Zalai Hírlap, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-02 / 206. szám
2. tíz évforduló figyelmeztet 19 év nem hosszú idő az emberiség életében. Mégis, de sokan feledik a 19 évvel ezelőtt történteket. Feledik azok, akik szenvedő részvevői voltak a közel húsz évvel ezelőtt kezdetét vett eseményeknek, s nem ismeri azokat a fiatalabb generáció. Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1939 szeptember 1-én a fasiszta Németország csapatai megtámadták Legyelországot, és kezdetét vette a II. világháború. A világuralmi törekvésektől és vágyaktól megszállott őrült — minek is nevezhetnénk másnak —, a revansvágyó német militarizmus a nyersanyagot, piacot kereső nagytőke élén, kiadta a parancsot a támadásra. Az első puskalövés után közel hat éven keresztül könny- és vérzivatar borult az egész emberiségre. Tízmilliók pusztultak el és váltak nyomorékká, százmilliók siratták szeretteiket és szenvedték át a háború szülte nélkülözés és rettegés borzalmait. Akkor 19 évvel ezelőtt a fasiszta állam hadserege, hódító, rabló céltól vezérelve emelte fel fegyverét békés népek leigázására. Ma az amerikai imperializmus vezetésével a nagytőkés országok hadseregei és háborús megszállottjai kovácsolják a fegyvereket, új háború, új vérözön kirobbantására. Egy híján húsz év telt el a II. világháború kirobbantása óta. Ez a háború a többi nép mellett a magyar népre is szenvedést, nyomort zúdított és nagy véráldozatot követelt tőle. A fegyverek dörgése között átélt 6 év, a halottak milliói követelnek. Azt követelik a magyar néptől és a világ népeitől, hogy emlékezzenek és tegyenek meg mindent egy új, a megelőzőnél még súlyosabb háború kirobbantása ellen. Azt követelik, hogy minden becsületes ember a maga tehetségéhez mérten legyen harcosa a békének, s ez a cél munkáját, tetteit és szavait egyaránt irányítsa. Azt követelik, hogy a fiatalokat a háború, a háborús gyújtogatók ellen neveljék. Azt követeli, hogy tanuljuk megbecsülni és szeretni a ma békéjének legfőbb harcosát és szószólóját, a Szovjetuniót. A felelősség rettentő nagy. Békét akarunk, melyért megteszünk mindent. t. ZALAI HÍRLAP 1958. szeptember 2. Véres összetűzés fehérek és négerek között Londonban London (AFP) Vasárnap másodízben is véres öszetűzés zajlott le fehéreik és négerek között Londonban. A verekedésben mintegy négyszáz ember vett részt késekkel, üvegekkel és vasrudakkal. A verekedést mintegy száz teddy boy (ez az elnevezés a magyar jampec-nek felel meg) indította el, akik egy Metróállomásnál gyülekeztek a Nottinghall Gate negyed közelében, ahol különösen sok jamaicai néger lakik. Hét rendőrkocsit kellett a helyszínre kivinni a rend helyreállítására. Tizenkét személyt letartóztattak. (MTI) Időjárás Várható időjárás kedd estig: változó felhőzet, több helyen kisebb eső, mérsékelt északkeleti, keleti szél. A hőmérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: 11—14, legmagasabb nappali hőmérséklet kedden 21—24 fok között. Távolabbi kilátások: továbbra is felhős idő, kisebb esőkkel. (MTI) Az USA „közvetett 66 intervenciója a Távol-Keleten A 36 ezer km2 — tehát Dunántúl területénél valamivel nagyobbak Tajvan szigetét, valamint akínai partvidék előtt fekvő Kimoj és Macu szigetcsoportokat az amerikai militaristák által támogatott reakciós csangkajsekistakukk csapatai tartják megszállva. A kínai partvidék előtti szigetcsoportokról a csangkajsekista tüzérség provokációs célzattal rendszeresen lövi a partmenti városokat és falvakat. Jelmagyarázat: A) A Távol-Kelet áttekintő térképe. 1. Az USA igazgatása és befolyása alatt álló országok. 2. A Brit Nemzetközösség területei. 3. Pozitív semlegességet folytató távol-keleti országok. B) Tajvan szigete és a vele szemben elterülő kínai partvidék. 4. Az amerikai VII. flotta. 5. Hadikikötők Tajvanon. 