Vörös Zászló, 1988. június (40. évfolyam, 129-154. szám)

1988-06-01 / 129. szám

AZ RKP MUREȘ MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA ,. .......... ni MinT»»-»«h­T­nnrMirrTn----------------------­ NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS ÜZENETE június­­ alkalmából a pioníroknak, a haza sólymainak, az ország összes gyermekének, az egész ifjúságnak Kedves barátaim, pionírok és a haza sólymai! A szocialista Románia kedves gyermekei és fiataljai! A Nemzetközi Gyermeknap al­kalmából örömmel üdvözöllek benneteket, pionírokat, a haza sólymait, az összes gyermekeket, az ország egész ifjúságát, kívá­nom, nőjetek nagyra, legyetek egészségesek, tanuljatok, képez­zétek magatokat, hogy a szocia­lista Románia méltó és hű ál­lampolgárai, drága hazánk szo­cialista és kommunista társadal­mának megbízható építői legye­tek. Pártunk és szocialista álla­munk nagy szeretettel övez ben­neteket, kedves gyermekek, gon­doskodik róla hogy szüleitek, test­véreitek, az egész nemzet mun­kája révén a legjobb tanulási, nevelési, fejlődési és létfeltéte­leitek legyenek, hogy sokolda­lúan kibontakoztassátok és érvé­nyesítsétek személyiségeteket, hogy alaposan felkészüljetek az ország sokoldalú felvirágoztatási programjaiban kijelölt nagyszerű célok valóra váltásában való rész­vételre. Olyan társadalomban éltek és n­őttek fel, kedves gyermekek és fiatalok, amely mindenek fölé helyezi az embert, az ember jó­létét és boldogulását, amely ra­gyogó távlatokat nyit meg előt­tetek, az egész nép előtt. A szo­cialista Románia új társadalmá­nak megteremtésére, az összes dolgozók anyagi és szellemi jólé­tének — az ország gazdasági és társadalmi ereje növekedési ará­nyában történő szüntelen emelé­sére irányuló általános politikája keretében pártunk őrködik azon, hogy alapos képzést kapjatok, a legújabb ismereteket sajátítsátok el minden területen, hogy a tár­sadalmi életbe bekerülve, az el­ső lépéstől biztosítva legyen szá­motokra a felkészültségeteknek és képességeiteknek megfelelő munkahely, hogy a legjobb tu­dásotok szerint eredményesen be­kapcsolódhassatok az egész or­szágnak, a hazai szocializmus összes építőjének erőfeszítésébe. Kedves barátaim, fiatalok és gyermekek, olyan életkörülmé­nyeitek vannak, amilyenekkel nem rendelkeztek és nem ren­delkezhettek soha az ország gyermekei a múltban, az elnyo­máson és kizsákmányoláson ala­puló régi rendszerben. Használ­játok ki e ragyogó feltételeket, tanuljatok, tanuljatok és ismét tanuljatok, hogy minél haszno­sabbak legyetek az országnak, állandóan szem előtt tartva mun­kásosztályunk, a parasztság, az értelmiség nagyszerű példáját, amelyek szoros egységben, a párt vezetésével, tántoríthatatlanul megvalósítják a párt XIII. kong­resszusának s országos konferen­ciájának, az ország gazdasági­társadalmi fejlesztésére, a civili­záció és a haladás mind maga­sabb csúcsaira való emelésére vonatkozó határozatait. Most, amikor a tanév befeje­zése előtt álltok, melegen gra­tulálok nektek, valamint taná­raitoknak és nevelőiteknek, az ifjúsági- és gyermekszervezetek­nek az elért eredményekhez, és arra ösztönöztek, hogy tanuljatok és dolgozzatok mind nagyobb lelkesedéssel és odaadásal, hogy minden