Zala, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-02 / 181. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I KZ MOP ZSK­R MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS MEGYE. .TANJICS LAPJA XII. ÉVF. 181. szám 1956 aug. 2, csütörtök Ara: 58 FILLÉR ­z országgyűlés keddi eseményeiből Non György beszámolója a rehabilitációkról, a törvényesség megszilárdításáról . Három évre visszatekint­ve megállapíthatjuk, hogy az új ügyészi szervezet tevéke­nyen közreműködött ama in­tézkedések végrehajtásában, melyeket az 1953 júniusi párt­­határozat szellemében a tör­vényesség megszilárdítására hozott kormányzatunk — mon­dotta — 1953-ban megszűntek az internálótáborok. Az ügyészi szervezet részt vett az inter­náltak ügyeinek felülvizsgálá­sában. Ezek az intézkedések 4184 személyt érintettek. Egy­idejűleg megszűnt a rendőri bíráskodás is. Az ügyészség közreműködött abban, hogy az 1953. évben kiadott közkegyel­mi rendeletet maradéktalanul végrehajtsák. A közkegyelmi rendelet végrehajtásával több mint 23 000 személy került szabadlábra.­­1953 júliusa óta számos új jogalkotás fejlesztette to­vább szocialista jogrendsze­rünket, államapparátusunkat és annak demokratizmusát. Ez eredmények ellenére megálla­pítható, hogy törvényalkotá­sunk előtt még hatalmas fel­adatok állanak. Pártunk Köz­ponti Vezetősége most azt a feladatot állítja elénk, hogy megteremtsük „a népi demok­rácia, a szocializmus egész életét átfogó törvények, jog­szabályok rendszerét”. — Az ügyészi szervezet az állampolgárok lakásügyi, munkaügyi és más jogainak védelmében komoly erőt for­dít a panaszok intézésének ál­landó javítására. A három esz­tendő alatt az ügyészi szerve­zethez 77 088 panasszal for­dultak.­­ 1948 után a feszült nem­zetközi helyzetben nálunk ká­rosan hatott az a téves nézet, hogy az osztályharc állandóan és minden területen élesedik. Kialakult a kritikát elfojtó személyi kultusz és ezzel együtt a bizalmatlanság lég­köre, amelynek rossz hatását csak fokozta az államvédelmi szerveknek különleges helyze­te. Ebben a légkörben az ál­lamvédelmi hatóság irányítói, vezetői és tisztjei közül sokan visszaéltek hatalmukkal, a megfelelő ellenőrzés hiányá­val. Erkölcsi és fizikai kény­szert alkalmazva egy sor eset­ben hamis és koholt bizonyí­tékokat készítettek, valótlan beismerő vallomásokat csikar­tak ki, ezzel a szocialista tör­vényességet a legdurvábban­­ megsértették.­­ A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata meg­követelte a szocialista törvé­nyesség megszilárdítását, az elkövetett törvénysértések ki­vizsgálását és jóvátételét. Ez­után került sor az államvédel­mi szervek munkájának felül­vizsgálatára. A vizsgálat fényt derített a korábbi államvé­delmi vezetők bűnös tevé­kenységére. Ezután megkezdő­dött azoknak az ügyeknek fe­lülvizsgálata, amelyekben az elítélt volt államvédelmi ve­zetők irányították az eljárást. A bonyolult, nehéz, súlyos törvénysértések és bűncselek­mények feltárását eredmé­nyező vizsgálat hosszú ideig tartott.­­ A vizsgálatok alapján beigazolást nyert, hogy elvtár­saink, akiket a törvénytelen perekben elítéltek, nem vol­tak , árulók, kémek, kártevők. De beigazolást nyert az is, mi­lyen rendkívül súlyos károk­hoz vezet a szocialista törvé­nyesség megszegése, az ügyé­szi szervezet hiánya.­­ A pártunk javaslatára megszervezett ügyészség nagy szerepet kapott az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgá­latában.