6. Amerikai és csangkajsekis- II. A Kimoj szigetek, Tajvan ta légitámaszpontok előretolt bázisa. (TERRA) T sem feledkezünk meg túl- 4lságosan gyakran a kispolgárról, akit annak idején Makszim Gorkij oly heves haraggal ostorozott? De bizony elfeledkezünk... Pedig a kispolgár itt él ma is közöttünk. A mai kispolgár általában meglepően hasonlít elődeihez. Nagyapja azon sopánkodott, hogy a bolsevisták megfojtják Oroszországot. Apja szilárdan meg volt győződve, hogy a dnyeperi erőművet furnérlemezekből építették, kizárólag a fotóriporterek számára. Az unoka — a mai kispolgár — meghallja a rádióban a III. szovjet szputnyik fellövéséről szóló közleményt és vállat von: — Ugyan már! Egy jólértesült embertől azt hallottam... — és következnek a legostobább dajkamesék, olyasfélék, mint Mister Dulles legszebb álmai, a másik kispolgár a moszkvai utcákon sétál, és semmi sem tetszik neki. Ha meglátja a milicistát, aki a helyes közlekedés szabályaira figyelmezteti az embereket, ezt gondolja magában: “Ezt is a fejünkre ültették« ... Bosszantja a száguldó autók áradata is: »Mennyi fejes, és mind kocsin jár«... Egyszer a kispolgár jegyet váltott a »Grúzija» motoroshajóra, amely turistautat tett Európa körül. A kispolgár sohasem lett volna turista, ha az út nem külföldre vezetett volna. Hazája varázslatos szépségeit még ingyen sem nézné meg. Mit neki az Altáj, Barnaul, ha kitárul előtte a jó öreg Európa, és a csodálatos, tündöklő Párizs! A kispolgár számára ez a körutazás csak névleg turistaút. A valóságban alázatos tisztelgés Európa előtt. Amikor hazatér, a nyilvánosság előtt haragos szavakkal ostorozza a kapitalizmust. De otthon, családi körben már másként beszél: — Hej, az a Párizs. Mindjárt elmesélem, hogyan élnek a franciák. Reggel beülnek a kávéházba, este pedig mulatóba mennek. De ott nem kiskorúaknak való a műsor! Valóságos tündérek a táncosnők. — Te is jártál ilyen helyen? — kérdezi ijedten a feleség. — Ugyan már, nem volt ahhoz nekünk elég pénzünk. Bennünket csak múzeumokba hurcoltak ... — Papa, láttad Balzac sírját? — Hát az meg kicsoda? — kérdezi értelmetlenül az atya. — Ja, akinek megvettük az összes műveit... A kispolgárnak van még egy típusa. Ezt talán Csupafülnek nevezhetnénk. Csupafül abszolúte mindent tud. Azt is, hogy tegnap este mi történt a Fehér Házban ... Bárhol jár, mindenütt elhinti rémhíreit. Mintha arra bérelte volna fel valaki, hogy fertőzze életünket. S ami még rosszabb és különösebb: az emberek sokszor tágrameredt szemmel, fülüket hegyezve hallgatják őket. Kedves barátaim, hát nem értitek, hogy Csupafül nem élhet a ti támogatásotok nélkül? A segítségtek pedig már azzal kezdődik, hogy békésen meghallgatjátok Csupafül fecsegését! A kispolgár következő típusa az aktivista. Hol a házkezelőséget támogató bizottságba furakodik be, s ott nagy szorgalommal terjeszti a házi pletykákat, hol önkéntes levelezőnek csap fel, és elárasztja a szerkesztőségeket félművelt stílusában fogalmazott feljelentéseivel, amelyekről az ellenőrzés mindig kideríti, hogy tipikus szappanbuborékok. Máskor, mint konok pereskedő szerepel. Ez a fáradhatatlan, aktív kispolgár tucatjával gyártja a hiábavaló bírósági ügyeket. De sajnos, senkinek sem jut eszébe, hogy méltó fogadtatásban részesítse, és legalább polgári pert indítson ellene, azért, mert ő sületlenségekkel foglalkoztatja a hivatalnokokat, amikor ezt a cikket írtam, ** a véletlen összehozott a kispolgár újabb képviselőjével. .."