szempontból jól felké­szültek legyetek, valódi forradal­márok, akik tovább viszik di­cső népünk haladást, szabadsá­got és függetlenséget célzó nemes eszményeinek fáklyáját! Pártunk politikájának, az e­­gész társadalomnak egyik alap­vető törekvése az ifjúság életé­ről, formálásáról és neveléséről való gondoskodása. E mélysége­sen humanista politika keretében országunk mindent megtesz a jövőben is, hogy biztosítsa az alapvető emberi jogokat — tehát az ország jövőjét jelentő ifjú­ság alapvető jogait is: a munká­hoz, oktatáshoz, neveléshez és kultúrához, a méltó és boldog é­­lethez, a békéhez való jogot. Az­ emberiség fejlődésének komplex szakaszában éltek és nevelkedtek, amikor a világon sok a népek jelenére és jövőjére kiható, magát a földi élet létét veszélyeztető súlyos politikai, gazdasági és társadalmi problé­ma. A világ sok országában a gyermekek milliói éheznek és halnak éhen, betegségek, nyomor és szegénység tizedeli őket, nincs lehetőségük a tanuláshoz, nem élvezhetik a tudomány és a kul­túra fényét, az emberi civilizá­ció jótéteményeit. Különböző országokban a fiatalok milliói és milliói munkanélküliek, hiába­valóan keresnek munkahelyet, nincs fedél a fejük fölött és semmi kilátásuk arra, hogy vi­szik valamire az életben. A Nemzetközi Gyermeknap al­kalmából kifejezzük reményün­ket, hogy a világ összes államai és kormányai nagyobb figyelmet fognak fordítani az ifjúság és a gyermekek életére és problémái­ra, arra fognak törekedni, hogy valóban biztosítsák a fiatal ge­nerációknak szükséges alapvető jogokat olyképpen, hogy minde­gyik gyermek, mindegyik fiatal megvalósulva lássa törekvéseit, teljes szabadságban fejlődjön és érvényesüljön, akadálytalanul részesüljön a modern civilizáció vívmányaiban, egy igazságosabb és jobb világban, a béke és az egész emberiség haladása világá­ban éljen. Nincs nemesebb kö­telezettségük mindazoknak, akik szeretik az életet, szeretik a gyermekeket — az emberiség jö­vőjét —, mint hogy szilárdan vállalják, mindent megtesznek a béke szavatolásáért, a leszerelé­sért, a népek szabad és boldog életének biztosításáért! Azért, hogy ti, a haza fiataljai és gyermekei valóra válthassátok merész terveiteket, haladásra i­­rányuló vágyaitokat, hogy egész népünk minden erejét a gaz­dasági és társadalmi fejlesztést, az általános civilizációs és jóléti színvonal emelését célzó progra­mok végrehajtására fordíthassa, pártunk és államunk akárcsak eddig, továbbra is aktív nem­zetközi politikát fog folytatni a nemzetek közötti békéért, e­­gyüttműködésért és egyetértésért, a leszerelésért, elsősorban a nukleáris leszerelésért, hogy a világ népeinek, gyermekeinek ne kelljen a pusztító háborútól fél­nie, amely megsemmisítheti az egész életet a földön. Romániának elhatározása min­dent megtenni a leszerelési poli­tikáért, az erőszaknak és az e­­rőszakos fenyegetésnek a nem­zetközi életből való kizárásáért, az összes államközi vitás kérdés tárgyalások útján történő békés rendezéséért, állandóan ,../c­­.., az összes erők, az összes népek széles körű összefogásáért a béke és az együttműködés légkörének tartós megteremtéséért folyó harcban, hogy minden nemzet és elsősorban az ifjúság szabadon, saját akaratának