják, a többit eldobják. — És Nagy Árpád, akiről azt tartják, hogy az akkumulátorról mindent tud, fájlalja, hogy örök­re ráteszi majd a lakatot a mű­hely ajtajára? — Nem. Ezt határozottan mon­dom. — Tehát akkor nem is olyan szép ez a szakma? — De az ,szerettem is, tán e­­zért tartok ki mellette, míg bírok dolgozni. Minden művelet után kezet mosok akár az orvos. Állan­dóan vigyáz az ember, arra is, hogy mit csinál, arra is, hogy mit fog csinálni. Ami a javítást il­leti, már régóta biztosra megyek. Látom, és pontosan tudom, hogy mit csinálok. Nem tévedhetek. Ezzel szemben az automatagép, legyen az bármennyire is mo­dern, hibázhat. Ekkor pedig nincs áram... De azt hiszem, még így is megéri, hogy szalagon gyártsák az akkumulátort. Sokat nyer a szakember. — Milyen értelemben? — Az egészségét illetően. — Tehát ezt a szakmát is úgy kell tekintenünk, mint az egy­kori Ritz strandot? Hogy vala­mikor szép volt, idejárt az egész város, de közben kiépült a ví­­kendtelep, fölépült a melegített vizű strand is, meg bejött divat­ba a kocsi, sokan messzire men­nek a csendért,­­ így elnéptele­nedett a Ritz. Csak az emléke maradt. Amit nem nézünk le, nem kicsinyítjük egykori szere­pét, de azt a strandot vesszük i­­génybe, ahol civilizáltabbak a körülmények. A szakmának lét­rejött a holtága? — Azt hiszem erről van szó, de én még mindig akkor érzem magam jól, ha munka után át­megyek a Poklos patak pallóján, s kiülök a szomszédságban lévő vendéglő teraszára egy sörre, egy kávéra, s valakivel eldiskurálok. Nem egyszer az akkumulátorok­ról. .. „ Jó utat, 7032-es! Szombat éjjel úgy két óra körül ballagok haza a nyom­dából, amikor az 1918. december­i sugárúton, a Moldovei utca torkolatával szemben a járda mellett rézsűt beállított, égő lámpájú taxit pillantok meg. No, itt történhetett valami, ha ilyen furcsán parkol, aztán meg az ajtót is tárva-nyitva — gondolom. A kocsi mellett két férfi, amint odaérek, látom, hogy egyikük alatt jócskán gyűlöget a vér. A vállára vetett pizsama alól valósággal csorog, átitatta már a nadrágját is, s tenyérnyi foltokkal tarkál a járda. No, ezt jól elintézték, morfondírozok, ezután gyorsan el is szégyellem magam. A sá­padt férfi ugyanis nem tud beszélni (néma lévén), ám kézzel­­lábbal magyarázza, hogy kórházban volt, összevarrták, s az éjszaka folyamán — valószínű forgolódás közben — kibom­lott a varrás, innen a vérzés. Hívjuk a mentőállomást, je­lentkezik, elmondjuk, hogy mi a helyzet, s máris indul egy kocsi. Néztem az órát. Nyolc perccel a telefonbeszélgetés után érkezett a helyszínre, ami nem lebecsülendő teljesítmény, még ha azt is számítjuk, hogy ebben az órában csaknem szünetel a forgalom. A férfi beül a kocsiba, s a kék lámpa villogása alatt elrobognak a kórház felé. Még néhány percet beszélge­tünk a taxisofőrrel. Tulajdonképpen ekkor tudtam meg rész­letesebben, hogy miként bukkant a sérültre. Fuvar után ér­kezett vissza a belváros felé, a vérző ember megállította, s ő megállt. Persze, azt is tehette volna, elmélkedem magam­ban, hogy tovarobog, mert ugye, sosem lehet tudni... Ő mégis megállt, mert látta, hogy valakinek segítségre van szüksége. Már épp be akarta szállítani a sérültet, amikor érkeztem Nem is ment tovább, míg meg nem győződött, hogy bizton­ságban van. Jó ismerősként váltunk el, csak épp a nevét nem jegyeztem meg. A kocsi számát viszont még elkaphattam: 3-MS-7032. S mert akkor, az események pergése miatt nem volt alkalmam, most mondom neki a jó utat hétezerharminc­kettes! Könnyű szolgálatot! (bakó) • Marosvásárhelyen, a volt Volga falatozó helyén március­ban megnyílt „Trandafirilor“ dié­tás vendéglő máris bebizonyítot­ta létjogosultságát, valamivel több mint két hónap leforgása alatt csaknem 750 ezer lej for­galmat ért el. Ennek több mint kilencven százaléka a közkedvelt konyhakészítményeik fogyasztá­sából ered, a vendégek naponta 8—10 féle levesből, 12—14 féle zöldséges, tésztás készítményből és több mint 20 féle egyéb étel­ből válogathatnak. • A vasúti személyszállítás is igyekszik érzékelhetően felzár­kózni a nyári szezon várható i­­gényeihez, elsősorban a tenger­parti járatok sűrítésével, így június elsejétől országos viszony­latban napi mintegy 20—22 ezer főre menő szállítókapacitással lesz több a szokásosnál. Ebben az időszakban közvetlen járatok egész sora köti majd össze a me­gyeközpontokat a tengerparttal különvonatokat állítanak forga­lomba a nyári táborozásra i­­gyekvő gyerekek számára, szé­riánként ezek 7-8 ezer tanulót visznek el