„Egy moszkvai iskolában tartottam előadást. Az előadás után két fiú lépett hozzám. Bemutatkoztak: mindketten a tizedik osztályba jártak, az idén érettségiznek. Az egyiket Vologyának, a másikat Szénának hívják. Arról van szó — mondta Szeva —, hogy el szeretnénk utazni egy távolkeleti építkezéshez. De náluk — int Vologya felé — valóságos családi háborúság tört ki, a szülei hallani sem akarnak a dologról — Mit akarnak veled? — kérdeztem Vologyától. A fiú elpirult: — Vasúti pincérként akarnak elhelyezni. — Vodkát fog mérni... — kuncogott Szeva. Ilyen esetekben nehéz tanácsot adni. Hosszasabban elbeszélgettem a fiúkkal, s megmagyaráztam, hogy már nem kisgyerekek, hanem komszomolisták, tehát nekik is lehetnek elképzeléseik a jövőt illetően. Ezzel el is búcsúztunk. Néhány nap múlva azonban felhívott Vologya édesapja, egy pénzügyi intézmény felelős munkatársa. Találkozni akart velem. Semleges helyen adtunk egymásnak randevút. Több, mint egy óra hosszat beszélgettünk és alaposan összevesztünk. Az apa alaposan fel volt háborodva. — Senkinek sincs joga ahhoz — verte öklével az asztalt —, hogy beavatkozzék családi ügyeimbe. Ha maga író, hát írjon, de ne szóljon bele családom életébe! — De Vologya nem akar pincér lenni! — Maga csak ne oktasson engem! Én is olvasok újságot! De mégis úgy lesz, ahogyan én akarom. Nem fog belehalni az a fiú, ha a vasútnál dolgozik! Legalább lát valamit az életből, anyagilag összeszedi magát — aztán majd meglátjuk, mologya apja minden ellenvetésemet támadásnak vette. Egyre haragosabb lett, és végül nyíltan feltárta véleményét: — Tíz évig tanult a fiú, és most földet ásson? Az élet amúgy is olyan rövid. Mikor éljen, ha nem ezekben az években ... Mit szaval itt nekem: állam, haza? A haza ott van, ahol az ember jól él! Ez a fajta kispolgár mindegyiknél veszedelmesebb, önmagában véve is rettenetes, de főleg azért, mert tönkreteheti gyermekei életét. Ezt a típust azonban nem könnyű felfedezni, mivel többnyire visszahúzódik barlangjába... Újságíró elvtársak! Ne feledkezzetek meg a kispolgárról! Itt él közöttünk! Szúrjatok belé hegyes tollatokkal! Elfelejtett emberek Irtai V. Ardamatszkij 13 éves a Vietnami Demokratikus Köztársaság Egy fiatal népköztársaság tavasza Trópusi erdők között keskeny sávként húzódik az indokínai félsziget keleti részében Vietnam, a hős és dolgos nép országa. Zord és mostoha a nép történelmi múltja. Évszázados harc a hűbérurak ellen, évtizedes hősi ellenállás a francia gyarmatosítók, később a franciákat felváltó japán megszállók ellen. De beköszöntött 1945 és a japán imperialisták feletti szovjet győzelem visszhangja Ázsiába is eljutott. Ez a győzelem az ázsiai kontinens népei nemzeti felszabadító mozgalmának hatalmas hullámát indította el. Ázsia népeivel együtt fegyveresen kelt fel Indokína népe is. 1945 szeptember 2-án Hanoi egyik ősi terén, aranycsillagos vörös zászló hirdette ki a világnak, hogy új népi állam született a Vietnami Demokratikus Köztársaság. Vietnam ősi történelmében új oldal nyílt meg: a szocialista jövő építésének korszaka. Forradalmi fordulat állt be a nép sorsában Az imperializmus gyarmati rendszerén újabb rés keletkezett. A francia gyarmatosítók azonban sehogysem akartak beletörődni a népi demokratikus rend győzelmébe volt gyarmatukon. S a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltása után 3 héttel, hitszegően megtámadták az országot. Vietnam népiének ismét fegyvert kellett ragadnia, hogy megvédelmezze történelmi győzelmét. Körülbelül 9 esztendeig pusztított a háború tüze Vietnam földjén. A vietnami néphadsereg óriási nehézségek és nélkülözések, élelmiszer-, lőszer- és fegyverhiány ellenére a korszerűen felszerelt ellenséges hadsereggel szemben győzelmet győzelemre aratott. Végül, 1954 májusában, gyökeres fordulat állt be a háborúban. Vietnam hős katonái, a Dien Bien Phu alatti ütközetben döntő csapást mértek a gyarmatosítók elit csapataira. A francia imperialisták kénytelenek voltak beleegyezni a hadműveletek felfüggesztésébe, és aláírni a genfi fegyverszüneti egyezményt. A genfi egyezmény megszilárdította a viet- I nami nép győzelmét, elismerte az ország egységét és függetlenségét. Az ország ideiglenesen mégis két részre szakadt. Délen az amerikai imperialisták, kiszorítva a francia gyarmatosítókat, bevezették Ngo Dinh Diem, a vietnami nép ellensége fasiszta rendszerét. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, a hosszú háborúban kivívott győzelem után megkezdte a békés építő munkát. A fiatal köztársaságra súlyos örökség maradt. Számtalan sebet kellett begyógyítania Fel kellett építeni a lerombolt városokat, falvakat, gyárakat. A Vietnami Dolgozók Pártja és a köztársaság kormánya felhívta a népet, hogy mielőbb állítsák helyre az ország népgazdaságát, és szilárdítsák meg a népi demokratikus rendszert. És az ország dolgozói hallatlan energiával láttak hozzá fiatal, szabad államuk felépítéséhez. Vietnam agrárország. S a vietnami parasztok a termékeny mezők ellenére, ahonnan évente két rizstermést takaríthatnak be, mégis éheztek. De hiszen nem is lehetett másként, mert több mint 2 millió parasztcsaládnak egy darab földje sem volt. A népi demokratikus rendszer földreformot hajtott végre, s ennek során több mint 10 millió paraszt kapott földet. A felszabadult munka nem is késlekedett gyümölcseivel. 1957-ben körülbelül 4 millió tonna rizst takarítottak be, másfélszer annyit, mint 1939-ben. A vietnami falvakban, nagy forradalmi átalakulások mennek végbe. A földművesek százezrei egymást segítő csoportokban egyesülnek. Az országban már 44 termelőszövetkezet működik. A dolgozó parasztok egyre jobban meggyőződnek a közös munka előnyeiről. A nemzeti ipar helyreállításánál és újjáépítésénél hallatlan, nehézségekbe ütköztek a vietnami dolgozók. Le kellett győzniük az évszázados elmaradottságot, örökséget, amelyben a francia gyarmatosítók és a japán imperialisták tartották őket. Vietnam dolgozói rövid idő alatt nagy sikereket értek el az újjáépítésben. Helyreállították és átépítették a régi gyárakat, s ma már működik a hanoi mechanikai gyár is. Ez a gyár szerszámgépeken kívül évi 200 000 tonna nyersvasat és acélt ad az egész országnak. Teljes ütemben folyik a munka az ország ércdúsító kombinátjában, ólombányájaiban, szénbányáiban, két teafeldolgozójában és textilkombinátjában. Nagy sikereket értek el gazdasági téren is. Történelmi változások mennek végbe az oktatás és a kultúra terén. A népi demokratikus rend bevezetését megelőző években az ország lakosságának 93 százaléka írástudatlan volt. A 30 milliós országban mindössze egyetlen főiskola volt. A háború után a kormány nyomban kidolgozta az írástudatlanság felszámolásának tervét. Ma az ország iskoláiban 700 000 gyermek tanul, ami az 1939. évi kontingens hatszorosa. A köztársaság több ezer ifjú és leánya tanul hazai vagy külföldi főiskolákon. Egészen más a helyzet az ország déli részében, ahol az amerikai bérenc Ngo Dinh Dien fasiszta kormánya maradt uralmon. A »Life« című amerikai folyóirat egy alkalommal kifecsegte az igazságot Dél-Vietnamról. A demokrácia látszata mögött — írta a folyóirat — sötét politikai rendszer, jobban mondva, a politikai börtönök és koncentrációs táborok, titkosrendőrői szervek és átnevelő központok egész rendszere rejtőzik. Éppen ez a »sötét politikai rendszer« teszi lehetővé az amerikai imperialistáknak az ország további leigázását, és azt, hogy területét amerikai támaszponttá változtassák. Éppen ez a politikai rendszer akadályozza meg az egész vietnami nép egyesülési törekvését. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya véget kívánna vetni ennek az abnormális helyzetnek. 1955 februárjától kezdve több ízben javasolta a dél-vietnami hatóságoknak, hogy vegyék fel a tárgyalásokat a normális viszony helyreállítása végett. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, a szocialista tábor egyik legfiatalabb állama. Híjában még jelentős nehézségek vannak. A szocializmus építésében azonban óriási eredményeket ért el. A vietnami nép a marxizmus— leninizmus zászlaja alatt, az Októberi Forradalom útján, a szocialista országok népeinek testvéri szövetségében, törhetetlen hittel halad előre a napfényes boldog jövő, a szocialista társadalom felé.