­­ A Legfelsőbb Bíróság per­újítási eljárásában olyanok ügyében is hozott felmentő ítéletet, akiket annak idején a koholt vádak alapján halálra ítéltek és kivégeztek. Felmen­tette a bíróság minden vád­pont alól Rajk László, Szőnyi Tibor, Szalai András, Szebenyi Endre, Pálfi György, Sólyom László elvtársakat és másokat. Ők jóvátehetetlenül áldo­zataivá váltak a törvénysérté­seknek. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek velük szemben kötelezettségeink. Kivégzett elvtársaink rehabilitálásán túl­­menően intézkedést tettünk és teszünk hozzátartozóik erköl­csi és anyagi támogatására.­­ Mintegy háromszáz alap­talanul elítélt szabadult ki a börtönökből a felülvizsgálat során. Túlnyomó többségüket koholt vádak alapján tartóz­tatták le ítélték el a „Rajk ügyben”, a „Kádár ügyben”, a „Sólyom ügyben”, a „volt szo­ciáldemokraták ügyében”, a „volt jugoszláv emigránsok ügyében” és más ügyekben. Nagy többségük pártunk tagja volt, amikor letartóztatták őket, sőt nem egy, mint köz­tudomású, évtizedes munkás­­mozgalmi múltra tekinthet vissza. — Feladatunk továbbra is gondoskodni arról, hogy az ártatlanul elítéltek hosszú évek szenvedése után erkölcsi és anyagi segítség biztosítása mellett foglalják el az őket megillető helyet társadal­munkban. — Az ügyészséghez érkezett panaszok azt mutatják, hogy nemcsak azoknak van joguk rehabilitációra, akiket a bíró­ságok alaptalanul elítéltek A törvénytelen perekkel egyide­jűleg a bizalmatlanság egész­ségtelen légkörében sok elvtár­sat, becsületes dolgozót alap­talanul internáltak, bocsátot­tak el felelős funkciókból, il­letve munkahelyükről. Anél­kül, hogy a munkájukat jól végző mai vezetőket, beosztot­takat leváltanánk, indokolt a korábban alaptalanul leváltot­­takat olyan munkakörbe állíta­ni, amit képesítésüknél fogva elláthatnak.­­ Az új ügyészi szervezet állandóan felügyeletet gyako­rol az államvédelmi szervek munkája felett. A hároméves tapasztalat azt igazolja, hogy az államvédelmi szervek mun­kájában gyökeres változás történt, a szocialista törvé­nyesség itt is megszilárdult. Az ügyészi felügyelet során ész­lelt minden törvénysértés miatt felelősségrevonás törénik. Ez alatt az idő alatt 54 államvé­delmi nyomozóval szemben kezdeményezett az ügyész fe­gyelmi eljárást, míg a súlyo­sabb törvénysértések elkövetőit 13 ügyben katonai bíróság elé állította.­­ A büntető eljárás szocia­lista alapelveinek következetes érvényesítése, amit törvé­nyeink és a KV határozata oly nyomatékosan megkövetelnek minden ilyen ügyben eljáró szervezetünktől, lehetővé te­szi, hogy véget vessünk azok­nak a súlyos törvénysértések­nek, amelyek a múltban olyan nagy károkat okoztak.­­ Az államrend elleni izga­tások száma is csökkent. Vilá­gosan elkülönítjük azokat, akik bírálattal feltárják a megmu­tatkozó hibákat, segítik ezek­nek kijavítását, azoktól, akik­nek a gyűlöleten kívül semmi közük a demokráciához, s iz­gató, gyűlölködő kijelentések­kel tesznek kísérletet, hogy zavart keltsenek, akadályozzák építő munkánkat. — A kapitalista társadalom egyik legalávalóbb maradvá­nyát, a prostitúciót megszün­tettük. De főleg nagyváro­sainkban még előfordul a tit­kos prostitúció. A társadalom szervezett erőinek kell oda­­hatniok, hogy több gondosko­dással az ilyen jelenségeket megszüntessük.