megfelelően, külső beavatkozás nélkül alakítsa sorsát. A Nemzetközi Gyermeknap al­kalmából kívánok nektek, ked­ves barátaim, pionírok, haza sólymai, fiatalok sok sikert, örö­met és elégtételt az életben, munkában, tanulásban, kívánok boldog gyermekkort hazánk ösz­­szes gyermekének. Ugyanakkor kívánom szüleiteknek, tanárai­toknak, nevelőiteknek, hogy egy­re nagyobb eredményeik legye­nek a haza előrehaladásának és felvirágoztatásának szentelt egész munkásságukban. Jó egészséget és boldogságot! NICOLAE CEAUSESCU Fokozott erőösszpontosítást a növényápoláshoz, a takarmányok betakarításához A múlt hét végi esőzés nagyon jól fogott, amit egyébként a ha­tár is mutat. Szépen, erőteljesen fejlődnek a szalmásgabonák, a kapásnövények, zöldségfélék. Egy­szóval, a természet behozta a lemaradást, s minden tekintet­ben jó terméseket ígérő feltéte­lek alakultak ki. Ehhez azonban nagy szükség van az emberek munkájára, arra, hogy a falvak minden lakosa bekapcsolódjék a soron levő munkálatokba, teljes felelősségérzettel, fokozódó ütem­ben végezzék el a kapálást, a takarmánynövények begyűjté­sét. És e tekintetben elégedettek lehetünk, hiszen megyeszerte ez­rek és ezrek fognak kapát min­den nap, irtják a gyomot, lazít­ják a talajt, jól kihasználva az esőzések utáni napokat, órákat, hiszen most sokkal könnyebb a (Sárdi) (Folytatás a 2. oldalon) XL. évfolyam Ara 50 báni napiéul mánk A III. OLDALON» 1. szerda it­t » . --------- feteteb­ellyesei Égre tekintő gyermekszemek Nézem a játszótéren csúsz­káló, hintázó, libikókázó, hancúrozó, meg mit tudom én mit nem csináló gyermekeket, s közben felrémlenek ben­nem a hajdani rongylabdás, karikahajtó emlékeim, amikor kültelki koszos kis srácokként elzarándokoltunk a közelinek nem mondható egyetlen játszó­térre, ahol hintázni, libikó­­kázni, hancúrozni lehetett, a­­hol a parkőr nem szólt ránk gereblyenyéllel, hogy márpe­dig itt nem szabad, nem le­het, mert letapossátok a park füvét, meg a virágokat, meg mindent, szóval nézem ezeket a kisfiúkat, meg a kislányo­kat, akik önfeledt mosollyal néznek a napba, az azúrkék égbe, és egyetlen gondjuk, hogy az anyu, vagy az apu megveszte már azt a cifrán koncsorgó fagyit. És az apu, vagy az anyu minden bizony­nyal megveszi, hisz minden apu és minden anyu azért van a világon, hogy fagyit vegyen annak a csintalan, ra­koncátlan, tekergő, de mind­azonáltal édes, aranyos, okos és ügyes csemetének. És ez így van jól.­ Úgy van jól, hogy jövőt, új társadalmat építünk nekik, az utánunk jövőknek, akik letéteményesei egy új kornak, egy megújuló társa­dalomnak, és akik boldog ö­­regkort fognak biztosítani ne­künk. Hiszem, hogy minden ténykedésünk, ennek az or­szágnak minden pillanta an­nak a nemes eszménynek a jegyében fogant, hogy szebb jövőt, boldogabb életet bizto­sítsunk a most még totyogó, csetlő-botló, ám nyiladozó ér­telmű nemzedéknek. És hisz­­szük azt, hogy ez a felnövek­vő utókor, a most nyiladozó, virágzó nemzedék szebb és jobb lesz nálunk, hogy min­den, amit mi elkezdtünk, amit megvalósítottunk és megvaló­sítani akarunk az ő érdeküket szolgálja. S ha ez az ország szebb lesz, jobb lesz, gazda­gabb lesz, az értük, általuk is történik. És — nyilván — az ők