biztonságos körülmé­nyek között Novodari­ra. • A kisipari szövetkezetek or­szágos hálózatából mintegy 1 800 foglalkozik a használatból kike­rült háztartási cikkek, alkatré­szek felvásárlásával, felújításá­val és újraforgalmazásával. A tavaly ezek hozzávetőlegesen 239 millió lej értékű árut vontak be a gazdasági körforgásba. Az idén ennél többre számítanak, az első évharmadban a forgalom elérte a közel 55 millió lejt. • Pontos határidőkhöz kötött egyezség alapján hamarosan hoz­zálátnak Szovátán több belső út­szakasz aszfaltburkolattal való felújításához. Az Út- és Hídügyi Igazgatóság szakosított egysége július 5-ig az erdészeti hivatal­tól a Gomba vendéglőig terjedő útszakasz, valamint a Fenyő ut­ca aszfaltozásával készül el. Jú­lius 30-ig a néptanács és az erdé­szeti hivatal közötti rész, augusz­ 23-ig pedig a telepről levezető Eminescu utcai szakaszt fejezik be. IDŐJÁRÁS A Maros-Bánát Vízügyi Igazga­tóság közli: Tegnap a reggeli órákban Ma­rosvásárhelyen 10, délután 2 óra­kor IS fokot mérte­k. A Szobrot Időjárásme­ző Központ előrejelzése: Továbbra is hűvös, borús ma­rad az idő helyi esők, záporesők várhatók. A szél mozgása enyhe, illetve mérsékelt marad. A leg­alacsonyabb hőmérsékleti értékek 6 és 8, a legmagasabbak 17 és 20 fok között alakulnak. Reggel, he­lyenként ködképződés. A múlt hét végén a Megének­­lünk, Románia országos fesztivál VI. rendezvénysorozata színpad­ra szólította a művészeti intéz­mények együtteseit is. Marosvá­sárhelyen bemutatkoztak a kö­zönség, a központi zsűri előtt a Nemzeti Színház színészei há­rom produkciójukkal, Romulus Guga Evul mediu intimplator, Ion Baiesu A lábtörlő című da­rabjának előadásával és a De patima doinei című verses elő­­adóműsorral. Ugyancsak az or­­szágos szakasz keretében szere­peltek a Brassó, Hargita, Kovász­­na és Maros megyei hivatásos népi zenekarok. Felvételünk ezen a rendezvényen készült. A Ma­ros Művészegyüttes népi zene­kara és táncosai szélkúti dalla­mokat, népi táncokat adnak elő. VERSENYBEN A HIVATÁSOS MŰVÉSZEK Volt egyszer... „Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy királyfi, úgy hív­ták: Ion Creanga. Megszeret­tem ezt az óriást a gyöngéd­sége miatt. Ahogyan emlékei­ben visszahajol a humulesti-i bölcső fölé. Kevesen vannak a világirodalomban, akik a gyermekkornak oly határtalan emléket állítottak, mint ő“ — írja Sütő András a Gyermek­korom emlékei, Mesék-Regék című könyv előszavában. Igen, ez a „királyfi“ és az ő művei voltak a múlt héten és a mai nap is a Maros Me­gyei Könyvtár gyermekkönyv részlegének vendégei, és még sokan mások. A sort a 18-as számú általános iskola tanulói nyitották meg, akik rajzaikkal és szobraikkal köszöntötték a nagy mesemondót születésének 150-ik évfordulója alkalmából. S a rajzokon könnyű volt fel­ismerni Fehér Szerecsent, Ta­risznyás Ivánt, Karó Danit, A kecske és a három gidót, s a bojárt, aki­ a kiskakastól el­vette a két krajcárt. S a me­sehősök meg is szólaltak a Pionírok és Sólymok Háza Tricolor elnevezésű irodalmi kör tagjainak jóvoltából. Ezt követően a 4-es számú általá­nos iskola első osztályosai is­merkedtek meg — a diafilm segítségével — Tarisznyás I­­vánnal, a bátor katonával, aki még az ördögökkel is jól el­bánt. A következő napon az 1-es számú iskola tanulói mu­tattak be színvonalas műsort, melyben a gyermekeknek a gyermekekről szóló versek, é­­nekszámok szerepeltek. Szom­baton is szűknek bizonyult a gyermekkönyvtár, mivel a Tricolor elnevezésű irodalmi kör tagjai Ottilia Cazimirre emlékeztek, műveiből mutat­tak be a nagyszámú hallgató­ságnak. A gyermekkönyvnapok ren­dezvénysorozat ma zárul. Is­mét a nagy mesemondót, Ion Creangát hívjuk vendégségbe. Tulajdonképpen nem is kell meghívunk hisz mindig jelen van. Hősei közöttünk, velünk élnek, akárcsak ő, „aki álru­hás királyfi volt a zsinóros szolgafiak között“. JÁSZBERÉNYI EMESE Bár az idő egyáltalán nem kedvezett a Leányvásár szer­vezőinek és résztvevőinek, azért eléggé sokan keresték fel a hagyományos helyet, a görgényi mezőt. Akik pedig ki­merészkedtek, a szemerkélő eső ellenére is vásárolhattak a­­kézműipari és népművészeti termékekből, fogyaszthattak a vendéglátóipar készítményeiből, a rövidre szabott esőmentes időszakokban pedig felkapaszkodhattak a körhintára. Sajnos, a kulturális programot nem volt alkalom bemutatni a csak­nem szünet nélkül szakadó eső miatt. KONCZ J. RÓBERT felvételén azt a pillanatot örökítette m­e, amikor a bátrabb majálisozók az eső ellenére is felmerészkedtek a körhintára.

Next