­­ Habár egyre kisebb szám­ban, de vannak még olyan panaszok, hogy a rendőrségen egyes beosztottak durva tör­vénysértéssel erőszakot alkal­maztak előállítottak­kcal szem­ben. Az ügyészi felügyelet kö­telessége minden ilyen esetet a legalaposabban kivizsgálni és a magukról megfeledkezett személyek ellen eljárni. Kato­nai bíróságaink ilyen esetek­ben megfelelő szigorral torol­ják meg a törvénysértéseket.­­ Hazánkban éppenúgy, mint a többi szocialista állam­ban, a társadalmi erők növe­kedésével a bűnözés erősen csökken. Elég péládul arra utalni, hogy 1932. évben 310 482 személy ellen indítot­tak eljárást, viszont 1955. év­ben ez a szám csak 172 749-et tett ki.­­ Sok esetben formális szemléletből kiindulva, apró­­cseprő ügyekben is bíróság elé állítottak dolgozókat. Erre a hibára határozottan rámutatott pártunk Politikai Bizottságá­nak 1955 novemberi határo­zata, amikor elítéli ezeket a torzításokat. A rendőri és ügyészi szervek egyaránt ko­moly lépéseket tettek az ilyen hibák kijavítására. — Országgyűlésünk mostani ülésszaka foglalkozik majd az­zal a törvényjavaslattal, amely szabálysértési bizottságok lé­tesítését javasolja. Anélkül, hogy a vitának elébe vágnék, felhívom a tisztelt Országgyű­lés figyelmét a törvényjavaslat jelentőségére. A szabálysértési bizottságok lehetővé fogják tenni, hogy főleg falun, a dol­gozókat sokszor bosszantó, ki­sebb kárt okozó ügyek elinté­zése a leggyorsabban megtör­ténjen.­­ A Politikai Bizottság 1955 novemberi határozata alapján felülvizsgáltuk a közönséges bűncselekményekre megho­zott ítéleteket. Javaslatunkra 390 elítélt kegyelmet kapott, míg 8500 személyt ügyük fe­lülvizsgálata után feltételesen szabadlábra helyeztettünk. Azoknak az ítéleteit is felül­vizsgáltuk, akiket még nem hívtak be börtönbünetésük megkezdésére. Ennek során több mint 12 000 személy bör­tönbüntetését nevelő jellegű büntetésre változtattuk. Fe­lülvizsgáló munkánkat tovább folytatjuk. Szükségesnek tart­juk, hogy mindenkit kibocsát­tassunk a börtönökből, akik­kel szemben ez a legszigorúbb intézkedés nem feltétlenül szükséges.­­ A bíróságok tanácsaink minden bíróság elé állított sze­mély ügyében gondosan kell vizsgálniuk az ügy összes kö­rülményeit. Az igazság kiderí­tésében nagy jelentősége van a védelemnek, a védelem sza­badságának. A törvényesség érvényesülése érdekében a vádképviselet mellett biztosí­tani kell a vádlott jogait ép­pen úgy, mint az ügyben fel­lépő védő minden törvény­adta jogát. — Az igazságszolgáltatás tör­vényességének nagy fontosságú biztosítéka a tárgyalás nyil­vánossága és az így is érvénye­sülő társadalmi ellenőrzés. — A XX. kongresszus, amely a szocialista demokrácia megerősödését eredményezte, a törvényesség jelentőségének hangsúlyozásával új lendületet adott a szocializmust építő ál­lamok továbbfejlődéséhez. Pár­­tunk Központi Vezetőségének ez év júli­­si teljes ülése ebben a szellemben hozta meg nagy jelentőségű határozatait.­­ Az ügyészi szervezet a jövőben még nagyobb oda­adással őrködik a szocialista törvényesség fölött. Ügyé­szeink legjobb képességükkel, munkájuk állandó javításával, a dolgozók bírálatainak, beje­lentéseinek és panaszainak figyelembevételével, pártunk útmutatásának követésével kí­vánnak eleget tenni szép hiva­tásuknak. — Ehhez a munkához kérem a képviselő elvtársak támo­gatását. * A legfőbb ügyész beszámoló­jához elsőnek Nagy Dániel or­szággyűlési képviselő szólt hozzá és a szocialista­ törvé­nyesség érvényesülését vizs­gálta a tanácsok és egyes ál­lamigazgatási szervek, a­ ter­melőszövetkezetek, a dolgozó parasztság szemszögéből. Az országgyűlés szerdán folytatja munkáját. Az