hathatós közreműködésük­kel. Családcentrikus nép va­gyunk, családcentrikus ország vagyunk. Ezt számtalan doku­mentum­ is bizonyítja. Ám minden dokumentumnál töb­bet mondanak, minden írásba foglalt rendelkezésnél többet jelentenek az égre tekintő, ég­re mosolygó gyermekszemek, a gyerekek önfeledt mosolya, melyben a bizakodás, az élet­öröm tükröződik. Szeretjük a gyerekeket, mit is tehetnénk egyebet, hisz mostani énünk, mostani küzdelmünk tovább­­vívői ők, s talán egy kis, gén­jeinkben hordozott egoizmussal állítjuk — tőlünk lettek, lesz­nek jobbak, olyannak formál­juk őket, mint mi vagyunk: forradalmiaknak, állandó aka­­rásúaknak, szebbre, jobbra törekvőknek. És ez is így van jól. !Bár nem a kapta az ínyét... A Kisküküllő sok árvizet meg­ért hiújától az út enyhe, de folytonos emelkedésbe kezd. A tsz kocsija elé fogott két ló érzi az emelkedőt. Az első ülésről a kisfiát vigyázó tsz-elnök szól hátra. — Tudja, hogy Ghindari és Solocma között minimum 10 nap a különbség? ____ _ ?/ — Úgy kell azt érteni, hogy ugyanaz a növény, amit egyidő­­ben vetünk Solocmán és Ghin­­dari-on, a solocmai körülbelül 10 nap után bújik ki a földből. Pe­dig nem nagy a távolság, ellen­ben eléggé nagy a szintkülönb­ség, a két helység között. Az út baloldalán dombos-hegyes vidék, a jobboldalon lapályos területek. — Szeretik itt az állatok, mert kövér a fű. Déli 11 óra és néz­zék, már feküsznek le, ez azt jelenti, hogy kezdenek jóllakni. A legjobb legelőterületeink itt vannak a Cserealja, Embergyepű, Nevetlen patak, Magyarosvápsa környékén. Különben ezt a terü­­letet a legjobban Hegyi Vencel ismeri, akihez most megyünk. Mindennap bejárja a területet reggel és estefelé, amikor fejni kell. Mert bizony ő az egyik leg­jobb fejőgondozó. Később, Vencel bácsi így véle­kedik: — Nézze, ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és jó mi­nőségű tejet kapjunk, szükséges a jó kaparó is, amivel tisztán tart­juk az állatot. És nem átallom naponta többször kitakarítani a 20 szarvasmarha helyét az istál­lóban. Mert én felelek értük. Én mindig állattenyésztő voltam. 59 éves vagyok, de bizony, ha elöl­ről kezdeném, nem választanék más munkahelyet. Valahogy az állat is érzi az ember szeretetét, gondoskodását. Finom tejet ad­nak, ha jó takarmánnyal etetjük őket. De, a jó takarmány nem magától jön. Azt is meg kell ter­meszteni, így hát nem húzódo­zom a kaszálástól sem. Reggel 5 órakor indulok felni. Kilenc kerül vissza a faluba. Utána pedig a gazdaságba, vagy a me­zőre. Nekem ez az életem. — Miként marad ideje a ház­tájira, hiszen minden évben é­­len jár a szerződéskötésekben... — Tudom, hogy ha az időt jól beosztom, jut erre is, arra is. Hogy kell a rend, a fegyelem, az igaz! A munkát tisztelni kell, azt már gyermekkoromban meg­tanultam. Nem tudok olyan vá­lasztékosan beszélni, de azt hi­szem, ebben minden benne van, amit mondani akarok. Mert csakis így, tudom leszerződni az évi 1­000 liter tejet, minden juhra egy kiló gyapjút, a majorságot, a disznóhúst, a zöldséget. Meg­fogom én mindig jó erősen a villa-kasza nyelét. És hajnalban a kerékpár kormányát. Elnézem Vencel bácsi esővel- KILYÉN ATTILA (Folytatás a 2. oldalon) KOMMUNISTA MÓDON ÉLNI ÉS DOLGOZNI

Next