országgyűlés szerdai ülése Az országgyűlés szerdán dél­előtt folytatta ülésezését. Az ülésen megjelent a párt és a kormány vezetői közül Apró Antal, Gerő Ernő, Hege­dűs András, Hidas István, Kiss Károly, Kovács István, Mekis József, Szalai Béla, Bata Ist­ván, Gáspár Sándor, Piros László, Rónai Sándor, Egri Gyula, Vég Béla, s a Miniszter­­tanács tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti dip­lomáciai testület több tagja. Az ülést néhány perccel tíz óra után Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának El­nöksége a magyar országgyű­lésnek megküldte a Legfelső Tanács felhívását, amelyet a leszerelés ügyében a világ va­lamennyi országának parla­mentjéhez intézett. A világ parlamentjeinek és kom­ányainak, amelyek né­pükkel szemben felelősek ál­lamuk sorsáért, szent köteles­ségük, hogy hathatós lépéseket tegyenek a fegyverkezési haj­sza megszüntetésére, annak be­várása nélkül, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete vala­mennyi érdekelt állam szem­pontjából elfogadható megol­dást talál majd — hangzik a felhívásban —. Erre kedvező hatással van a nemzetközi fe­szültségnek az utóbbi időben tapasztalható enyhülése, vala­mint az országok között a ba­ráti kapcsolatok és a jóviszony további fejlődése, a békés egy­más mellett élés elvei alapján. Az általános leszerelési prog­ram valóraváltásának feltéte­leit létrehozó rendkívül fontos intézkedés, az, hogy minden ál­lam külön-külön csökkentse fegyverzetét. Ennek az alapve­tő szerepnek betöltésére a nagyhatalmak hivatottak, hi­szen ezek­ tartoznak a fő fele­lőséggel a világbéke fenntar­tásáért és megőrzéséért. A leg­nagyobb fegyveres erőkkel rendelkező nagyhatalmaknak kell példát mutatniuk a fegy­veres erők és a fegyverzet csökkentésében. A Szovjetunió, amely követ­kezetesen folytatja a népek bé­kéjét és biztonságát célzó poli­tikáját, már hozzáfogott fegy­veres erejének, fegyverzetének kiadásainak csök-és katonai kentéséhez. A Legfelső Tanács helyesli a szovjet kormánynak a fegyve­res erők és a fegyverzet csök­kentését célzó határozatát és a jóakaratú lépést rendkívül fon­tos kezdetnek tekinti, amely megkönnyíti a leszerelési kér­dés gyakorlati megoldását. A Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetségének Legfel­ső Tanácsa azzal a felhívással fordul a világ parlamentjeihez, hogy vizsgálják meg és támo­gassák a Szovjetunió ezen kez­deményezését és a maguk ré­széről tegyenek hathatós lépé­seket a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, s méltóképpen járuljanak hozzá a népek bé­kéjének megszilárdításához. A felhívással kapcsolatban Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke a következő határozati javaslatot terjesztette az or­szággyűlés elé: „A Magyar Népköztársaság országgyűlése őszinte örömmel, lelkesen támogatja a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának a le­szerelés ügyében a világ vala­mennyi országának parlament­jeihez intézett felhívását, amely újabb nagyjelentőségű lépés a fegyverkezési hajsza megszün­tetésére, a béke megóvása, az országok közötti baráti kapcso­latok további fejlődése és a nemzetközi feszültség enyhíté­se érdekében. A Magyar Népköztársaság országgyűlése egész dolgozó né­pünk egységes, szilárd béke­akaratának is kifejezést ad, amikor magáévá teszi, és mele­gen üdvözli a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának felhívását. Felhívja a kormányt, hogy te­gyen meg minden szükséges intézkedést az országok közöt­ti békés együttműködés fejlesz­tésére, a béke megóvásáért, a nemzetközi feszültség csökken­tésére.” Az országgyűlés teljes mér­tékben egyetért a Szovjetunió Legfelső Tanácsának felhívá­sával, s a beterjesztett határo­zati javaslatot egyhangú lelke­sedéssel elfogadja. (Nagy taps, a képviselők felállnak.) Ezután Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára kért szót. nosan, mert tudta azt, hogy azokat a bátrányokat, amelyek ®­..járnak' h°gy jó előre n. ’.;dnossakra hozzuk a pénz messzemenően túlszárnyalja az a segítség amelyet­­munkásosztályunktól’ népünktől kapunk a stabilizá- C1° migvalósításához. van d .partu­nk számítása be­vált. Partunk szilárd talajra épített, amikor a nép bizalmá­ra épített! (Lelkes taps) Elék­eznek rá, képviselő­k,társak! h°gy mi volt orszá­gunkban akkor, amikor tíz év­vel ezelőtt, augusztus 1-én megjelent a forint. Szinte egy­­csapásra változott meg a hely­­zet­ az országban, s akkor az egész világon mindenütt a ma­­gyar forint csodájáról beszél­tek. Csoda volt ez? Hát bizo­nyos értelemben csoda, a nép alkotó erejének a csodája, amelyben hitt és bízott a kom­munista párt! (Viharos taps.) Azóta is, hogy országunk­ban bevezettük a szilárd va­sutat, igyekeztünk mindent elkövetni, hogy a forint érté­két, vásárlóerejét biztosítsuk.­­Az utóbbi években pártunk kezdeményezésére egy sor olyan intézkedést tett kormá­nyunk, amelynek következté­ben a forint vásárlóereje nö­vekedett. A forint szilárd va­luta. A forint szilárdságát biz­tosítja állandóan, következe­tesen, ha nem is túl gyorsan növekvő ipari és mezőgazda­­sági termelésünk. Biztosítja a forint szilárdságát az állam kezében levő mind nagyobb és nagyobb árutömeg mennyi­ség­ Biztosítja a forint szi­lárdságát az, hogy kormá­nyunk és nemzeti bankunk pénzügyi helyzete az utóbbi másfél évben nemzetközileg is igen jelentékenyen megszi­lárdult. Biztosítja az, hogy olyan terveink vannak, ame­lyek mögött áll munkásosztá­lyunk, dolgozó parasztságunk, értelmiségünk, — lehet mon­dani: mögötte áll az ország tízmilliós népe, s hogy ezeket a terveket mi valóra fogjuk váltani. — Tisztelt országgyűlés! Most, amikor a jó forint megteremtésének 19. évfordu­lóján megemlékezünk erről az országunk életében nagyjelen­tőségű eseményről, meg kell mondanunk, hogy valamennyi­en el vagyunk szánva, hogy a jó forint jó forint maradjon és a jövőben még jobb forint le­gyen — a dolgozó nép érdeké­ben! (Viharos, lelkes taps.) Az országgyűlés ezután foly­tatta a legfőbb ügyész beszá­molója feletti vitát. Csikesz Józsefné országgyű­lési képviselő bevezetőben hangoztatta, hogy teljes mér­tékben egyet­ért a legfőbb ügyész beszámolójával, majd így folytatta. Berő Ernő elvtárs felszólalása : Pártunk szilárd talajra épített, amikor a nép bizalmára épített — Tisztelt Országgyűlés! Ma van tíz esztendeje annak, hogy a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére országunk­ban megteremtettük a jó fo­rintot, amely kivezető utat je­lentett a hallatlan méretű inf­lációból, a dolgozó tömegek nagy nyomorából, amelybe a háború és az uralkodó osztá­lyok döntötték népünket. (Lel­kes, nagy taps.) Óriási jelentőségű esemény volt ez nemcsak országunkban, hanem nemzetközi méretekben is. Emlékezzünk vissza, mi volt a helyzet közvetlenül a háború után hazánkban. A volt ural­kodó osztályok arra törekedtek, hogy minden eszközzel rontsák a dolgozó nép és az ország helyzetét, pártunk pedig azért harcolt, hogy megszilárdítva a termelést, újjászervezve az üze­meket ,a vállalatokat, a közle­kedést, megteremtse a jó fo­rintot, s ennek alapján bizto­sítsa, hogy elkezdődjék orszá­gunkban a dolgozó nép fel­­emelkedése.­­ Sokan nem hittek ebben, nem hittek a párt programjá­ban, s azt mondották, hogy a forintot megteremteni, a jó pénzt megteremteni országunk­ban csak akkor lehet, ha bizo­nyos nyugati hatalmaknak el­zálogosítjuk nagy nemzeti ja­vainkat, az államvasutat, a postát, nagyüzemeinket és így tovább. Pártunk azonban ak­kor azt mondta: Nem! A Szov­jetunió segítségével van elegen­dő erőnk ahhoz, hogy pártunk kezdeményezésével munkás­­osztályunkra, dolgozó paraszt­ságunkra, értelmiségünkre, egész dolgozó népünkre tá­maszkodva szilárd valutát te­remtsünk országunkban! — Talán először fordult elő a történelemben, hogy egy párt — hosszú hónapokkal előre meghirdette, mikorra lesz sta­bil pénz az országban. Máskor ezt mindig nagy titokban tar­tották, azért, mert féltek attól, ha nyilvánosságra hozzák, ez lehetetlenné teszi, meghiúsítja a stabilizálást. A mi pártunk azért hirdetette meg nyilvános Csikesz Józsefné képviselő­­felszólalása : Igazságügyi és belügyi szerveink jelentős eredményeket értek el a törvénysértések felszámolásában . Igazságügyi és belügyi szerveink jelentős eredménye­ket értek el a korábbi törvény­­sértések felszámolásában, a szocialista törvényesség szelle­mének érvényesítésében. Ma belügyi és igazságügyi szerve­ink egész tevékenységükkel a Magyar Népköztársaság és ál­lampolgárainak biztonságát szolgálják, ezért joggal kiér­demlik dolgozó népünk bizal­mát és megbecsülését. Öröm­mel és megnyugvással hirdet­hetjük minden állampolgá­runknak azt a meggyőződést, hogy őt a törvénysértésekkel szemben pártunk, államunk, egész társadalmunk védi. A jövőben még nagyobb gondot kell fordítani a belügy, az államvédelem és az igazság­ügy területén dolgozó káderek nevelésére és megbecsülésére, többet kell törődnünk bíráink, ü°l7észeink, jogászaink mun­kájával és jobban meg kell őket becsülni. Ezután a munkásosztály szempontjából vizsgálta a tör­vényesség helyzetét. Az üze­mekben az igazgatók, vagy a felsőbb igazgatási szervek, a minisztériumok részéről még gyakran megsértik a dolgozók törvényben foglalt jogait, gya­koriak a munkaügyi, a bérügyi panaszok, általában a Munka Törvénykönyvében biztosított jogokat sértő intézkedés. Számos jogos panasz hang­zik el a prémiumfizetéssel kap­csolatban. Egyes helyeken az is előfordul, hogy a vállalat vezetőségét ért bírálat miatt a bírálónak felmondanak. A vállalati egyeztető bizott­ságok sem állnak mindig fel­adatuk magaslatán. Sérelmes a dolgozókra a munkásvédelmi berendezések elhanyagolása és a jogtalan túlórák számának megnövekedése is. Mindezek a hiányosságok lényegében sér­tik a dolgozók demokratikus jogait és gátolják a termelést, végső fokon hátráltatják a dol­gozó nép éleszínvonalának emeléséért folytatott küzdel­met. Szólt az érem másik oldalá­ról is, a dolgozóknak a viszo­nyáról a törvényekhez. Beszélt az üzemeinkben né­hol jelentkező fegyelmezetlen­ségről, pazarlásról, s megálla­pította, hogy a társadalmi tu­lajdon elleni vétségek száma, bár az utóbbi időben javult a helyzet, még mindig eléggé nagy. Amennyire helyes a nevelő­eszközök alkalmazása a meg­tévedt emberrel szemben, ép­pen annyira szükséges a súlyos bűncselekményt elkövetők megbüntetése. Ezt azért fontos (Folytatás a 2. oldalon)

Next